Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
Kisvargáék háza A liszkóiak segítsége a katonák hozzátartozóinak A Mátravidéki Fémművek pártbizottsági titkára, Gotyár Lajos szokatlan munkát végez. Leveleket osztályoz. — Megtudták, hogy felkeressük a-i nemrég bevonult katonákat, § a családtagok, hozzátartozók, barátok, munkatársak egymás után hozták a leveleket, hogy vigyük el nekik — ad magyarázatot a szokatlan tevékenységről és tovább szortírozza a leveleket. Maid kiszól, hogy szerezzenek 60 filléres bélyegeGyörgy. — Pótfelvételi lesz a bevonultak számára. Ezt üzenték a gépipari technikumból. Lakó Tibor diszpécsernek ugyanis most kellene felvételi vizsgára mennie a salgótarjáni gépipari technikumba, ám katonai szolgálata miatt ez lehetetlen, de a gyáriak közbejártak érdekében, hogy leszerelése után megkezdhesse tanulmányait. Kékköpenyes, szemüveges nő nyit be ezután, s félénken éppen sarat cipel a kőművesek sürgető csoportjához. — Jöttek volna többen is — mondja Kalicz István, — pedig csak annyit szóltak, hogy „a Lacihoz ki kellene menni, emberek!” Nekünk is szombatra kell elkészíteni egy fontos gépet, de rögtön jelentkeztünk. Most mindenesetre estig itt keverjük a maltert, hordjuk a sarat, követ, és valahogy összehozzuk azért a prést is. És ha rajta leszünk a képen, biztos megket, mert néhányan a nagy sietségben elfelejtettek bélyeget ragasztani a borítékra. A pártbizottság titkára személyesen viszi ezeket a leveleket a gyárból bevonult katonáknak, vagy legalábbis segít abban, hogy mielőbb kézhez kaphassa például Zagyva József honvéd, örfi Bélának és brigádjának sorait, amelyet a legkézenfekvőbb pecséttel hitelesítettek, a boríték hátlapjára ugyanis odanyomták olajos ujjúkat. Hogy a levélben mit írtak, azt nem lehet tudni, de minden bizonnyal biztatást, egy-két hazai hírt és aki a brigádot ismeri, feltételezi, néhány élcet is, hogy a távolban is érezhesse társuk: a brigád kedve töretlen és alig várják, hogy őt is bevonhassák a közös „heccekbe”. Sok-sok ilyen levél indul ezekben a napokban útra a gyárból, közte Mata Sándor honvédnak, Baia Istvánnak, akiket az ötös üzem dolgozói keresnek fel soraikkal. Nemcsak e levelek bizonyítékai annak, hogy a Mátravidéki Fémművekben az első pillanattól kezdve sokat törődnek azzal, hogy az állampolgári kötelességüket teljesítő katonák ne szakadjanak el a gyártól és pótolják helyüket a munkapadoknál, s hozzátartozóikat sem hagyják magukra. — Amint a behívókat kikézbesítették, nemsokára összeültünk a gazdasági vezetőkkel, hogy megtehessük a szükséges intézkedéseket — idézi vissza az elmúlt napok egyikét Gotyár Lajos. — Főleg a szakemberek hiányoztak. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy az átcsoportosítás gyorsan és simán ment végbe. A kísérleti üzemből, akik értettek a lakatosszakmához, azonnal átmentek dolgozni más üzemekbe, az irodákból a műszakiak vállaltak gyakorlati munkát, s a termelésben nem volt lényeges megtorpanás. A gyáriak azonban nemcsak gyorsan betöltötték azt az űrt. amelyet a bevonuló katonák hagytak a munkapadok, íróasztalok mellet.t, de szinte rögtön keresték a lehetőségeket arra is, hogy családjukról, hozzátartozóikról gondoskodjanak. A pártmunkások már az első napokban meglátogatták a bevonult katonák családjait és tudakolták, miben