Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

Recski pondoJt Kő köwön marad .4 Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál az idén ugyan­csak másképpen fejezik be az évet — mintsem azt ere­detileg tervezték. Egyebek mellett ugyanis tízmillió fo­rintos nyereségre számítot­tak, ám örülnek majd, ha en­nek a fele meglesz, s a koráb­bi gyakorlattól eltérően, át­lagosan tizenhárom napos részesedést oszthatnak a ta­vasszal. Vajon, mi az oka ennek.. ? Meglehetősen nehéz erre most egyértelmű választ ke­resni — mivel Barta László főkönyvelőtől, beszélgetésünk során meglehetősen ellent­mondásosnak tűnő megálla­pításokat is hallunk. Egyrészt különösen a huzamosabb ide­ig tartó recski létszámhiányt s amiatt a bekövetkezett 50 ezer tonnás termelési kiesést említi, másrészt pedig a Sás­tónál felgyülemlett, értékesí­tésre váró 28 ezer tonna kő­ről beszél. Panaszkodik, amiért Rees- ken kívül a farkasmályi s az egri bányákban is kevés az ember s nemcsak a sástói üzemben, hanem Bagókőn is sok az eladatlan kő. Gondolhatnánk mindjárt, hogy az eladatlan kő a válla­latnál éppenséggel valamifé­le kapacitás-felesleget bizo­nyít. Kiderül azonban az el­lenkezője: Egerben például az egész fóidényben képtele­nek voltak megszervezni a három műszakos termelést s még a két műszak is gondot okoz. Inkább a kővel van baj — mondják Recsken —, az egyébként országosan is elis­mert, kitűnő minőségű zúza­lékkal. Mert ez a kő megle­hetősen drága, valószínűleg a legdrágább messzi vidéken. Olyannyira, hogy — bármi­lyen különösen is hangzik — például Füzesabonyban még a Hegyaljáról érkező szállít­mányok is kilenc forinttal ol­csóbbak a recskinél! A recski kő 78, a sástól — Gyöngyösre való közúti szál­lítás után — 68 forint. Ez pe­dig jóval az országos ár fölött van s ennélfogva — különö­sen, hogy megszűnt a régi „fuvarkasszás” rendszer, az egységes országos ár — a megrendelők ugyancsak meg­gondolják magukat a vásár­lásnál. Korántsem új ennek a drá­gaságnak a felismerése, a Mátravidéki Kőbánya Válla­latnál már régebben elhatá­rozták a költséges fizikai munka felszámolását, csök­kentését, a nagyobb fokú gé­pesítést — ám eddig erre nem mindenütt kerülhetett sor. Ezen a téren éppen ebben az évben akartak nagyot lépni, ám jó szándékuk — a recski rekonstrukció — „el­csúszott”. Az idei őszre ter­vezett befejezés helyett csu­pán a hitelszerződés megkö­téséig jutottak el s így a be­ruházás megvalósítása most a vártnál jóval lassaban ha­lad. Ha a helyzet nem így ala­kul, bizonyára más eredmé­nyeket várnak az év végén. Persze — a kínos idei meg­lepetésben más okok is közre­játszottak. A mátrai kő ugyanis legfeljebb a Duna— Tisza közén, vagy hasonló tá­volságban ennyire drága, itt a közelben nagyon is megfi­zethető. .. lenne. Ha vinnék! Az igények azonban az idén érezhetően megcsappantak, A közelben inkább még csak az útépítések előkészületeit végzik — a kőre legfeljebb jövőre lesz jobban szükség. S nem „ment” az idén még a híres farkasmályi vagy a győngyössolymosi építőkő sem úgy, mint azelőtt! A ház­építők ugyanis inkább az ol­csóbbá vált cementet s a mind több helyről beszerez­hető sódert vették, kő helyett betont „vertek” az alapokba. Egyszóval: Recsken, a Mát­ravidéki Kőbánya Vállalat központjában — s úgyszólván valamennyi üzemben — oz idén alaposan „elszámítot­ták" magukat! Éppen ezért, most minden eddiginél gon­dosabban kell tervezni a jö­vőt — amelyről egyet s mást már mondanak is. Feltétlenül számítanak az összesen 64 millió forintos költséggel korszerűsödő recs­ki és egerbaktai üzemekre s az egri bánya három műszak­jára — amelyre máris szá­mottevő igény jelentkezik. S mert fokozódik az érdeklő­dés a tardosi „műmárvány" iránt is — a KGST épülő pa­lotája után jelenleg éppen Csehszlovákiába szállítanak belőle — gondolkodnak en­nek az üzemnek a fejlesztésé­ről is. A mostaninál lényegesen gazdaságosabb munkával akarják bővíteni a választé­kot s ugyanekkor az elérhe­tőbb árak kialakítására is törekszenek. Bíznak abban, hogy ha most késtek is — még utolérhetik magukat, jócskán leadhatnak az idei gondjaikból. Gyón! Gyula Üzemi arcok# köszörűsök brigádja A hajítsál vastagsága = «elejt Füzesabonyi „...szót sem érdemel!” Vonatcsatlakozásra vár­tam. volt időm ióc&kán in­dulásig. Tanácstalanul ját­szadoztam a zakómról lesza­kadt gombbal. Ezt a bú­csút. mármint a gombét a za­kótól. úiabb látszott követ­ni. a nagykabátom gombiá. No. nem trehánvsáfi ez. 1 - kém rá. Az egyik gomb olyan most divatos behúzott, pmi'c hozzá nem értő férfiember, mégha katonaviselt is. tisz­tességesen fél nem varr. Ép- txin ez okból már több alka­lommal kísérleteztem a szakemberek hozzáértését, se- •gítségét igényelve. Eredmény­telenül. — Szíveskedjék tá­lén holnap, most éppen nagy munkában vagyunk és ugye. meg tetszik érteni. egy gombért mégsem ... Ezért, s íev következett he a Eombfcrasédia. s vetette elő­re árnyékát a másik, a nagy­kabáté. A füzesabonyi pályaudvar szomszédságában a korszerű szövetkezeti áruház tetszetős kirakatait nézegettem, ma id bent a gazdag áruválaszté­kot hasonlítottam más bolto­kéhoz. Az emeleten, a kon­fekció-osztályon Pillantottam meg az eavik sarokban eav serényen tevékenykedő asz- szonyt. az áruház szabóiát. A sors hozott erre! — vil­lant át bennem, de aztán a korábbi sikertelenségtől ei- bétortalanodva léptem hozzá, s szinte hallottam is az ud­varias elutasító választ — Ha lenne szives, mert látom sok a munkáia. de ha mégis — megpróbálkoz­tam. Ezt kővetően villám gyor­san peregtek az események. Ingűi iban kellett helvet fog­lalnom egv fotelban, éléi" tették a Ludas Matvi leg­újabb számát Megjegyezték, hogy a zakó másik gombi a is laza már. s ha megengedem, azt is megerősítik. A nagy­kabátomra is felkerült a gomb. méghozzá úgy. bogv eredetileg sem volt olv szi­lárdan odaerősítve. Hiába, akad még üzleti ér­zék ebben a kis országban — polgazosZtam —. s a fejle­ményeket szemlélve, a szám­la végösszegét saccolsattam. Nekem ez a régen kere­sett és most olv váratlanul előbukkant segítség megér egv tízest — döntöttem el. De mégis! — gonoszkodott másik énem. csuoán_ három gombról van szó. öt perc munkáról, s ha mégoly ga- vallérosan