Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

Verseny? Verseny? Verseny...! mazni — korántsem álltak hi­Hagymaszezon az egri ; re naponta 5—6 vagon makói hagyma érkezik feldolgozásra. A kiváló minőségű vöröshagy­mából február végéig összesen 150 vagonnal szállítanak exportra, főleg a nyugati országok­ba. Természetesen ezenkívül jelentős mennyiségű más zöldségféléket is tárolnak a 120 vagonos hűtőházban. Képünkön a beérkezett hagymaszállítmányt ellenőrzik a hűtőház udvarán. (Foto: Kiss Béla) Télre késisülnek Kétszázezer kémény Munka verseny... verseny... verseny... — ismételgette fá­sultan, minden érzelem nél­kül a minap az egyik isme­rősöm legyintett. — Ugyan! Erőltetett dolgok ezek, ké­rem! Én verseny nélkül is na­gyon jó megvagyok... Aztán kiderült, hogy az üzemben meglehetősen ké­nyelmes beosztásban dolgo­zik, s minden hónapban ha­zavisz egy elfogadható pénz­összeget. Hosszú ideje ugyan­annyit: sem többbet, sem ke­vesebbet s ő, a szerelőasztal mellett beéri ennyivel. Elpuhult a nyugodt mun­kahelyen. Állandó délelőt­tös: hatkor kezd és kettőkor lelép — ahogyan mondta. — Meg sem próbálta „kizökken­teni” magát megszokottságá- ból. Túl van már a negyve­nen — magyarázta életkorá­val a viselkedését — elfelej­tette rég a „nyüzsgést”, a „lelkesedést”. Nem töri a fe­jét az egyszerűbb, gazdasá­gosabb megoldásokon, mód­szereken, nem f áraszt ja ma­gát újításokkal, nem bújja a szakkönyveket Minek az?! Ö így is nagyon jól megvan — szajkózta... Furcsa gondolkodású isme­rősömről, úgy vélem, nem kell különösebben bizonygat­nom, hogy kissé helytelenül szemléli az életet Sommás megállapítását nyilván egyet­len vagy néhány rossz pél­dára alapozta. A versenyből csak a sokat emlegetett szó, a hangzatos vállalás, esetleg az agyondekorált, cirkalmas brigádnapló maradt meg ben­ne. Aligha kutatta azt, hogy a „fürkésző munka”, a töb­bet, jobbat akarás elsősorban saját boldogulását eredmé­nyezheti, a verseny — az iga­zi iparkodás — kis társasá­gának, csoportjának vagy brigádjának gyarapodását, anyagi, szellemi gazdagodását sietteti, az üzem egészének nyereségét növeli, s végsőso- xxxn valamennyiünk, a társa­dalom jólétét foltozza. Szemléletében bizonyosan ludas környezete is, ahol a rossz példát elleste. Való­színű, hogy a versenyszerve­zők — ha szabad így fogal­ÉPÜLETFELŰJÍTÁS. Izga­tott várakozás, amíg el nem kezdik, temérdek bosszúság, amíg végzik és határtalan öröm, amikor befejezik. Azt a felfordulást, ami együtt jár az ilyen munkákkal, alig le­het kifejezni. De — szüksé­ges rossz. Gyöngyösön a Török Ignác utca 15. számú házat is újjá­varázsolják. A munkát a me­gyei tanács építő vállalata végzi; Ennek a háznak az első részét, az utcai frontját komfortossá teszik, onnan két családot ki is költöztettek. Az udvari lakásokban azon­ban öt család együtt sír és nevet a munkásokkal, ök ma­radtak. És május óta nem nevetnek. Akkor fogtak hozzá ezek­nek a lakásoknak a feljaví­tásához. Parkettázás, cement­lapozás. ajtók, ablakok cse­réje és a festés elvégzése a feladat ezekben a lakásokban. Nem válik komfortossá az öt lakás, de megszépül .Annyi­ra, amennyire a rendelkezés­re álló pénzkeret engedi; A lakók örültek a felújí­tásnak. Gondolták, azt a né­hány hetet, amíg a munkát elvégzik az építők, valahogy átvészelik. Akkor még május volt a nyár elé néztek, egyet sem búsultak. Aztán meg- kezdődött a kálvária- össze- rámolni a bútorokat, kipa­kolni az udvarra. maid megint vissza. Egyszer, két­szer. sokszor. Közben üres ablakkeretek ásítoztak az ud­varra, beteg nő és férfi vár­ta- hogy visszakerülhessen a szobába, mielőbb, de hiába; A munka vontatottan haladt. ahogy teltek a he­tek, úgy fogyott lakók tü­relme is. Aztán segítségért fordultak a szerkesztőségünk­höz. Abban bíztak, hogy az teág tud tenni valamit. vatásuk magaslatán, a gyak­ran emlegettet szavakba nem öntöttek megfelelő tartalmat, nem fordították le azokat a hétköznapok, a minderuicpi élet érthető nyelvére. Ezért vannak most azok tőle olyan távol! Imitt-amott sajnos még ta­lálkozni ilyesféle esetekkel, de szerencsére már egyre több helyről sorolhatjuk az ellenkezőiket, a jobb példákat. Üzemeink túlnyomó részé­ben hozzáértéssel szervezik, lelkiismeretesen irányítják a munkaversenyt, amelyek a köznapi vetélkedések mind népszerűbb formái. A mozgalom úgyszólván év­ről évre nemesebb tartalmat kap. Két esztendeje a párt- kongresszust köszöntötték a dolgozók, tavaly a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom fél évszázados jubileu­mát, az idén pedig a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordu­lóját. A közelmúltban az SZMT közgazdasági bizottságának munkatársai 10 megyei válla­latnál gyűjtöttek tapasztala­tokat az idei, jubileum ver­senyről. Megállapításaik túl­nyomó részben kedvezőek: színvonalban sokat javultak a vállalások, azok szervesen kapcsolódnak a közös elkép­zelésekhez. Érződik, hogy a versenyzők alaposan ismerik feladataikat, a gondokon leg­jobb tudásuk szerint akarnak osztozni. Örvendetes, hogy az előző időszakhoz képest mint­egy 18—20 százalékkal több a műszaki fejlesztéssel, az anyagtakarékossággal kap­csolatos célkitűzés. Csupán az élelmiszeripari üzemek anyag- takarékossági vállalása meg­haladja a 21 millió forintot — amelyet természetesen nem a „hasunkon” spórolnak meg, hanem figyelmesebb munká­val érnek el, s éppenséggel mindannyian hasznát látjuk. S örvendetes, egyszersmind megnyugtató, hogy az összes­ségében — a postásokat, vas­utasokat s más közlekedési dolgozókat most nem számít­va — a versenyzők éves 111,5 így jutottunk él a vállalat gyöngyösi főépítésvezetőségé­hez. Érdeklődésünkre elmon­dották, hogv a Török Ignác utca 15. számú házban már az építőmesteri munkák lé­nyegében befejeződtek. A szakiparosokkal viszont Eger­ben rendelkeznek. Igaz, el­kezdték a festést az öt lakás­ban, de el kellett vinni az em­bereket egy másik munka­helyre. mert annak az épü­letnek az átadási határideje sürget. És kevés a szakmun­kás. Különben is a felújítás befejezése csak szeptember végére esedékes, tehát még nem késtek el. .még a szerző­dés előírásait tartják. Igen, az öt családnak kényelmetlen a helyzete, de hát vállalták, hogv ott laknak a munkák idején is. Ennyi volt a magyarázat. Ami el is fogadható. Csak egy dologban vitatko­zunk. A munkásszervezés ügyében. Véleményünk sze­rint nagyobb körültekintés­sel. emberséges szemlélettel meg lehetett volna oldani, hogy az öt családnak ne kel­lene hónapokon keresztül menekültként élni az udvaron, az összerámolt la­kásban. Elismerjük, az építő­ipar szakmunkásgondokkal bajlódik. Nekik sem könnyű. De az öt családnak sem ró- zsásabb a helyzete. Ez is szá­mít! Az ő idegeik sincsenek kötélből. Ezeknek a felnőt­teknek is dolgozniuk kell, eh kell végezni a munkájukat az üzemben, de hónapok óta nincs egy nyugodt napjuk. Felindult kitöréseiket idézni sem merjük. NAGYON ÖRÜLNEK AN­NAK, hogy szebb lesz a la­kásuk. hogy az ingatlankezelő tekintélyes összeget költ a fel­újításra. de a tanácsi építők­től több megértést reméltek. Sajnos, hiába. Az eltelt hó­napok ezt bizonyították. (g. mól—) millió forintos vállalásukból már június végéig 78,6 mil­lió forintot teljesítettek, a fél év végéig általában minden üzemben az ígéreteknek több mint a félét valóra váltot­ták! Az építő-, fa- és építő­anyagipari üzemek, vállala­tok pedig különösen jeles­kedtek, mivél már csaknem egész éves vállalásaikat tel­jesítették! Dolgoznak, tanulnak, s nap nap után az emberi segí­tőkészség, a társadalmi együttélés legszebb példáit adják a versenyzők — akik­nél sajnos, inkább csak a ter­melőmunkát tekintik elsődle­gesen. Ám az üzemi munka után így is kézé kerülnek a könyvek, egy-egy brigád töl­ti meg a mozi, a színház egész sorát, csoportok fogad­nak sajátjukká egy-egy elha­gyott vagy árva gyereket, s ígérik, hogy becsületes em­bert nevelnék belőle — má­sutt családi házak épülnek, lakások gazdagodnak közös segítséggel S ezen a ponton szakítanak a kénysze­rű formasággal, ki-ki itt bi­zonyítja, hogy nemcsak ki­tüntetésért, jutalmakért — hanem az emberség jóleső tudatáért is lehet, kell csele­kedni. Halad a verseny — amely­nél természetesen nincs kor­látozva a részvevők száma, „menet közben” is lehet ne­vezni. S érkeznek is szinte állandóan a „nevezések”. Mostanában éppen a BUBIV egri gyáregységének dolgozói készülődnek, hogy hosszú szünet után ők is csatlakoz­zanak. Csapataik a híreit sze­rint e hónap közepén állnak „rajthoz”. No, nem mintha eddig tétlenkedtek volna, hi­szen féléves eredményeik bi­zonyítják, hogy jól dolgoz­nak, hanem inkább azért, mert még többet akarnak ad­ni. Többet, jobbat adni — s szebben élni. Ilyesféle a jel­szavuk, akárcsak annyi más dolgozónak. S ennek hangoz­tatásához, megvalósításához talán sohasem lehet öreg, fá­radt az ember. Különösen úgy a negyven év körül, mint az az ismerősöm, aki megpró­bálta magyarázni érthetetlen „bizonyítványát”. A községi tanács üléséről érkezett Együd András, az átányi Béke Tsz elnöke, s alighogy leült asztalához, a főkönyvelőt kérette. — Hogy is állunk a szo­ciális alappal? Nagyon jól dolgoztak önkéntes rend­őreink, ülő lenne megjutal­mazni őket. Bárdos József főkönyvelő előveszi a kartont, amelyre a szociális és kulturális kiadá­sokat könyvelik, s megnyug­tatja az elnököt. — Jut pénz erre is. Bár.. 1 — Bár ... erősen fogy az alap. Az idén már 156 ezer forint ment el kulturális és szociális célra. — Akkor... Van még úgy 15 ezer forint havonként — végez gyors fejszámolást az elnök, s e sokféle szám halla­tán beszélgetésükbe kapcso­lódva kérdezem. — összességében mennyit tartalékoltak? — Ilyen kifizetésekre 238 ezer forintot. Ez a jövedel­münk 6—7 százalékát teszi ki a korábbi... — két—há­rom százalék helyett. A főkönyvelő ott forgatja még mindig a kezében a kar­tont, számokat jegyezget, né­zi, mi mindenre jut még pénz a szociális-kulturális alap­ból. — Eddig mire jutott? — A művelődési ház fenn­tartási költségeihez három­ezer forintot adunk, könyvek­re, újságokra is több ezer fo­rint jutott. Ezek közül pél­dául nagyon jól hasznosítjuk a Világgazdaság című folyó­iratot — kezdi sorolni a téte­leket a főkönyvelő, majd ki­Kétszáz évvel ezelőtt Mária Terézia uralkodása alatt hoz­ták az első törvényt a ké­ményseprőkről és munkájuk­ról. Akkoriban még nemigen ismerték, különösen falun a kéményseprést, s a kémény- tisztítás elhanyagolása bizony gyakorta okozott bajt. Fa­deszkákból építették kémé­nyeiket, ami aztán könnyen tűzet fogott. A gyakori tűz­vész miatt az urakodó kény­telen volt törvényeiben a ké­ményseprők munkájával is foglalkozni. Kiváltságos jogok­kal ruházta fel, s „állami szolgálatba” léptette őket. Minden házban kötelezővé tette a kémény tisztíttatását s erre külön adót szedetett, amiből aztán a kéményseprők a kincstáron keresztül része­sedtek. Azóta is rendeletek szabá­lyozzák a kéményseprők tűz- megelőző munkáját, akik egész évben folyamatosan segítésképpen Friss László főmezőgazdász veszi át a szót. — A szövetkezeti tagság szinte minden évben „kikö­veteli”, hogy legyen pénz ki­rándulásra, utazásra. Az ipa­ri vásárra is ötvenen mentek a szövetkezet pénzén, Szil­vásváradra pedig annyian jelentkeztek, hogy csak négy teherautó és egy mikrobusz tudta elvinni őket. Tudja ... a síkvidéki ember nagyon szereti a hegyeket, s a Sza- lajka-völgyben nagyon jól érezték magukat. De vannak, akik messzebbre is eljutnak. — Például? — Dósa László fogatos, Pap Mihály magtáros a Szov­jetunióba utazik az ősszel. A szövetkezeti tagok gyerekei pedig a Balatonon nyaral­hattak, a tsz hozzájárulásá­val. — Ezenkívül gondolni kell az öregek, nők napjára, a pe­dagógusokra, társadalmi ün­nepségekre. A zárszámadási közgyűlés is elvisz 6—8 ezer forintot, a KISZ-nek is 600 forinttal segíthettünk a sport­kör is megkap minden támo­gatást — szedi sorba a továb­bi tételeket Bárdos József főkönyvelő. — Ne felejtsd ki — inti az elnök —, hogy ösztöndíja­sunk is van; Kaja Árpád, aki itt lesz majd nálunk ál­latenyésztő 200 forintot kap havonta. — Ebből azért nehezen jön össze több mint 200 ezer fo­rint. Vagy ilyen sokba kerül itt a kirándulás, az ünnepsé­gek és a tsz sportkörének a támogatása ? — A legnagyobb tételről dolgoznak, s vigyáznak a „füstcsövekre”. Mégis, igazi szezonjuk: a nyár s az ősz. Ilyenkor végzik el a kémény­égetéseket, ami nem csekély feladat, mert például a Heves megyei Kéményseprő Válla­lat 70 dolgozójának mintegy 200 ezer kéményt kell „felké­szíteni” a télre, s a munkát a „hivatalos hideg” beállta előtt, október 15-ig, be kell fejezniük. Az emberek könnyen hi­szik azt, hogy a gázzal — a jövő tüzelőanyagával —, idő­vel elfogy a kéményseprők munkája. Pedig az elmúlt egy év alatt, csak Heves megyében, háromezer új kéményt építet­tek. S a kéményseprőknek, az új lakásba tervezett bizton­sági és gázkéményeket is tisz­títaniuk kell. Megkönnyíti munkájukat, hogy az utóbbi években a tető járdák zömét rendbe hozták, vagy éppen még nem is beszéltünk — vá­laszol rá az elnök — hiszen a legtöbb pénzt a betegeknek fizetjük. Táppénzre 6—7 ezer forint megy el havonta. — Télen még több is, mert akkor „ráérnek” betegesked­ni az emberek — teszi hozzá Friss László főmezőgazdász. — És a segélyek? — Arra is sok pénz kell. Nézzük csak... ifjabb Suha Istvánnak 400 forint szülési segély; Kása Sandáménak 600 forint, ifjabb Balogh Já­nos is erre kapott pénzt. Gö- möri Jánosné házasságit és Juhászék mindketten 6—600 forintot kaptak, mikor egy­bekeltek. Azonkívül még más rendkívüli segélyeket is ki­fizettünk öregeknek, maga­tehetetleneknek. De hosszú lenne mind felsorolni — men- tegetődzik a főkönyvelő. — Itt, a Béke Tsz-ben kik döntenek arról, hogy mire használják a szociális-kultu­rális alap forintjait? — A vezetőség elé visszük a kérelmet. — És a szociális bizottság? — Mostanában választot­tuk meg, még nemigen tud­nék sokat mondani működé­séről, — válaszolt az elnök, majd arról beszél, hogy bár jókora az az összeg, amelyet táppénzre, segélyezésre, sport- és kulturális, valamint társadalmi célokra felhasz­nálnak a tagság egyöntetűen megszavazta és a vezetőség is szívesen hozzájárul a kifize­tésekhez. — Tudja ... adni jó — sum­mázza a beszélgetést az el­nök —, de azért mértéket kell tartanunk. Kovács Endre „gazdái" megszüntették, s helyette tisztítóajtókat vágtak a Ké­ménybe — így a kémények őrei biztonságosabban közle­kedhetnek a magasban. Szezonmunka a nyáron a gyári kémények rendbe hor zása is. Ezen a nyáron közel négy és fél ezer gyári, illetve üzemi kéményt varázsoltak újjá megyeszerte. Ünnepna­pokon dolgoztak — amikor a gyár állt. Így születettek újjá az Egri Dohánygyár és a Hatvani Cukorgyár kémé­nyei is. Régi mesterség a kémény^ seprőké, ma is szükség van rájuk, — mégis évente csök­ken a jelentkezők száma. Ta­valy még egy, de ebben az évben már egy sem akadt, aki jelentkezett volna erre a szakmára. Pedig kell a ké­ményseprő-utánpótlás. A He­ves megyei Kéményseprő Vállalat dolgozóinak zöme már tíz-, illetve húsz éve, a vállalat fennállása óta ebben a szakmában s ezen a helyen dolgozik... b. 1. Gyűri főiskola — Budapesten Szeptemberben új típusú felsőoktatási intézményben kezdi meg 120 fiatal főiskolai tanulmányait. Az Elnöki Ta­nács rendelete értelmében mint ismeretes —• Győrött közlekedési és távközlési mű­szaki főiskolát létesítenek. A főiskola építését még ebben az ötéves tervben megkezdik és előreláthatólag az 1974— 75-ös tanév kezdetéig elké­szül. Addig a Budapesti Mű­szaki Egyetemen — annak szellemi és szakmai segítségével, de önálló intéz­ményként — kezdi meg mű­ködését a négy karra terve­zett győri főiskola közlekedés si-építési kara, amely út-híd- vasútépítési és fenntartási szakokra tagozódik. A KPM és a KGM támoga­tásával létesítendő győri fő­iskola így már az idei tanév­ben megkezdheti úttörő tevé­kenységét, az üzemmérnöki képzést. A főiskolára már az idén is nagy számban pályáztak s 120 hallgatónak sikerült fel­vételit nyernie. A fiatalok több mint fele vidéki. Vala­mennyien a Budapesti Mű­szaki Egyetem Rózsa Ferenc Kollégiumában kapnak ott­hont. Az új főiskola ünnepi tan­évnyitóját szeptember 9-én tartják a Budapesti Műszaki Egyetemen. (MTI) 1968. szeptember 7., szombat Mint a menekültek — hónapokig Gy. Gy. Hz átányi Béke Tsz 238 ezer Segélyre, kirándulásra, táppénzre, sportra, könyvekre és ünnepségekre ■ BK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom