Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

A tudást senki sem veheti el A szakszervezetek a mezőgazdaságüsa Amikor 15 évvel ezelőtt létrehozták Egerben az egri Finomszerelvénygyár kezde­ményezésére az Általános Gépipari Technikumot, négy év után mindössze nyolcán kaptak gépésztechnikusi ok­levelet. No, nem azért, mint­ha a tanulók morzsolódtak volna le, hanem kevés lét­számmal is indult. Bereczky László, az iskola igazgatója tudja talán a leg­jobban, mennyi sok problé­mát kellett megoldani, míg eljutottak odáig, hogy ma már évenként 30—35 volt szakmunkásnak adjanak technikusi oklevelet. — Mint önálló esti tagozat, 15 évvel ezelőtt indult, ame­lyet indulása óta vezetek — tájékoztat az igazgató. — „öreg tanárok” hárman va- .gyunk, Horpáczy Ferenc ve­gyészmérnök és Petro Zoltán gépészmérnök kollégámmal. A közismereti tárgyakat a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai, a szaktárgyakat pe­dig az egri vállalatok mérnö­kei tanítják. A történelmet például —, hogy csak egyet említsek a 15 tantárgy közül — Szontágh Edit tanárnő ta­nítja. Ö ugyancsak több mint tíz éve oktat iskolánkban. — Csak a Finomszerel­Czirják Imre tanár a Bereczky László igazgató előadást tart a gyártmánytechnológiai órán, (Foto: Kiss Béla) vénygyár dolgozói járhatnak erre a tagozatra? — Nyolc—tíz évvel ezelőtt igen, később azonban olyan nagy volt az érdeklődés, hogy nemcsak a KGM, hanem a megye más területén levő vál­lalatok dolgozóit is felvettük. Ma már mintegy húsz válla­lat 177 alkalmazottja jár is­kolánkba. — Azoknak a szakmunká­soknak, akiknek érettségijük van, ez milyen előnnyel jár? — Ha legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendel­kezik, a sikeres felvételi vizsga után a második osz­tályba mehet. Elég jó az érettségizettek aránya. A 15 év alatt kiadott több mint 250 oklevelesnek a 20 száza­léka gimnáziumi érettségivel is rendelkezik. — Hallottuk, hogy más képzés is van az iskolán be­lül? — Igen. Az érettségivel rendelkező nők részére két­szer hathónapos rajzmásolói tanfolyamot is tartunk, he­tenként két alkalommal. Si­keres vizsga esetén a hallga­tó oklevelet kap. Igen nagy az érdeklődés, mert a nem dolgozó érettségiző lányokat ezzel az oklevéllel könnyeb­ben felveszik a tervező vál­lalathoz vagy rajzirodákban. 1963-ban ugyancsak esti ta­Evadnyitó hangverseny Gyöngyösön Ma, november 12-én este tartják meg az évad első hangversenyét Gyöngyösön. Az Országos Filharmónia bérletsorozatának első ren­dezvényén Banda Ede gor­donkaművész lép a gyöngyö­si közönség elé. A hangverse- nysn közreműködik Forgács Éva (ének). A zeneiskola Nagytermében este hét óra­kor kezdődik a koncert. gozaton két­éves gépgyár­tás-technoló­giai felsőfokú technikumot indítottunk. Itt kevesebb a lét­szám, az el­múlt évben hú­szán szereztek oklevelet. S hogy mit ad az iskola? Legjobban bi­zonyítja az, hogy legtöbben műszaki veze­tői beosztásba kerültek. Ébli István a Dobó Gimnáziumban szaktanár, egyben mű- helyfő-jök. Barczi Erzsé­bet műszaki vezető a für­dői gazgatóság- nál, Kontos Gábor főtech­nológus a gyöngyösi Egyesült Izző­negycdévesekkel konzultál. nál, Gulyás János meo-vezető az egri Vörös Csillag Trak­torgyár egri üzemében, Bő­gős Béla. a Finommechanikai Vállalat egri autójavító rész­legének üzemvezetője. Száz ember munkáját irányítja, s így vélekedik a technikum­ról. — Nagyon nehéz volt a négy év, hiszen hetenként háromszor vette igénybe ösz- szes szabad időnket az órá­kon való részvétel, nem be­szélve a tanulásról. Azonkí­vül a feleségem se dolgozott és akkor volt kicsi a fiam. Mindezek ellenére megérte, nemcsak azért, mert maga­sabb beosztásba kerültem, hanem mert érzem, megbe­csülik az üzemben is a négy év kemény munkáját, a tech­nikusi oklevelet. Amit tanul­tunk, hasznosíthatjuk a saját munkánk területén. (—kiss) A földmunkás szervezke­dés több mint félévszázados forradalmi hagyományaiban gyökerező mai szakszervezeti munka a mezőgazdasági üze­mekben és intézményekben évről évre szép sikereket ér el. A Mezőgazdaság, Erdésze­ti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete, közkeletű nevén a MEDOSZ, 270 ezer embert tömörít soraiban az összes ál­lami gazdasági, gépjavító ál­lomási és vízügyi dolgozók 90 százalékát. Munkásságát most kül lösen érdemes — ha röviden is — szemügyre venni, hiszen az új gazdasági méchanizmus viszonyai kö­zött jelentősen bővült a szak­szervezetek, így a MEDOSZ jogköre, a dolgozókért viselt felelőssége is. Elsőrangú feladatának, amint az természetes is, a termelőmunka hathatós segí­tését tartja. Munkásságával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy működési terü­letén ma már 3500 szocialista brigád dolgozik. Felkarolja, segíti az újítómozgalmat is, amely jelentősen előbbre vi­szi a termelés korszerűsítését. Ide tartozik az a nem lebe­csülendő tevékenység is, ame­lyet a MEDOSZ a dolgozók szakmai képzése érdekében folytat. Évről évre tízezrekre tehető azoknak a száma, akik a szakszervezet különféle tanfolyamain bővítik tudásu­kat, s szereznek képesítést a különféle továbbképző tanfo­lyamokon. A technika előretörésével megnövekedett a baleseti ve­szély a mezőgazdaságnak csaknem valamennyi munka- területén. A munka- és bal­esetvédelmi tanfolyamokon, amelyeket nagyrészt a szak- szervezet hathatós segítségé­vel hoznak létre és működ­tetnek, igon sokan sajátítják el, vagy tökéletesítik maguk­ban a gépek biztonságos üze­meltetésének tudományát. Napjainkban minden eddi­ginél jobban előtérbe kerül a szakszervezet munkájában a dolgozók érdekvédelme. A MEDOSZ tavalyi, XXII. kongresszusán a központi ve­zetőség beszámolójában K o- vács István főtitkár egyebek között hangsúlyozta: „Szak- szervezetünknek joga és kö­telessége, hogy közreműköd­jék a vállalati tervek kiala­kításában és különösen nagy figyelmet fordítson a dolgo­zók munkakörülményeit, élet- színvonalát illető intézkedé­sekre”. Egyre több országban alakulnak meg azok a klubok, amelyek tagjainak ..érdekvédelmét” hiva­tottak biztosítani, lévén tagjaik tagjai az átlagosnál nagyobbak. Nagy törzs, nagy láb, nagy kezek, egy­szóval igen magas termet, amelyre ruhát, cipőt, kalapot, vagy akár kesztyűt kapni szinte lehetetlen. Hogy ne legyen az — ezért lépnek tel ezek a klu­bok. Az ötlet kitűnő, de további fejlesztésre szorul. Meg kell alakítani például az Igen kicsi emberek klubját, vagy klubjait, amelyek az átlagosnál ala­csonyabb vásárók érdekeit képviselik, a gyárakkal és a kereskedelemmel szemben. Ha ez megvan, Is­mét tovább léphet e klubprogram, és meg lehetne alakítani az átlagos termetű vevők klubját, hogy ez, vagy ezek sikeresen léphessenek fel az átlagos termetű vevők érdekében az iparral, vagy a keres­kedelemmel szemben. Ez az utóbbi volna a legsürgősebb. Ügy tudom, hogy az átlagtermetilek vannak a legtöbben és emiatt a leghátrányosabb helyzetben. Klubra fel! <-ó) Ereknek a szavaknak a ko­molyságát érzékelteti az a nagy horderejű muhka, ame­lyet a szakszervezet a mező- gazdasági dolgozók munka­idejének csökkentésére vo­natkozó intézkedések kimun­kálásában végez. Az állami gazdaságokban a gépjavító állomásokon, s a vízügyi vál­lalatoknál a tervek szerint 1970-ig fokozatosan valósít­ják meg a munkaidőcsökken­tést. Először az egészségre ár­talmas foglalkozási körökben került sor erre. maldpedig a legnehezebb fizikai munkát végző dolgozóknál, s ott, ahol a munkaidő a leghosszabb. Különösen fontos feladatának tartja a szakszervezet a dol­gozó nők és a fiatalok mun­kaidejének megnyugtató ren­dezését. Fontos elv, amelynek be­tartásáért a MEDOSZ min­dent elkövet, hogy a munka­idő csökkentése nem járhat bércsökkenéssel. Az érdekvédelmi tenniva­lók körében tartozik az üze­mi munkásszállások bővítése, korszerűsítése, kényelmeseb­bé tétele. Ide tartozik a dol­gozók lakásépítésének támo­gatása, s annak lehetővé té­tele, hogy a szervezett üdü­lésben a lehetőségek szerint minél több dolgozó részesül­jön. Az érdekvédelemnek ez a része nem olyan feladat amit egyik évről a másikra meg lehet oldani. Fontos azonban látnunk a jó szán­dékot, s azt, hogy évről évre több a normálisan berende­zett munkásszállás, mind több kislakás-építkezéssel ta­lálkozunk az állami gazda­ságban és hogy növekszik a kedvezményes üdültetésben résztvevők száma. A MEDOSZ komoly erőfe­szítéseket tesz arra vonatko­zóan is, hogy bekapcsolja a városi kultúra áramkörébe a perifériákon élőket. Minden évben milliókra rúg az az összeg, amit a szakszervezet juttat kultúrházak, klubok lé­tesítésére, a meglévőek kor­szerűsítésére. Vázlatos áttekintésünk is azt bizonyítja, hogy a kor­szerű magyar faluban az új, városias életforma kialakítá­sában a MEDOSZ igen ered­ményes munkát végez. Az el­ső sorokban küzd, harcol azért, hogy mielőbb valóság legyen a szocialista falu ki­alakításának nagy célkitűzé­se. K. I. Miniszoknya és állattenyésztés Rájöttem egy újsághírből, hogy kísérleteznek velünk. Velünk, emberekkel. És nem is úgy, ahogy évezredek óta megszoktuk: mit bírunk, ho­gyan bírjuk, meddig bírjuk. Nem a kereskedelem kísérle­tezik, nem a HÉV, nem a MÁV. Nem azt vizsgálják, milyen kicsire lehet össze­nyomni bennünket a villa­moson, mennyi ideig bírjuk ki levegő nélkül az autóbu­szon és víz nélkül a lakásban. Azokon a kísérleteken is si­keresen túlvagyunk már — legalábbis részben — tu­dunk-e élni kalauz nélkül, állja-e becsületünk a szilárd­sági próbát, bedobjuk-e a vi­teldíjat jószántunkból a per­selybe. Mondom, mind e kí­sérletek több-kevesebb siker­rel már lezajlottak. Az a kí­sérlet, melyről most kívánok szólni, teljesen újszerű: em­bereken végzik abból a cél­ból, hogy a kísérlet eredmé­nyeit majd állatokon haszno­sítsák. Gondolom, eláll a lélegze­tük erre a hírre. Az nem volt titok előttünk, hogy az élet­tan, a szerves kémia, az or­vostudomány fejlődésével együttjártak az állatkísérle­tek. Tengeri malacok, nyű- lak, kutyák és macskák — áldott legyen az emlékezetük — önfeláldozóan segítették a tudósokat abban, hogy nagy­szerű új gyógyszerekhez jus­sunk, hogy adott esetben szer­veinket kicserélhessük, vagy új szervekhez juthassunk. A majmok — a közeli rokon­ságra való tekintettel — még a tulajdon mirigyeiket és ve­séiket is rendelkezésünkre bocsátották. Egyszóval, az ember érdekében végzett ál­latkísérletek mindennaposak­ká váltak ae élettani kutatás­ban. Igen sok állatbarát el­lenezte ezeket a kísérleteket. Azt állították — az állatok iránt érzett megbocsátható gyöngédségükben —, hogy ami érvényes az állati szerve­zetben: nem érvényes az em­beri szervezetben. Tehát fe­leslegesek az állatkísérletek; nem egyebek puszta állatkín­zásnál. Szinte elképzelhetetlen szá­momra, mit érzett egy ilyen humanista, mikor arról ér­tesült az újságban, hogy em­bereken végeznek kísérlete­ket: az állatok érdekében. Ki­tűnő lapunkban olvastam a következő tudósítást, melynek címe a következő: „Az ál lat­tenyésztésben hasznosítják a miniszoknya tapasztalatait”. Bevallom, engem már a cím is lehangolt. Az édes mini­szoknya ily tapintatlan össze­kapcsolása a rendkívül hasz­nos állattenyésztéssel: napo­kig megkeserítette utcai, köz­lekedési és presszói zavarta­lan örömömet. Egy angol fél- hivatalos lap — olvasom az újságban — amely beszámolt a franciaországi állattenyész­tési kísérletekről, ismertette azt a már korábban emlege­tett tapasztalatot, hogy a mi­niszoknyák viselőinek meg­vastagszik a lába. Franciaor­szági mérések megállapítot­ták, hogy a miniszoknyát vi­selő nőknél öt százaléknál több zsír és hét százaléknál több hús rakódik le a lábnak azon a részén, mely az idő­járás viszontagságainak van kitéve. E megállapítások alapján most Franciaország­ban és az Egyesült Államok­ban kísérleteket végeznek, vajon hasonló jelenségek mu­tatkoznak-e azokon a juho- kon és szarvasmarhákon, amelyeknek a húsfogyasztók által leginkább kedvelt ré­széről eltávolítják a szőrze­tet. .. Ennyi a cikk; de gondolom éppen elég ok az elkeseredés­re. a lányoknak is, a fiúknak is a szarvasmarháknak is. A szegény kis lányok állandó rettegésben fognak élni ezentúl, hogy miniszoknyá­juk révén lá­buknak — mint az újság írja — „az időjárás vi­szontagságai­nak leginkább kitett részén” hány száza­lék hús, illet­ve zsír rakó­dik majd le. Hiszen e ré­szek nemcsak az időjárás vi­szontagságai­nak vannak kitéve, ha­nem a fér­fiák kevésbé viszontagságos tekintetének is. Sőt, meg me­rem kockáztatni: elsősorban e tekinteteknek vannak kité­ve, mintsem a viszontagsá­gos időjárásnak. Sajnos a kí­sérletek azt bizonyítják: mi­nél zordabb az idő, a konzer­vatív természet a láb e ré­szein annál több zsírt és húst fog elhelyezni. Ennek követ­keztében a tekintetek sem lesznek már olyan forrónk, hogy egyensúlyozhassák a hi­deg időjárást. Ördögi kör. Mi lesz íny a lányokkal mi lesz a fiúkkal? A vastaguló lába­kért vajon vigaszt nyújt-e ne­kik az a tudat, hogy a mini­szoknya azzal a felfedezéssel gazdagította az állattenyész­tőket, hogy a juhok, illetve a szarvasmarhák szabadon ha­gyott részein... De nem is keserítem to­vább: sem magamat, sem önöket. Hiszen tudjuk jól, hogy a lányok ittmaradnak, a zsíros szarvasmarhákat vi­szont exportáljuk. Hiába ví­gasztalom magam azzal, hogy ilyen kísérletek egyelőre csak Franciaországban és az Egye­sült Államokban folynak: azt az őszinte lelkesedést, melyet egy kedves miniszoknya éb­resztett eddig bennem: nem fogom többé érezni. Ha aka­rom, ha nem: eszembe jut az állattenyésztés, mely fontos dolog ugyan, de mégis csak más. S azzal sem áltatom ma­gam, hogy a minden újra fo­gékony, nagyüzemi mezőgaz­daságunk e külföldi tapasz­talatokat nem fogja hamaro­san értékesíteni. Talán már el is kezdte. Mióta e cikkeket elolvastam, nyomasztó gyanú támad fel bennem, lépten- nyomon. Talán túlságosan is érzékeny természetem rová­sára kell írnom, hogy újabb minden második emberben téesz állatgondozót vélek fel­ismerni. Ha meglátom, hogy egy napbarnított, keményjá­rású férfi utánafordul egy miniszoknyás lánynak, * hosszasabban szemléli libá­nak azt a részét, melyet, a divat óhajára, újabban oly­annyira kitett az időjárás vi­szontagságának: ilyenkor nem tudok szabadulni a kényszerképzettől, hogy ez az érdeklődő férfiú vajon nem a Béke téesz rangrejtve Bu­dapestre küldött állatgondo­zója? A legutóbb is, mikor a presszóban egy ilyen bajuszos, barna fiatalember a szom­széd asztalnál végigsimított egy ilyen hosszú barna com­bot, — melyen az időjárás vi­szontagságait, az én laikus szememmel, mér nem sike­rült felfedeznem — majdnem odakiabáltam a lánynak: az istenért ne hagyja, — egy szarvasmarha-gondozó kísér­letezik önnel. Még szerencse, hogy nem tettem, mert az ál­latgondozó a következő pilla­natban angol nyelven szólalt meg. De ez meg azt a gyanút ébresztette fel bennem, hát­ha éppen az Egyesült Álla­mok egyik kiküldött tenyész- kutatójával ülök szemben. Szóval láthatják, mióta e cik­keket, vesztemre, elolvastam: téveszmék rabságában élek. Lányok, ha valaki megismer­kedik veletek, dicséri minite­ket és szép combotokat: nem biztos, hogy tiszták a szándé­kai. Könnyen meglehet, hogy tapasztalatait az állattenyész­tésben kívánja értékesíteni. Hámos György .Miß!ifi it Síé 1968. november *»., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom