Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-31 / 204. szám
Tanulságok az aszály után Jó két hete már, az országban hol itt, hol ott, vagy mindenütt esik az eső. A talaj komolyan beázott, az ekék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kukorica mélyebbre nyúló gyökereihez is, a rétek, legelők kizöldültek. Minden jel ama mutat tehát, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperióduson. Elérkezett tehát a tanulságok levonásának ideje. A tanuulságok pedig meglepőek. A tényekkel szemben nemcsak a városi közvélemény áll kicsit értetlenül, de a parasztok, sőt a szakemberek is. Egy ilyen, hónapokig tartó vízhiány és ennek a végén érkező perzselő hőség korábban bármikor esztendőkre tette volna tönkre a parasztokat és megrázta volna az egész országot is. Most pedig? Igaz, vannak gondjaink. A kertészeti termékek árai áltálában magasak és az állat- tenyésztők többé vagy kevésbé súlyos takarmánygondokkal küzdenek. De mégis tény, hogy a népgazdaságot az aszály nem rázta meg, koplalást nem okozott. Minden előzetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk a 13 mázsa felett van, tehát mesz- sze meghaladja a korábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kukoricatermésünk rekordokat nem ígér, de a Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei erősen bíznak abban, hogy a tavalyi átlagot meghaladja. Sertés- és szarvasmarha-állományunk egyaránt magasabb a tavalyinál. Hol van tehát a magyarázata annak, hogy viszonylag csekély károkkal vészeltük át a természet kegyetlenkedéseit? Furcsán hangzik, de Igaz, hogy semmi külön, vagy különleges magyarázat nincs, a siker titka az elmúlt esztendő következetes mezőgazdaság-építő munkájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az országos agrárpolitika, és a parasztság nem az aszály leküzdésére, hanem a korszerű mezőgazdaság megteremtésére készült. Ennek jegyében esztendők óta tisztességesen, gondosan műveljük talajainkat, a földeket képessé tettük arra, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőrizzenek. Korábban a gyomok voltak azok, amelyek a nedvesség jó részét elpárologtatták, a táperő jelentős hányadát elpazarolták a talajból. A korszerű vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelentkezett. A talajerő visz- szapótlásával világszínvonalon még korántsem állunk, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves és műtrágyát kapnak talajaink, tehát a jól táplált növények könnyebben vészelik át a viszontagságokat. És végül mások lettek maguk a növények is. A nálunk használt legfontosabb intenzív búzafajta, a Bezosztája, az idén bebizonyíthatta, hogy különleges viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött reményt. Szépen állta a sarat másik Intenzív búzafajtánk, a hazai Fertődi is. Kukoricát már általában a hibrid fajtákból termelünk, az idén azonban közel egyhatod- nyi arányban megjelentek a legújabb fajták: az igényes, de sókra képes egyszeres keresztezéséi hibridek is. Ha az idén is lesznek helyenként kiemelkedő rekord- termések, abban már a terjeszkedő öntözésnek van oroszlánrésze. Az öntözéses gazdaságok vezetői persze az idén tele voltak panasszal. Nem tudták bővíteni a területet, sőt sokszor a meglévőt sem voltak képesek kihasználni, szivattyúk, csövek, szórófejek és főleg pótalkatrészek hiányában. Valóban az AGROKER az ipartól először csak annyit rendelt, amennyit a gazdaságok tavaly ősszel igényeltek. Akkor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER, de a hirtelen igényt az ipar kapacitás, nyersanyagok és számos esetben rugalmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. A mellékfolyásokbam alig csörgedezett valami, de nem tudott elég vizet adni az Alföld főfolyója, a Tisza sem. Vessünk még egy pillantást az állattenyésztésünkre, a takarmányhelyzetre is. Itt egy tanulság a szembeötlő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállalja a kockázatot. a vetőmag és traktorköltséget és a másodvetéseket a porba is belerakja. Az idén ugyanis az a majd félmillió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására mostanra szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni fogja a gondokat. Azt viszont nem tanácsolhatjuk, hogy jövőre most már mindenki emelje fel a szálas takarmányt termő területeket, mert akkor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos a mezőgazdaság területe korlátozott, szántóföldünk kevés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetés- szerkezetét és várható bevételeinek alakulását csak azért, hogy egy különleges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kell tennie minden gazdaságnak, hogy a lehető leggondosabban számoljon minden fő- és mellék takarmánnyal, mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. Végezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgazdaiságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, ami reményt nyújt a jövőre, Ígéret arra, hogy fokozódó felelősségérzettel és gondossággal, az időjárás szeszélyei ellenére is még nagyobb eredményeket érhetünk el. F. B. Tizenötmillióval több nyereség a hatvani járásban Exportsikerek Selypen és Apcon Az elmúlt év gazdasági eredményei, a párt-, a tömegszervezetek és a gazdasági vezetők élő. eleven propagandamunkája. a jó légkör megfelelő gazdasági alapot teremtett az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez. A dolgozók széles rétegei egyetértenek a kitűzött célokkal. helyesnek tartják az MSZMP Központi Bizottságának határozatát. A hatvani járás ipari üzemei hozzákezdtek az úi mechanizmus célkitűzéseinek megvalósításához. Nőtt a párt iránti bizalom, javult és erősödött a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolata. A szociali /i munka- versenv- és brigádmozgalom szervezését megfelelő időben kezdték el. Ehhez a munkához a szakszervezet és a KISZ alapszervezetei kellő segítséget nyújtottak. A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a dolgozók Í6,5 millió forint értékű többlettermelést, illetve megtakarítást vállaltak. Több üzemben már heti 44 órát dolgoznak. így a hatvani járásban 3.385 dolgozó családi körben pihenéssel és szórakozással töltheti minden második szombatját. A féléves üzemi eredmények kedvezőek. A tervezett vállalati nyereségnél 15 millió forinttal többet értek el a hatvani járás üzemei. Az egy főre eső termelési érték az elmúlt év azonos időszakához képest 33,1 százalékkal magasabb. Valamennyi üzemben szilárdult a munka- fegyelem. emelkedett a szervezési színvonal. Az üzemek előbbre Jéptek a differenciált bérezés megvalósításában, mindjobban háttérbe szorult egyenlősdi szemlélet és gyakorlat a juttatások minden területén. A bérek alakulása megfelel a központi elveknek. Érdekes jelenség, hogy ebben az évben 1,8 százalékkal csökkent az alkalmazotti állománycsoportba tartozók létszáma, pedig erre sem utasítást, sem rendelkezést nem kaptak a vállalatok. Exportkötelezettségeiknek eleget tettek az üzemek. A Selypi Cementgyár dolgozói tervüket 2,5 százalékkal teljesítették túl, amely a múlt év azonos időszakához képest 16 százalékkal több exportcementet jelent. Egyre bővül az apci Quaiital Vállalat külföldi piaca is. az igények kielégítését nagy igyekezettel végzik, exporttervüket 42,6 százalékkal teljesítették túl az első hat hónapban. Pataki Ferenc Illatos issem... Aki egyszer már járt a HERBARIA Gyógynövény Vállalat füzesabonyi üzemében, másodszor bekötött szemmel is odatalálna — az illat után. Virágokat, füveket, leveleket, gyökereket és bogyókat dolgoznak fel ebben az üzemben. meglehetősen nagy tételekben. — Most éppen a száraz kamillavirág feldolgozása folyik — tájékoztat Posta István üzemvezető-helyettes. — Ebből a gvógynövényfajtából dolgozunk fel a legtöbbet. Májusban gyűjtjük. Az Idén 40 vagonnal vásároltunk fel nyers állapotban belőle. A műszárító berendezéssel megszárítottuk. s 7 vagonra ösz- szezsugprodott. Ezenkívül száraz állapotban is vásároltunk a meeve fogyasztási szövetkezeteitől 8 vagonnal. A szövetkezetek a padláson szárítják. haevománvospn. — Milyen gyógynövényeket dolgoznak még fel ezenkívül? — Virágokból akácot, kökényt és bodzát, füvekből apró bojtorjánt, árva csalánfüvet. kakukkfüvet, kerekrep- kényfüvet, lihapimpófüvet és szagosmügefüvet. levelekből pedig diófa. a kőrisfa és a szőlő leveleit, valamint a csipettpapsajtot, a nadragulyalevelet és a gyermekláncfű-levelet. Ezeken kívül négyféle gyökeret is gyűjtünk: a gyermekláncfű, a leveles gyermekláncfű, a csalán és a nadragulya gyökerét, továbbá két bogyófélét, a csipkét és a galagonyát. Ezekből a gyógynövényekből mennyiségileg együttesen sem gyűlik össze annyi, mint a kamillavirágból. Járjuk az üzemet — és Eiesesíilö csiívíi*6szer az őszi vetésekhez A megyei AGROKER vállalatok között a körzetükben levő vetésterület nagyságával arányosan osztották el az igényeknek , megfelelő mennyiségű csávázószert. A telepeken javában tart az őszi vetésekhez szükséges kémiai anyagok értékesítési szezonja; ezúttal minden igényt ki tudnak elégíteni. A nedves csávázószerekből — amelyek vízben oldva kerülnek a gabonára — 300 tonnás készletet biztosított a Mező- gazdasági Ellátó Vállalat. A szárazabb talajokba kerülő vetőmagokhoz használt por alakú csávázókból 100 tonnás a készlet. WrfVWWWVWVWTiWWW^^VW^ViWWW/VVVVVVtfVWWtfVWVWW^'W'WMWAVWVVWVWWW Tanulmány Az újságíró szereti felderíteni a lényeget. Ilyen szándék vezetett azon elhatározásomban, hogy a hippik lelki világát tanulmányozzam, felderítsem a hosszú haj, a szakáll, a bokszot sosem látott cipők stb. tulajdonosainak lélektanát. Mert nyilván ilyesmiről van szó, ha valaki elfelejt borotválkozni, vagy cipőt pucolni. Valami nagy-nagy lelki konfliktus okozhatja, hogy a fiúk női hajzattal, s a lányok kefe-frizurával vonják magukra az egyszerű halandók figyelmét. Persze ahhoz, hogy a hippik közösségébe betekinthessek először is külsőségekben kellett azonosulnom velük. E célból ismerős maszkmesterem mindent elkövetett, hogy szalonképessé tegyen: hosszú bodo- rított hajzatot ragasztott, ellátott „vendég”-szakállal, s így tovább. Egy cowboynadrágot pedig addig járattam a mosógépben, amíg elron- gyolódott. Cipőmet ezután tökgyaluval alaposan felhasogat tam, majd bekentem budaifölddel. S minthogy nyelvéi ben él a közösség, elsajátítottam néhány fontos kifejezést. Mint: „menő tolla van az ürgének”, „pocsék fej”, stb. Ezek után bevetettem magam a hippik közé, gondolván: feU készültségem elégséges. Beszélgetni kezdtünk. Sajnos, nyelvtudásom szegényesnek bizonyult, mert mindössze néhány szót értettem a társalgás során, s csupán a legszükségesebbekre feleltem. Észre is vettem, hogy ez gyanús számukra, de azért sikerült ideiglenesen inkognitóban maradnom. Aztán rövidesen egy jól megtermett hippi a kezemet kezdte mustrálgatni, és hamarosan kijelentette a többieknek: „gáz van”. Még valamit mondott, de azt már nem értettem. Pillanatokon belül otthagytak. Az említett jelmezben igyekeztem hazafelé. És amint a kezemet nézegettem, egyszerre rájöttem a kudarc okára: körmöm levágva és körömkefével kitisztítva... Ez volt az a bizonyos banánhéj. V. G«. Szalaggal körülragasztott papfrdobozokba csomagolják, s így szállítják a feldolgozott gyógynövényeket. (Kis Béla felvétele.) „sírunk”. Ugyanis ezekben a napokban az üzem műszárító berendezésével hagymát szárítanak. Ez is — mint a gyógynövények 75 százaléka — exportáru. Naponta — mivel van szabad kapacitás — 150 mázsa hagvmát pucolnak meg az üzem asszonyai, lányai. Mikor a szárítóból kiszedik. mindössze 20 mázsát nyom: 130 mázsa nedvesség elillan belőle. — A hagymából persze nem készül gyógyszer — mondja az üzemvezető-helyettes. — Nyugaton szeretik a szárított hagymát. Nincs szaga, kis helyen elfér nagyobb mennyiségben, s ha az ételbe kerül, ugyanolyan íze, zamata van, mint a nyers hagymának. Az üzem alig egy éve működik. s nem kevés haszonnal. 280 dolgozója — szinte valamennyien lányok, asszonyok — szeret itt dolgozni. Megszokták az üzem sajátos illatát, sőt a hagymával dolgozó asszonyok szerint a hagvma erejét is meg lehet szokni. (falud!) ÍJ szak a a bélapátfalvi kőbányában Csillagok alafi felhők közölt A SÖTÉTSÉG leple alatt nagyokat huppanva kapaszkodik autónk a Bélkő szerpentinjén felfelé. A tájból csak annyit látunk, amennyit a két fényszóró megvilágít. Ahogy közeledünk a bányához, egyre magasabbra nyúlnak a sziklák. Balra tekintve: sokezernyi kis fénypont vibrál a sötétben. Alattunk zúg az erdő. vihar közeledik. A hegy lábánál Bélapátfalva, azon túl Mikófalva fényei sejtetik a távolságot. Újra zöttven egyet az autó és abban a pillanatban egy magas sziklafal mögül előtűnik a kőbánya magas „feladója”, amely pontosan az alagút bejáratával szemben épült. Ahogy közelebb érünk, egyre erősödik a zaj. Csattog a vibrátor. A munkások begyakorlott mozdulattal töltik a csilléket és adják fel a drótkötélpályára. Hűvös van, de kigombolt ingnyakkal, kabát nélkül dolgoznak. 11 óra elmúlt. Csuhány Albert brigádja most az éjszakás. Tízen biztosítják a cementgyár mészkő-szükségletét. — Hány csille követ küldenek egy műszak alatt a gyárba? — Nyolc óra alatt — ha nincs üzemzavar és a cementgyári állomás is fogadja — közel ezer csillét is megtöltünk, — feleli a művezető. BEMEGYÜNK az alagútba, egészen a tölcsér alá. Ott áll Berecz József a szalag mellett, vigyázza a szalag kifogástalan működését. — Nem fázik? — Bizony elég hideg van itt, különösen ősszel és télen, de azért kibírjuk: — Mi a legnehezebb a munkájában? — Nem nagyon megerőltető ez. csak akkor van baj, ha vizes az anyag. Olyankor összeragad a kő meg a sár, hatalmas gombócok képződnek. Egy vasrúddal kell piszkálni a leeresztő nyílást: yégigkísériük a zúzott követ a szalagon, s ismét szabad levegőre jutunk. Megállunk a feladóállomás nyitott aitaiában. innen jól lehet látni, hogy indul útjára egy-egy rakomány. A felfüggesztett sínen begördült egy üres csille, a töltő megállítja a kieresztőnyílás szájánál, meghúz egv kart és ömlik a kő. Amikor megtelik, visszaengedi a kart. Megáll a kőáradat. Odébb tolja, ahol már várja a „kapcsos”. Ö nekilendül és „feladja” a kővel teli csillét. Nagv csattanás. megfeszül a tartókötél és a falra akasztott táblán egv lyukkal előbbre kerül a pici ielzőpálca. Aztán megérkezik az újabb üres csille és a . folyamat ismétlődik ryolc-kilencszázszor. — Milyen időközönként ad fel egyet? — kérdezem Barta József kapcsost és egymás füléhez hajiunk, mert csak így lehet szót érteni a nagy zajban. — Körülbelül félpercenként — feleli és már tolja is az újabb csillét. — Mennyi a fizetése? — teszem fel az úiabb kérdést, miután visszajött. — 1900 forint, nem mondom. lehetne több is. ÉJFÉL FELÉ jár az idő, amikor elindulok a bányából és még az autóban is halljuk a zajt. majd ahogy távolodunk, egyre nő a csend. Az autó szélvédőjét egyhangúan veri az eső. Előttünk a fénycsóvában fut egy megrettent nyúl. aztán eltűnik az átmenti bokrok között. Elsuhanunk a kötélpálya alatt amelyen iönnek-mennek a csillék. Még egyszer feltekintünk a Bélkőre. a kivilágított kőbányára. Szemet gyönyörködtető látvány. De nehéz munkát végeznek ott. P. S. 1968 augusztus su} szombat .
