Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

Prototípus lesz az új egri tejüzem Napfogyatkozás — I Elkészültek az új egri tej­üzem tervei. A korszerű léte­sítményt a Sas útra telepítik. A tejüzem jelenéről és jövő­jéről Sebestyén Jánossal, az egri üzem vezetőjével be­szélgettünk. — Milyen céllal épül tej­üzem Egerben? — A Sas úti üzem két célt is szolgál. Egyik: a lakosság tejtermék szükségletének tel­jes mértékű biztosítása és a választék növelése, valamint a most működő üzem zsúfolt­ságának megszüntetése. — Mi tette sürgőssé az épí­tést? — Több ok sürgeti az új üzem létrehozását. Ezek kö­zül talán a legfontosabb a most működő üzem épületé­. nek elavultsága és a lakosság számának növekedése, ami­ből következik a nagyobb mennyiségi és minőségi igény. Az egyre növekvő megrendeléseket később csak korszerűen felszerelt és a higiéniai követelményeknek megfelelő gépekkel tudjuk biztosítani. — Melyik vállalat lesz a kivitelező, és mennyi a be­ruházási összeg? — Tudomásunk szerint a Nehézipari Építő Vállalat végzi az építési munkákat. Az építési költség közel 00 millió forint. — Jelenleg milyen termé­kek kerülnek ki az üzem­ből? — Naponta átlagosan 20— 25 ezer liter tejet dolgozunk fel. Ebből készítünk „kannás tejet”, tejfölt, túrót, kakaót, citromos joghurtot, ízesített vajkrémet, körözöttet és „cse­csemőtejet”. — Miben változik a terme­lés az új'üzemben? — Egy biztos, teljesen más körülmények között dolgo­zunk, s jóval nagyobb meny- nyiségben. Naponta 50 000 li­ter tejet dolgozunk feL Az új üzem profilja a palacko­zás lesz, ugyanis 1971-re fel­épül egy másik üzem Miskol­con, amely nagy mennyiségű vajat és egyéb termékeket készít. Az ott készült termé­kekből bőven jut Heves me­gyébe is. — A Sas úti üzem naponta 15 000 liter „kannás tejet”, és 19 000 liter „palackozott te­jet”, ezer liter tejfölt, 1000 kilogramm túrót szállít az üzletekbe és 600 liter palac­kozott „iskolatejet” küld a tanintézetekbe. A tervezésnél figyelembe vették a régebbi tapasztalatokat és ezek fel- használásával készültek el a tervdokumentációk. De ilyen típusú üzem még nincs az or­szágban és reméljük, hogy beválik a prototípus. Az üzemvezető elmondta, hogy az új egri tejüzem épí­tését a terv szerint november 15-én kezdik, 1971 tavaszán pedig elkészül, és tejet, tej­terméket szállít az új üzem. P. S. az égbolt vasárnap délelőtti programja Vasárnap délelőttre érde­kes látnivalóról gondoskodik számunkra az égbolt. Három­negyed 11 és 1 óra között részleges napfogyatkozás lesz Budapestről nézve a Hold pontosan 10 óra 43 perc és 9 másodperckor érkezik el — természetesen csak látszólag — a napkorong északkeleti széléhez, s egyre nagyobb da­rabot „harap ki belőle” dél­nyugat felé haladtában. A napfogyatkozás maximuma 11 óra 50 perc és 2 másod­perckor érkezik el, amikor is a Nap felületének már 46,3 százaléka lesz sötét. Azután a Hold kezd ismét kiúszni a Nap elől és 12 óra 55 perc 9 másodperckor teljesen lecsú­szik a napkorong délnyugati peremén. Az egész folyamat a külön­böző földrajzi pontokról ter­mészetesen különböző idő­pontokban lesz látható, bár az eltérés hazánk különböző helyein mindössze néhány perces. ‘ Gyártmányukkal gyártanak fl Bervában megkezdték a MECMBN léghengerek sorozatszerelését (Simon Imre tudósítónk jelenti.0 Tízéves svéd magyar ál­lamközi szerződés biztosítja az egri Finomszereivénygyár számára a MECM AN léghen­gerek gyártását. A „O” széria gyártása után az egri gyár először pótalkat­részeket szállított a megadott határidőre a svéd cég meg­rendelőinek. A napokban kü­lönböző lökethosszú léghen­gerek sorozat szerelését kezd­ték a Finomszerelvénygyár dolgozói. Az év utolsó negye­dében még 6250 pneumatikus gyártmányt kell szállítani a külföldi partnereknek: Januártól a külföldi és ha­zai megrendelések kielégíté­sére a MECMAN-csarnokká átalakított 17-es üzemben történik a gyártás. A mű­helyben jelenleg még a kifu­tó orvosi fecskendő utolsó té­teleit gyártják, de a tmk- munkások már hozzákezdtek a műhely átalakításához. A vállalat hagyományos termé­keit felváltó új termék mű- velerijégzéseit már elsajátí­tották a dolgozók. A bervai gyárban saját ter­méküket, a pneumatikái ele­meket alkalmazták több mű­velet végzésénél. Üzemel már a szereidébe telepített políro­zó célgép, ugyancsak a gyár termékeivel. MECMÁN-ele- mékkel működik a MEC- MAN-dugattyúrúd hátlap­marása. Rétfalvi Lászlóné. a válla­lat fennállása óta 15 éve -dol­gozik a gyárban. A MEC- MAN-gyártmányok szerelésé­hez nyert beosztást és derű­sen mondja: — Mindenütt MECMAN- elem. Ha otthon nem tudok aludni, gondolatban MEC- MAN-elemekkel szerelem fel az ágyamat, hogy álomba ringasson ... Bajzáth Lajos szereldei cso­portvezető rendkívül szereti az úi gyártmányt Ha gyártás közben bármilyen váratlan akadály mutatkozik, rendsze­rint nyomban megtalálja a legcélszerűbb megoldást. Iskolapad... munkapad Ne legyen méltatlan a búcsúzás Ezrekre tehető azok szá­ma megyénkben, akik nem tudtak szakmájuk, vagy be­tegségük, koruk miatt tel­jes jogú tagjai lenni a ter­melőszövetkezetnek. Évekig úgy szerepeltek ők a közös gazdaságok nyilvántartásá­ban, mint pártoló tagok. Közülük sok nyugdíjas, al­kalmazott, munkás rendsze­resen segített a sürgető me­zőgazdasági munkák elvég­zésében, a szakemberek a tervek kidolgozásában vagy egy-egy melléküzemág meg­alapozásában, mások a gé­pek, építőanyagok megszer­zésében. Egyszóval: ahol tudtak könnyítettek a kez­deti nehézségeken, gondo­kon. Nem utolsósorban segítet­tek azzal, hogy mezőgazda- sági munkaeszközeiket s földjüket közös használat­ba adták s ezzel is hozzájá­rultak a szövetkezeti vagyon gyarapításához, a nagyüze­mi gazdálkodás kialakítá­sához. Az új tsz törvény értel­mében megszűnik a pártoló tagság „intézménye”. A volt pártoló tagokat a termelő- szövetkezetekben megkér­dezték: akarnak-e teljes jo­gú tagok lenni? Közülük sokan igennel válaszoltak erre a kérdésre s csak a hat­vani járásban 124-en kap­ták meg a közgyűlés jóvá­hagyását a szövetkezetbe való felvételre a 756 pártoló tagból. Máshol is kezd ren­deződni ez a kérdés, Kere- esenden s több más község­ken már tisztázták a pártoló tagság ügyét. Különösen azokon a helyeken ment ez könnyen, ahol csak négyen- öten voltak érdekelve, de Füzesabonyban — mint- ahogy azt már megírtuk — sokkal komolyabb gondot jelent e kérdés végső rende­zése, hiszen több száz em­bert foglalkoztat a pártoló tagok jövője. Az idén ugyan biztosítot­ták számukra a földhaszná­latot, a háztájit, de 1969. január 1-vel már eldőlnek a földjogi kérdések, hogy a volt pártoló tagok mennyi földet tarthatnak meg a kö­vetkező években, vagy a kö­zös gazdaság birtokába jut­nak az általuk bevitt föl­dek. A jogszabályok addigra pontosan rögzítik miként kerül mindez végrehajtás­ra, ám ettől függetlenül igazságtalan nagyon káros lenne egyszerű jogi kérdés­ként kezelni a volt pártoló tagok ügyét. Említettük érdemeiket, hogy mennyit segítettek több mint egy évtizeden át, — ha nem is mindannyian. Ezért fokozott gonddal, ta­pintattal, figyelmességgel, érdemeik figyelembevéte­lével kellene rendezni ügyü­ket, hiszen a pártoló tagság megszűnéséhez nem az ő magatartásuk szolgáltatta az okot az idő járt el e fölött az „intézmény” fölött. Ne legyen tehát méltat­lan búcsúztatásuk a szö­vetkezeteknél. K. E. Mindkettőt elfoglalták ezekben a napokban a Mátravidé- lci Fémművek ipari tanulói. Az idén 46-an kezdtek — köztük hat érettségizett fiatal —, hogy elsajátítsák a szerszám-, gép­lakatos szakmát, jó esztergályosok, köszörűsök lehessenek. A legjobb szakmunkásokból válogatták ki a mestereket, akik a szakma fortélyait ismertetik meg velük, hiszen Török Sándor, Bíró László, Kotroczó László hosszú évek óta nagy szakmai elismerést vívott ki magának a gyárban. A gyár szakmunkás-utánpótlását a közel 120 ipari tanuló sem tudja biztosítani. Ezért a Liszkóban jelentős anyagi áldozattal új tanműhely épül, ahol olyan körülmények kö­zött dolgozhatnak, tanulhatnak a szakmunkás-jelöltek, amely minden bizonnyal egyre több társuknak ad kedvet a vasas szakmához. (Foto: Csertő István) 250 ezer forint üzembővítésre Bevezették a 44 órás munkahetet a hatvani gombüzemben (Tudósítónktól.) Két esztendővel ezelőtt kezdte meg működését Hat­vanban a Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat 3. sz. üzeme. A hatvani „gembgyár”-ban negyvenhat asszony kezdte meg a gombok válogatását, ma már több mint 100 nő dolgozik itt. s nem csupán válogatást végzik, hanem kü­lönböző gépek felszerelése után megkezdték a helyszí­nen a divatgombok gyártá­sát, s exportra történő csoma­golását is. 1967-ben az üzem termelési értéke alig haladta meg az ötmilliót, ez az ösz- szeg egy esztendő alatt a két­szeresére növekedett. Több millió darab, különböző nagy­ságú és színű gombot küldtek a Szovjetunióba. Vietnamba és Albániába. Az asszonyok általában elé­gedettek a keresettel, havonta átlagosan 1300—1400 forintot keresnek. A sok hatvani nő­nek munkát adó üzemi fej­lesztéséhez a városi tanács is hozzájárul. 240 ezer forintot költenek az üzem bővítésére ebben az évben. Az üzembő- vítéssél egy időben oldják meg a dolgozók szociális ellá­tását, öltözőket, fürdőt léte­sítenek. A iobb munkakörül­mények biztosítását szolgálta a közelmúltban felsz^’-elt por­elszívó berendezés, és a köz­ponti fűtés bevezetése. 1969-re rr az Eia Kinézek az abla­kon. Esik az eső. — A fene egye meg, hát nem esik az eső megint!? — morgoló­dom dühösen, mint­ha személyes sértés­nek venném, hogy esik az eső. Nézem a kövezetét, mint válik egyre fényesebbé, sö­téten fénylővé, mint­ha zsírral kenték vol­na be az érthetetle­nül megfeketedett járdát, az úttestet. Nem vad zápor veri az utcát, amelyet legalább nézni lehet és csodálni. Nem. Vacak permet nyá­ladzik az égből, mint­ha degenerált felhők roskadtak volna a házak peremére. Az előbb még ol­vastam, hanyatt vetve magam a heverőn, négyszemközti, intim barátságban a könyv­vel. Nem is tudom, miért kászálódtam fel. Cigarettáért? Vagy megkerülni, mint valami világjá­ró, az asztalt? És most itt állok az ab­laknál, kint esik az eső, az iménti csen­des intimitás ásító unalommá vált. Mert kint esik az eső. Ki érti ezt? Nem akarok menni sehová. Olvas­ni akarok. Itthon. Nincs szántóföldem, kerti veteményem. Könyvem van, amit itthon, a falak között olvasni akartam. És mert most kint esik az eső, bent csende­sen és makacsul mar- dosni kezd az unalom és a méreg. Miért? Soha életemben nem voltam a termé­szet gyermeke. Még a fattya sem, jószerint. Aszfalton, városon nőtt penészvirág vol­tam és nyilván ma­radok is, akinek az orrát úgy elfertőzte a gyárak füstje, a mo­torok benzin- és olaj­bűze, hogy lassan már a kvargli és a rózsa között sem tudna szagló szerv év el kü­lönbséget tenni. Esik az eső. A fenébe is, hadd essék. Miért za­varjon az engem, bent a szobában, a szobában, amely bent van a városban, ami­kor ráadásul még ki sem akarok menni, miért zavarjon en­gem, hogy esik az eső?! Miért? Sarkon fordulok, faképnél hagyom, mint valami részvét­len idegen az abla­kot, mögötte kint a nyáladzó esőt, a fe­ketére zsírosodott asz­falttal, az ernyős, csoszogo embereket: olvassunk tovább! El­helyezkedem nagy kényelmesen, feleme­lem a könyvet és sor­jázni kezdek a betűk rendjén. Vajon esik-e még? Biztos. És, ha nem? Maradj csak nyugton — parancsol­gatom magamra a fekvést, az olvasási és szinte beleerőlte­tem tekintetem és gondolataim a sorok, a szavak közé, mint valami fogaskereket. Erőltetem, de nem megy. Az istennek sem megy. Most esik. vagy nem esik? Megnézzem? Nem nézem. Természetes, hogy megnézem. Ott állok megint az ablak mö­gött és nézem az ut­cát, amelyre meg- megcsendesedve bo- riíl a vízzé vált /eí­hök fekete köpenye. Állok és nézem az embereket, gúnárként az eget lesem, s a következő pillanat­ban elönt valami csendes, lágy és lan­gyos közömbösség. Ki tudja, melyik sej­tem melyik kromo­szómájában rakja ke­resztbe most a lábait a ribonukleinsav, fúj­ja a tüzet a barlang előtt, bámulja a per­gő esőcseppeket a fák, a bokrok lomb­jain, néz és nem gon­dol semmire. A mam- muttal meg lehet küzdeni. A tűzzel is. A barlangi medvével is. A szomszéd törzs- zsel is. De a permete­ző eső kitartó szívós­ságával nem lehet megbírni. Bölcs nyu­galommal ül és vár. Amíg az eső megun­ja. Más választása nincs. Neki! — nyug­tatom meg magam és mostani ribonuklein­savaimat és megelé­gedetten visszasüp­pedek a heverő és a könyv karjai közé. Esik az eső? Hadd essék! megoldódik a tervek sssrint a telephely egészség«» mű­helyekkel való bővítése is. 1968. július 1-tői az üzem áttér a 44 órás munkahétre, így a dolgozók minden máso­dik szombatja szabad. As üzem további fejlesztéséről; új termékek előállításáról most folynak a tárgyalások a városi tanács és a vállalat vezetői között. A bővítés újabb munkaerő felvételére teremt lehetőséget. Ellenőrizni — de hogyan ? Az elmúlt években is, de különösen most, az új gaz­daságirányítási rendszerben erőteljesen megnövekedett a termelőszövetkezetek ön­állósága. A közös gazdasá­gok vezetői önállóan ter­veznek, gazdálkodnak, sa­ját maguk választják ki k számukra legmegfelelőbb értékesítési lehetőségeket, A kötöttségek nélküli gaz­dálkodás rengeteg pozitív lehetőséget rejt magábáú, ugyanakkor megnöveli a vezetők felelősségét is. A nagyobb önállóság, ft megnövekedett feladatok, közepette egyre inkább szükséges a termelőszövet­kezetekben az ellenőrzés. Erre hivatottak többek kö zött a szövetkezeti ellenőrző bizottságok. Sajnos, általá­nos tapasztalat, hogy ezek a bizottságok igen gyakran „nem találják meg helyü­ket” a szövetkezet életében, ellenőrzéseik formálisak, nem mindig megbízhatóak. Nem tudnak átfogó képet alkotni a gazdálkodást ót, sokszor a szakértelem hiá­nya miatt elsiklanak a Hi­bák felett. A közelmúltban a Dél- Heves megyei Termelőszö­vetkezetek Területi Szövet ? sége mintákat dolgozott ki a közös gazdaságokban mű­ködő bizottságok számára, amely ismerteti a bizottsá­gok feladatait, jogait és ha­táskörét, valamint a szö­vetkezetek életében betöl­tendő szerepüket. Az Eger —Gyöngyös vidéki Terme­lőszövetkezetek Területi Szövetsége pedig a közel­jövőben tanfolyamokat akar szervezni az ellenőrző bizottságok tagjai részére. Ezenkívül valamilyen belső ellenőrzési módszer kidolgo­zásával is foglalkoznak. Ezeket a kezdeményezései két csak üdvözölni lehet, mert egyik legfontosabb — ugyanakkor eddig kevésbé gyakorolt — feladat az elf lenőrzés. Pedig a hibák, az esetleges visszaélések feltá­rására, a szövetkezeti tu­lajdon védelmére egyre na­gyobb szükség van. (kaposi) Gyur&5 Géza 11968. szeptember 19., csOttrt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom