Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
ÚJSÁG iíÖMMUNISTÁ 1AP. MWMM : fí to ?$ $$&. SíWfe^íSi *s StoiíSl*«&W V„ Üjfvnók •'«» 5? «fe- 5' «»íUt A» $ ®ífc Szfuest harcos, magyaros forma 1918. december 7-én kiáltották először a budapesti újságárusok: „Itt a Vörös Újság!” A később csak röviden „VörÖs”-nek becézett kommunista lap, a KMP központi lapja, óriási népszerűségre tett szert Kezdetben hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg. Az első számot primitív nyomdagépeken mindössze 10 000 példányban nyomták kt Ezt néhány órán belül elkapkodták és második kiadást kellett megjelentetni. Később példányszáma 40 000-re emelkedett, négy oldalon, rendkívül népszerűén magyarázva a nap eseményeit A Vörös Újság első számában „Osztályharcot!” címmel jelent meg vezércikk. Ebből idézzük az alábbiakat, amely röviden összegezi a kommunista programot: As egyetlen kiút a noel&Ilzmns. A szocializmus nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát Is, melybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba Tételével visszaadná elvesztett bitét, de elvesztett munkák edvét le az emberiségnek. A Vörös Újság viszonylag rövid Idő alatt alakította ki sajátos arculatát Kialakultak állandó rovatai, mint a „A Forradalom útján”, „A Harmadik Internaclonálc”, a Kormány és a proletariátus”, „Kié a föld?”, „Hírek”, „Pártügyek”. Az idők folyamán más rovatcímekkel is kiegészült így „Ellenforradalom” és „A tőke osztályharca” címűekkel. A Tanácsköztársaság kikiáltásása után is új - rovatok jelentkeztek, az „Oj termelés”, „Szakszervezeti ügyek”, majd a „Be a Vörös Hadseregbe” és „A kommunista kultúra”. Az őszirózsás forradalmat követően a rendőrség több ízben be is tiltotta a Vörös Újságot Az 1919 februári betiltásról a Vörös Újság lerántotta a leplet és rámutatott hogy a burzsoá-szociál- demokrata kormányzat mit ért a sajtószabadságon: A milliomos burzsoá lapkiadók érdekében a kormány új lap kia- dását nem engedi meg, és a szabad azé, a szabad gondolat elvét a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy a forradalom után születtek lapok a paplrközponttól papírt nem kaphatnak... A sajtószabadság tehát rendelkezésére áll az Ssszea háborús uszításban kitűnt és ellenforradalmat szíté újságoknak... Nem jajgatunk, és nem akarunk mártirkoszorúval ékeskedni. MI fütyülünk a törvényre, fütyülünk a papirrende- letro. Március 22-én a Tanácsköztársaság kikiáltását követő napon a Vörös Újság „Mindenkihez!” címmel közölte az új párt és a forradalmi kormányzótanács kiáltványát: Magyarország proletariátusa a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat... A polgári világ teljes Összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre ... Magyarország Tanácsköztársasággá alakult. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását... Vasfegyelmet követel. Halállal sújt az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijára. Hatalmas proletár sereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz—szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Orossorsxág proletárjainak ,.. Minden munkást és földművest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon he a proletár hadseregbe... Bármi várjon ránk; a szocializmus ügyének gydznt kell! Rendszeresen tudósított az orszé" eseményeiről is. Június számában tudósításban közölte Kun Béla fel- »zólását az országos földműves-kongresszuson. A tudósító többek között ezt idézi a beszédből: A régi IdOk munkásmozgalmainak az volt a jelszava, hogy a parasztot semlegesíteni kell, mert azt mondták, hogy a paraszt nem forradalmár. A parasztnak a forradalomra éppen annyi oka van, mint a városi munkásnak. Nincs semmivel senr kevesebb oka, sőt még több, mert még jobban elnyomták, kizsákmányolták. Ez a forradalom, mely a proletariátus és a földmű vesszegények együttes uralmát Jelenti, megteremtette a proletárok, a város dolgozóinak, és a falu dolgozóinak szövetségét. Egy volt az érdeke, úgy a város, mint a falu dolgozójának, mind a kettőt kizsákmányolták, és mind a kettőt elnyomták; a városban a gyáros, a faluban a földesúr volt az elnyomó, de mindketten találkoztak a nagy bankok igazgatóságaiban. Közös volt az elnyomás. Közösen kell folytatnunk a felszabadulásért való küzdelmet, közösen kell felépítenünk a szocializmus társadalmát, ahol nem lesz kizsákmányolt, ahol nem lesz elnyomó és elnyomott... A Vörös Újságban és más kommunista lapokban szívesen írtak pártonkivüli írók is. Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Osváth Érni, Színi Gyula, Tóth Árpád, és még sokan mások, akik állást foglaltak a Tanácsköztársaság, a KMP promramja és célkitűzései mellett A Vörös Újságra mindvégig jellemző volt az őszinte és kendőzetlen hang, megtalálta a módját annak is, hogy cikkeit színes, harcos', magyaros formában közölje. A Vörös Újság április 9-i száma így ír az 1919. április 7-én Ynegtartott első szabad és általános választásról: Magyarországon, ahol nemrégen még a baksis, a pálinka és a csendőrszurony választott, tegnap a szervezettség, a fegyelem és a meggyőződés áhítata, az első tiszta, és becsületes választás csodáját produkálta. Tiszta és becsületes volt ez a választás, nem csupán azért, mert senki és semmi nem gáncsolhatta el, hogy végre a dolgozók Igazi képviselete Jusson az állam vezetéséhez, de azért Is, mivel csakis a pusztulásra érett kapitalista rend el- tiprott rabszolgáit, az igazabb társadalomért küzdő proletárokat Illette a szó. Amikor az imperialista csapatok megindították offen- zivájukat a Tanács—Magyar- ország fiatal Vörös Hadserege ellen, a félfegyverzett munkások bátran szembeszálltak a túlerővel, számos esetben megfutamítva az ellenséget. A salgótarjáni bányászok és munkások például egy hétig tartották a várost, míg megérkezett a Vörös Hadsereg 6. Hadosztálya és szétverte a betolakodókat. A Vörös Újság május 18-i számában így ír erről: Ezek a katonák, akik hosszú Idő óta szinte pihenés nélkül, fáradtságot nem Ismerve harcban állották a Tanácsköztársaság életére törő ellenséggel szemben, olyan jelét adták a proletár öntudatnak, és fegyelemnek, amely kell, hogy a hadsereg minden katonáját áthassa. Május elején ük mentették meg Salgótarjánt; ők, tették lehetővé, hogy Salgótarjánban ma már a széntermelés normális mederben folyik, fik voltak azok, akik a salgótarjáni bányászokat egy heti nehéz vé- úőharc után sietve felváltották.., Július második felében a hadihelyzet rosszra fordult és Szolnoknál a Tiszán átkelt imperialista csapatok közeledtek a főváros felé, valamint a belső árulás is az ellenség kezére játszott. A Vörös Újság ekkor is őszintén vázolta a helyzetet. Augusztus 1-én a tanács- kormány elhatározta lemondását, a párt lapja 1948—49 nagy forradalmárok emlékét idézte: Sor ’öntő órában, amikor mindenünnen ránk acsarkodnak áz, egész világ vértéi mocskos rablói, Petőfi emlékét idézzük, a forradalmárét, akt élt és meghalt a forradalomért. (K. S.) Mánodassor kérdexxük i Kié az andornaktáiyai határ? Mennyi ■ szövetkezet körn t Félmillió, vagy ,. < ötmillióval több ? Olvasóink bizonyára emlékeznek arra a cikkre, amelyben először tettük fel a Kérdést: Kié az andornaktáiyai határi Akkor mondtuk el véleményünket arról az ádáz vitáról, amely az olajbányászok és termelőszövetkezetek között folyik. Az ügy terjedelmes aktamennyiségét és történetét tanulmányozva akkor is a szövetkezet gazdáinak véleményéhez csatlakoztunk. Vitattuk a kártérítés minimális összegét, amelyet a közös gazdaság több mint 200 hold területének igénybevételéért ajánlott a Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. Szóvá tettük azt is, hogy még ezt a kevés pénzt sem kapták meg az artdornaktályaiak. Most Is hiába várnak rá! Nem akarjuk részletezni, mi történt a cikk megjelenése óta. Tény az, hogy ez a vita a legfelsőbb szervekig eljutott, s a napokban többek között a Nehézipari Minisztériumból kaptunk választ cikkünkre. Feltétlenül és gyorsan Rögtön hozzá kell tennünk: nem kielégítő választ. Abban megerősíti mondanivalónkat és az andomaktá- lyaiak sürgetését, hogy ezt a kártérítési ügyet feltétlenül és gyorsan rendezni kell, de a megoldáshoz kevéssé járul hozzá. A falubeliek panaszai nyomán akkor mi azt kérdeztük: kié az andornaktáiyai határ? Most hozzátehetjük: ki és mennyiért túrhatja fel a patak melletti síkot, a falu két oldalán emelkedő dombokat? Első cikkünkben úgy fogalmaztunk az egyik szövetkezeti gazdát idézve, hogy az olajosok szabadon gazdái, kodnak, sőt garázdálkodnak az ő földjeiken. Emiatt élénken tiltakoztak az olajbányá& zinte hasit a levegő. Az égnek meredő havas bükkök között mint kilőtt nyíl tőr magasba a tv-torony. Antennáit belepte a zúzmara, északra néző oldalát a hó. Aztán itt van a „Kő". Egy fiatal lány ül a tetején, majd kipirult arccal kacagva huppan vissza szerelmese karjai közé. — Milyen magasan is vagyunk? — kérdi a fiú. A lány kissé szemrehányóan tart külön- földrajzórát. A szám tényleg nem olvasható. A piros mí- niumfestéket lekaparta az idő, meg a turisták. Száz és ezer név a kövön. Mindenki ir ide valamit, aki csak itt jár. Hiába! A halhatatlanság vágya mindenkinek ... Az az érzésem, ezt a követ jobban becsben és rendben kellene tartanunk. Igaz, nem Himalaja, nem is Mont Blanc, de Kékes. És nekünk nagy becsű, kedves ez a kő. Az ország teteje. Az utak, a sétányok most némák. A csönd ott bujkál a havas fenyők között, csak a vihartépte óriás bükkök ágai koccannak össze néha és ezért úgy tűnik, mintha valahol csilingelnének. A nagyszerű ősparkban a gyógyintézel. Háromszáz köhögős, nehezen légző ember ágya fölött állnak őrt az erre hivatottak. Itt, belül egy külön világ. Parányi sziget az ország tetején. Egy gyógyulást hozó oázis. Itt könnyebb a légzés, kellemesebben telnek a napok, az órák. A hármas és négyes betegek a parkban, a havas fenyők között sétálhatnak az egyesek szobáikban vannak és egyelőre csak a teraszon át jöhet be hozzájuk a tiszta, portalan levegő. — Mióta van itt? — Harmadik hete. De már jobb. Most már Csak nagy ritkán kap el a roham... Igen, gyógyintézet. Fejleszteni kellene. Mostanában különösen divatos betegség lett az asztma. Gyerekosztály van, de napközben alig akad szegénykéknek helyük. A gyógyító- gárda, az ellátás kitűnő. De az intézetet sajnos kinőttük... Havazni kezd. Nagy íkom-bákom pelyhek kavarognak a levegőben. Olyan szépek, köny. nyedek, hogy legszívesebben mindegyiket megcsókolná az ember. R égóta figyelem ezt az embert. Folyton ideges, rosszkedvű, marékszámra szedi a gyógyszereket. A napokban aztán az üzletben egészen véletlenül összefutottunk. Tíz percig tartott hazáig az út és ez elég volt megismernem szomorú világát. — Az atmoszféra. Az, kérem, mindennek az oka... Ismerem az aranyszabályt, amely szerint a bánatos embert nem szabad kérdésekkel gyötörni, előbb-utóbb úgyis magától kiőntl a szivét. Pillanatok alatt szemem elé tárult az üzem, ahol ez az ember dolgozik. Ahol egymást eszik, marják az emberek. A gyár, ahol az igazgató nem bízik a főmérnökben, a főmérnök fajankónak nevezi az igazgatót és ahol a dolgozók sportot űznek az intrikából. — A múltkor, tetszik tudni, névtelen levelet találtam az íróasztalom fiókjában. Vádoltak, gorombáskodtak és megfenyegettek. Nem, kérem. Nem élet ez így... — Milyen gyógyszert szed? — Kezdtem Belláiddal, Legatinnal, folytattam Trioxazinnal, most a Seduxennél és a Tardylnál tartok. De hiába. És mindennek szegény családom, a feleségem, meg a gyermekeim isszák a levét. Igen. Az „atmoszféra”. Mennyi gondunk, bajunk van ezzel mostanában. Csak az idegosztályok orvosai tudnák megmondani, hogy mit jelent gyakorlatban a jó közérzet hiánya. Mennyi elfoglalt kórházi ágyat, gyógyszert, pénzt, kiesett munkanapot... — Ügy van ez, kérem, ha nincs bajunk, csinálunk magunknak — sorolja panaszát tovább ez az ember. És kitárulkozik a rossz szellemű munkahely, ahol a karrier utáni vágy, az irigység, az önzés már-már tengerjáró hajónyi hullámokat ver és szüntelenül ostromolja az emberek lelkét. Hazaértünk. Emberünk kezet fogott és elment. Nem maradt utána más, csak egy kilométer hosszú fájdalom és keserűség... — szi — szók. Most tehát finomabban fogalmazunk, * idézzük a minisztérium megállapítását: „A vállalat... nem tudta bemutatni a tsz előzetes, írásbeli hozzájárulását". Mármint sülhöz, hogy a szövetkezet földjén kutat fúrjanak, vezetéket fektessenek. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat a bányatörvényt úgy értelmezte (a minisztérium szerint is helytelenül), hogy vezetéket a földtulajdonos engedélye nélkül is lefektethetnek. Vagyis ... övék /olt az andornaktáiyai határ. Ott és akkor túrták fel, ahol és amikor a 'vállalat érdeke ezt megkövetelte. Ez évben is a szövetkezet megkérdezése, hozzájárulása, hatósági engedélyek nélkül veszik birtokba a kisebb-nagyobb területeket. A rnj kérdésünk az volt: mindezek után kié az andornaktáiyai határ? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nyolc év óta, amióta olajat bányásznak e területen, a termelőszövetkezet legkevésbé tudta „birtokolni” saját területeit. Am a legfontosabb kérdés most már: mennyit ér az andor- naktályai határ? Eltérő vélemények A vélemények nagyon eltérőek. Az olajbányászok 429 677 forintot ajánlottak fel a termelőszövetkezetet ért veszteség fejében. Korolovics Lajos, igazságügyi szakértő 567 966 forintra becsülte a bányászat okozta károkat. A termelőszövetkezet 1 800 000 forintra, míg az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége az 1967—68. évre 5 382 634 forint kárt állapított meg. Az Egri Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya is elkészítette szakértői véleményét és 14 oldalon bizonyította: a közös gazdaságot több mint hárommillió forint értékű kártérítés illeti. Mi nem vállalhatjuk ennyi szakértő után a döntőbíró szerepét. De egy biztos: a. szövetkezet, amelynek kárát félmilliótól ötmillióig becsülik, nem fogadhatja el a legminimálisabb Összeget. Pontosabban azt a 429 677 forintot, amelyet nem éppen udvarias kísérőlevéllel kaptak. Ebben ár. Juhász József jogtanácsos újból figyelmezteti a szövetkezetét, hogy számoljon el a két évvel ezelőtt a kártérítéshez előlegbe adott 500 ezer forinttal és „bizonyítja”, hogy a termelőszövetkezet tagságát nem éri károsodás (???), hisz abból a félmillióból ez évre is jut 80 ezer forint De ennyit ér-e az a több mint 200 hold szőlő, kertészkedésre alkalmas föld, a szántó, amelyet azóta Is birtokolnak az olajbányászok? Holdanként — a vállalat értékelése szerint — alig több mint ezer forint kártérítést kaphatnak az andor- naktályaiak. A szövetkezet kimutatásai szerint pedig ezek a földek ötször annyi értéket teremnének évente, ha nyugodtan művelhetnék. Való Igaz — a közvetlen kárt — (annak a néhány négyszögölnek elvesztését, amelyet egy-egy olajkút, oszlop, vagy vezeték elfoglal) a rendeleteknek megfelelően megtérítik. De ez a legkevesebb. Az Igazi veszteség Andornaktályán ugyanis az okozza az igazi veszteséget, hogy szinte lehetetlenné vált a nagyüzemi gazdálkodás a kutakkal, vezetékekkel, oszlopokkal, olajipari berendezésekkel teletűzdelt, átszabdalt földjeiken. Van vizük, de nem locsolhatnak, mert a kertészet fölött villanyvezeték húzódik s életveszélyes lenne az öntözés. Van földjük, de ha mélyen forgató ekét küldenek rá, elszakíthat egy gázvezetéket és ki felei akkor a traktoros életéért? A gépek sorra mennek tönkre, mert vasba, drótkötélbe ütköznek s annyi pót- alkatrész kell a kombájnhoz, mint amennyit máshol egy egész járásban használnak fel. Nehéz és drága a munka, kerülgetni kell az oszlopokat, nyolcvan—száz méterenként forognak a traktorok és sokszor öt—tíz kilométeres kerülővel tudják csak a szántást elvégezni. Miként le' ezt a kárt pontosan felír ni? Miként lehet azt men - lapítani, mennyi vesztes»" okoz a növényekben a szí - folyt nyersolaj, amely kiégeti a veteményt, elszárítja i fákat, szennyezi a vizet. M - ként lehet megállapítani azt a kárt. amelyet az olajbányászok által igénybe vett területeken bőven termő gyom okoz, miközben a szövetkezet százezreket költ növényvédelemre. Vagy nem ide számítható-e az a külön kiadás, hogy a termelőszövetkezet kénytelen 30 százalékkal több gépet üzemben tartani, hogy ugyanolyan területet megművelhessen, mint a szomszéd gazdaságok? A közös vagyon védelmét alig tudják biztosítani, hiszen ahogy megírtuk, a szövetkezet tagjai csak engedéllyel mehetnek a szőlőbe, a földekre, míg az olajbányászok szabadon mozoghatnak, „ben- gészhetnek” ott. Még egy jellemző példa arra. hogy milyen százezrekkel tetézhető az a kár, amely a közös gazdaságot éri azon a majdnem félmillión felül, amelyet „nagylelkűen” és minden évre azonos összeggel felajánlottak az olajbányászok. Ez évben a vállalat kárbecslőjének, a szövetkezet, a tanács szakembereinek együttesen aláírt véleménye szerint — csak a másodvetések- ből — több mint 125 ezer forintot vehetett volna be a tsz, ha azokat a területeket művelheti, amelyeket évek óta használ az olajtermelő vállalat. Ennek ellenére ismét azt közölte a jogtanácsos, hogy az Idén Is csak 429 677 forintot hajlandók fizetni ugyanúgy, mint tavaly. Az, hogy az idén két termést Is le tudtak volna hozni erről a több mint 200 hold- nyi területről, nem zavarja a vállalatot. Az sem, hogy ötször annyit érnek azok a területek. amelyeket elfoglaltak, mint amennyit hajlandók fizetni érte. Létkérdés a kártérítés Hiába fordul a szövetkezet újabb és újabb fórumokhoz, az orvoslás mindegyre késik. A kérdés tehát most is, nyolc év után Is időszerű: kié as andornaktáiyai határ? Mikor juthatnak a szövetkezet tagjai ahhoz a pénzhez, amelyet nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett kárral okoztak nekik az olajbányászok? S ha meg is kezdik a vég nélküli pereskedést, milyen fényt vet ez jövőbeni kapcsolatukra? A szövetkezet tagjai azt mondták, amikor értesültek a vállalat és a tröszt elutasító magatartásáról, hogy „szégyell- hetik magukat, hisz egyetlen tábla földünk többet ér, mint amennyit az egészért fizetni akarnak”. Szégyellhetik magukat... De le lehet ezzel zárni ezt az ügyet? ... Hisz a szövetkezet számára most már létkérdés, hogy megkapja az évek óta hiába várt jogos és megfelelő mértékű kártérítést. Kovács Endre 1968. december 8., vasárnap