Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

y*OP4lOM7Míutért£?~^

, " to

ÉLŐ IRODALOM

Kántor Lajos:

Vallomásos Móricz Zsigmond

H

.Lírai ábrázolás és művészi totalitás egymást nem kizáró, sőt adott esetben éppen egymást segítő” kategóriák — mondja Kántor Lajos íenti könyve bevezetőjének egyik passzusában.

|a visszagondolunk kisdiák éveink két köny- nyeztetőén szép olvasmányélményére, a Hét krajcárra, meg a Légv jó mindhalálig c. Móricz-regényre. alighanem érzékelni fogjuk Kántor Lajos tételének lényegét-igazát. Líra és társadalmi problematika olyan komplex együttesére figyelhet fel itt a jó szemű olvasó, mely igazán csak remekművek sajátja. De nemcsak e két Móricz- mű. hanem az egész oeuvre is tanúságul hívható a tétel bizonyítására s voltaképpen ezt a feladatot végzi el a könyv: „alkotó együttolva- jásra. élmény és mű összefüggéseinek közös továbbgondolására” hívja „a mó- riczi próza iránt érdeklődőket.”

Voltaképpen nem tesz mást. mint a dokumentumokban megfogható ír-ói él- ményvilágot-anvagot szembesíti a művek megfelelő passzusaival, az impulzusokat a megvalósult művészi alkotásokkal. Izgalmas, érdekes és élvezetes utat jár be. Móricz Zsigmond az ember és az író útjait a Hét krajcár megjelenésétől az utolsó

évekig. S az irodalmi utazás eredményeképpen — mintegy másfélszáz kis oldalon — olyan gazdag anyagot tár az olvasó elé. melyből Móricz emberi és írói portréjának mindénképpeni gazdagodása is következik. Pedig jórészt talán nem is ismeretlen anyaggal dolgozik, a Móricz- filológia eddig gondosan ösz- szehordott tárházában alighanem mindez megtalálható, ám a szerző elgondolásai és rendszerező munkája nyomán olyan egésszé áll össze ez a nyersanyag. mely a nem szakavatott, tehát nem szakember olvasónak lesz nagv segítség a Móricz-művek értelmezésében. Joggal idézi Németh László sorait: „Én Móricz Zsigmondon tanultam meg. mennyivel gazdagabb lesz az olvasmány, ha az ember az író felől is megtanulja olvasgatni”.

A

zt az „író felöli” olvasást. vagy mondjuk így inkább most már: teljesebb olvasást segíti eló az írói vatlomások. nyilatkozatok, á levelezés megismerése, de mennyivel könnyebb ez. ha van kezünkben egy olyan kis kalauz, mely épp a bennünket érdeklő művekkel kapcsolatos vallomás-anyagot hozza elénk cs.okorba szedve; S hozzá a legfontosabbakat, legjellemzőbbeket. Mint éppen a Hét. krajcár esetében: „.. .mikor én a Hét krajcárt

FARKAS ANDRÁS:

Csak most, egy pillanatra.

Csak most, egy pillanatra, most megértem, Mi a dallam és mi a folytonosság.

A tóban állva hab veri a'íérdem,

A vízcseppek a ritmust rám tapossák.

Nyitott füllel ezt hallani nem érdem,

De felfedezni már szerény okosság:

Minden mozog, vajúdik, kint a térben, Keresni és tudtunkra adni sorsát.

A víz fröccsenve lábamat tapossa,

Lelkem zúgásán fürdik harmatosra,

S a perc igy máris nagyszerű dicsőség,

Csak kémlelek a vizbe: Ö, minő szép,

Hogy az időben dolgok felragyognak,

Igazat adva szürke álmodóknak.

POLNER ZOLTÁN:

TÍZ ÉV

A láz piros golyója bordám mögött, ajtómon ki-be jár ifjúságom.

Felkelnek mészfehér csontjaim és mennek át a világon.

Homlokom felett a nap fáklyája ég, komorló éveim elzuhannak.

Tíz év a gőzölgő mezőkön, véráldozat: a dalnak,

A nyár vaskos combjai között öröm az ezüstvértű telekben bánat.

Kiáltozás a szerelem, nagy senkiföldjén utánad.

Minden éjfélen túl másik arcodat

viszem magammal harmatos szélben.

S megyek a világon át szavad csillagával mészfehéren.

JANKOVICH FERENC:

Őr$k«fiző harc

Megüzentem a bús emberiségnek: arcunkra játszva fest új orcát az erő, egyensúly, bátorság, — szűrésűivé titkos forrását a létnek.

Nemcsak, mikor támadnak vagy ha védnek ha mohó lángra gyúl a száraz elme — Vallom, hogy a lét egyetlen értelme: a végső gyöngy, amelyhez nem fűz érdek.

Ha bárhonnan lángvesszőkkel üzenétek: utamat én akkor is végigfutnám.

Ilyen a vállalt sors a költők útján —

Az én dolgom a szeretetben ébredt igazság, még a halálban is élet — eszmény és valóság örök-űző harcán.

megírtam, én oly szegény voltam. hogy valamiképpen húsz koronát kellett keresni a kisfiam temetésére. Innen van az a roppant jóság és beolvadás az emberiség szenvedésébe: akkor magamat sirattam. Nem igaz hogy pl. az édesanyámnak valaha is vér ömlö.tt volna a száján. Ez a vér az anyai vér abban a novellában, a szülő véré. amit kjont. az én vérem, amit ki kellett geiziroznom, hogy az emberek figyelmét húsz korona erejéig megragadjam, ilyen szegény azután sohasem voltam többet. A megnyilatkozás történt akkor bennem s ez különös, életlehetőséget teremtett egy hosz- szú életre: ma is ebből a hét krajcárból élek.”

n bánat, a fájdalom, egyáltalán egy esemény átélésének ez a lírai megváltása csak egyike az író számtalan, műveinek lényegét-értelmét kommentáló megnyilatkozásainak, s épp ezáltal lehet igazolása számos Mó- ricz-értelmező kritikus találó megállapításának is. akik a nagy oeuvre totalitásában egyaránt felismerték a prózaíróban- a vulkáni erejű költőt, a lírikust Ahogy Illyés Gyula megfogalmazta: „Egy költő, népünk egyik legnagyobb költői lángelméje működött szüntelen ihletettség- gel benne s árasztotta a valóság égi mását Az ilyet hívják epikusnak. Az olyat akinek a Múzsa egy hősköltemény hosszán is ott áll a háta mögött A regényírókat csak életrajzukban szokás mint.egy tiszteletbeli költőnek nevezni; Móricz Zsig- mondnak nemcsak tiszteletül jár ki ez a rang”:

(Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1968.) Lökös István

NYERGES ANDRÁS:

VARÁZSLAT

Fekete szemek, vörös szájak, gyönyörű, ostoba varázslat, naponta meggyötörsz, verejték lep el miattad, nincs segítség, fekete, vörös gyöngyök, gyöngyök megyek az utcán, szembejöttök, arany haj, vörös haj, zizeg, száll, velctek-nélkülctek egy fáj,

(Csont István illusztrációja.

százszor szomjazom rátok undor taszít, de megszomjazom újból, vacog a fogam, láz fűt, fagy ráz, elvetél mindig minden hajtás, virág sosem bomlik belőle —

de mindig hiszem, hogy jövőre.

Bihari Klára:

ÍRATLAN törvény

Bertháné a villanytűzhelyre tette a levest és hozzálátott, hogy kisüsse a vékonyra kivert hússzeleteket. Élvezettel, s teljes odaadással forgolódott a kicsi, fénylőn tiszta konyhában. Pontosan kimért, rövid és gyors mozdulatokkal végezte munkáját, pedig közben nemcsak a fülével, hanem egész leikével kifelé figyelt: jön-e már az ura? Hogy nyugtalanságát elviselhetőbbé tegye, időnkint kiment a kis előtérbe, gömbölyű könyökével lenyomta a kilincset és benézett a szobába. Odabenn a rend és tisztaság leheletét árasztva állottak a csillogó bútorok. A nagy, több részes szekrény, a szegletes asztal négy zöld kárpitozáséi székkel, a kihúzható rekamié, támlája lapos tetején porcelán, meg plüss állatfigurákkal, babákkal és egyéb gyermekjátékokkal, a lépcsős virágállvány és a sarokban a kerek asztalka, kétoldalt egy-egy fotellel.

Az asszony gyönyörködő pillantása végigsiklott a csillagokból horgolt asztalterítőn. Az előző napon készült el vele és ma. amint hazajött a bányából, kimosta, kivasalta. s mindiárt fel is terítette.

— Ilyen asszonnyal mint te. soha nem volt még nekem dolgon.;. — súgta neki Lajos. a férje, a leebizalmasabb pillanatokban. Zsófinak ilyenkor nagyot dobbant a szíve, fejébe szalad a vér. s a fájdalomig feszítette az a kívánság, hogy még erősebben és teljesebben odaadhassa magát. Tudta, hogy Lajost nagyon szerették a nők. ezért is nősült késön,_ huszonnyolc éves korában, tselecsimpaszkodtak, nem akarták kiengedni a körmeik közül, mindegyik véglegesen meg akarta tartani. Ötödik esztendeje éltek együtt, de a versengés közte és a hajdani asszonyok, lányok között nem szűnt meg. Ha szó esett róluk, vagy valamelyikkel szembetalálkoztak az utcán, barna szemöldöke összerándult, mintha valami érzékenyen megremegett volna benne. Lajos hiába mondta, „Mit morcos- kodsz, hiszen te sokkal különb vagy, nekem már ez olyan, mintha egy darab kőre néznék” — sötét tekintettel elfordult és legfeljebb annyit felelt, rekedten, haragosan: „Hallgass már, hallgass!” A szerelmes dicséret, hogy ő a legkülönb feleség a világon, nemhogy csökkentette volna, de még magasabbra fokozta hevét.

Azt, hopv a terítő már elkészült, meglepetésnek szánta. A régivel a fűtőtestet takarta be. De a csipkénél is tovább nézte a szemközti sarokban elhelyezett asztalkát, amely felett egyik oldalon a kislányuk, másik oldalon a férje bányászruhás képe függött. Erre jön mai.d a televízió, amire most már nem kell külön takarékoskodniuk, mert váratlan ajándékképpen megvehetik abból a tizenhatezerből. amit az oldal-, kocsis motorkerékpárra ösz- szegyűjtöttek.

Az örömmel teli nyugtalanság újra felcsapott benne. Már a sarokban látta a nagy fade'« zt a képernyő homályos üvegével. Egyik vájár ismerősük eladja a fél éve vett motorkerékpárját, és csak tizenkétezret kér érte;

az ura talán éppen most olvassa le Pusztainak a pénzt. A fennmaradó négyezret a televízióra szánták.

Nekitámaszkodott az ajtónak. Egy másodpercre behunyta a szemét és hosszan sóhajtott, mert valóságos testi jóérzést okozott a gyarapodásnak, az óhajok gyors teljesülésének boldogsága. Lemond az új ruháról, mert a televízió nem telik ki teljes egészében a megmaradó pégyezer forintból.

Odakinn lépések koppan- tak. Gyorsan kiszaladt az előszobába. Bertha éppen akkor lépett be az ajtón. Szokása ellenére nem köszönt. Levetette könnyű esőköpenyét, felesége felemelt kezébe adta és bement a konyhába. Az asszony már ott találta az asztal mellett. Nagy ökle a fehér-piros kockás, keményre vasalt abroszon feküdt. Barna sgme keskeny, sötét réssé szűkült, arcát, sima homlokát beárnyékolta a harag, szabályos rajzó telt száját öregesen és kelletlenül összehúzta.

— A gyerek..; hol van? — kérdezte mordul.

— An.vádék kérték, hadd maradjon náluk éccakára is.. nehezen tudnak megválni tőle... — felelt Zsófi puha hangon. Könivyen. nesztelenül mozgott az ura körül, elébe tette a kancsót, poharat, evőeszközöket és virágos porcelántányéron a húst meg a burgonyát. Mindjárt észrevette, hogy haragos, s tudta, hogy ilyenkor nem szabad faggatni. Amíg vizet töltött a pohárba, kenyeret szelt és kezére adta a. sót-nanrikát, le nem velte róla feszült tekintetét, amely megtelt mélységesen komoly, ösztönző várakozással.

Bertha az utolsó falat után odébblökte a tányérját, és súlyos öklével olyat vágott az asztalra, hogy a pohár felugorva, a kancsóhoz koccant.

— A gazember! A disznó!

— tört ki belőle indulatosan.

— Kovács Andrásnak adta oda a motort.;;

— Eladta? — kiáltott fel az asszony. Alakja teljes magasságában kinyúlt. — Ezt merte tenni? Neked kínálja és másnak adja el a gépet?

Arca pirosán kezdett tüzelni, szemében gyűlölet szikrázott. Élesen hasított belé a veszteség fájdalma. Nem lehet megvenni a televíziót és az idő elérhetetlen távolságába siklott a gyermekszoba bútorzata s a hűtőszekrény, amire a mai naptól kezdve akartok gyűjteni. E>e mindennél jobban égette a sérelem, ami az urát érte. És most az volt a legfontosabb, hogy ezt Lajps is tudia és észrevegye.

— A te pénzed nem olyan jó Pusztainak, mint a másé? Hiszen téged kérdezett először, avval, hogy adóssága van. nem akarod-e a motorját. Az isten büntesse meg az ilyen becstelent! Megérdemelné, hogy a szemébe köpjél!

Bertha felkelt és indulatosan le-fel járt a konyhában. A benne dolgozó düh, amit Zsófi még magasabbra szított. szinte szétfeszítette a kicsiny helyiséget.

— Ne hagyd magad. Az ilyen megérdemli, hogy kitanítsák! A brigádja előtt köpjed szemen! — hadarta léleg- zetnyi szünet nélkül az asz- szony.

— Dehogyis köpök én az

arcába: Hogy azt higgye,

most tönkretett — vágott közbe az ura izgatottan és fejét oldalra fordította, mintha egy számára látható lény.