Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
(BŐSZ JENŐ: Mini sétálói- az árnyék Tekintetemnek már-már súlya lesz, elfárad, hogyha rád néz, kit nem érnék el százszor élve sem, s holtan is megtalálnék. Sziklákon éltél, lent kerestelek, s felhőn, ha elmerültél; szerelmünk tgy lett hosszú nyár helyett magányos fákra hullt tél. Tekintetemnek már-már súlya lesz, '• akár a lombos fának, mely százszor nyílik, mégsem hoz magot, — hát végül belefárad, Es mégis, mégis... csak kővetlek, mint sétálót az árnyék, kit nem érnék el százszor élve sem, s holtan is megtalálnék. KÁTAY ANTAL Elvérzik a nyár Az utcák rohannának a rétre, nyújtózkodnának törpekéményű házak, v dió vedli le feslett burkát, V s az erdőn vérnyomok jelzik a nyár lassú, vonagló vonulását. (Elvérzik a nyár. Hegyekre csordul a könnye, néhány kölyöksziklát kimozdít a partból, ^ s a fecske villáival integet búcsút e sokszorszült vidéknek, hol kifakultak a kána-virágok. Habzik az ég is, mélyebbre zuhan. \ Árva a nádország. Nem kelepei parton a gólya se már. Árva kavicsok sírnak a fűben, üvegszemű házak hunyorognak: nézik, hogy vérzik a nyár. Elvérzik a nyár. Szeptemberi szép temetés vörös csokrait cipelik a kertek, h s a hegyek homlokán felkiáltó jellé hegyeződnek a fák. TÉNAGY SÁNDOR: SZERELEM lassan közeledik a szív közepe felé nem áll meg nem siet nem vesz észre senkit nem gondol apjára, anyjára hajnal meg alkony-színű vér-alakú folyton haladó és születő öröktől ugyanaz és félúton visszanéz önmagára de már a te szemeddeL hajthatatlan maradt. Aztán levél sem jött! Lassanként sírni is elfelejtett. A háxiúr és a nagysága úgy tett, mintha köztük sem lenne. Teréz kisa.sszony pedig ^gy-két nélkülözhetetlen szót vetett oda. Lina asszony, a jószívű félmagyar kofa tartott ki mellette, ő becézgette. vígasztalgatta, s cipelte helyette a holmiját. Egy forró júliusi napon megemelte magát. Görcsök között fetrenget. A nagysága hallgatott, később azonban összepakolta cókmókját és kidobta az utcára. „Fel is út, le is út, hord el magad, a szemünk elöl!” Megdagadt hasára tette a batvut, pajzsul tartva arca elé. I Lina asszony ponyvájánál állt meg. — Gyere velem, megkeressük. Tudom, merre jár — mondta az öreg. :.. Tulajdonképpen most ébredek rá, hogv ismerős „tájakon járok. Régen látott szereplőkkel találkozom. 1 Anyám kedvenc mesealakiai.- Lina a csodálatos északi tündér. a kitagadott gyermek megmentő je, a mindenkit segítő Lina, száz féle arcban, egyetlen jutalomért teszi a jót, azért, hogy lássa az emberek örömét, — és mellette a megvetett, kitaszított kis szolgáló, anvám alakja — ezekben a percekben állnak össze. valóságos lényeggé. Előtódulnak a múltból és végeláthatatlan folyammá szélesülve hömpölyögnek, mint a szomszéd szobában 'Irén hugo-m ujjai nyomán — iongoraátira+ban — Srmeta- dia „Moldvájá”-nak akkordjaiA tutajosok másnap hajnalban eloldották a köteleket. A faúsztatók, a túróval, saütal kereskedők karavánjai útrakelt lefelé a Garamoo, Lina asszonyt, aki a karaván szakácsnői tisztét is betöltötte, egy kis kaliba, a „konyha” illette meg az utolsó tutajon. Ide fektette a fáradságtól áléit Leányt, Rajtuk kívül még a lapátnál bóbiskoló öreg kormányos lakta az egymáshoz ékelt fenyőfák úszó monstrumát. A szundikáló néni elnyújtott nyöszörgésre riadt. A kaliba falának támaszkodva ült a kis szolgáló. Remegő kezét görcsösen rángatózó hasára szorítva jajgatott. Lina asz- szonynak na^y erőfeszítésbe tellett, míg a vonagló testet hányáit fektette és a lábakat behajlítot+a:;. A gyerek úgy sírt a bábává vedlett öreg markában, mintha túj akarná harsogni a sebes Garam zúf^sát. A dada meg mé£ biztatta is az ökölbe szorított kezű porontyot. — No, csak rajta, kis vakarcs, melyikünk bír.ia jobban!'— táncra kelve énekelni kezdett: — Táncuj. táncuj, vikrucaj, vikrucaj!. i: Anyám karomba mélyesz- tette bénulatlan kezének ujjait, szeme akkorára nőtt, hogy majd kipattant üregéből, hevesen szedte a levegőt, elferdült szájából ki villantak a fogai. A vajúdás fájdalmas emlékei elevenedtek fel, vagy a halál indult újabb rohamra? Riadtam körülnéztem, ki akartam szabadítani a karomat, de ő nem engedett. Percnyi tusa után, ajkát ha- rapdálva, alig érthetően, motyogta: Romáin Gary: A hamisítvány — Az ön Van Gogh-ja hamisítvány! S..., a New York-i műgyűjtő hátradőlt karosszékében, jelezve, hogy az ügyről nincs több mondanivalója. Vendége, Baretta sajtgyáros sápadtan tekintett rá. Tudta, hogy S... szava döntő súllyal esik latba, s ha egyszer közzéteszi véleményét, akkor a háromszázezer dollárért vásárolt festményt soha senki nem fogja többé hitelesnek elfogadni. Tudta ő maga is, hogyan áll a dolog, de remélte, hogy meglágyíthatja a nagytekintélyű férfit. Hangját könyörgőre fogta: — Ez az utolsó szava? — Csodálom, hogy olyan tiszteletreméltó úr, mint ön, efféle piszkos ügyletben akar bűntársává fogadni. Az olasz sajtgyáros arcvonásai megkeményedtek, szeme dühösen villant, amikor kihátrált. S.. 1 dolgozószobájából. S... maga is felállt, s a kellemetlen incidens után átment a szalonba, hogy felesége társaságában keressen megnyugvást. Ha beletemette arcát a nő csodás illatú hajába, minden bajról megfeledkezett. Két évvel azelőtt a libanoni nagykövetség estélyén ismerte meg Alfierát, a feleségét, aki egy végsőkig elszegényedett szicíliai herceg leánya volt. Tizennyolc éves lehetett ekkor, s ritka szépségével azonnal magára vonta S ... figyelmét. S ... huszonkét évvel idősebb volt nála, de ez nem okozott kettejük között zavart. Az egyébként igen félénk, szerény leány örömmel fogadta udvarlását, és S ..' őszintén, mélyen szerelmes volt belé. Ismerősei nem győztek csodálkozni, hogy az elfoglalt üzletember, aki korábban állandóan a telefonon csüggött, hogy kapcsolatot tartson a világ összes tőzsdéivel, — most sokkal több időt tölt felesége társaságában, mint üzleti ügyeivel és híres képgyűjteményével együttvéve. ... Egy hónappal a Baretta sajtgyárossal lezajlott incidens után S ... egy különös fényképet talált a postájában, melyhez az ismeretlen feladó nem fűzött semmiféle magyarázatot. Fiatal lányt ábrázolt a kép. akinek legfeltűnőbb vonása különösképpen v'isszataszító, horgas sasorra volt. S ... szórakozottan nézte a képet, majd a papírkosárba hajította. Másnap postabontáskor ismét ugyanolyan képet talált. Titkára a hét minden napján elétette ugyanannak a képnek egy újabb és újabb másolatát. Végül, amikor már nyolcadszor került íróasztalára a hosszú orrú leányarckép, egy rövidke írást is talált mellette: „Az ön kollekciójának legszebb remekműve hamisítvány.” S ... megvonta a vállát. Nem látott semmit ezen a groteszk fényképen, ami őt magát vagy festménykollekcióját illetné. Már éppen behajította ismét a papírkosárba, ahogy az elmúlt napokban, amikor hirtelen kétség legyintette meg: a szem, az ajak és az arc tojásdad alakja haloványan emlékeztette Alii érára. — Ugyan, nevetséges — gondolta S .. i, de aztán mégis megnézte a borítékot. Olaszországban adták fel. Eszébe jutott, hogy feleségének számlálhatatlan unoka- testvére s egyéb rokona él ott. Mivel éppen náluk vendégeskedtek Aliiéra szülei, eltökélte, hogy majd a vacsoránál megmutatja nekik a képet, hátha ők tudják a magyarázatot. Így is történt. A zsebéből előhúzta a borítékot, s a felesége elé tartotta. — Nézd, drágám, ezt találtam a reggeli postámban... Alfiera elsápadt. Ajka megremegett, szemét elöntötték a könnyek, s közben könyörgő pillantást vetett apjára. A herceg, aki éppen halat evett, hirtelen fuldokolni kezdett. A hercegnőnek, aki éppen Callasról és az opera előző esti előadásáról szóló megfellebbezhetetlen véleményét közölte, megállt a villája a levegőben. S ... ebben a zavart pillanatban vette észre, hogy anyósának orra bizonyos hasonlóságot árul el a fotón látható lány orrával, noha közel sem olyan groteszk. Akaratlanul is a feleségére pillantott ekkor, de nem: Alfiera imádni való vonásain nem volt semmi torz, semmi aránytalan. S ... megfogta a kezét, s megkérdezte: — Mi történt? — Majdnem megfulladtam, az történt — mondta a herceg jelentőségteljesen. — A hállal sosem lehet eléggé vigyázni. —■ A te helyzetedben igazán felülemelkedhetnél az ilyesmin — szólt a hercegnő feddőn a férjéhez, és S... nem tudta, hógy mire érti ezt, a fotóra, vagy a halevés kellemetlenségeire. Mert azt észre kellett vennie, hogy felesége éppúgy mint apósa és anyósa tüntetőén nem néznek az asztalon heverő fényképre — Nem is értem, hogy ez a nevetséges fénykép ... A „nevetséges” szónál Alfiera csodaszép arca elkomorult. Amikor a férje át akarta ölelni, a fiatalasszony felugrott és kirohant. — Természetes, hogy a te helyzetedben vannak ellenségeid, fiam — fordult S.. .hez a herceg. — Ti ketten boldogok vagytok, egyedül ez számít — tette hozzá a hercegnő. S... nem is igen hederített rájuk, kiment, hogy megkeresse a feleségét. Ám szobája ajtaját zárva találta és belülről zokogást hallott. Valahányszor kppogott, a zokogás mindig erősebb, mindig szívszaggatóbb lett. Miután sokáig könyörgött Alfie- rának, hogy nyissa ki, visz- szavonult a saját dolgozószobájába. Egészen megfeledkezett a fényképről, azon töprengett, mi hozhatta Alfierát ilyen állapotba, s egyre erősebb nyugtalanság fogta — Maradj! Nincs... baj... — és mintha hosszú útról érkezett volna, hozzátette: — Itt vagyok... Ezután berekedt. Sokáig küszködött a hangok összerakásával, hogy kérjen tőlem valamit, összeszorult a szívem, mert nem értettem. Vízzel kínáltam, igazítottam a párnáját, ő azonban csak rázta a fejét. Kint megszólalt a csengő. Ügy berregett, mintha valaminek a végét jelezné. Zsuzsi lépett be, orvosi táskával. Gyorsan előkotort egy ampullát, belemélyesztette az injekciós tűt. A gyógyszer nyugtató hatását látva, kezet csókolt anyának és halkan kérdezte: — Tudja már? Anya Zsuzsira, majd rámnézett és tagadóan rázta a fejét. — Mit kéne tudnom? — fordultam Zsuzsihoz. Anya megfogta a kezemet és magához vont. Zsuzsi felállt, elrakta a műszert. — Kimegyek apához, ha valami kell, szóljatok. Rövid szünet múltán visz- szanyerte a hangját, s végre megértettem, mit akart. Arra kért, nyissam ki a szoba ajtaját, ahonnan a zongora hallatszik. Megnyugodott, csontos arcán elsimultak a ráncok, amint a kitárt ajtón beszöktek a „Moldva” dallamai... ...Hosszú kilométerekkel távolabb megállapodott a tutajkaraván. Lina asszony a legény keresésére indult. Mikor visszatért, annyit mondott, hogy „ő” máshová költözött. A „partraszállást” megismételte, valahányszor pihent a konvoj. De eredmény nélkül. A végállomásnál már mindhárman elhagyták a tutajt. Lina asszony egyik rokonánál szerzett helyet a kis szolgálónak és gyermekének. Várt, várt és mikor felerősödött, fogta a csecsemőt, elment az anyakönyvvezetőhöz. Nem tehetett mást, a saját nevére íratta a gyermeket. Fél esztendő múlva betoppant a nyurga, barna legény, csapzottan, porosán. — Lina néni mondta, hol talállak titeket. Az esküvő után, a kis szolgáló könyörgésére, a férj nevével jelezve, kicserélték a gyerek születési bizonylatát, nehogy „házasságon kívüli”, vagy „törvénytelen” jelzőt kelljen viselnie... — Akkor fényképeztek le, így kettesben — mutatott anya az ágy fölötti képre. „Hát ez a titok, amiért harminc évet kellett várnod!” — kérdeztem, de ő felelet helyett tovább folytatta: — A sors úgy hozta, hogy apád Teréz kisasszony férjének a gyárába került lakatosnak, én meg bejárónőnek szegődtem hozzájuk... — A háború utolsó évében, egy novemberi éjszakán türelmetlen dörömbölésre ébredtem. Amikor ajtót nyitottam, a lihegő Teréz kisasz- szonyt pillantottam meg, karján kislányával, a szepegő Zsuzskóval. — Elhurcolták a férjemet — sírta —, nem tudom, mi lesz velünk, csak a Zsuzskót féltem, őt tudjam biztonságban. Mindenemet odaadom, ha vigyáztok rá. Tudod, mennyire szerettelek, milyen emberséges voltam mindig hozzád... könyörgök... segíts! — Teréz kiasszonyt néztem, de a nagyságát láttam magam előtt. Megrohantak az emlékek minden fájdalmukkal, eltékozolt leánysá- gom jutott eszembe. De azért nem küldtem el. — Ahol hárman esznek, ott a negyedik se éhezik — mondtam ezt akkor is, meg később is, amikor még nehezebb volt az életünk. — A mi Zsuzsinkról beszélsz? — hajoltam anyámhoz. — Igen, róla... Amióta férfifejjel gondolkozom, apám „kisiklásának" tulajdonítottam a leányt, aki a nevét viselte, de nem hasonlított rá, sem anyámra. Hát ezért... — Hívd ide őt! —- szakította félbe gondolataimat anyám. A küszöbről kiáltottam a nevét. Amint bejött, elfordultam tőle. — Segítsek valamit? — kérdezte anyámtól. — Nem azért hivattalak. Jól vagyok. Most már mindent tudtok... Anya észrevette, hogy miféle érzések kavarognak bennem, így folytatta: — Csókoljátok meg egymást! — Habozásom láttán hozzá tette: — No, így szokás ez nálunk... Ne felejtsétek, a szülők tetteiért nem felelhetnek a gyerekek. Megcsókoltam Zsuzsit. Anyám az éjjel meghalt. A mellette virrasztó Zsuzskó sem vette észre, amikor távozott. Elcsendesedett, mint az annyira szeretett Szmeta- na „Moldvá”-ja. él. Talán negyedórát üldögélhetett h: amikor a titkára bejelentene, hogy Baretta űr keresi telefonon. — Móndja neki, hogy nem vagyok itt. — Azt mond i a, valami fontos dologról van szó, egy fényképpel kapcsolatban. — Kapcsolja! A vonal másik végén Baretta hangja kedélyes és előzékeny volt, de S... tapasztalt füle hamarosan észrevett benne valamiféle gúnyos árnyalatot.. — Mit parancsol? — Megkanta a fényképet, kedves barátom? — Milyen fényképet? — Az ördögbe is, hát a fe- leségéét! A fél világot mozgósítanom kellett, hogy megszerezzem. A család nagyon elővigyázatos volt, nem engedték meg, hogy lányukat az operáció előtt bárki lefényképezze. Az a kép, amit elküldtem, a palermói zárdá- ben készült, csoportkép, s én nagyíttattam ki... Az ifjú hölgy orrát később, 16 éves korában egy milánói specialista megoperálta. Most már látja ugye, hogy nem csupán az én Van Gogh- om hamisítvány: a maga kollekciójának mesterműve is az. Ott a kezében a bizonyíték. S.: sokáig mozdulatlanul ült az íróasztala mögött. Ügy, tehát egy elszegényedett szicíliai herceg rászedte, becsapta, s ő akinek oly közismerten biztos volt a szeme, éveken át egy hamisítványt vett körül áhitatos csodálatával. S Aliiéra! Az egyetlen ember, akiben feltétlenül megbízott, akihez mindig, minden pillanatban hűséges volt, részese lett az ellene szőtt összeesküvésnek, elrejtette valódi arcát és söha, legbizalmasabb pillanataikban sem próbálta megtörni a hazugság csendjét, bevallani neki az igazságot. Meg- alázottnak és kifosztottnak érezte magát, s ideiébe telt, amíg erőt gyűjtött, hogy valamiféle döntésre juthasson. Amikor felnézett, Alfiera állt előtte. — Miért nem említetted soha? —1 A szüleim . 1 Maga is megleoődött. milyen élesen, szinte hisztérikusan csengett a hangja, amikor válaszolt: — A szüleid becstelen emberek. A fiatalasszonv sírni kezdett, arcát tenyerébe rejtette. S... tudta, hogv most megértőnek és nagylelkűn“''’ kellene mutatkoznia. Alti “rónak bizonyára megbocsátott volna. De ez a zokogó lány már nem AUkn volt. hanem egy hamisító műv“. ezv idegen. akinek arcára kényszerűen od“kénzelte a torz vonásokat. A nő is észrevette. milyen különös tekintettel méregeti, s megszólalt: ;— Ne nézz f.gv rám . .. — Nvueodi m°g. M““ kell értened, hoev ilyen körülmények között. IC P5. . ,-peV paév erőfeszítésébe került. hnenr kimnndiáb a válást. Az általa felhozott válóefc ö^hpn fr+ze a Kl*róságot. s vén"! rvi-nán a felesége családiával kötött titkos megegyezés; fag össreret nem tették közzé! eredmé.. nvekénnep érte el céliát. Azóta minden fi »Veimát klzáré- lag gvliitareépvérírV crenteli. mely erüntelonül tütelea re rnekmüveVke! »varanodik. A Vözelmülthm vette me» e»v árverésen Raffael Kék Madonnáját. VnYcUfn+itj; (Romain Gary orosz származású francia iró 1914-ben született Moszkvában. A második világháborúban a gaulleisták oldalán harcolt pilótaként. Később diplomáciai szolgálatba lépett. Lady L. című regénye, valamint kisebb írásai a Nagyvilág című folyóiratban magyarul is megjelentek.)
