Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
WWvXWWSSW "% 'iV*' "wüjww'i* Al acvket \ 9 Kétségbeestünk. Nem tudtuk, hogyan csípjük el ezt a rőt dögöt. Kirabolt bennünket, minden éjjel. Olyan ügyesen bújt el, hogy egyikünknek sem sikerült meglátnia. Csak egy hét múlva derült ki — végre-valahára — hogy a macskának tépett fülei vannak és hogy hosszú farkából is hiányzik egy darab. Ilyen volt ez a macska. Ezért, no taeg különösen villogó szemei miatt aztán Csórónak neveztük el. Mindent lopott: halat, tejfölt, va- íjat, kenyeret. Sőt, egyszer a kamrában szétszabdalt egy konzervdobozt, amelyikben a gilisztákat tartottuk. Nem ette meg, de a szétrombolt doboz köré odasereglettek a tyúkok és felfalták egész gilisztakészletünket. S mikorra elérkezett a tetemrehí- vás ideje, a tyúkok kinn feküdtek a napon és nyögtek. Mi körülöttük ténferegtünk átkozódva — no, de a halászatnak már befellegzett. Majd egy hónapba is beletellett, amíg a rőt macska nyomára akadtunk. A falusi gyerekek segítettek nekünk. Egy szép napon lélekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy Csóró hajnalban átviharzott a veteményesen fogai közt egy sügéres hordócskával. Lerohantunk a pincébe és felfedeztük, hogy a kis hordó bizony eltűnt Tíz kövér sügér volt benne, azok amiket a Holt-mederben fogtunk. Ez már nem Is tolvajlás volt, hanem rablás. Rablás fényes nappal. Megesküdtünk, hogy elfogjuk a macskát, meglakol gaztetteiért. Rajta is kaptuk, még aznap reggel. Az asztalról elcsent egy jó darab májashurkát és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdtük rázni a fát. Csóró elejtette a hurkát és ez éppen Ruvim feje búbjára esett. A macska fentről méregetett bennünket vad szemeivel és fenyegetően borzonko- dott. De nem volt számára menekvés és kétségbeesett lépésre szánta el magát. Félelmetes fújással levetette magát a nyírfáról, a földre vágódott, felpattant ,mtnt egy gumilabda és hajrá a ház felé. A mi házunk meglehetősen kicsi volt. Elhagyott, isten háta mögötti kert közepén állt. Éjszakánként mindig felébresztett bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágakról a deszkatetőre potyogtak. A házikóban horgászszerszámok, sörétek, almák, száraz levelek hevertek szerteszéjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reggeltől késő estig a megszámlálhatatlanul sok patakban meg tavacskában halásztunk, tábortüzeket gyújtottunk a part menti csalitosban. Hogy a nagytóhoz érjünk, apró ösvényt kellett kitapossunk a magas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak, sárga virágporral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza, fáradtan, napégetten, vadrózsáktól összeszurkálva cipeltük haza az ezüst színű halak csomóit és minden alkalommal a rőt kandúr kalandozásairól szóló történetek fogadtak bennünket. No, de végül is rajtavesztett. Bemászott a kazán egyik búvólyukába, a ház alá. Innen pedig nem volt más kiút. A nyílást elzártuk egy halászhálóval és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fújt, mint valami föld alatti szellem, szüntelen, s anélkül, hogy akár egy csöppet is kifáradt volna. Elmúlt egy óra, kettő, három... Már régen le kellett volna feküdnünk aludni, de ő még mindig fújt, tombolt a ház alatt s mi már kezdtünk idegeskedni. Ekkor végre elhívtuk Ljonykát, a falu cipészének fiát. Ljonyka híres volt faluszerte rettenthetetlen bátorságáról és talpraesettségéről. Rábíztuk, csalja ki valahogy a macskát a ház alól. Ljonyka vett egy selyem horogzsineget és rácsomózta egy napközben fogott hal farkára, majd behajította a búvólyukon. A fújásnak hirtelen vége szakadt. Rágcsálást, szilaj ropogtatást hallottunk — a kandúr megragadta fogaival a hal fejét. Ráharapott halálos harapással. Ljonyka pedig lassan elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró eltökélten szegült szembe, de Ljonyka erősebb volt, no meg a macska semmi áron nem akarta elereszteni. az ízletes ajándékzsákmányt. Egy perc múlva a nyílás száján megjelent a macska feje a fogai közé szorított hallal. \ Ljonyka elkapta Csórót s felemelte a földről. Először vettük szemügyre. amúgy istenigazából. A kandúr lehunyta szemelt, fülelt feszesen koponyájához szorította s farkát mindenesetre behúzta maga alá. A rablások ellenére, bizony véznának tűnt ez a tűzvörös, sárga foltos csavargó. Ruvim hosszasan nézegette, majd némi töprengés után megkérdezte: — No és — most mi legyen vele? — Verjük meg — mondtam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. Már „gyerekkora” óta ilyen a „jelleme”. Inkább adjatok neki enni egyszer rendesen. A macska várt, lehunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevonszoltuk Csórót a kamrába és pompásan megvacsoráltattuk; adtunk neki disznósült-pecsenyét, sügérkocsonyát, túróslepényt és tejfelt. A macska több mint egy óráig falatozott. Annyira jóllakott,, hogy ingadozva jött ki a kamrából, leheve- redett a küszöbre. Pimasz tekintettel nézegetett bennünket. Megmosakodott, majd sokáig prüszkölt, aztán mereven feltartott fejjel hengergőz- ni kezdett. Ez biztosan annyit jelent, hogy meg van elégedve — gondoltuk. De már féltünk is, hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. Aztán hátára penderült, elkapta a farkát és harapdálni kezdte: köpött egyet, a kemencéhez vonult, elnyúlt rajta és békés horkolásba fogott. Azóta már hozzánk szokott, együtt lakott velünk — és nem is fosztogatott többé. Sőt már másnap reggel páratlan és nemes cselekedetet hajtott végre. A tyúkok felmásztak a kerti asztalra és nagy tolakodás, karattyolás közepette nekiláttak szedegetni egy tányér pohánkakásából. A macska a méltat- lankodástól remegve hozzájuk lopakodott és az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten leröppentek. Feldöntötték a tejesköcsögöt és tollaikat hullajtva, klinaltak a kertből. Elől sűrű csuklások között, egy ostoba, hosszú lábú kakas szedte a lábát. A kandúr utánavetette magát. Csak úgy repült a kakasról a toll meg a pihe. És bensejében minden ütésre valami puffant, kongott — mintha a macska gumikarddal csap- dosta volna. A kakas ezután révete- gen feküdt egy darabig, szemeit forgatta és halkan nyögdécselt. Leöntöttük hideg vízzel — erre felocsúdott. Ettől fogva a szárnyasok sem mertek rossz fát tenni a tűzre. Meglátják a kandúrt és máris kotkodá- csolva, lökdösődve iszkolnak. A kandúr pedig úgy jár-kel a házban és a kertben föl s alá, mintha a gazda, de legalább Is felvigyázó v ol- na. Vagy éjjeliőr. Fejét a lábunkhoz dörzsöli. Vigyázni kell vele, mert szőrcsomókat hagy az ember nadrágszárán. Fordította: Raáb György (Konsztantyin Pausztovszkij (1892 —1968) ismert szovjet író halála alkalmából közöljük elbeszélését). PkVVA\>\\\\\Vv\\V ^XX\>SXNVCS>NXX>^>XXXXNXVXXXV<XXVV*NVXXVCV>*XXXX>XkVC«S»NSí^X>XXXXV^XXXXXXXXXXXXXVVx.xvvxXV» FARKAS ANDRÄS versei: SIRÁLYOK Csapónknak, húznak egyre-miara« Hogy szárnyukkal agyamba véssék: ök nem a magány látomása, Nemcsak szemérmes messzi szépség, A szárnyaló-szép mozdulatban Az ösztön mindig újra kezdi A tettet büszkén, lankadatlan, Mert önmagunkat kell fedezni. ESTI DAL Ä szem lezárul sebtiben, Aztán a test is elpihen, A vér dalolja altatóit, Majd az agy is kikapcsolódik, Aztán derűs engesztelésül Velőnk alján álmodni készül Erőtlenül, gyanútlanul A vágy, az önzés és a múlt. Különös, merész orra volt. Ä szája kissé ferdén futott, mintha régi, mély vágás hasította volna be ezt az arcot Nem is ajkak válnak ott szét de egy heges forradás emléke kísért. Mindig erre az arcra kellett gondolniuk. Aznap este már egészen égett volt körülöttük a levegő. Ott ültek kettesben a forró kávé gőzében. Kis örvény kerekedett a süllyedő cukor nyomán a sötét habok közt, azután halk bugyborékolás támadt a parányi tengerszemben. — Mondd, Eszter... Péter tudja, hogy itt vagyok? —• Szóltam neki... — És mit felelt? — Semmit. Felállt, hogy cigarettáért megy. Nem jött vissza. Érezték, hogy a bőrük vékonyabb, mint máskor. — Iszol valamit? — kérdezte az asszony. — Várj, neked is töltök. Sápadt vagy. Eszter kissé előredőlt, rekedten, komolyan mondta: — Ne félts... nyugodt vagyok. Nem... Mégis hamisan beILLÉS E.VDREi A Ű V szélnek. Nyugodtak? Csak elszántak. Milyen ízetlen már ez a helyzet. ízetlenek ők is... Kezd hinárosodni, rothadni az egész hazug takargatás, mint egy sással lepett zsom- bék. Nincs más hátra — bele kell lépni, át kell gázolni rajta. Már olyan közönséges részletek vannak, mint Péter asztalán az a névtelen levél... Péter persze mindent tud. Nem várhatnak tovább... bele kell vágni ebbe a gyúlladt hazugságba, késsel belevágni s egészen mélyre hasítani!... György felállt, odalépett az asszonyhoz, átfogta felsőkarját, mintha nagyon gyengéden fel akarná segíteni. — Készen vagy? De Eszter hátradőlt, csak az arcával fordult felfelé. Hangtalanul bólintott — „készen”. Még sohasem volt ilyen az arca: egy skarlátos kisgyerek nézett vissza a férfira, forróságot lehelő, elpárá- sodó bőrrel, égő, száraz szemgolyóval. egymást. Nehogy a másik legyen a frissebb. A találkozásnál egyikük sem szerzett előnyt. Éppen hazafelé iparkodtak az iskolából. amikor Kati kivihar- zott a kapun. Ugyanaz a törékeny. pajkos kislány volt, mint régen. S mégis kész. felnőtt hölgy. Fekete haját divatosan fésülte, karcsú alakián finom kosztüm. a karján arany karkötő. — Szervusztok, fiúk! Hogy megy a tanulás? — kérdezte Kati nevetve. Kedélyhervasztó kérdés volt ennyi év után. de a fiúknak nem kellett szégyenkezniük. — Én most érettségiztem — újságolta Kati és élénk grimasszal jelezte, mennyire élvezi a szabadságot. A fiúk közül először István rukkolt ki.. — Nem mennénk valahová délután? Az érettségidet megünnepelni. — Ma nem, de holnap szívesen. Délután nézzetek el erre. István duzzogott. Miért nézzetek? Miért nem egyedül őt hívta? Péter szemében viszont diadal villant. Most maid bosszút áll az elszenvedett sérelemért. Hiszen őt jobban kedvelik a lányok, mint Istvánt Ügy érezte, hogy magas, nyurga a lak jár. nagyon is megakadt Kati tekintete. Másnap ünneplőben, frissen vasalt nadrágban vonultak fel Katiék háza elé. A zsebükben a kinmankodott. Kati kicsit zavartan nevetett, amikor Pétert és Istvánt megpillantotta. — Na nézd csak. a fiúk! — fordult gavallérjához. — Gyermekkori játezópaj'ásaim. — Viszlát — köszönt vissza a lány és el libbent vőlegénye oldalán. A két fiú lesújtotta.-, állt. A harag és a kétségbeesés viharzott bennük. — Micsoda nagyképű fráter! — szólalt meg végre Péter, felocsúdva meglepetéséből. István helyeselt neki. — Felfújt hólyag. Katihoz ___ va ló. Igen. ponlg ~ tosan ló. hozzá va>¥/ %'r* ti ' felemelt zsebpénz. Egymást hideg pillantásokkal méregették. rebbenő tekintettel figyeltek a kapura, mikor jón Kati. Talán egy érát vártak, amikor végre kilibbent, nyomában egy csapott ■''állá. szőke fiúval. Belekarolt Katiba és elindultak. S amikor a két fiúhoz ért, már vidáman kacagott. — Bemutatom a vőlegényemet. Váratlanul ő is megérkezett. A fiatalember a nevét se mondta, hanyagul kezet fogott a fiúkkal, maid vitte magával Katit, Ezen már nevetni is tudtak és észre se vették, milyen I meghitt barát-1 Ságban men- j nek egymás i mellett a belváros felé. Péter fagyla Hozni hívta Istvánt az nedig moziba invitálta ba- | rátját. — Vendégem vagy —mond- , ta Péter a cukrászdában és I elhárította István mozdulatát. amikor ő is fizetni akart, i — A vendégem vagy — mondta István a mozi pénz- j táránál és siettek a már el- | sötétített terembe. Egymás mellett, mintha mi sem történt volna. Amikor György belépett Péterhez, a férj a másik szoba sarkában ült. Nem fordult hátra, a rádió gombját csavargatta. Tüntető elfoglaltság, kezet sem kell adni. — Szervusz — lépett hozzá György. — Fél órája várunk. — A nyolcórai hírek jobban érdekelnek. — Néhány percre mégis megzavarlak... A fiatalabb férfi megállt mellette, állt, fejét egy közeli könyvespolc élének támasztotta... — Hagyd azt a rádiót, Péter... Mindketten pontosan tudták: most kezdődik. — Ha azt mondom, hogy a hírek jobban érdekelnek, el kell hinned. Ne zavarj, gyere később. A bőrre freccsent kénsav perzsel olyan alattomosan, mint az ostoba fölény. György halántékán gubancba ugrott egy ideg, majd ismét kioldódott: szégyellte, émelyegve szégyellte magát. Milyen egyszerű, tiszta s kegyetlen az ő dolga... Ez a szegény komédiás szánalmasan megjátssza most, hogy nyugodt, nem ad kezet, a rádió gombját csavargatja, pedig csak egy hasán lapuló nyomorult varangy — neki csak néhány szót kell mondania s ez a ri- Pacskodás összehull... Üris- ten, hát ilyen nehéz kegyetlennek lenni? — Péter, ne játsszunk. Eszter csomagol. (Hát vállalhatja, hogy már összecsomagolt? Már egyedül van!) Eszter csomagol... És én most elviszem. Elváltok. Ezt mégis másképpen kellett volna mondani... Ehhez a váláshoz talán köze van ennek a másiknak is... De már nem javíthatott semmiféle fordulattal.., A rádió gombját csavargató férfi hátrarúgta székét, felállt, vértelen, sápadt arccal rámeredt. György tudta, hogy ez a maszk hetek óta készül, és mégis megdöbbent tőle. Az idegen jobb kar most alattomosan, ahogyan a madarak ívelnek fel, hirtelen alulról fölfelé vágott, de György keze ösztönösen rácsapott az előrelendülő csuklóra és lerántotta a mélybe. Azután a bal kézzel ismétlődött a jelenet, már bágyadtabban, jóval erőtlenebbül. Mintha egymáshoz láncolták volna testüket — a férj jobb és bal kezét iszonyú erővel húzta lefelé a fiatalabb férfi szorítása. De ha egy pillanatra áiusbaüuihatna tőle!... Ezt érezte György is. Ha egy pillanatra szabadon engedné... Milyen erővel vfgna arcába ez a lefogott errber, hogy zúdulna rá a gyűBlet, hogy öklözné és szaggatná... S nem kéne-e megengetnie? Legalább egy ütést —. ho"” ez a lihegő test lecsilhpc jék... Ö most itt áll, eöse ben, fiatalabban, elveszi & tért, itthagyja ezt az dáí embert — valami kárpáti mégis illenék adni... Lazítani akarta a fogást s nem ment! Nem tudta eU gedni Péter csuklóját. lg« szereti Esztert! De ;)bb szereti, mint ez a rrísi Honnan tudhatná? fal csak közelébb tudott lég hozzá.,. Valami mégs ennek a férfinak, vaianif ;e elégtétel; igazolás — lejaláob villanásnyi győzelem, he ember maradhasson. 1 szebb is, teljesebb is elver tőle az asszonyt... De amikor elképzelte, h gyan csattan bőrére a: id gen kéz, ez a csontit vá undor még esztelenebb tör be szorította ujjait — n< nem megy! Meg kell tig nia Pétertől ezt az elégé is! Érezte, hogy gyáva, ti tani szeretett volna, a gyáva, öklendezésig fájt az ostoba, nyers fölény - .« mégsem ment. Valahogj t.- tának, nyíltnak érezte ec dg a szerelmüket, s most m s- látta az igazi arcot: nilyen piszkító és lehúzó érzése: - mennyire megalázza a féri >■ ■ len harmadikat — s míg m tudta elszánni magát sz áldozatra. Azután jött egy perc, am: kor már vállalta az útélt, ue egyszerre beléhasított a világosság: hazudni akar magának — Péter izmai má.- er- nyednek... Már elengedheti, nem fog ütni... Nem ütö.tt. Rángatózó ajakkal fordította el fejét," valahogy oldalt lépett, egyet, majd még egyet, szinte eldőlt, úgy zuhant rá a szégyen és a nyálkahártyát kaparó keserű íz, szánalmasan, félig szélütötten billegett egyre messzebb Györgytől, s egyszerre belenyekkent a legtávolabbi óriás fotőjbe. „Ha Eszter most bejön, évekig nem fogunk tudni egymáshoz melegedni” — gondolta György. Mert egyedül őrizni valamit — még csak lehet. 1 san-lassan ellássuk. De ketten emlékszünk ugyan ra a szégyenre, miadöró- - gyanakodva fürkésszük t más arcát. Eszter nem jött be. — Péter... ne haragudj, Pé tér — kezdte dadoíva György. Azután egyszerre megél-z- te, hogy ki kell mennie. Szerette volna megütni magáf És azonnal kiment.
