Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

Lakásépítés - gondokkal Egerben hány lakáét adnak át áss idén? A% újabb lakótelepek etőkészítéééhex több pénz kell Elismerés és biztatás A Minisztertanács tárgyalta a mezőgazdaság helyzetét A megyei tanács vb szep­tember 3-x ülésén szóvá tet­ték és elég nagy vitát váltott ki, hogy Egerben az idén jó­val kevesebb lakás épül. mint amennyit az Országos Tervhivatal keretszámai alapján a megyei és a váro­si tanács meghatározott. Ezt a feltevést erősítette az épí­tőipari vállalatnál és a He­ves megyei Beruházási Vál­lalatnál végzett vizsgálódá­sunk, továbbá felmerült az az aggály is, hogy Egerben nem halad kellő ütemben az északi lakótelep és a Grónay utcai lakások építésének elő­készítése.. Fölkerestük dr. Lendvai Vilmost, az Egri Városi Tanács vb-elnökét és a közérdekű kérdésekre vá­laszt kértünk. — lakásépítések tekinte­tében — az új mechaniz­mus szellemében — na­gyobb önállóságot kapott-e a városi tanács? — Igen. A városi tanács jogköre és felelőssége is nőtt, A városi tanács vb az új feladatok végrehajtására 1968. március 1-től tervcso­portot alakított. A harmadik ötéves tervet azonban még 1966-ban hagyták jóvá. A la­kásépítési tervszámokat nem módosították, de ezeket a be­ruházásokat már 1967-ben és még előbb megkezdték, tehát tulajdonképpen lebo­nyolítási-befejezési feladatok hárulnak a városi tanácsra. Szeretném megjegyezni, hogy a lakásépítési program három tényezőből tevődik össze. Az első csoportba az állami és a szövetkezeti la­kások tartoznak, ezekre vo­natkozik a tanácsi határozat, ezek a tervszámok kötele­zőek. A második csoportba az OTP örök és társasházak tar­toznak. Ezek építéséhez szük­séges hitelfedezetet, vala- larnimt a tervezési és kivite­lezési feltételeket az OTP biztosítja, a területet a ta­nács készíti elő. A harma­dik csoportba a saját erő­ből, illetve részben bankhi­telből épülő családi és tár­sasházak tartoznak. — A megyei és a városi tanács 1968-ban hány lakás építéséire hozott határoza­tot és ebből az idén meny­nyit adnak át Egerben? *— Az 1968. évi lakásátadá­si tervszámot a megyei ta­nács 1968. január 9-én, a vá­rosi tanács 1968. január 27-i ülésén hagyta jóvá. Ennek megfelelően a tervek szerint Egerben 292 lakást kell épí­teni (135 szövetkezeti, 157 tanácsi lakás.) A tervben szereplő lakások közül véle­ményünk szerint az idén csak 118-at lehet átadni. Az állami és a szövetkezeti lakásépítés feladatait a megy« tanács­tól 1968. február 15-én vet­tük át, és a jegyzőkönyv ké­szítése során derült ki, hogy az 1968-ra tervezett lakások többsége eleve csak 1969-ben épülhet fel. mert a kivitele­zési szerződéseket már 1967- ben ezzel a határidővel kö­tötték meg. Az új jogkör át­vétele után megkíséreltük, hogy a szerződéses határidő­ket előbbre hozzuk, azonban az építőipari vállalat csak 42 lakás átadásának határ­idejét módosította. Sajnos, a jelenlegi szerződéstől függet­lenül, nem valószínű, hogy ezek a lakások 1968. decem­ber 31-ig elkészülnek. Csak 1969-ben fejeződik be a Ko­csis Bernét utcában 84, a Sas út és a Lenin út sarkán 80 lakás. A városi tanács vb szorgalmazta, hogy az emlí­tett lakások az eredeti ter­vek szerint, 1968-ban elké­szüljenek, de ezeket a kivite­lezők létszám- és anyaghiány miatt csak 1969-re vállaltak. Meg kell említeni, hogy az eredetei tervek szerint Egier városban 1969—1970-re sem állami, sem szövetkezeti la­kások átadását nem tervezték; A közbejött akadályok és ne­hézségek miatt s következő két évben Egerben állami erőből csak ennyi lakás épül. amennyi 1968-ról áthúzódik. — Elnök elvtárs és a vá­ros] tanács vb véleménye szerint kielégítő módon ha­lad-e az északi városrész építésének előkészítése? — Az 1971—75. évek lakás- építési feladatait a negyedik ötéves terv fogia meghatá­rozni. A negyedik ötéves terv lakásberuházásának mutató- számai előttünk még ismeret­lenek. A rendelkezésünkre álló részletes rendezési ter­vek alapján Eger város észa­ki részén, az úgynevezett káposztásföldön 4562, a Nagy­váradi út tömbbelsőben 560 lakás építéséhez kíván a vá­rosi tanács területet biztosí­tani. A negyedik ötéves terv lakásszámainak hiányában a terület előkészítése nem ha­ladhat kellő ütemben. Ahhoz, hogy 1971-ben újabb terüle­ten lakásépítkezéseket kezd­hessünk, már a terület elő- közművesítési feladataival kellene foglalkozni. Ehhez vi­szont előbb ki kell sajátítani a megfelelő felületet, ehhez több millió forintra lenne azonnal szükség. Nézetünk szerint a lakásberuházások I folyamatosságát 1968 és 1971 között csupán az biztosítja, hogy 1968-tól 69-re és 70-re mintegy 174 lakás építése hú­zódik át — A városfejlesztés célki­tűzéseinek tervszerű végre­hajtását a részletes rendezési tervek biztosítják. A szük­séges részletes rendezési tervekkel rendelkezünk. A harmadik ötéves terv terv- számai (hitelfedezetek) azon­ban nem teszik lehetővé az új lakótelének előkészítését. Már 1961-ben elkészült az északi városrész részletes ren­dezési terve, ezt a különböző jóváhagyási eljárások után 1962-ben elfogadták. Ugyan­ebben az évben elkészült az északi vízmű tanulmány- és kiviteli terve, valamint az összes lakóépületből egy 800 lakásos résznek, mint az első ütem megvalósításának prog­ramja. Az utóbbi években az északi lakótelep előkészítése üavében más előrehaladás nem történt, sőt 1968. feb­ruár 15-én a megyei, illetve városi tanács hatáskör átadás­átvétel során kiderült, hogy az északi városrész 1961-ben jóváhagyott részletes ren­dezési terve a mai követel­ményeknek már sem esztéti­kai, sem építéstechnológiai szempontból nem felel meg. A városi tanács végrehajtó bizottsága a Várostervező In­tézetnél azonnal megrendel­te az északi városrész részle­tes rendezési tervének átdol­gozását. Ez 1968. júliusában elkészült, a városi tanács végrehajtó bizottsága 1968. szeptember 5-én jóváhagyta. Ezzel egyidejűleg a Heves megyei Tanácsi Tervező Iro­dával elkészítettünk mintegy 500 lakás elhelyezését szol­gáló beépítési tervet a Nagy­váradi úti tömbbelsőre. Ez­zel az volt a célunk, hogy ha Eger város még a harmadik ötéves terv időszakában újabb lakáskeretet kapna, azt késedelem nélkü megvalósít­hassuk. — A városi tanács az észa­ki lakótelep komplex előké­szítésének lebonyolításával a Heves megyei Beruházási Vállalatot bízta meg. Az 1968. évi előkészítésre 2,3 millió forint állt rendelke­zésre, azonban a Hadnagy, illetve a Csákány utcai la­kásépítések árkülönbözetei­nek kifizetése után már csak 600 ezer forinttal rendelke­zik a városi tanács. Pedig az északi vízmű megvalósításá­hoz közel 14, az északi csa­torna építéséhez négy-, a ki­sajátításához tíz-, a szenny­víztisztító telep építéséhez 48 millió forint hitel szüksé­ge®. — Miért késik, miért hú­zódik a Grónay utcai lakó­tömb építésének megkez­dése? — Ez is rendkívül bonyo­lult probléma. A sok pince Erős törteiés, ropogás, szá­raz gallyak recsegése, aztán előbukkan a fák közül az agancskoronás fej. Méltóság- teljesen lépked, megáll, meg­rázza sörényes nyakát, fejét hátraveti, agancsát a nyakra hajtja és csendes, mély hang­ból kezdi a bögést: ooá, ooá, ooá... Lövés dördül, s a büszke tartású szeladon buk­fencezve a földre zuhan. Pró­bál felemelkedni, áliával a földnek feszül, ám kísérlete hiábavaló; térdei kicsukla- nak alóla, féloldalt dől, hö­rög, orrával a földet túrja; fújtató orrlikaiból vérrel ke­veredett tajték buggyan elő, rángatózó csülkeivel, koronás fejdíszével porosra szántja maga körül a bársonyos gye­pet. Nem mozdul már, sze­mei megtörtek, homályosak, amikor a vadász tarkókésével a koponyát elválasztja a test­től... Ilyen a szarvas halála. Olykor megesik —, ahol ke­vés a tehén, s a féltékenység­re megvan a nyilvánvaló ok —, hogy két heves, tüzes le­gény a tehenek miatt kap hajba, összemérik agancsai­kat. s ha valamelyiknek si­kerül, hogy agancsa szem­ágát ellenfele lapockájába, vagy legalább az oldalába szúrja, győztesként hagyhat­ja el a csatateret; a vesztes pedig életével fizet, elvér­zik ... Nem puskagolyó, s nem is egy féltékeny vetélytárs vég­zett azzal a remek 14-es szarvasbikával, amely Felső- tárkány szélén, az Akasztó­bérc oldalába vájt pincéknél lehelte ki páráját. A Bükk- ség királya — erdőn kívül, nyílt helyen — népes néző- közönség előtt vette fel a harcot a falu bikájával, Pik­torral. Kerek 64 esztendeje történt a dolog, s ma már nincs élő tanú, aki erre em­lékeznék. A Bélapátfalván rkesztett ..Magyar Erdész” (1904. dec. 15-i szám) sárgult miatt műszaki, tervezési ne­hézségek, de főleg a pénzügyi fedezet hiánya akadályozza az építkezés megkezdését. Röviden csak annyit, hogy a Grónay utcai terület előké­szítéséhez 10,5 millió forin­tos hitel szükséges, viszont az Országos Takarékpénztár nem az összes lakások után járó, hanem csak az első ütem közművesítési költségeit haj­landó átutalni. A Lajosváros területére sincs 1968. évben közművesítési költség, csak 1970-re lesz másfél millió forintja a városnak. Mind­ezt összefoglalva azt kell megállapítani, hogy az új la­kótelep építésének előkészí­téséhez szükséges pénzügyi fedezet megközelítőleg sem áll a városi tanács rendelke­zésére. A megoldást keres­sük. de a nagyszabású fel­adatokból a városi tanács csak annyit tud megoldani, amennyit anyagi erőforrásai­ból telik— mondta dr. Lend­vai Vilmos, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban új lakótelepiek épültek, joggal büszkék va­gyunk rájuk, sok család leg­nagyobb gondját sikerült megoldani, de a fejlődés, az élet további feladatok meg­oldását sürgeti. Újabb laká­sokra, megfontolt városfej­lesztésre van szükség. Hat­vanban és Gyöngyösön kielé­gítő a helyzet, de Egerben jelenleg nem megnyugtató, hogy mikor és milyen felté­telek mellett kezdhetik el az újabb városrész építését. A városi tanács teljes mértékben megérti a lakás­igénylők jogos kérelmét, de az igényeket a lehetőségek­hez kell igazítani. A terület­kisajátítás, a vízvezeték-, _ a villanj'-, a csatorna- és út­építés. valamint az egyéb járulékos beruházások sok millió forintba kerülnek. Most készítik a negyedik öt­éves terv javaslatait, ezért reméljük, hogy az egri lakás­építkezések gondjainak eny­hítéséről hamarosan tájékoz­tathatjuk olvosóinkat. Dr. Fazekas László újságlapjai őrzik csak a his­tóriát egy felsőtárkányi er­dész — Tárkányi Lajos — jó­voltából, aki a véres párharc lefolyását krónikási hűséggel lejegyezte. Igen szép, derült, hideg al­konyat volt akkor, a nap is leáldozott már a Berva-hegy mögött. Piktor — minden porcikája remekül fejlett, igazi magyar fajbika, a Hor­tobágy legelőiről, a debreceni gulyából hozták a faluba — a csordától elmaradva, az akasztóbérci pincesornál „arénázott”. Szarvaival a földet szaggatta, a gyepet tép­te, s megvadultan bömbölt, ahogy csak a torkán kifért. Kisebb szüneteket tartott, s újra meg újra nekikezdett a maga nótájának. Egyszerre váratlanul válasz érkezett a távoli erdőből is. a túlsó ol­dali Nagyorom tetejéből. Szarvasbika válaszolt Piktor­nak, aki nem tudta mire vél­ni a különös bögést. Egy ideig hallgatott, s amikor az aggn- csár harcias, érces, tiszta hangja már harmadszor csendült fel. éktelen csataor­dítást hallatott. Pár percig feleselgettek egymásnak, s aztán feltűnt a nyílt terepen a szarvasbika, ügetett a veté­seken át. Piktor irányába. Piktor kihívóan bömbölt, s amikor meglátta nem várt ellenfelét, még dühödtebben szaggatta szarvával a gyepes földet maga körül. A szarvas­bika lassan közeledett, s mert Piktor nem hagyta abba a kötekedést. vár szökeléssel ott termett előtte. Rettentő erő­vel csavtak össze. S mint a '.-'ónikás erdész írja: „Az el­ső összecsapás után már pl­Immár tetőzik a csúcsfor­galom földjeinken, parasztsá­gunk az esztendő legnehezebb szakaszában állja — néha szó szerint — a sarat. A megfe­szített erővel folyó betakarí­táshoz egyre nagyobb ütem­ben csatlakozik a vetés, a mélyszántás; hogy csak a nagyját említsük. A gépek előre kalkulált hiányán túl tetézi a gondokat a monoton szívóssággal vissza-vlsszatérő eső. Időnkint már a lehetősé­gek szélső határáig kell feszí­teni az emberi akaraterőt és izmokat. A mezőgazdaságnak ez a lázas tevékenységű helyzete tükröződik közéletünkben is. Csütörtökön „az ország szí­vében,” a Parlament épüle­tében egyszerre két helyen is erről a témakörről volt szó. Ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, ugyanakkor agrártémát is tárgyalt a Minisztertanács. A mezőgazdasági bizottság vízgazdálkodásunk egyes részletkérdéseiben foglalt ál­lást, a Minisztertanács ennél szélesebb témakört tárgyalt: a mezőgazdasági munkák helyzetét. Ha nagyon röviden akar­nánk sommázni a Miniszter- tanács véleményét, akkor két szót kellene mondanunk. Ezek pedig az elismerés és a bizta­tás. Jól előkészített, de a szo­kásosnál is bizonytalanabbul indult mezőgazdasági eszten­dő utolsó negyedét tapossuk. Az eredményeket ismc-ve méltó az elismerés, a gondo­kat látva szükséges a bízta­tás. A Minisztertanács is meg­állapította, hogy tavaszi- nyáreleji időjárásunk után kiemelkedően szép eredmény az idén elért 14 és fél mázsás holdankénti búzatermés-át­lag. Ez mindössze 40 kilóval marad el a tavalyi, történel­münkben legmagasabb ered­mény mögött, mivel azonban a vetésterület magasabb volt, az idén végül is 4 százalékkal több búzát termeltünk mint tavaly; kenyerünk a szüksé­ges biztonsági tartalékkal is elegendő. ros vér folyt a Piktor homlo­káról”. Hihetetlen dühvei tü­lekedett, viaskodott a két ha­talmas állat. Piktor testre legalább háromszor akkora volt, mint erdei ellenfele, a kapitális agancsár azonban nálánál könnyebben és ügye­sebben mozgott. Mindketten arra törekedtek, hogy a hegy­oldalban foglaljanak el jó po­zíciót, felső állást, s ez úgy látszott, a szarvasbikának si­kerül is. Hiába próbálta Pik­tor a szarvast oldalt tolni, az agancsár egy gyors ugrással mindig felülkerült, s agancsa szemágával az oldalába is vérző sebet hasított. A közeli házakból rudak­kal, vasvillákkal felfegyver­kezve siettek a párviadal színhelyére az emberek, kia­báltak, jajongtak. de nem mertek közbeavatkozni Pik­tor védelmében. A küzdelem aztán hamar eldőlt. Piktor annyira meg­feszítette erejét, hogy egy íz­ben teljesen oldalra tolta a szarvast felső állásából, s ak­kor csak egy villanás, már ö kerül felülre. A szarvasbika most is megpróbálta az előb­bi manővert, hogy egy hirte­len ugrással helyét vissza­foglalja, de ez nem sikerült. Hanyatt vágódott, s agancsai is a teste alá kerültek. Pik­tor abban a pillanatban rajta termett, s ormótlan vitáival széttaposta. Hiába rohantak rá az emberek, a rudakkal és villákkal ütlegelve, nem tud- ták, megakadályozni, hogy el- lefelét utoljára még meg ne alázza. Hegyes. kétágú szarvát a bükki király testé­be vágta és *sigere.it is ki­szaggatta vak dühében, s A búzahozam még inkább gépeknek, fajtáknak, műtrá- gyáknak köszönhető, az azon­ban már kimondottan a pa­rasztság érdeme, hogy sokat javult a helyzet a másik két súlyos ponton: a takarmány- és zöldséghozamok frontján is. Az aszályt látva, a mező- gazdasági üzemek vezetői és dolgozói nagy erőfeszítések árán növelték az öntözést és ennek is köszönhető, hogy a zöldségellátós őszre megja­vult. ma már kielégítőnek mondható. Az üzemek a nap­égette földekbe is bátran be­levetették a másodnövénye­ket, így most majd félmillió holdunk szolgál olyan takar­mányokkal, amelyek az ijesz­tőnek mutatkozott hiányt enyhíthetik. Az abrakgondon pedig nemcsak a kukorica ja­vuló hozama, de a kormány bátor import-intézkedései is javítanak, elmondhatjuk te­hát, hogy visszaállott a nagy­üzemi és háztáji állattenyész­tők termelési biztonsága. Eddig a tények, amelyek a Minisztertanácsból az elisme­rés szavait váltották ki. Nem szükségtelen azonban a biz­tatás sem, hiszen a pillanat nehézségeit nem kell újra ecsetelni. Ezt látva, a Minisz­tertanács felkéri a parasztsá­got, hogy a családtagokat is mozgósítva, álljon a szőlőso­rokba, a kukoricatáblákra, a betakarítás seregnyi más munkahelyére. Ugyanakkor felhívja az összes illetékes hatóságokat, hogy a lehető­ség határáig tegyenek meg mindent, ami a parasztság munkáját könnyítheti. Fel­kéri a társadalmi szerveket, magyarán egész dolgozó né­pünket, hogy mennyiben le­hetséges, erkölcsi vagy anya­gi erőkkel álljanak a paraszt­ság ügve mellé. És ez a fogalmazás már magában hordozza azt az igazságot, hogy a parasztság ügye: az ország ügye. Az egész országtól hangzik a biz­tatás, hogy géphiány, múló ellátási gondok, eső ellenére is tegyünk meg mindent, hogy ennek a sok gonddal indult esztendőnek végül is eredmé­nyes legyen a befejezése. F. B. csak azután sikerült elzavar­ni a véres küzdőtérrel. Tárkányi Lajos erdész a különös párviadalt igy ősz• szegzi: „A küzdelemben Piktor a jobb szemét vesztette s bal lapockáján kapott mintegy 30 cm hosszú, de nem mély ha­sítást”. Es mi történt a legyőzött agancsárral? A tarkókés lefűrészelte ko­ponyáját, s kifőzés után a fej­ék a krónikás erdész trófea­gyűjteményének lett legran­gosabb darabja. Méltán, hi­szen az agancspár hossza 105 cm, súlya pedig 10.50 kg volt. „Remeken gyöngyözött, kar­vastagságú, fekete szárak, hegyén mint az elefántcsont., oly fehér”. Mennyi a valóság, s meny­nyi a költészet e történetben — nem tudhatjuk. Annyi bi­zonyos, hogy Imecsfalvi Irhecs Béla, a „Magyar Erdész” szer­kesztője és kiadója — maga is nagy hírű, elismert, jóke- zű vadászember — a valót-, lanságokat nem állhatta, Tárkányi Lajos leírásához is csak annyit fűzött: „.,. az apátfalvi erdőben, ahonnan, ez a kapitális szarvasbika vé­letlenül tévedt Tárkány köz­ség kis erdejébe, hasonló agancsos van több is, habár azt nem állítjuk határozottan, hogy azok agancsainak súlya a 10 kilót megközelítené”. A felelevenített látomás mind­azonáltal csodálatos, véres részleteiben is váratlanul gyönyörűséges, egyedülálló. Kerek hatvannégy esztendeje történt, a nem mindennavi eset. Hozzá hasonlót, azelőtt, de azóta is. senki még kita­lálni sem tudott. (pataky) Mmmm3 1968. október 6., vasárnap Véres párbaj az Akasztóbércen

Next

/
Oldalképek
Tartalom