lehetnek segítségükre. Ez a gondoskodás jólesett, is éltek is vele. A pártbizottság irodájára szinte percenként kopogtatnak be a hír- ' hozók. — Megkaptam a választ lakó Tibor ügyében — közli Gotyár Lajossal Józsa kérdi: lehet-e még levelet küldeni? Aztán hogy megnyugtató választ kap, munkatársnője nevében is szól, akinek férje ugyan nem a gyárban dolgozik, de ő is szeretne néhány sort írni. Sietve megy el, hogy a biztató választ vihesse. Aztán jelentkeznek a párttitkárok. Az egyik közli, hogy sajnos eddig nem tudott ablaküveget felhajtani az általa segített építkezés befejezéséhez. A másik arról ad ^jelentést”, hogy a katonának bevonult mérnök lakásán sikerült meggyorsítani a cserépkályha átépítését, ami annál is inkább sürgető, mert gyereket vár a család. — A rendészetről szóltak, hogy sikerült cserepet szerezni a TÜZÉP-től, adják át az üzenetet Gotyár Lajosnak. Ez a jó hír Mata Sándor családját érinti kellemesen ahol szintén a napokban öltötte fel a katonaruhát a kenyérkereső. Jebelóczki Béla párttitkár szintén hasonló ügyben jön. egy besenyőtelki munkatársa kérte segítségét, szintén ahhoz, hogy ne akadjon meg az építkezés a családfő bevonulása miatt. Segítenek ahol lehet. — Amikor megtudtuk, hogy Kisvarga Laci bevonult, rögtön szóltunk a „nagyfőnöknek”. hogy szívesen kimen- nónk segíteni a ház építésénél. — Kalicz István géplakatos kezdi így a röpke beszélgetést a siroki faluszélen, ahol nyakig munkában találtuk őt és társait a kőhordásban. Kisvarga László, a tmk lakatosa, amikor behívóparancsát megkapta, még csak az alapjait látta leendő otthonának. Most tető alatt a háromszobás gyönyörű ház, pedig csak néhány napja, hogy búcsút vett feleségétől szőke kislányától. — Nagyot néz, ha megjön, vagy ha el tudjuk küldeni a ház fényképét — mondja az édesanyja, aki szintén ott. szorgoskodik a kőművesek mellett. — Ilyen gyorsan talán akkor sem épült volna fel, ha mindennap ő is itt dolgozik. Kisvarga László dolgos kezét ugyanis sokan pótolják ennél az építkezésnél. Amikor szóba kerül, hogy kik is segítettek eddig, nagy vita támad. Nevek röpködnek Köztes György... Gyurcsik Sán dór... meg volt itt egy százados is... És a munkásőrök? Csárádi János, Borícs Sándor. .. Zelei János a focista, na és most itt az Andor. Ezt a fiatalemberre mondják. Hliva Andor géplakatosra, aki munkatársa a bevonult Kisvarga Lászlónak, s most Sorsolt, emberek A vándorévek ntán örül Laei, nekünk is meg a I háznak is. A beszélgetés alatt egy percre sem állt a munka, épült Kisvargáék háza, s mivel a távollévő fiatal családfő nem értesült még arról, hogy már tető alatt az otthona, ezzel az írással és fényképpel üzenjük neki és a többi katonának is: munkatársaik, rokonaik folytatják a munkát, amelyet ők a haza fegyveres szolgálata miatt néhány napja abbahagytak. Kovács Endre Hl.lIOS GYÖRGY* ALKALOM „Kényes témáról volt sző a a Belkereskedelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján” — olvastam. Vajon milyen kényes témát közöltek a sokat tapasztalt újságírókkal? Arról volt szó, hogy a kedves vevők hébe-hóba lopnak az üzletekben. Az újságcikknek, mely e sajnálatos felfedezésről beszámolt, ez volt a címe: „Némelyik vevő megfeledkezik magáról”. S a főosztályvezető beszámolóját ugyanez a gyengéd, tapintatos hang jellemezte. Szomorú szívvel emlékezett meg egyes vevők feledékenységé- ről. Utána több illetékes vezető statisztikai adatokkal támasztotta alá a „sajnálatos tapasztalatokat”. De, mint jó kereskedelmi szakemberekhez illik, sietve megnyugtatták az újságírókat és a kedves vevőket, mondván: igazán. túlzás volna azt állítani, hogy sokat lopunk. Még ezrelékekben is nehéz lenne kifejezni, hogy a közértek forgalmához viszonyítva: milyen rendkívül keveset lopunk. Bevallom, ennél a résznél egy kis büszkeséget is éreztem. A későbbiekben azonban kiderült, hogy e csekélyke szám csak a leleplezett lopások száma. Ebből nyomban megértettem, hogy a le nem leplezett, lopás enné:, jóval több. Érthető tehát, hogy a vevőközönség által fehérköpenyes detektíveknek elkePusztamonosfor kis község Szolnok megyében. Ebben a faluban született 1932-ben Meleg József. Már kisgyermek korában szerette a gépeket. Csépiés idején mindig a traktor és a cséplő körül forgolódott. Ha volt valami baj, ő is beállt barátjával együtt a javítók közé. Minden alkalommal alaposan összekente a ruháját, amit édesanyja gyakran nem tűrt el szó nélkül. Ahogy nőtt, egyre több mindent értett meg a gépek bonyolult szerkezetéből. Tizenhárom éves volt, amikor véget ért a második világháború. A felszabadulás után kitanulta a lakatosmesterséget, s szakmával a kezében megkezdte vándoréletét. Dolgozott a pusztavámi bányában, Budapesten sofőrként — mert közben jogosítványt is szerzett —, Várpalotán, Mi- zserfán és 1966-tól Visontán, a Thorez Bányaüzem külszíni fejtésén. Pest kivételével mindenütt a szénbányákban, a hatalmas gépóriások kö- közöjt. Meleg József jól megtermett ember, igazi bányászaikat. Fején fehér védősisak, inge kigombolva, nadrágja és kabátja olajos volt, mint régen. Lábán megkopott bakancs, kezében aktatáskát fogott. Megismerkedtünk, aztán leültünk egy kis beszélgetésre. — A 36. évemet taposom. Hogy, hogy nem, nőtlen vagyok. 1966-ban jöttem ide, azelőtt gyakran változott a munkahelyem. A föld alatt mindössze két hónapot dolgoztam Nagybátonyban. A felszínen több gép működik, nagyobbak a lehetőségek, többet tudunk termelni. Ha visszaemlékszem, egyik munkahelyemben sem csalódtam. Talán itt, Visontán a legjobb. Jó gárda dolgozik együtt, javarészt fiatalabbak. Én a 36 évemmel is elég jól mozgok. 1966-ban elvégeztem a gépipari technikumot Salgótarjánban. Jelenleg egy resztéit kereskedelmi dolgozók árgus szemmel figyelik a kedves vevőt. Itt már- már elszomorodtam; de szerencsére a rákövetkező határozott kijelentés megvigasztalt: „Megengedhetetlen azonban a vásárlóközönség alaptalan zaklatása és gyanúsítása”. Ezt csak üdvözölni tudom... Illetve, egy kicsit még gondolkodnom kell felette. Vajon mikor derül ki, hogy a kedves vevőt alaptalanul zaklatták és gyanúsították? Ez csak az irodán vagy a raktárban derülhet ki, ahová a kedves vevőt bekísérték, hogy kitapogassák a zsebeit. Addig a jó isten sem tudná megmondani, hogy okkal vagy ok nélkül gyanúsították-e. Ez a lehetőség megint elcsüggesztett. Különösen a nagyon is méltányolható magyarázata, mely szerint az esetleges leltárhiány kihat a dolgozók prémiumára és év végi nyereségrészesedésükre. Érthető tehát, nagyon is figyelnek arra, nehogy némelyik vevő megfeledkezzék magáról. Még szerencse, hogy ezután nyomban a következőket mondták: „De ettől függetlenül körültekintőbben és udvariasabban kell bánniuk a vásárlókkal”. Ennek megint módfelett megörültem. Illetve mit jelent az, hogy függetlenül a bolti tolvajoktól körültekintőbben és udvariasabban kell bánni a vásárlóval? A bolti lopásokról lévén szó, csak azt jelentheti: nagyon körültekintően kell megítélni, hogy a kedves vevő lopott-e. vagy sem; s az esetleges gyanút rendkívül udvarias formában kell közölni vele. Sajnos, a lopás gondolatá1200-as kotrógépen vágyók gépmester. Ez a „lánc” 1700 köbméter földet mozgat meg óránként. Napi 15 órát működik, csak így tudjuk elérni a kitűzött célt. Egy-egy munkából kiesett óra néha nagyon megnehezíti helyzetünket. Különösen esős időszakban. Olyankor kettőzött akarattal kell csinálni mindent. Csak úgy megy. Napi 8—9 órát vagyok a gépek körül, Gyöngyösről járok mindennap autóbusszal ide. Reggel korán kelek, ugyanúgy, mint a többiek, fél négy—négy órakor. Délután pedig megint négy óra, mire hazaérek. Eléggé elfáradunk, mire letelik a műszak, de azért barátaimmal eljárok szórakozni néha. Nagyon örülök a szabad szombatnak. Hét végén felszedelőzködöm és kiruccanok a Mátrába. Szeretem a csendet, az erdőt. Az itteni nagy zaj után a kirándulás és a szabad levegő igazán felfrissít. Nagyon szeretek olvasni. Képes vagyok 10—11 órát egyfolytában eltölteni egy jó könyv fölött. A jövőt illetően vannak még terveim, mint másoknak. Szeretnék már letelepedni valahol és megnősülni- Tetszik Gyöngyös és maga az egész vidék is. Szívesen laknék itt. Remélem, szerény kívánságaim teljesülnek és a vándorélet után ezen a környéken telepszem le. A bányásznapon Meleg József a Bányászat kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. Kiérdemelte a jutalmat. Életét, munkáját a bányászatnak szentelte. P. S. Közgyűlés... — részletekben Rengeteg fáradsággal, bajjal lehetett — különösen dologidőben — összehozni egy-egy nagyobb taglétszámú szövetkezet közgyűlését. Nehezítette a dolgot, hogy sok községben — különösen a szövetkezetek egyesülése után — nem is nagyon akadt megfelelő hely ennyi embernek. A tagság egy része a folyosón, az iskola, a kultúrház előterében „hallgatta” a közgyűlésen elmondottakat. Legtöbbször csak úgy, szájról szálra adták az adatokat, az elnök, vagy a hozzászólók kijelentéseit, s ezekből sok félreértés származott. Ezeket a nehézségeket vette figyelembe az új termelőszövetkezeti törvény, amikor intézkedett abban is, hogy ne háromhavon- ként. hanem évenként csak egy-két esetben hívják össze a szövetkezet tagságát, közgyűlésre. Ez egyáltalán nem jelenti val nem foglalkozó vevő vásárlási örömét erősen csökkentette eddig is, hogy éber szemek figyelték minden mozdulatát. Most megígérték, hogy ezentúl minden másképp lesz. Felületesen nem szabad többé senkit sem gyanúsítani. Az eladót szigorúan felszólítják arra: körültekintően és alaposan nézze meg, kit merészel gyanúsítani. Tehát az eladó — nehogy véletlenül ártatlant gyanúsítson — még gondosabban fogja figyelni a kedves vevőt. Igaz, nem azért, hogy lop-e; éppen ellenkezőleg, hogy tiszta szívvel meggyőződhessék a vásárló teljes ártatlanságáról. Most már csak az a fontos, hogy a vevőt fokozott gondossággal szemmel tartó eladó tekintetéből ne az su- gározzék: figyellek, te alak, mert gyanús vagy nekem. Hanem az sugározzák: figyellek, te kedves vásárló, nehogy istenments, alaptalanul gyanúsítsalak. Bemard Shaw azzal magyarázta a házasság intézményének tartósságát, hogy az egyesíti a kísértés maximumát az alkalom maximumával. Az ő idejében még ismeretlenek voltak az önkiszolgáló közért-boltok. Ezeknek, szemben a házassággal, az a legfőbb hátrányuk, hogy szintén egyesítik a kisértés maximumát az alkalom maximumával. A házasságban olt kísért a kedves nő, s Ott a töméntelen alkalom, hogy öt magunkévá tegyük. Az ön- kiszolgáló közértekben pedig — bocsánat a méltatlan hasonlatért — ott kísért a szardínia és a tábla csokoládé, s ott a töméntelen alkalom, hogy ezeket magunkévá tegyük. Láthatjuk tehát, milyen pokolian nehéz erkölcsi alapelveket és emberi magatartásokat összeeayeztetni. Ha az önkiszolgáló üzletekre gondolok: az emberiség sorsát egyszerre nehezen men- oldho+ónak érzem. Aki be:én ecVI ilyen jir1e*he- hivafnlhAl gyanússá válik S ez szinte természetes. „Némelyik vevő megfeledkezik magáról” — azt, hogy ezzel csorbult a szövetkezeti gazdák beleszólási joga a közös gazdaság ügyeinek intézésébe, hiszen más módon, más fórumokon mondhatják el, sőt kérik is véleményüket, javaslatukat. Az új szabály értelmében ugyanis lehetőség adódik arra, hogy a közgyűlést több helyen, vagy ugyanabban a helyiségben, de egymást követő „részletekben” tartsák meg. Ezzel az új lehetőséggel örömmel élnek megyénk közös gazdaságai. Különösen azokon a helyeken, ahol a nagyobb távolságok, közlekedési akadályok, vagy a teremhiány nehezítette az egész szövetkezeti tagság gyakori összehívását. Ahogy mondani szokás: a közös gazdaságok örömmel „befizettek” erre a mai körülményeket figyelembe vevő közgyűlési „részletakcióra”. K. E. írja Igazán tisztelettudóan az újság. De melyik az a némelyik? — töprengek jogos aggodalommal az üzletben. Mit tehetnek egyebet: figyelnek bennünket. Ha nagyon figyelnek: természetes, hogy megsértődünk. Ha nem figyelnek nagyon, könnyebben tévedhetnek: s akkor természetesen — még jobban megsértődünk. Tehát, hogy ne bántsanak meg az alaptalan és megszégyenítő gyanúsítással, még jobban figyelnek — a tévedések elkerülése végett. Mi pedig még jobban megsértődünk. Hol itt a megoldás? Tartok tőle, hogy ezen a kereskedelmi iskolákban bevezetésre kerülő új tantárgy sem tud lényegesen változtatni. Ott, mint olvasom, megtanulják majd a tanulók, hogyan kell a legtapintatosabban, a legkevésbé bántóan viselkedni a bolti tolvajoknak vélt vásárlókkal. Ók az összes vásárlók néhány ezrelékét jelentik csak, s így aránylag könnyű, valameny- nyiükkel udvariasnak lenni. Én mindenesetre elhatároztam, ha legközelebb tiz deka szalámit vásárolok, s azzal egyik pénztártól a másikig zavarnak, mert vagy a blokkológép romlott el, vagy éppen a blokkokat számolják össze — odaállok az üzletvezető elé. Becsületesen a szemébe nézek, s így szólok halkan: „Vezető kartárs, én ezt a szalámit loptam”. Erre hárman udvariasan körülvesznek, bekísérnek a kényelmes irodába — s tekintettel vallomásomra és őszinte megbánásomra: kifizettetik velem a szalámi árát, és elbocsátanak. Én pedig könnyű szívvel megyek ki az üzlet-, bői. ahol vásárló társaim hosszú sora kígyózik az egi/etlen pénztár előtt —, tekintve, hogy ők nem löpták semmit. Mmüimr 3 1968. szeptember 5., csütörtök
