Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

m X 0 Ij 1 D A R I­T Ä Párizsban a vietnami szolidaritási nagygyűlés résztvevői ajándékot nyújtanak át Nguyen Thi Binh asszonynak (jobbra) a párizsi tanácskozásokon részt vevő DNFF-küldöítneU és Xuan Thuynek (háttérben) a VDK küldöttsége vezetőjének, a Mutualité-csarnokban. ' (Teleíoto — AP—MTI—KS) Légi csata a VDK felett SAIGON: Az amerikai fegyveres erők szóvivője Saigonban beismer­te, hogy a VDK légelhárítá­sa hétfőn lelőtt egy ameri­kai felderítőgépet és egy má­sik „kísérőgépet” .A szóvivő szerint az amerikaik gépei­ket „Észak-Vietnam felett két különböző incidens során vesztették el”. A pilóták kimentésére újabb amerikai gépek hatol­tak be a VDK területe fölé. Ezeket azonban a VDK va­dászgépei és légelhárító ra­kéták menekülésre kényszerí­tették. Ez a legsúlyosabb incidens a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében azóta, hogy Johnson elnök novem­ber 1-én bejelentette a VDK elleni bombázások és egyéb harci cselekmények beszün­tetését. Merész döntés Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) , BONN: Bonnban is meglepetést keltett De Gaulle döntése, hogy a francia frankot nem értékelik le. A „tizek klub­jának” konferenciája után mindenki mint befejezett tényről beszélt a leértékelés­ről. Most azonban bonni kb-. rök arra hivatkoznak, hogy a tábornok döntése voltakép­pen „logikus”. Jellemző, hogy Strauss pénzügyminiszter, aki pénteken nyilvánosan megjósolta a leértékelést, most úgy nyilatkozott, mint aki teljesen elfelejtette ko­rábbi kijelentését. „Csodálat­tal adózom a tábornok bá­torságának — mondotta „minden segítséget meg­adunk Franciaországnak”. LONDON: Hétfő délflött a londoni valutatőzsdén a vártnál jobb 24 éra a li a S pol i I ihú ba *1 PARTUNK MEGALAKULÁSÁNAK ötvenedik évfor­dulója nemcsak a mi ügyünk: az egész nemzdlközi prole­tariátus ügye is. Ennek megfelelően foglalkoznak a jubi­leumi magyar eseménnyel világszerte. Csak néhány pél­da: a moszkvai Pravda egy teljes oldalon közölte Kádár Jánosnak a jubileumi ünnepi, MSZMP KB ülésén elmon-. dott beszédét. Bukarestben fényképkiállítás nyílt meg a magyar párt ötvenedik születésnapja alkalmából. A jugo­szláv sajtó is nagy teret szentelt az eseménynek. VÁLTOZATLANUL a nemzetközi érdeklődés hom­lokterében áll egy másik, nemrég Budapesten lezajlott esemény: a kommunista- és munkáspártoknak a világta­lálkozót előkészítő értekezlete, amely a múlt héten zaj­lott le hazánk fővárosában. A Brit Kommunista Párt központi lapjának, a Morning Starnak hétfői száma Jack Woddis (ó képviselte pártját Budapesten) írását közli. Woddis leszögezi, hogy a találkozó újabb pozitív lépést tett a nemzetközi tanácskozás megtartása felé. Teljesen alaptalannak minősítette a brit sajtó és más nyugat-euró­pai lapok olyan híreszteléseit, amelyek szerint Anglia pártküldöttsége „bojkottálni” akarta volpa a közelgő vi­lágkonferenciát. KÉT ÉRTÉKES NYILAr légkörben kezdődtek meg az üzletkötések: elmaradt a frank és a font sterling be­harangozott katasztrófája, sőt az első órában a frank árfolyama kicsit még emel­kedett is. A font nyitáskor némileg feljavult, majd is­mét visszacsúszott, de nyoma sem volt a múlt heti hiszté­rikus márkavásárlásnak. A hétfői angol lapok a va­sárnapi első kommentárok­hoz képest kissé derűlátób­ban ítélik meg a frank fenn­maradásának esélyeit, De Gaulle vasárnapi beszéde és Johnson elnök távirata után, de nem kisebbítik a francia valutát fenyegető veszélye­ket. BERLIN: „Amit ezek a napok iga­zolnak: Bonn az egész világ ellensége” címmel kommen­tálja a Neues Deutschland hétfői száma az NSZK szere­pét a nyugati valutaválság­ban. Hangoztatja: „az elmúlt 48 óra drasztikusan megmu­tatta a nyugat-európai kor­mányoknak és népeknek, mi­lyen brutalitással használja ki a nyugatnémet buzsoázia az imperialista valutaválsá­got”- .... ... Küzdelmes és dicsőséges út irtat Vasa Henrik as MSZMP Kii „Párttöriéneti Intézetének igazgatója Már Johnson... WASHINGTON: A New York Times hétfőn i vezércikkben szólítja fel Johnson elnököt, hogy még hivatali ideje alatt kezdje meg a tárgyalásokat a1 Szov­jetunióval a támadó és védő rakétafegyver-rendszerek kor­A z 1918. november 24-én megalakult Kommu­nisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkás- osztály történelmi hivatásá­nak magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan veze­tő erővé, amely a nem pro­letár dolgozókkal baráti szö­vetségben meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsköztársa­ság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkás- osztály első nagyszerű forra­dalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a bel­ső ellenség közreműködésével vérbe fojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje következett.. A pártot illegalitásba szorítot­ták. legkiválóbb vezetőit ki­végezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszerí­tették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett'megölni a ma­gyar nép szabadságszeretét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősö­ket nevel, amelyet ezer -zdl köt a munkásosztályhoz es a dolgozó néphez. A magyar pépnek és az or­szágos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt á 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött komi munista párt ne foglalt vol­na állást, és amelyre ne kí­sérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nemcsak forradal­mi perspektívát adott a ma­gyar. népnek. Vezette a har­cot a munkásság, a paraszt­ság, a dolgozó értelmiség na­pi követeléseiért is, s bát­ran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat,. gyűlé. seket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szep­tember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 ezer dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkmozgal­ma, a pécsi bányászok 1937- es éhségsztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetés, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokraták­kal,' szakszervezeti vezetők­kel a dolgozók jogaiért, a fa­siszta és háborús politika el­len. marxizmus—leniniz- mus magasrendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és mű­T T Z-~> O V.Cki■— • t*O.QrwiT •' •" 4- o j 4- 1 .. fl dozatra kész embereket to- 1 borzott lobogója alá. K?m^y küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tud­hatta, hogy mikor jut a már- ' tírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szeret­ték az életet? Nem. A kom­munisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog éle­tet csakis a szocialista társa­dalom képes megvalósítani, s a dolgozókénak valamint az ő boldogságuknak más útja nincsen csak a társadalmi haladás. Ezárt vállalták min­denkor az önfeláldozó har­cot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak any- nyit szenvedni a Horghy-fa- sizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyő­ződésük és a párt ügye mel­lett; ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bitófa alá is. Az élet mélysé­ges szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiál­totta hóhérjainak: „A prole­tariátus bosszút fog állni ér­tünk”. Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistá­kat, hogy: „Ha elfognak, in­kább válaszd a halált, mint­hogy árulóvá légy. Ha gyö­törnek, ha akármilyen kínzá­sokat alkalmaznak, arra gon­dolj, hogy a pártnak élnie kell”. Az élet mélységes sze­retete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schön- herz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban eze- két a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves Kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én ® már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor té­ged édesanyád kínban meg­szült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az életet”. Í gy haltak meg idehaza* a Horthy-pFibélgek, karmai közé került kömmu- nisták közül sokan. így éltek és haltak meg azok ^ ma­gyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak á magyar szabadságért’, akik­nek teste ott nyugszik a mad­ridi romok alatt, az aragoniai olajligetekben, Esztremadura hegyeiben spanyolokkal és a többi nemzet. fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez va­ló hűség, az élet, a szabadság * nagy szeretete adta a fegy-# vert azoknak a magyar par­tizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva es­tek él a II. világháború par­tizánharcaiban, FranciaOr. szágban, Belgiumban, Cseh­szlovákiában és a Szovjet­unióban. A magyár kommunisták­nak jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, ha­zánkat a népi demokrácia út­ján a szocializmushoz vezes­sék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forra­dalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila meg­énekelt. A szovjet hadsereg győzel­me, felszabadító harca lehe­tővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem sa­ját gyengeségeinkkel, tapasz­talatlanságunkkal és hibáink­kal is. « Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számol­ni, el kellett sajátítania a po­litika tudományát. „A szocializmus építését — figyelmeztetett bennünket Lenin —nem fantasztikus és nem speciálisan általunk te­remtett emberanyagból lehet (és kell) megkezdeni, hanem abból az anyagból, amelyet a kapitalizmus hagyott ránk örökül”. Ez kétségkívül ne­héz dolog. Pártunk —, ha botladozá- sokkal, időközben elkövetett kisebb és egyidőben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunk­ra, hogy harcunkban egy pil­lanatra sem voltak egyedül, támaszkodhattunk — és tá­maszkodhatunk — a szocia­lizmust építő népek nagy tá­borára, mindenekglőtt az el­ső győztes szocialista forra­dalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjet­unióra. A magyar kommunista mozgalom fél évszázados út­ja — népünk szebb jövőjéért vívott küzdelem hősi útja. Az MSZMP azt vallja, hogy párt nem önmagáért van. A történelmi», szükségszerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata.' Azért volt képes minden vérveszteség után újra és ú.$a rendezni sorait, azért tudta leküzdeni, saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszméihez, a m#nkás nem­zetköziség elveihez és tevé­kenységében sohasem feled­kezett meg a népről, a haza érdekeiről. a zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt marok­nyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét for­máló szocialista ország felett leng.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom