Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
Jutka aranyérme | . Mint mindennek, ennek az aranyéremnek is története « vaii. Éppen nem hosszú, | mindössze tíz szűkre szabott I esztendőt ölel át. .. Persze, I csak egy felnőtt számára $. szűkre szabott ez az évtized. í * gyermeknek lépten-nyo- i; Ti.on újabb világot jelent, sok, felfedezésre váró új világot. így fedezte i'el Jutka a papír és a színeket, és a felfedezés öröme, a rajzolás és a festés öröme most ötvöződött. & megérdemelt érem aranyé- S vai. Jutka rajzai a szófiai , íVJT-en is szerepeltek, s hogy 1 mennyire sikeresen, azt ékesszólóan bizonyítja az aranyérem. az oklevél, és az úttö- rőszöve.ség országos elnökségének dicsérete. csörgő nem érdekelte, csak a ceruza... — Ez volt az első szereplésed kiállításon? — kérdeztem Jutkát. — Nem ... Négyéves koromban a Líceumban volt egy gyermekrajz-kiállítás, és az én rajzaimat is kitették. — Mit rajzoltál? — Amit a tv-ben láttam ... Rigolettót, Hófehérkét, Ludas Matyit, táncoló lányokat. Aztán volt Olaszországban is kiállítás, ahová küldhettem rajzokat. — Ekkor hány éves voltál? — Öt. Később meg, másodikban, vagy harmadikban egy prágai nemzetközi gyermekrajz-kiállításra is elfogadtak két pasztellt. Az Később megtudtam^ hogy már „zenét is szerzett”, s eljátszotta egy klubdélutánon. Az a címe, hogy „Vihar”. — És mi akarsz lenni, Jutka? — Még nem tudom. — Ami éppen tetszik — teszi hozzá mosolyogva édesanyja. — Pici korában sétáltunk az utcán. Jutka meglátott egy plakátragasztót, amint fölmászott a létráján, és dolgozott. Akkor azt mondta, hogy plakátragasztó szeretne lenni. — Igen — szólt közbe Jutka —, mert olyan szép, színes papírokat ragasztott... — Mit csinálsz iskola után? a linómetszet is szerepelt a VIT nemzetközi gyermekrajz-kiállításán. A címe: „Békét világnak!” egyik egy női fej, a másik meg egy játszótér. Akkor dicséretet is kaptam. — A VIT-en hány rajzod szerepelt? — ötöt fogadtak el. Zsírkréta, linómetszet, meg pasztell. Zsírkrétával szeretek a legjobban rajzolni. — Ki foglalkozik veled? — Németh Istvánné, a rajztanárnőnk. Tőle nagyon sokat lehet tanulni. De zongorázni is tanulok. — Rajzolok, játszom, meg olvasok. Most olvasom aa Egri csillagoikat, nagyon szép. — És az aranyéremhez mit szed tál? — Nem akartam elhinni!.« — Hogy tanulsz? — Eddig mindig kitűnő voltam. — Gratulálunk a szép aranyéremhez. — Köszönöm szépen. (kátcú) A családapa Olasz—francia film Ritkán esik, hogy egy film ennyire kifejezően és ennyire őszintén szembesíti a mindennapi nézőt a mindennapi emberrel. S ennek a szembesítésnek az az igazsága, hogy a család, a családi élet nem más, mint egy folyton, reggelente megújuló küzdelem, amelyben nem a gyűlölet vezérli a szándékokat és a tetteket, hanem a szeretet, a szenvedély, a vérségi kapocsban gyökerező önzetlenség és önfeláldozás. Ennek a vérte- len küzdelemnek lehetnek csendesebb pillanatai, adódhatnak olyan győzelmei, amelyekben mindenki részesnek érzi magát, de őrli az idegeket, kiszikkasztja az izmokat, és ha a hit önmagunkban és eszményeinkben kialszik, értelmét vesztve elhamvad ez az egymásért folyó, magunkban és a szeretetben ágyazott küzdelem is. Első képeit tekintve talán nem ennyire poétikus ez a film, mint ahogyan erkölcsi és érzelmi summázatát annak érezzük. Két fiatal építész egy 1946- os tüntetésben kerül közel egymáshoz. A lány — apja után — királypárti, a fiú szocialista. A szerelem felülkerekedik az ellentéteken, a lány rajongva hinni kezd a fiú meggyőződésének igazában. A harmónia köztük megbonthatatlan, de az asztalnál lefolyó családi beszélgetés közben — évek múltán is, a gyerekszájjal megédesítve is — ki-kitör a vihar az öregek között és miatt. Az élet dinamikája hajtja Marcót és Paolát, mint any- nyi más fiatalt, aki hisz önmagában és abban, hogy a világot önnön képére és a hitében megfogalmazott formákra alakíthatja. Látszólag nincs akadály, amelyet nem lehet legyőzni, s mire eltelik egy évtized — vagy ki tudja, mennyi, hiszen ebben a küzdelemben csak gondok, aggódások és szeretet vannak — az idegek fáradtakká feszülnek. Egybemosódik az építészi munka izgalma az otthoni gondokkal, a fáradt feleség mosolya a pénzkereséssel, az új szobalány személye és a fiatal szőke szépség, akivel jó lenne sorsot cserélni. Nanni Loy — a rendező — Ruggero Maccari társaságában írta ezt a filmet, s nyilván sok-sok személyes élmény kapott helyet ebben i kitűnő alkotásban. A film egy darabja a háború utáni olasz társadalom történetének. Nemcsak azzal, hogy közéleti ihletésű hőseit az ellentétek összecsapásáig és kiegyenlítődéséig elkíséri, hanem azzal is, hogy a személyes meggyőződés és hit politikumát a mindennapi harcban elaprózva, mégis fénylőén vetíti nézői elé. Az Igazi hőse ennek a filmnek talán nem is a családapa, hanem az asszony, aki férjét azzal szerzi vissza, azzal menti meg az elkallódástól, hogy számon kéri tőle hitét, ami nélkül nem is kell neki. Nino Manfredi mellett Leslie Caron nagyszerű asz- szonyt alakit, míg a háttérben maradó szocialista rokonszenves alakjában Ugo Tognazzi eszköztelen játékával, néhány mondatával is kitűnő. Nannuzzi képei és Rusti- chelli zenéje éppoly igényes művészi munka, mint Nanni Loy írói és rendezői alkotása. (farkas) Francia grafikák Gyöngyösön önmagában a tény nagyon figyelemreméltó. Eredeti művek, francia grafikusok képei láthatók a gyöngyösi Mátra Múzeumban. Még csak véletlenül sem szabad abból a körülményből minőségi értékmérőt gyártani, hogy egy ilyen kiállítást éppen egy ilyen kis, Bodrogi Sándor kémregénye előtt meggondolom magamat. Ahogy ott ült, a karfán, puha fürdőköpenye szétnyílott és a combi a láthatóvá vált A Páter igézetten nézte a2 asszonyt. Rekedten szólalt meg: — Tudja, hogy nem lenne hülyeség, ha mi ketten... De az anyaköttiywezető előtt... Jana lassan, lustán felállt — Ismerem a trükkjeit. Ma bejegyeztet és holnap megsemmisíti a bejegyzést De azért hoz nekem egy'házasságlevelet is, igaz? De most nincs az alkuban. Sem így sem úgy. Vegye elő a tollát, de nem, adok én tollat magának, és tintát. És töltse ki azt a csekket. Tizenötezerről. Hetedikéig rengeteg ideje van. Eberlingtől harmincezret is szerezhet. A „Páter” kitöltötte a csekket Jana eltette. — Vonattal utazom? — Mercedesszel. Holnap reggel kilencre ott áll a Rial- tó mozi előtt. 2200-as, fehér színű Merci. A kesztyűtartójában lesznek az iratok. Ott lesz a kulcskészlet is. A bal oldali ablakot lenyomja, és ott találja a kulcsot az irány- jelzőn függve. Preparált kocsi. A bal oldali ajtókárpit mögött tízezer forintot is talál. Végső esetben nyúljon hozzá, megvesztegetésre szolgáló hamis pénz. Átadom a fioláját. A használat módszerével, azt hiszem, tisztában van. — És ha valami közbejön? — Értse meg, semmi nem jöhet közbe. Tehát nincs hirdetés sem többé a pesti újságban. Csak cselekvés van. — És az üzlet? — Holnap reggel kinyit, azt mondja, hogy a férje állapota súlyosbodott, Passau- ba kell utaznia, egy hétre mindenkit szabadságok Utána a kocsi, majd a határ. Budapesti költségeinek fedezésére váltson át schillinget forintra. Magyar vízumot a határon kap. — Hol az a schilling? — Milyen schilling? — Amit forintra fogok átváltani? — Hát a kasszában, drágám. — Látszik, hogy magának mindeddig csak futó és öcsim kis női lehettek. Hol van már az a pénz? Hát nekem ruházkodnom is kellett. És az útra is fel kell készülni. Egy fehér Merciben snasszul érkezzek? A „Páter” nagyot sóhajtott.- Elővette pénztárcáját, és ezer schillinget számolt az asztalra. Azután búcsúzott. Menet közben nem Becs esti fényeit figyelte, hanem azon gondolkodott: a szervezetben milyen szörnyű malomkövek között él mindenki, az egész titkos szövetség tulajdonképpen csak a harácsolásért létezik. Ügy érezte, lesz majd egy pillanat, amikor az ő fejére tűznek ki vérdíjat, amikor egy megvalósíthatatlan parancscsal őt dobják át a határon, amikor őneki személyesen kell majd tüzelnie; a Kopasz Oroszlánban éppúgy meghallgatja valaki a „Páter” haűálos ítéletét, ahogy 6 fellebbezés nélkül vette tudomásul, hogy Gemnert fel fogják akasztani... ..Schirmbaum személyazonossági igazolványának segítségével három napig egy IBUSZ-szobában húzta meg magát. A negyedik napom az a hangulat vett rajta erőt, amelynek hatása alatt vagy a lehető legnagyobb siker, vagy a legteljesebb katasztrófa az akció eredménye. Hosz- szú séta után egy Skoda kocsihoz lépett, legnagyobb megrökönyödésére az ajtót nyitva találta. A kocsiban a műszerfalon függve ott volt a kulcs is. Gyújtást adott, e hűtővíz hőfoka nyolcvan foknál magasabb volt. Ezek szerint a tulajdonosa csak pillanatokra hagyta ei a kocsit Schirmbaum indított, feltú- ráztatta a motort és sivító kerekekkel fordult be a sarkon. Valamilyen furcsa szagot érzett, amelyet nem tudott azonosítani. De abban a pillanatban, amikor felgyújtotta a belső világítást és meglátta az orvosi táskát a második ülésen, rögtön felismerte a karboi-jodoform-étei kombinált, jellegzetes kórházi illatát is. Már a belvárosban száguldott, rákanyarodott a hídra, és nemsokára a balatoni országút betonja sírt a kerekek alatt. Manet közben gyorsan kiismerte magát, meglátta, hogy a benzinóra mutatója a holtpont felé közeledik. A benzinkútnál gyorsan tankolt, és boldog volt, amikor akadálytalanul folytathatta útját a Balaton félé. A kihalt, éjszakai országúton egyetlen szembejövő kocsival sem találkozott. Elhagyta, Lepsényt, megérkezett Siófokra. Megállt a várost jelző tábla alatt. Tenyerébe hajtotta a homlokát. Azt ugyanis, hogy hol van az orvos siófoki víkend- háza, elfelejtette megkérdezni... (Folytatjuk) vidéki városban rendeznek meg. Az ítélkezésnek ez a módja nagyon elhibázott lenne. Más kérdés: mennyien látogatnak el a Mátra Múzeumba azért, hogy a mai francia grafikusok műveit megtekintsék? Erre a kérdésre a választ — úgy gondoljuk — nem kell megfogalmaznunk. Végül is: mit talál a kiállítás egyetlen termében a kíváncsi érdeklődő? Az itt bemutatott anyagból tud-e valami általános érvényű következtetést, megállapítást levonni a mai, élő, korunk ízlését és általános közérzetét kifejezni szándékozó „nyugati” képzőművészet törekvéseiből? Lát-e olyat, ami felkelti az érdeklődését, ellenkezésre vagy helyeslésre késztetheti? Ami „megfogja”? A bemutatott anyag szinte mindenkihez szól. A l agyo- m-inyos ízlésen nevelkedett műélvezőhöz éppen úgy. mint a modern megnyilatkozások kedvelőihez. Figurális kompozíciók és nonfiguratív képek váltják egymást. Érthető és közérthető rajzok mellett ott találjuk azokat is, amik előtt meg kell állni, el kell gondolkozni, és a rövidebb-hosszabb ideig tartó meditálás után azt mondani: ez a kép nekem nem mond semmit, ezt a „művet” én nem értem és talán nem is akarom érteni. Az a gyanúm, hogy alkotója csupán a divat szolgálója, a sznobizmus kihasználója. Lelke rajta. Tehát a felsorakoztatott anyag nem tűri el a kényelmességet, a közönyt. Állás- foglalásra kényszerít mindenkit. És ez egyik fő erénye haszna. A másik: mintha kicsiben megmutatná napjaink francia grafikájújának egészét is. A teljességre való törekvést fejezi ki Azt mondhatnánk, helybe hozza mindazt, ami ma Franciaországban megtalálható a grafikusok körében. Szándék, életfelfogás, művészi látás, formai törekvés egyéniség, felelősség: valamennyi kritérium fellelhető és „tetten érhető” — összetettségében és összefonódott- ságában is. <g. molnár) De ne vágjunk elébe, is- i'merkedjünk meg Jutkával. Azaz Botos Judit, jelenleg hatodik osztályos egri kislány- ryal. Természetesen nem csodagyerek — ha ezt írnám, kikérné magának ... csupán egy kislány, barnába hajló, hosszú hajú kislány, aki szeret rajzolni, festeni. Mióta? — Az édesapja építészmérnök. Rajzasztala ott volt a gyerek rácsa mellett — mondta az «lesanyja. — A 31. Jana felállt. Felkattintotta a rádiót, tánczeaie csendült a hangszóróból. — Tudja, Páter — mondta — ennek a Schirm baumnak jár még egy ötös. Ha visz- szajön; az övé, de ha nem tél vissza...? — Hát akkor az öné. — És én is kapok tizet. , — Ez a Wocheck nem is ér annyit :. — Oké — telepedett Jana á Páter karosszékének karfájára. — Akkor megállapodtunk. |i — Nem akarom becsapni magát, nekem nincs tízezer dollárom. Megígérhetném, de Judom, hogy visszatér. Értse |ncg, az ODESSZÁ-nak nincs tízezer dollárja már. — Én bízom magában, Páter. Mielőtt Schirmbaum eljelent, maga elővette a csekkfüzetét és a töltőtollát. Lássa, kivel van dolga. Nekem egy fillér készpénz sem kell. Nekem jó a csekk is. Tizenötezer dollárról. | — Az előbb tízről volt szó. I — De Schirmbaum a neki 6áró ötöt is nekem Ígérte, peltse ki azt a csekket, mi-
