Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

1 Furcsa tartalék — OKGT 15 hívja OKGT 25-öt.;. Vétel! — OKGT 25 jelentkezik . j Vétpi! Az URH adó-vevőn ellesett párbeszéd egyik résztvevője az Alföldi Kőolajfúrási Uzenv orosházi kirendeltségének üzemevezetöje, a másik, az ötvenegy kilométerrel távo­labb, a fúróberendezés ügye­letes mérnöke. — Jelentést kérek! Mélysé­get, ferdeséget, szögeltérést! — A kút mélysége 1350 mé­ter, a ferdeség 22 fok har­minc perc, a mágneses észak­tól való eltérés 123 fok. Fú­rás megy ... Vétel! — Rendben . .. Különben az öreg Tisza hogy viselke­dik? — Kitűnően. Nem ,udja, hogy alatta vagyunk ..; Az olajért mindenhová el kell menni. „Az Algyő 253-as számú kút lemélyítéséhez a beren­dezést a kitűzés elvi helyén terepnehézségek miatt telepí­teni nem lehet, így a lehető­ségek figyelembevételével célszerűen kiválasztott hely­ről. a kutat irányított ferde fúrással kell lemélyíteni”. Az idézet egy új fúrási pont műszaki leírásának ré­sze. A kitűzés „elvi helyén” a terepnehézség nem más mint — a Tisza medrének kö. aepe. Oda nem lehet olajku­a segédmunkás Az egyik nagy gyárunkban mondotta az igazgató: — Kénytelen vagyok több segédmunkást felvenni, ha azt akarom, hogy a szakmun­kásoknak a bérét emelni tud­jam. Különben a legjobb dol­gozóim elmennek tőlünk oda, ahol többet kapnak. A ktsz elnöke pedig így be­szélt: — Az átlagbér aránylag elég jó nálunk. De kevés a segédmunkásunk. Ennek két következménye van. Az egyik.' jól képzett szakembe­rek végzik azt a munkát is, amit nyugodtan rá lehet bíz­ni a segédmunkásra. Ez így tiszta ráfizetés. Mennyivel job­ban járnánk, ha a szakmun­kás az így, kényszerből ki­esett időt is a gép mellett tudná eltölteni. A másik: a segédmunkások bére jóval alacsonyabb, mint a szak­munkásoké, tehát a különb­séget a minőségi munka ho­norálására lehet fordítani. Mert az átlagbér, ugye...! Kénytelenek vagyunk tehát ügyeskedni. Idézhetnénk még több pél­dát is, de azok sem monda­nának sem többet, sem ke­vesebbet, mint ez a kettő. Miről is van szó? ügyeskedés Az átlagbér-szintről és a segédmunkásról. A kettő kap­csolatáról, és arról az ügyes­kedésről ~r ahogy ezt a ktsz elnöke nevezte —, amivel kénytelenek ezt a két dolgot kezelni. Az igaz, hogy a se­gédmunkás a termelés egyik tartaléka. Ügy is, hogy elvég­zi azt a feladatot, aminek el­látásához ugyan nem kell szakértelem, de ami nélkül a termelés nem megy. Ez a kiszolgáló tevékeny­ig ami legtöbbször az anyagmozgatásra vonatkozik, nagyon fontos. Döntő szerepe van a termékek készre gyár­tásában, az üzem, a ktsz ter­melési tervének teljesítésé­ben, az önköltség alakulása-1 ban, a nyereség mértékének változásában. A segédmunkát nem lehet és nem szabad tehát lebe­csülni. A termelés szervezett­ségének is kitűnő mérőesz­köze az, hogy van-e annyi se­gédmunkás az üzemben, amennyire szükség van. Ha a szükségesnél kevesebb a segédmunkás,.az is baj, de ha több, az semmivel sem jobb az előzőnél. Tehát a segédmunkás való­ban jól kamatozó belső tarta­lék a gyárban, a termelésben — vulgárisán így is mond­hatjuk. De furcsa tartalékká válik abban a pillanatban, amikor az átlagbér szintjének oldalá­ról közelítünk a segédmun­kások szerepéhez. Nem titok, több helyen csak azért vesz­nek fel fölös számban is se­gédmunkásokat, hogy a ná­luk megtakarított bért — a megtakarítás az átlagbér szintjéhez értendő — másnak lehessen odaadni. Vagy csaic azért, hogy a kiváló teljesít­ményt forinttal is elismerjék, vagy azért, hogy például egy mérnököt vagy technikust is alkalmazni lehesseg. Mond­juk egy segédmunkás plusz egy mérnök együttesen fér csak bele az átlagbér kötele­zően megszabott szintjébe. Lógás — elégedetlenség Ennek a gyakorlatnak a veszélyét, káros következmé­nyeit könnyű megfogalmazni. Elvezethet gyáron belüli munkanélküliséghez, egy kis I túlzással: segédmunkás-invá­zióhoz, ami közhasználatú) szóval lógáshoz vezet. Ez j pedig lazítja a munkafegyel­met, elégedetlenséget vált ki a szorgalmas munkát végző dolgozókban, felszítja a ke­délyeket. Sőt: olyan közhan­gulatot alakíthat ki, amely szerint nálunk néhányan csak azért kapnak fizetést; hogy nem csinálnak semmin. Különösen az irodákban az ok nélkül szaporodó íróaszta­lok miatt keletkezhet elége­detlenség, amikor azt tapasz­talják az oda bevetődő „mó­losok”, hogy ott néhányan manikürözéssel, a divatról vagy egyébről való fecsegés­sel töltik az idejüket — ha­vi ezerkétszázért. És majd­nem annyit kap az is, aki kint a műhelyben nyolc órán ke­resztül, megállás nélkül „tró- gerolja” a vasdarabokat, vagy a téglát cipeli verejtékezve. Nézzünk csak szét a mun­kahelyeken. Tavaly ilyenkor még arról pusmogtak egye­sek, hogy a reform bevezeté­se után nagyobb mértékű el­bocsátások várhatók. És ma? Majdnem mindenütt maga­sabb a létszám, mint egy év­vel ezelőtt volt. Ez pedig a kötelezően meghatározott át­lagbér következménye is. Nemcsak ennek, de ennek is következménye. Így lett a segédmunkás sok helyen furcsa tartalékká. És ez az, ami nem jó. Ez az, amire nincs szükségünk, mert az a segédmunkás, aki a gyáron belül munkanélkü­liségre van kárhoztatva, vagy az az adminisztratív dolgozó, aki órákon át ül az íróaszta­la mellett anélkül, hogy ke­resztbe tenne egy szál szal­mát is —, mert még ennyi feladattal sem tudják meg­bízni —, az én, a te, a mi zsebünkből kapja meg a fize­tését. Tisztességleien is származik a gyárban, a ktsz- ben. Az ő beállításával ugyan mód nyílik órabér emelésére, szakmunkás, műszaki felvé­telére, de az ő bérét is el kell venni valahonnan, az sem az égből potyog. Végső soron erkölcstelen is az ilyen „játék” — még ha kényszerhelyzetnek is tekint­jük —. mert ellenkezik az el­végzett munka és az érle já­ró bér viszonyáról vallott felfogásunkkal — az ürügy­nek használt segédmunkás esetében. Az ügyeskedés mindig va­lami tisztességtelen dologgal jár együtt. Ezt pedig nem szabad cinkos mosollyal fo­gadni. G Molnár Ferenc Váraszói tapasztalatok Néhány tudnivaló — az új gombáról Miután cikket közöltünk arról, hogy Vár­aszón nagyüzemi módszerrel kezdtek hozzá az úgynevezett késői laskagomba termesztésé­hez, sok közös gazdaságból érdeklődtek; mi­lyen lehetőségeik vannak e nagy jövedelmet ígérő gombafajtának termesztésére. Ezúttal adunk közzé néhány adatot, javaslatot a leg­utóbbi tapasztalatcsere alapján. — Kevesen ismerik még megyénkben ezt a gombafaj­tát, hiszen a váraszói Gárdo­nyi és a verpeléti Dózsa ter­melőszövetkezeteken kívül máshol nemigen található ... legalábbis nagyüzemi mére­tekben nem — írja levelében Nagy Béla. az Eger—Gyön­gyös vidéki Termelőszövetke­JÖNNEK! (Foto: Kiss Béla) zetek Területi Szövetségétől, aki részt vett azon a váraszói tapasztalatcserén, amelyet nemrég tartottak a gomba- termesztés szakmai és gazda­ságossági kérdéseiről. Dr. Vécsei Ede és Tóth Er­nő mikrobiológiai kutatók számítanak úttörőnek e gom­ba nagyüzemi termesztésénél és kint, a Hosszú-völgyben gyakorlati bizonyítékot is szolgáltathattak; mennyire érdemes foglalkozni ennek a gombafajának nagyüzemi termesztésével. Lássuk az adatokat. Egy hold területen a késői laskagomba költségei 200 ezer forintot tesznek ki. Ebből 144 ezer forintot az oltóanyagért fizettek a váraszóiak (azt ter­vezik, hogy később saját ma­guk állítják majd elő). Ezen­kívül 150 űrméter nyárfát használtak fel, s a költségek­hez még némi munkadíj já­rult. A laskagomba termesztésé­re legalkalmasabb a friss vá­gású, három hónaposnál nem idősebb nyárfa, amelyet *10 centiméteres darabokra szab­dalnak. Ebbe oltják a szapo­rító anyagot és ebből a fá­ból él a gomba.' Felhasznál­ható bükk- és egyéb fa is, de ezeknél nem várható olyan jó eredmény. Sőt, az erdőir­tásnál visszamaradt tuskókba is érdemes beoltani ezt a gombát, ha a tüskök friss vá- gásúak, árnyékoltak és a le­vegő páratartalma is kedvező a gomba részére. A felszabdalt tüskökből 15 ezer darabot lehet elhelyezni egy holdnyi területen úgy, hogy a 30 centiméteres tüs­kökből 10 centimétert a föld­be süllyesztenek. A gomba növényvédelmi vagy növény­ápolási munkát nem igényel, a tüskök kirakása után csak a szedésről kell gondoskod­ni, legfeljebb ha kirakás után szárazság van, ajánlatos meg. öntözni. Termesztése a csiperke­gombáénál sokkal gazdaságo­sabb — pontosabban fele annyiba kerül — és kevésbé kockázatos. A kereslet is igen nagy iránta a bel- és külföl­di piacokon (kár, hogy a me­gyénkben háziasszonyok még nem győződhettek meg en­nek a gombafajtának elő lyös falhasználásáról, hiszen pör­költnek, sőt rántva is igen íz­letes). Ráadásul 10—15 fc rinttal olcsóbban kapható ? mint a pincékben termes, gomba. Előnye, hogy o időben szedhető, amikor az erdőben már lezárul a gom­baszezon. A késői laskagom­ba ugyanis az erősebb fagya- sig — november vége. de­cember közepe — szedhető, és amint a váraszói tapasz­talatok is mutatják, a mínusz 8 fokos hideget is bírja, leg­feljebb fejlődése lassul vala­melyest. Óriási előnye, hogy nem igényel fedett helyet, szaba­don termeszthető, a széltől védett, árnyékos, magasabb páratartalmú erdőalji része­ken és három évig terem (tüskönként 70 dekától 2 ki­lóig). Így a befektetett össze' általában az első évben meg térül, a többi termés má tiszta nyereségként jelentke­zik, holdanként több mint százezer forint értékben. Akik részt vettek ezen a tapasztalatcserén, a késői las­kagombából készült pörköl­tet ízlelgetve személyesen győződhettek meg az új fajta előnyéről, hasznosságáról. De egyet kell értenünk abban, amit a Váraszón tapasztaltak után sürgettek: valóban ide­je lenne alapos, szakszerű „irodalmat” adni megyénk közös gazdaságainak e 'öl a nagy hasznot hozó és I ’föl­dön is jól értékesíthető' , n-j bafajta termesztéséről. Csak előny, látszólagos az az ami alkalmazásából Ritka zsákmány Értékes, ritka zsákmány és zoológiái érdekességként hó­fehér őzgida került puska­végre az ácsi erdőségben. Különlegessége a zsákmány­nak, hogy míg az úgyneve­zett albínó példányok több­nyire csak világosszürkék, ez a gida teljesen fehér. Az ér­tékes állatot preparálják. Csak nyugtával dicsérik a napot Tófalun Tófalun ugyanúgy, mint máshol, az a szövetkezeti gaz­dák véleménye, hogy nem ne­héz akkor gazdálkodni, ha az időjárás is segít. Aszály ide­jén viszont annál nehezebb. Ez a megállapítás egy ki­csit a Béke Termelőszövet­kezet dicsérete is, hiszen a rendkívül száraz, esőtlen idő ellenére sem vallott az idén szégyent a közös gazdálkodás. Hadművelet a Tisza alatt tat telepíteni. (Nem mintha ez technikailag megoldhatat­lan lenne, de akadályozná a hajóforgalmat). Nem maradt más hátra, minthogy kellő távolságról a folyó alá fúr­nak. Méghozzá Magyarorszá­gon rekordtávolságról, 465 méterről, — Ez azt jelenti — magya­rázza Ligeti Attila, a fúrás­nál levő ügyeletes mérnök- csoport legfiatalabb tagja —, hogy a célréteg 1950 méteres mélységben, az említett tá­volságú vízszintes lyuktalpi eltérést kell elérni. — Kicsit közérthetőb­ben . ! . — A töltés szélén van a berendezés. Innen 465 méter­re, valahol a folyó közepe alatt 1950 méter mélyen van az a pont, ahová el kell jut­ni az olajért. — Mekkora az a pont? — Egy harminc méter su­garú körbe kell beletalálni. — Céllövészetnek sem rossz ... —Különösen nem, ha „lá­tatlanba” célzunk. A fúróberendezés sem első sem többszöri látásra nem árul el különöset. Épp olyan „közönséges”, mint bármely másik, ahol nem ferde lyu­kat fúrnak. A hatalmas acél­test, a torony, ötven méter magasra nyújtózik. A kap­csolóállásban levő fésűihez pontosan illeszkednek a ki­emelt fúrórudak, hogy az­tán beépítve meginduljanak az ismeretlenbe. Ami tehát a látatlanba cél­zást illeti, nincs benne túl­zás. A két—három ezer mé­teres mélységet, az évezre­dekkel ezelőtti felszínt em­beri szem nem láthatja. De vakon mégsem lehet dolgoz­ni, valahogy láthatóvá kell tenni a lerjtí világot. Az em­ber leküldi maga helyett közvetett hírhozóit, s az egy­kori Pannon-tenger vall. A ferde fűrás három sza­kaszból áll. Az első és az utolsó 6—700 méter függőle­ges, a közbeeső a tulajdon­képpeni ferde szakasz. — Természetesen a máso­dik a legizgalmasabb, itt a fúrás sem a hagyományos módon történik — veszi át a szót Bencze Gyula, a techno­lógiai osztály mérnöke. — Ilyenkor ugyanis turbinával fúrunk, az ezernéhányszáz méteres rudazat nem forog, mivel a ferdítéskor „kikö­nyökölne” és valóságos öblöt képezne. így viszont a nagy nyomással bepréselt iSzap csak a turbinatestben levő lapátokat hozza mozgásba, s ez hajtja a fúrót. — És mitől lesz ferde a lyuk? — A turbina fölé egy, más­fél, vagy kétfokos ferdítőát­menetet helyezünk. Ezáltal hajlik meg a rudazat. Általá­ban ötven méteres fúrás után kiemeljük az egészet és ellenőrizzük a ferdeséget. — Hogyan lehet ezt ellen­őrizni? — Fényképfelvételt készí­tünk a fúrólyukban a foto- klinométer segítségével. Ez egy koncentrikus körökkel el­látott üveggömb, amelyben kis golyó van. Attól függően, hogy a lyuktalpon a fényké­pezés pillanatában a golyó melyik körön áll meg, a film előhívása után megállapít­ható a ferdeség. A fúrásnak ezt a módját hazánkban eddig csak elvét­ve alkalmazták. Ez a mosta­ni, országosan is kiemelkedő vállalkozás különös felké­szültséget igényel. Az állan­dó mérnöki és geofizikai fel­ügyelet mellett is csak nagy gyakorlattal rendelkező, a váratlan helvzetekben gyor­san cselekvő kollektíva képes a feladatra. / Seleszt Ferenc — Általában közepes ter­mést takarítottunk be — mondja Hutter Mátyás elnök —, a búzánk és az őszi árpánk viszonylag kedvező termést adott, a kukorica, a dohány, a szálas takarmányok pedig kevesebbet, mint gondoltuk. Mindent összevetve azonban nem panaszkodhatunk. A ki­esések pótlására még a nyá­ron különböző intézkedéseket tettünk és úgy néz ki, nem eredménytelenül. * — Milyen intézkedések voltak? — A legfontosabb a taka­rékosság. Az utóbbi hónapok­ban nagyon megnéztük, hogy mire adtunk ki pénzt, igye­keztünk csökkenteni a költ­ségeket. Ugyanakkor ter­vünktől eltérően .tizenegy da­rabbal több hízómarhát érté­kesítünk s ez is pótolja a veszteségeket. Az elnök elgondolkozik s hozzáteszi: — Szigorú vólt ez a nyár, de azért bizonyos tanulságo­kat is hozott. — Például? — Szövetkezetünkben egy­re nagyobb hangsúlyt kap az állattenyésztés. A nagyobb állatállományhoz viszont több takarmány is szükséges. Tehát feltétlenül biztosítani kell a megfelelő takarmány­bázist. Éppen ezért növeljük a pillangósok területét s ve­szünk egy öntözőberendezést is, hogy aszály esetén is tud­juk öntözni a takarmánynö­vényeket. A másik pedig az, hogy bizonyos összeget min­den évben tartalékolni szük­séges. Megmondom őszintén, hogy, az idén nehéz helyzetin kerültünk volna, ha tavaly nem tartalékoltunk volna. Sajnos az időjárás kiszámh- hatatlan és ezt be kell kalku­lálni a mezőgazdasági üze­mekbe» — Biztosítani tudják-e tagok jövedelmét? — Az idén bevezettük készpénzfizetéses rendsz- Mindenki megkapja a hónap első felében a munkájáért já­ró bér nyolcvan százalékát. A többit a zárszámadáskor fi­zetjük ki. A nyolcvan száza­lék tehát eleve biztosított. Jelenleg úgy néz ki, hogy a többi is. Persze, év végéig még sok minden közbejöhet. Tudják ezt a gazdák) is s úgy vannak vele, hogy csak nyug­tával dicsérik a napot. — Az aszály, a kiesés nem befolyásolja-e a jövő évi ter­veket? — Azt már említettem, hogy több takarmányt terme­lünk. Ez változás lesz. Egyéb­ként azonban mindazt sze­retnénk megvalósítani, amit tervezünk. Különösen az ál­lattenyésztést szeretnénk fej­leszteni. Valószínűleg elké­szül a jövő évben a három­száz férőhelyes sertéstele­pünk, építünk egy száz férő­helyes hízómarha-istállót és egy elletőistállót. A jelenle­gi istállók, ólak korszerűtle­nek, elavultak, ideje kicse­rélni őket. Az új férőhelyek­kel természetesen együtt jár a még jobb minőségű állat- állomány kialakítása is. — Tavaly érdemes volt a szövetkezetben dolgozni, hi­szen több mint tizenhatezer forint volt év végén az egy dolgozó tagra iutó jövedelem. Az idén mire lehet számíta­ni? — A kedvezőtlen idő elle­nére sem gazdálkodtunk rosszul. Valószínűleg az idén is meglesz ez a jövedelem. De még- egyszer hadd tegyem hozzá: majd nyugtával ii- csérjük a napot. I Kaposi Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom