Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

Hz uz**!sií demokrácia Két. ellentétes tartalmú megállapítással kezdhetem. Az egyik szerint: áltáléiban — és a gyár legfelső szintjén különösképpen — a legna­gyobb rendién vannak a dol­gok. Jóformán nincs olyan kérdés, amelynek megvitatá­sára össze ne ülne az .Agy- tröszt”. amely a párt-. KISZ- és a szakszervezeti bizottság titkárából, valamint — termé­szetszerűleg — a gyár igazga­tójából áll. Közösen tárgyal­nak meg mindent Innen egv lépés csupán a következő fórum. Ebben már ott találjuk a jelentősebb gazdasági vezetőket K» Végül a szakszervezeti bizalmiakat is bevonják a tanácskozások­ba Ügy tűnik tehát, hogy Ilyen Tnélvséedg és szélességig az üzemi demokrácia tökélete­sen működik. És a másik vélemény sze­rint? Még a társadalmi szer­vek vezető testületének tag­jai sem kapnak megfelelő mértékű tájékoztatást a gyár ügyeiről, gondjairól, felada­tairól. Emiatt ketten is pa~ noskkodtak nemrég, mond­ván: mégiscsak furcsa, hogy róluk gyakorta megfeledkez­nek. Még ők sem tudnak min­dent. Még nekik is másoktól, „fal mellett” kell meghallani­uk bizonyos dolgokat Milyen tájékoztatást karúlatnak ak­kor az úgynevezett egyszerű munkások? Hol van Itt az üzem« demokrácia gyakorla­ta? Nem egyszerű dolog erre az utóbbi kérdésre a választ megadni De hogy ez a válasz minél megbízhatóbb legyen, igyekeztem minél több em­berrel beszélni minél több­féle beosztású dolgozónak a véleményét meghallgatni. Nézzük hát a legilletéke- aebbeket. a szakszervezeti megbízottakat. ★ A bérrendezés Idején az üzemvezető Összehívta a mű- helybizottság tagjait vala­mint a művezetőket, és őket kérezte meg: mit javasolnak a bérrendezés végrehajtására A brigávezetők személyek sze­rint mondták el véleményü­ket. Kelemen Ferenc, műhelybl- zottságl tag ezt a példát úgy közölte, mint az élő üzemi de­mokrácia egyik bizonyítékát. De azt is elmondta, hogy ha­sonlóan az előbbihez, a gyárt­mányok előkészítésekor, a normák ügyében, vagy a túl­óráztatás esetében is az elóbbi módszert alkalmazzák. Dénes László arról beszélt, hogy a munkások az első ne­gyedévben ritkábban álltak elő a véleményükkel. Hallot­tak rebesgetni arróL hogy béremelés várható Ha valaki „beolvas”, gondolnak-e majd rá a 1 béremeléskor? Nem árt óvatosnak lenni. De azt is rög­tön hozzátette, nem tud olyan esetről, amikor valaldn bosz- szrú.t álltak volna a vezetők. Arra a kérdésemre, vajon a túlóráztatásnál is megbeszé­lik-e a dolgozókkal, hogy a sok túlórának mi az oka. azt válaszolta a munkások ió részét csak az érdekli, mit kap a borítékban. Sok a mun. ka’ Sok a túlóra? Legalább több lesz a pénz. így gondol­koznak többen, őket az üzemi demokrácia nem izgatja. Persze, ha sérelem éri őket* nem hagyják magukat. Példaként a szivattyú- szerelést, hozták fel A ko­rábbi normából le akartak venni húsz percet. A munká­sok tiltakoztak. Az eredmény — maradt a régebbi százhúsz perc. ★ Az sem volt mindenben egyértelmű. amit Pártfai Magdolna, az üzemi K1SZ- szervezet titkára mondott el. Hogyan is él együtt, az ifjú­sági szervezet a fiatalokkal? A rendezvényeken rendszere­sen találkoznak. És azon kí­vül? őt sem nagyon keresik fel a fiatalok gondjaikkal. Aztán eszébe jutott egy eset. Az egvik fiatal szakmunkást megbüntették: levontak a bé­réből Ment a KISZ-hez. az üzemvezető viszont megma­gyarázta a KISZ-vezetőknek, miért volt jogos a büntetés. Ezt. a véleményt elfogadták. Igen ám. de a munkaügyi döntőbizottság a szakmunkás­nak adott, igazat. A büntetést Jogtalannak .ítélte. A kérdés tehát így hangzik: Ilyen könnyű a KISZ-vezető­ket meggyőzni? Vagy: csak ennyire tudnak harcolni a fiatalok sérelmeinek helyre­igazításáért? ★ Hogyan érvényesül a de­mokrácia az üzemi vezetők körében? Erről Bagl Kálmán­nal beszélgettünk. Tartanak-e előzetes megbeszélést az ő be­vonásukkal az egyes felada­tok meghatározása előtt? Ki­kérik-e a véleményüket: mit, hogyan kellene csinálni, hogy kötelezettségüknek minden­ben meg tudjanak felelni? Szerinte erre semmi szük­ség nincsen. A programot megkapják, aszerint kell in­tézkedniük. Erről vitatkozni nem lehet. Készítsenek egy hiánylistát, amin feltüntetik, mi nincs meg ahhoz, hogy a programot végre lehessen hajtani. De ez a hiánylista semmi újat nem mond azok­nak. akik a programot össze­állítják. mert ők is nagyon jól ismerik a hiánycikkeket már a program elkészítése idején is. Amiről vitatkozni kellene, az anyag és a munkáslétszám. Ez viszont meddő vita lenne, mert ezeket a dolgokat nem helyben határozzák mag. nem itt döntik eL nem itt in­tézkednek róluk. Marad a szokásos műszaki konferencia, mint az üzemve­zetők demokratikus fóruma. Itt meg nincs miről vitatkozz rd. A beszámoló tényeket ál­lapít meg. feladatokat rögzít, amiket tudomásul kell venni. Vitatkozni? ... Minek? Hogy a hallgatás mögött esetleg kényelemszeretet is felfedezhető? Lehetséges. Nem kizárt dolog. Igen. hall­gatni könnyebb. Az érvek csatájának már nézeteltérés, sértődés, álmatlan éjszakák lehetnek a következményei. A következtetést már nem Bagi Kálmán mondta ki. ★ Üzemi demokrácia, egysze­mélyi felelősség. Mintha el­lentétes fogalmak lennének. Többen így is látják Mintha a szakszervezetnek az lenne a feladata, hogy a demokráciát védje, az igaz­gatónak pedig, hogy az egy­személyi felelősséget hangsú­lyozza. Meggyest István gzb- ti tikár szerint a gyárban nem kell félteni az üzemi de­mokráciát az egyszemélyi fe­lelősségtől. Az igazgató min­denben kikérd az ..agytröszt” véleményét. Szakszervezeti vétójog? Ennek alkalmazásá­ra még nem volt szükség. Az Igazgató. SkultéH János Is azt, húzta alá hogy az egy­személyi felelősség nemcsak feltételezi, hanem meg is kö­veteli a legszélesebb demok­ráciát. Már csak azért is, hogy az igazgató döntése mi­nél megalapozottabb lehessen. Előfordult, hogy az igazga­tói döntés nem egyezett meg a pártbizottság titkárának. Szántai Gyulának a javasla­tával. Méghozzá a norma fe­lülvizsgálatának ügyében. Az igazgató úgy határozott, hogy nincs erre a felülvizsgálásra szükség az egész gyár vonat­kozásában. Megsértődött a pártbizottság titkára? Nem. Kinek lett igaza? Az igazga­tónak. aki elrendelte, hogy az egyedi gyártmányoknál bizo­nyos mennyiségű normaórá­val rendelkezhessen a köz­vetlenül érdekelt vezető. Az a példa is az, üzemi de­mokrácia létét, bizonyította, amit Czíbolya Mihály tol. a KISZ-bizottság titkárától hallottam. Az igazgató, a KISZ-vb javaslatára rendelte el a harmadéve* szakmun­kástanulók és a fiatal munká­sok helyzeté'.',ok rendezését. Mindezekből tehát az derül ki. hogy az ..agytröszt” haté­konyan tevékenykedik, kifo- gáltalanul reprezentálja az üzemi demokráciát ★ Hadd idézzem még Murányi Lászlónak, a személyzeti osz­tály vezetőjének a megállapí­tását: — Nálunk az üzemi demok­rácia csakugyan létezik, ha ezt a «szakszervezeti bizalmiak köréig szűkíteni le. Azt már nem merném állítani, hogy a gép melletti dolgozó is aktív szerepet látszik a tájékozta­tásban és a véleménvnvilvá- nításban. Persze, a szokásos „Eger második aranykorát éli" Egy épftétzmérnök nézőpontja az Izzólian termelési tanácskozásoktól most él kell tekintenünk. Amit a rendeletek előírnak, azokat a megbeszéléseket rendszeresen megtartjuk. De két hivatalos jellegű megbe­szélés között már csak a bi­zalmiakig jutunk eL A gép mellett dolgozó munkás csak akkor kap tájékoztatást, ha ő megy oda valakihez. A vé­leményét is csak akkor mond­hatja eL ha elfog valakit Mondom: két előírásos ta­nácskozás közötti időszakról van szó. Véleményeket soroltam fel Idéztem azokat akik a bőrü­kön érzik az üzemi demokrá­cia létezését vagy hiányát. Szavaik alapján milyen kö­vetkeztetést vomhatuk le? A legfontosabb, szerintem, a gép melletti munkások de­mokratikus jogainak kiszéle­sítése. A tájékoztatás és a vé­leménynyilvánítás minden esetben biztosítva legyen a „szürke’ dolgozók részére is. a bizalmiak útján, a rutin­tanácskozásokon kívül is. Hogy érezzék a munkások — velük együtt, rájuk épülve születnék meg a döntések. Hiszen a végrehajtás nélkü­lük úgy fa lehetetlen. A fel­adatok végrehajtása pedig an­nál eredményesebb, minél inkább tudatosabb ebben a munkások részvétele. Ha nem csak utasításra dolgoznak. Szó volt a kényelemről, a közönyről is Hogy csak a bo­ríték a fontos. Az óvatosak nem vitatkoznak. Ehhez a magatartáshoz bi­zonyos tapasztalatok alapján juthatnak el az emberek. Olyan tapasztalat alapján, hogy az ..okosok” már úgy is eldöntötték mindent, minek szóljak én is? A teljes összefogásról, a tudatos együttcselekvésrőL ami nem létezhet a gép mel­letti munkások mindenkori részvétele nélkül Mint ahogy a gyár felsőbb vezetésének összehangoltsága elengedhe­tetlen. úgy nem hiányozhat a vezetés és a munkások szá­zait egybefogó alap közötti összehangoltság sem, Ebben az irányban kell ha­tározottabban élőbbre lépni még az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyárában. G. Molnár Ferenc •—i Tudja, az egyetem va­lóban magas fokú képesítést ad. Azért, hogy a mérnök majd a bonyolultabb felada­tokat is meg tudja oldani. Az ember tele lesz építészet­tel, magában érzi a szakma, a művészet egészét és így ter­mészetesen „magas lovon” lépked ki az egyetemről. Aztán jönnek az apró részfel­adatok, a mérnök elégedet­len, úgy érzi, becsapták, ki- semmiztk. — Talán össze Is roppan. De az építészet — ezt meg kell érteni — szocio­lógiai problémák eredménye­ként született meg. Az építész nem lehet csupán művészi terméket létrehozó szakem­ber, hanem bizonyos értelem­ben szociológusnak is kell lennie, — nagyot kell adnia kicsiben is. Persze, nekem szerencsém volt. Ide kerül­tem a megyei tervezőirodá­ba, ahol nem maradtam egye­dül; egyrészt idősebb kollé­gáim hamar megértették velem ezt a józan építészi gondolkodást, másrészt mun­ka is van. Jó munka. Érkez­nek a megrendelések, építke­zik a város és a megye is. Szerintem Eger most máso­dik „aranykorát” éri, olyan kor mint a XVIII. században, amikor a nagy építkezések folytak amikor a mai belvá­ros is felépült Letérünk a Felsőtárkány felé vivő országútróL átme­gyünk a vasúti síneken, a sí­nek és az országút között fűrésztelep dolgozik, a síne­ken túl az Eged-hegység lá­báig elhúzódó bozótos rét: — egyelőre rét, de hamarosan itt a fűrésztelep szomszéd­ságában épül fel az új bútor­gyár. — El kell jönnöm ide el­képzelni az épületet, aztán meg ha dolgozom rajta, ak­kor megint el kell jönnöm, ráképzelni a helyre. Először, amikor megkaptam a mun­kát azon kezdtem el gondol­kozni, való-e Egerbe bútor­gyár? Való. Ha ez elkészül, lebontják a városban azt az ósdi bútorüzemet Ez csak az Ipartelepítési terv egy része. Nincs mese, Egerbe be kell hozni az ipart A turistákból nem lehet megélni. Ide észak­ra kerülnek azok a létesítmé­nyek, amelyek tiszták és az északi szél ellenére sem ron­tanák a város levegőjét. Pél­dául a bútorgyár, ami leg­feljebb faillatot áraszt. A fü­zesabonyi oldalon pedig nem lenne káros hatású a városra a többi ipari szennyet kibo­csátó gyár sem. Az ipar le­kötné a női munkaerőt és ez többféle hatást hozna. Mind­járt megpróbálom elmagya­rázni. — Látta az Almagyar- dombi sorházakat? — Igen. — Országos hírűek. Igaz, hogy a jövő lakása, inkább a szállodai jellegű lakás lesz, de szükség van az átmenetre is, amely bár társas, mégis megőrzi a családi ház hangu­latát. Ezért szeretnénk a sor­házak megoldásait tovább fejleszteni; felépíteni egy mintalakótelepet, a Sánc te­rületén. Egy probléma van: a közművesítés. Ez ugyanúgy probléma itt is és másutt is. Például Felnémeten, ahol le­hetne egy társasház-övezetet létrehozni, az Eger—Felné­met között felépülő Malom­árok-lakótelepen túl. A köz­műveket azonban csak a la­kótelep északi végéig építik ki majd. Pedig érdemes köz- művesíteni, megtérül. Az em­berek inkább fizetnek többet a telekért. Az az álláspont, hogy a magyar ember meg­eszi a pénzét, régen elavult. Így van ez az egrieknél is. És most jön a női munkaerő lekötése: ha a nö is dolgozik, a család több jövedelemhez jut. És ha a család építkezik, többet tud áldozni a közmű­re is, ami viszont fokozza a közművesítés ütemét. Ösztö­nözni kell a magánkezde­ményezést, mert egyelőre az államéhoz képest ez van túl­súlyban. És Egerben is súlyos lakásgondok vannak, amit meg kell oldani minél hama­rább! — Az a véleményem, hogy a pesti építészek nem tudnak egriek lenni, legalábbis ne­hezen. Én már kölyök ko­romban magamba szívtam ezt a barokk-hangulatot. Az egyetemen tanultak nyomán mindig felidéztem Egert, a maga régi házaival; például amikor a budavári foghíjbe­építéseket tanultuk. Budán világhírű építészeti megoldá­sok születtek, az olasz egye­temeken ezeket példaként hozzák fel. Ahogy hazajár­tam Egerbe, egyre többet lát­tam. És most itt vagyok, én fogom megtervezni a Vadász­kürt Éttermet, és a Dobó ut­cai 9-es számú házra egy emeletráépítést, — és ezeket is, a későbbi házaimat is Eger XVIII. századi városképébe. Izgalmas nekem ez a város, szeretem, mint munkaterüle­temet is. — Átvehetjük például a barokktól a homlokzati ará­nyokat. Annak idején úgy nézett ki egy komplett ház, hogy alul volt az üzlet, felül lakott a gazda. Ezt kell át­tenni a XX. századi formák­ba, hiszen a fejlődő városnak úgyis szüksége van üzlethe­lyiségekre. Még egy szem­pont: az ablakok, ajtók és falfelületek aránya, valamint a színezés az öreg házakkal összhangban a sárgától, a rozsdáig ...Nem műemléke­ket akarunk gyártani, hanem a műemlékváros hangulatá­ba beillő modern épülete­ket... Az építészt Pápai András­nak hívják. A város egyik legfiatalabb tervezőmérnöke. Két éve végzett a Budapesti Műszaki Egyetem építész­mérnöki karán, és mindjárt ezután mint társzerző első díjat nyert az országos blok­kos lakóházterv-pályázaton. — Hol lakik? — Nevet: — Egyelőre a szüleimnél, egy szobában. A feleségem­mel és a kisfiámmal. Az egyetem utolsó évében el­kezdtem csalogatni a kollé­gáimat Egerbe. Volna itt munka bőven, volna itt fej­lődési lehetőség. De a kollé­gák számára nem volt bízta­tó az én lakáshelyzetem. Egy statikus és egy építész kollé­gám lejött dolgozni, mindket­tő albérletben lakik — De én azt tartom, hogy a fiatalnak mindig többet kell adnia, mint amennyit kap; ez a különbség, a hajtó­erő. Persze, szerelnék lakást is, de legalább annyira fog­lalkoztat egy hosszabb kül­földi út terve. Főként ez északi népek építészetét sze­retném tanulmányozni.., Ba­rangolnék, tudja, úgy, mint régen a céhlegények... Csapiár Vilmos Húszéves az újjáépített Margit-híú %%kév&rla foZ­lomnak teljes szélességében az újjáépített Margit-hidat akkor egy hirtelen szellő Kivételes műveltsé­gű ember, nem hiszem, hogy lenne a világnak olyan dolga, amiről va­lami fontosat ne tud­na. Különösen érdekli a bogarak élete, a csil­lagászat, az atomfizi­ka, meg az okkult tu­dományok. Gyermek­koromban gyakran okot kerestem arra, hogy átléphessem kü­szöbét, hogy belopjam magam dohányfüst sza­gú dolgozószobájába, ahol a könyvektől ros­kadoztak a polcok. Mai divatos szóval él­ve — a könyvek gyűj­tése volt a hobbyja. Nem egy olyan dara­bot adott a kezembe, amelyeket azóta is hiá­ba keresnék komoly könyvtárakban. Barát­ságát sohase tagadtam, de egy időben nem is dicsekedtem vele. Nem mulasztanék el semmi alkalmat, hogy meg ne látogassam, ilyenkor szinte végkimerülésig tart közöttünk az esz­mecsere. Vali eset, hogy kora estétől haj­nali órákig elüldögél­tünk a könyvtárban, vagy a hosszú torná­con, beszélgetve-iszo- gatva. Azt mondja a múlt­korában: — Nem vagyok fia­tal, de hiszem, hogy még megérem, embe­rek szállnak űrhajók­kal a Holdra, vagy a bolygókra. Mit szólnál, ha mondjuk, a Venu- son celebrálnám a vas­misémet? Mert az én öreg ba­rátom — pap. Kövér, pocakos, olyan, mint aki glóbuszt nyelt. Napközben heverész- get, s csak az este élénkíti meg, mohón olvas. A misebort — nem a papnevelde pin­céjéből, hanem egy eg­ri gazdától szerzi — az oltárnál és vendégeit kínálva is, csak parádi vízzel issza. Híveit — „Tudod, nem nyáj ez már, csak falka...” — templomjáró partnerei­ként tiszteli, akiket nem lehet ámítani hol­mi szalaggal, átlátszó, olcsó fogásokkal, szok­ványos mutatványok­kal. Az emberek ma már a szószékről is az őszinte, becsületes be­szédet akarják hallgat­ni, a mindennapi gond­jaikhoz kapcsolódó gon­dolatokat. Nem lehet lebecsülni, az orruknál fogva vezetrtf az em­bereket a mai korban Trükkökre, szemfény­vesztésre semmi szük­ség, ezek csak a báb­színpadon, a filmeken vagy a televízióban hatásosak. Tisztesség­gel ellátja feladatát, hi­vatali teendőit becsü­lettel végzi, de a túl­buzgóság nincs meg benne, bitten eredeti­leg nem a papi pályá­ra készült. Hová me­hetett volna a szegény ember fia, ha nem pap­nak? Az nem került pénzbe, ruhát, ellátást és szállást kapott in­gyen, ami abban az időben igen sokat je­lentett. Igaz, egy fa­lubéli leányzó is köz­rejátszott a pályavá­lasztásnál, azt akarta, hogy felfigyeljen rá mindenképpen. Az első időket idézi vissza, kispapi újoncsá- gának napjait. Nyár volt, felkötött a térde alá egy nadrágszárat, s úgy járt. Mikor csak tehette, ment haza, sé­tált ájtatoskodva a po­ros utcákon és leste azt a leányt. A leány ott könyökölt házuk tor­nácán, már messziről észrevette, s lopva fi­gyelte, tetszik-e neki így, reverendában. Mór ott lépkedett a ház előtt, mikor huss!, egy hirtelen fuvallat aláka­pott a reverendánál, s ő megtorpant csupasz combjaival, fehér láb- r a valóban, térde alá kötött nadrágszárakkal, elfutni sem maradt ereje. — Még kispap ko­romban sem gondol­tam komolyan ezt a szolgálatot. Aztán az a hirtelen jött szellő egy­szerre mindent meg­fordított. Gondolnád, hogy egy kis szelecske, egy pici, parányi vé­letlen lehet az ember sorsának meghatározó­ja? Tudom, ez így mu­latságos. Ám, ha mé­lyebben belegondolsz, akkor nem találod an­nak ... Visszafelé a falu asz­faltozott útján lányok csiviteltek előttem. Vad forgószél kapott ruhá­juk után, de hasztalan. Formás combjukat nem a szél villantotta, hanem feszes mid) szoknya. (patáké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom