Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

Új útikönyvt EGER

Á vér gyógyít, életet ment

Gondolatok as egri véradó hetek kesdetén

A VÉR FOGALMA az emberek tudatában ősidők óta az erő, a fiatalság és a bátorság fogalmaival kapcsolódott össze. A vér erejének és megfiatalító hatásának valóságos mítosza alakult ki, a vért az emberi tulajdonságok hordozójának tartották, iiyen elképzelés alapján kötöttek vérszerződéseket, vagy itták meg győztes gladiátorok és hadvezérek a legyőzött ellenség vérét. A vér — még ha megfelelő természet- tudományos ismeretek hiányában babonás hiedelmek mágikus legendák fűződtek is hozzá — régtől fogva az erő, az élet jelképe. Az embereket régóta izgatja a gondolat, hogy egészséges ember Vérének a betegbe való át- ömlesztésével annak egészségét és erejét is átvigyék és «ezáltal a beteg embert meggyógyítsák. Az ilyen irányú kísérletek természetesen naiv, tudománytalan próbálkozások, voltak és sikertelenek maradtak. Az elmúlt háromszáz év, de különösen a legutóbbi ötven év nagy tudományos felfedezései révén ismereteink ezen a téren is hatalmasat fejlődtek. Ma már tudjuk, hogy a vér folyékony •zövet, mely oldatokból és sejtes elemekből áll, hogy a Szervezetben keringve azt a belső környezetet képezi, Vhonnan a szövetek felveszik Sz életükhöz és működésükhöz szükséges tápanyagokat V* ahová leadják az anyagcseréjük során keletkezett termékeket E belső környezet biztosítja — az idegrendszer mellett — a különböző szervek és szövetek összehangolt, az élet fennmaradását célzó működését és a változó igényekhez tág határok között képes alkalmazkodni.

TUDJUK, HOGY a vörös rértestek szállítják az oxigént, lebonyolítják a szövetek gázcseréjét A szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló készsége a fehér vér- jejtek működésének eredménye. A vérlemezkék a sebgyógyulás első mozzanatának: a véralvadásnak a tényezőt A vérplazmában a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen kémiai anyagok — fehérjék, cukrok, zsírok stb. — vannak oldott formában. A vérben vannak a különböző működéseket szabályozó serkentő és gátló

hormonok, az anyagcseréd befolyásoló enzimek is. Tudjuk hogy egy felnőtt embernek körülbelül öt liter vére van, ismerjük a vérképzés helyét élettanát, a keringés mechanizmusát és a vérraktárakat. Megismertük a vércsoportokat, tudjuk, hogy minden erűben — bár egyedi vércsoport tulajdonságai révén a többi embertől teljesen különbözik

— a főbb vércsoportok valamelyikébe tartozik és egy csoporton belül az egyének vére nagy hasonlóságot mutat.

A biológiai és élettani ismeretek fejlődése tette lehetővé a vérátömlesztés megoldását. Napjainkban a vérátömlesztés a gyógyító orvostudomány nélkülözhetetlen eszköze és alig van a gyógyításnak olyan területe, ahol a vérátömlesztést ne alkalmaznák. A vér nem a kilátástalanul súlyos helyzetekben bevetett fegyver, nem utolsó mentség, hanem a mindennapos orvoslás igen gyakran használt és egyik leghatékonyabb gyógyszere.

Vért kap a baleseti sérült, hogy az elvesztett mennyiséget pótoljuk. A sebész „vérátömlesztés védelmében"' operál, hogy a beteg köny- nyebben elviselje a műtéti megterhelést és gyógyulása gyorsabb legyen. Vért ad a nőgyógyász, mert a szülő anya vérveszteség okozta súlyos keringési elégtelenségét mással nem lehet megszüntetni. A gyerekgyógyász a vérsejtoldódásos sárgaságban szenvedő újszülött vérét teljesen kicseréli egészséges vérrel, hogy a gyermeket az életnek megmentse. Vér kell a vérképzőrendszeri betegségekben szenvedő betegeknek, saját — hiányos — vér- termelésük kiegészítésére. Vért adunk a fertőző betegeknek, hogy védekező képességét fokozzuk..» és így további

MINDEZEKEN túlmenően

harminc különböző gyógyszer

— szérum, oltóanyag — készül vérből, melyeket sokféle betegség megelőzésére és gyógyítására használunk. A felhasználási területek nagy száma, az egyes területeken a felhasználás gyakorisága folytán válik érthetővé a kórházak nagy vérigénye.

Mennyiségekről eddig nem esett szó. Egy gyomorfekély vérzésének csillapításához

egy-két liter vér szükséges. Közepesen súlyos vérszegénység gyors rendezéséhez legkevesebb hét deci vér kelL Mindennapos hasi műtétek vérigénye egy liter. Baleseti sebészetben nem ritka eset, hogy egy sérült hatnyolc liter vért kap, a szívműtétek vérszükséglete 10 liter fölött van.

A példák felsorolása után önkéntelenül jelentkezik a kérdés: hogyan lehet mindezekhez a szükséges nagy mennyiségű vért előteremteni? A vért mesterségesen előállítani (gyártani), vagy mással pótolni nem lehet Annak egyetlen forrása az emberek együttérző segítő- készsége, az egészséges emberek megértése és áldozat- vállalása. A gyógyító egészségügyi intézmények számára a megfelelő mennyiségű vért csak a szervezett vérellátás képes biztosítani nagy számú véradó közreműködésével.

Az egyes ember a betegségekkel szemben éppolyan kiszolgáltatott és tehetetlen, mint az árvízzel, vagy a tűzvésszel szemben. A bajba jutott ember csak a tudomány és a társadalmi összefogás erejétől várhat segítséget. A vér tárolhatósága igen korlátozott, konzerváló oldatokkal csak három hétig tartósítható. Ezért szüntelenül újabb és újabb véradókra van szükség, hogy a gyógyításhoz igényelt vérmennyi- séget folyamatosan biztosítani lehessen. Ez a folyamatosság a vérellátás egyik legfontosabb szempontja, a másik, hogy a gyógyító vért nem elég szükség esetén biztosítani.

az a vérellátás, amely

az emberek életének megmentéséhez szükséges vért csak a veszély idején, annak bekövetkezésekor próbálja előteremteni, hatástalan. A vért előre, a sürgős szükségre mindig felkészülve kell tartalékolni a biztonságos és zavartalan betegellátás érdekében. E célt kívánja szolgálni a Magyar Vöröskereszt Egri Városi Szervezete a nagyszabású mozgalom szervezésével.

Dr. Molnár Miklós,

a Heves megyei

Véradó Állomás főorvosa

Hézagpótló mű. Nagy jelentőségű, tudományos munkákra szokták használni e kifejezést. Hogy most mégis ezt használom egy ugyan nem tudományos monográfia, de tudós igénnyel megszerkesztett és írt útikönyvre, annak egyszerűen az az oka, hogy valóban — hézagpótló. „Eger” címmel most jelent meg Hevesy Sándor, Kovács Béla, Manga János, Szombathy Viktor és dr. Zétényi Endre közös munkája Heves megye székhelyéről, Egerről.

Volt már hasonló szándékú, kisebb, vagy ehhez hasonló terjedelmű „prospektus” e városról, de — egy-kettő kivételével — nem emelkedett a prospektus, s annak is kommerciált változatának színvonala fölé. Ez a kereken 270 oldalas kis könyvecske, amely több mint 150 kitűnő felvételt, három térképet is tartalmaz, mintegy csokorba kötve nyújtja át az érdeklődőknek az ősi város történetének főbb szálait, jelenének mozgalmas pillanatait, kulturális, építészeti, városképi, szobrászati és nem utolsósorban természeti kincseit.

Az Egert még jól ismerő bennszülött is meghökkenve lapozhatja végig a gazdag illusztratív anyagot, amely még számára is mutat újat, mond szépet szeretett városáról, hát még az idegen számára. Érdemes — már ízelítőnek is — belelapozni e rendkívül ízlésesen előállított kis útikönyvbe. Képet kaphat az olvasó Eger földrajzi helyzetéről, vízrajzáról, éghajlatáról, sajátos növény- és állatvilágáról. A továbbiakban az ősidőktől a mai Egerig kalauzol el a kis könyvecske, érintve a város kialakulásának történetét, a középkori, a törökkori Egert, mely „vitézeknek ékes oskolája” volt, nem feledkezve meg a barokk Eger történetéről sem.

Tájékozódhat az olvasó a város iparának, mezőgazdaságának, kereskedelmének fejlődéséről, a megyeszékhely művelődéstörténetéről, néprajzáról és külön rész invitálja sétára a városba az idegeneket, hogy mindaz ami „volt”, amire épült ez a város, s mindaz ami „van”, a jelen, szemtől szembe is bemutatkozhasson. Külön érdekesség még, hogy nemcsak Eger, hanem közvetlen és természeti táji szépségekben gazdag környéke is jelentős helyet kap az olyan gyakorlati útmutatók mellett, miszerint hogyan lehet Egerbe utazni, milyen az idegenforgalmi szolgálat, az étkezés, az ellátás és még több más gyakorlati tanács mellett.

Szép, kedves, hasznos és nagv-nagy hozzáértéssel

megírt, megszerkesztett útikönyv ez, amelyet végigolvasni nemcsak az idegenek, de a várost szerető polgárok számára is érdekes és tanulságos olvasmány.

(gyurkó)

Kérdez a népművelő

Szerdán befejeződött a megye függetlenített és tiszteletdíjas népművelőinek háromnapos nyári továbbképzése az egri Megyei Művelődési Házban.

Az utolsó napon megyénk népművelési intézményeinek vezetői találkoztak a tanfolyam hallgatóival és az aktuális problémákról beszéltek, válaszoltak a feltett kérdésekre. A beszégetésen részt vett Lévai Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa, Kruppa László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a TIT Heves megyei elnökségének, a megyei KISZ-bizottság, a Megyei Könyvtár, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat, az egri Dobó István Vármúzeum képviselője.

Mi lesz a hevesi mozival? A nyugdíjnál figyelembe veszik-e a népművelők tiszteletdíját? A kérdéseket a tanfolyam idején gyűjtötték össze a népművelőket leginkább érdeklő témákról és a válaszok a tanfolyamzáró beszélgetésen hangzottak eL A tiszteletdíjas népművelők a tegnapi nap folyamán alapfogú szakvizsgát tettek.

— A mérleg rossz, vagy ez a törülköző lenne annyira súlyos!

Ezután megparancsolta Palot-nak, hogy maradjon a nyomukban és kiment.

Lecoq úr mindenekelőtt gyorsan maga is meg akarta szemlélni Trémorel palotáját. Egy szempillantással felmérte, hogy Pálot helyesen magyarázta el a beosztást.

— Ez az — mondta Plantat bácsinak —, kész a hadállásunk. Kilencven a százból, hogy győzünk.

— Mit fog tenni? — kérdezte az öreg békebíró, aki a döntő pillanat közeledtére egyre izgatottabb lett.

— Pillanatnyilag semmit, sötétedés után akarok dolgozni- így tehát — tette hozzá szinte vidáman —, mivel még van két óránk, tégyünk úgy, mínf az embereink: ismerek a környéken egy vendéglőt, ahol nagyon jól lehet vacsorázni, két lépésre van innen, menjünk enni.

És be sem várva Plantat bácsi válaszát, a Le Havre közi vendéglő felé vonszolta. De amikor már az ajtó gombján volt a keze, megállt és intett. Pálot azonnal odalépett.

— Két órát adok neked — mondta Lecoq úr —, ezalatt kikészíted magad, de úgy, hogy ne ismerjen fel a délelőtti kapus, aztán eszel egy falatot. Kárpitossegéd vagy. Szaladj, ebben a vendéglőben várlak.

Lecoq úrnak igaza volt, nagyon jól lehetett vacsorázni a Le Havre étteremben, Csakhogy Plan tat bácsi sajnos, nem tudott véleményt mondani erről. Szíve még jobban elszorult, mint délelőtt, s egyetlen falatot sem bírt lenyelni. Ha legalább bepillanthatott volna vezetőjének terveibe! De a detektív kifürkészhetetlen volt, minden kérdésre ezt mondta:

— Hadd intézkedjem én, bízza rám magát

, Plantat bácsi természetesen vakon bízott a detektívben, de mennél tovább gondolkozott, annál veszélyesebbnek tartotta ezt a tervet, áthághatatlan akadályokat látott, már- már esztelennek vélte a kísérletet. Gyötrődött, szorongató kétségek törtek rá. Tulajdonképpen az élete forgott kockán, mert megfogadta, hogy nem éli túl Laurence pusztulását, márpedig a lány belepusztul, ha az egész bíróság előtt be kell vallania gyalázatát és Hector iránti szerelmét.

Lecoq úr unszolni próbálta vendégét, rá akarta venni, hogy legalább egy levest egyen, s igyon meg egy pohár bordói óbort, de csakhamar belátta hogy hiába igyekszik, így hát vacsorához látott, mintha egyedül lenne. Nagyon gondterhelt volt, de a siker bizonytalansága miatt még soha

nem mondott le egy falatról sem. Hosszadalmasan és jól evett, egykettőre megivott egy üveg léonville-i bort. Közben beesteledett, a pincérek kezdték meggyújtani a csillárokat. A terem lassan kiürült, s Plantat bácsinés Lecoq úron kívül már alig maradt valaki.

— Nem kellene munkához látni? — kérdezte félénken az öreg békebíró.

A detektív elővette óráját.

— Még majdnem egy egész óránk van — felelte —, de azért megteszem az előkészületeket.

Odahívta a pincért, egy csésze kávét és írószereket kért

— Nézze, uram — folytatta, míg buzgón kiszolgálták —, az a fontos, hogy Trémorel tudta nélkül beszélhessünk Laurence kisasszonnyal. Tíz percig kell vele beszélnünk a lakásán. Ez sikerünk nélkülözhetetlen feltétele.

Az öreg békebíró valószínűleg valami gyors és határozott drámai fordulatot várt, mert Lecoq úr kijelentése megdöbbentette.

— Ha így van — mondta kétségbeesett mozdulattal —, akár le is mondhatunk a tervünkről.

— Miért?

— Mert Trémorel egy percre sem hagyhatja egyedül Laurence-ot, ez világos.

— Éppen ezért arra gondoltam, hogy kicsalogatom a házból.

— És ön, uram, ön, aki egyébként oly éleseszű, feltételezi, hogy kimerészkedik az utcára? Hát nem érti, hogy milyen helyzetben van? Gondolja meg, micsoda határtalan félelem uralkodik rajta! Mi tudjuk, hogy nem találják meg Sauvresy feljelentését de ő nem tudja, ö azt gondolja, talán már meg is találták a kéziratot, gyanút fogtak és bizonyára már keresik, üldözik, vadásznak rá.

— Én mindezt meggondoltam, és még sok egyebet is — felelte.

— Nem volt könnyű megtalálni a módját, hogy Tré- morelt felverjem a búvóhelyéről. Sokáig törtem a fejem, de aztán rájöttem, épp, hogy beléptünk ide. Egy óra múlva Trémorel gróf a Sain-Germain-negyedben lesz. Hamisítást kell elkövetnem, de bizonyára talál számomra enyhítő körülményeket. Különben is, a cél szentesíti az eszközt.

Fogta a tollat, le sem tette szivarját, hanem gyorsan

írta:

Wilson úr!

Négy darab ezerfrankos bankjegy, amit öntől kaptam, hamis, most fedeztem fel, mikor átadtam a bankáromnak. Ha tíz óra előtt nincs nálam, és nem ad magyarázatot, őszinte sajnálatomra, még ma este panaszt kell tennem ön ellen a császári ügyész úrnál. Rech

— Tessék, uram — mondta Lecoq úr, s átnyújtotta a levelet Plantat bácsinak —, most már érti?

Az öreg békebíró átfutotta, s nem tudott visszafojtani egy örömkiáltást mire minden pincér odanézett.

— Igen — mondta —, igen, mert mikor megkapja ezt a levelet, úgy megrémül, hogy minden egyéb félelméről

megfeledkezik. Azt gondolja, talán nem vette észre, hogy hamis bankjegyek keveredtek a kifizetett pénz közé, s hogy feljelentik, és nyomozást indítanak, be kell bizonyítania, hogy ő valóban Wilson, s akkor elveszett.

— Most már elhiszi, hogy elmegy hazulról?

— Biztos vagyok benne ha csak nem bolondult meg.

— Hát akkor sikerül a tervünk, ismétlem önnek, mert legyőztem az egyetlen komoly akadályt.

Hirtelen elhallgatott. A vendéglő ajtaja félig kinyílt: valaki bedugta a fejét a résen, majd eltűnt.

— Itt az emberem — mondta Lecoq úr, s hívta a pincért, hogy kifizesse számláját. — Gyerünk, itt vár minket a közelben.

Az árkádok alatt valóban ott várakozott egy kárpitosnak öltözött fiatalember, mintha a kirakatok előtt őgye- legne. Hosszú, barna haja volt, koromfekete szemöldöke és bajúsza. Plantat bácsi természetesen nem ismerte fel Pa- lot-t. Lecoq úrnak gyakorlottabb a szeme, ő nagyon is jól ráismert, sőt, meglehetősen elégedetlennek látszott.

— Rossz — dohogta, mikor a kárpitossegéd köszöntötte —, siralmas. — Azt hiszed, fiam, hogy az álöltözethez elég, ha az ember megváltoztatja a szakálla színét? Csak nézd meg magad ebben a tükörben, és mondd meg, hogy az arckifejezésed nem ugyanolyan-e, mint az imént? Ä szemed, a mosolyod nem ugyanaz-e? Meg aztán, a sapkádat nagyon is oldalra csaptad, a kezedet nem elég hetykén vágod zsebre.

— Legközelebb igyekszem majd jobban csinálni, uram — felelte Palot alázatosan.

— Remélem is. Na de ma estére ez is jó lesz, a délelőtti házmester nem ismer fel, és ez a lényeg.

— És most mit kell tennem?

—• A következőket csinálod — felelte Lecoq úr —, az a fontos, hogy el ne tévessz valamit. Először is foglalsz egy kocsit egy jól lóval. Aztán elmégy a kocsmába az egyik emberünkért, aki elkísér Wilson úr palotájáig. Ott becsöngetsz, egyedül mégy be, átadod a házmesternek ezt a levelet, megmondod, hogy rendkívül fontos és sürgős. Ha ezt elintézted, a társaddal együtt lesben állsz a palota előtt. Ha Wilson úr kijön, mert ki fog jönni, vagy ne legyen Lecoq a nevem, a cimborád azonnal ideszalad és értesít engem. Te pedig csatlakozol Wilson úrhoz, és nem veszíted szem elől. Valószínűleg kocsiba száll, te követed a tiéddel, de leszel olyan óvatos, hogy a kocsis mellé ülj. Jól nyisd ki a szemed, mert ez a fickó képes arra, hogy menet közben kiugor jón az egyik ajtón, s te aztán mehetsz az üres kocsi után ...

— Igen, amint látom ...

— Maradj csöndben, míg én beszélek. Valószínűleg a

Saints-Péres utcai kárpitoshoz megy de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy valamelyik pályaudvarra viteti magát és fölszáll az első vonatra. Ebben az esetben te ugyanabba a kocsiba szállsz, amelyikbe ő, és követed, bárhova megy is, és mindenesetre igyekszel sürgönyözni nekem, amint lehet. (Folytatjuk)