is számolok, ma­szek alapon sem kérhet da­rabjáért két forintnál löb­Boldofjan. szilárdan oda­varrt gombok birtokosaként a tízes mellett döntöttem. — Mivel tartozom? — kérdeztem. — Ugyan kérem, hogy lét­szák gondolni! — tolta visz- sza a leghatározottabban a gombokat olv gyorsan és ügyesen felvarró kéz a tize-: semet — Szóra sem érdemes! Az csak természetes, hoav a kedves vevőinket kisegít­jük — mondotta, olyan ter­mészetesen és határozottan, hogv eleve reménytelen volt — De én — tettem egy utolsó kísérletet —. én nem vagyok vásárló, nem is la­— Az nem baj. hogy nem lakik itt. de azért még lehet a vásárlónk, s remélem, lesz is. Már a kijáratnál jutott eszembe a gyéreknek úgvis kell vinni valami aiándékfé- lét. miért ne itt sőt csakis itt vegvem meg. Kis ügy. mondhatia bárki, mert ha még elvétve is. de már mind több ilyen eset­tel találkozhatunk. Valóban kis ügy. de mégsem annyira kicsi, hogy sokan a szolgál­tató iparágakban íev. vaev úgy. ilyen, vagy olyan módon ne tanulhatnának belőle és semmi esetre sem olvan kicsi, hocv szót ne érdemelne. — M — összesen heten vannak ebben a bri­gádban itt, az Egyesült Izzó gyöngyösi gép­gyárában. Ahogy az üzemvezető tö­mören jellem­zi a brigádot, az maga is fi­gyelemre mél­tó. — Valameny- nyien kitűnő szakemberek. Szinte selejt nélkül végzik munkájukat. A teljesítmé­nyük is állan­dóan 110 száza­lék körül mo­zog. Ez csakugyan szép dolog. Kérdés azon­ban : mitől függ a selejt, milyen pontos­ságot kíván a munkájuk? Ismét megle-pő választ ka- hogy otthon, Gyöngyössoly- punk. A tűrés, vagyis a meg- moson a KISZ-titkári teen- adott mérettőlvaló eltérés dőket is ellátja. Amikor meg­A brigád egyik tagja: Kiss Mihály, kiváló dolgozó és KISZ-ütkár Gyöngyössolymoson (Foto: Szendrővári Gy.) még a hajszál vastagságát sem érheti el. A nem szak­mabelinek, a mikronok vilá­gában tájékozatlan ember­nek ez olyan adat, amit csak kétkedő fejcsóválással fogad­hat Mintha az kérdezné: egyáltalán van ilyen? Hátha még azt is hozzátesz- szük, hogy ennek a héttagú szocialista brigádnak a mun­kájától nagyon sok függ. Lé­nyegében maga a végszerelés. Ha a brigád kicsúszik a ha­táridőből, végső soron egy je­lentős exportkötelezettség hiúsulhat meg. Az ő kiváló minőségi munkájuk tehát döntő tényező. — Eddig még soha nem volt baj velük — mondja megnyugtatóan az üzem ve­zetője. Kiss Mihály a brigád egyik tagja. Jó munkája jutalmául megkapta november 7-én a kiváló dolgozó kitüntetést. Róla még azt is tudni kell, kérdeztük tőle, mennyi a na­pi elfoglaltsága, csak mosoly­gott. Hiszen a gyárban is na­gyon sokat kell túlórázniuk. Azonkívül a brigád elvállalta, hogy segítenek a gyár kör­nyékének szépítésében, a fenyves telepítésében Is. Soroljuk tovább? Nincs ér­telme. De egy dolgot hadd ismételjünk meg nyomaték­kai: kiváló minőségű munkát végez a köszörűsbrigád. Be­csületből, kötelességtudásból, önérzetből. Teszik ezt magá­tól értetődő módon, hivalko­dás nélkül, szerényen. El sem tudnák képzelni másként munkájukat. Az elismerő szavakat is szinte elhárítják. — Ez a munkánk, ezt kell csinálnunk. Akkor pedig miért ne csinálnánk a legjobb tudásunk szerint? Igazuk van. (g. molnár) kom itt aííóZ mindent sajnáló riumnak, most már elég A gom — Szép ez a gomb? — kérdi a feleségem és az orrom elé dug egy olyan szögletes micso­dát, amit egy becsüle­tes pitykeapa p ityke- nejét « meggyanúsítva kiutálna a gombok csa­ládjából. — Szép — mondom, amint egy pillanatra rácsodálkozom erre a gombszörnyetegre, s aközben azon töpren­gek, hogy a fene se érti ezeket a nőket. Mi le­het szép egy gombon? Szép lehet egy fest­mény, egy vízesés, egy nő bikiniben, vagy gomb nélkül, de hogy pont egy gomb legyen szép?! De legyen, ha jó ez nekik. Visszadugom az or­rom a könyv lapja kö­zé és gyanútlanul, a férfi örök naivitásával olvasni próbálok to­vább. — Tetszik? — Micsoda? Ja, a könyv? Érdekes... nem mondom, hogy kor­szakváltást jelent a modern szépprózában, de... — A gombot kérdez­tem — forgatja az ujjai közt a gombot a felesé­gem és furcsa, feszen­gő érzés vesz rajtam erőt. Déja vu. Már lát­tam. Valahogy így le­hetne fordítani ezt a francia kifejezést, ami a pszichológusok és a lélekvándorlás hívei használnak. Mintha már láttam volna ezt a mozdulatot, talán hal­lottam is ezt a kérdést, ja... mondja, hogy mi­lyen lenne az a kosz- férj fonhatatt. tűm, amelyen ez a gomb — Tudtam —' suttog jól mutatna. halkan egy kriptái — Hogy került hoz- hang, mintha a Nyulak sád ez a gomb? szigetének szentje csi­— Találtam. Egészen pogná a bűnös emberi­véletlenül találtam az utcán... — Kosztümöt talál­tál volna inkább — ségnek, hogy csak ta­possatok rám, még jobban, mert ez a szen­vedés az én sorsom, fal­volt, hallgatok. — mert nem is sze­retted azt az öltönyö­det — jegyzi meg már­tírhalála előtt még az ajtóból, s aztán eltűnik e jeleség. Na végre. Ol­vashatok. De mit akart mondani azzal, hogy nem is szeretem a... vagy talán én voltam szellemeskedem, de mat adatom, ezért jöttem a Mit nem szeretek? Azt egyszer az a gomb... késő. A bal kettes bá- világra. — Tudtam — az öltönyt. Azt. De mi­— Tetszik, vagy nem nat-izomcsoportból el- mondja még egyszer és ért és melyiket? tetszik? — Tetszik. Mondtam már. Talán vallják sze­relmet ennek a gomb­nak? —• próbálom éb­redő ősi gyanakvással és élesre váltott férfi- hanggal kikerülni a veszélyt. Nem tudom még mi fenyeget, hon­nan fenyeget, de egy asszony nem forgat ok nélkül egy gombot a kezében és főleg nem kérdez ok nélkül.,. Te jó ég, nyilall belém egy rémült gondolat, csak nem a zsebemben ta­lálta? De nem, ez nem olyan gomb. Ez na­gyobbfajta gomb... Néhány pillanatnyi csend. En olvasok, a gomb mocorog a női ujjak között, s most minden úgy tűnik: ok­talan volt ősi ösztönöm vibráló jelzése. Ügy tű­nik, csak nem igaz. Bízni lehet kérem az ilyen ösztönben,,. — Hogy mutatna ez egy olyan kosztümön, amely... — teszi fel az újabb szónoki kérdést a száj, a gombai for­indul a mártirmosoly, úgy áll fel, úgy indul el megveti sarkát a jobb valahová, a végtelenbe, szájszegleten, belecsim- mint ahogy az orleans-i Mint a sebzett orosz­lán ugróm fel, rohanok ki a szekrényhez. Nincs szürke öltönyöm. Gomb van, szürke