Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

Zárszámadás . * * a Budapesti Őszi Vásáron i' Ismerősök, kollégák .iönnek f I* vasárról, az egyik dohog, a másik lelkesedik — igazi premier utáni viták kereked­ének a vásár hasznosságáról, "céljáról, a kiállított termé­kekről. a kapható és nem H kapható árukról, színvonal- • rói miegyébről. „Hírei” vásár Ez persze csak szójáték: még nem híres vásár, de hí­rekét máris bőven adott. A főcél különben sem a porté­kák. sokkal inkább az infor­mációk csere-beréje volt. Az ipar. a kereskedelem és a fo­gyasztók találkozóját elsősor­ban most azért rendezték meg, hogy a részvevők kon­zultálhassanak egymással, s ezen a konzultáción a fősze­rep, a vásárlóknak, a vásár látogatóinak jutott. Nem csak úgy, hogy vásárolni is lehe­tett vagy megrendelni, elő- -jegyeztetni az egyes árukat, ahanem úgy is. hogy véle­ményt mondjanak, javasolja­nak. Egy helyen, egy időben lehetett jelen valamennyi ér­dekéit: a termelő, a közvetí­tő kereskedelem és a fogyasz­tó. Egy sor termékcsoportot összehasonlítottak a részve­rők a híradástechnikában, a Ruhaiparban. a háztartási gépiparban, a cipőgyártásban, a bútoriparban, a fűtőberen­dezésekben és így tovább. A termelők megismerhették a Versenytársak próbálkozásait, a kereskedelem az ipar kon­dícióját. a vásárlók kívánsá­gait s végül a vásárló rend­kívül kényelmes piackutatá­si lehetőséghez jutott. Rövid idő alatt áttekinthette a hazai piac teljes áruajánlatát, ámít esetleg csak hetek alatt, nem kis fáradtsággal, üzletről üzletre járva tehet­ne meg, s ráadásul csúcsfor­galomban. a zsúfolt üzletek­ben. a türelmetlen eladók­kal nem egykönnyen lehet tisztázni valamennyi körül­ményt. ami pedig a jó vásár­láskor elengedhetetlen felté­tel. S ha arra . gondolunk, hogy a lakosság vásárlásai­ 19 nak nagyobb hányada általá­ban az év utolsó negyedére esik, akkor még hasznosabb­nak kell tartanunk ezt az őszi nagy árubemutatót, amelynek segítségével fél év­re előre tájékozódni lehet a várható árukínálatról; Minivásár ás Láma-Super Ugyanakkor se szeri, se száma azoknak az áruknak, amelyek most futottak be, amelyek egy csapásra kere­settekké. ismertté váltak. A VIDEOTON Mini-Szuper rá­diója. amely méretei és tel­jesítménye folytán régi hiányt pótol a hazai törperádió-vá- lasztékban. A Betonelem- gyártó Vállalat Minivár el­nevezésű, előre gyártott szer­kezetekből összerakható hét­végi háza szintén a vásár egyik nagy sikerének bizo­nyult. Kényelmes, szép hét­végi ház 19 ezer forintért, egy-két nap alatt felépíthető kivitelben, olyan ..szolgálta­tása” az iparnak, amely máris jó pár ezer telektulaj­donos osztatlan tetszését vál­totta ki. Ráadásul a Minivár elemeiből — természetesen kjsebb árért — horgásztanya, vagy egy szerszámos kunyhó is gyorsan felépíthető. Az Is­kolai Taneszközök gyárának MINI-Labora tóriuma — csil­lagos ötöst kapott a látoga­tóktól. Játéknak, taneszköz­nek egyaránt kiváló, a kis vegyészeknek 44 féle vegy­szert, lombikokat, kémcsö­veket ad az otthoni, iskola utáni elmélyült „kutatás­hoz”. A Szőnyegszövő Ktsz Láma-Szuper és Nárcisz el­nevezésű szőnyegeit azért hozta el a vásárra, hogy vé­gére járjon a kereskedelem­mel már jó ideje folyó vitá­jának: kell-e a vevőknek ez az új alapanyagú, szokatla­nabb mintázatú szőnyegtípus. A vásárlók válasza félreért­hetetlen volt: ebből a két szőnyegből fogyott a legtöbb a Népművészeti Pavilonban. Itt a vásáron ismerkedhet­tek meg először a fogyasztók a Modul—69-es garnitúrával, amelyet a Budapesti Bútor­ipari Vállalat a házgyári la­kásokhoz tervezett meg. Ez a garnitúra már valóban és maradéktalanul varia, több mint száz eleméből legalább két tucat megoldás kínálko­zik a lakások berendezésé­hez. Sörcsarnok és munkaruha Az igények tisztázása, a választék felmérése, a konk­rét üzletkötések mellett né­hány igazán jó ötlet, javaslat is „beszerezhető” volt a vá­sáron. Az élelmiszeripari pa­vilon több látogatója pl. ami­kor megismerkedett a vidé­ki sörgyárak eddig előttük ismeretlen termékeivel, a Gö­cseji Barnával, a Zalai Ászokkal, a Balatoni Sirály- lyaf. egyöntetűen ugyanarra a következtetésre jutott: miért nem szervez a vendéglátó- ipar szerte az országban né­hány sörcsarnokot is a bor­kóstolók mintájára. Ennyi jó­fajta sör bizonyosan megfe­lelő forgalmat eredményez­ne. Ez a javaslat is a vásár terméke, de ezt a látogatók adták cserébe a kereskede­lem és az ipar információiért. Hasonló javaslatot hallot­tunk a nagykereskedelmi vállalat munkaruha-kiállítá­sa előtt, ahol a megszokott munkaruha-uniformisok he­lyett több szinben. divatos, tetszetős munkaöltözékeket ismerhettek meg a látogatók. Egyesek szerint oly szépek, hogy kár is őket „munkába” fogni. A javaslat: jelenje­nek meg az üzletekben men­nél hamarabb, ne csak a kö- zületek vásárolhassák nagy tételben. Hiányzott sajnos a vásár­ról az import, holott jelenleg már évente 10—12 milliárd külföldi fogyasztási cikk ke­rül a boltokba. Márpedig az importcikkekkel is szívesen ismerkedik meg a hazai fo­gyasztótábor, G. F. az Újságíró Szovjet film A film rendezője és írója — Szergej Geraszimov, a szovjet filmesek idősebb ge­nerációjához tartozik, ismert alkotása a kétrészes Csendes Don — kiválaszt egy mozgal­mas foglalkozást, abban egy tehetséges fiatalembert, s ezen a jellemen bemutatja a mindennapi élet buktatóit, azokat a kölcsönhatásokat, amelyekben az egyes ember sorsa kikovácsolódik. Jurij, az újságíró, moszk­vai ember, a levelezési ro­vatnál dolgozik. Főnökei, munkatársai néha csipkelőd­nek vele apró szerelmi ügyei miatt, de egy ilyen fiatalem­bert elkényeztetnek a nők és a lehetőségek. Nem is veszi észre, mennyire komoly fel­adatot és sorsszerű fordula­tot vállal, amikor vidéki vá­rosba küldik annak felderíté­sére: igaza van-e a leveleket százszámra gyártó Anyikiná- nak, vagy csak közönséges és veszedelmes áskálódó. Itt, Minden kényelmet meg kell adni a dolgo­zóknak. Ha van házasságkötő terem, ha van válóterem, akkor feltétlenül szükségeltetik az összkomforthoz a — házasságtörő terem is. Gondoljunk az idősebbekre is! it Az öregedés legbiztosabb jele, ha az ágyról már csak az álmosság jut eszünkbe, it Nem is olyan régen egy szoknyából kivil­lanó térdkalács a pikantéria teteje volt. Ma a kezdete. •*" A szerelem veszélyes dolog: bele is lehet — házasodni. ★ — Szívem ... Olyan régen csókoltál meg. Most nincsenek itthon a gyerekek — így a fel- hevült férj. — Rögtön, drágám, csak felvarrom Pisti nadrágjára ezt a gombot.. . Erről jut eszem­be, hogy Jutkának új cipő kell és Jesszusom, nekem sincs már cipőm és jön a tél és Pisti­nek is... Jenő, hol vagy? Soha nem hallgat végig! (-ó) Bodrogi Sándor kémregénye 19. — Valaki lebukott — i'mondta. — Grichenauból egy ■ fogoly jelentkezett, felismert téged. Egyik bajtársunk le akarta lőni, elfogták. Itt a cím, azonnal menekülnöd kell. — És az üzlet? — :Majd ón vezetem. Azután ha minden elcsende­sül, visszajöhetsz. Schirmbaum kocsiba vág­ta magát és megadta a papír- szeleten olvasott címet. Becs egyik külvárosába vitték, egy kis ház előtt torpant meg a taxi. Rudolf egy tízest dobott a vezető melletti ülésre, azután kiszállt a kocsiból. A kocsi a hepehupás úton kín­lódva fordult meg és elvágta- tótl. Az első sarkon bekanya- ÍQdott'és a sofőr a vezetői üjés alól egy kis telefonké­szüléket emelt maga elé. — Viola, jelentkezzék — mondta. A fülhallgatón keresztül úgy hallotta,, hogy valaki egy kedves melódiát fütyül. — A madár a kalitkába re­pült. A madár a kalitkába re­pült. Vége. — mondta a so­szeptember 18., szerda