Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-18 / 296. szám
NÉV — a neve Száznál több ember új munkahelyre — Petőfibányáé a nagy vállalat legkorszerűbb gyáregysége — További fejlesztés következik r A petőfi bányai lakótelep háta mögött gyökeret vert s szinte napról napra terebélyesedő, mind ismertebbé váló üzemek sorából — „kinőtt” végre egy gyár is. Amolyan üvegfalú, impozáns megjelenésű nagyobb épület, mellyel valóban dicsekedniük lehet a környékbelieknek, benne talán először mondhatják elégedetten, hogy kényelmesen elférnek az emberek és gépek. S nem kevesebb boldogsággal beszélhetnek arról, hogy szinte már az indulás napjaiban kapcsolatot teremtettek úgyszólván az egész országgal, alig három hónappal később pedig — kilátásba került az első exportlehetőség is. ürstiz Pál technológus kalauzolásával megyünk végig a tágas csarnokon. — Ez a legnagyobb műhely, a szerkezetlakatosoké — magyarázza, — amott az ablak előtti satupadok előtt félszáz ember is dolgozhat anélkül, hogy egymást különösebben zavarná. A földön különböző méretű fémkeretek, vázak. Sokat sejtető vállalkozás. — Kiknek dolgoznak.. ? — kérdezzük a fiatal műszakitól. — Idei, több mint három- milliós munkánkra egyebek mellett Várpalotáról, Esztergomból, Alsóörsről, Halimbá- ról kaptunk megrendelést, a megyéből pedig Visontáról, Eecskről, Egerből, Füzesabonyból adtak megbízást jelentősebb feladatok elvégzésére. Közben áthaladunk a jókora raktárhelyiségen, majd megállunk a villamos elő- szerelőknél. Kísérőnk széles mozdulatokai mutogatja, hogy nem hagyják abba a harmincmilliónál, az épületet egy „L” alakú toldalékkal jövőre tovább bővítik. Tizenkétmillió forintos; i fejlesztést említ, mondja, hogy kinn, túl a falakon korszerű kazánházat létesítenek majd, lebetonozzák az egész udvart s modern rakodóteret alakítanak ki, iparvágánnyal. — Ez lesz a NÉV, teljes nevén: a Nehézipari Építő Vállalat legkorszerűbb gyáregysége — lelkesedik. — Emitt, a faipari üzemrészben már érezni is lehet az „előszelét” — csal tovább bennünket. — Csupán ebben a helyiségben harminchat, minden igényt kielégítő megmunkáló gép lesz. Ciklonos porelszívásról, légkondicionálásról gondoskodunk, csakúgy mint „vertikális” gyáregységünk más műhelyeiben is. S gyorsan hozzáfűzi azt is, hogy átvették már a bányászok 95 személyes szállóját, éttermet, fürdőt építenek rövidesen s már jövőre jócskán megnövelik a mostani százhuszas létszámot. A fémből, fából készült nyílászáró szerkezetek, tartóvázak mellett érdekes elektromos munkát végeznek majd, s belső égésű motorokat javítanak.., 1970- ben talán már hét-nyolcszá- zan... Körülöttünk cseng az acél, pattognak a szikrák: szorgos igyekezeti — Majd elfelejtem? — szól utánunk a búcsúzásnál Ursítz Pál. — A gyáregység minden dolgozója benevezett a munkaversenybe s jelenleg Bét brigádban iparkodnak a szocialista címért. „A beruházás ideje alatt is zavartalanul dolgoznak...! (Cy. Oy.) Településfejlesztés, városrendezés Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kedden sajtótájékoztatót rendezett a településfejlesztés és a városrendezés aktuális feladatairól. Pongrácz Pál, a minisztérium településfejlesztési főosztályának vezetője beszámolt a tanácsok település- fejlesztési feladatairól. Elöljáróban elmondotta, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeinek megszilárdulásával és az új nagy Ipari települések létrehozásával, továbbá a gazdaságirányítás reformjával a vezetés decentralizálásával megkezdődött a hazai urbanizáció új szakasza., amelyben már a korábbinál köniltekintőbb munkával kell összehangolni a településfejlesztési és városrendezési munkákat. Az új gazdaságirányítási rendszer számos intézkedése. — mint például a beruházások telepítését befolyásoló gazdasági ösztönzők, a kommunális adó. a területfelhaazná- lási díj — feleslegessé tesz iónéhány adminisztratív eszközt. de ugyanakkor számos új intézkedésire is szükség van. A tanácsok ugyanis már nem egy központi településfejlesztési elképzelés végrehajtói, hanem önálló irányítói közigazgatási területük fejlesztésének, érvényesíthetik tehát a központi célokkal összhangban álló helyi kezdeményezéseket. Az építésügyi és városfejlesztési minisztérium számos intézkedéssel segítette a rendezési tervek elkészítését és ezeknek összehangolását az országos területkifeileeztési célokkal. Kisegíti! kereskedelem fogyasztók szolgálatára A Belkereskedelmi Minisztérium októberben irányelveket adott ki a kisegítő kereskedelmi tevékenység fejlesztésére a korábbinál szélesebb körben való alkalmazására. Az intézkedés időszerűsége aligha vitatható, hiszen a kiskereskedelmi hálózat bővítéséért tett minden eddigi erőfeszítés ellenére az ország területének mintegy 10 százalékán még ma is hiányos a lakosság ellátása számos fogyasztási cikkből. A kis lélekszámú települések érthető okokból jórészt kívül-rekednek a kereskedelmi hálózat hatósugarán, jóllehet az itt élő emberek számára egyre terhesebb a naponta szükséges árucikk beszerzéséért kilométereket fáradozni. Az ellátás szempontjából találhatók fehér foltok az üdülő-övezetekben, pályaudvarok és nagyüzemek környékén, sport- és kultúr-iren- dezvények helyein, a tömeg- közlekedési eszközökön, vagyis olyan helyeken, ahol egy időben nagyobb számban fordulnak meg az emberek. A kisegítő kereskedelem eddigi korlátainak feloldása lényegesen javíthat az említett területek helyzetén és a korábbi intézkedésekkel együtt észrevehetően hozzájárul majd a lakosság jobb ellátásához. A kisegítő kereskedelem különböző formái közül a mozgóárusítás eddig is ismert volt. de csak szűkre szabott határok között lehetett gyakorolni Az úi rendelkezés szerint a mozgóárus az utcán, közlekedési eszközön. piacokon, vásárokon és rendezvényeken korlátozás nélkül árusíthatja az állami vagy szövetkezeti kereskedelem elszámolásra átvett áruiát. A kiskereskedelmi ügynök elsősorban magával vitt árjegyzékek vagy áruminták alapján a fogyasztó lakásán, vágy munkahelyén működik. Üj rendszer a házi bolt, ami az eddigi kísérletek alapján bevált és általánosabban alkalmazható. A házi boltos lehet otthon lévő h áztartásbeli. vagy akárki, aki otthon tartózkodik és gondoskodik — elsősorban a községek külterületein, hoev a fontosabb élelmiszereket, naoi háztartási cikkeket a fogyasztók megvásárolhassák. A házi boltos típuscsomagokat is árusíthat. amelyek a háztartásokban leggyakrabban szükséges cukor, liszt, fűszer és egyéb árukat tartalmazhatja, emellett foglalkozhat esetleg kölcsönzéssel is. A vásározó, a mozgóbolt és a házi bolt vezetéséhez működési igazolvány szükséges, amiket az I. fokú kereskedelmi szakigazgatási szerv ad ki. Igen lényeges pontja a rendeletnek, hogy a bizományos mozgó- vagy házi boltos és vásározó is csak a vállalatának árujával kereskedhet azon az áron. amit a központja meghatároz. Más vállalat áruját saját igazgatósága engedélyével árusíthat és saját áruiévá] nem kereskedhet. Az irányelveket a minisztérium meghatározta. Most már a megyei, városi és járási tanácsok segítségével, a vállalatokon múlik, hogy a kisegítő kereskedelem rendszerét a szüksév’-Heknek megfelelően fejlesszék. (ZS. L.) Felszólítás ...csalásra? A napokban panaszolta az egyik termelőszövetkezet elnöke, milyen nehezen jutnak hozzá az építkezési anyagokhoz, mennyit kell ügyeskedni, sőt: magyaran mondva csalni ahhoz, hogy a* év végére tető alá kerüljön a gépszín és az istálló. Ez a panasz maga is figyelmet érdemel, de még inkább e panasz folytatása. Az említett szövetkezeti elnök ugyanis Budapesten járva néhány országos szervnél elmondta ezeket a sirámokat. Nem egy helyen mondták neki a várt intézkedés helyett: „nem féltjük mi a tsz-elnököket, majd kiügyeskedik, kicsal- .iák a szükséges anyagokat, megtalálják a kiskaput, és a lakossági keretből, vagy üzemekkel „összejátszva” mégis megszerzik a szükséges téglát, gerendát, vagy villanyszerelési anyagot.” A tsz-elnök akkor is szóvá tette — s vélekedéséhez csatlakozva mi is helytelenítjük — ezt a fals elméletet. amely előlegezi az ösztönzést a csalásra, az ügyeskedésre, a rendeletek kijátszására. Nemcsak a termelőszövetkezetekben lelhető fel ez az „előleg”, más cégeknél, hivataloknál is kalkulálnak rá. A tsz-elnöknek is azt mondták, hogy neu. véletlen: a kccsmárosok azért kapnak olvan kis alapfizetést, — sokszor csak <>—700 forintot, mert az a hátsó gondo'at húzódik meg mögötte. hogy úgyis Ionnak maid hozzá és ezt az összeért ki ügyeskedik a tisztességes kereset nívójára. Példáitól más helyről is idézhetnének, mert sajnos erősen tartja még magát ez a nézet, hogy „majd ügyeskednek, lopnak, csalnak hozzá”. Akkor — mondják — nem károsodnak a kocs- márosok, szövetkezeti elnökök, anyagbeszerzők, raktárosok és más beosztásban lévő emberek, akik időnként kénytelenek a „kiskapukon közlekedni". Az említett tsz-elnök nagyon határozottan jelentette ki a fővárosi szerveknél éppúgy, mint itthon, hogy nem tartanak igényt erre a „bizalomra”, hogy majd összeügyeskedik, csalják a szükséges építőanyagot. S minden bizonnyal azok a más foglalkozásbeliek sem tartják ezt a legbecsületesebb útnak, s nem szívesen élnek — legalábbis többségük nem — azzal a kényszerítő lehetőséggel, hogy nem egészen tiszta úton szerezzék meg a munkájukhoz szükséges anyagot, vagy saját maguk és családjuk jövedelmét. Igaz. akadnak, akik élnek ... Sőt visszaélnek ezekkel a lehetőségekkel, azzal, hoev még akadnak olyan gondolkodású emberek, akik a fizetési besorolásoknál. az anyagok elosztási rendszerénél, vagy más döntések meghozatalánál eleve bekalkulálják a csalás, a lopás lehetőségét. Mindettől függetlenül javasolnánk: szakítsunk ezzel az „előlegezett bizalommal”. mert ez. akárhogy is kerniiretwik, maevwáasraJ'', ?,-*v,mi V« mtnt felszólítás . . csalásra, imrisr*. a tisztességtelen előnyszerzésre. K.K. Parasztságunk tömegszervezete H' I üsz évvel ezelőtt, 1948. december 18-án alakult meg az ÜFOSZ és a FÉKOSZ egyesüléséből a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége, közismert nevén a DÉFOSZ. Létrejötte és négyéves működése ma már történelmi múltunk részét képezi. Mégis, ezen a mostani évfordulón illő tisztelettel kell emlékeznünk erre a szervezetre. Egyrészt, mert itt él ma is, s munkálkodik körünkben ennek a szervezetnek számos, fáradhatatlan harcosa, másrészt, mert a megtett útra visszatekintve a szervezetet ott látjuk a parasztság jobb életéért, felemelkedéséért küzdők első soraiban. A DÉFOSZ több tízezres tagsága túlnyomórészt újonnan földhöz juttatottakból és olyan, kevés földdel rendelkező kisparasz- tokból állott, akik a parasztság legnagyobb tömegét tették ki abban az időben. Nagyrészt rájuk hárult az ország élelmiszer-ellátásának gondja a háborút követő években. Helyzetük roppant nehéz volt, hiszen nagy részük gazdasági felszerelés, igaerő nélkgl, valósággal a tíz körmével művelte a földet, s kimondhatatlan nehézségekkel kellett szembenéznie. Ugyanakkor az új gazdák és a régebbi kisparasztok ki voltak szolgáltatva a falu módosabb rétegeinek — sokan emlékeznek még rá, hogy abban az időben falun kemény összecsapások, nagy harcok dúltak a kisemberek jogainak helybeli érvényesítéséért. Ilyen helyzetben rendkívül sokat jelentett olyan érdekvédelmi szervezet létrejötte, mint amilyen a DÉFOSZ volt. A kommunisták vezetésével, vállvetve a falu politikailag leghaladóbb erőivel, a DÉFOSZ sokat tett azért, hogy a felszabadult Magyarországon megtalálja helyét, s jövőjét a tegnapi nincstelenek hatalmas serege. Négy év elmúltával, 1952-ben a DÉFOSZ beolvadt a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetébe. Abba a szervezetbe, amely a mai napig is magáénak vallja az elődök forradalmi hagyományait, azokat a hagyományokat, amelyek erőforrást jelentenek mostani hétköznapjaink nagy feladatainak betöltéséhez. Merőben más feltételek között, a húsz év előttinél összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben, a MEDOSZ is megőrizte érdekvédelmi jellegét. Akik pedig akkor, húsz évvel ezelőtt csak keresték az utat, ma a megtalált úton haladnak a felismert célok felé. K. 1. Bizalmatlanság légkör es Sajnos nem szokatlan, nem is túlságosait meglepő az a történet, amelyet a közelmúltban hallottam. Sajnos nem szokatlan, mert ha más-más formában is, gyakran lejátszódnak olyan esetek, melyeknek fő jellemzője a bizalmatlanság, a kételkedés. Miről beszélt ismerősöm a napokban? Arról, hogy évek óta ugyanannál a hivatalnál dolgozik. Munkáját igyekezett mindig lelkiismeretesen elvégezni, a: évek folyamán többször kapott pénzjutalmat, elismerő oklevelet. Ezek után úgy érezte, hogy munkáját elismerik, értékelik, bíznak benne. A közelmúltban mégis arra döbbent rá, hogy ez a bizalom nem teljes. Nem azért mintha munkájában valami hibát találtak volna, erről nem szólt neki senki. Egyetlen tény keltette fel a gyanakvását, egyik vezetője több esetben utána telefonált, ha más hivatalokhoz, vállalatokhoz kellett elmennie munkája során. Ismerősöm szerint átlátszó telefonálások voltak ezek csupán arra szolgáltak, hogy az illető vezető meggyőződjön arról, valóban odament-e ismerősöm, ahová mondta. Hasonló esetek egyébként nem csupán vele, hanem másokkal is előfordultak. A telefonellenőrzések óta az illető vezető és a munkatársak kapcsolata megromlott. Az indokolatlan bizalmatlanság másokban is bizalmatlanságot szült, kételyek merültek fel, hogy a vezetőnek vajon miért kell az eddig elismert, megbecsült munkatársak után telefonálgatnia. Többen úgy érezték, hogy mások miatt kellett nekik is vállalni a vezetői bizalmatlanságot. Egymagában talán nem is lenné olyan szokatlan as eset, de ismerősömmel való beszélgetésem után nem sokkal, majdnem hasonló történetet hallottam. Hogy véletlen ez csupán vagy nem — nehéz lenne eldönteni. Annyi azonban mindenesetre tény, hogy az indokolatlan bizalmatlanság senkit sem serkent alaposabb munkára. S azt is el lehet fogadni, amit ismerősöm mondott: nem csupán úgy lehet „lógni", hogy az ember átmegy a szomszéd boltba kiflit venni, hanem úgy is, hogy valaki egész nap az asztalnál ül és közben nem csinál semmit. (kgpasi) Sándorkát protezsálom — Bizony, egyko- mám, vagy huss esztendeje nem láttuk egymást. sIgen, messzi földre vetődtem innét, sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán hazajöttem. — Lásd, a gyerekkort ciinborák közül te vitted legtöbbre. — Nono. — Ügy ám, most n fél szülővárosod a le gyáradban dolgozik. — Nekem egy körömalja gyáram sincs, öregem. En az állam gyárában vagyok igazgató. — Ügy értem én is, hisz’ az egyre megy. Emlékszel-e, Miska, milyen jó komák voltunk mi ketten? ősz- szetartottunk jóban- rosszhin. ■— ginkább a rosszba*. Ut lcácÁJ Solt ŐS8 hajszál sarjadt fci miattunk a tanárok halántékán! — Te igen jó fiú voltál, Miska. Mindig hallgattál rám. — Igaz, te voltál a kolompos, én is utánad mentem. — De vajon most is hallgatsz-e rám? —' Attól függ, mit gjinlsz nekem. — Én a Sándorkát. — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. És mekkora a fiú? — Húsz esztendős. Szép szál gyerek. Vedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándorka igen belevaló gyerek. — Hol dolgozik most? — Otthon, a ház körül Amikor befejeződött neki ez iskola, — Mit jeleni az, hogy „befejeződön neki az iskola?" Leérettségizett? — Á, érettségi... Sándorka a másodikból kimaradt. Mindannyian így láttuk jól, Sándorka, a tanárok és jómagam is. — Miért nem adtad mesterségre a Sáhdor- kát? — Nem való az neki, w Nem az érettségi a fontos, hanem az érettség Azt pedig az élet adja Meg aztán, ha még oohte. Miska Tudod, olyan esetlen a fogása. Nine kézügyessége. — A szorgalom sók mindent pótolhat. — Hamar ellustul, ha olyasmit csináltatnak vele, amihez nines kedve. De egy rendes állásban sokra vihetne! — Milyen lenne ez? — Hát... valami hivatal a gyárban. Valami íróasztal. — Ezt a Sándorka találta ki? — Ördögöt, még ezt is nekem kellett, mivel nincs annak még ma gához való esze, — De a kezed alatt majd kivirul. — Eszerint protekciót kérsz a Sindorkának — Magunk közt szólva, azt. — De mondd, öregem, hogyan gondolod1 Ha egyszer az a Sándorka nem tanult, nem okos, nem ügyes, nem szorgos... — Na de édes egyket- mám ha az a gyerek okos, ügyes szorgos it volna, mi a fenének ké{ ne neki protekció .. 1 H. J.
