Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-21 / 299. szám
> Uni-operett 3 felvonásbon *-n véled, édes Piroskám! Ev végi fatball-mérleg — A vidék: volt jobb — Hanyatlott Gyanú» mérkőzések — Kevés néző :Tt<'"on- mutatták be Gárdonyi Géza Szín- i Dobos Attila mini- ipe lét, az Isten véled, í- Piroskámat. A darab ;■-/x, t:tkönyvét Kövesdi Nagy í-ajt -nip incszámok ver- t oze7tes rvun írta. A bemutató és az tény, Dobos Attlila színházi , íes/erzőként tartható szá- . .1. amellett bizonyít, hogy ■> • ikozásban, a műfajon •!. ..esi altatásban és a divatban ncs megállás. A tévé ke '.cncdalfesztiválja elegendő volt ahhoz, hogy a tizen- által körülrajongott íniodalszerzők és zeneszá- bevonulhassanak a . un ra, minden eddigi elmélete és gyakorlatot meg* cáfolva. Ilyen előzmények hielleti senki sem kívánja sem a . zerzőtől, sem a darabtól, h' gy meglepően új él- ienyt nyújtson. Kövesdi Nagy Lajos forgatókönyve uem őlteti az újszerű me- «■t, párizsi kalandot ode's mondásokkal fűszerezi t-s siralmat ad a színészekek f jókedvű, néha a bursting eltáncoló játékra. Dobos Attila számai így, ókorban mai életérzést i-eje. el ki, itt-ott felcsap jelöl ük egv-egy finomabb •»s.-’et, egy-egy félig kiala- '!• Ham érzelmi telítettt-: i( iokumeotációs kiállítás A Dél-vietnami Nemzeti * elszabadítási Front megalakulásának 8. évfordulója tiszteletére Budapesten, az Ernst múzeumben „A győzelem útján’’ címmel fotódoku- mer ációs kiállítás nyílt Mir.ie.jy kétszáz fotót felsőül.o. : ó bemutatót pénteken nyitotta meg Barati József, í ‘ias Népfront Országos nak titkára. sége, de hát istenem, így van ez! — a divattal szembeszállni nem lehetséges: a boldogságtól ordítani kell. Ügy tűnik, ezzel a mai nyers divathanggal együtt vagy ennek ellenére dagad sikerré ez a valóban minioperett. Hegedűs László tudatosan úgy rendezi ezt a darabot, hogy a pódium minden kellékét, a túlméretezetten hangos erősítőkkel együtt felviszi a színpadra. A gépesített zenén kívül itt minden csak illusztráció, előjáték, halknak tűnő, természetes emberi hangon és mértékkel, ahhoz a felfokozott hatni vágyáshoz képest, amit a gitárok, dobok, erősítők, mikrofonok, no meg a versenyben itt-ott alulmaradó emberi hangszálak extázisa és igyekezete jelent. Hegedűs László azonban jelesre vizsgázik ez alkalommal játékmesteri tudásból és jókedélyből. A színészek — Makay Sándor, Komáromy Éva, Olgyai Magda, Kanalas László, Bátort Éva és Fekete Alajos — a minioperett szintje felett játszanak, s némely táncszámnál feledtetik előadásban és hangvételben is az országosan divatba hozott pódiuménekeseket. Kalmár Katalin díszletei hangulatot teremtenek, Hajer Marika és Guzi Szaniszló jelmezei a mini-témát hangsúlyozzák, Somoss Zsuzsa koreográfiája ötletes. A gitárzenekar teljesíti feladatát. Könnyű és kedélyes szórakozás ez a darab, kedveskedés a színháztól az év végi ünnepekre. Izgalmas ha jrá a színvonal — Vasárnap befejeződött az 1968. évi labdarúgó-bajnokság. A legnépszerűbb sportág hatalmas gépezete idén szokatlanul sokáig volt üzemben. Az alsóbb osztályokban ugyan a hagyományoknak megfelelően december elején véget ért a küzdelem, az NB I-ben azonban — az olimpiai szünet miatt — december 15- én volt az utolsó forduló. A hajrá izgalmasan alakult. A legtöbb lényeges kérdés csak az utolsó fordulóban dőlt el. A bajnoki címet ezúttal huszonnegyedszer nyerte el a Ferencváros, amely gyengébb tavaszi kezdés után kitűnően hajrázott, az őszi idényben egyetlen mérkőzésen sem kapott ki. A második helyezett Újpesti Dózsa ebben az évben tovább fejlődött, egységesebb csapattá vált, gólképességben pedig a legjobbnak bizonyult. Az 1968. évi labdarúgó-bajnokságban a vidéki együttesek csak az alsóbb osztályokban bizonyították fejlődésüket. A magasabb osztályokba úgyszólván csak vidéki csapatok léptek előre. Az NB I-ben azonban a vidéki csapat, a Pécsi Dózsa csak hatodik tudott lenni és 6 ponttal maradt el az ötödik helyezett Csepeltől. Az NB I-ben tehát nem folytatódott az a tendencia, amely az utóbbi évek bajnokságain megfigyelhető volt és a vidéki csapatok előnyomulásáról tanúskodott. Ez elsősorban azért történt, mert a legjobb vidéki együttesek, a Győri ETO, a Tatabánya, a Diósgyőr, a Szeged különböző okok miatt válságos helyzetbe kerültek. Tatabányán és Diósgyőrött a szakmai munka: színvonala sokáig nem ütötte meg a kívánt mértéket, Győrött megpróbálták a csapatot átszervezni és fiatalítani — sikertelenül, Szegeden pedig belső bomlás támadt, s ezen a vezetés nem tudott úrrá lenni. Rendkívül sajnálatos, hogy a Szeged, amely egyébként a tavaszi idényben kitűnően kezdett, ősszel szinte alig szerzett pontot, s a nagy futballha- gyományokkal rendelkező város jövőre nem szerepel a legjobbak küzdelmében. A másik kieső, a Videoton sorsa előre látható volt. A székesfehérvári együttes még nem rendelkezett elég tapasztalattal. bár kis szerencsével sikerülhetett volna „megkapaszkodnia” az NB I-ben. Jövőre az NB I-et már megjárt Komló és Eger küzd újra a legjobbak között, előreláthatóan átszervezett és megerősödött csapatokkal. Sajnos, az 1968. évi küzdelmek az NB I-ben nem hozták meg a várt színvonalat. Az év elején elmaradt a korábban szokásos közös tatai alapozás, a csapatok és az edzők teljesen a saját fejük szerint készítették fel együtteseiket. A bajnoki mérkőzések azt bizonyították, hogy a legtöbb csapat felkészítése nem sikerült, a játékosok sem erőnlétileg, sem taktikailag, sem pedig technikailag nem mutattak számottevő haladást. A rossz felkészülés hatása különösen az őszi hajrában mutatkozott, amikor a mérkőzések irama a legtöbb találkozón rendkívül lassú volt, s még így is akadtak csapatok, amelyek ebben az iramban is elfáradtak. Különösen meglepő volt, hogy a vidéki csapatok még otthonukban sem veszélyeztették igazán a legjobbakat. Az idén úgy tűnt, hogy kiveszőben vannak az úgynevezett vidé ki „oroszlánbarlangok”. Sokat ártott a bajnokság színvonalának, hogy néhai'.;, mérkőzésen a küzdőkedv is hiányzott a játékosokból. Kényelmesen játszadoztak, mintha a bajnoki pontok nem érdekelnék őket, vagy ami még rosszabb, mintha a bajnoki pontok sorsát már előre megbeszélték volna. A közönség joggal kiabálta néhány mérkőzésen a „bunda” szót. Az alsóbb osztályú mérkőzéseken néhány esetben be is bizonyosodott, hogy vesztegetés vagy vesztegetési kísérlet történt. Az NB I-ben erre még nem került sor. De a gyenge iram és a küzdőszellem hiánya megrendítette a szurkolók bizalmát. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy az őszi idényben — annak ellenére, hogy fej-fej melletti küzdelemben dőlt csak el a bajnokság — félelmetesen csökkent a nézők száma. Itt az ideje, hogy a klubok vezetői észbekapjanak. hiszen ha ez így tart tovább, akkor képtelenek lesznek csapataikat fenntartani. Az MLSZ-nek pedig olyan rendszabályokat kell életbe léptetnie, amely a minimumra csökkenti az úgynevezett bundák, tehát a „megegyezések” lehetőségét. Az 1968. évi bajnokságra Farkas András Nézem az új naptárt. Az van ráírva, hogy 1969. Stimmt, ennyiben új. Nézem tovább: hetek, minden hét hét napból áll, hat hétköznap, egy vasárnap, időnkint egy-egy ünnepnap. A hétköznapok feketével nyomva (!), a vasár- és ünnepnapok pirossal. A napoknak nevük van, úgymint hétfő .., kedd ... szerda ... etcetera ... Aztán a napoknak olyan neveik is vannak, amelyek névnapoknak felelnek meg. Érdekes, a Legtöbb névnap hétköznapra, a feketére esik. Erre esik a házassági évfordulóm és a születésnapom is. Érdekes ez is, nemi A húsvét húsvétra esik. A karácsony karácsonyra. A május elseje május 1-re, a november ?., november hetedikére, az április 4-c is pontosan április negyedikére ... Fogalmam sincs, hogy miért új akkor ez a naptár? Már megint valami kereskedelmi trükk, csakhogy eldobjam a régit. Vajon a Bizományi megveszi-e a régit? Vegy már neki is elege van az óévből? Na .. • na, nem politizálunk, •. J t-ö) 19. A fa lassan megmozdult, majd dőlt... dőlt, de néhány másodpercig függve maradt az eró3 kúszónövényhálóza- nn, amely a koronáját bein-. izután, mintha tízül' o íyilvessző süvöltene, ty~e növekvő, zizegő Ai. recsegett. Kókuszok otiak alá, ezer meg ezer ar rikácsol t-síkoltozott, . rr x visongtak, távoli hate ragadozók feleltek rá bömb ve és iszonyú ropogás- d vágódott le az óriás fa. A mocsár undok sara, mintha né dobná fel, szökőárba c-.. va r. dott és szertefröccsent a au tsba... Azután csend lo nyitották ki a szeműket Meg néhány gally, egy- eg> s. iröm, vagy lassan szállongó .evél hullott alá és a n ó -sáron végigfeküdt a rop- p.ir t, mohos törzs. egindultak a törzsön. Né- n betöredezett alattuk és |Wü december SÍ., szombat ami még kellemetlenebb volt, igen mélyen süppedt a mocsárba, sőt úgy látszott, fokonként lejjebb merül, mert az innenső vége, ahol eltörték, már a tőzeges részre hullott és húzta le a fát. Mikor a középen jártak a hínárnak, a fatörzs Vége már bemerült teljesen és a rész, amelyen haladtak, szinte egy vonalba került a sár felületével. — Kár itt mindenért! — szitkozódott Jarosics. — Kitartás, — bíztatta őket Bradley. — Elérjük a partot. És ha lemerülünk, sincs baj, itt már nem olyan mély. — Nem olyan mély... nem olyan mély... majd éppen én fogom kipróbálni... Becsületszavamra. .. Mérőón lesz az emberből... Nem olyan mély... nagyon szeretem az ilyen megjegyzéseket... A húszméteres híd, néhány centiméternyi imbolygó ösvénnyé zsugorodott, ahogy a fa lassan, mindjoban bemerült. Azért Bradleynek lett igaza: szárazra értek. Fogytán volt már mindenből a készletük. Teljesen reménytelennek látszott a helyzet és foytathatták közelharcukat a dzsungellel, egyre csüggedtebben, egyre erőtie- nebbül. f De végre! Kora délután lehetett. .. Ritkultak a fák, sárga fény özönlött be a vadon kriptaszagú, nedves, nyirkos, sötét mélyére. Látszott megint az ég. Nem merőlegesen és toronymagasságban felettük, ahogy eddig, hanem szemben, elszórt törzsek között alacsonyan! És valami furcsa, egyhangú moraj közeledett. Víz! Patak!... Mint valami megvadult csorda rohantak cserjéken, bozótokon át. Errefelé minden víz a Niggerbe ömlik! Most az egyszer nem csalódtak. Kis patak kanyargott ezüstösen a vadonban. Most már vidáman, szinte serényen haladtak, rekedt torkukból felnyekergett a légió indulója: Ten t’auras du boudin. Ten t’auras du boudin. Rongyos, halálosan lefogyott kísértetek különös csoportja volt ez a kis társaság a dzsungelben, amint bizonytalan hangon, szinte vidáman mentek, jóformán meztelenül, de puskával. a vállukon. Késő délutánig követték a kanyargó kis patakot úttalan utakon, vadul összegubancolódott növényzet között, minden méteyért elkeseredetten harcolva. Azután hatalmas tisztásra bukkantak ki. Az erdő talajában valami régi, történelemelőtti katasztrófa nyomán szakadékszerű mély bevágás tátongott. Ide zuhant le vörös agyagsellőkön, harsogva, porrá törve a patak. A sellőkről a szakadék mélyére hullott.* És ott eltűnt egy kis barlangban! Ahová nem követhették! Nyitott szájjal, kidülledt szemmel álltak ott a rongyos múmiák. Egyikük sem szólt. Ez több volt mint a halál! Itt elpusztuló embereket ugratott a sors! Ebbe a packázás- ba bele kell őrülni... De nem szóltak semmit, csak álltak, szédelegve, ernyedt, siralmas arcokkal, omlani készülő, remegő térdeiken kissé megroggyant a testük. — Nom du nőm... — suttogta döbbenten Higgins, — az ördög játszik velünk... Lent még követhették volna a patakot, de a kis föld alatti barlangban reménytelenül elzárkózott a lehetőség, hogy eljussanak általa a Niggerhez. Pedig a kis patak oda vezet. De a föld alatt! Hatalmas dörrenést visszhangzott megsokszorozva az erdő. Graham a költő, főbe lőtte magát. Mialatt senki sem fi* gyeit rá, óvatosan lehúzta a cipőjét, állát a puska csövére támasztotta és láha nagy ujjával rátiport a ravaszra. Csontszilánkok röpködtek szét és apró agyvelődarabkük rezegtek néhány közeli falevélen. .. Havranek kezéből idejében kicsavarták a puskái Krakauer fegyverezte le, dühösen és idegeskedve. — Mit gondol, kérem!.. Mi ez itt, kávéház?! Ha agyon akarja magát lőni, menjen haza!... Az ilyen dolgokat jobb, ha egészen elhagyjuk... Nézdd csak!... Agyonlőni... Finom dolog, mondhatom... Egyedül Graham találta meg a helyes utat. A szikláról lehajított test alkonyaira a Niggerhez ért, éjfélre elhagyta Timbuktut és másnap ott volt a célnál, Gambiában! A törvényszéki orvostani intézetben csodálkozva nézték a messziről jött, feloszló tetemet. Egy méter kilencven magas volt, és mindössze negyvenhat kiló... 6. A forróság megrekedt és felhalmozódott az erdő alján, annyira, hogy ötvenöt fok is lehetett. Már csak vonszolták magukat. Azután hirtelen vak sötét lett és egy csattanással sűrű trópusi zápor zuhant rájuk, vastag vízfüggöny takart el mindent, az óriási kardlevelek mint eleven esőcsatornák ontották a vizet. A meleg azonban nem csökkent. A zápor, ahogy jött, úgy vonult, el, mintegy vezényszóra. Az erdő még jobban megtelt gőzszerű, sűrű párákkal, fojtóan, vastagon. — Megpróbálok felkapaszkodni egy fára, — mondta Bradley. Ruha és fehérnemű már csak foszlányokban volt a testükön. Múmiaszerűen lesoványodtak és a végső kimerülés tünetei mutatkoztak rajtuk. Havraneket úgy kellett vonszolni, ütlegelve, ta- szigálva, mert ott akart maradni az erdőben, ö nem megy tovább. A többiek hagyták volna, csak Bradley és Higgins húzták a kezénél fogva, talpra állították, lök- dösték és a Krakauer segített nekik. — Gyerünk... csak gyerünk. .. Ahogy ezt a karnagy úr elképzeli.., Itt nem maga dirigál! A fánál, ahol Bradley megállt, egy léggyökér függött le a törzs mellett. Ezen kapaszkodott fel, lábával a fához tapadva. Addig kúszott, amíg erejéből tellett. Remélte, hogy valamerre másik folyót lát felcsillan!, amely elvezeti őket a Niggerhez. Nem sokáig nézelődött, azután gyorsan lejött — Balfelé, talán fél órányira, szabálytalan szürke foltokat láttam. Nem vehettem ki tisztán a sűrűségtől, de lehet, hogy valami törzs táborozik ott. Ha így van, akkor megmenekültünk! — Vagy megesznek mindannyiunkat! — jegyezte meg keserűen a torreádor. — Az is lehet. Gyerünk! Letértek az elefántcsapásról és újra puskaaggyal, oldalfegyverrel dolgozták előre magukat a sűrűben. Nemsokára fáradság nélkül haladhattak tovább. Mindenfelé eltépett indák, széttört cserjék, legázolt kúszónövények köny- nyítették meg az utat. Bradley diadalmasan kiáltott fel: — Erre emberek jártak! Azután kibukkantak egy árnyékos, tágas erdőrészletre. Sötét félhomály borult a kis tisztásra. A külső részen két tiprólán- cos teherautó állt. Az őserdőben! Szerteszét főzőedények, kisebb ládák, papírhulladékok, mintha csak néhány percre távoztak volna az emberek. — Hogy kerül ide a két autó? — Onnan jöttek — mutatott Bradley a kocsik mögé. Széles darabon kidöntött fák mentén, út vezetett a dzsungelben. Már nemegyszer hatoltak be ilyen módon a vadonba, modern tiprólán- cos autókkal. Fokonként utat vágnak fejszével a célig. Havranek rémült kiáltása hallatszott hirtelen. (Folytatjuk) joggal lehet mondani, hogy — volt jobb. De annyi tanulsággal szolgált, hogy bizakodva tekinthetünk a jövő elé. Hét végi MMiműsor: SZOMBAT: Kézilabda: Eger város 1968. évi terembajnoksága. Eger, Szilágyi Gimn. 16 óra. Asztalitenisz: Szakmai továbbképzés a megyei szövetség rendezésében. Eger, 17 óra. VASÁRNAP: Kézilabda: Eger város 1968, évi terembajnoksága. Eger, Szilágyi Gimn. 16 óra. Asztalitenisz: Országos vidéki ifjúsági és serdülő leány és fiú Tizek bajnoksága, Eger, Gárdonyi Gimn. 9 órától. HÉTFŐ: Asztalitenisz: Országos vidéki ifjúsági és serdülő leány és fiú Tizek bajnoksága, Eger; Gárdonyi Gim. 8 órától. Szakmai továbbképzés Egerben A Heves megyei Asztalitenisz Szövetség december 21-én 17 órakor a megyei Művelődési Ház 14-es számú termében szakmai továbbképzést rendez. A továbbképzés programja: 17.00—17.20-ig Az asztaliteniszezők sport beli megalapozása, előadó: Poprócsi Barnabás. 17.20—17.40 óráig Stílusok, játékfelfogások és a korszerűség. Előadó: dr. Ormai László. 17.40—18.00 óráig Az edzéselmélet korszerű ismeretei az asztalitenisz sportban. Előadó: Tállai Balázs. 18.00—19.00 óráig Stílusos differenciák élettani megvilágítása. Előadó: dr. Eiben Ernő. 19.00—19.40 óráig. Az lDBif. évi Európa-bajnokság tapasztalatai, filmvetítéssel egybekőtv# Előadó: Ujlaky Jenő. 9