öltöny nincs. Megálljotok, kölykeim, most mártír lesz az anyátokból, azt a magasságon gombját neki... Megfordulok. Szürke kosztümben egy nő áll a tükör előtt és a gombot pásszintja a kosztümhöz... — Jó ízlésed van... Tényleg szép ez a gomb. Ezeket leszedem, s ilyenekre cserélem ki... Hiába, jó dolog, ha egy asszonynak olyan férje van, akinek adhat az ízlésére — mondja hálásan és büszkén tekint rám, az árnyalt ízléssel rendel­kező férfire. Es egy ízléses em­ber gyilkolhat? A gomb pedig való­ban ízléses. En csak paszkodik a szemhé­jakba, hogy a fej körül már csak as a tövisko­szorú hiányzik, amelyet csak egy nejét soha meg nem értő, azt indult a máglyára. Ide tudom, nekem van íz­jutottunk egy gomb­bal. Makacsul hallgatok. Már néhányszor beug­rottam eme földön és gáti jeep felett, | mond- semmire sem becsülő, ruháért lebegő Márti­lésem. Az a szürke öl­töny is milyen szép szí­nű, elegáns volt. Még most is az, női kosz­tüm korában. (egri) Tollhegyre tGiziik fl becsüíefes rágalmazó Névtelen levél láttán csak kevesen gondolnak ar­ra, hogy a tartalma esetleg igaz lehet. Legtöbben l idegzetten és megszokottan összegyűrik és papírkosár­ba, a szemétbe dobják. S ilyen szavakat hullatnak utána: ......gyáva, tisztesség­te len, aljas rágalmazó., r* Érdekes módon meg seal fordulnak az ember fejében hasonló gondolatok akkor, ha a levélen a dátum mel­lett ott a név és a lakéi:«, Pedig rágalmazni, másokat mocskolni nyíltan, leplezet­lenül is lehet „Becsül íte- sen” eljárva is lehet. Hadd szolgáljak mindjárt példá­val. Egy selypi asszony tollat ragadott, keserű, felháboro­dott hangú levelet írt a Né.k Lapja szerkesztőségének, a cukorgyári munkásfelvéta- Ieknél nem a rászorultság, a szociális helyzet a lón.ő, elsősorban azok a nők (tap- nak munkát, akik libával, tyúkkal, tojással kedvesked­nek a főnököknek, ö pedig nem tudott így kedvesked­ni, ezért maradt állás nél­kül. A panaszt kivizsgálásra a Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz tóvá o- bították, illetékességi; >L Két népi ellenőr utazott Selypre, „nyomoztak”, em­bereket kérdezgettek, b ?- széitek a panaszossal, se Ti­kit ki neon hagytak, aki.ől valami adatot, konkrétu­mot reméltek. Eltöltölték a napjukat, de semmi nyom nem akadt, ami a pan. a jogosságát némileg, es s. foszlányokban is, igazol: a volna. A panaszos zavart n mentegetőzött: . .nem ?s emlékszem már... idegess 5- gemben írtam a levelet...” Idegessége diktálta a rá­galmazó mondatokat, „Ide­gessége” gátolta talán ab­ban is, hogy emlékezzék: z állástalanságért egyedül csak önmagát okolhatja. Mert a t. panaszos kapott munkát a gyárban — liba, tyúk és tojás kedveskedése nélkül — a cukorszeletelő gép mellett. Ez a munka azonban cseppet sem volt kedvére való. Ö a „nagy­irodára” szeretett volna te­rülni, íróasztal mellé. Min­den különösebb iskolázott­ság, minden képzettség nél­kül. S mert ez nem sikerült, „ideges” lett és levelet írt. Nyíltan, leplezetlenül. Be­csületesen alákanyarítva a nevét és a lakcímét is. (pataky) 1968. december 14., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom