Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

A munkások érdekvédelmének eszköze Nem feltételezhető, hogy bármelyik munkáskollektívá­nak különösebb passziót je­lent, ha vitatkozni, húzakod- ni kényszerül a vállalat gaz­dasági, műszaki vezetőivel. Az ilyen viták inkább azt jel­zik, hogy valami félreértés, valóságos vagy vélt érdekel­lentét keletkezett a műhe­lyek, az irodák munkásnépe és a vezetők valamely cso­portja között. Nem titok, hogy a régebbi viták megoldási módjainak kutatásakor a nyomok gyakran a vállalato­kon kívüli régiókba vezettek, s ilyenkor többnyire még a legügyesebb szakszervezeti bizottságnak is megállt a tu­dománya. A gazdaságirányítási reform sarkalatos elveinek (nyere­ségérdekeltség, vállalati ön­állóság stb.) következetes megvalósulásával előrelátha­tó, hogy a jövőben megsza­porodhatnak a viták, a kon­fliktusok a vállalatok vezetői és a kollektíva, pontosabban a kollektíva érdekeit képvi­selő szakszervezeti emberek között. Az is bizonyos, hogy a vállalati önállóság kitelje­sedése nem teszi lehetővé a jövőben a viták egyoldalú le­zárását a felsőbb szervekre való hivatkozással. Éppen így nincs mód ma már arra sem, hogy minduntalan a minisz­tériumok döntsenek a válla­latok belső életét érintő kér­désekben. Marad tehát az egyetlen ésszerű lehetőség: ezután a nézeteltéréseket, az érdekellentéteket — ritka ki­vételtől eltekintve — ott kell megoldani, ahol azok kelet­keztek, s azoknak kell egyet­értésre jutniok egymással, akik között konfliktus tá­madt. Ez az út nemcsak gyorsabb és biztosabb a ko­rábban gyakori húzavonánál, de elejét veheti a vállalatok­nál, intézményeknél a hely­zet elmérgesedésének is. Ter­mészetesen ezen az úton csak olyan feltétellel lehet járni, ha a vitatkozó partnerek egyenlő. esélyekkel rendel­keznek jogaik és érdekeik ér­vényesítéséhez. Nos, "ezek az indítékai a Munka Törvénykönyve ama előírásának, amely szerint: „A szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vo­natkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsnek megfe­lelő bánásmódot sértő válla­lati intézkedéssel szemben. A kifogásolt intézkedést az arra jogosított szerv dönté­séig végrehajtani nem sza­bad.” A SZOT elnöksége a közel­múltban irányelveket adott ki arról, hogy a szakszerve­zetek vezető szervei a dolgo­zók érdekvédelmében hogyan gyakorolják törvényben biz­tosított kifogásolási vagy köz­ismertebben vétójogukat. A irányelvek egy pillanatig sein hagynak kétséget afelől, hogy a szakszervezetek a vétójogot olyan garanciának tekintik, amely lehetővé teszi a mun­kaközben keletkező nézetel­térések, érdekkülönbségek korrekt megvitatását és házon belüli megoldását. Mikor éljenek és mikor él­hetnek kifogásolási jogukkal a szakszervezetek? Ehhez ter­mészetesen az életből vett ezernyi példa felsorolása is csak halvány támpontot ad­hatna, tekintettel a lehetséges esetek milliónyi variánsára. A SZOT elnökség irányelvei három olyan alapesetről szó - nak, amikor szükséges és jo­gos a szakszervezet válasz­tott szervének fellépése, be­avatkozása: __Szükséges és jogos meg­vétózni azokat a gazdasagi- műszaki vezetői döntéseke-, amelyek sértik a munkavi­szonnyal kapcsolatos jogsza­bályokat. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a Munka Tör­vénykönyve és annak végre­hajtási rendelkezése, továbbá a SZOT-szabályzatok, az eg yes főhatóságok, pl. a Mun­kaügyi Minisztérium áltál kiadott szabályok, valamint a felügyeleti szerveknek a szakszervezeti ...sz,elTe^.kn_ egyetértésben született ren­delkezései. _ Kifogást emelhet a szak- szervezet az olyan önkényesen hozott vezetői elhatározása 1 szemben, melyet a jogszabá­lyok szerint csak a szakszerve­zettel közösen, vagy az olyan intézkedések ^ amelyek sér­tik a dolgozók élet- es mun­kakörülményeire vonatkozó közösen kialakított vállalati jogszabályokat — ilyen min­denekelőtt a kollektív szer­ződés — vagy más, a szak­szervezetek egyetértésevei ki­adott vállalati szabályokat. _ felnié kell a szakszerve­zetnek kifogásolási i°®*val olyan vezetői döntésekkel szemben, amelyek ellentéte­sek a szocialista erkölcs és bánásmód szabályaival, ser­tik a dolgozók érdekeit Ilye­nek lehetnek azok a élet- es munkakörülményekkel osz- szefüggó intézkedések, ame­lyek eltérnek a szocialista humanitás elveitől, rontják az adott munkahelyen kiala­kult egészséges légkört es termelőkedvet. Az irányelvek pontosan meghatározzák azt is, hogy milyen színtű szakszervezeti szerveknek áll jogában kifo­gást emelni és vétó eseten mikor, milyen eljárást keu alkalmazni. Ezek részletezé­se helyett idézzük fel meg- egyszer a törvény idevonat­kozó előírását: „A kifogásolt intézkedést az arra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.” Jogi nyelvjá­rásban ezt úgy is mondjak, hogy a kifogásolásnak a dön­tés végrehajtására halasztó hatálya van. Ez lefala^s két dologra figyelmeztet: elő­ször is arra, hogy mielőtt ki­fogást emel a szakszervezet, mindent el kell követnie, hogy türelmes, őszinte esz mecsere során meggyőzze partnerét döntése visszavoná­sának szükségességerői. A vétójog alkalmazása súlyos dolog. Mindenképpen követ­kezményekkel jár, negatív hatással lehet az érintett személyek sorsara, es átme­netileg az egész vallalat mű­ködésére. Ezért csak abban az esetben szabad élniük ez­zel az eszközzel a szakszer­vezeteknek, amikor minden egyéb próbálkozásuk hiába­valónak bizonyult. Akkor vi­szont a munkások, a dolgozók érdekeinek védelmében meg­alkuvás nélkül tilosra kell ál­lítaniuk a szemafort az elhi­bázott intézkedés végrehajtá­sa előtt. De mi van akkor, ha kide­rül, hogy a szakszervezet té­vedett? Elvben előfordulhat ilyesmi. Ebben az esetben a döntésre jogosított szerv ter­mészetesen annak szolgáltat igazságot akinek igaza van s a vitatott intézkedést végre­hajtják. Ez viszont arra fi­gyelmeztet, hogy a szakszer­vezetek választott szerveinek, aktivistáinak nagyon jól kell ismerniük, érteniük a maga­sabb színtű jogszabályokat, csakúgy mint a vállalati sza­bályokat. Nehezebb ügy a szocialista erkölcsre és bá­násmódra vonatkozó szabályok gyakorlati kritériumainak megállapítása. Ilyen jellegű viták keletkezése esetén a munkahely pártszervezetének segítségét, állásfoglalását aligha nélkülözheti a szak- szervezet. Ugyanígy könnyeb­ben elejét vehetik bármilyen konfliktus kiéleződésének, ha a pártszervezet még idejében akcióba lép és a kommunista gazdasági vezetők, vagy a szakszervezeti funcionáriusok jóirányú befolyásolásával közreműködik a „békés” megoldás felkutatásában, a vállalati egység helyreállítá­sában. Gyertyános Zoltán Mozdonyok pihenőben. (Kiss Béla felvétele) Gazdátlan épületek - nagy lehetőségek Szilvásvárad és Szarvaskő jelene, jövője A SZILVÁSVÁRADI mész­művek kemencéiben az el­múlt év novemberében örök­re kialudt a tűz. Megszűnt az üzem, bezárták az irodá­kat, a fürdőt és öltözőt. Egy­két lakásban maradt ugyan lakó, de az üzem területe üres és elhagyatott, óriási felkiáltójelnek tűnik a füst nélküli gyárkémény. — Vajon mi lesz az elha­M eg jegyzések egy hasznos cikkhez A Népújság 1968. augusztus 25-i számában Kár érte... címmel egy rövid cikket ol­vastam. K. E. tollából, amely­ben arról ír. hogy a szövet­kezetek történelmi dokumen­tumai, különösen a kezdeti időszakból valók, elkallódtak, így nphéz a szövetkezetek, (földművesszövetkezetek, ter­melőszövetkezetek, stb) tör­ténetének megírása. Ez való igaz. Az 1956 előtti időszak­ból a szövetkezetek történe­tére vonatkozó dokumentu­mok jó része különböző okok miatt elpusztult. A helyzet azonban mégsem teljesen re­ménytelen. Vannak ugyanis úgynevezett másodlagos for­rásaink, amelyekből a kezde­ti időszakok szövetkezeti tör­ténete elég jól rekonstruálha­tó. A következőkben ezekből említek mee néhányat azok számára, akik a kérdéssel kí­vánnak foglalkozni. Az 1945—1947-bő.l szárma­zó megyei földhivatali iratok, valamint a községi föld­igénylő bizottságok iratai sok jó adatot tartalmaznak az el­ső föld művesszővé bőszetek­ről. Ebből a szempontból jó források még a megyei nem­zeti bizottság és a községi nemzeti bizottságok, valamint a termelési bizottságok iratai- Ezek az itatok az 1945— 1948 közötti időszakból szár­maznak. A földbérlő szövet­kezetek iratai is nagyszerű források, annál is inkább, mert több helyen a földbér­lő szövetkezetekből nőtt ki az első mezőgazdasági ter­melőszövetkezet. Nem árt át lapozni a községi képviselő- testületek jegyzőkönyvét sem ugyanis ezek a községek min­den lényeges fejlődési vonat­kozásáról tartalmaznak anya­got. 1948-ban megyénkben is létrejöttek az első mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek. Ezek kezdeti fejlődéséről, problémáiról igen hasznos adatokat tartalmaz a Magyar Dolgozók Pártja Heves me­gyei Bizottsága által létesí­tett felmérés 1949-ből. Ebből megtudható, hogy hol volt 1949-ben Heves megyében termelőszövetkezet, s mikor alakult, milyen volt a ter­melőszövetkezetek politikai és gazdasági helyzete? Minden legújabb kori tör­téneti feldolgozásnál, így a szövetkezetek történeténél is fontos források a visszaemlé­kezések. írassunk tehát a szövetkezeti mozgalom vete­ránjaival minél több vissza­emlékezést. vagy vegyük azo­kat magnószalagra..; Szecska Károly Meghalt a barátom, i humorista volt. A szak- I ma azonnal a saját halottjának tekintette, lehet, azon az elvi ala- ! pon: ma neked, holnap i nekem. Mivel humo­rista volt a barátom, ezért neki csak 240 fo­rintos koszorú járt a szakmától. — Bezzeg a komoly I műfajistáknak 380 fo­rintos koszorú jár — mondta az egyik élet- | ben maradt. A másik mintha nem I hallotta volna mindezt, vagy talán mert hal­lotta, a következőkép­pen reagált: „A humoristák korán halnak...” A szakma úgy hatá­rozott, hogy az elhuny­tat, mármint a kopor­sót a morózusabb kol- vigyék a vállu- ravatalazótól a s^írhantig. Engem is Kijelöltek. Sötét ruhá­ba öltöztem, fekete £/•&$ volt a konyak sot a mo flégák vig Ijten a n nyakkendőt kötöttem, így dolgoztam végig a kínos délelőttöt. Kettő­kor kimentem a teme­tőbe, átfúrtam az em- bergyürűt, közelről akartam elbúcsúzni a barátomtól. Mellé áll­tam. Eszembe jutott, ez a fiú öt éve tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. És mégis, mindig vidám volt. Milyen jókat mondott. Világos: egy fejjel na­gyobb volt mint mi. Ezt gondoltam, de nem mondhattam el senki­nek, mert itt nem illik beszélni, csak sírni. Valaki azért mégis beszélt, a mi nevünk­ben búcsúzott a humo­ristától. mert a beszé­lőt is kötötte a föld­höz ragadt ■ konvenció, pedig ő is tudta, hogy szótlanul is szépen le­het búcsúzni. Ekkor arra gondol­tam, hogy akik itt va­gyunk, rokonok, bará­tok, kellégák mind­mind szerettük ezt az embert, és most nem beszélni és sírni kéne, hanem mindannyiunk­nak énekelni, ez volna a legszebb temetés. Váltunkra vettük a koporsót. Elindultunk. Lankrsan kapaszkod­tunk felfelé, valahon- nét, honnét a csodából, mellém jött a felesé­gem, suttogva kérdez­tem, mit akar. — Gyere ide — mondta. — Nem lehet — ma. tattern a koporsóra. — Add át egy perc­re Tibinek — mutatott a barátomra. Tibi átveszi, szégyel­lem magam. — Mit akarsz? — kérdeztem. — Elfelejtetted reg­gel ideadni a pénzt. Nem tudok bevásárol­ni az unokádnak... — Parancsolj, kis­fiam. — De lehet, hogy nem is mondtam semmit, csak a pénzt nyújtottam oda, mert ugyebár az élőknek... Utolérve a menetet, átvettem a terhet. Gondolatban mormol­tam: ,.Ne haragudj, öregem, tudod, az uno­kám.” — Marha vagy! — megesküszöm, hogy ezt mondta az elhunyt ba­rátom és csodálkoztam, hogy senki sem hal­lotta. A sírhantnál vigyáz­va letettük a humoris­tát. Egy élő, vidám szívű humorista be­szélni kezdett és po­tyogtak a könnyei. Hallottam, hogy csönd­ben káromkodom, de azt hittem, hogy ez nem én vagyok. A göröngyök dübör­gését nem hallgattuk tovább, elindultunk. Az első kocsmánál megálltunk, bemen­tünk és megittunk egy fél konyakot. — Kötőhártyagyulla­dásom van — mondta a vidám szívű, élő hu­morista. — Ilyenkor a szellő­től is könnyezem. Tibi, aki átvette a koporsót tőlem, kért még egy kört és láttam, I ~>gy neki is kötőhár­tya-gyulladása van. A pincér, amikor a második kört hozta, kedvesen megkérdezte tőlünk: — Ilyen erős volt a konyak? Suha Andor gyott épületek sorsa? — Megkíséreltük értékesí­teni, tárgyaltunk a ME- SZÖV-vel, az AKÖV-vel és különböző hatóságokkal, de nem sikerült megegyezni. Az­tán a lakásokat és az üzemi épületeket könyv jóváírással átadtuk a Szilvásváradi Köz­ségi Tanácsnak — tájékoztat­tak a megszűnt üzem vezetői. — Mi csak ideiglenesen vettük át A községnek csak a lakásokra és a fürdőre van szüksége. A telekkel és az üzemi épületekkel, irodák­kal talán a megyei vagy a járási tanács rendelkezik — mondta a szilvásváradi ta­nácstitkár. — A megyei tanács ipari osztálya azt javasolta, hogy a megszűnt üzemet annak ad­ják el. amplvik szerv a leg­többet tud érte fizetni és leg­ésszerűbben kívánja felhasz­nálni. De ez a lehetőség meg­szűnt. Könyvjóváírással, te­hát ingyen, a községi tanács vette át Majd hasznosítják valahogyan — válaszolta Mucsi Sándor, a megyei ta­nács ipari osztályának veze­tője. — A községnek eddig nem volt tisztasági fürdője, a la­kásokat is hasznosítani tud- iák. A többi épületben pedig az egri és a füzesabonyi já­rási tanács dolgozóinak üdü­lőt szeretnénk berendezni — válaszolta dr. Nagy János, az Egri Járási Taná.cs titkára. AZ ELHAGYOTT épületek ablakait a gyerekek bedobál­ták, több tetőcserép hiányzik, átázik a mennyezet, a gazdát­lan épületek gyorsan tönkre­mennek. Mindez a Bükk ölé­ben, festői környezetben tör­ténik. A szarvaskői bánya is meg­szűnt. De még megvan a für­dő, az öltöző, pár épület és festői környezetben az egri TÜZÉP-tel^p mellől kisvasút közlekedik a volt szarvaskői bányáig- Mindezt Eger vá­ros tanácsa vette át. A ta­vasszal tanulmánytervet ren­deltek a Heves megyei Ta­nácsi Tervező Irodánál. Mér­nökök és tervezők munkál­kodnak, hogy kulturált kirán­dulóhely, turistaszálló, ifjú­sági és sporttábor legyen Szarvaskő fölött. Nem lehetne, nem kellene megfontolni Szilvásvárad sor­sát és jövőjét? Már most is kedvelt kirándulóhely a Sza- lajka-völgy és mennyi lehe­tőséget kínál. Az idei lovas­napok sikere nyomán már el­döntött tény, hogy megmarad a ménes. Vajon Európában hol lehetne ennéí szebb és alkalmasabb környezetben otthont adni a lovassport­nak. Aligha akad hegyvidé­künk, amely több külföldi és hazai vendéget vonzana mint Szilvásvárad — ha lenne hol és mivel fogadni a pihenni és szórakozni vágyókat. Legalább terveink és erőt adó elképzeléseink legyenek, ha snvagi eszkő*ökk®l jelen­leg nem is bővelkedünk. Nem szabad hiú ábrándokat kergetni, de bűnt követünk el önmagunkkal és a felnövő 1968, augusztus 29., nemzedékkel szemben, ha a mostani lehetőségeket elr­iasztjuk és pusztulni enged­jük értékeinket. Meggyőződé­sünk. hogv a Szalajka-vőlgy és a Bükk-fennsík olyan ter­mészeti kincs, amely a jelen­legi elképzeléseknél sokkal gazdagabb lehetőséget rejt. Nem vagyunk olyan szegé­nyek, hogv ennek kamatoz­tatásához már most hozzá nem kezdhetnénk. Ezt indo­kolja és sürgeti az a körül­mény. hogy a munkaidőcsok- kentés következtében egyre többen vágynak a szabadba. MIELŐTT a szilvásváradi és az egri—szarvaskői értéke­ket elkótyavetyélnék, szak­embereket bízzanak meg a közművesített terület, a für­dők, a kisvasutak, az épüle­tek és különösen a szép kor­nyék kihasználásara, ésszerű fejlesztésére és gondoskodja­nak a jelenlegi értékek meg­őrzéséről. Hangsúlyozzuk, hogy a jól megfontolt fejlesztési javas­latokat a tervező-, az idegen- forgalmi és a vendéglátói szakemberektől várjuk Mi csupán egykét észrevételt és gondolatot vetnénk fel. Szil­vásvárad és Szarvaskő kor­nyéke. minden adottsága va­jon nem azt diktálja, hogy üdülő- és kirándulóhellyé fejlesszük? A vízzel, villany- nyal ellátott épületek, az adott és a megszerezhető te­rület, a kisvasúj. a jelenlegi és a várható látogatottság azt diktálja, hogy turistaszál­lót és campinget létesítsenek mindkét helyen. Nem «ik múlva, hanem már a jovö szezonra. Az igénvek és a* anyagi lehetőségek szerint, ezt kell majd tovább fejlesz­teni. Eger lakói közül hányán tudnak arról, hogy Szarvas­kőbe kisvasúttal is lehet ki­rándulni, naponta többször is közlekedne az olcsó jarat. Hol hirdetik, honnan tudjak a helybeliek és az ország kü­lönböző városaiból érkező ki­rándulók? A Heves megy« y endéglátóipari Vállalat * szarvaskői bánya helyén ^ bü­fét nyitott, de ezzel a kör­nyék kirándulóhelyének propagandája, és fejlődése nem állhat meg. A szilvas- váradi elhagyott üzemért ko­rábban a MÉSZÖV több mint félmillió forintot ajánlott fel- Ezt és a további összegeket nem lehetne minél hama­rább a jelenlegi adottságok és a fejlesztési tervek meg­valósítására fordítani? AKARATTAL, összefogás­sal és a kultúrpolitikai cél­kitűzésekkel egyeztetett üzle­ti érzékkel meg lehet valósí­tani. hogv Szilvásvárad és Szarvaskő sok ember ked­velt kirándulóhelye legyen. Dr. Fazekas László csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom