Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-22 / 300. szám
Vitairat Vietnamról Peter Weise drámája rádióváltozatban Kiváló Muh: a gyöngyösi Inventus Komoly fiatalok komolykodás nélkül Csak a leleményesség segített A költő helyett — két távirat A lányok panasza; kérés a fid A demokratizmus iskolája S Vizsgálat című drámai alkotásával megrendítsen szenvedélyes hangon szólt Peter Weiss az emberi lelki- ismeretnek. a megalázásnak és megaláztatásának saiát neoét érintő, valóban történeti méretű kérdéséről. Ebben a Vitairatban viszont nemcsak a jelen igazségta^ lanságszülte borzalmait láttatta csupán, hanem azt az igazságot ist hogy akadnak népek — vagy bizonyos népeknek általában is sorsszerűén ez a végzetük? —. amelyek] ezer évekre nyúló életükben egyebet sem tesznek, mint önmagukért, becsületükért. szabadságukért harcolnak szakadatlan,' S úgy tűnik, hogy az élet. becsület és szabadság nemcsak mint fogalmak, hanem mint egymásba fonódó valóságok is meghatározza k egy nép. egy nemzet küzdelmét sorsát Peter Weiss a vietnami nép néha szünetelő, de most megint fellángoló szabadságharcát választja témául. Nemcsak azért mert égető és aktuális téma. de azért is, mert világlátása, hite, sza- badságszeretete, művészi meggyőződése formát kíván és teremt hittel vallott igazságának megfogalmazására. Peter Weiss alakokat, hely»- zeteket tereket és korszakokat vázol fel. tesz egymás mellé vagy szembesít a külső köntöst és szituációt átváltoztatja és ismétli, hogy annál élesebben tűnjék elő a szándék: megmutatni a folyton változó időben, új és újult szereplőkkel folyó nagy-nagy küzdelmet. Kutatja a küzdelem célját és okát kérdezi eredményét Nem is egészen véletlenül Madách idegszaggató kérdései jutnak eszünkbe: mivégre is? — az élet célja a küzdés maga? Mikor van vége? Van-e vége? Lehet-e vége? P.HOTOD •• REJTŐ >EMÖ 20« Néhány barlangszerflen képződött, összeérő lomb mélyén ponyvasátor állt. Jókora bungalow, kívülről is erős kötelekkel lerögzítve. Ennek a bejáratát lebbentette fel a karmester. Nem tudott szólni a köréje sereglőkhöz, csak mutatott a sátor felé. Valamennyien visszahőköltek egy pillanatra attól, amit láttak. .. .Szép sorjában, egymás mellett, lapos nyugágyakon tizenkét csontváz hevert, fekvő emberek pózában. Az egyik félig ülő helyzetben volt, mellette, a földön pipa. Csontfején a trópusi sisak is megmaradt. A ruhanemű foszladozott róluk, de mégsem lehettek itt régen, ez látszott a holmikról. Egy kis asztálkán orvosságos üvegek IMS. december K. vasárnap Béke-e a béke, vagy csak szünet a küzdelmek között? Ebben a Vitairatban azonban nem marad kétség. afelől. kiért és miért írta Peter Weiss ezt a drámát. A mai ember gyorsuló és ideges zaklatott lélegzetvételére írja a versek ritmusát, a mai ember képzeletét fogja és foglalkoztatja merész váltásaival, Megnyugtatja a mai embert: van célja minden küzdelemnek, a végső elbukás egy népet, egy nemzetet sem fenyeget, mert fegyverekkel nem lehet szétlőni a hitre érdemes eszméket, a küzdő és tudatos ember fölött nem lehet lyukassá lőni az eget. nem lehet elszívni a levegőt azok elől. akik kiáltani akarnak és akik el akarják, el tudják mondani saiát koruknak és az eljövő nemzedéknek a tiszta igényt a szabadságra és az egyenes taitású emberre, Peter Weiss sodró szenvedélye lobog ezekben a zaklatott mondatokban, ebben a Vitairatban, amely nemcsak dráma a szó mindennapi értelmében. hanem a vietnami nép küzdelmének is egy része —■ más síkon., más fegyverekkel. Mert az írók mindig fegyvertársakul szegődnek, meggyőződésük, vérmérsékletük szerint azokhoz, akiket igazságuk szerint és miatt megszeretnek. A Nemzeti Színház színészei Major Tamás rendező j irányításával igyekeztek a j rádióban megvalósítani mindazt a gazdag tartalmat és színes drámai világot amelyet a világhírű író. Peter Weiss színpadra, pódiumra álmodott Hatása így is, zenével és hangfüggönyökkel feloldva-ielenetezve is kitűnő. agitatfv ereje az igazságért így is teljes hatású, A gondolatok, érzelmek, szenvedélyek rádübörőgnek a hallgatóra és megrendítik őt A jpártösszekötő tanárnő, Berecz Andrásné minden kertelés nélkül bevallottal a gimnázium tanárai nem lelkesedtek azért az ötletért, amivel a fiatalok még 1967. (farkas) Az első népoktatási törvényről SZÁZ ÉVE, 1868 decemberében született az első magyar népoktatási törvény, amely több mint egy évtizeddel Anglia és Franciaország előtt kimondta hatéves kortól a tankötelezettséget. Rögzítette az állam iskolafenntartói jogát, s lehetővé tette, hogy a nemzetiségek gyerekei saját anyanyelvükön tanulhassanak. Igaz. 1848-hoz képest kompromisszumos volt a törvény, 1848 követelése, az oktatás államivá tétele nem történt meg. Sőt, az állami iskolaállítási jog is inkább formális lehetőség marad, hiszen az egyházi iskolák száz évvel ezelőtti 95 százalékos aránya a felszabadulásig is csupán 73,2 százalékra mérséklődött. És a nemzetiségek is alig tíz évig élvezhették a törvény előnyét, mert az erősödő nacionalizmus a magyarosítás szolgálatába kónyszerítette iskoláikat S MÉGIS: önmagában a törvényt jó kezdetnek kell tekinteni, hiszen jogilag megteremtette az alapokat egy széles körű népoktatás megszervezéséhez. És Eötvös, bízva a törvényben, nagy igyekezettel látott munkához: megszervezte a tanügyigazgatást, megindította a tanítók továbbképzését, elkészítette a népiskola tantervét, gondoskodott tankönyvek kiadásáról. A klérus a parlamentben megszavazta ugyan a törvényig de a valóságban alig tett valamit érte, sőt sok helyütt a szószékről izgatott a kötelező népoktatás ellen. A földbirtokosok is vonakodtak hozzájárulni az iskolaállítás költségeihez, a községek meg nem bírták egyedül a terheket. Ami pedig az állami költségvetést illeti: a törvény elfogadásának évében, 1868-ban az országgyűlés háromszor annyit szavazott meg a királyi udvartartásra, mint a közoktatásra. Érthető hát, ha lassan épültek az iskolák, s elmaradt az Eötvös által remélt fejlődés. A törvény születését követő 77, esztendő — 1919 kivételével —- tulajdonképpen az időnkénti nekirugaszkodások ellenére is, állandó visszalépések sorozata volt. A KŐTELEZŐ népoktatás igazi megoldása csaknem nyolc évtizedet váratott magára. A felszabadulás után, az egységes és mindenki számára kötelező állami általános iskola megteremtésével lett csak valóság, mégpedig új korszakot nyitó valóság. E hosszú, 1868-tól napjainkig tartó utat egy most megjelent, képekkel Illusztrált tanulmány- kötet foglalja össze. A Tanulmányok a 100.éves kötelező népoktatásról című könyv feltétlenül szakmai hiányt pótol, de egyben emléket is állít a centenárium alkalmából mindazoknak, akik az utóbbi száz évben oly álhatatosan küzdöttek a demokratikus alapozó iskoláért *-*. —6. *? álltak és sztetoszkóp. VaWt színű, hogy európai utasok betegedtek meg ezen a helyen és miután végzett velük a kór, az erdő milliárd és milliárd termesze gyorsabban csontvázzá preparálta őket mint valami anatómiai intézet alkalmazottai. Ismernek hangyafajokat, amelyek ha a vándorútjukon ellepik az alvó embert nen*- csak végeznek vele, de hihetetlen tömegükkel órák alatt minden atomnyi húst elpusztítanak róla. A csontvázról tehát nem lehet arra következtetni az őserdőben, hogy mióta fekszik ott a halott — Valami expedíció lehetett — mormolta Stuck. — De miért nem falták fel a vadállatok a testüket? — tűnődött Kjörgson. — Mert a ragadozó nem eszi a dögöt, apróbb állatok pedig elmenekülhettek az emberlakta zajos hely közeléből, — magyarázta Bradley. — Annyi bizonyos, hogy ezek vissza akartak térni civilizáltabb vidékre, tehát az ő felszerelésükkel mi is visszatérhetünk. A sátorban csak apróbb használati tárgyak voltak: evőeszköz, szamovár, könyv és hasonló. Kimentek a két teherautóhoz. Mikor felhajtották az elsőről a ponyvát, megoldódott a rejtély: — Filmesek! — kiáltotta a torreádor. Az első, ami feltűnt, egy állványra szépéit felvevőgép volt. Néhány ólmozott lapos dobozon látszott, hogy filmtekercsek lehetnek benne. A két autóban különben megtalálták a kitűnő kis expedíció teljes felszerelését ónozott vagy légmentesen elzárt dobozokban. Elektromos hűtőszerkezet, konzerv, vadász- fegyver, muníció, akkumulátor, jegyzetek, okmányok, reflektor, pontos térkés és Iránytű. Az aratót, mint vaia^ mi lugast, benőtte a folyóté dár. A szabadban is megtalálták a filmesek nyomát. A sátor közelében egy felállított magafont jóformán teljesen befuttatott a növényzet A földön néhány emberi csont széttépett ruhadarabok. Itt lecsapott valakire egy ragadozó, akit nem a betegség pusztított eL A csontváz Söpkéz voltl A „Dalol a Vadon” felvét teleit készítő Transatlantique filmkonzorcium járt szerencsétlenül ezen a helyen. A Transatlantique közepes tőkével, mint betéti társaság, korlátolt felelősség mellett elhatározta, hogy híradók módjára rendszeresen készít rövid őserdei filmeket. Így kerültek a dzsungelbe, kitűnően felszerelt autóikkal Max Kem- pish producer, drl. Meister főrendező, egy hangmérnök, egy dzsungelszínész, három műszaki és a szükséges segédszemélyzet. Talán még sohasem volt olyan pánik az őserdőben, mint amilyen a „Dalol a dzsungel” című film elkészítésére érkező filmesek idéztek elő. Söpkéz volt ekkor az őserdő legfélelmesebb vadja. Mikor a filadelfiai állathangutánzó először bődült bele a megafonba. tigrisek és oroszlánok riadtan menekültek, a párducok vackaikba bújtak, a rinoceroszok addig maradtak víz alatt, amíg csak a tüdejük bírta és az óriás gorilla hetekig rohant üldözési mániában, míg egy távoli dombon kimerültén roskadt össze, kezében egy segédrendező bal lábával. Hogy a vérengzők később mégis elfogyasztották a konzorciumot, ezt nem az állatok, hanem a filmesek mohósága idézte elő. Mindenféle gyümölcsöt ettek össze, többek között bizonyára valami ismereti«: mérges növény termését is és az egész társulat megbetegedett. Egy ideig csak az mentette meg őket a lappangó vadaktól, hogy Söpkéz ott ült a megafon előtt és bőgött. Bőgött, mint oroszlán, bőgött, mint bengáli tigris és bőgött Fila- delfia után. Amíg Söpkéz bőgött, addig a vadak távolmaradtak. Távol maradtak, annak dacára, hogy Söpkéz az Észak-Amerikában tenyésző szakállas ősbölény hangján is bömbölt, de távolmaradtak volna akkor is, ha Söpkéz a New York Times vezércikkét bömböli eL Közben a többiek sorra elhaltak. És amint ez előrelátható vqlt, Söpkéz berekedt. Akkor már csak ő élt. A legvadabb oroszlán bőgései hisztérikus női sikolyként szakadtak szét kifáradt torkából a megafon- ban, míg végül a prédájára lecsapó bengáli tigris vérfa-; gyasztó üvöltése, egy kivé-' nült szpíker utolsó suttogásává enyhült.. A vadak ekkor elfogyasztották a betéti társaság utolsó tagját. A légionisták sorra vettek mindent, ami az autókon volt. Azt nyomban elhatározták, hogy a jelmezeket itt hagyják. Megállapították, hogy a filmesekkel hölgy is lehetett, mert egy apró ezüst koronát és női díszruhát is találtak. A jelmezben Szép Helénát játszották egy marokkói szi- nielőadáson és itt a „dzsungel tündérét” alakították volna benne. Elsősorban jóllaktak, minden eszköz rendelkezésükre állt ehhez,. azután tisztálkodtak, majd szép, de egysz'erű végtisztességgel elföldelték az áldozatokat és ők foglalták el helyettük a bungalowt. Másnap sorra vettek mindent leltár szerint. Kiderült, hogy elsőrangú felszerelése volt a kis társaságnak. Azonkívül a francia gyarmatügyi minisztérium utazási engedé* szeptemberében előálltak — ifjúsági klubot szeretnének alakítani. A sok egyéb nehézség mellett a tanárok huzó- dozása is akadályozta a tervet annyira, hogy csak egy fél év múltán tarthatták meg az első foglalkozást: 1968 februárjában. — Nagyon kellemesen esa-í lődtunk — mondta Berecz Andrásné később. — Nem is gondolná, milyen rendesek ezek a gyerekek. Tehát így kezdődött és ez lett belőle. A Berze Nagy János Gimnázium Juventus Ifjúsági Klubja megkapta a kiváló címet. —- Azt hiszem, nem a felté-í telek teljesítése volt a legnehezebb — magyarázza a klub elnöke, Sohajda Agnes. —■ Hanem a megalakulás. Gondolja el, az egész iskolában egy tenyérnyi szabad hely nem volt Hol legyen a klub? Ez volt a fő kérdés. Ahogy a hónapokig húzódó iskolai engedély keserves időszaka nem szegte a fiatalok kedvét, ugyanúgy segítette őket a lelkesedés, a találékonyság a klub helyének megmegtalálásában is. A gimnazisták tulajdoni képpen a VI. számú Általános Iskola „kegyelméből" telepedhettek be ebbe az épületbe. Ide járnak még a ven- déglátóipari tanulok, a köz- gazdasági technikusok is délutánonként, de a gimnázium kilenc osztályának is csak nyolc tanterem áll a rended kezésére. És még a tetejébe ifjúsági klubot? Ez is lett. A második emeleti lépcsőház zsibongója szombat délutánonként átalakul klubbá. Nagyon ügyes és ízléses fém válaszfalakkal veszik körbe a zsibongót, így formálják meg a jól dekorált *•*«««***«,« lye, mellette a marokkói kormányzóság igazolása, valamint felhívás a hatóság katonai és rendőri közegeihez, hogy a filmeseket lehetőleg támogassák munkájukban. Minden kocsihoz száz liter , benzin különleges légmentesen zárható tartályban és megfelelő mennyiségű olaj. Bradley diadalmasan nézett a társaira. — Megmenekültünk, fiúk. Ez a benzin azt jelenti, hogy elégséges a legközelebbi helyig, ahol ismét benzint lehet felvenni. És hogy hol van ez a hely, azt egyszerűen megtudjuk, ha elindulunk a ki- döntött fák között visszafelé. — Ez sem szükséges, — mondta Stuck és felemelt egy celofánnal védett térképet, amit az autó belsejében heverő holmi közül kotort elő. — Ceruzával jelölték az utat idáig. Nincs messze innen az őserdő határa... — A Niggert látod? — Igen. Valamivel távolabb vagyunk most tőle, mint amikor elindultunk a Ghidi- sivatagból. — Hát... hát hova érünk ezen az úton? — kérdezte Havranek, az ösvény felé lendítve a karját, mintha koronával jelzett szünetet vezényelne. Stuck rövid vizsgálódás után csendesen felelt: — A Ghidi-sivatagba. A Szahara délnyugati részébe. Ahonnan elindultunk! 7. Szóval hatalmas félkörben, óriási erőfeszítések árán ismét a Nefrit helyőrséghez vezet az útjuk. — Ördög és pokol! Szitkok röpködtek a levegőben. — Nem értem, miért dühös- ködtek? — kérdezte Bradley. — Mióta a Szahara fennáll, légionisták ilyen elsőrangú módon még nem menekültek. Tipróláncos autón, expediciós felszereléssel. klubhelyiséget. A raktárból', a szekrényekből és a folyosó sarkából előszedik a bútorokat. Az ügyes kezű klubtitkár, Várkonyi Rudolf barkácsolta össze azokat a kitérőgyári gyakorlati műhelyben. Kaptak a Mátravidéki Építőipari KISZ-től selejt asztallapot — ők lábat csináltak hozzá. A fagyialtpuit maradványa az a kör műanyaglap, amit a tégelyek elhelyezésekor kivágnak a pult tetejéből — ezekből készültek a fémlábú, kerek ülőkék. A betonvasat az állami építőipartól kapták hozzá: abból let* tek a lábak. Mupjca, szorgalom, ötlet — ez a hármas teremtó erő. Az első klubfoglalkozás már jól sikerült Szellemes összeállításban taglalták a diákok viszonyát az iskolához. Mindezt kicsit humorosan, kicsit komolyan. Megadták az alaphangot Azóta is ez a kettősség uralkodik: vidámság és komolyság. Vitatkoztak már olyan témáról órákon át, mint a gép és az ember. De hasonló erővel tört ki a vélemény a fiatalokból példáuL Robert Kennedy meggyilkolásakor. Vagy: a kínai kérdésben. Mi az? Komolyodnak ezek a tizenévesek? — Szeretünk mi táncolni ifi — veszi át a szót Faragó Ildikó. — Csak az a baj, hogy nagyon kevés a fiú. Nemcsak a klubban, hanem az egész iskolában. Szerencsére a lányok segítenek magukon. Akiknek nem akad táncpartner, leülnek társasjátékot játszani. Szóba kerül az a pályázat is, amit Így írunk mi címmel hirdettek meg, és amelynek vers- és prózai díjat egy személyben nyerte meg a klub egyik vezetőségi tagja: baczy Béla. A jeligés pályázat eredménye őt magát is meglepte. Azelőtt soha nem próbálkozott irodalmi jellegű munkával. Most már a fertőzés beszívódott a vérébe. A versírás megmaradt — játékos szórakozásnak. A zene mellett a vers valamennyiüknek kedvence. Két táviratot mutatnak, mind a kettőt Bárányt Ferenc küldte — kétszer is lemondta a találkozót, a Juventus-beliek legnagyobb szomorúságára. Megbeszélték jó előre? Meg. Az időpontot Baranyi jelölte meg? Igen. Mégis biznakj harmadszorra hátha sikerül. A terveik felől érdeklődöm. Sorolják is, mire készülnek. Rezignáltan szól közbe Bodrogi Csaba, a gazdasági felelős: — Csak a pénzünk lenne több! A tagdíjból élnek. Ez személyenként és havonta két forint. Miután negyven ülőhelyünk van, a létszám sem lehet több. Havi nyolcvan íp- rintból pedig kevésre futja. Érdemes még megemlíteni, bármiről beszélgettünk, mindig valahogy így kedődött a többség akarata szerint.... a tagok véleménye alapján... a szavazás eredménye következtében. ..1 Ennyire vigyáznak a demokratizmusra? — Az iskola KlSZ-végre- hajtó bizottsága önálló szervezetnek tekinti a klubot — halljuk Dobos Gábor titkártól. — A KISZ csak erkölcs! felelősséget vállal érte. A klubban minden valóban a többség véleménye szerint történik. Ügy látszik, ez a módszer bevált A kiváló cím elnyerése is ezt bizonyítja. Így lett mindenki érdekeltté abban, ami történt, tehát soha nem kellett senkit agitálni a műsorban való szereplésre, a vitában való részvételre. Fiatalos vidámsággal, áe önmaguk iránti felelősséggel tették azt, amire érdeklődésük és energiájuk sarkallta őket Az eredmény sem marad hatott hát eL (FalytatjnXi 6. Molnár Perem
