Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

EMLEKEZETES PERCEK Az év utolsó napjaiban mindig szívesen emlékezünk vissza érdekes, izgalmas sporteseményekre. Az aláb­biakban néhány igazán feled­hetetlen történetet mondunk el — dióhéjba foglalva. Kétségek között Várpalotaitól lludapestig Faliszek pompás góljával 1:0-ra vezetett Várpalotán az Egri Dózsa és a hajrá rend­kívül izgalmasnak Ígérkezett. Néhányan a többiektől is iz­gatottakban figyeltük az idő múlását, hiszen a vonat visz- szaindulása miatt már a befe­jezés előtt ott kellett hagy­nunk a mérkőzést. Futva igyekeztünk az állo­más felé, amikor egetverő or­dítás harsant a pálya felől. — Kiegyenlítettek — fúj­tatta mellettem kétségbeeset­ten egyik társam, önkéntele­nül is lelassítva futását. — Nem létezik — így a másik. De nem sok idő ma­radt a vitatkozásra, mivel a távolból vonatfüttyöt sodort felénk a szél. Üjra rákapcsol­tunk. Néhány száz lépés után elértük az állomást. És akkor újra nagy ordítás reszkettette meg a levegőt. — Kikaptunk — hajtogatta szomorúan a pesszimista egri szurkoló. — Mi lőttünk gólt — ör­vendezett az optimista. És így utaztunk Várpalo­tától Budapestig, kétségek között, amíg aztán a rádióból értesültünk: maradt 1:0 az eredmény. Győzött az Egri Dózsa... Előre ittak a medve bőrére A teke NB II. Keleti cso­portjában végig izgalmas, fej tej melleti Piarcot vívott egy­mással az Egri Spartacus és a Ceglédi Építők. Hol egyi­kük, hol másikuk állt a táb­lázat élén, néhány forduló­val a befejezés előtt például.. Cegléd vezette a listát, ami­kor otthonában fogadta az egrieket. A ceglédiek nagy becsvágytól fűtve olyan biz­tosra vették bajnokságukat, hogy bajnokavatásra készülve meghívták a szövetség veze­tőit, s már a bajnoki találko­zó megkezdése előtt vigán To­tyogott a kondérban az ünne­pi vacsora, a bográcsgulyás... Jól számították! Ezen a na­pon valóban bajnokot avat­hattak, de nem Cegléd, ha­nem Eger csapatát! A Sparta­cus ugyanis 6:2 arányú győ­zelmet aratott az elbízakodott hazaiak felett, hárompontos előnyre tett szert, s ezt az előnyt végig meg is tudta tartani. Tanulság: soha sem szabad előre inni a medve bőrére! Tea a demizsonban Az E. Lendület női kézilab­da-csapata évről évre részt vesz a miskolci terembajnok­ságon. Az idén — egy rend­kívül hideg vasárnapon — jó­kora demizsonnal keltek útra a lányok Amikor aztán bevo­nultak a torna színhelyére, a miskolciak megértőén ka­csintgattak egymásra és mo­solyogva mondogatták: — Bizony, ilyen hidegben nem árt egy kis Bikavér, a MÁV nem valami jól fűti a vasúti kocsikat... Akadtak olyanok is, akik párhuzamot vontak a hasas demizson és az egri lányok tüzes játéka között, néhány néző azonban rosszallóan csó- válgatta a fejét, elvégre mé­giscsak lányokról és nem fér­fiakról volt szó! Később aztán mindenre fény derült, s ezen derült a torna valamennyi részvevője. A lányok ugyanis — a meg­nyert mérkőzés után — gyorsfűzőn illatos virslit ké­szítettek maguknak, s a jóízű falatozás után nagy áldomást ittak a demizsonból. Jól cit­romos tea volt benne... Győzött a sportszerűség Március 15-én zsúfolásig jnegtelt a gyöngyösi honvéd- légi sportcsarnok nagyterme és több százra volt tehető azoknak a szurkolóknak a száma, akik kint rekedtek. A hatalmasa érdeklődést a Bp. Honvéd—Zalka'SE ökölvívó, rangadó váltotta ki, amelyen az első hely sorsa dőlt el. A közönség nagyszerű küz­delmeket és 12:10 arányú Bp. Honvéd győzelmet láthatott, tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy egy kicsit a pontozóbí- rák jóvoltából. A. Zalka SE ugyanis legalább döntetlent érdemelt volna! A középsúlyúak találkozó­ján nem mindennapi eset tör­tént. Schrick és a válogatott Balogh harcolt egymással, a pontokért, amikor a harma­dik menetben Balogh megsé­rült, felrepedt szemöldöke erősen vérezni kezdett. A mérkőzés vezető megállította a küzdelmet és a szorít óba kérette dr. Dózsa Lajos gyön- gyösi sportorvost. A terem­ben elcsendesedett a zaj, csak nehány fanatikus szurkoló mondogatta "halkan egymás­nak: — Na, a Lali lelépteti a Ba- loghot és mi nyerünk! A sportorvos gondosan megvizsgálta a sérülést, majd intett a mérkőzésvezetőnek: lehet tovább folytatni! És folytatták. És Balogh nyert. Igaz, vitatható ítélettel, de nyert, ami egyben a Bp. Hon­véd végső győzelmét is jelen­tette. A sportorvos Balogh le­léptetésével megfoszthatta volna a Honvédőt a győze­lemtől, de ő az egyenes utat választotta. A becsületes, a sportszerű utat. És ennél az útnál nincs a sportban sem szebb út a világon... „ Wév hátra volt a f ekete leves ’.. . 4:3-as Fradi-vezetésénél 5 másodnerc volt már csak hát­ra az Egri Dózsa—FTC vízi­labda-mérkőzésből, amikor Pócsjk „bpmbagűlM. egyenlí­tett. Ä szurkolók önfeledtén ugráltak fel helyeikről és tombolva ünnepelték az egri fiúkat az értékes pontszer- szépért — nem tudhatták, hogy még „hátra van a feke­te leves...” Ami ugyanis ez­után következett, arra aligha akadt példa a vízilabdázás történetében. A hátralévő szemvillanás­nyi időre alig kezdődött el újra a játék — Nádai játék­vezető máris fütyült és jelez­te, hogy Eger ellen büntető­pontot ítél. Jól tudta, hogy miért: ezáltal az FTC 4 méte­reshez jutott! Az ítéletet elő­ször döbbenetes csend fogad­ta, majd a lelátón szinte el­szabadult a pokol. Senki sem látott ugyanis szabálytalan­ságot. 1,4 másodperc. Ennyi volt még hátra a mérkőzésből. Hogy ezalatt mi történt? Fel­kai büntetőjét a kitárt karral előreugró Rüll a vízre ütötte, majd a nagy lendülettől a víz alá süllyedt. (Szerintünk már ekkor letelt az 1,4 másod­perc.) A labdát a hullámok szép lassan a gólvonal felé sodorták, amíg a víz alól fel­bukkanó Rüll el nem csípte. De máris harsant a gólt jelző kettős sípszó — és még min­dig nem volt vége a mérkő­zésnek! Újra kezdés — nincs vége... Pócsikhoz kerül a labda — nincs vége... Pécsik messziről kapura bombáz, amikor a bírák szerint végre letelik az 1,4 másodperc! Nos, mi nem mértük az időt. de mérget lehet rá venni, hogy ez az 1.4 másodperc legalább 15 másodperc volt! így győzött 5:4-re a Fe­rencváros és a legközelebbi, az Ú. Dózsa elleni találkozó­ra már csak alig száz szurko­ló volt kíváncsi. Érthető... Sorsdöntő - ólok Miután az egri csapat egész sereg gólhelyzetet kihagyott, 1:1 arányú eldöntetlenre állt Egerben a Nagybátony—E. Dózsa labdarúgó-mérkőzés. A mintegy 4000 szurkoló elkese­redetten hajtogatta: oda az egyik pont! Nem lett igazuk, mert sajnos oda lett mind ........í ....M~.............. A 75. percben jobboldali vendégakció alakult ki. A szélvészgyors Sántha nagy lendülettel vitte fel a labdát., elhúzott a középhátvéd Kiss mellett, s egyedül tört a kapu felé. A szurkolókban megder­medt a vér... Bulyovszky is érezte a veszélyt, kiindult a kapujából, Sántha azonban jókor lőtt és a labda védhe- tetlenül vágódott a háló bal sarkába. Ezzel a góllal nyert a Nagybátony és Eger a ne­gyedik helyre esett vissza! Oroszlányban az év legiz­galmasabb mérkőzését vívta az E. Dózsa. A hevesen roha­mozó hazaiak a 10. percben megszerezték a vezetést, a vendégek a 20. percben régen látott remek góllal egyenlítet­tek és ez a gól jelentette szá­mukra később a bajnokságot. Bal oldali támadás végén La­kinger kapta a labdát, fölné­zett és látta, hogy a másik ol­dalon Rajnát fedezetlenül hagyták a védők. Habozás nélkül átívelte a labdát csa- fártársához. akinek még ar­ra is volt ideje, hogy lekezel­je. Mindenki beadást várt, hiszen a középcsatár majd­nem az alapvonalnál tartóz­kodott — Rajna azonban be­adás helyett pompás lövést küldött kapura és a labda élesen a jobb felső sarokba szállt. A legendás hírű Kohut is megirigyelhette volna ezt a gólt... Síugrás — hó nélkül Szikrázó napsütés, májusi égbolt, üdezöld pázsit, virág­ba borult fák. A közönség jó hangulatban gyülekezik a gyöngyösi VSC sporttelepén, ahol most nem holmi labda­rúgó-mérkőzést láthatnál? majd, — hanem síugró-ver­senyt!! Az emberek szinte áhítattal járják körül és bá­mulják a karcsú fémtornyot, amelyet Horváth Béla, Kiss Tibor és Berger József sport­vezetők álmodtak meg, s az álmot a váltógyár dolgozói váltották válóra. Elhangzanak az ünnepi be­szédek, aztán következik az y első. az avató ugrás. A tekin­tetek újra a toronyra mered­nek, ahol ott áll már Gellér László, a legjobb magyar ver­senyző. Röviden összpontoílt, aztán nekilendül. A lécek vil­lámgyorsan síklanak a tűle­veleken. Elugrás... légniun- ka,.. talajfogás... Felcsattan a taps, a nagyszámú néző büszkén és boldogan ünnepli a nagy eseményt Gyöngyö­sön. 1968. május elsején... Somody József Mint már annyiszor az előző esztendőkben, Beamon szemé­lyében ismét atlétát választottak a legnevesebb külföldi sportúj­ságírók az „év sportolójává”. A rendkívül rugalmas neger ver­senyző Mexikóban 890 centimé­terrel nyerte a távolugrást. Tel­jesítménye méltán keltett szen­zációt. Volt olyan szakértő is, aki ezt mondta róla: „Beámon a XXI. századba ugrott!” Ezzel akarta jelezni, hogy a néger at­léta világrekordja hosszú ideig érvényben maradhat. Mexikó ünnepelte Beamon fantasztikus teljesítményét és az elsők között gratulált Jesse Owens, aki 1936-ban Berlinben megnyerte ezt a számot. Az új­ságírók megrohanták az atlétika hírességét és feltették az ilyen­kor szokásos kérdéseket: — Mit szólt a káprázatos ug­ráshoz? Gondolta volna, hogy ki­lenc méter közelébe ér a távol­ugrás világrekordja? Owens a tőle megszokott egy­szerűséggel és a népszerű embe­rek gyakorlottságával válaszolt: — Beamon olyan tökéletesen emelkedett a magasba, hogy ha­sonlót soha életemben nem lát­tam . . . Nincsenek megdönthe­tetlen rekordok, gondoltam, hogy egyszer a távol ugrók ugyanúgy megközelítik, sőt el is érik a ki­lenc métert, ahogyan annakide­jén én túljutottam a nyolc mé­teren. Aztán egy újabb kérdés követ­kezett. Egy mexikói újságíró tet­te fel a négyszeres olimpiai baj­noknak : — Mi lett volna. Mister Owens, ha ön a fénykorában nem sala­kon, hanem tartan-pályán ug­rik? Owens elhallgatott, és hossza­san elgondolkozott. Csak azután válaszolt: — ffefcéi kérdés, M qm to­Szarvas Erzsi kosárlabda-válogaíoti fiiiSaidcnt meglesz a csapatért Szarvas Erzsi (balról, 5-ös számmal) elüti a labdát a* (Molnár I. felv.) Fehér borítékot, írógéppel címzett hivatalos levelet ho­zott a postás. Benne az érte­sítés, a kikérő. Szarvas Er­zsébetet, az Egri Tanárképző Főiskola női kosárlabda-csa­patának kapitányát beválo- gatották a felnőtt válogatott, ba és meghívták tíznapos al­gériai portyára. • — Olyan boldog voltam, hogy el sem tudom mondani. Még táncoltam is örömöm­ben — magyarázza most, ahogy az edzés végén beszél­getünk vele a tornateremben, — De velem örültek munka­társaim és szüleim is. Mindez október végén tör­tént, ahogy hazatért Jugoszlá­viából az utánpótlás váloga­tottal. Máris mehetett újra. Szinte ideje sem maradt a búcsúzkodásra, vonatra ült, utazott Budapestre, onnan re­pülőgéppel Algéria fővárosá­ba. — Ütközben Tuniszban le­szálltunk. Ott láttam először fátylat Viselő nőket — mesé­li — meg Algírban és Orán- ban is, amerre jártunk. Ugyanakkor láttunk mini­szoknyás, európai módra öl­töző hölgyeket is. Megkapott a múlt és a jelen e különös ta­lálkozása. Három városban fordul­tunk meg. Nagy szeretettel vártak bennünket. Mérkőzé­seinket zsúfolt nézőtér előtt játsszottuk, és valamennyit megnyertük. Sok-sok fotó je­lent meg rólunk az ottani új­ságokban — folytatja. — Az utolsó napon a sportminiszter is fogadott bennünket. Egzo­tikus épületben, magyaros gulyással és sült csirkével kedveskedtek nekünk, amit mi jó étvággyal fogyasztot­tunk el. Harminc fokos meleg volt. Sok magyar edzővel is találkoztunk, akik Algériában vállaltak munkát. Arról pa­naszkodtak: már jönnének haza, mert „elkapta őket a honvágy”. Szarvas Erzsinek nem ez az út volt az első külföldi por­tyája. Csak ebben az évben mint utánpótlás-válogatott járt már Romániában és Ju­goszláviában is. Egy évvei ezelőtt Olaszországban, Szar­dínia szigetén az ifjúsági Európa-bajnokságon, ^majd Csehszlovákiában, az NDK- ban, azt megelőzőleg pedig Lengyelországban. Kevés egri kislány mondhatja el azt ma­gáról, hogy bejárta a fél vilá­got. — Igen, igen... valameny- nyiről sokat tudnék mesélni, de hát ez a legutóbbi volt a legérdekesebb — mondja. — Először jártam Afrikában! Mindig csak másról beszélt. Magáról vajon mit mondana Heves megye idei legeredmé­dom. Nehéz lenne kiszámítani. Sok tényezőtől függ. Sajnálom, hogy annak idején nem volt az atlétikai pályáson tartan. Re­kordjaim azt hiszem, akkor meg hosszabb életűek lettek volna. A pályaépítő szakemberek már a harmincas esztendőkben Keres­ték a módját annak, hogy a sala­kot rugalmasabbá tegyeK. A ne­metek az 1836-os olimpia sta­dionjának futópályáját igyekez­tek ..gyorsabbá tenni”: Ezért a salakba különleges vegyi anya­gokat kevertek. .Hasonló kísérleteket végeztek a svájciak is, akik Zürichben megépítették Európa leggyorsabb pályáját. Ezen tett kísérletet többször is Háry, az ötvenes esz­tendők híres nyugatnémet sprin­tere, hogy megjavítsa a száz- méteres futás világrekordját. Ti­tokban tartották, hogy milyen arányban keverték össze a sa­lakot, az anyagot és a különféle műanyagporokat. Egyre tevékenyebben kapcso­lódtak a kísérletezésbe a vegyé­szek, főleg a nagy észak-ame­rikai sportszergyárak megbízásá­ból. Kettős cél vezette őket: 1. rugalmasabbá, gyorsabbá tenni a futópályákat, 2. egyúttal pedig növelni akarták élettartamukat. A hatvanas esztendők közepén találták meg a megfelelő anyagot az atlétikai pályák építéséhez, amelynek csak a nevét ismerte meg a világ, a pontos összetétele hétpecsétes üzleti titok. Ez voll a tartan. Csak annyi bizonyos, hogy gumiból és műanyagból ké­szítették. Termékeikkel a külföl­det Is el akarták árasztani. ellenfél elől. nyesebb sportolója? Elpirul, zavarba jön, sze­rénykedik, majd arról beszél, hogy rengeteg hibája van, de ezeket szeretné kijavítani: Ügy akar a jövőben verse­nyezni, hogy mindenki elége­dett legyen vele. Tovább faggatom: — Mikor született, Erzsiké? — 1948. május 6-án Eger-^ ben. — Hol végezte iskoláit? — Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettsé­giztem 1966-ban. — Hol dolgozik? — Az Egri Dohánygyár­ban. Adminisztrátor vagyok. — Mikor kezdett el sportol­ni? — Még az általános iskolá­ban. Atlétizáltam, majd kézi­labdáztam. Másodikos gim­nazista voltam, amikor ed­zőm, Galambos János felfi­gyelt rám, meghívott a csa­patba. Beváltam, ez kedvet adott és szinte az egyik nap- ról a másikra kosaras lett be­lőlem. Szüleim eleinte mér­gelődtek, hogy edzésekre já­rok, de most már ők is örül­nek és szurkolnak értem. Szarvas Erzsébet emlékeze­tes dátumnak tartja 1965-öt is. Ekkor lett ugyanis először ifjúsági válogatott. Sok-sok edzőtáborozás után bekerült a csapatba, s 1966. januárjá­ban már a lengyelországi né­gyes tornán vett részt sikere­sen. Azóta a válogatott min­den mérkőzésén szerepelt, Az első nagy üzletet a mexi- koiakital kotoueK. Egy ncgyzet- meier tartant 28 dollárért adtat»: ei az ameriKaiak az olimpia ren­dezőinek. Ez magas ár. Garan­tálnák viszont a nagy eredménye­ket és azt, hogy húsz esztendeig semmi javítás, Karbantartás nem szükséges. A befektetés tehát megtérül. MexiKó káprázatos atlétikai eredményei azt igazolták, hogy a tartanon jobb teljesítményeket érhetnek el a versenyzők, mint a salakon. Bácsalmási Péter, e sportág egyik legjobb magyar szakértője az új pályák előnyeiről így véle­kedik : — Erősen megjavítja az ered­ményeket a tartan. RuganyosabD és keményebb a salaknál. Attól is függ, hogy melyik futónak mi­lyen a technikája. Akinek ked­ves a tartan, az a futó százon másfél tizeddel is jobb eredményt érhet el a tartanon, mint a sa­lakon. Az új pálya azonban új felszerelést is kíván. Ezért gyár­tottak sün-cipőket, amelyeknek sok szög van a talpán. Ez lehe­tővé tette, hogy a futó szilárdab­ban támaszkodhasson a talajba. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség azonban ragaszkodott a régi sza­bályhoz. Ez azt mondja ki, hogy a futó cipőjének a talpán csak hat szög lehet. Ha több van, ak­kor a segítségével elért, rekor­dok nem hitele--”»;'tetők. Technikai újítások játszotta k közre a gerelyhajítás és a rúd­ugrás eredményeinek javulásában Is. Ai amerikai Held tette az el­ső lépéseket. Megváltoztatta t sok országot, várost megjárt, látta Varsót, Rómát, Velencét, Bécset, Bukarestet, Belgrádit, Algírt, Tuniszt, stb. Életének azonban mégiscsak az 1968-aj esztendő jelenti majd a leg. kedvesebb dátumot. Miért? — Az idén lettem húsa éves, húsvétkor pedig meny. asszony — magyarázza. — Tavasz óta utánpótlás-váló- gatott, novembertől pedig felnőtt válogatott vagyok. A csapatom szinte veretlenül visszaküzdötte magát az I. osztályba. Lényegében min­den kívánságom teljesült, hi­szen eljutottam még Afriká­ba,is. _________ . Sz ép "ájáftctSk "ét á dsillogó- villogó karácsonyfa alatt. A tehetség és az akarat, az elis­merés eredménye. Természe­tesen ez az ajándék arra is figyelmeztet, hogy ezek .után még szorgalmasabban kell vé­gezni munkáját, válogatott­hoz illő szerénységgel kell játékostársaival viselkednie. Támogatni, segíteni kell valamennyit, küzdeni a csa­pat-mérkőzéseken, hogy min­denki joggal állapíthassa meg: rászolgált a válogatott­ságra! Tudja ezt Szarvas Er­zsi, érzi a felelősséget és en­nek szellemében Ígéri: min­dent megtesz a csapatért. Mert azt szeretné, hogy so­káig lehessen válogatott, az egri csapat kapitánya, hasz­nos tagja csapatának a mi és a maga örömére. Fazekas István gerely alakját, áramvonalassá tet­te, hogy könnyebben szálljon a levegőben. Második lépésként a klasszikus sportszer anyagút is megváltották. Fa helyett fém­ből Készítették. Az újítás elő­nyös. A fagerely ugyanis éppen ab­ban a pillanatban, amikor az at­léta elhajította, a ránehezedő erőtől meghajlott és ez károsán befolyásolta az eredményt. Más különbség is van. A fagerelyl magasabbra kellett hajítani, hogy messzebb érjen hegye a földre. Ez felesleges energia, erőpocse- kolást jelentett az atlétának. A fémgerely laposabb ívben repül nagyobb távolságra. Adódik két érdekes kérdés: 1. milyen eredményt ért volna el a mai fémgerellyel például a finn Jearvinnen, aki a harmincas esz­tendőkben 77,23 méterrel tartot­ta a világrekordot? 2. hány méterre jutna el a fa­gerely a szovjet Luzisz kezéből, aki már többször ért el fémge­rellyel 90 méteren felüli ered­ményt? Érdekes játék. A képzeletbeli versenyen Bácsalmási Péter sze­rint ez az eredmény születne: — Jearvinnen 30 méteren túlra hajítaná a fémeerelyt. Luzisz azonban túlszárnyalná. Legalább 82 méteres teljesítményt érne el a fagerellyel. A ma bajnoka tehát legyőzné a tegnap bajnokát. Még akkor is, ha gerelyt cserélnének. Mert nemcsak a technika, a sporteszköz fejlődött, hanem az ember is. 1968. december 21., kedd Rekord és sportszerek Mi lett volna, ha Owens tartánon ugrik?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom