Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-26 / 174. szám
Szegedi ipari vásár 1968 A szegedi tanácsi Ipar külön pavilonban állította ki termékeit. Az idei XXIII. szegedi ipari vásár felülmúlja az előző éviekét: 124 ipari vállalat mutatja be és árusítja termékeit. A vásáron — immár másodízben — részt vesznek a szomszédos jugoszláviai Vajdaságnak, s elsősorban Szeged testvérvárosának, Szabadkának iparvállalatai is. A 19 jugoszláv kiállító könnyű- és élelmiszeripari termékekkel jelentkezett; termékeiket árusítják is a vásárban, illetve a szegedi üzletekben. Viszonzásképpen az októberi szabadkai vásáron ott lesznek a szegedi vállalatok. A szegedi kiállítás nemcsak Dél-Magyarország ipari seregszemléje lesz, hiszen a részt vevő vállalatok között ott találunk egy sor jelentős hazai gyárat, köztük az Orient, a Videotont, a Pamuttextilműveket, a Pamutnyomóipari Vállalatot, a Magyar Selyemipari Vállalatot és másokat. , A vasárnap záruló kiállítás és vásár bővelkedik eseményekben. Jelentős üzletkötések is történtek; például a Székesfehérvári Videoton 70 millió forintos üzletet kötött a megyei vas- és műszaki nagykereskedelmi vállalattal, s az Országos Gumiipari Vállalattal is eredményes tárgyalásokat folytat egy jugoszláv cég, s minden bizonynyal sikerre vezetnek ezek a tárgyalások is. Átadták már a szegedi tanácsházán a vásár nagydíjait, illetve arany-, ezüst- és bronzjelvényeit. A város által alapított nagydíjjal jutalmazták a Videoton gyárat ízléses kiállításáért, új termékeiért, elsősorban a mini-szuper rádióért. Ugyancsak nagydíjat kapott a Pamutnyomóipari Vállalat. Aranyjelvénnyel és pénzjutalommal díjazták a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár világszínvonalú termékeit, elsősorban a két és fél dekás műanyag pulóvereket Aranyérmet kapott a szabadkai Pionír Csokoládégyár és a November 29 Húsárúgyár. A vásáron kiállító vállalatok több érdekességgel fogadják a látogatókat; így az Országos Gumiipari Vállalat működés közben mutatja be új gumicsónakjait a Tiszán. Az idén is több tízezer érdeklődő kereste fel az évről évre reprezentatívabb szegedi ipari vásárt. Gazdagh István JÍLal klt^íulitk Mit ér a vezeték — szolgáltató» nélkül ? ... Annak idején többféle műfajban is megemlékeztünk az egri belvárosban történt gáz- vezeíék-„lefektetésről”. Ez a munka már a múlté; több esztendeje újra járható a feltúrt néhány belvárosi utca, azóta már a közlekedést is módosították, viszont a gázvezetéknek méltán örülő — például az Alkotmány utcai — lakók azt tapasztalhatták, hogy a gázvezeték lefektetése az ügy elaltatásával járt együtt. Nem vezették be sehová a gázt, és senki sem tudja miért? Azt sem, hogy mikor kerül erre végre sor? Ugyanez a panasza a Beloiannisz utca jó egynéhány lakójának, biztató választ azonban nem kaptak sehol. Joggal kérdezhetjük velük együtt: — Mit ér a vezeték — gázszolgáltatás nélkül?... (G) Húsipar — sok túlórával Naponta egy-másfél órával hoszabb a műszak Gyöngyösön a húsipari vállalatnál, mint amennyi a szokásos. A tavalyi azonos időszakhoz képest a túlórák száma megkétszereződött. A rendszeres túlórázásért egyelőre senki sem zúgolódik. Vannak, akik megértik, hogy a vállalat kényszerhelyzetbe került, vannak, akik csak azt nézik, hogy a túlórák miatt a keresetük megnőtt. Mindenki végzi a munkáját zokszó nélkül. Vass Pál, a vállalat főmérnöke azzal magyarázza a magas túlóraszámot, hogy jóval több állatot kell levágniuk és feldolgozniuk hetenként, mint az elmúlt években. Ez a feszítettség már január 1-től tart, a csökkenése sem várható, ezt bizonyítja a harmadik negyedévre megkapott irányszám is. Az élő állatoi. szállításának folyamatosságával nincs baj. Nem kell tehát átállniuk, kapkodniuk. A vágás és a gyártás így egyenletes. A hús és a húsipari termékek elhelyezése sem okoz gondot. Epiilnek-e a KSSZ-lakások Horton ? 01 „bátor” tolwcHfok elöl menekülnek ci gnzdák A KOMPOLTI Üj Barázda Termelőszövetkezetben és a szövetkezeti gazdák háztáji területein az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt a mezei tolvajlások száma.A hívatlan látogatók nem igényesek, gyümölcsöt, szőlőt, répalevelet vagy éppenséggel baromfit — egyaránt magukkal visznek, természeteden ellenszolgáltatás nélkül. A szövetkezeti vezetők rögtönzött statisztikája szerint évente 5—6 ezer forint kárt koznak a mézei tolvajok a közös gazdaságban, a háztájikban pedig ennek a dupláját. Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogyan lehet ez? A szövetkezet, a rendőrség nem tudja megakadályozni a tolva jlásokat? A tapasztalatok szerint egyelőre nem. A körzeti megbízott rendőr, ha mással nem foglalkozna, csak a határt j járná, akkor is nehezen boldogulna. A tolvajok ugyanis zömmel nem a községből valók, hanem Kápolnáról, de főleg Kálból járnak át megdézsmálni a termést. S nem egyedül, hanem csoportokban. A csoportos lopás nagy biztonságot jelent, mert általában a tolvajok vannak többen, mint azok, akik észreveszik őket. Éppen ezért a gyakorlat az, hogy a bátor tolvajok elől a gazdák menekülnek és- nem fordítva. A közelmúltban például a szövetkezet főmezőgazdásza észrevette, hogy egy cigány férfi a krumplit lopja. Amikor szólni merészéit, a férfi elővette a bicskáját s hetykén odaszólt: Na gyere, ha mersz. S ÁLTALÁBAN a gazdák nem mernek, mert kevesebben vannak. A tolvajok már odáig merészkedtek, hogy a napokban a községi tanács előtt fényes délben eltulajdonítottak két csirkét. Nem is akárhogyan, előbb kukoricával „becsempészték”, megszelídítették őket. Sajnos mind- bssze egy idős férfi látta az (eseményt s tanácsosabbnak látta nem beleszólni az ügy-. be. Jellemző az is, hogy a szövetkezet két hold burgonyájából már mintegy 300 négyszögölnyi termést betakarítottak a mezei tolvajok. A legtöbb gondot azonban a háztájikban okozzák, a szőlőkaróktól kezdve mindent elvisznek, ami a kezük ügyébe kerül. Ha néha elfognak egy tolvajt, az sem használ túl sokat, mert mindössze szabálysértés a büntetés. A tolvajok sokszor ezt sem tudják kifizetni, mert nem dolgoznak, nincs fizetésük. A legtöbben ugyanis a munkanélküli cigányokból kerülnek ki. EGYELŐRE TEHÄT nem találják a megoldás kulcsát Kompolton. A lopások pedig tovább szaporodnak s lassan fényes nappal bent a községben sem lehet senki biztonságban a „bátor tolvajoktól”. K. L. Sok szó esik manapság a fiatalokról, a velük való törődésről, életkörülményeik javításáról. Különösen falun mindennapos téma ez, hiszen jó néhány falusi fiatal a kedvezőbb lehetőségek miatt hagyja ott községét, költözik a városba. Horton a gépjavító állomás és a községi tanács vezetői szép példáját adták annak, hogy közös összefogással sok mindent lehet tenni a fiatalokért. Jelentős anyagi és erkölcsi támogatással húsk fiatal házaspárt szeretnének lakáshoz juttatni. Az elképzelések már megvannak — a régi labdarúgó- pálya helyén emeletes házakban kapnának KlSZ-lakáso- kat a gépjavító állomás és a község fiataljai. Az építkezéshez sok minden megvan már — a községi tanács ingyen biztosítja a telket, az építést pedig már meglévő tervek alapján a gépjavító építőbrigádja végezné el. Az építőanyag egy része is rendelkezésre áll, nem lenne különösebb akadálya a közművesítésnek, a villanyvezeték bekötésének sem. A lakótelep képzeletben elkészült — most már a kivitelezésen van sor. Ennek azonban egy akadálya van — egyelőre .még nincs meg a lakások építéséhez szükséges pénzügyi fedezet. Illetve csak részben, mert a fiatalok OTP-hitel segítségével szeretnék felépíteni lakásaikat, Ha a hitel rendelkezésükre állna, már most ősszel hozzá tudnának fogni az építkezés megkezdéséhez. Az elképzelések szerint a KISZ-lakótelep a későbbiekben bővülhetne, terebélyesedhetne, újabb fiatalok juthatnának lakáshoz. Erre meg is van az igény, hiszen csupán a gépjavító állomás dolgozóinak mintegy 80 százaléka fiatalember. Nem is beszélve a termelőszövetkezetben dolgozókról. Az elképzelés mindenképpen dicséretre méltó, már csak azért is, mert ritka eset még manapság, hogy faluban ilyen tervek szülessenek. Pedig a falu és a város közötti különbségek megszüntetésének egyik nagy lehetősége a fiatalok modern lakáshoz való juttatása. Elismerésre méltó a gépjavító állomás, a községi tanács igyekezete is, amellyel az elképzelést támogatja. Remélhetően a pénzügyi szervek is a fiatalok segítségére sietnek, támogatják ezt a máshol is követésre méltó kezdeményezést. (kaposi) JUBIJ LEONOV: Javult a helyzet — Hűm, hűm — nézeti rám Pável Ivano- vics Klujev, az igazgató. — Ellenőrnek különleges képességű ember kellene. Egy ideális ember. S nem tudom, maga megfelelne-e nekünk... — Igyekszem majd — húztam ki magam. — Adok egy hónap próbaidőt — mondta a főnök. — Aztán majd meglátjuk... Azóta már az egyik járaton dolgozom. Nem is olyan túlságosan nehéz a munkám: megvizsgálom a jegyeket és igyekszem elcsípni a „tujázókat”. — Szabad a jegyét? — fordulok egy férfiutashoz. — F Hippin vagyok — mondja tömören. — Nagyszerű! — mondom élénken. — Akkor bizonyára jegye is van. — De hát én Filippin vagyok! — ismétli. A hang azonban most már kissé türelmetlen. — Jól hallottam — közlöm vele. — De ettől még lehet jegye. A hájtömeg ekkor megmozdul, s egy ötkopekest nyom a kezembe. — Itt van, adja a kalauznak, ha ennyire kicsinyes. De ezt nem ússza meg szárazon! — Elnézést, de bírságot is fizetnie kell — mondom a lehető legvidámabban.., A legközelebbi megállónál ez a Filippin a dühtől remegve és fátyolos szemmel leszállt. Munka után Klujev hívatott. — Te... hát ez... — kezdte kissé összefüggéstelenül —, úgy különben jól van, hogy megfizettetted a jegyet ezzel a Filippinnel... de azért bírságot nem kellett volna... Mert ugye ... mégiscsak az apósom . .. Node, rendben van, családi ügy, ugye ... Rendes srác vagy! Csak így tovább! Mindenkivel... — Hát ha valaki buszra száll, jegyet kell váltania — kezdtem szerényen. — Ha nincs jegye, akkor bírságot kell fizetnie. így áll az utasításban, meg a logika szerint is... — Helyes ... És csípj csak el mindenkit. Mégha a rokonom is... — biztatott Klujev. Másnap egy diákot nemcsak megbírságoltam. A nyilvánosság majd sírva fakadt a szégyentől. Aztán öklével fenyegetőzve leugrott a következő megállónál... Aztán egy divatos malaclapóba öltözött, jegy nélkül utazó hölgyet kaptam el, — 0-6-6, az új revizorka! — csicseregte. előtt arról beszéltem neki, hogy tulajdonképpen meglopja az államot. A magát Klujev rokonának mondó diák először csak elpirult, — Ismerkedjünk meg. Antonyina Szergejevna vagyok, Pável Ivano- vics felesége. De magá nak csak Tonya.. Hívjon így.,. J — Nagyon örvendek — hajoltam meg illően. — De, ha nincs ellenére, kedves Tonya, akkor vegyen egy szép kis jegyet, s fizessen bírságot is. Nagyon örülök, hogy megismerhettem. S remélem, elmondja majd Pável lvanovicsnak, hogy igen igyekszem ... Amikor a próbaidőm lejárt, Klujev magához hívatott, s így szólt: — Eddigi értesüléseim szerint a járatokon javult a helyzet... Ügy általában maga nem egy rossz munkaerő. Node mit is mondok! Maga kitűnő dolgozó! Maga az ideális emberi Elpirultam. — Ennek jeléül kitűnő jellemzést is adunk magáról — folytatta Pável Ivanovics kedves mosoly kíséretében. — Ezzel mindenütt felveszik. Két kézzel kapnak ma ne után. — Ez azt jelentené, hogy nem véglegesítenek? — Nézze, kedves barátom — mondta az igazgató —, maga felnőtt a feladatához. A baj csak ott van, hogy mi még nem nőttünk fel magához... Fordította: Ferencz Győző A megye lakosságának igényét maximálisan ki tudjak elégíteni, de jut még a fővárosnak is, a többit pedig központilag tárolják. Az elhelyezési gond legfeljebb napi vitákat vált ki. Ezt rendezni viszont nem különösebben nehéz. A vállalat hűtőtere nem elegendő. Előfordult, hogy éjszakára hűtőkocsiba rakták ki a terméket. Az elszállításhoz kénytelenek TEFU- gépkocsikat is igénybe venni, de a szállítás maga is olyan precizitást követel meg, hogy minden indokolatlan késést büntetni kénytelenek. Ugyanis csak pontos menetrendszerint képesek a tőkehúst és a termékeket továbbítani úgy, hogy a vágás folyamatosságát is biztosíthassák. Gazdaságilag a vállalat nem fizet rá a megnőtt feladat végrehajtására. Termelékenyebben dolgozhatnak, javult a költségszintjük, magasabbak az eredmények. Viszont nincs elegendő munkásuk. Ezért nem tudják a túlórák számát csökkenteni, illetve a két műszakot bevezetni. Az üzem gépi berendezése, felszerelése még sokkal nagyobb igénybevételt is kibírna. Csak a munkások...! Meddig bírják még károsodás nélkül ezt a tartós túlfeszí- tettséget? Miért ilyen nagy az élőállat-kínálat? Ez a kérdés is eszünkbe jut. Sok a szarvas- marhák között a tehén. Mi következik ebből? Az, hogy tehénállományunk csökken, tehát a tej és a tejtermékek mennyisége is csökkenni fog előbb vagy utóbb. Ennek kihatását fölösleges részletezni. A szárazság miatt kevés a takarmány országszerte. Félő hogy különösen a háztáji gazdaságok igyekszenek túladni éppen a takarmányozási nehézségek miatt a tehénen. Erre a veszélyre már most fel kell hívni a figyelmet. Talán takarmány behozatalával lehet segíteni az állattartás pillanatnyi és átmeneti nehézségein. A sertésfelhozatal mögött nincs ilyen aggódás. Az átadott sertések előírásos súlyúak. Megállapíthatjuk ugyan, hogy a húsipariak sok túlórája a kényszerű helyzetből fakad, mögötte azonban néhány kérdőjel is megtalálható. Ezekre pedig — jól felfogott érdekünkben — minél előbb kielégítő és megnyugtató választ kell találnunk. (—ár) Épült, — de minek..? Alig egy éve épült az eger—tihaméri vasúti sorompó mellett egy kis fa- házikó. A váltó• illetve soTompókeztlók számára építették — védelmül az időjárás viszontagságai ellen. A szándék dicséretes, de a „produktum” annál kevésbé. Ezt tapasztaltam a napokban, amikor a szakadó cső elöl ide húzódtam be. Még az eső ellen sem nyújt védelmet. Beázik. A szolgálatban levő vasutas elmondta, hogy a télen itt teljesített szolgálatot, s a lába többször megfagyott. A tűzveszély miatt egy faházban nem lehet nagyon fűteni, meg hiába is fütenek: a meleg szinte azonnal elillan. A vizeskannában például a kályha mellett megfagyott a viz. Nyáron pedig a hőség elviselhetetlen. Vagyis: ez a helyiség nem alkalmas arra a célra, amelyre építették. Reméljük, hogy ezt a MÁV illetékes vezetői is belátják, s ezen a télen már egyetlen vasutasnak sem kell ebben a faházban fagyoskodnia... ? (f.) 1968. július 27„ szombat
