Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Kisnánán vendégeket várnak — a vendégek pedig ötleteket, kedves emlékeket Mint már korábbi lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat: Kisnána szélén hosszú feltárási, helyreállítási munka után látványosabbá, jobban hozzáférhetőbbé tették a Kompothyak, Országitok, Losoncziak ősi várát, •; Jóllehet, a vár hivatalos megnyitását csak augusztusra tervezik, a domb alján meghúzódó parasztházban — áhol rövidesen helytörténeti múzeumot rendeznek be a községben talált különféle használati eszközökből, néprajzi, népművészeti emlékekből — a vendégkönyv bejegyzéseiből kiderül, hogy máris jócskán akad látogató. Olvasható, hogy élményt jelent ki- hek-kinek a romjaival, falmaradványaival, síremlékeivel, kútjaival, tornyaival, termeivel, pincéjével sajátos, különös hangulatot árasztó, letűnt századok romantikáját ébresztő főúri székhely — ám égyszersmind kicsendül a Szórakozást kedvelő, kereső országjárók bizonyos aggodalma is. Ugyanis röviddel a jplzett ünnepség előtt nem sok jel mutat arra, hogy a látott műemlékek mellett — másvalami Is emlékezetessé teszi majd ezt a kedves Mátra atlji községet. A vendéglátásra gondolnak — a vendégek. Kisnánát vajon mi teszi még vonzóbbá a jövőben? . Érdeklődésünkre — megnyugtatásként — Sólyomvári Ferenc, a Mátraalji Körzeti Fogyasztási és Értékesítő Sfzövetkezet főosztályvezetője a következőket mondotta: — Egyelőre a mi domoszlói szövetkezetünk készül jobban a vendéglátásra. A vár közelében átalakítottuk, korszerűsítettük és kerthelyiséggel bővítettük a falatozónkat, ahol néhány finomsággal szeretnénk a kirándulók szolgálatára lenni. Gondoltunk arra, hogy üzletünkben házi készítésű hurkát, kolbászt is felszolgáunk, s a tsz-től jó borokat szerzünk melléjük. Természetesen a vár alatti falumúzeum épületében is nyitunk egy kis boltot, édességek, hűsítők árusítására. A községi falatozóban is bizonyára jólesnek majd a toros készítmények —, ám különösen tavaszról őszig bizonyára eredetibb lenne valahol a szabadban, A hajdani rablóvárban, vagy közvetlen mellette mekkora varázsa lehetne például — a rablóhúsnak, zsivány- pecsenyének! S a jóféle borok, sörök is jobban ízlenének valamelyik terem, vagy a pince hűvösében, a korabeli környezetben. Aztán, biztosan módot lehetne találni más üres helyiség ügyes kihasználására is. Például itt árulhatnák a mátrai képeslapok valamennyi — vagy másutt talán nem is kapható — változatát, Heves megye, a palócföld sok szép, kedves népművészeti alkotását, mezőgazdaságának, iparának híresebb termékeit. Tévedés ne essék: a vár maradjon csak vár, ne legyen nagy „üzleteket” váró bazár, vendéglő és még kevésbé le- búj-jellegű italbolt, sátoros lacikonyha, de szolid mérték- tartással, kiváltképpen pedig jó ízléssel feltétlenül keressenek azért valamilyen ügyes megoldást arra, hogy minden kiránduló igazán kitűnően érezze magát Kisnánán, s nem mindennapi emlékkel, élménnyel térhessen vissza a faluból. Az, hogy még csak rendezgetik a vár kőtárát és az említett helytörténeti múzeumot, — semmiképpen se tévessze meg a vendéglátókat. Sürgesse valamennyi ükét az emlékkönyv sokasodó bejegyzése, a közelgő augusztusi nyitás, a hátralévő viszonylag rövid idő alatt is próbáljanak vonzó, megnyugtató körülményeket teremteni leendő vendégeik számára, hogy ez a Mátra alji község is kellő ranggal feliratkozhasson hazánk idegenforgalmi térképére. (Gy. Gy.) MEGJEGYEZZÜK Mi less a kápolnai híres kársak sorsa •. ? A faluban — különösen az idősebbek — őrzik a legendát, apáról fiúra hagyják a kápolnai öreg kársak történetét, amelyről állítólag még talán eredeti, hiteles feljegyzés is akad a helybéli plébánián. Hittek ebben a Magyar városok és vármegyék monográfiája XX. sorozatának 1936-os szerzői is, mert könyvükben képet és rövidke aláírást közöltek a három híres fáról, amelyek alatt hajdan „...az 1848-as vezérek tanácskoztak”. Van-e elfogadható alapja a mondának, igaz-e a szóbeszéd, a papírra vetett vallomás? A látszat, a mai valóság alapján — nem sok jel mutat erre. A három hárs ugyanis meglehetős elhagyatottságban vegetál a forgalmas országút szélén, az építők felvonulási barakkja előtt, ahol minden bizonnyal inkább csak hús árnyékukért becsülik őket. Ám elképzelhető, hogy ma, holnap lemondanak ilyen nemű szolgálatukról is — mivel a famatuzsálemek törzsét kikezdte a pusztító kór, egyre nagyobbodik az odú, amely előbb-utóbb a harsak kidőléséhez vezethet, emberéletet, közúti forgalmat veszélyeztetve. Lehet tehát, hogy ennek megelőzéseként fűrészt, fejszét fognak, kivágják a fákat, véget vetnek a különös emléknek. A községi tanács ugyan szíves-örömest védelmébe venné a harsakat —, de mivel a fák „illetőségét” igazoló iratoknak nincs birtokában, természetesen nem hihet a legendában, nem áldozhat az emlékek megmentésére. Ha a tanácsházán viszont bebizonyosodnának az emlegetett történet valódiságáról — biológusok, muzeológusok hitelt érdemlő igazolást adnának — úgy a községi költségvetésből feltétlenül megvásárolnák, vagy hasonló nagyságú csereingatlannal megváltanák azt a kis egyházi területet, ahol a híres harsak állnak. A tanács vb-elnöke szerint készek az említett helyet körülkeríteni s ott pihenő- parkot létesíteni. Ez esetben természetesen gondoskodnának a fák „gyógyításáról”, emléktáblával jelölnék a híres harsakat, hogy ne csak a falubeliek tudjanak a legendás múltról, hanem az errefelé utazó idegenek is. Így nemcsak az egykori szabadságharc emlékműve, hanem a három hárs is Kápolna egyik ismertetőjele, nevezetessége lehetne. Talán megérné azt a kis „nyomozást”, kevéske munkát — ami a százados szóbeszédet végre bizonyíthatná ... (gyóni) Bürokrácia — Előbb írja alál (Zsoldos Sándor rajza) Országos színjátszó karnevál Uj korszak az amatőr színjátszásban ? Prolongálva a Mézesfazék — 70 rendező a nézőtéren Ma negyedik napjába lép az I. országos színjátszó karnevál. Az egriek megszokták, sőt nem túlzás azt mondani, hogy megszerették azokat a vidám lányokat és fiúkat, akik szinte reggeltől estig bohócnak, hol pedig apródnak öltözve mókázásukkal megmosolyogtatják az utca népét És ki ne fogadná el ezt a vidám invitálást a csoportok bemutatóira? Tény az, hogy minden előadásra több néző kíváncsi. A budapesti Vénusz Ktsz együttesének emlékezetes Dobó téri bemutatója után Zeusz: Kronosz és Heraldész T :í I. Ügy lebegik körül a sejtelmes mondák az ókori olimpia keletkezését, mint a felhők és a tejfehér ködgomo- lyok a legmagasabb görög hegy csúcsát. : Zeusz, a görögök képzeletbeli főistene legyőzte atyját, Kronoszt és ezzel ő lett a világ ura. (Nagyobb testi erejével, egy szabálytalan birkózómérkőzésen kerekedett felül.) Így szól az olimpia keletkezésének egyik ismert mondája. Van viszont olyan görög »porttörténész is, aki szerint Heraklész, az ókor legendás történeteinek legerősebb hőse alapította a hagyományos versenyeket. Mindez termé- •zetesen a szabadjára engedett képzelet szüleménye. ’ Mégis mi hozta létre a legelső ókori versenyeket? A görögök felismerték a testnevelés jelentőségét, ezért intézményessé és rendszeressé tették. Azt vallották, nem elegendő, hogy a fiatalok éppen csak felnőjenek, hanem edzeni, erősíteni kell őket A testnevelés fejlődését megkönnyítette a kellemes mediterrán éghajlat, egész évben kint a szabadban tornászhattak. atletizálhattak, birkózhattak. Homály fedi az ókori olimpiai játékok kezdetét, mert UMMM , Július 14. vasárnap semmiféle emlék, vagy írásos bizonyíték nem maradt fent a kezdeti időktől. Annyi azonban bizonyos, hogy eleinte csak alkalomszerűen rendezték a versenyeket, s aztán hosszú évtizedig teljesen meg is „feledkeztek” róluk. A játékok felújítása és rendszeressé válása egy újabb mondához fűződik. Iphitosz király nehéz helyzetbe került, a félszigeten testvérharc tombolt és pestis Ha folytatják, akkor megszűnnek a bajok, a belső háborúságok... A béke zálogaként rendszeresen ünnepre kell összehívni a görög városok ifjait A király megfogadta a tanácsot és tárgyalni kezdett a szomszéd városállam, Spár- ta uralkodójával. Megállapodtak abban, hogy Olimpiát, a versenyek színhelyét „szent liget”-nek tekintik. Szerződésüket egy arany díszkoszra vésték. E szerint az olimpiai játékok idejére minden harcot be kell szüntetni: legyen béke az egész félszigeten, ilyenkor senki sem háborúzhat. A szerződést megörökítő diszkoszt a versenyek színhelyén, Olimpiában helyezték el. Elisz állam királya törvénybe iktatta, hogy a küzdelmeket négy esztendőként kell megrendezni, azért, hogy a részvevőknek legyen módjuk a felkészülésre. Az uralkodó állapította meg az időpontot is, szerinte az olimpiai ünnepségek legalkalmasabb időpontja a nyári napEletnte mindössze egyetlen versenyszámban, a rövidtávú stadionfutásban, a 192,27 méteres távon mérték össze gyorsaságukat a görög ifjak. Feledésbe merült, éppen úgy, ahogy azután nyoma veszett az Olimpiában őrzött aranydiszkosznak is, — hogy ki nyerte a kezdeti időkben. Csak az időszámításunk előtt 776 esztendővel kezdték feljegyezni a bajnokok nevét. Az első ismert győztes Koroi- bosz volt. A sporttörténészeknek sikerült kideríteniük a gyorslábú görög ifjú foglalkozását is: szakács. Az olimpiai ünnep fénye és a versenyek nagysága fokozatosan növekedett A tizennegyedik ókori olimpián már kétféle távon indultak a részt vevők, azután helyet kapott az ökölvívás, majd a pank- ráció, a fegyveres futás és a kétfogatú kocsik küzdelme is. Az első időkben csak a szomszédos városokból, később pedig már távoli görög gyarSporttörténészek szerint ilyen lehetett az ókori olimpia színhelye. pusztított. Az uralkodó tanácsot kért a delphoi jósda papnőjétől, Pythiátől: — Mitévő legyek, hogy megszabadítsam hazámat a szűnni nem akaró egyenetlenségtől, háborútól és dögvésztől? Pythia így válaszolt: — Azért küldöttek az istenek annyi bajt a görögökre, mert meg merték szüntetni az olimpiai játékokat. éjegyenlőság utáni első hőidtől', a, vagyis június második fele. Hírnökök futottak végig a félszigeten, városról városra jártak, minden államot meghívtak Olimpiába, ök hirdették meg az egy hónapig tartó békét, hogy minden részvevő még ellenséges földön is eljuthasson a küzdelem színhelyére és háboríthatatlanul haza is térhessen. mátokról, Szicíliából, Kis ázsiából és Észak-Afrikából is érkeztek részvevők és nézők. Napokig tízezrek ettek, ittak, ünnepeltek az olimpiai liget körüli sátortáborban. A versenyek gondolata minden görög nemzeti ügye lett, megmozgatta a költőket, a mű vészek, az építészek képzeletét. (Folytatjuk) szombaton ismét kirobbanó siker volt — ezúttal a piactéren. A tolnai amatőr színjátszók Az úr, a pór, a két hajadon leányzó, meg az özvegy ember című lengyel népi komédiát és Varga Balázs: Mézesfazék című mesejáté- kát vitték színpadra. És ezt szószerint kell érteni, mert a Raksányi Vilmos rendező vezérletével bemutatkozó tolnaiak nem hoztak magukkal színpadi kellékeket... A ko- médiázók úgy vonultak végig a piactéren, hogy a pódiumig több száz kíváncsiskodó csatlakozott hozzájuk. A játékhoz a csodálkozó kofáktól kérték kölcsön ládákat, kosarakat „Becs1 szóra” és előadásuk után egy teljes kosár gyümölcsöt kaptak hozzá ajándéknak, amit természetesen még a színpadon el is fogyasztottak. Olyan jól csinálták, hogy mégcsak „ki sem lógott” a darabból. Megismerkedtem a rendezővel, aki leplezetlen boldogsággal mesél az együttesről, amely több mint húsz éve működik és bár a nevek cserélődnek, szívesen és örömmel játszanak együtt. Nagy szorgalommal készültek az egri szereplésre is, amelyre valami újat akartak hozni, ami volt valamikor, de most nincs... így esett a választás a két komédiára, amelyet olyan formában játszottak el, ami a ma emberét is önfeledt vidámságra derítette. — Nagyobb örömünk nem is lehet, mint a siker, a soksok taps. Megkértek bennünket arra, hogy az előadást hétfőn ismételjük meg. Boldogan teszünk eleget a kérésnek... A gratulálok között volt Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet művészeti osztályának főelőadója is, akivel az egri karnevál kapcsán az amatőr színjátszó mozgalomról beszélgettünk. — Korszakalkotó szerepet játszik az egri karnevál az amatőr színjátszó mozgalomban. A részvevő együttesek jól tudják, hogy a játék igényétől nem szabad megfosztani a közönséget. Nem lehet bezárkózni, oda kell menni hozzá. A mozgalom megszí- nesedéséről, kiterebélyesedé- séről beszélhetünk. Az eddig bemutatott darabok nagy része olyan játék, amit zárt helyen nem lehet elképzelni. Ugyanakkor meg kellett találni hozzá a megfelelő helyet. A Mézesfazék című mesejátékhoz megfelelőbb környezetet r.em lehet találni a piacnál, A csittvári krónika című irodalmi összeállítás kitűnő pódiumot kapott az Agria Tavernában. Hetven rendező utazott Egerbe és az itteni tapasztalatok nagyon fontosak, a bemutatókat követő szakmai vitában ennek az új törekvésnek a kérdéseiről lesz szó. — Ez a karnevál kísérlet, van e jövője? — Természetesen. Az intézet szándéka, hogy egy, vagy két év múlva megrendezzük a második fesztivált. Már nézzük a helyet... Nem vagyunk ugyanis megelégedve a piaccal, a hangerősítéssel. Természetesen ezek a hibáit minden ilyen kezdeményezés velejárói. Már eddig is nagy viszhangra talált az ország színjátszó csoportjainak, irodalmi színpadainak találkozója a népművelési szakemberek körében. Olyan gondolat is felvetődött, hogy nemzetközi szintre emeljük. — Továbbra is Eger marad a színhely? — Ez elsősorban az egrieken múlik... Miér! nem fűt a hevesi kazán? Hevesen alig egy évvel ezelőtt épült fel a szép. új járási művelődési ház. A központi fűtés ' öt kazánjából azonban három már a garanciális időben megrepedt, üzemképtelenné vált. A szakvélemény szerint ez lesz a sorsa a további két kazánnak is. A jegyzőkönyv már januárban elkészült a kazánok állapotáról. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ebben rögzítette hogy a hiba a helytelen üzemeltetésből adódik. A Heves megyei Beruházási Vállalat szerint viszont a felelősség mindenképpen az építőket terheli, mert az átadás után — a garanciális időben — egyszer sem nézték meg sem az épületet, sem a kazánokat. Pedig ez kötelességük lett volna. Miután a megoldást jelentő megegyezés nem jött létre, igy a művelődési ház igazgatója a Miskolci Kazánbiztosi Hivatalhoz fordult segítségért. Jött is egy szakember, s közölte: hivatalosan csak annyit állapíthat meg, hogy * kazánok rosszak (?!>, de magánszakemberként — 300 forintért — hajlandó bővebb indokolást is adni. Megkapta a 300 forintot, 9 meg. állapította hogy egy tanulmányt kell készíteni, mert csak abban bizonyítható, hogy már a kazánok tervezése sem volt kifogástalan. Készséggel vázolta ez a szakember, hogy elkészíti ezt a tanulmányt is. 2000, azaz kettőezer forintért — de csak a hevesieknek ... Az igazgató nem fogadta el ezt a „szívességet”, helyette barátilag megkért egy mérnököt. hogy állapítsa meg. miért rosszak a kazánok. Ez a mérnök — díjtalanul — megmondta. hogy rosszul építették be a kazánokat, 5 a hiba onnan ered. Az ügy azonban nem ilyen egyszerű. A művelődési háznak ezt az építői hibát hosszadalmas jogvitában — talán bíróságon —, újabb hivatalos és magánszakértők bevonásával kellene bizonyítania. — Nem vagyunk kazán szakértők ellenben úgy véljük: a jogvita, a per hónapokig, esetleg évekig elhúzódhat. Most ugyan még meleg van de jön az őszi-téli idény, amikor a művelődési házban fűtött hl* lyiségekre. nem pedig kaz&fc vitára lesz szükség ... CfaMft
