Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-14 / 267. szám

fPalackposta" Törökverő... Veritas... Medison... ügyes gépekről „futnak”, ládákban gyülekeznek a ne­mes borokkal teli palackok ez Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság köz­ponti üzemében. Harmincnégyfajta nedűből az idén már harminchárom- ezer hektoliternyit töltenek 4—5 millió üvegbe: nagy a munka, Szilvási Istvánná és Gromman Józsefné csapatai­nak — a Tyitovról, illetve Gárdonyiról elnevezett szo­cialista brigádoknak — ugyancsak igyekeenük kell, ha becsületesen végezni akarnak feladataikkal s jö­vőre is őrizni szeretnék a maguknak, az üzemüknek ki­harcolt megtisztelő címet. — Mindent elkövetünk, hogy a tervet teljesítsük — magyarázza Szilvásiné — ki­használunk valamennyi per­cet, latba vetjük teljes ügyes­ségünket Még a szábad szom­batjainkkal is úgy gazdálko­dunk, ahogy az üzem érdeke kívánja: a csendesebb idők­ben előre kivettük a pihenő­napokat s most nélkülük dol­gozunk egész héten keresz­tül. . . november utóljág. A két brigádot — munká­juk és eredményeik hasonló­sága alapján — szinte elvá­laszthatatlanul, mindig együtt emlegetik a palacko­zóban ... a gazdaság leg­Nem ismerik az igazolat­lan késést, hiányzást, megle­hetősen fárasztó műszakjaik után is szívesen maradnak olykor néhány órás társadal­mi munkára. Segítenek egy­másnak odahaza a ház kö­rül, öregeket patronálnak az egri szociális otthonban és af­féle „védnökséget” vállaltak retettel, milyen ötletesen, kedvesen készültek egy-^gy nyugdíjas búcsúztatására —, amely természetesen inkább csak formális „elköszönés” volt az idősebb szaktársak­tól. Hiszen — beszélik —, hogy a kölcsönös kapcsolat a távozás után sem szakad meg közöttük. Ezek után nem is csoda, ha — Kötelességtudó, iparko­dó emberek mindannyian — mondja róluk Szánthó István­ná, a szakszervezeti bizottság titkára. Jól és pontosan dol­ifi < goznak, gonddal kezelik a rá­í- j** . juk bízott palackokat, jóval ■ a törési norma alatt teljesí­* ^ ä . ' tik a tervet. Érdekes, hogy páros ver­senyben állnak egymással, \T ßj francia géppel naponként 12 ezer üveg bort palackoz a brigád... (Foto: Kiss Béla) de ettől függetlenül nem tart­ják furcsának a kölcsönös se­gítséget sem. Egy-egy műsza­kot úgy zárnak, hogy a váltó csoportnak bizonyos fokig előkészítik a következő 8 órát: dugót, kupakot halmoz­nak kéz alá. Mindegyik örül persze, ha versenyt nyer —, de az üzem együttes sikere legalább ennyire boldoggá teszi őket... a gyermekváros IV. osztályo­sai felett. Szeretik a köny­veket, színházba járnak, kö­zös összejöveteleket, kirán­dulásokat szerveznek. S ba­rátságuk nemcsak a szolgála­ti idő végéig tart: jó néhány példát őriznek a brigádnap­lók arról, hogy mennyi sze­— tavaszi látogatása alkál- mával — Kádár János elv­társ, a párt első titkára is örömmel vette kezébe a felé­je nyújtott brigádnaplót s jó véleményét, további munká­hoz pedig jókívánságait írta emlékül az egyik lapra ... (-ni) SZAKKOROK - üzemi segítséggel A családi környezet általá­ban döntően meghatározza a gyermek fejlődését. Ennek az alaptételnek az igazságát mindenki saját tapasztalatai alapján tudja igazolni. A pedagógusok még hoz­záteszik: nagyon sok, tehet­séges ifjú csupán azért nem tud versenyt tartani társai­val, mert otthon egyszerűbb körülmények között él, nincs házi könyvtár, hiányzik a te­levízió, a szülőket lekötik a megélhetés gondjai, ismere­teik olykor nem érik el a mai tantervi anyag mértékét, mert tőlük még kevesebbe't követeltek hajdanán az isko­lában, vagy egyszerűen: ide­jük sem jutott az elmélyül­tebb tanulásra. Mi lesz az ilyen tehetséges gyerekekkel? Társaikhoz viszonyított hátrányosabb helyzetükből csak sokkal nagyobb energiá­val tudnak kinőni, eljutni a középiskolákra és az egyete­mekre. Általános műveltsé­gük csekélyebb. A jó érdem­jegyekért, a megfelelő pont­számokért nekik többet kell fáradozniuk. Ha van elegen­dő ambíciójuk. Hogyan lehetne ezen segí­teni? Hogyan lehetne a tehet­séges munkásszármazású gyermekek előrehaladását megkönnyíteni? Például az iskolai szakkö­rök segítségével. Itt a fiata­lok olyan ismeretekhez, kész­ségekhez juthatnak el, amik többletet jelentenek a tanter­vi anyaghoz képest. Igen ám, de a legtöbb isko­lában megszabott keretek kö- Uik meg a létrehozható szak­körök számát. Kevés a pénz, , gáncs elegendő felszerelés. A legjobb szándék is megtörik ezeken a kényszerítő gáta­kon. Erről beszéltek többen a gyöngyösi általános iskolai pártalapszervezet gyűlésén is. És ekkor került szóba: az SZMT-nek van egy határoza­ta, amely megmutatja a meg­oldás lehetőségét. Ez a hatá­rozat felhívja az üzemeket, hogy anyagi eszközökkel tá­mogassák az iskolák szakkö­reinek működését. Különösen azokat a szakköröket, ame­lyeknek szerszámokra, egy­szerűbb gépekre van szüksé­gük a működésükhöz. A pe­dagógusok tehát keressék a kapcsolatot az üzemekkel, és hivatkozzanak az SZMT hatá­rozatára. Mindez így nagyon egysze­rűnek tűnik. A valóságban azonban már nehezebb a do­log. Megtörténhet, hogy az üzem illetékes vezetői értet­lenül fogadják a segítségké­rést. Adminsztratív nehézsé­gekre hivatkozEatnak, mint elháríthatatlan akadályokra. Korábbi gyakorlatukban még nem volt sok példa ilyen szakköri együttműködésre. Nem tudják, hogyan nyúlja­nak hozzá. Vegyék hát elő az SZMT; határozatát, ez eligazítja az üzemek vezetőit a teendők-; ben. És még valamit. Ha a prak-; tikus oldaláról akarjuk meg-; közelíteni a kérdést: az üze-; meknek saját érdekük is az.; iskolai szakkörök támogatá-1 sa, hiszen az itt foglalkozó te­hetséges fiatalok adhatják műszaki és szakmunkás után­pótlásukat. Tehát nekik is megéri a többletmunkát. A legfontosabb célhoz, a te­hetségei munkásgyerekek tá­mogatásához pedig társadal­mi segítséggel így is közelít­hetünk. Ez pedig már — köz­érdek. (g. molnár) Igénylik és megérdemlik l Dacolnak az esővel, a tél­lel, a nyárral, a jéggel, a faggyal, a kánikulával. Igen, ők az építők, a kubikosok, az ácsok, a gépszerelők, az út­építők, az olaj-, és a kőbá­nyászok. Régi ismerőseink, minden télen találkozunk ve­lük, s minden télen panasz­kodnak: nincs fűtött öltöző, kevés vagy nincs is védőital melegedő. Arcukra ráfagy az izzadság, kezük megmereve­dik a hidegtől. Panaszkod­nak, de dolgoznak és helyt­állnak. Ma még jó idő van, enyhe az ősz, de a tél, a hideg igen csak közeleg. Nem szabad, hogy váratlanul, felkészület­lenül érkezzen. Különösen azoknál az üzemeknél, válla­latoknál nem, ahol az embe­rek a szabad ég alatt dolgoz­nak. Visonta építőire, a recs­ki, a bervai kőbányászokra, az egri olajbányászokra, az útépítőkre, az építőipar mun­kásaira gondolunk. Igaz, a törvény nem írja elő, nem te­szi kötelezővé, hogy az épí­tőknek meleg védőitalt biz­tosítsanak, de ezek az embe­rek Igénylik és megérdemlik e mindössze pár forintba ke­rülő juttatást. A melegedőt, a fűtött öltözők biztosítását viszont a törvény is előírja. De ne a törvényekre apel­láljunk, inkább a humánum­ra, az emberségre. A lehető­ségek között válogatni s le­het. Megérdemlik, hogy pé'- daként említsük a Heves me­gyei Bútoripari Vállalat ve­zetőit. A nyáron vett hűtő- szekrépyt nem az igazgatói irodába, hanem kint, az üzemben helyezték el. s a meleg védőitalt máris bizto­sítják a dolgozóknak. Nem szükséges különöskép pen bizonygatni: a tél, a Ri­deg nagyobb erőkifejtést, fo­kozottabb helytállást követel az emberektől. Legyen hát a velük való törődés is na­gyobb. lelkiismeretesebb, hu­mánusabb. Igénylik és meg­érdemlik. —k— Általános iskolások a számok tükrében A tanév eleji statisztikai adatok általános iskolákra vonatkozó összesítése most készült el a Művelődésügyi Minisztériumban. A felmérés alapján megállapították, hogy az 1968—69-es oktatási év­ben az ország 5771 általános iskolájában 1 254 745 gyermek tanul. Közülük a legifjabb, vagy­is az első osztályos diákok száma 140 656, (mintegy ki­lencezerrel kevesebb az előző tanévinél) a nyolcadikosoké pedig 182 779 — csaknem azo­nos a múlt tanévivel. A fel­ső tagozatosok 93,5 százaléka szakos rendszerű oktatásban részesül. Az adatokból kitűnik az is, hogy 1912 iskolában van napközi otthon, s ezekben 196 512 gyerekről gondoskod­nak, ami az összes tanulók 15,7 százaléka — 3500-zal több, mint az előző oktatási évben. Az osztálytermek 33,6 szá­zalékában tanítanak válta­kozva, azaz kettős műszak­ban. Ez az arány a múlt év­ben 35,1 százalék volt. Az ország általános iskoláiban 62 523 nevelő tanít: 70,9 szá­zalékuk nő. A mostani tanévben 84 ál­talános iskolai diákotthonban 5719 fiatal lakik. Az utóbbi egy esztendő alatt 9 új diák­otthon kezdte meg működé­sét, valamennyi vidéki hely­ségekben. Nincs maradéktalan boldogság Nincs. Rájöttem. Bementem az egyik üzle he, ahol roskadásig tel' voltak a polcok áruval, töl bek között olyan áruval i amit kerestem, én, a vev1 Rövid és szerény ácsotgi som után odaunatkozoi hozzám az eladó és olya arccal, mintha kivégzései­— számára — örömteli nap ja után érdeklődne, feltett a száraz arcú kérdést: — Mit akar? Megmondtam. Megkap tam. Távoztam. Bementem egy másik üz letbe. ahol szinten volt ári a polcon — most már ig' szokás ez nálunk —. de saj­na a polcok gazdagsági: nem rejtegette számomé- az olyannyira áhított r- gyat. Sajnálkozó, de kedves és udvarias moso’y. eg' -i- csi részvét is, hogy úgy érezzem — úgy is éreztem — együtt érez velem, a nem szerencsés vevővel az el­adó, akinek szintén nem volt szerencséje, hogy sze­rencsés vevővé tegyen en­gem. Távoztam. Áru nélkül, de mégis megelégedetten. Az udvarias és együttérző mo­soly miatt? Valószínű, sőt lehetséges. S akkor jutott eszembe: az lenne a mara­déktalan boldogság, hogy ott, ahol megkapom a kí­vánt árut, megkapjam a só­várgott kedvességet is. Ha másért nem, — a pénze­mért. De hiába, nincs maradék­talan boldogság. (Gy. G.) Nagyon gondosan, éberen figyelve, mindent azonnal ki- és megpróbálva tanulom a kártyatrilk■ köket. Minden elismerésem a televízióé, amely erőt és fáradságot nem kímélve a népművelés eme ágát sem hanyagolja el, s nem is akárkit, hanem egye­nesen Rodolfót kérte meg e kurzus vezetésével. Mondom, gondosan és éberen figyelem e tanfolya- mot, s minden adás után úgy érzem, hogy a meg­tanult trükk birtokában — hiszen olyan egyszerű ez egész — akár már fel is léphetnék egy szűkebb, sót egy nagyobb társaság előtt is. Mondtam is a fiamnak: „Azt hiszem, az apad kártyab&vész lesz. annyi trükköt tudok már .,.” Mondta is a fiam: „Es kinek tetszene ezt be­mutatni? Hiszen mindenki látta és éppúgy megta­nulta a televízióból. . .” Egy pillanatig meghökkentett e gyermeki éles- zemüség, aztán győzött a felnőtt bölcsessége, Mondtam Is a fiamnak: „Mi az, hogy mindenki lát­ta és megtanulta? Azt azon mád el it lehet felej­teni ... Na látod. En is elfelejtettem mind, akkor mát is elfelejthette mind. E meghökkentően bölcs gondolat mély csodála­tot váltott ki a gyerekből. Ügy érzem, nőtt atyai tekintélyem. 1—6) GVURKÖ GÉZA: Cqy korty az ijedtségre Az egyik, kocsi jött jobbról, a másik bal­ról és a szemerkélő őszi esőben, a kereszt- útón találkoztak. Ha e találkozás egy férfi és egy nő között történik, akkor akár regényt is lehetne írni a folytatás­ról, regényt, amely nem szűkölködne lírai leírásokban, pikáns je­lenetekben, jellem- és társadalomrajzban és természetesen oldalter­jedelemben sem. De nem egy férfi és egy nő találkozásáról volt szó ama bizonyos őszi esős időben egy utca sarkán, hanem két ko­csi találkozásáról. A találkozás nem lehetett örömteli, mert harsány csörömpölés, fékcsi­korgás, morgó károm­kodás kisérte, s már önmagában ezek a té­nyek is alapul szolgál­hatnak a megállapítás­hoz: nem találkozás, hanem karambol tör­tént. Valamelyik fél megsértette a KRESZ tabuját. A vétkes nyilván búhődrú fog. Először a Skoda gaz­dája mászott ki a be­tört szélvédő mögül, hogy szemügyre vegye azt a másik tökkel- ütöttet, akinek fogalma sincs a vezetésről, a közúti közlekedés sza­bályairól, hogy szóval, az a bolond maszek milyen kárt tett még a kocsijában.' A vizsgá­lat rövid volt, lényeg- retörő és megnyugtató: ugrott a szélvédő és elölről egy kis zománc. A Fiat gazdája még kissé sápadtan, de na­gyokat lélegezve a meg­könnyebbüléstől, hogy sikerült ezt nagyobb baj nélkül megúszni, először kinézett a fé­lig nyitott kocsiajtón, aztán kikászálódott és minden szó nélkül kör­bejárta a kocsit. Sem­mi baj. Egy kis hor­padás elöl, az egyik lámpa üvegje a földön: soha rosszabb ne le­gyen. — Maga szerint én vagyok a hibás, mi? — igy az idősebb, a Skoda tulajdonosa, kicsit elő- reszeaezett fejjel, hogy ezzel is nyomatéket adjon kérdésének, amelyben már eleve benne foglaltatott, hogy erről természetesen szó sem lehet... — Ügy vélem — bó­lintott csendesen, hig­gadton, de határozot­tan a fiatal, a Fiat tu­lajdonosa ... — S miből gondolja ezt, ha nem vagyok in­diszkrét? — firtatta most már éles hangon a Skoda gazdája... — Abból gondolom, kedves autóstársam — válaszolt a fiatalabb rendíthetetlenül halk és nyugodt hangon —, hogy én jöttem az ön jobb keze felöl és ugye­bár a jobbkézsza- bály... Az érvelés egy pil­lanatra meghökkentet­te a Skoda tulajdono­sát, töprengeni látszott, közben néhány ember is megállt, egy idős asszony halkan felsi- koltott, mert vért vélt látni a földön, de rög­tön kiderült, az csak a sarki füszerüzlet rek­lámjának a fénye a vi­zei aszfalton. — Nézze — váltott határozottabbra a Sko- da-iulajdonos hangja, mint amikor az ember már döntött valamiben és meg is van győződ­ve döntése helyességé­ről és igazságáról is egyben... — Nézze — mondta —, ne vitat­kozzunk mi most... Kijön a rendőrség és dönt. Nagy baj nincs, még az orrunkat sem vertük össze. Aki hi­bás, az fizet. Két fel­nőtt, kultúrlény csak nem áll le ennyi em­ber előtt primitiv mó­don egy utcasarkon ve­szekedni ... — Kérem — bólintott megelégedetten a Fiat gazdája és már mo­solygott is. Aztán ke­zet nyújtott, bemutat­kozott,, azt tette a má­sik is. A nézők lassan oszolni kezdek, mert látták, hogy itt és eb­ből már nem lehet szenzáció, hisz a két szemben álló már de­rűsen rázza egymás ke­zét, valamin nevetnek is. aztán a Fiat tulajdo­nosa visszakocog a ko­csihoz és egy üveget vesz ki onnan ... — Uram, ha már igy megijedtünk és azután így megbékélve meg. ismerkedtünk, hadd kí­náljam meg egy kort­tyal a nagy ijedtség­re... Valódi kisüsti cseresznye — mosoly­gott kedvesen a Fialó* és már nyújtotta is a dugótól fosztott fiaskót nagy kedvesen a Skoda gazdájának. Az egy pillanatnyit tűnődni látszott, de végül is úgy döntött, hogy iga­zán nem sértheti meg ezt a szimpatikus fic­kót, nagyot húzott hát az üvegből... — Tessék. . — nyújtotta vissza az üveget... — Mi az, maga nem iszik? — kérdezte csodálkozva, amint látta, hogy a fiatalabb már tette is vissza az üveget... — Én? Nem. most még nem — jegyezte meg széles és kaján vi- gyorral az arcán a Fiat­tulajdonos. — Én majd csak a rendőri szemle után — mondta pimasz hangon és győztes, csa­varos eszű diplomata­ként bújt vissza a Fiat volánja mögé. ... és a sarkon ép­pen akkor tűnt fel a kék—fehér rendőrségi autó. Az utcasarkon pedig az őszi esőben úgy libegett a cseresz­nyepálinka szaga, mint­ha szeszfőzdét nyitott volna valaki, éppen itt, a keresztutca sgrt-^

Next

/
Oldalképek
Tartalom