Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

Időnk összhangja Keserű szájízzel Minden kor azokkal a kulturális és civil! zatorikus, anyagi—technikai alkotások­kal mérte magát, melyeket saját hasznára és gyönyör­ködtetésére teremtett az em­ber; tehát az átalakított kör­nyezet, az arénák, utak, csa­tornák, városok, gátak rend­szere jelentette az emberré- válás mértékrendszerét. Ha egy kor emberarcú t azoknak az építményeknek alapján képzelem el, amelye­ket maga-örökítésül hátraha­gyott, akkor az elmúlt száza­dok emberarcát templomba faragva, várakba ácsolva, kunyhók falába tapasztva lá­tom. Ez az arc kőből vésett és fából faragott, ám sok raj­ta a hit és tévhit alakította vonás, sok az ábránd, játé­kosság és álmodozás. Az idő járművét, amely a letűnt ko­rok, régi idők építőanyagát hordta, nehéz patájú lovak vontatták az emberi munka keze ügyébe, hogy öles fa­lakba építtessék. A mi jár­műveinket motorok repítik. S időnk emberarcára, e mo­dern beton-világarcra éppen az idő visszahozhatatlansága metsz szigorú vonásokat Az ember felismerte, hogy az idő réme csak úgy küzd­hető le, ha az emberi munka ritmusa vele együtt száguld, ha teljes egészében kitölti azt, s az idő járművét nem engedi el maga mellett be­tonnal rákaüanul. Ezért a hajdani napkelte és nap- ugta állomásai közé zárt . munkanapot” napkeltétől pkeltéig hosszabbította . og, s egyre beljebb terjesz­kedve, órákra, másodpercek­re darabolta, s az idődarab- kak értékét kiöntött acélban, s kenyérmennyiségben mérte. A munkát az időre ötvözte, s amint az emberi kar mozdu­latait másodpercekkel mér­te, ennek a kapcsolatnak számtalan fogalmát ismerte meg, mint: munkaidő, ter­melékenység, kapacitás, gép­kihasználás, üzemszervezés, stb. — melyek, mint furcsa fogalom-erővonalak futottak össze az életszínvonal foga- iómerőj'éyé. És a korral a közhasználatú hasonlatok kö­re is bővült: a szem acélos, az ököl vaskemény, a sebes­ség pedig a rakétáé, s már nem a nyílé, vagy a madáré. Ha a munkaidő pontos be­tartására és a munka tudo­mányos megszervezésére fo­ganatosított intézkedéseket Szemléltetni akarnám, erre az erőgépek működési elvei­ből említenék meg néhányat. A robbanómotorok hatásfoka annál nagyobb, minél tökéle­tesebben égnek el a henge­rekben a dugattyúk mozgatá­sára szánt gázok. A tökéle­tesen elégett gázok feszítő­ereje akkor használódik fel legnagyobb mértékben, ha a dugattyúk a henger teréből a lehető leghosszabb távolsá­got futják be, s így minimá­lisra csökken a holttér. To­vábbá: a hengertérben mű­ködő dugattyúk mozgása ak­kor alakulhat át a legtöké­letesebb forgómozgássá, ha Buti, stop! Persze, könnyebb *, Trabant tál, de próbálják meg Volgával, vagy akár csak egy Volkswa­gennel. Milyen nehezek azok. így tehát autó, stop: minden autó! A Trabantos vegye a hó­na alá, megteheti, a nehezebb kocsik vezetői pedig fordulás jobbra, vagy balra — aszerint Pest, vagy Miskolc felől jöt­tek — és a mellékutcák kerin­getésével folytassák útjukat. Mert ki itt behajtasz, hagyj fel minden reménnyel! Hová? Gyöngyösre, a benzinkút elé, vegy előtt. Mindegy. A régésze­ti ásatások — mert mi más foly­hatna itt? — olyan gödröket vájtak és hagytak eme útsza­kasz mindkét oldalán, hogy lassan már csak kerékpárnyi sávon, kerékpárral, vagy rol­lerrel, avagy Trabanttal a hón­aljban, óvatos léptekkel lehet át- és továbbközlekedni. Egyelőre még itt halad az or­szág legforgalmasabb — állan­dóan legforgalmasabb! — fö közlekedési útvonala. És nein egyelőre, de hosszú évekig, gondolom, erre lehet feljutni a Mátrába, vagy eljutni a benzin­kúthoz. Ha cl lehet majd egyál­talán autóval jutni, — az út miatt. Így tehát autó, stop, mert ha nem vigyázol, tengely törés és autóstop a vége! Különben, nem tudok raJÖn- •i, hogy ki lehet a felelős ezért az útszakaszért? \ CtTorká) az erőátvitelre szolgáló al katrészek, az egymásba kap csolódó tengelyek, csapágyak fogaskerekek súrlódása a leg­kisebb. És így tovább, és íg; tovább. Ugyanígy az üze­mekké, a nemzetgazdasággá szervezett emberi munkaerő akkor a legnagyobb terme­lékenységű, ha teljes mérték­ben kitölti a munkára szánt időt; a munkás nemcsak je­len van munkahelyén, s sza­bott idejét valóban termelő munkára fordítja. A technikai példa válasz­tása nem véletlen. Mert a technika fejlettsége és az emberi munka tökéletes ki­használása kölcsönösen fel­tételezik egymást: az emberi képességek (magas szakkép­zettség, kezdeményező-, szer­vezőkészség, újító gondolát, stb.) a javak termelési üte­mének mai fokán csak magas tsehniciíású gépek segítségé­vel hasznosíthatók; és fordít­va: a gépek csak magas szakképzett:: ágű munkaerővel és tudományosan szervezett munkakörülmények között hasznosíthatók. Az idő — pénz, érték. Az idő az embed munka futó­szalagja, mely építő mozdu­latok tégláit viszi tovább. De pénz akkor is, ha üresen fut tova. Elveszett pénz. Vissza- hozhatatlan érték. Az üze­mekben, a vállalatoknál most készítik azokat a statisztiká­kat, amelyek rögzítik: meny­nyi munkaórát veszítettek egy év alatt dolgozóik hiány­zásai miatt Azt, is kiszámol­ják pontosan: mennyi érté­ket termelhettek volna a hi­ányzások ideje alatt Ez az érték többé soha nem teremt­hető meg, mert az idő, az 1968. esztendő, melynek so­rán a munkának ezt az érté­ket meg kelleti volna szülnie — elmúlott. Rókán vannak, akiknek, számára a munka „szükséges rossz”; s még többen vannak, akik életük értelmének vall­ják a munkát, megszállottjai foglalkozásuknak, hivatásuk­nak. Nemrégiben fiatalokat kér­dezgettem, mi a véleményük a munkáról. Ilyen, közhely­nek számító gondolatokat ve­tettek papírra: „a munka az élet anyja"; „... az élet ér­telme”; „a munka nemesít", stb. Idősebijeknél inkább azt tapasztaltam, hogy saját, te­vékenységüket nem szívesen tüntetik fel „nemes cseleke- | detként”. Ám tapasztalhatja ; bárki, hogy minden filozofá­lás nélkül is — a becsülete­sen végzett munka egyfajta megnyugvást hoz. Talán an­nak az öntudatlan megérzé­sét, hogy nem rohant el mel­lettünk üresen az idő, néhány mozdulattal pár órára megál­lásra kényszeríthetjük. Erről, mondom, nem szívesen val­lunk, a munkáról legjobb esetben annyit említünk: „na, ma aztán volt meló”. És hogy mégis jóleső érzés a jól vég­zett munka gondolata, mint ezeknek a tömör megállapí­tásoknak az ilyen felfokozott vál tozatai: „hullára dolgoz­tam magam”, „veszettül haj­tottunk”. De a munkát sem bevallott, sem titkolt Örömével nem szemlélhetjük önmagában, el­szakítva azoktól a javaktól, melyeket eredményez. Vala­hányszor csörög az óra, sie­tünk az autóbuszhoz, vonat­hoz, hogy idejében munkahe­lyünkön legyünk, elsősorban a fizetésre és arra gondolunk, amit ebből megvásárolha- J tunk. És erről beszélünk is. j Mert a jobb élet fogalma — , mindig a legnagyobb, vagy j az ízletesebb darab kenyér j alakjában jelenik meg. Tehát azt az úgynevezett jóleső ér­zést végsősoron a kenyér íze határozza meg. Ám néha, mint a bűvös kör egymásba záródó két íve, úgy hanzik a ■ következő két megállapítás: „dolgozunk, mert megéri”, és „ha megéri, dolgozunk”. Persze, a munka és a jöve­delem esetében nem vetődhet fel „a tojás, vagy a tyúk volt- e előbb” kérdése, s így az 1 előbbi bűvösnek erőltetett kört is egyenes vonalig húz­za az a nagyon is jól ismert tény, hogy: ha dolgozunk, megéri. Áhol a munka ter­melékenysége magas, ott elé­gíthetők ki legnagyobb mér­tékben az egyének anyagi, kulturális, civilizatorikus igé­nyei. Társadalmunk viszo­nyai között annál is fonto­sabb az idők összhangja, mert az egyes termelési egységek tevékenysége, a munkafázi­sok és a legapróbb értékte­remtő emberi mozdulatok is menetrend szerint kell egy­másba kapcsolódjanak, hogy találkozhassanak az építés különböző állomásain. Pataky Dezső .A'agfjlakarÜás” Algjőn A napokban elfojtott olaj­kitörés után nagyszabású tisztogatási munkák kezdőd­tek az algyői szénhidrogén medencében. A 168-as kútná! csaknem kilométeres körzet­ben fekete olajréteg fedi a készülő ipartelep üzemcsar­nokait, továbbá a szomszé­dos termelőszövetkezet üveg­házait, a tanyákat, az utakai és a szántóföldeket, most száztagú „takaritóbrigád” dó­zerekkel, szivattyúkkal, la­pátokkal tisztogatja a feke- tés’oarna lepelbe burkolt kör­nyéket. A korábban lezárt szeged—hódmezővásárhelyi 47-es műutat már megtisztí­tották és megnyitót iáit a-for­galom számára. A kútból ki­ömlött , olajból kialakul', masszát — amelyből összesen huszonötezer köbméternyi gyűlt össze — állandóan szi­vattyúzzák és tizenkét tar- ■ tálykocsival szállítják a vas­útállomásra. maid a fnomí- tóba. TELEFONON HÍVTAM az üzem vezetőjét. Fel se vették a kagylót. Üzentem a diszpécsernek, a válasz: hét­főn tessék keresni. Üzenetet vittem a lakatos csoportveze­tőnek. Már a kapuban eliga­zítottak: nincs bent, úgy lát­tuk, vadászni ment. Belenéz­tem a naptárba. szombat volt. Mire ez a nagy csend? Hová lettek az emberek? Mindenki szabadságra ment? Nem. Sizabad szombat volt. Az üzemvezető talán éppen könyvet olvasott, a diszpé­cser vizsgákra készült? a cso­portvezető vadászni ment. Nagy az öröm a gyárban, hónapok óta böjtölték, vár­ták, de csak január 1-ével kerülhetett sorra a gyár. Az udvaron egy targoncás szólított meg. Látszott arcán, hogy örül. Érzését el se tudta volna titkolni ... — A munkaidő csökkent, a pénz maradt. Ez egy klassz dolog. Én a múlt szombaton voltam otthon. Tíz esztendő óta először nem húztam csörgőre a vekkert. Régóta beszéd volt már, de hát gondolom, jól meg kellett ezt fontolni. Mert a munka Hogy kinek jutott eszé­be, nem fontos. Minden­esetre jó ötlet volt, hogy az egerszóláti Béke Tsz tagjai közösen nézzék meg Eger­ben az Egri csillagok cím ’ filmet. Január 15-én már meg is érkezett Egerbe a levél az Idegenforgalmi Hivatalhoz: jegyet a film­hez, és közlekedési eszközt igényeltek száz tsz-tag szé­piára. Az Idegenforgalmi Hivatal gyorsan intézkedett. A 4-es AKÖV vezénylő- tisztje telefonon még aznap, levélben pedig egy pár nap múlva visszaigazolta: a két kocsi lS-án, 16 órakor Egerszóláton. a száz mozi­ba igyekvő tsz-tag rendel­kezésére áll. Majdnem így. De csak majdnem! A száz tsz-tag ott toporgott, várva a jár­műveket, de mivel azok csak háromnegyed órás ké­séssel érkeztek, húszán már sem lehet kevesebb. De az a fő, hogy most ■ már meg­van ... EGY SZABAD SZOMBAT­TAL már Borics János, a tmk géplakatosa is ..öre­gebb’'. — Különösen nyáron lesz majd jó. Lehet kirándulni, túrákat szervezni a Bükkbe. a Mátrába. Meg természete­sen jó nagyokat pihenni. — Azt mondják, a faluban azt hitték, hogy az összes kőkúti leszámolt a gyárból. Nem értették, hogy a fél fa­lu miért maradt otthon azon a szombat reggelen ... — Valóban szokatlan volt. De a jót hamar megszokja az ember. — Mit csinált az első sza­bad szombaton? — Segítettem a szüleim - nek, meg pihentem. De nem mindig ez lesz a program. 21 éves vagyok, tanulni szeret­nék. Jövőre beiratkozom technikumba. Most már jut idő a tanulásra. Nagy dolog ezért ez. A gyárban alig van valaki és a boríték mégsem lesz vékonyabb ... HA VALAKINEK. HAT Tóth József esztergályosnak mondtak az Egri csillaguk­ról, hazamentek. Nyolccá-, nan ha megkésve is, elju­tottak a Vörös Csillag mo­ziig, de a kísérőfilmet, amely Egerről szólt, és amelyre szintén nagyon ki­váncsiak voltak, bizony már nem láthatták. Ilyen az élet. Száz ember lelkesen készül, hogy meg­nézzen egy szivéhez, leiké­hez közel álló filmet. Támo­gatja ezt a isz-vezetősége, szolgálatkész, és gyorsan intézkedik az Idegenforgal­mi Hivatal. És aztán félre­értés. vagy egy kisebb mu­lasztás, egy kis feledékeny- ség, vagy talán szervezési hiba. — majd megmagya- rázza az AKÖV illetékese! — és száz ember keresii szájízzel emlékezik az Egri csillagok című szupermo­dern filmről. No, nem a film miatt! (pap p) igazán jói jött a hét végi pi­henő. Bár ahogyan a csalá­di programból kitűnik, a szombatok nem éppen pihe­néssel telnek majd el.... — Építkezem, most tavas­szal kezdjük el, A házra is szükség van. — Hol építkezik? — Otthon, Terpesen. Elég nagy fába vágtuk a fejszét. Háromszobás lakást terve­zünk. Most már minden meg­van hozzá, csak a jó 'időre várunk. — A pénz is? — Amennyi az Induláshoz kell. De a többi is meglesz. — Jól keres? — Tizenegy forintos óra­bérem van. De régi bútorda­rab is vagyok már én itt, 1954-ben kerültem ide. — Azt beszélik, hogy már statisztikát is készítettek a szabad szombatokról. —- Igen, kiszámították, hogy a szabad szombatokká1 négynapos lesz a húsvét, a karácsony, összesen 86-szor nem kell bejönni a gyárba. Ezt igazán ki lehet bírni, . . — Csökkent a munkaidő, marad a fizetés, de a gyár elé tűzött feladatoknak is eleget kell tenni. — Jól tudjuk: többet, job­ban kell majd dolgozni. De ezt a kollektívát nem keli félteni. SZÁZEZREK TJTAN ja­nuár elsejével a Mátravidé- ki Fémművek dolgozói is csökkentett munkaidőben dolgoznak. Nagy az öröm, az elégedettség a gyárban. Érthető, és mi sem ünnep­rontásnak szánjuk: a mun­kaidő csökkentésének egyik alapvető feltétele a gazdasá­gosság, vagyis a termelés nem csökkenhet, s a túlórák száma sem emelkedhet. A gyár idei feladatai még a tavalyinál is nagyobbak. Sok múlik tehát a kollektíván ... —k— Vadászati múzeanro? kap a gemenci erdő Vadászati múzeumot kap a gemenci erdő, erre a célra egy fából épített tiroli vadászhá­zat költöztetnek át a híres va’drezervátumba — Szek- szárdról. A műemlék-jellegű vadászháznak érdekes törté­nete van: a millenniumi kiál­lításon „szereptelt” Budapes­ten, utána Tolna megye ak­kori alispánja megvásárolta és Szekszárd központjában levő kastélyának udvarán „városi easino”-nak állítatta fel. A felszabadulás után ke­reskedelmi raktárnak hasz­nálták, az utóbbi években, azonban a város fejlesztése következtében útjába került a rohamos építkezéseknél-;. Végül úgy határoztak, hog- — tekintettel az idegentől-ga - lom növedkedésére — a ge- menci vadrezervátum „kapu ­jában” az új védett, ármen­tes keselyűs: erdőrészben he ■ lyezik el. Az épületben léte­sítendő kis múzeumban be mutatják majd Geräte élő, világát, világhírű vadásza, érdekességeit, kaptiális tfó lean. irány: Az integráció III. Erfisddő pozíciók a világgazdaságban |V emrégiben az amerikai gyárosok egy csoportja A ’ Kelet-Európába látogatott. Többségük most járt először szocialista országban. Róluk mesélik, hogy j Lengyelországban meglátogatták a varsói Kasprzak rá- : diógyárat. Az egyik műhelyben több Grundig magneto­font láttak, amelyek az általános vélemény szerint felül- > múlják a világ más gyárainak termékeit. Az egyik láto­gató megjegyezte kísérőjének: „Biztos sok dollárt adtak ki ezekre a készülékekre". „Ezekre egyetlen centet sem, úram” — hangzott a meglepő válasz. Évekkel ezelőtt li- cenc-szerződést kötöttünk egy Grundig-márkájú magne­tofoncsalád gyártására. Akkor kifizettük a licenc árát, s most már összesen hat típust gyártunk, lámpás és tran­zisztoros változatban. A tervek szerint 1970-ben már 100—150 ezer készüléket állítunk elő.” Egy svájci cég marógépeket ad el a világpiacon. Bol- I gár—olasz gépeket, s a nagy tekintélyű cég is közös érde­I kéltség. Az Offleine Meccanlche Gaetano Zocca olasz és j a Masinoexport bolgár vállalat hozta létre az új kereske­delmi egyesülést Svájcban, az alaptőkében való azonos részesedéssel. Az egyesülés feladata, hogy eladja azokat a j gépeket, amelyeknek egyes alkatrészeit Bulgária gyártot­ta. majd az olaszok, saját gyártmányú alkatrészeiket is felhasználva, összeszereltek. A szocialista országok általában megerősítették pozí­cióikat a világgazdaságban. Hivatalos ENSZ-statisztika szerint 1967-ben például a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország nemzeti jövedelme csaknem kétszer olyan gyors ütemben emlkedett, mint a fejlett tőkés országoké. Szélesebb időszakot tekintve érdemes egymás mellé állí­tani a KGST és a Közös Piac országai ipari termelésének növekedését mutató számokat, amelyek összevetésénél az 1950-es szintet 100-nak vesszük: 1966 1967 1966 1967 KGST-országok Közös Piac országok együttesen: 493 538 együttesen: 296 298 Bulgária 755 872 Belgium 194 196 Csehszlovákia ”80 408 Franciaország 242 247 Magyarország 410 445 Olaszország 363 396 NDK 412 440 Luxemburg 160 160 Lengyelország 544 581 Hollandia 251 263 Románia 724 824 NSZK 335 335 Szovjetunió 500 548 Mongólia 507 547 jfätojfjß:'1 t 1 pz a gyors ütemű fejlődés tette lehetővé, hogy a KGST-országok, amelyek a világ népességének 10, területének pedig 18,4 százalékát alkotják, a világ ipa­ri termelésének 31 százalékát állítsák elő. Egyes cikkek­ből külön is tekintélyes részt fedeznek a KGST-államok. Barnaszénből és lignitből a világ termelésének 74,8, elekt­romos energiából 20,4, kőszénből 27,5, olajból 17,5, acél­ból 27,5, műtrágyából pedig 29,5 százalékát. Az egyes országok fejlődése, a szocialista országok nagyobb részesedése a világ ipari termelésében, összessé­gében javítja a szocializmus helyzetét a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben. E tekintetben persze a „két nagy”, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedése sokat nyom a latba. Nos, ezen a téren is a szocializmus javára dől el ez az összehasonlítás. A Szovjetunió ipari termelése 1951 és 1967 között évente átlagosan 10,5 szá­zalékkal nőtt, míg az Egyesült Államoké 4,5 százalékkal. Hogy mit jelent a KGST a békés verseny szempont­jából, azt jól szemlélteti Bulgária és Görögország össze­hasonlítása. S ez egyben tükrözi a KGST együttműködés és az imperialista „segítségnyújtás” közötti különbséget is. 1955 és 1966 között Bulgáriában az ipari termelés 13,6, a mezőgazdasági 5,4 százalékkal nőtt, a külkereskedelmi forgalom 17,2 százalékkal bővült. Görögország hasonló adatai 7,5, 4,6 ill. 10,1 százalékot mutatnak. A békés verseny szempontjából nem mellékes az sem, hogy a háború utáni időszakban a KGST-tagországok bi­zonyultak a világpic legdinamikusabb részének. Az orszá­gok összes külkereskedelmi forgalma 1967-ben az 1950. évinek 5,5-szörösére növekedett, a világkereskedelemben pedig hétszeresére nőtt a részvételük. Ez köznapi értelemben például azt jelenti, hogy a KGST-országok az utóbbi 10 évben csak egymásnak egyebek között több mint 250 millió tonna szenet, 1,5 milliárd méter szövetet, 240 millió pár cipőt szállítottak. A két rendszer gazdasági vetélkedése közepette a ^ KGST-országok fenntartják és erősítik a köl­csönösen előnyös kapcsolatokat a világ nem szocialista részével. Egy év alatt például 17 kormányközi megállapo­dás született szocialista és kapitalista országok között tu­dományos, technikai és ipari kooperációról. Nem teljes felsorolás szerint Románia, Olaszország, Lengyelország. Svájccal, a Szovjetunió, Angliával, Magyarország Francia- országgal, a Benelux-államokkal és Angliával kötött ilyen megállapodást. A kelet-nyugati kapcsolatok továbbfej­lesztéséhez szükséges, hogy a kapitalista integrációk min­den tekintetben feladják diszkriminációs intézkedéseiket. A KGST-országok képesek a legmagasabb szintű együtt­működésre. Köztük hazánk is, amely igyekszik maximá­lisan kihasználni a szocialista összefogásból adódó elő­nyöket. „ ............................ Pálos Tamás ( Következik: Megbízható szállító, biztos piac) nem bírták „cérnával”, le­A munkaidő igen. a termeié* nem Szabié a szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom