Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
Badapcst vendége: A Grúz Állami Népi Táncegyüttes Budapestre érkezett a Grúz Állami Népi Táncegyüttes. két főváros; és négy vidéki bemutatkozás során láthatja a magyar közönség a 'nagy múltú együttes ének- és tánckultúráját. — Üi műsort kívánunk bemutatni a magyar közönségnek — mondja Anzor Kav- szadze művészeti vezető. — Műsorunkat a grúz kultúra ősi emlékeiből állítottuk Össze. Ezek a táncok és tánc- jelenetek történelmünk ese- rnényeihez, népünk szokásaihoz kapcsolódnak. A „Sza- darbazán” című szám például egy őrségi grúz esküvői jelenetet mutat be. Szerepelnek még humoros játékok. tréfás rigmusokkal, mint például a ,.Hoppon maradt legény”. Nálunk a kóruskul- turának nagy hagyományai vannak; amikor az együttes több mint 80 évvel ezelőtt megalakult, főként kórusként szerepelt, tánc- és ének- együttessé csak később alakult. A 60 tagú, együttessel k a- zánkba -érkezett Vlagyimir íljics Jakasvili. a Grúz SZSZK művelődésügyi mi- niszerhelyettese. — Nemcsak azért kísértem él az együttest, mert különösen szívügyem az ő sikerük — mondta V. I. Jakas- vili, — hanem, azért is, mert szeretnénk elmélyíteni a magyar és grúz kulturális kapcsolatokat. Grúziában jól ismerik a magyar kultúrát, legutóbb két évvel ezelőtt rendeztek nálunk magyar napokat. Most mi szeretnénk bemutatkozni dalainkkal táncainkkal. Az együttes találkozik magyar népi táncosokkal és énekesekkel is. Az együttes teljesítményét a Glóriában járt külföldiek is számtalanszor megcsodálták. Sikerült megtudnunk, hogy az együttes magyarországi műsora valamiféle speciálisan magyar vonatkozásút is tartalmaz majd. De amikor a művészeti vezetőtől érdeklődtünk, titokzatos mosoly volt a válasz és — egy magyar népdalt kezdett dúdolni. ÍJ (Szekrényesy) Nemzetközi zenei verseny Sezptember 18. és október 1. között nagyszabású zenei találkozó színhelye lesz a Budapesti Zeneművészeti Főiskola: az idén már tizedszer rendezik meg a hagyományos budapesti nemzetközi zenei versenyt. A tíz találkozó viszonylag hosszú idő, harmincöt év alatt zajlott le: az elsőt, az 1933. évi Liszt-zongoraversenyt csak hosszas szünet után, 1948-ban követte a Bartók-verseny. A hangszertudók szokásos évi erőpróbájára pedig csak 1956 óta kerül sor rendszeresen. Az iskolarendszerű felnőttoktatásról A SZOT felkérte a Pedagógusok Szakszervezetét, hogy elemezze a felnőttoktatás helyzetét, problémáit, alakítsa ki a továbbfejlesztésre vonatkozó elképzeléseit, s javaslatait bocsássa a SZOT rendelkezésére. Mindez azért szükséges, mert a későbbiek során a SZOT plénuma is foglalkozik majd a kérdéssel. A szakszervezet elnöksége legutóbbi ülésén beható vita alapján alakította ki álláspontját, elképzeléseit. Egyöntetű az az állásfoglalás, hogyr az iskolarendszerű fel- nőtoktatásnak is lépést kell Uj műsor a moziban OSZKÁR tartania a korszerűség az élet szabta követelményekkel. Világméretekben egységesen elfogadták a neveléstudománynak azt az álláspontját, hogy az élet rendkívül gyors fejlődésével a társadalom tagjai csak egy egész életen át tartó permanens nevelés-, művelés-, művelődésrendszerben tarthatnak lépést. Változatlanul kiemelt fontosságú a dolgozók műveltségét megalapozó általános iskola. A középfokú, képzettség megszerzésének igénye mind több fiatalt vonz a dolgozók középiskoláiba. A demográfiai hullám hatására a következő évtizedekben ez az iskolatípus még inkább a dolgozó fiatalok iskolájává válik. E fiatalok között azonban előképzettségben, intelligenciaszintben és tanulásuk ösztönző tényezőiben is igen nagy különbségek vannak. Ez szükségessé teszi középfokon a differenciáltabb oktatási formák létrehozását, illetve fenntartását. Az elnökség álláspontja szerint a korszerű felnőttnevelés nem szorítkozhat csu* pán az iskolarendszerű oktatásra, azt sokrétűen segítheti az iskolán kívüli népművelés is tartalmi gazdagságával, kötetlenségével. nagyfokú aktualitásával, a művelődés szórakoztatóbb formáival. Az iskolarendszeren kívüli művelődés ösztönzésének egyik hatásos eszköze lenne, ha az alsó- és középfokú oktatásban mindenki számára biztosítanák a .vizsgára jelentkezés jogát, függetlenül attól, hol sajátította el a vizsgán megkövetelt ismeret- anyagot. Azok számára, akik nem akarnak tovább tanulni, csak a társadalmilag szükségesnek tartott műveltséget akarják megszerezni, új képzésformák kialakítását javasolják. A felsőfokú oktatásnál a levelező formát tartják helyesnek. Az iskolarendszerű felnőttoktatás színvonala emelésének, eredményessége fokozásának nélkülözhetetlen feltétele a korszerű módszertani eljárások kidolgozása is. (MTI) Régi, kedves ismerősünkkel találkoztunk újra a moziban, a népszerű francia komikussal, Louis de Funes-val, aki ezúttal mint főnök és mint apa egyesíti magában a harsány kacagásra ingerlő komikumot. Szerepel még a filmben egy bőrönd is, amelynek f urcsamód több alteregója is akad, s így nehéz eltalálni, melyikben van tulajdonképpen a pénz... Az összeg főképpen arra jó, hogy Christian elnyerhesse főnöke lányának kezét. Persze, azt is jó lenne tudni, hogy a „sok” közül ki Barnier lánya? Mindezt megtudja o mozikedvelő közönség augusztus 8-tól 14.-ig az epri Bródy moziban. Sólyom József-Szabó László: UTOLSÓ KÍSÉELET (Zrínyi Kiadó) Szabó László és Sólyom József könyve nemcsak Hitler egyik legügyesebb ügynöke, Gimpel 1944-es amerikai küldetésének történetével ismerteti meg az olvasót, hanem a náci kém egész életpályáját is bemutatja. A történet a harmincas években indul: Gimpel egy dél-amerikai német cég tiszt- viselőjeként kezdi karrierjét, de hamarosan az Abwehr ügynöke lesz. Jó ideig működik, majd komoly kiképzésben részesül;, megtanítják mindarra, amit egy hivatalos náci kémnek tudnia kell. Gátlástalansága és hidegvére miatt hamarosan felfigyelMunkatársaink külföldön M rózsák országa Bulgária. Egy rég! bolgár legenda szerint isten a teremtéskor utolsónak hagyta Bulgáriát. Megfeledkezett róla, s az alföldeket, a vizeket, a hegyeket is szétosztotta már, amikor észrevette. S ekkor, mi mást tehetett? — a Paradicsomból kiszakított egy darabot a bolgároknak... A legendát a fantázia, a misztikum szüli, de Bulgária mesés tájait, sziklás hegyeit, festői hegyszorosait járva valóban a misztikum szülte Paradicsom díszletei húzódnak össze, s nyílnak szét az ember előtt. Hegyláncok, termékeny völgyek, tágas medencék simulnak össze, s az ország közepét, a természet élethalálharcából győztesén kikerülő Balkán-hegység, vagy ahogyan a bolgárok nevezik, a Kőszívű Sas metszi büszkén, méltóságteljesen ketté. Északon a Duna hömpölyög, s alföldje mellett a tenger kéklik... A világ Blanqi, a neves francia tudós, utazó naplójából vette át: Bulgária a rózsák országa. E múlt századbeli megállapítás ma is igaz, helytálló, csak éppen más tartalommal, egészen másképpen értelmezve. Az országban ma is százezer holdakon pompázik, hullámzik a színes virágtenger, de Bulgáriában ma már nem csupán virágot jelent a rózsa. Az utolsó két évtized alatt jelkép, szimbólum lett. A Tr .y . V"? <$68. augusztus 8., csütörtök szépség, az öröm, a boldogság, a megelégedés, a büszkeség szimbóluma. A legenda a teremtő bőkezűségéről szól, a történelem viszont a bolgár nép erejéről, élni akarásáról, szorgalmáról, munkájáról, eredményeiről tanúskodik. L. Bolev, 58 éves, Szófiában lakik, foglalkozása esztergályos. A Szabadság Parkban, ahol beszélgettünk, a búcsúzás előtt megveregette a vállamat, s kipirult arccal, feltűnő örömmel, szinte út- ravalóként mondta: „Én valaha vallásos ember voltam, hittem a csodákban. Aztán rájöttem, hogy nincsenek csodák. Most, 58 éves fejjel, ismét csak azt mondom: nálunk igen is van csoda. Mi „térített” meg? Ez az utolsó húszegynéhány esztendő, amely oíyan, mint a legszebb rózsa, amely igazi, valódi, fogható, érezhető, ízlelhető csodát művelt nálunk. Biztosan tudja, ez a földdarab is, akárcsak az önöké, a bot és a robot országa volt..." A honfoglaló bolgár ősök az időszámítás előtti VII. században telepedtek le a Balkán-félsziget közepén, de ahogyan a „csodában” hivő esztergályos mondta; „A rózsák országa még csak húsz- néhány esztendős”. Fiatal tehát, szinte serdülőkorban van. De ha csak az éveit nézzük. „A húsznéhány esztendőt”. S ennek történelmi igazsága a múlt évezredeit is felülmúlja. Pedig 500 éves török elnyomás árnyékait örökölték az utódok, a botot, a robotot, s két háború sebeit kellett begyógyítaniuk. A sebek behegedtek. A felszabadítók, a szabadság visz- szaadói, akárcsak nekünk, magyaroknak, a bolgár népnek is barátai, testvérei lettek. És segítettek. S a feketeség ködként oszlott szét. Pedig ijesztő számokat kellett átírni, s a világosságot, az értelmet, a szépet, a jót, az igazságot zuhogó záporként elszórni. Nem Bolev és társai bűne a múlt. Hogy 1887-ben Bulgária lakosságának 96,5 százaléka analfabéta volt. De az már igen is Bolev és társai érdeme, hogy Bulgáriában ma nincs írás- tudatlan, hogy Bulgária a felsőoktatás világranglistáján a Szovjetunió és az Egyesült Államok után a harmadik helyen áll. Három egyetemén, 22 főiskoláján évente több mint nyolcvanezer fiatal tanul. A művelődési, a szórakozási igényeket több mint negyven drámai színház, hét opera, s csak Szófiában nyolc drámai, két báb-, két esztrád-, egy opera, egy operett-, 28 filmszínház és tizenegy múzeum biztosítja. Pedig Szófia lakossága alig több nyolcszázezernél. Az 1944 előtti ipari világpiacon jóformán nem is ismerték Bulgáriát. A népi hatalom teremtette meg a kohó- és gépipart, az elektromechanikai és a vegyi nagyipart, amelyek ma már világhírnek örvendenek. A bolgár nép most valósítja meg ötödik ötéves tervét, amely az ipari termelést 65 —70, a mezőgazdaságét 25— 30 százalékkal emeli. Jelenleg is öt nagy kiemelt országos építkezés iaijúiu kÁsaut A múlt és a jelen. a Marica—Isztok hőerőmű, a bolgárok Visontája, a kremi- kovszki vaskombinát, a bur- gaszi vegyipari komplexum, a kaszkadi vízi erőmű és a vracai vegyipari kombinát. Az ipar fejlesztésén kívül jelentős erőt s összeget fordítanak a már hosszú évek óta világszínvonalon álló mező- gazdaság továbbfejlesztésére is. Bármerre jártam, falun, városban száz, ezer már elkészült, vagy éppen most épülő lakás, új városrészek jelezték a rendkívül lelkes, szorgalmas, dolgos bolgár nép munkájának eredményeit. A fürdőváros Bankján, az üdülőtelep Boravecen, az egyre iparosodó Szamo- kovban, a festői Rila hegységben, s Szófiában, ebben az Wficaceú múzeumban. amely, ahogyan egy másik bolgár monda szól: mindennap nő, de sohasem öregszik”. Nem földrajzórának, nem ismeretterjesztésnek szántam e sorokat. Sokkal többnek, sokkal maradandóbbnak. Randevúnak, az emlékek felelevenítésének, újabb találkozásnak Bulgáriával, Szófiával, azzal az országgal, várossal, amely tíz napon át szállást, ételt, italt adott, s kezet nyújtott a világ ifjúságának, amelyben tíz napig igazi béke, barátság, ünnep volt, s amelyen 142 nemzet, közöttük hazánk, megyénk képviselői s e sorok írója is ott volt... Koós József Következik: MI PRIVETSZTVUJEM BULGÁRIA nek rá, s komoly terrorakciókat hajtatnak végre vele. Balszerencséjére, több jelentős manőverét félbe kell szakítani, mert a szovjet hírszerzés tudomást szerez a készülő műveletekről és értesíti a szövetséges haderőket, amelyek ellen az akció irányulna. Gimpel azonban mindenképpen ki akar tűnni, érdemeket akar szerezni. Ezért egyre növeli felkészültségét, többszörösen is bebizonyítja náci érzelmeit s így végül is cseppet sem meglepő, hogy az utolsó játszmában éppen őrá esik a hitlerista hírszerzés vezetőinek választása. Az „Utolsó kísérlet” igen érdekes s tanúlságos história az amerikai fasizálódés szempontjából'is. Hiszen Gimpelt, akinek esete oly nagy port vert fel Amerikában a háború végén, s aki többszörösen megérett a villamosszékre, végül is nem végzik ki, sőt börtönbüntetése egy idejének letöltése után szabadon bocsátják. Miután visszatér Európába, természetesen első dolga az, hogy elővegye az általa mikrofilmre fényképezett és egy svájci bank széfjében őrzött atombombagyártási leírást és átnyújtsa azt a nyugatnémet állam illetékeseinek. Ha tehát valaki ma Nyu- gat-Németországban járva egy elegáns, dúsgazdag úrral találkozik, aki Erich Gimpel- nek nevezi magát, ne csodálkozzék. Valóban az utolsó náci kém áll előtte, az, aki Hitler parancsára ellopta az atomtitkot.,. H. G. Megyénk színeit képviselték Az idén Tatán rendezték meg a II. szövetkezeti néptánc-fesztivált, amelyen az ország legjobb szövetkezeti néptánc-együttesei vettek részt. Ä közel húsz csopoi-t között megyénk színeit a hevesi fmsz erdőtelki együttese képviselte. A háromnapos fesztivál keretében augusztus 3-án Esztergomban lépett fel a csoport, majd másnap. 4-én Tatán színpompás felvonulás következett. Az erdőtelki együttes menettáncát a szakemberek és a közönség is elismeréssel nyugtázta. Igaz, az együttes nem került be a legjobb öt csoport közé, de produkciójukat a zsűri értékesnek tartotta, figyelembe véve azt, hogy az erdőtelki együttes először vett részt ilyen nagyszabású országos találkozón. Mindenesetre gazdag tapasztalatokat szereztek, sok maradandó élménnyel tértek haza a napokban. Reméljük, hogy a legközelebbi fesztiválon már értékes díjat is sikerül elhozniuk; Ét»
