Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-12 / 214. szám
Egy katonaié leség levele férjének Ja, ■ ](aJua Xctf M/. ofiALCUJt.J ■'L£*6 tv 1 Megnyugodtam rajta. Amit minap mondái. Midőn szép csókokkal Engem látogattál Engedek mindenben Csak legyek kedvedben. (Népszerű ének a XVII. század második feléből) forintot. Tudod, csak egy viüamosmegállönyi- ra van a kollégiumtól az iskola, pár perc, mehetne gyalog is. De neki annyira tetszik a villamos, hogy bérletet váltott és azt is megteszi, hogy iskola után végállomástól végállomásig utazgat. Aztán vett autóbuszbérletet is. Ha megunja a villamost, buszra ül és le nem száll róla, míg el nem telik vele. Zoltánnal, a kisebbikkel sincs baj, jól tanul. Egy karórára fáj a foga. Valamelyik nap azt mondja nekem: anyu, már most gyűjtsed a pénzt, mert a ballagásra egy táskarádiót kérek. Egyszóval: rendben vagyunk, a fiúk jól viselkednek, mindenben segítenek nekem. Tudod, hogy mind a ketten két hónapot dolgoztak a nyáron itt, a Fénycső Ktsz-ben. Nem emlékszem, mikor utóbb hazajöttél, mond- tam-e neked, hogy a keresetükből megajándékoztak engem egy hajszárítóval. Régóta terveztem, veszek egyet, de csak húztam-halasz- tottam a vásárlást és erre ők, megleptek vele. A munkahelyen sincs semmi különösebb újság. Az asszonyok mind nyugodtak, mintha itthon lennétek, úgy dolgozunk. Te is aludj nyugodtan, végezd, amit rád bíztak. Különösebb gondunk nincs. Az itthon levő tiszt elvtársak rendszeresen tájékoztatnak bennünket és segítenek, bármilyen problémánk akad. Gondoskodnak a tüzelő hazaszállításáról, be- hordásáról. Tudod, itt is volt nagy vásárlási mizéria, a rémhírekkel traktált emberek megrohanták a boltokat. Mi nem mehettünk, mert dolgozunk, s aztán később azt sem vehettük meg a boltokban, amire szükség van a konyhákban. A tiszt elvtársak összeírták, kinek mi hiányzik a napi főzéshez és gondoskodtak ezek beszerzéséről. Szóval törődnek azok gondjaival, akiknek férjét a feladat egy időre elszólította. A fiúknak hiányzol és én is sokat gondolok rád. Különösen hét végén gondolok rád legtöbbet. A vasárnapok nagyon sivárak nélküled. Akkor jó lenne, ha idehaza volnál. Akkor nagyon-nagyon hiányzik a közelséged. Nem hívlak, de várlak haza. Tudjad ott is, ahová kötelességed teljesítése állított, hogy nem felejtettem mai napig, amit melletted én is vállaltam. Nagyon sokat gondolunk rád, sokszor csókolunk mindnyájan: Zoltán, Lali és Anyu”. A levelet Terhes Lajosné engedelmével e hasábokon közzétette, s a címzetthez eljuttatta: ti ; Pataky Dezső Á kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka A színház, amelynek művészeit négy estén át az elismerés tapsa köszöntötte a Madách Színház nézőterén, kiemelkedő szerepet látszott a magyar kultúrtörténetben Kolozsvár színjátszói minidig az elsők között voltak a szép magyar beszéd és a haladás ügyének szolgálatában. Amikor 1792 november 11-én, a Rhédey ház szálájában, „A titkos ellenkezés vagy Kölesérj'” című darabban Kótsi Patkó János ajkáról elhangzott az első szó, Európát a francia forradalom láza járta át. Ennek eszméit kívánta szolgálni a kolozsvári színtársulat, amely a XIX. században művészi színvonalát tekintve is mindig úttörő volt. Érvényes ez a reformkorra éppúgy, mint a kiegyezés utáni évtizedekre és a századforduló éveire. A kolozsvári színház olyan nagy művészek kibontakozását segítette. mint Jászai Mari, Pauiav Ede, Hegedűs Gyula, vagv a Vígszínház későbbi rendezője. Ditrói Mór. A XX. század elején új korszakot nyitott a kolozsvári színház történetében Ja- novics Jenő igazgató, színészi és rendezői munkássága. Modem színházi törekvései a legfrissebb magyar és román irodalmi irányzatok szellemi hatásait vették át. A klasszikusok színpadon tartására ugyanolyan gondot fordított, mint a világirodalom, illetve a magyar és a román irodalom legújabb drámai alkotásainak bemutatására. A kolozsvári színház a két világháború között is a két nép barátságának szellemi műhelye volt. Bemutatta Goga. Musa- tescu, Voinescu és más román szerzők darabjai mellett Tamási Áron, Kuncz Aladár, Karácsony Benő, Kisbán Miklós, Molter Károly. Tabéry Géza és több más magyar szerző darabiait. A felszabadulás utáni műsor kiemelkedő eseménye Caragiale, Camil Petrescu, Mihail Sebastian, Aurei Baranga, Lucia Demetrius. továbbá Sütő András, Méljusz József, Nagy István. Asztalos István és Méhes György színműveinek bemutatása volt. A kolozsvári magyar művészek változatlanul őrzik a magyar drámai hagyományt, felújították Katona József Bánk bánját és Madách Az ember tragédiáját is. Budapesti vendégszereplésük keresztmetszetet adott a gazdag repertoárból, internacionalista szellemű művészi törekvéseiből. Két alkalommal román színművet mutattak be: Delavrancea Fergeteg című történelmi drámáját, ilse, az igényesen gondolkodó művész zaklatottsága, a poklait megjárt férfi szomorúsága lőtt be vele a színpadra. A főszereplők mellett mindkét darabban a teljes együttes is jeles teljesítményt nyújtott. Igazolta Rappaport Ottónak, a színház főrendezőjének szavait: egyik legfőbb Kovács György, az Egy művész halála című darab főszereplője. letve Lovinescu Egy művész halála című színművét. A Lovinescu-dráma főszerepében a közönség Kovács Györgyöt. a kétszeres Állami-díjas művészt, a romániai magyar színjátszás kiemelkedő, európai hírű alakiát. a marosvásárhelyi színész-főiskola igazgatóját köszöntötte. Vendégeink elmondották, hogy Lovinescu ezt a drámát Kovács Györgynek írta. A beteg szivével külföldről hazatérő nagy művész alakját Kovács György magával ragadó tehetsége töltötte meg életteL A sokat átélt ember mélyséBodrogi Sándor kémregénye 14. — Csak arra nem gondol, igen tisztelt kollégám — szólt közbe a miniszter —, hogy ez a Wocheck nem Ausztriában, Olaszországban, nem a „Paradicsom”-szigeteken, vagy Honoluluban van, hanem sokkal közelebb és sokkal távolabb ezeknél a helyeknél. Wocheck úr — Budapesten van. Nem hinném, hogy az ODESSZA... — Ugyan, miniszter úr... melyik megszállt országban mulasztotta el annak idején az SS, hogy tiszteket sorozzon? Legyen biztos abban, ott is akad héhány bujkáló egykori katonánk. Egy hatásos be• lépő, néhány határozott mondat. .. szeptember 12., csütörtök Az értekezlet elnöke felugrott. — Mióta, Eberling úr, ön a szervezet vezetője, még én sem merek az irodámban hangosan gondolkodni. Kérem, ne itt beszéljék meg magánügyeik apró részleteit. Én sajnálkozom Wocheck úr elhatározása felett, de hivatalosan — mint már mondtam — semmiről nem tudok és semmiért felelősséget nem vállalok. A viszontlátásra, uraim... A két férfi a titkosszolgálat központjába hajtatott. Eberling az IBM számítógép-osztály vezetőjét kérte. — Állapítsa meg, hogy ez időben Budapesten hány volt SS-katona tartózkodik. Keresse ki az ODESSZA bécsi rezidensének e havi hívószámát és a nevemben a jelkulcs szerint táviratilag a Kopasz Oroszlánba rendelje. Hívjon le kétszázötvenezer márkát a költségvetés terhére, abból százezret váltson át dollárra, tizenötezret forintra, a többit pedig márkában még ma este bocsássa rendelkezésemre. Amikor a két férfi magára maradt, Eberling konyakot bontott. — Ezen a Wocheck-ügyön.. mondotta —• úgy tűnik... ügyes emberek kereshetnének valamit. A szakminiszter hangosan felkacagott. A telefonhoz lépett, tárcsázott — Klauske ezredes? Kérem, a költségvetésből szabadítson fel és a titkos szolgálat pénztárához utaljon át ötszázezer márkát. Halló... Az illetékes is tud róla... és különben, micsoda vonás ez, hogy így kioktasson engem? Mire letette a kagylót Eberling már töltött is. — Látja, kérem — mondta gunyorosan — a barátok a bajban mindig egymásra találnak. .. A Kopasz Oroszlánban, ebben a városszéli és mégis előkelő vendéglőben ezen az estén csak nagyon kevés vendég tartózkodott. Ha valaki azon töpreng, hogy ilyen kis forgalom mellett hogyan lehet egy ilyen fényűzően berendezett éttermet fenntartani, arra kellett volna gondolnia, hogy a márkák sokféle csatornán folydogálhatnak egy páncélszekrény felé. Ezt a vendéglőt ugyanis az ilyen „magánjellegű” értekezletek számára tartotta fenn a titkosszolgálat. Így aztán nem csoda, hogy Eberlinget régi ismerősként üdvözölték. — A hetes szeparé már várja önt — közölte a portás. Eberling átadta kabátját és kalapját az elősiető inasnak, majd otthonos biztonsággal vágott neki a magasba vezető, vastag szőnyeggel borított falépcsőnek. A kis helyiségben kerevet, asztal, s három szék volt. A szabadba nem nyílt ablak, csak egy kis nyílás a táncparkett felé. Eberling odalépett és vastag, bélelt, vörös plüss- függönyt húzott a lőrésszerű ablakocska elé. Ezután kipróbálta a székeket és végül arra, amelyiket a legkényelmesebbnek talált, leült. Cigarettát vett elő, rágyújtott. Azután halkan megszólalt: — Főúr —, kérem ... Kisvártatva nyílott az ajtó és egy pincérruhás férfi lépett a helyiségbe. — Munkava- csoránk lesz, a lehallgatókészüléket kapcsolják ki és miután felszolgálták az ételt, a folyosóról is tűnjön el mindenki. — S a vendégek? — Csak egy vendég lesz. Megismeri: reverendát visel. — Főnök! Csak nem gyónni akar? — Olyan pap az, mint maga meg én. Idevezeti, becsukja mögötte az ajtót, azután visszajön, felveszi a rendelést és amíg a reverendás el nem távozik, senki ide be nem léphet. — Ahogy parancsolja. A pincér eltávozott és Eberling most visszahúzta a bordó függönyt és egy pillantást vetett a földszinti táncparkettre. A lila, zöld, vörös, sárga és fehér fényben néhány összeölelkező párt látott Eberling, és arra gondolt, jól dolgozik a testőrsége. (Folytatjuk) törekvésünk sajátos arculatú együttes és sajátos egyéni színészi arcélek kialakítása. Rappaport rendezte a kolozsváriak Tragédia-felújítását is. Az előadás sikerét három kitűnő színész: Vitályos Ildikó (Éva), László Gerő (Ádám) és Kovács György (Lucifer) vívta ki. A Ma- dách-mű értelmezésében tetszett a történelmi konfliktusok élességének hangsúlyozása. Ezzel függ össze Lucifer beállítása. Rappaport Ottó — Kovács György teljes megértésével és színészi azonosulásával — olyan Lucifert rendezett. aki a tagadásnak nem pusztító, hanem alkotó szelleme kíván és tud lenni (d.) Iparunk helyzete az új mechanizmus küszöbén Uj könyv jelent meg Honnan, milyen bázisról indultunk 1968. január 1-én, az új mechanizmus kezdetén? Ezt kívánja rögzíteni pontos és részletes adatok, táblázatok és elemzések alapján a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent kiadványa. A könyv címe: „Az ipar helyzete az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor. A kiadvány szerzőit az a cél vezette, hogy a későbbi években a bázissal össze lehessen hasonlítani a ipar új, változott jellemző adatait. Az ipar 1960—67 közötti fejlődésének rövid ismertetése után bemutatják 1997. őszén, 69 vállalatnál folytatott vizsgálat eredményeit. Főleg a kapacitáskihasználásra, a beruházásokra és azok várható hatásaira kapunk feleletet. A könyv foglalkozik a termékek gyártásának koncentrációjával (az ipar minden főbb ágában), továbbá részletesen elemzi a vállalati eredmény és az állóeszközök, illetve az anyagi érdekeltség jellemző mutatóit, azok alakulását és összefüggéseit, vállalatonkénti szóródását. A most megjelent könyv Egerben, a Statisztikai Igaz-> gatóságon is kapható és me#» rendelhető. I * „Édes Apa! fi Már több mint egy hónapja nem vagy zöttünk, s nekem — talán a gyorsan pergő események miatt — úgy tűnik, mintha jóval nagyobb lenne ez az időbeli távolság. Csak bátorság, csak semmi nyugtalanság — igy búcsúztál. Az első napokban sokat aggódtam és azóta is egyre többet gondolok rád. Az életünkre gondolok és a házasságunkra gondolok. Tizenhét éves házasok vagyunk. Ha el is feledkeznénk erről, emlékeztetnek a gyerekek — Lali, aki tizenhatodik évét betöltötte és a 14 éves Zoltán. Te már akkor hivatásos katona voltál, amikor udvaroltál nekem. Féléves tiszt, alhadnagy, amikor összeházasodtunk. Sokat mondogattad: milyen sors vár egy katonatiszt feleségére, hogy a hivatás nem tűr asszonyt nyafogást, ellenkezést, s csak akkor mondjak igent, ha van bennem elég türelem, megértés, ha kész vagyok érted áldozatokra is. Szerettelek és vállaltam melletted mindent, amit egy katonafeleségnek vállalnia kell. Követtelek az új meg új állomáshelyekre, ahová téged a parancs szólított. Nem zsörtölődtem, ha éjjel zörgettek, csöngettek, s menned kellett. Ha álmos voltál, még éti sürgettelek, serkentettelek: igyekezz, menni kell. A csehszlovákiai események mindkettőnket aggodalommal töltöttek el. Sejtettem is talán, hogy sor kell kerüljön arra a lépésre, amely megakadályozza egy új 1956 eljövetelét. Nem kellett fárasztanod magad, hogy megmagyarázzad, miért kell menned neked is. Megértettem. Azt írtam e levél elején, hogy az első napokban sokat aggódtam. A falu Szabad Európa” mellett ült, a hazugságok és képtelenségek megsokszorozódtak, többféle értelmet nyertek a hírmondók száján. Nem hittünk a rémhíreknek, de meg kellett hallani, mert nem dughattuk be a fülünket. Megnyugtattak bennünket az itthon maradt tiszttársaid. És nagyon-nagyon megnyugtatott az, hogy ha rövid időre fi, hazajöttél és láthattalak. Megnyugtatott minden, amit te mondtál nekem. A gyerekek, Lali és Zoltán, jól vannak, egészségesek. Lali a miskolci villamosipari technikumban a második évet is jól kezdte. Ötszáz forintot adtam neki iskolaszerekre, könyvekre, nem hiszem, hogy valamit is visszahoz belőle. A zsebpénzt is megkapta, ahogy abban ketten megállapodtunk — száz
