Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
fPalackposta" Törökverő... Veritas... Medison... ügyes gépekről „futnak”, ládákban gyülekeznek a nemes borokkal teli palackok ez Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság központi üzemében. Harmincnégyfajta nedűből az idén már harminchárom- ezer hektoliternyit töltenek 4—5 millió üvegbe: nagy a munka, Szilvási Istvánná és Gromman Józsefné csapatainak — a Tyitovról, illetve Gárdonyiról elnevezett szocialista brigádoknak — ugyancsak igyekeenük kell, ha becsületesen végezni akarnak feladataikkal s jövőre is őrizni szeretnék a maguknak, az üzemüknek kiharcolt megtisztelő címet. — Mindent elkövetünk, hogy a tervet teljesítsük — magyarázza Szilvásiné — kihasználunk valamennyi percet, latba vetjük teljes ügyességünket Még a szábad szombatjainkkal is úgy gazdálkodunk, ahogy az üzem érdeke kívánja: a csendesebb időkben előre kivettük a pihenőnapokat s most nélkülük dolgozunk egész héten keresztül. . . november utóljág. A két brigádot — munkájuk és eredményeik hasonlósága alapján — szinte elválaszthatatlanul, mindig együtt emlegetik a palackozóban ... a gazdaság legNem ismerik az igazolatlan késést, hiányzást, meglehetősen fárasztó műszakjaik után is szívesen maradnak olykor néhány órás társadalmi munkára. Segítenek egymásnak odahaza a ház körül, öregeket patronálnak az egri szociális otthonban és afféle „védnökséget” vállaltak retettel, milyen ötletesen, kedvesen készültek egy-^gy nyugdíjas búcsúztatására —, amely természetesen inkább csak formális „elköszönés” volt az idősebb szaktársaktól. Hiszen — beszélik —, hogy a kölcsönös kapcsolat a távozás után sem szakad meg közöttük. Ezek után nem is csoda, ha — Kötelességtudó, iparkodó emberek mindannyian — mondja róluk Szánthó Istvánná, a szakszervezeti bizottság titkára. Jól és pontosan dolifi < goznak, gonddal kezelik a ráí- j** . juk bízott palackokat, jóval ■ a törési norma alatt teljesí* ^ ä . ' tik a tervet. Érdekes, hogy páros versenyben állnak egymással, \T ßj francia géppel naponként 12 ezer üveg bort palackoz a brigád... (Foto: Kiss Béla) de ettől függetlenül nem tartják furcsának a kölcsönös segítséget sem. Egy-egy műszakot úgy zárnak, hogy a váltó csoportnak bizonyos fokig előkészítik a következő 8 órát: dugót, kupakot halmoznak kéz alá. Mindegyik örül persze, ha versenyt nyer —, de az üzem együttes sikere legalább ennyire boldoggá teszi őket... a gyermekváros IV. osztályosai felett. Szeretik a könyveket, színházba járnak, közös összejöveteleket, kirándulásokat szerveznek. S barátságuk nemcsak a szolgálati idő végéig tart: jó néhány példát őriznek a brigádnaplók arról, hogy mennyi sze— tavaszi látogatása alkál- mával — Kádár János elvtárs, a párt első titkára is örömmel vette kezébe a feléje nyújtott brigádnaplót s jó véleményét, további munkához pedig jókívánságait írta emlékül az egyik lapra ... (-ni) SZAKKOROK - üzemi segítséggel A családi környezet általában döntően meghatározza a gyermek fejlődését. Ennek az alaptételnek az igazságát mindenki saját tapasztalatai alapján tudja igazolni. A pedagógusok még hozzáteszik: nagyon sok, tehetséges ifjú csupán azért nem tud versenyt tartani társaival, mert otthon egyszerűbb körülmények között él, nincs házi könyvtár, hiányzik a televízió, a szülőket lekötik a megélhetés gondjai, ismereteik olykor nem érik el a mai tantervi anyag mértékét, mert tőlük még kevesebbe't követeltek hajdanán az iskolában, vagy egyszerűen: idejük sem jutott az elmélyültebb tanulásra. Mi lesz az ilyen tehetséges gyerekekkel? Társaikhoz viszonyított hátrányosabb helyzetükből csak sokkal nagyobb energiával tudnak kinőni, eljutni a középiskolákra és az egyetemekre. Általános műveltségük csekélyebb. A jó érdemjegyekért, a megfelelő pontszámokért nekik többet kell fáradozniuk. Ha van elegendő ambíciójuk. Hogyan lehetne ezen segíteni? Hogyan lehetne a tehetséges munkásszármazású gyermekek előrehaladását megkönnyíteni? Például az iskolai szakkörök segítségével. Itt a fiatalok olyan ismeretekhez, készségekhez juthatnak el, amik többletet jelentenek a tantervi anyaghoz képest. Igen ám, de a legtöbb iskolában megszabott keretek kö- Uik meg a létrehozható szakkörök számát. Kevés a pénz, , gáncs elegendő felszerelés. A legjobb szándék is megtörik ezeken a kényszerítő gátakon. Erről beszéltek többen a gyöngyösi általános iskolai pártalapszervezet gyűlésén is. És ekkor került szóba: az SZMT-nek van egy határozata, amely megmutatja a megoldás lehetőségét. Ez a határozat felhívja az üzemeket, hogy anyagi eszközökkel támogassák az iskolák szakköreinek működését. Különösen azokat a szakköröket, amelyeknek szerszámokra, egyszerűbb gépekre van szükségük a működésükhöz. A pedagógusok tehát keressék a kapcsolatot az üzemekkel, és hivatkozzanak az SZMT határozatára. Mindez így nagyon egyszerűnek tűnik. A valóságban azonban már nehezebb a dolog. Megtörténhet, hogy az üzem illetékes vezetői értetlenül fogadják a segítségkérést. Adminsztratív nehézségekre hivatkozEatnak, mint elháríthatatlan akadályokra. Korábbi gyakorlatukban még nem volt sok példa ilyen szakköri együttműködésre. Nem tudják, hogyan nyúljanak hozzá. Vegyék hát elő az SZMT; határozatát, ez eligazítja az üzemek vezetőit a teendők-; ben. És még valamit. Ha a prak-; tikus oldaláról akarjuk meg-; közelíteni a kérdést: az üze-; meknek saját érdekük is az.; iskolai szakkörök támogatá-1 sa, hiszen az itt foglalkozó tehetséges fiatalok adhatják műszaki és szakmunkás utánpótlásukat. Tehát nekik is megéri a többletmunkát. A legfontosabb célhoz, a tehetségei munkásgyerekek támogatásához pedig társadalmi segítséggel így is közelíthetünk. Ez pedig már — közérdek. (g. molnár) Igénylik és megérdemlik l Dacolnak az esővel, a téllel, a nyárral, a jéggel, a faggyal, a kánikulával. Igen, ők az építők, a kubikosok, az ácsok, a gépszerelők, az útépítők, az olaj-, és a kőbányászok. Régi ismerőseink, minden télen találkozunk velük, s minden télen panaszkodnak: nincs fűtött öltöző, kevés vagy nincs is védőital melegedő. Arcukra ráfagy az izzadság, kezük megmerevedik a hidegtől. Panaszkodnak, de dolgoznak és helytállnak. Ma még jó idő van, enyhe az ősz, de a tél, a hideg igen csak közeleg. Nem szabad, hogy váratlanul, felkészületlenül érkezzen. Különösen azoknál az üzemeknél, vállalatoknál nem, ahol az emberek a szabad ég alatt dolgoznak. Visonta építőire, a recski, a bervai kőbányászokra, az egri olajbányászokra, az útépítőkre, az építőipar munkásaira gondolunk. Igaz, a törvény nem írja elő, nem teszi kötelezővé, hogy az építőknek meleg védőitalt biztosítsanak, de ezek az emberek Igénylik és megérdemlik e mindössze pár forintba kerülő juttatást. A melegedőt, a fűtött öltözők biztosítását viszont a törvény is előírja. De ne a törvényekre apelláljunk, inkább a humánumra, az emberségre. A lehetőségek között válogatni s lehet. Megérdemlik, hogy pé'- daként említsük a Heves megyei Bútoripari Vállalat vezetőit. A nyáron vett hűtő- szekrépyt nem az igazgatói irodába, hanem kint, az üzemben helyezték el. s a meleg védőitalt máris biztosítják a dolgozóknak. Nem szükséges különöskép pen bizonygatni: a tél, a Rideg nagyobb erőkifejtést, fokozottabb helytállást követel az emberektől. Legyen hát a velük való törődés is nagyobb. lelkiismeretesebb, humánusabb. Igénylik és megérdemlik. —k— Általános iskolások a számok tükrében A tanév eleji statisztikai adatok általános iskolákra vonatkozó összesítése most készült el a Művelődésügyi Minisztériumban. A felmérés alapján megállapították, hogy az 1968—69-es oktatási évben az ország 5771 általános iskolájában 1 254 745 gyermek tanul. Közülük a legifjabb, vagyis az első osztályos diákok száma 140 656, (mintegy kilencezerrel kevesebb az előző tanévinél) a nyolcadikosoké pedig 182 779 — csaknem azonos a múlt tanévivel. A felső tagozatosok 93,5 százaléka szakos rendszerű oktatásban részesül. Az adatokból kitűnik az is, hogy 1912 iskolában van napközi otthon, s ezekben 196 512 gyerekről gondoskodnak, ami az összes tanulók 15,7 százaléka — 3500-zal több, mint az előző oktatási évben. Az osztálytermek 33,6 százalékában tanítanak váltakozva, azaz kettős műszakban. Ez az arány a múlt évben 35,1 százalék volt. Az ország általános iskoláiban 62 523 nevelő tanít: 70,9 százalékuk nő. A mostani tanévben 84 általános iskolai diákotthonban 5719 fiatal lakik. Az utóbbi egy esztendő alatt 9 új diákotthon kezdte meg működését, valamennyi vidéki helységekben. Nincs maradéktalan boldogság Nincs. Rájöttem. Bementem az egyik üzle he, ahol roskadásig tel' voltak a polcok áruval, töl bek között olyan áruval i amit kerestem, én, a vev1 Rövid és szerény ácsotgi som után odaunatkozoi hozzám az eladó és olya arccal, mintha kivégzései— számára — örömteli nap ja után érdeklődne, feltett a száraz arcú kérdést: — Mit akar? Megmondtam. Megkap tam. Távoztam. Bementem egy másik üz letbe. ahol szinten volt ári a polcon — most már ig' szokás ez nálunk —. de sajna a polcok gazdagsági: nem rejtegette számomé- az olyannyira áhított r- gyat. Sajnálkozó, de kedves és udvarias moso’y. eg' -i- csi részvét is, hogy úgy érezzem — úgy is éreztem — együtt érez velem, a nem szerencsés vevővel az eladó, akinek szintén nem volt szerencséje, hogy szerencsés vevővé tegyen engem. Távoztam. Áru nélkül, de mégis megelégedetten. Az udvarias és együttérző mosoly miatt? Valószínű, sőt lehetséges. S akkor jutott eszembe: az lenne a maradéktalan boldogság, hogy ott, ahol megkapom a kívánt árut, megkapjam a sóvárgott kedvességet is. Ha másért nem, — a pénzemért. De hiába, nincs maradéktalan boldogság. (Gy. G.) Nagyon gondosan, éberen figyelve, mindent azonnal ki- és megpróbálva tanulom a kártyatrilk■ köket. Minden elismerésem a televízióé, amely erőt és fáradságot nem kímélve a népművelés eme ágát sem hanyagolja el, s nem is akárkit, hanem egyenesen Rodolfót kérte meg e kurzus vezetésével. Mondom, gondosan és éberen figyelem e tanfolya- mot, s minden adás után úgy érzem, hogy a megtanult trükk birtokában — hiszen olyan egyszerű ez egész — akár már fel is léphetnék egy szűkebb, sót egy nagyobb társaság előtt is. Mondtam is a fiamnak: „Azt hiszem, az apad kártyab&vész lesz. annyi trükköt tudok már .,.” Mondta is a fiam: „Es kinek tetszene ezt bemutatni? Hiszen mindenki látta és éppúgy megtanulta a televízióból. . .” Egy pillanatig meghökkentett e gyermeki éles- zemüség, aztán győzött a felnőtt bölcsessége, Mondtam Is a fiamnak: „Mi az, hogy mindenki látta és megtanulta? Azt azon mád el it lehet felejteni ... Na látod. En is elfelejtettem mind, akkor mát is elfelejthette mind. E meghökkentően bölcs gondolat mély csodálatot váltott ki a gyerekből. Ügy érzem, nőtt atyai tekintélyem. 1—6) GVURKÖ GÉZA: Cqy korty az ijedtségre Az egyik, kocsi jött jobbról, a másik balról és a szemerkélő őszi esőben, a kereszt- útón találkoztak. Ha e találkozás egy férfi és egy nő között történik, akkor akár regényt is lehetne írni a folytatásról, regényt, amely nem szűkölködne lírai leírásokban, pikáns jelenetekben, jellem- és társadalomrajzban és természetesen oldalterjedelemben sem. De nem egy férfi és egy nő találkozásáról volt szó ama bizonyos őszi esős időben egy utca sarkán, hanem két kocsi találkozásáról. A találkozás nem lehetett örömteli, mert harsány csörömpölés, fékcsikorgás, morgó káromkodás kisérte, s már önmagában ezek a tények is alapul szolgálhatnak a megállapításhoz: nem találkozás, hanem karambol történt. Valamelyik fél megsértette a KRESZ tabuját. A vétkes nyilván búhődrú fog. Először a Skoda gazdája mászott ki a betört szélvédő mögül, hogy szemügyre vegye azt a másik tökkel- ütöttet, akinek fogalma sincs a vezetésről, a közúti közlekedés szabályairól, hogy szóval, az a bolond maszek milyen kárt tett még a kocsijában.' A vizsgálat rövid volt, lényeg- retörő és megnyugtató: ugrott a szélvédő és elölről egy kis zománc. A Fiat gazdája még kissé sápadtan, de nagyokat lélegezve a megkönnyebbüléstől, hogy sikerült ezt nagyobb baj nélkül megúszni, először kinézett a félig nyitott kocsiajtón, aztán kikászálódott és minden szó nélkül körbejárta a kocsit. Semmi baj. Egy kis horpadás elöl, az egyik lámpa üvegje a földön: soha rosszabb ne legyen. — Maga szerint én vagyok a hibás, mi? — igy az idősebb, a Skoda tulajdonosa, kicsit elő- reszeaezett fejjel, hogy ezzel is nyomatéket adjon kérdésének, amelyben már eleve benne foglaltatott, hogy erről természetesen szó sem lehet... — Ügy vélem — bólintott csendesen, higgadton, de határozottan a fiatal, a Fiat tulajdonosa ... — S miből gondolja ezt, ha nem vagyok indiszkrét? — firtatta most már éles hangon a Skoda gazdája... — Abból gondolom, kedves autóstársam — válaszolt a fiatalabb rendíthetetlenül halk és nyugodt hangon —, hogy én jöttem az ön jobb keze felöl és ugyebár a jobbkézsza- bály... Az érvelés egy pillanatra meghökkentette a Skoda tulajdonosát, töprengeni látszott, közben néhány ember is megállt, egy idős asszony halkan felsi- koltott, mert vért vélt látni a földön, de rögtön kiderült, az csak a sarki füszerüzlet reklámjának a fénye a vizei aszfalton. — Nézze — váltott határozottabbra a Sko- da-iulajdonos hangja, mint amikor az ember már döntött valamiben és meg is van győződve döntése helyességéről és igazságáról is egyben... — Nézze — mondta —, ne vitatkozzunk mi most... Kijön a rendőrség és dönt. Nagy baj nincs, még az orrunkat sem vertük össze. Aki hibás, az fizet. Két felnőtt, kultúrlény csak nem áll le ennyi ember előtt primitiv módon egy utcasarkon veszekedni ... — Kérem — bólintott megelégedetten a Fiat gazdája és már mosolygott is. Aztán kezet nyújtott, bemutatkozott,, azt tette a másik is. A nézők lassan oszolni kezdek, mert látták, hogy itt és ebből már nem lehet szenzáció, hisz a két szemben álló már derűsen rázza egymás kezét, valamin nevetnek is. aztán a Fiat tulajdonosa visszakocog a kocsihoz és egy üveget vesz ki onnan ... — Uram, ha már igy megijedtünk és azután így megbékélve meg. ismerkedtünk, hadd kínáljam meg egy korttyal a nagy ijedtségre... Valódi kisüsti cseresznye — mosolygott kedvesen a Fialó* és már nyújtotta is a dugótól fosztott fiaskót nagy kedvesen a Skoda gazdájának. Az egy pillanatnyit tűnődni látszott, de végül is úgy döntött, hogy igazán nem sértheti meg ezt a szimpatikus fickót, nagyot húzott hát az üvegből... — Tessék. . — nyújtotta vissza az üveget... — Mi az, maga nem iszik? — kérdezte csodálkozva, amint látta, hogy a fiatalabb már tette is vissza az üveget... — Én? Nem. most még nem — jegyezte meg széles és kaján vi- gyorral az arcán a Fiattulajdonos. — Én majd csak a rendőri szemle után — mondta pimasz hangon és győztes, csavaros eszű diplomataként bújt vissza a Fiat volánja mögé. ... és a sarkon éppen akkor tűnt fel a kék—fehér rendőrségi autó. Az utcasarkon pedig az őszi esőben úgy libegett a cseresznyepálinka szaga, mintha szeszfőzdét nyitott volna valaki, éppen itt, a keresztutca sgrt-^