főr, majd a rádiótelefont visszahelyezte az ülése alá. Közben Schirmbaum be­ment a házba, ahol egy öreg­asszony fogadta. Le sem en­gedte ülni, szót sem szólt hozzá, csak intett, hogy men­jen utána. A ház végében ter­jedelmes tyúkól sötétlett. Felnyitotta az ajtaját és elő­remutatott. Schirmbaum egy keskeny, alig koporsór.yi he­lyiségben találta magát. Mi­előtt bármit kérdezett volna, az ajtó bezárult, az öreg­asszony eltűnt. A volt SS-legény egy ideig görnyedten álldogált. Azután kifáradt és leült. És többé nem tudta, hogy reggel van, vagy éjszaka, és nem sejtet­te, hogy az öregasszony a la­kásban lévő tükör előtt ezek­ben a percekben változik vissza — Jártává. .. .Mire Jana hazaért, a „Páter” már a lakásban vár­ta. Egy üveg konyak állt az asztalon, s a televízió képer­nyője vakítóan lobogott. A lakásban rend volt, mintha semmi sem történt volna. — Jelentem — mondta Ja­na —, hogy Schirmbaum hol­miját tüzetesen átvizsgáltam, de semmiféle kompromittáló jelet nem találtam nála. Itt az egyik fiókban ugyan volt néhány cím, ezeket ellenőriz­tettem, különféle utcalányok voltak, akikkel Schirmbaum csak futó kapcsolatot tartott fenn. Emberünknek egy gen­fi bankban harminchétezer dolláros betétje van. Ez az összeg — a könyvelés szerint — az üzlet hasznából adódik. Más jelehtenivalóm nincs. A „Páter” kedvtelve néze­gette Janát. — Ide hallgasson, tündér­kém. Adva van egy csodála­tos lakás, egy csudaszép nő, egy életerős férfi, konyak.., mire várunk még? — Én pedig mindig arra várok, hogy mikor jön meg aesze. Ügy gondolom, hogy ez a kérdése túlmegy azon, emit szolgálati beszélgetés­nek szokás nevezni. Kérem, határozza meg következő fel­adataimat. — Most négy-öt napon ke­resztül naponta egyszer igen ócska és tartalmatlan ételt ad a tyúkketrecben gubbasz­tó „férjének”. A magány rossz tanácsadó, legyen na­gyon óvatos, mert ha kitörést kísérel meg, meg kell akadá­lyoznia, hogy az udvarra jus­son. Körülbelül négy nap múlva elmegyünk érte és ki­visszük a Szigetre. Ha kérdi, mi a helyzet, mondja meg neki, hogy a rendőrség körö­zi. Semmi többet. És vigyáz­zon, nehogy felismerje a hangját. Jana felnevetett. De ez a kacagás mintha hetvenéves torokból szakadt volna fel. Azután megszólalt. — Engem? Ezt a hangot? — Félelmetes volt. Annyira félelmetes és any­nyira visszataszító, hogy a „Páter” önkéntelenül is fel­állt. Talán e pillanatban ér­tette csak meg igazán, mi­lyen súlyú ügynökökkel dol­gozik a titkosszolgálat. — Most elmegyek, tartsa magát utasításaimhoz. Az üz­letbe nézzen be, mondja meg, tegnap a férjével kirándultak, gépkocsibaleset érte, egy kis falu kórházában ápolják. Ne látogassa meg senki, agysé­rülést szenvedett, még a fele­ségét sem ismeri fel. .. .A Pátert ismét a Kopasz Oro&áánóa rendelték fiber­ling elragadtatással rázta meg a ke^ét.--. ­.....*• — Egy zseni veszett el magában, barátom. Ahogy ezt az ügyet megrendezte, és ahogy eddig bonyolítja, egy­szerűen fenomenális. - Meg­kaptam a filmfelvételt Schirmbaum utazásairól, „házasságkötéséről”, ragyogó! Hanem tudja... ebben a ház­ban haláleset történt. Képzel­je el, egy pincérünk a leg­utóbbi tanácskozásunk idején magnetofont rejtett az ajtó alá. Nem került véletlenül magához az a tekercs? — Semmi nem volt rajta. — Szerencsére. Így aztán vissza sem kell kérnem ma­gától. Tudja, Páter, most azt a pincért tettük el az útból. Legközlebb megkeressük a felbujtóját is. Ezt ne feledje el. — Nem kerül rá sor. — A következő tájékozta­tást kell nyújtanom magá­nak. Van egy olyan helyiér­dekű, amely 27-én huszonhá­rom órakor indul Emberünk ­mek a harmadik megállónál kell kiszállnia. Wocheeket másodikén veszi fel a vonat. És ezzel az ügy lezárult. Schirmbaum kap tízezret, Jana huszonötezret, magának ötvenezerrel kell megeléged­nie. A „Páter” már az ajtónál volt, amikor visszafordult. — A Szigetre azért küld­hetné egy-kót jó szakembert. — Néhány berendezést is küldök — nevetett Eberling — meg lesz lepődve, mit tud­nak ezek a gépezetek... Jana napról napra megje­lent a városszéli házban. Az előírás szerint naponta egy­szer adott be élelmet a „fér­jének”. Minden meglepetést ki akart küszö­bölni. Már a második napon jelentős meny- nyiségű brómot kevert az élei mi szerbe. — Ez az étel olyan keserű, mint az epe— siránkozott Schirmbaum. — A kötél végén lógni még keserűbb — mondta Jana — és amikor nevetett, úgy hangzott, mint mikor száraz rögök hullanak egy szakadt dobra... A negyedik napon késő éj­szaka kocsi állt meg a város­széli ház előtt. Jana futott az ólhoz, tágra nyitotta ajta­ját. Schirm­baum négykézláb mászott elő, alig tudott felegyenesed­ni. Néhány nappal ezelőtt egy világfi bujt be ide, most egy koszos csavargó jött elő. Jana kézen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz vezette. A hátsó ajtót nyitotta ki és a „férje” lehuppant az ülés­re, {Folytatjuk,) Anyikina szomszédságában ébred benne a mély és őszin­te szerelmi vonzódás Sura iránt. Erre a vonzalomra a hirtelen távozás miatt sokan sokféleképpen figyelnek fel. Anyikina írja leveleit, a vi­déki lap titkára óvatosan csó­válja a fejét, mert ő is érdek­lődött Sura iránt. Jurij is úgy hiszi, a külpolitikai rovat­hoz történő áthelyezése, gen­fi, majd párizsi kiküldetése, írásai, sikerei végleg elaltat- ‘ ják a Sura iránti vonzalmat. A boldog befejezés közna- pian, egy várakozás hótapo­sásában és két szürke mon­datban testesül meg. Geraszimov ért ahhoz, hogy néhány mozdulattal, egy-két rövidre fogott mon­dattal nagyjából mindent el­áruljon hőseiről. Ügy gondol­ja, hogy a miliő, a ruha, né­hány utalás az érzelmi és foglalkozási helyzetre meg­győzi a nézőt arról, hogy ezek a hősök fontosak, mert a nézők sorai kizül kerültek a film vásznára. Igyekszik . alaposan a téma mélyére pil­lantani még akkor is, ha né­ha éppen a hosszan tartó pil­lanatok az arcok kutatásában terjengősséget is eredményez­nek. Figurái azonban telje­sek, helyükön állnak és sza­bályos alakzatai annak a tár­sadalmi rendnek, amelyben élnek. Az újságíró sorsával, betel­jesedő szerelmével egy ro­konszenves fiatalember lelkit világába Dillanthattunk be. Érzelmi életének, döntései­nek rugóit megismerjük, el­fogadjuk. De Geraszimov. a film frója és rendezője adós marad Anyikina további sor­sával. A néző azt kívánja, hogy az író osszon igazságot ne csak a fiatal főhősnek, ha­nem a notórius feljelentgető- nek is, aki mindenbe bele­avatkozik, sokakat zaklat és görbe életszemléletével meg­károsítja a társadalmat. Még akkor is kár az ő magatartá­sa, ha pénzben nem kifejez­hető a veszteség, amit okoz. Ez az igazságszolgáltatás hiányzik Geraszimov leg­újabb filmjéből. A film vezérszerepeit Jurij Vasziljev, Galina Polszkih, Nagyezsda Fedoszova és Szer­gej Nyikonyenko játsszák. Rapoport operatőri munkája a hétköznapi élet hangulatát idézi, Csekalov zenéje hűsé­ges a rendező esztétikai fel­fogásához. (farkas) Klubélet Kiskörén (Tudósítónktól): Öt esztendővel ezelőtt ala­kult meg Kiskörén az Ifjú­sági Klub, hogy a fiatalság szórakozási és művelődési igényeit kielégítse. A klub vezetője, Dóra Zoltán peda­gógus. Miután, a községben hosszú évekig nem működött a művelődési ház, a népmű­velési munkát szinte kizáró­lagosan a klub munkája je­lentette. Hetenként egy na­pon találkoztak a fiatalok, s a klubfoglalkozás keretében tartották meg a KISZ politi­kai foglalkozásokat is. Az idén sikerült előbbre lépni. A fiatalok otthonra ta­láltak *az új művelődési ház­ban. Az idei eredmények alap­ján remélik, hogy esélyessé válnak a kiváló cím elnyer®, sását

Next

/
Oldalképek
Tartalom