Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-15 / 242. szám

A kollektív szerződések tapasztalatai / A kollektív szerződés olyan jogi okmány, amely írásba fog­lalja a munkáltató és munka­vállalók jogainak, kötelezett­ségeinek összességét a terme­léssel, a munkavégzéssel, a munka- és életkörülményekkel kapcsolatosan. Egyértelműnek, lehetőleg minden részletkérdés­re kiterjedőnek, világos szöve­gezésűnek kell lennie, hogy ki­zárjon minden felesleges vi­tát... A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munka­társai a közelmúltban bele­lapoztak a kollektív szerződé­sekbe, s harmincöt helyen tartott vizsgálatuk tapaszta­latait a napokban összegez­ték. Mindenekelőtt megállapí­tották, hogy a szövegezők több esetben pontatlanul fo­galmaztak, s noha a kollektív szerződés voltaképpen a Munka Törvénykönyvének helyi végrehajtási utasítása, logikai felépítésében eltér at­tól. Szembeötlő, hogy sok esetben nem a szakszervezeti jogokkal kezdődik a „válla­lati alkotmány”, erről csak imitt-amott, a sorok között lehet olvasni, s így a felüle­tes szemlélő számára olybá tűnik, mintha tavaly óta csökkent volna az érdekkép­viselő szerv hatásköre. Néhol meg éppen az ellenkezőjére lehet következtén i, mivel a legapróbb ügyekben is — helytelenül — a szakszerve­zet véleményét, beleegyezé­sét teszik szükségessé. Több vállalatnál — főként a tanácsi felügyelet alá tar­tozóknál — a központi jog­szabályok rendelkezéseinek átvételével feleslegesen nö­velték a szerződés terjedel­mét, nem is beszélve arról, hogy a hiányos, hibás „átül­tetés” bonyolulttá, homályos­sá tette a szöveget, s olykor még a törvényesség betartá­sát is veszélyezteti. Az egyes részletek elem­zése során — egyebek mellett — kitűnt: némely helyütt, például a MÁV Kitérőgyártó Üzemében, a KAEV 10. szá­mú egri gyáregységében, vagy a VÖCSI egri gyárában a normális feladat végzést av­val nehezítették, hogy korlá­tozták a határozott időre lé­tesített munkaviszony meg­hosszabbításának lehetősé­geit Máshol a túlságosan hosszú próbaidővel tették bi­zonytalanná a dolgozókat. A KGM-hez tartozó megyei vál­lalatok és a Mátraalji Szén­bányák kivételével úgyszól­ván sehol sem szabályozták állománycsoportonként, szak­mánként a felmondási időt. a Heves megyei Tanácsi Gyógy­szertári Központnál, a Heves megyei Építőanyag- és Ve­gyesipari Vállalatnál és má­sutt is, kifelejtették az Ok­mányból, hogy felmondás esetén kik részesülnek vé­dettségben. Nem rögzítették világosan és egyértelműen, hogy a kü­lönféle munkakörökben és munkakörülmények között, éves, havi, heti viszonylat­ban. bizonyos esetekben ki mennyi túlórát végezhet. En­nek mutatkozott káros kiha­tása több más mellett a He­ves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál, az Egri Dohány­gyárban, ennek estek „áldo­zatául” a VILATI, festői, a Mátravidóki Fémművek for­rasztói. Egyik-másik helyen túl­zott büntetéseket alkalmaz­tak a „vállalati alkotmány” szerint — néhol pedig a ju­talmazást méretezték túlsá­gosan nagyra. Nem differen­ciáltak kellően, általában a maximális jutalomszabadság­gal honorálták a kimagasló igyekezetét s ennél fogva — váratlan meglepetésre — ug­rásszerűen megnövekedett a termelésből kiesett idő. Mindent összevetve: a tá­jékozódás végett ellenőrzött kollektív szerződések álta­lában elfogadhatóik, végre­hajtásukkal különösebb tör­vénysértést nem okoznak. Az előfordult kisebb-nagyobb hibákat több felé már év közben elkezdték kijavítani, máshol pedig ezekben a na­pokban, hetekben igyeksze­nek felismerni s korrigálni, hogy a következő szerződés minden tekintetben elfogad­ható legyen. Egy azonban feltétlenül el­gondolkodtató: a szerződések előkészítését meglehetősen alapos felkészítés előzte meg, mind a gazdasági, mind pedig a szakszervezeti veze­tők — s maguk a dolgozók is — tájékozódtak az irányel­vekről, a törvényekről, alá­írásukkal később jóváhagy­ták az okmány szövegét — s kifogások emelhetők a tarta­lom ellen, még a* utolsó ne­gyedévben is. (ffyáni) Főkönyvelők a halárban „A főkönyvelőket csak a szá­mok érdeklik, ki se dugják a fejüket az irodából”, így fa­kadt ki a járási értekezleten a szövetkezet párttitkára. Nem­csak ott maradt egyedül a vé­leményével, de máshol is jó cáfolatot kaphatott erre. Nem különben saját tapasztalataim alapján Is sikerült érdemben vitázni e véleménnyel. A Hevesi Állami Gazdaság földjén, ahol új gépeket pró­báltak ki, agilis, középkorú em­ber magyarázta az érdeklő­dőknek a gépek működésével kapcsolatos tudnivalókat, s ott a helyben, gyors számításokat végzett a gépek hasznosságát illetően. Kiderült: ez a férfi a gazdaság főkönyvelője, aki a valóságban Is meg akar győ­ződni arról, hogy az előzetes számítások miként válnak be a földeken, a gyakorlatban. Még ugyanaznap másik fő­könyvelővel is összehozott a munkám, aki a határt járta, hogy az elnök távollétében vi­lágos képet kaphasson a szö­vetkezet takarmányhelyzetéről, a másodvetések állapotáról. Mindezt azért tette, hogy he­lyes számításokat végezhessen: mennyi szálas takarmányt, si­lónak valót szerezzen még be a szövetkezet, nehogy túlbizto­sítsák magukat vagy a tél kö­zepén derüljön ki, hogy nincs | mit adni a jószágoknak. Nemcsak a tervezéshez, a gaz­daságossági számításokhoz jön­nek jől ezek a főkönyvelői ha­tárjárások, de egyéb ügyek In­tézésénél is. A harmadik főkönyvelővel egy szőlős tsz-nél találkoztam, Ugyanis a brigád asszonyai be­üzentek érte az Irodába, hogy a brigádvezető szerint nagyon kevés lesz a szüretnél a kere­set, valóban így van-e, adjon választ a főkönyvelő. A főkönyvelő nem sokára ott volt az asszonyok között és az előző napi teljesítménylapo­kat megmutatva, ott a helyszí­nen bizonyította be a szedők­nek, puttonyosoknak: éppen duplájára rúg a teljesítményük és ezzel együtt a keresetük is, mint ahogy vélték. A rend ha­mar helyreállt a szőlőhegyen, szaporábban teltek a putto­nyok, kádak, s a főkönyvelő is nyugodtabban folytatta bent munkáját. Hasonló eseteket lehetne so­rolni más vidékeknél is, min­denesetre tény, és örvendetes tény, hogy a szövetkezetek, ál­lami gazdaságok főkönyvelői nem riadnak vissza a határjá­rástól és az ottani tapasztala­tokkal gyarapodva, nagyobb si­kerrel tudják a gyakorlatban hasznosítani az íróasztal mel­lett kimunkált terveket, számo­kat, elképzeléseket. ^ fi fiatal szakemberek helytállnak a munkabaRi9’ Egerben rendesték meg a fogyasztási szövetkezetek ifjú szakmunkásainak megyei találkozóját Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke vitaindító Vasárnap délelőtt mintegy kétszáz szövetkezeti fiatal és érdeklődő részvételével ke­rült sor Egerben, a városi ta­nács dísztermében a fogyasz­tási szövetkezetek ifjú szak- • munkásainak első, megyei találkozójára. A találkozón részt vett, és felszólalt Poór Antalné, a SZÖVOSZ oktatá- tási osztályának vezetője is Sebestyén János, a KISZ He­ves megyei Bizottságának el­ső titkára nyitotta meg a ta­nácskozást, majd Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke tartotta meg a vitaindító re­ferátumot. Bevezetőben utalt a szö­vetkezetek eddigi eredmé­nyeire, az új gazdasági mechanizmus nyújtotta lehe­tőségekre, a feladatokra, és részletesen foglalkozott a szövetkezetek fiatal szak­munkásainak helyzetével, munkájával. Mint mondot­ta: „A fiatal szakemberek helytállnak a munkában, de ezen is túl: aktívan tiesznek részt a szövetkezetek külön­böző társadalmi és politikai feladatainak megvalósításá­ban is. A fiatalok aktivitását mutatia az a tény is, hogy a szocialista versenyben részt vevő brigádtagok hatvan szá­zaléka KISZ-korosztálybeli.” Munkájuk megbecsülésének jele az is, hogy a különböző vezetői posztok betöltésében rájuk is számítottak, szép számmal dolgoznak közülük vezető beosztásban is. Havel­lant Ferenc ezután a nemso­kára kezdődő „A szakma ifjú mestere” mozgalom, mint a szakmai továbbképzést ösz­tönző egyik versenyforma szükségességéről beszélt, mely kezdeményezés a me­gyei KISZ-bizottság és a MÉ­SZÖV együttműködésének ta­laján született. A referátum utáni hozzá­szólásokban a szövetkezeti fiatalok munkájukról, ered­ményeikről beszéltek, s őszin­tén felvetettek olyan problé­mákat — például a fiatal szakmunkások bérezése —, amelyek felülvizsgálást érde­melnek. Kérték, hogy az igazgatósági ülésekre hívják referátumot tart. (Foto: Szabó L.) meg a KISZ-szervezet kép­viselőit is. Néhol, mint Pé- tervásárán ez már nem jelent problémát: itt ugyanis a szö­vetkezet vezetői negyedéven­ként meghívják a fiatal szak­munkásokat, elmondják ne­kik a szövetkezet feladatait, és kikérik a fiatalok vélemé­nyét, javaslatait. Valamennyi hozzászóló helyeselte „A szakma ifjú mestere” mozga­lom megszervezését, melyről a felhívás nemsokára napvi­lágot lát. A hozzászólásokra Havel­lant Ferenc adott választ, majd Sebestyén János zár­szavával véget ért a fogyasz­tási szövetkezetek ifiú szak­munkásainak első. igen jól sikerült megyei találkozója k. g. Erősödő munhaverseny as AKÖV-nél 110 ezer forint Vietnamnak A hármas jubileum tiszte­letére kezdeményezett s egy­re élénkülő, erősödő országos munkaverseny a 4. számú AKÖV-nél is szép sikereket hozott az eltelt hónapokban s most hasoló folytatást ígér. A KPM Autóközlekedési Tröszt valamint a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezetének közös felhívására a WWWWWWW. mrnm Bodrogi Sándor kémregénye 42. A kocsi rakományában el­bújtatott két férfi mindebből semmit nem tudott, csak azt érezte, hogy a kis fülkében egyre sűrűbb és elviselhetet­lenebb gázszag terjengj A le­választott kipufogómű he­lyén tátongó nyílásból kiöm­lő kőolajgáz ugyanis becsa­pódott a kocsiba. — Megfulladunk — mondta egyik elhárító tiszt. A másik ekkor leereszke­dett a kocsi aljára es zsebké­sével megpróbált egy kis utat nyitni a szabadba. A kés pengéje reccsenve tört el. Az egyik férfinél kulacs víz is volt, elővette és két zseb­kendőt benedvesített. Már heves köhögési roham rázta őket, amikor arcuk elé emel­tették. Valamivel jobb lett a helyzetük, de mindketten tud­ták, hogy tíz-tizenöt percnél tovább a vizes zsebkendő nem segít. A vontató két vezetője eközben újabb előkészülete­ket tett arra, hogy ha kell, a határon erőszakos módon is áthatolnak. Tudták, hogy az egyszerű sorompót át is tud­ják törni. A reflektorok fényében az út végén már feltűnt a kör alakú, „Zoll-Vám” feliratú tábla. Ahogy közelebb értek, már látták az ellenőrző házat is és a határőrt, aki a sorom­pó mellett álldogált. Némileg csökkentették a sebességüket, mintha meg akartak volna állni. A határőr az úttest szé­lére húzódott. A vezető ek­kor gázt adott, és ujjával érintette a duda billentyűjét. Kiröppentek a „szentjánosbo­garak”, vagyis tüzelni kezd­tek a géppuskák. A sorompó éles reccsenéssel tört ketté és a teherautó akadálytala­nul folytatta az útját. Tálán kétszáz méternyire már egy másik sorompó lát­szott. Ez villámgyorsan fel- emelkedett és így biztosított szabad utat a száguldó nyer­ges vontatónak. Amikor a kocsi a második sorompó vonalán Is túl ért, lassított, majd megállt. A ve­zetők kinyitották a kocsiaj­tót, és lehuppantak a földre. — Kezeket fel! — harsant egy kiáltás — és vakító fény­be borult a táj. Az út két ol­dalán és szemben néhány mé­terrel a kocsi előtt géppiszto- lyos határőrök álltak. — Az a helyzet uraim — mondta egy tiszt hibátlan né­metséggel —, hogy a határ­állomást két kilométerrel bel­jebb hoztuk. Egyébként aján­lom, hogy ne tanúsítsanak semmiféle ellenállást, met t katonáink a fegyverüket használják. A gépkocsivezető és kísérő­je felemelték a kezüket. Azután lassan megindultak a sötétben álló katonai terep­járók felé. A tiszt ekkor fellépett a vontatóra és szakavatott moz­dulattal utat nyitott a kocsi rakterületén csaknem ájultan fekvő két tiszttársának. Mikor ezek előtántorogtak, a parancsnok a gépkocsi két vezetőjét maga elé szólította. — Felszólítom önöket, hogy itt és azonnal nyilatkozza­nak, ki volt ez a két férfi, aki a kocsijukban rejtőzött. — Ki kellett volna csem­pésznünk őket. Egyébként nem mutatkoztunk be egy­másnak. A kihallgatottak első nyi­latkozatát jegyzőkönyvbe vet­ték. Ezután semmi akadálya nem volt, hogy a nyerges vontató, a tetten ért letartóz­tatottak és a kiszabadított tisztek elinduljanak a ma­gyar főváros felé. .. .A fehér Mercedes az or­szághatáron csak pillanatokig időzött. Azután felemelkedett a valódi sorompó és Jana Witkowszky, — aki tulajdon­képpen a lengyel elhárítás tisztje — folytatta útját az osztrák határ felé. Alighogy iratait átnézték és tovább en­gedték, az út mentén intege­tő kövér férfi­ra lett figyel­mes. Fékezett, megállt. A férfi fel­rántotta az au­tót és lezöty- tyent a vezető melletti ülésre. — Katasztró­fa — zokogta Jana — és nem tudtam meg­akadályozni. — Sírja ki magát — mondta a „Pá­ter”. — Segíte­ni már nem tu­dunk rajtuk. — Lépre mentünk — só­hajtotta Jana. — Áruló volt közöttünk. — Gemner? — kérdezte a „Páter”. Jana felzokogott. Szótlanul tették meg az utat Bécsig. — Most pihenjen — mond­ta a „Páter”, amikor elbú­csúztak. — Pihenjen, mert holnapután új feladatra kell jelentkeznie. VÉGE mai naptól egy hetes forra­dalmi műszak kezdődik, amelynek során a dolgozók figyelemre méltó vállalást igyekszenek megvalósítani. Egyebek mellett december vége helyett már a jövő hét­főn lehetővé teszik, hogy az új, egri hűtőjavító műhely elkezdhesse termelését. A műszaki szakszolgálat tagjai a jelenlegi kettőről másfél napra csökkentik a II. szem­lére érkező gépkocsik átfutá­si idejét — míg a gyöngyösiek két héttel korábban, október 21-én teljesen használatba veszik az új AKÖV-telepet. Mindezek mellett jelentős a forgalmi dolgozók ígérete is. miszerint valamennyien a balesetmentes közlekedésre törekszenek. Az autóközlekedésiek az idén 116 ezer forintnál töb­bet küldtek a vietnami sza­badságharcosok megsegítésé­re. Végsösoron a ma kezdődő forradalmi műszakkal is hoz­zá akarnak ahhoz iárulni. hogy hazánk további támoga­tást nyújthasson a távoli testvérnévnek. ■ ikűt gyártól A 100 éves Pécsi Porcelán­gyár — jubileuma alkalmá­ból — díszkutat adományo­zott városának. A belváros egyik intim hangulatú térsé­gén, a Jókai téren felállított kút több mint két méter ma­gas. A kút testét pyrogranit lapok és zöldes fényű eosin betétek burkolják. Pécsnek ez a második eosinnal díszített kútja. Az elsőt 1907-ben, a pécsi országos kiállítás alkal­mából ajándékózta Zsolnay Miklós a városnak. Mmm 1968. október 15., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom