Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

Bfflftf árverés Lovak körben... — 112. Incitato VII. Szüle­tési éve 1954. Kocsiban jár. Még tegnap is kocsizott. Jó hámos. Rönkölni is jó az er­dőre. Két kocsit elhúz. Ki­kiáltási ára 4000 forint... A major piazzáján csend. Középen, kiváncsi tekintetek gyűrűjében, az izmos, ará­nyos testű fekete jószág. Élénken figyel. Alig feszül meg a kötófék, lassú trappba kezd. ötven—hatvan szem­pár lesi, mustrálja: milyen a járása, tartása. Az istálló ajtajában feltű­nik az Equidae család újabb tagja: — Conversano VII. Szüle­tési ideje: 1957. Kocsiban jár. Vemhes. Kikiáltási ára: 3500 forint... Félkaréjban a szemlélődök. Egy hang a karéj végéről: — Kikiáltási áron tartjuk! — Ki ígérte? — Hegyi Csillag Tsz, Bá­tor. — Háromezer-ötszáz elő­ször ... másodszor. Senki többet? Háromezer-ötszáz harmadszor... Két és fél ezer forintért el­kelt már 51. Favory XVI7L, Ugyanennyiért az 513. Neapo- litano XIII., drágábban az .516. majd Conversano XVII., Pluto és gazdára talált Maestoso Elvira és Maestoso Finita is. Áll a vásár Szilvásváradon, Ló- és csikóvásár. Pontosab­ban: árverés. Kovács Mihállyal, a Szil­vásvárad! Állami Gazdaság igazgatójával, az árverező bizottság asztala mögött tá­masztjuk a karám vaskorlát­ját. Szemléljük a forgást, a lovakat mustráló tekintetek játékát, az arcok rezzenéseit — Minden évben árverést tartunk, s ez a mostani már a negyedik. Eladásra kínál­juk azokat a lovakat, csikó­kat, amelyekre gyengébb mi­nőségük vagy életkoruk miatt nekünk már nincs szüksé­günk. Eddig is vonzott a lovászat mestersége, s mindig is ki­váncsi voltam e szakma tit­kaira, rejtélyeire. Itt most gyarapíthattam ^szakismere­teimet”. Azzal, mennyire őszinték és hűségesek a ne­mes állatok gondozóikhoz. Fölismerik a lépéseiket pél­dául. És őszintén örülnek. Bármi bajuk van, nem ha­zudnak, elárulja a szemük. Érdekes az, ahogyan az em­ber nevekkel megtiszteli a lovat. A borjú világraj ötté ugye, nem különösebb ese­mény. Egy borjú „felnőtt” korában is élhet név nélkül. A csikó nem. A mént az apa, B kancát az anya kezdőbetű­je után nevezik el. Ez nem holmi kuriozitás — ez tör­vény. Újabb és újabb kancákat vezetnek elő a lovászok, majd csikók következnek, s a változatosság kedvéért — paripák. Feketék, deresek, sárgák, bronzbarnák. Fényes, tiszta szőrűek. Korosak és fiatalok. A lószakértők talál­nak bennük kifogásolni valót, nekem egyformán szép vala­mennyi. Jólesik hosszan néz­ni „őket”, látványuk gyö­nyörűséget ad a szemnek. Arányos testformájuk, dél­ceg-büszke tartásuk, járásuk, az izomkötegek érzékeny já­téka, mozgásuk kecsessége. És csodálni kell jellemüket, változatos egyéniségüket. A lábukkal kaparnak, prüszköl­nek, nyerítenek. A felületes szemlélő nem talál ebben kü­lönbséget, pedig nincs itt sze­mernyi hasonlatosság sem. Bekiáltanak az istállóba: „Jöjjön Hetyke ... !’’ Renge­teg emlék tolul fel bennem. A remek éjfekete hátasló nemrég a Bükk-fennsíkon szolgált, a csipkéskúti mé­nesnél. Hosszú éveken át ő volt a ménesgazda, a Bu­gáéra távozott Abonyi László kedvenc lova. Utoljára, Hár- maskúton láttam, s most itt a piazzán, árverezve. Hiába, felette is múlik az idő, 11 éves, régen volt csikó. Ki­kiáltási ára 4500 forint. Saj­nálnám, ha valaki bekiálta­na most a körbe: „Tar­tom ... !” Hetyke büszkén áll. Pompás jószág. Mindenki hallgatva csodálja. Morajlás fut át az ember­sorokon, amikor előbb Hűség, aztán pedig Őszirózsa léptet ki a szabadon hagyott térség­re. ötévesek. Hat—hat ezer forintot kérnek értük. Félvé­rek, nem tiszta lipicai vér csörgedez ereikben. Visszave­zetik mindkettőjüket a he­lyükre, de pár perc múlva már újra feltűnnek a toló­ajtó nyílásában. — Tizenkétezer-ötszázat adok a kettőért... ! Először, másodszor... sen­ki többet, harmadszor. És Hűség meg Őszirózsa ké­szülhetnek új otthonukba, a gyöngyössolymosi szövetke­zetbe. A nekézsenyi Űj Tózsa István az egyéves heréit Bandiért számol az asztalra huszonegy piros hasút. S az árverező bizottság kiállítja a számlát a ceglédi Magyar— Szovjet Baráti Társaság Tsz képviselőinek is — ők 11 lo­vat vásároltak. Egy szürkésfekete lovat tízen is körülállnak. Idős, so­vány, bajszos ember — a fa­lubéli Grassó Zsiga bácsi — mustrál ottan. Emelgeti a ló lábát, a patáját vizsgálja; veregeti a jószágot jobbról- balróL Körüljárja még vagy háromszor-négyszer. Aztán csak megáll a hátuljánál s nekiesik a farkának, húzza erősen a marokra fogott szőr­csomót. — Maga mit csinál?! — szól rá valaki rosszallóan. — Ki kell próbálni — mondja az öreg — jó há- mos-e. — Azért rángatja a far­kát? — Azért hát. Mert, ha nem rúg: jó hámos! Az öreg odaballag az ár­verő asztalhoz, a számla­tömbre bök: „Tessék bele­venni ...” és leszámolja, uj­ját megnyálazva, a százassal is megnyújtott vételárat. Dél felé jár az idő. A piaz­zán hátrább parancsolják a kíváncsiskodókat, s felveze­tik körben azokat a lovakat, amelyek nem keltek el. Ott van a sorban Ibolya és Pisti is, a hathónapos két kis póni. Akár az első felvezetésnél, most is megmosolyogják az emberek apróságukat. Nem látni rajtuk, hogy ezt egy kicsit is zokon vennék ... (pataky) Kismamák iskolája Az iskolában, — amelyről szó van, a szokástól eltérően nem padok vannak, s a „hall­gatók” valamennyien kisma­mák, akik a közeljövőben várják az új honpolgár meg­érkezését. Életkoruk 18 és 38 év között, ám a többséé fia­tal. Alig valamivel túl a má­sodik X-en. Első gyermekü­ket váró asszonyok részére szervezik ezt a tanfolyamot a védőnők, akik szinte az el­ső hónaptól figyelemmel kí­sérik a kismamák életét, se­gítenek abban, hogy igazán felkészülve várják a kicsit. A tanfolyam öt héten ke­resztül tart, s a terhes ma­mák helyes táplálkozásától, az ezzel kapcsolatos egész­ségügyi problémáik minden napirenden szerepel. Hogy szórakoztatóbb, érthetőbb és érdekesebb legyen, filmeket is vetítenek a helyes táplál­kozásról, a családtervez' j módjáról és mikéntjéről. < Szinte baráti hangú beszél­getés folyik a kismama és az orvos között, a vércsoport összeférhetetlenségről, s az eljövendő csemete egészségé­ről. Az utolsó óra talán a leg­érdekesebb, az gyakorlati be­mutató. Hogyan kell a gyere­ket fürőszteni, öltöztetni, pó- lyázni. Igazi kiskáddal, per­sze, nem igazi babával folyik a próba. Az öthetes tanfolyamot évente kétszer tartják meg az egri mamák számára, el­sősorban azoknak, akik első gyermeküket várják, s mind­annyian úgy nyilatkoznak, nagy segítség ez. Különösen ott, ahol nem áll a mamák mellett a nagymama, hogy a gyermeknevelésben az első lépéseknél segítséget nyújt­son. a/WWNAAAAV«AAAAAA\VWVVAAV Képeslap Mexikóból... Sajnos a szerkesztősé­günkbe érkezett képeslap szép színeit lapunkban nem tudjuk rekonstruálni, de nem is ez a fontos, hanem ami a túloldalon áll. Eger régi, kedves ismerőse küld­te, hogy tolmácsoljuk üd­vözletét olvasóinknak: „Szeretetteljes, szívélyes üdvözletem küldöm az én „szülő megyémnek”, Eger városának, az édes bölcsőm­nek. Üdvözletem küldöm a Heves megyei Népújság ol­vasóinak és a szerkesztő­ségnek is... Tíz évvel eze­lőtt indultam el Egerből vi­lágkörüli útra. Sok népet láttam, sok népnek játszot­tam, de az egri és a Heves megyei muzsikáló idők örökké felejthetetlenek ma­radnak. Ezúton üdvözlök minden kedves barátot és régi zenerajongót Mexikó­ból, ahol zajlik az olimpia és tódul, tapsol a nép a ma­gyar muzsikának. Mexico City, 1968. X. 16. Suha Balogh Kálmán t-------------------------------------------------------­Eg ységes világnézeti nevelést a csatádban es ai iskoiaban Az iskolás korú gyerekek egységes világnézeti neve­lése a család és az iskola közös feladata. Az egységes vi­lágnézeti nevelés elve egyre hatékonyabban érvényesül. Egyre többen megértik, hogy korunkban a marxista—le­ninista világnézet a legkorszerűbb. Ez a világnézet képezi a szocialista pedagógia eszmei alapját. A szocialista világ­nézet növekvő térhódítása a társadalmi élet minden terü­letén megfigyelhető. Egyre több ember él, dolgozik és gondolkodik szocialista módon. Mindez azonban nem fe­ledtetheti, hogy a világnézeti nevelés területén is vannak számottevő gondjaink és nehézségeink. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az ún. kettős ne­velés, amelynek az a lényege, hogy a gyerekek egy részét ellentétes világnézeti hatás éri a családban és az iskolá­ban. Ennek igen káros következményei vannak. Ezek a tanulók rendszerint nehezen fegyelmezhetők, a felnőttek­kel szemben tiszteletlenek, nyegle és cinikus magatartást tanúsítanak. A kettős nevelés hatására a tanulók világné­zete eklektikussá, zavarossá válik. A világnézeti nevelés szempontjából a legfontosabb az életkori sajátosságok figyelembevételével a reális vi­lágszemlélet kialakítása. A reális világszemlélet alapján mind a családi nevelésben, mind pedig az iskolai mun­kában kiemelt módon kell foglalkozni a szocialista haza- fiság és internacionalizmus időszerű kérdéseivel. Ez a téma jelenleg központi helyet foglal el a világnézeti ne­velésben. Ezért célszerű röviden elemezni azokat a ta­pasztalatokat, amelyekkel ezen a területen rendelkezünk. A szocialista hazafiságra és internacionalizmusra való nevelés iskolai tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az utób­bi évek során ezen a területen is jelentős előrehaladás történt. Mind a pedagógusok, mind pedig az ifjúsági és gyermekszervezetek nevelő munkájának hatékonysága növekedett. Egyre eredményesebb harc bontakozik ki a burzsoá nacionalizmus és kozmopolitizmus ellen. Ered­ményeink mellett azonban bőven akadnak megoldásra vá­ró problémák is. A tanulók a_ hazafias és internacionalista nevelés alapját képező tárgyi ismereteket nem sajátítják el kellő­képpen. Az iskolás korú gyerekek jelentős része nem sze­rez kellő ismeretet hazájáról. Szűkebb környezetüket vi­szonylag jól ismerik, de meglehetősen hiányos ismeretek­kel rendelkeznek a szocialista építés kiemelkedő alkotá­sairól. Az iskolai kirándúiások programjából nemcsak *» lényeges területek maradnak ki, hanem a látogatások * igen gyakran nevelési szempontból élményszegények, il­letve elsősorban szórakoztató jellegűek. Tanulóink nem ismerik megfelelően hazánk szimbó­lumait, címerét és alkotmányát. Az országos felmérés adatai azt mutatják, hogy még a negyedik osztályos kö­zépiskolai tanulók többsége sem tud helyes választ adni arra, hogy a Magyar Népköztársaság címerében mit szim­bolizál a vörös csillag, a vörös és nemzetiszínű szalaggal átfont búzakoszorú, a háromszínű pajzs, a világoskék mező, valamint a vörös csillagból a címerre szórt sugár­nyaláb. Az országgyűlés törvényhozó szerepéről a meg­kérdezettek kevesebb mint fele tudott megközelítően he­lyes választ adni. Az állampolgári jogokról és kötelessé­gekről szóló jó válaszok is csak 35—40 százalék között mozognak. Az állampolgári ismeretekkel lényegesen töb­bet kellene foglalkoznunk. A szocialista internacionalizmusra való nevelés nél­külözhetetlen tényszerű alapjainak ismeretével sem lehe­tünk elégedettek. Arra a kérdésre, hogy milyen szocialista országokat ismersz, a vizsgált területeken az ötödik osz­tályos általános iskolai tanulók között egy sem akadt, aki minden országot fel tudott volna sorolni. A tanulók több­sége 5—6 szocialista országnál többet nem tudott meg­nevezni. A nyolcadik osztályosok eredménye jobb. A Szovjetuniót és hazánkat minden tanuló a szocialista országok közé sorolta. Mindkét osztályban feltűnő, hogy több tanuló néhány kapitalista országot szocialistának minősített. Az iskolai tanulók többségének a hazafiról alkotott felfogása erősen a múlthoz tapad és sok romantikus vo­nással rendelkezik. Példaképeikként felsorolt nevek nagy többsége a tizenkilencedik század politikusai és írói közül kerül ki. A magyar munkásmozgalom kiemelkedő szemé- . lyiségeit a megkérdezett tanulók húsz százaléka sorolta a nagy hazafiak közé. A szocialista hazafiság szempontjából ezek az arányok nem kedvezőek. Nem elég tisztázottak a szocialista hazafiságra és in­ternacionalizmusra való nevelés módszerei sem. Eseten­ként az ideológiailag jól képzett pedagógusok munkájá­ból is hiányzik a tudatos érzelmi hatás, egyoldalúan csak az értelemre ható eszközökkel dolgoznak. Tapasztalható az is, hogy egvesek lebecsülik az értelmi nevelés szerepét, eltúlozzák az érzelmi motívumok jelentőségét. A hazafias és internacionalista nevelés területén igen nagy szükség van az iskola és a szülői ház egybehaneolt munkájára. Ezen a téren igen sokat tehetnek a szülői munkaközösségek, amelyek sok helyen eléggé formálisan működnek. Az iskolai nevelőmunkának erőteljesebben kell hatnia a szülők világnézetének formálására. A világnézeti nevelés komplex folyamat, amely ki­terjed a családi és az iskolai élet minden területére. Nem lehet ezt reszortfeladatnak tekinteni sem a családban, sem pedig az iskolában. Minden családtag felelős azért, hovv az iskolás korú gvpreket miiven világnézeti hatások érik a c«aládhan. A fő felelősség azonban a szülőket ter­heli. hiszen gvp'Tnekük lövője jórészt azon múlik, hogy vilá«szem!életük milyen iránvban fejlődik. Az iskolában folvó világnézeti nevelőmnnka oedig csak akkor eredmé- nves és hatékonv. ha az egész iskolai struktúra szocialista eszmeiségre énül. ha a pedagógusok egész tevékenységét áthatja a tudománvos világnézet. Dr. FtíLDI PÁL ^------------------------------J

Next

/
Oldalképek
Tartalom