Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-03 / 181. szám
Mcléküzemági ás kiegészítő tevékenység, szakember-ellátás Beszélgetés a KAÍEB elnökhelyettesével néhány időszerű tsz-problémáról ' A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi hónapokban ismét több száz szakember és társadalmi munkatárs közreműködésével folytatott vizsgálatokat. Felkerestük dr. Páles Gyulát, a KNEB elnökének helyettesé^ aki mindenekelőtt a mező- gazdaságot érintő vizsgálatok eredményeiről tájékoztatott bennünket. — Mostanában nemcsak a szakembereket s az érintetteket de a közvéleményt is sokat foglalkoztatja a tsz-ek melléküzemági és kiegészítő tevékenysége. Milyen tapasztalatokat tárt fel erről a KNEB vizsgálata? — A lefolytatott vizsgálat eredménye — összegezve — az, hogy a tsz-ek ilyen irányú tevékenysége alapvetően helyes irányban fejlődik: kedvezően befolyásolja a közös gazdaságok jövedelmét, segíti a belső tartalékok feltárását, a munkaerő egyenletesebb foglalkoztatását, s hozzájárul a falusi szükségletek jobb kielégítéséhez. A tevékenységi körök észszerű bővítéséből származó jövedelmek igen sok szövetkezetben elősegítik a mező- gazdasági alaptevékenység gyorsabb ütemű fejlődését A keveréktakarmányok előállítása továbbá a nagyiparral történő kooperációban (esetenként attól függetlenül is) megvalósuló zöldség-, gyümölcs- és szőlőfeldolgozás, a helyi tejforgalmazás, valamint a tejfeldolgozás melléktermékeinek hasznosítását szolgáló vállalkozás és minden olyan tevékenység, amely az áru jó minőségének megóvásával és a forgalmi költségek csökkenésével kapcsolatos, gondos szervezés esetén rendszerint jól szolgálja a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Kedvezőek a tapasztalataink a tsz-beruházá- sok önálló kivitelezése és a falusi lakosság szükségleteinek megfelelő szolgáltatások bővítése terén is. A kétségtelenül kimutatható fejlődésnek azonban vannak káros kísérő jelenségei is. Sok tsz-nél például aránytalanul magas jövedelmet értek el a nem szorosan vett mezőgazdasági tevékenységi körben foglalkoztatottak; ezért egészségtelen bér- és jövedelemfeszültség alakult ki egyes ágazatok között több tsz-ben. Vizsgálatunk utolsó szakaszában ezen már segített a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté, amely július 1-től a tsz- alkalmazottak munkabérét az állami szakmai bértételekhez igazítva, alsó és felső bérhatárok között állapította meg A káros — és sokat vitatott — kísérő jelenségek közé tartoztott például az is, hogy a szövetkezeti gazdaságok ún. vállalkozói szerződést kötöttek kisiparosokkal, vagy volt kisiparosokkal (né-, ha deklasszált, vagy rovott múltú emberekkel is) bizonyos munkák elvállalására, s elvégzésére. Azon a címen, hogy a beszerzés a tsz részére történik a kisiparos nem egyszer a kisipar fogalmát jóval meghaladó menyiségű termelőeszközhöz jutott, és a megengedettnél több munkaerőt foglalkoztatott. A közvetítő ügynökök aránytalanul magas jutalékos díjazása is joggal kelt ellenérzést a lakosság körében. Az ilyen káros kinövéseket minél gyorsabban meg kell szüntetni, mert sértik a szocialista elveket és kompromitálják a jó ügyet. Az új gazdasági mechanizmus kibontakozásával módosulnak a mezőgazdasági vállalatok, valamint a felvásárló és feldolgozó nagyipari vállalatok kapcsolatai és az új munkamegosztás alapján a szükséges kooperáció változatosabb megoldásai lépnek előtérbe. Ezért egyrészről hatékonyan támogatni kell a termelőszövetkezetek tevékenységének ésszerű kiterjesztését, másfelől tanulmányozni kell mindazokat az új problémákat, amelyek a fejlődés során a feldolgozó nagyiparban, az áruforgalomban és termelőszövetkezetekben — egymással kölcsönhatásban felvetődnek. A támogatás módjára és a káros jelenségek kiküszöbölésére javaslatainkat már eljuttattuk a megfelelő intézményekhez. •— Milyen tapasztalatai vannak a népi ellenőrzésnek a mezőgazdaság szakember-ellátásával kapcsolatban? — Az elmúlt években a szakemberképzéssel foglalkozó országos szervek érdeklődésének középpontjában j,a képzési keretszámok” álltak; ezek kialakítása körül folyt a vita és eléggé háttérbe szorult a színvonal követelménye. Tisztázatlan kérdések vannak még az új követelményeknek megfelelő iskolatípusok megítélésénél, az egyes tanintézetek területi elhelyezése és a fejlett nagyüzemi gazdálkodás által igényelt szakképzés speciali- zációja körül. Vizsgálatunk szerint az elhelyezkedési nehézségekből tévedés arra a következtetésre jutni, hogy több szakembert képeznek ki a szükségesnél. E nehézségek nagyrészt abból származnak, hogy ma még a szakvezetői munkakörök jelentős hányadát olyan dolgozók töltik be, akiknek nincs megfelelő szak- képzettségük. A volt Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szervek felső- és középfokú szakképzettséget igénylő munkaköreinek jelentős részében dolgozóknak nincs meg az előírt szakképzettségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének éveiben mindez nem okozott társadalmi méretekben jelentkező nehézségeket. Az elmúlt esztendőkben a mező- gazdasági nagyüzemekben a gépesítés és a kemizálás gyor ütemben fejlődött, s ez megköveteli, hogy az irányítást és a technológiai folyamatok szervezését minden fokon megfelelő szakemberek végezzék. Az öntözéses gazdálkodás, a nagyüzemi kertészet, a szőlő-, a gyümölcstermelés és feldolgozás valamint az álVIDÁM NAPLÓ lattenyésztés és hizlalás ipa ri jellegének kiszélesedése is jól képzett szakembereket igényel. Mindez — a mérnökök mellett — megkívánja az agrár-közgazdászok és üzemgazdászok nagyobb számban, magasabb nívón történő képzését és racionális foglal koztatását; az „üzemmérnök’ típusú, felsőfokú technikumi felkészültséggel rendelkező középszintű vezetők alkalmazását, nagyszámú technikus- brigádvezető működését, százezrekre menő, képzett szakmunkás foglalkoztatását. A szükséges szakemberek képzésének feltételei általában jók. A tanintézetek területi elhelyezkedésében — amely a beiskolázás és a szakemberek végleges elhe lyezkedése szempontjából nagyon fontos — továbbá a tananyagok korszerűsége, és a szakképzés minősége tekintetében azonban még sok a tennivaló. (Például a Dunántúlon nincs kertészeti felső fokú technikum.) — Ügy tudjuk, hogy elkészült a KNEB második félévi ellenőrzési tématerve is. Mi lesz az ellenőrzések fő Iránya a második félévben? — A kormány és a KNEB által jóváhagyott munkaprogramunkat a sajtóval már ismertettük. Itt talán csak arra utalok, hogy vizsgálataink nagy része — például a járóbetegellátás és a lakosság számára szükséges szolgáltatások helyzetének vizsgálata — nagyon közelről érinti a dolgozók életkörülményeit és igényli a szakemberek a lakosság aktív támogatását. Vonatkozik ez megyei bizottságaink saját vizsgálataira is. Fontos feladatunk lesz, hogy figyeleméi kísérjük az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának körülményeit, főleg abból a szempontból, hogy egyre javuljanak a megvalósulás feltételei. Mindenkor feladatunknak tekintjük, hogy a törvény erejével fellépjünk a felelőtlenek és a gazdasági bűncselekmények elkövetőivel szemben. Emellett most a szokásosnál nagyobb energiát kell fordítanunk a restség és a bürokratikus akadályok elhárítására, a jó és hasznos kezdeményezések sarkantyú zására, támogatására. G. F. Nagyobb az crdeb!«des Előkészületek as 1968-69-cs pártoktutási évre a Mátravidéki Fémműveknél A VIZSGÁK IZGALMAI alig múltak el s a Mátravidéki Fémművek pártbizott- ságánl, már hozzákezdtek az 1968—69-es pártoktatási év előkészítéséhez. Azzal kezdődött e munka, hogy gondosan számba vették, melyik oktatási forma milyen sikereket hozott, melyik szolgálta legjobban a marxizmus—leninizmus tanainak terjesztését s a munkások, műszakiak érdeklődési körének milyen tanfolyamok, előadások feleltek meg legjobban. Az első tapasztalat: a legmagasabb szintű oktatás volt a legeredményesebb, ugyanis az esti egyetem mind a 19 hallgatója sikerrel vizsgázott a háromévi szorgalmas tanulás után. A középfokú iskola valamennyi hallgatója becsülettel, igyekezettel végigtanulta az évet, senki se hiányzott közülük, amikor számot kellett adni a tanultakról. Amilyen lel kiismeretesen és pontosan részt vettek az előadásokon, vitákon az egyetemisták és középfokú iskolák hallgatói, annyira már nem mondható mindez el a gazdaságpolitikai tanfolyam, a szakszervezeti és KISZ-oktatásban részt vevőkről Viszont ha azt nézzük, hogy ezeken a tanfolyamokon esetenként százak és százak vettek részt, úgy eltűnik az a szépséghiba, hogy egy-egy munkás, vagy műszaki dolgozó nem jelent meg minden alkalommal ezeken az előadásokon, vitákon. E szervezésbeli hibáért a párt- bizottság felelősségre is vonta azokat a kommunistákat, Kész az első Delta Megtörtént a Delta-premier: ma délelőtt Siófokon, a Vörös Meteor helyén átadták az ország első Delta vendéglátóipari kombinátját. A Delta egymagában teljesíti az üdülők mindenféle igényét. Az épület aljában teraszos éttermet rendeztek be háromszáz vendégnek, van 80 személyes söröző, az emeleten 150 személyes zárt, illetve 250 személyes nyitott szórakozóhely. A Deltát télen is nyitva tartják, ősszel megkezdik a fonyódi és a balaton- máriai Delta építései. Jövőre Budapest is kap Deltát. 74i ezer forint Vietnamnak, Két hónappal ezelőtt jelent meg a Törökszentmikip- si Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet dolgozóinak felhívása az ország szövetkezeti dolgozóihoz. Felhívásukban akciót indítottak el „Ezer kerékpár Vietnamnak” címmel. Heves megye fogyasztási szövetkezeteinek dolgozói az akció során 74 ezer forintot fizettek be. Különösen kiemelkedő az egri járás segítsége, ahol a dolgozók közel 27 ezer forinttal járultak hozzá a vietnami nép megsegítéséhez. Szép eredményt értek még el a hevesi, a pé- tervásári és az egri szövetkezetek. A befizetett összegből 80 kerékpárt vásárolnak a vietnamiak részére. Sz6l6skert Nyugdíjas kollégám büszkesége, szerelme a kis szőlőskertje. Kora tavasztól késő őszig azt bújja, istápolja. Az csak magától értetődő, hogy olyan bora, mint neki, senki másnak nem terem ezen a világon. Vasárnap estefelé meglátogattam a kis hegyi hajlékban. — Várj csafc — mondta — olyan óbort hozok fel neked a pincéből, amilyet még nem ittál. Leereszkedett az öreg a pincébe, és nemsokára szuszogott felfelé a földbe vájt lépcsőkön. Egyszerre egy zuhanást hallottam, szaladtam a pincelejárathoz. Kollégám keserves képpel üldögélt a pince alján, a kezében a korsó. Valami nedvességet érezhetett az arcán, odaka- pott és felnyögött: ■ Jaj, remélem, csak ver. Fiatalok Kedves fiatal pár ül előttem reggel az autóbuszon. Ketten együtt sincsenek negyvenévesek. Hallom, hogy nagyon vitatkoznak valamin. Végül a csinos kis asszonyka felhúzza az orrát és fenyegetően mondja a férjének: — Vedd tudomásul, ha ilyen leszel, nem integetek neked, amikor leszállsz. Önbizalom Órákig tartott a súlyos operáció. Az orvosokról, műtősökről, nővérekről patakzott a víz. A híres professzor befejezte a remekbe sikerült műtétet. Ki tudja hányadszor, ismét megmentette egy ember életét. Gondos kezek lehúzzák róla a gumikesztyűt, ö szinte letépi magáról a fehér álarcot, rágyújt, és már tréfálni is van kedve. — Nos, kolléga úr — fordul az egyik fiatal orvoshoz — merne-e vállalni ilyen műtétet? akik nem tettek meg mindent, hogy a párttagok és pártonkívüiiek minél nagyobb számban tudjanak ezekről az előadásokról és főleg ott legyenek a vitáknál. ÖSSSZESSÉGÉBEN mégis százakat mozgatott meg az elmúlt oktatási év sok-sok vitája, előadása. A szakszervezet által indított tanfolyamokon s a fiataloknak rendezett előadássorozaton egy- egy alkalommal több mint százan vettek részt. Népszerű előadássorozatot is indítottak a gyárban az új gazdasági mechanizmus ismertetésére, ahol műszaki, pénzügyi szakemberek tartottak igen hasznos, értékes előadásokat. Amint megkezdődött az előkészítő munka és az oktatási bizottság a párttagok javaslatára kidolgozta, hogy milyen tanfolyamok, milyen témákkal induljanak az új oktatási évben, egyszerre megnőtt az érdeklődés a politika tudománya iránt. A középfokú iskolából például csak egy osztályt terveztek, ám a munkások, műszakiak jelentkezése nyomán már most két osztályra való hallgató várja az oktatás kezdetét. Az esti egyetemnek nem indul első évfolyama az idén, viszont régi kívánságnak tesz eleget a pártbizottság, amikor előadássorozatot indít a magyar pár ltjaién et tanulmányozására. Ezt az alkalmat ragadja meg Borost Béla gépészmérnök, Nakulá István lakatos. Nagy Ferenc üzemvezető, Takács Zolién technológus, Várko.iyi István művezető és sok más dolgozója a gyárnak, hogy politikai ismereteit magas szinten gyarapíthassa. Erre ugyanis az ad biztosítékot, hogy a különböző oktatási formák előadásait, vitáit jó képzettségű propagandistákra bízzák, a szakszervezeti politikai iskola rendezvényeitől a gazdaság- politikai tanfolyamig, az ifjúsági előadássorozattól a marxista—leninista középiskoláig. MÁR ÖSSZEÍRTÁK a hallgatók névsorát s ebből lemérhető, hogy az idén többen akarják elsajátítani a politika tudományát, mint az elmúlt esztendőben. Külön örvendetes, hogy azok a mérnökök, technikusok, akik az utóbbi években szerezték meg magasabb szakmai képesítésüket — s emiatt kevesebb idejük maradt a politikai ismeretek gyarapítására — most egymás után jelentkeznek a gazdaságpolitikai tanfolyamra, a középfokú iskolára, vagy pedig a magyar párttörténetet ismertető előadássorozatra. K. E. — ó, hogyne, feltéve, ha a tanár úr vállalja az asszisztenciát. ___________& & 54 é v után újra itthon 1914 nyarán, amikor az alig húszéves Papp Imre megkapta behívóját, sok más katonatársá- vál a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzott szüleitől. A Nógrád megyei Balassagyarmatról vonult be a 16-os gyalogezreddel. Azóta nem látta az itthoniakból senki. 54 év után jött látogatóba, de most már Egerbe, egyetlen élő nővéréhez a 82 éves Mária nénihez. Szülei és két testvére már rég meghaltak. Itthon 82 éves nővére, annak lánya és unokái fogadták. Hol, merre járt, azt nehéz volna felsorolni. A háborúban másfél év után fogságba esett Galíciában, majd Csitá- ba került egy bútorgyárba. Innen tíz év múlva Ulan Udeba, a Bajkál-tó mellé, ahol véglegesen letelepedett. Közben megnősült, jöttek a gyerekek, nagy lett a család. — Mit hallott az itthoniakról? — 1925-ig rendszeresen leveleztem velük, aztán nem tudom miért, megszakadt a kapcsolat. A Vöröskereszttel is kerestettem szüléimét, de eredménytelenül. Azóta semmit sem tudtam róluk. — Mégis most hogy került haza? — Ennek érdekes története van. Két lányom van és egy fiam. Az egyik lányom, Lilla, óvónő. Tavaly Tomszkból az egyik mérnök magyar barátjának meghívására Magyar- országra utazott és a gyerekeket az óvodába vitte, ahol a lányom is van. Kérte, hogy addig vigyázzanak rájuk, míg ők Magyarországon lesznek, mert nincs kire bízniuk Amikor a lányom megtudta, hogy Magyarországra utaznak, említette, hogy én is onnan származom. A mérnök elkérte az itteni címet (a balassagyarmatit) és megígérte, hogy ha lesz ideje, felkeresi hozzátartozóimat. Alig vártuk, hogy visszajöjjenek. Nem hiába. Ha nem is Balassagyarmaton, de Egerben sikerült egyetlen élő nővéremet, Máriát megtalálni; Aztán jött a levél s elhatároztuk, hogy két lányommal hazajövünk látogatóba. Hát most 54 év után itt vagyok. Aztán mesél még életéről, tört magyarsággal, de ez érthető is, az évek feledtették az anyanyelvet. Nehéz volna papírra vetni azt a hosszú élet- útat, amit Imre bácsi végig* élt. Ma már nyugdíjban van. Most itt ülnek egy kispa- don. A két testvér csak nézi egymást. Az arcukon az élet mély barázdát szántott. — Bizony kicsit megöregedtünk. Szemünk könnyes. Elsodort a háború. Két év múlva azért, ha egészséges leszek, újra hazalátogatok. K. B. ■ i —— 1968. augusztus 3., szombat
