Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-03 / 283. szám
Földrajzi kongresszus! Indiában Hajnalig tartott a támadás. A mikor feljött a nap, még füstölgött a sík, de már csend volt. A francia csapatok egy része a menekülő kabilokat üldözte, a többieknek takarodó t fújtak, ki-ki a századát kereste és az egészségügyi osztagok vették át a csatateret. Hosszú sorban vitték a hordágyakat, hevenyészve bekötött sebesültekkel. Az őrnagy, egy vöröskeresztes-osztaggal a 9-es közlegény földi maradványait kereste, ha ugyan fellelhető belőle még annyi, hogy ráismerjen. Egyszerre meglepetten felkiáltott. Szembe vele jött Bradley! Kissé bizonytalan léptekkel, sárral, porral belepve, foszlányokra szakadt ruhában, de a görög orr... a homlok. .. a zöldes tekintet... Kétségtelen, hogy ő az! A 9-es! — Ember! Bradley megkísérelt egy „vigyázz”-állást. — Alázatosan jelentem, mon... Elvágódott. Az őrnagy letérdelt az orvos mellé. Csodálatos eset volt. A combját felhasította egy szilánk és egy golyó a kulcsont felett ' a vállába fúródott, azonfelül néhány horzsolás, de veszélyes sebe egy sincs a 9-esnek. Csak a kimerültség Verte le a lábáról. .. .Két hét múlva, mikor Marokkóban az egész helyőrség előtt Ribeaux tábornok a 9-es közlegény mellére tűzte a légió becsületrendjét, már a golyó helye is begyógyult Az őrnagy a tábornok mellett állt és Bradleyt figyelte. Közömbösen nézett, valahová a távoli égen vonuló felhők felé. Nem önti el arcát az öröm piros sága, egy vonása sem rezdül, mikor a vezénylő tiszt „Gardez vous”-t kiált, az arcvonal tiszteleg, felharsan a trombita és feje felett háromszor meglengetik a „Becsület és Hűség” trikolorját SemmL.; __________ Bi zonyos, hogy ezt az embert nem érdekli a dicsőség. — Két hónapra ide, Marokkóba helyeztettelek át — mondta a legénynek, mikor jelentkezett nála az irodában. — Előterjesztettelek altiszti vizsgára is. — Köszönöm, mon com- mendant. — Van valami kívánságod? — Van, őrnagy úr. Szeretnék bevonulni a századomhoz. — Szóval, nem kell $ szabadság. .. Vissza akarsz menni a frontra? — Oui, mon commendant. — Hm... — néhány lépést tett az íróasztala előtt... — Hát most mégis itt maradsz. Parancs. Érted? — Igenis. — Azután meghalhatsz, ha úgy tetszik. — Felkattintotta a tárcáját. — Gyújts rá. Bradley kivett egy cigarettát. — Nézd, — folytatta az őrnagy, — néha az ember úgy érzi, hogy mindennek vége es eldobja az életet magától. Pedig, ha két-három hónapig várna, már nem is lenne olyan elviselhetetlen az élet. Ezért kény szeri tlek akaratod ellenére garnízon-szolgálatra. Tehát két hónap múlva jelentkezel és ha még mindig a halált választod, nem gátollak többé semmiben. Megértettél? — Igenis. *— Minden jót, Bradley Tamás. Rompez. 4. Bradley tehát Marokkóban maradt. Az őrnagy pedig sehogyan sem bírt szabadulni gondolatban, ettől a hűvös tekintetű értelmes embertől, aki konokan és megfontoltan a halált hívja. Egy napon az őrnagy az európai negyedben sétált és csodálkozva látta, hogy a 9-es közlegény egy finoman öltözött, úri külsejű, feltűnően szép leánnyal megy. A lányon meglátszott, hogy a jobb körökhöz tartozik. Önkéntelenül követte őket. Micsoda furcsa tragédiát hurcol magával itt Afrikában ez a légionárius? Alkonyodott. A Jardin Public árnyas fái közé értek és mikor elbúcsúztak egymástól, a leány hirtelen hozzáhajoit és megcsókolta a katonát. Hm... Talán mégis beválik majd az elmélete: öngyilkosság ellen legjobb szer az idő. No és a szerelem... 5. A kormányzóság bálján egy rokonszenves angol főúrral, Lord Flatherryvel találkozott az őrnagy. Lord Flatherry, ha csak tehette, Afrikában tartózkodott. Szenvedélyes oroszlánvadász volt. Marokkói tartózkodása alatt a szultán látta vendégül. Az őrnagy is jó viszonyban volt a lorddal és örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a bálterem egy csendesebb sarkában elbeszélgessenek. — Értesültem róla, hogy milyen nagyszerű eredményt ért el csapatával a kabilok leverésénél — mondta a lord. Az őrnagynak nyomban a 9-es közlegényre kellett gondolnia. — Igen, — felelte elkomolyodva, — kissé rám mosolygott Mars istennő. Mert hiába, a háború annyiban hasonlít a kártyához, hogy sae* Az indiai fővárosban vasárnap megnyílt a 21. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus 75 országból több mint 1300 küldött vett részt az ünnepélyes megnyitón, ahol Indira Gandhi miniszterelnök mondott beszédet. Megválasztották a nemzetközi szervezet új elnökét, S. Leszozycki, lengyel tudóst. A kongresszus munkájában magyar tudósdelegáció is részt vesz. A küldöttség tagjai: Radó Sándor professzor, az MTA földrajzi bizottságának • elnöke, Kádár László, egyetemi tanár a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, dr. Pécsi Márton az MTA levelező tagja, Enyedi György az MTA földrajztudományi kutatóintézetének igazgató- helyettese, Bora Gyula a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense és dr. Réti Endre, a Budapesti Orvostudományi Egyetem könyvtárának igazgatója. A kongresszust szimpozionok előzték meg. Azt mondták az orvosok, hogyha már nem tudok leszokni — éppenugy, mint ők! — az átkozott dohányzásról, legalább a következőket tartsam be: ne szívjak többet napi húsz cigarettánál, legyen az is filteres és szívjam csak félig, mért igy az egészségesebb. A dolog elgondolkodtat. Filteres cigarettát, szívok, ez eddig rendben várt, még a napi hússzal is kiegyezem, mert napi negyvenet szívtam éddig. De mi az, hogy félig? Miféle agyafúrt furfang ez dohányzási szenvedélyem becsapására? Hiszen, ha én a napi húsz engedélyezett cigarettát csak félig szívom el, akkor én csak napi tíz cigarettát, szívok el és nem az. engedélyezett 'húszat, lévén húsznak a fele tíz. Nem hagyom magam becsapni: tnegfaigádön} ez orvosok tanácsát, csak napi húsz cigarettát szí- ■ vök. tehát negyvenet, amelyet félig szíva érám elűz orvosilag tanácsolt számot. Bár meggondolandó, hogy micsoda pazarlas az. ha én naponta egy egész csomag Fecskére való cigarettát, „felenként" eldobok, ami tíz nap alatt-■ U, száz nap alatt Oá, ezer nap alatt Í400 forint. Egy jól kereső orvos fizetése! Végigszivoni a negyvenet, ennyi pénzért, igazán keielhet ■egy orvos, ha rászorulok. (—ó> isten és ember előtt Magyar film jji: Galambos Lajos regényét u az Üj írás közölte. Most nem : vitatkozunk azon, hogy a nemzedéki probléma az ide- ir -.szakadt görög család életé- " ben égétő kérdés-e számunkra, Az idegenben, a hazai táj- -Hó.i és a történelem által dik- -í. iáit megszokásoktól messze . .sok-soK nosztalgia él a haza [•; puha érzése és tapasztalása után Ez az önmarcangolá- áásig elfajuló érzés, különösen egy betegen fekvő, harcos JSszeüernú emberben, okozhat .drámát, szülhet megrázó tra- fljgédiát. De ezt a drámát, ezt a tragédiát, a filmen képek- ben, párbesz.édekben el kell .'A mondani, végre kell hajtani. iffcCsak a legszükségesebb kité- vJ rőket engedi meg a szerkesz- afetési és művészeti ökonómia, azokat is csak azért, hogy még inkább hangsúlyt, értelmet és tüzet kapjon a téma. És csak egy fő téma lehet ilyen alkotásban, a többi mind-mind alárendelődik ennek az egynek. Makk Károly új filmjében, az Isten és ember előtt-ben egy családon belül a fiatalok más törvények szerint élnek, mint az öregek. Andreasz hamisítatlan kültelki vagánnyá yáiik, ökölvívó és a magyar válogatott tagja, de erkölcsi Szintje nem sokkal magasabb * sunyi útonállókénáL Nincs sehol magyarázat rá, miért ilyen, miért csak állapotát kapjuk, tetteinek rugóit inkább sejtjük, mint megismerjük. Andreasztól távoli erkölcsi világban, de ugyanebben a családban tisztán és őszintén él Andreasz húga, Anika. Ki- szolgalitatottsága, védtelen- sége már-már a görög tragédiák sorsverésére emlékeztet. A szülők, Georgiosz, az apa és felesége félve és aggodalommal mindig hazagondolnak. Amikor pedig az első lehetőség kínálkozik, mindenüket eladják, hogy visszatérhessenek a hellén tájra, a tengerhez. A tragédia tehát már görög földön válik teljessé, amikor Georgioszt a rendőrség emberei kiemelik a templomi áhítatból: végez kísérőivel, Anikóval és önmagával. De miért, miért? P.HOWARD •• KUTO JÍHÖ J •**!* • «0! 4 Awwsaü december &, keM Csalni tudni kell fl szatócsnál és a krimiben minden kapható - Show sótan sóval csalás lebukás, vagy legalábbis annak aggasztóan nagy veszélye nélkül. Meg kell azonban mondanom őszintén, hogy amíg Tahi László Enyhítő körülményét figyeltem, a módszerek tanulmányozásának lehetősége mellett színházi élményt, mosolyt, néhány remek alakítást és egy csipetnyi, „éppen annyi, amennyi kell” — tanulságot is kaptam, a szende szélhámosok már csak szende ásításra késztettek. Természetesen, hogy exkluzív környezetben, természetes, hogy önmagát rendezőnek kiadó és természetesen csak díszletező munkás csal itt, hogy visszacsalják. Az is természetes, hogy égy főszerepért minden nő mindenre, de arra leginkább képes, a természetes, hogy ez is megtörtént eset. Igaz, milliónyi megtörtént eset történt már meg, amely különösképpen senkit sem érdekel, az ilyen esetek pedig — különös tekinrencse nélkül, kárba vész minden erőfeszítés. — Ahhoz kell a legkülönb katonai képesség, hogy az ember felismerje és kihasználja a szerencsés alkalmat. Az őrnagy viszonozni akarta az udvariasságot. — No és angolok is kellenek hozzá. Egy angol legénynek döntő szerepe volt a győzelemben. A lord tekintete felvillant — Á! Egy angol?... — Igen. A 9-es közlegény, Bradley Tamás. Mi ez? A lord arca jéghideg kifejezésbe dermedt. Azután mintha kísérteiét látna, suttogta : — Bradley Tamás? — Igen... — Hogy néz ki az az ember?... — Görögorrú, zöldes tekintetű, jóvágású férfi. Nagy szünet. — Talán ismeri, sir? A lord habozott De képtelen volt arra, hogy hazudjon. — Igen... Az... az egy szörnyű tettet követett el. — Rabolt? — kérdezte hök- kenten a tiszt. — Még szörnyebbet..' — Gyilkolt? — Kérem.,. Tegy e meg nekem: ne beszéljünk erről az emberről. Csak annyit mondok: vigyázzon rá! Attól minden kitelik. — Ugyan, — mosolygott az őrnagy, mintaszerű katona, csendes és szolgálatkész. — Nono... azért csak vigyázzon. Utóbb kiderült, hogy a lordnak igaza volt tettel a nemek viszonyára — filmgyáron kívül is gyakran előfordulnak. Ettől azonban még lehetett, volna legalábbis szórakoztató a film. Nem volt az. Ettől — legalább! — még lehetett volna egyT csipetnyi igény a befejezésben, — nem volt. Ami volt: 35 perc péntek este, november végi este, amikor kinn nyálkásan undorít az ősz végi télelő. S ennél valóban mégiscsak jobb volt ez a csalási história. Vasárnap este kiderült, hogy ki hagyta cserben az 'áldozatát, azt is, hogyan és milyen körülmények között. Ez az angol film, ha unalmas éppen nem is volt, de különösebben lebilincselő sem. Vontatóttságát csak súlyosbítja, hogy ebbe a filmbe is igyekezett a rendező mindent belezsúfolni: zsarolást és ho- moszexualitást; apai .felelősséget és házasságtörést, bra- vúrtalan nyomozást és izgalmas (?) bírósági tárgyalást. Csak egyre nem volt képes: szimpátiát kelteni az ártatlan ifjonc iránt. Márpedig milyen film az, különösen milyen krimifilm az, amelyben nines kiért drukkolnom, s nincs kiért örülnöm, hogy7 lám: kiderült az ártatlansága. Egy dolog derült esak ki: az angol polgár nemes jószívűsége még arra is kiterjed, hogy ne az államnak kelljen életjáradekot fizetnie a szerencsétlenül magára maradt özvegynek. Végezetül: esküszöm, szeretem a slágereket. A tánczenét is. A beat-zenét is. A ma- gyan táncdalénekesek jó részét is. Verseny és kupa nélkül is szeretem őket, mert ha bíráló megjegyzéseket hallók róluk — még ha jogosak. is ezek a megjegyzések — akkor is tudom,, hogy ez a műfaj hallatlan sokat fejlődött .és teljes jogot vívott ki és méltán a mi napunk alatt is. Amit azonban nem értek: ami az egyébként könnyed, sajátos hangvételű kis koktél-műsort illeti (szellemes volt a „külpolitikai tudósítás, általában a prózai rész köny- nyed csevegése, igényes „igénytelensége”) . örvendetes ez az új műsorpróbálkózás —, - de miért ehhez a slágerkupa? Nyolc zsűri, nyolc közjegyző, interurbán és telexkapcaolas, még Bécsből is? Miért kell állandóan „versenyezni”, miért keli csömörig és a sivár színvonaltalan- ságig hajszolni a tánczenét, * táncdalt? Nem tudom. Azt tudom, hogy két-három népszerű énekes, ugyanannyi zenekar és dal, kellemesen frissítené Poór Klári könnyed showját, — de... Úgyis döntő lesz ebből, akárki meglássa. farokéi ; Nemcsak a befejezés értelmetlen és meg nem indokolt halálsorozata teszi fel bennünk a riadt kérdéseket, hanem néhány erkölcsi probléma is. Tudjuk, divatos ma arra hivatkozni, hogy a művészet a mát ábrázolja, a mai embereket. Ezért kell állítólag már nem egy magyar film kapcsán megbocsátanunk az értelmetlen és megtortatlan brutalitást és az élettel való könnyelmű vagy meg nem indokolt játékot, packázást. Andreasz a kamerától nem is nagy távolságra rugdalja- veri össze a minden rokon- szenvünket élvező szerelmes egyetemistát, s nincs • még csak magyarázat sem arra, hogy ennek a fiúnak ezért valahol vagy valamikor lakolnta kell. Aztán jönnek a vagányok ketten, akik halálba rugdalják ezt az értékes embert, akinek feltett szándéka volt az 'Emberek javára élni. Hol van a moralitás egy művészi alkotásban, amely azért keletkezik, hogy a pillanatnyi közállapoton, vagy közérzeten túl emberi igazságokat, örök emberi értékeket emeljen magasba. A film alkotói mintha ezt mondanák egy nem nagyon szellemes pesti kiszólással: ez van. Ez az Andreasz van, meg a bőrkalapos vagányok, akik ítélkezhetnek meg nem magyarázott vagy el nem fogadható okok és szenvedélyek alapján. Az Isten és ember előtt sokat markoló film, dramatur- giailag rosszul összeszerkesztett két téma, morális íté- j letek kihagyásával, és meg- i alapozatlan megoldássaL Ha ! legalább Georgisz, az apa ; egyszer is szólt volna, miért és hogyan készül az esetleges ! végső leszámolásra, magával i az élettel, a görögökkel és Anikóval! A rokonszenves jugoszláv vendégművésznő, Slobodanka Markovié, Psota Irén, Görbe János, Balázsovits Lajos és Sulyok Mária nem tehetnek arról, hogy egy át nem gondolt alkotás hőseivé kellett válniuk. (farkas) Csalni tudni kell. A pénztárnál, a könyvelésben és a házasságban is. Régóta töprengek: miért buknak le viszonylag oly könnyen a férjek, avagy a feleségek, ha a csalás veszélyes, ám mégis mézédes útjára lépnek? Mert nem tudnak csalni. Mert csalni igenis tudni kell, vagy legalábbis tanulni kell. Nos, a tudni vágyó, a tanulni óhajtó házasságtörők két estén keresztül módszert és ízelítőt kapnak, a televízió „hézasság- törő tanfolyam felnőttek számára” című sorozatában ebből az oly fontos kérdésből. Pénteken a szende kis szélhámosok csaltak, csalogattak, szombaton a fogtechnikusi réteg módszereiből kaptunk tájékoztatást, sőt még vasárnap estére, a Cserbenhagyás című angol film második részére is jutott — legalábbis egy csipetnyi — félrelépés. De haj, e stúdiumok során is beigazolódott, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen
