Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

ÉLŐ IRODALOM

r

Uj szovjet regények

A legutóbbi tíz év szovjet prózájában a magyar olvasó is figyelemmel kísérhette azokat a változásokat és új eredményeket, amelyek világszerte nagy érdeklődést váltottak ki. Könyvkiadásunk gyorsan megismertetett bennünket Solohov kisregényével, az Emberi sors cíművel, amely tulajdonképpen az új ábrázolási törekvések kezdete volt. De hamar megtanultuk másoknak a nevét is: Szolzsenyicin, Nagibin, Aksz- jonov, Tyendrjakov, Kazakov, Ajtmatov, Konyeckij és mások műveiben voltunk és vagyunk tanúi anak a folyamatnak, amelynek során a sematizmus esztétikai torzulásait őszintén emberi tematika és modern kifejező eszközök váltják fel. Most egyszerre két olyan kötetet is ajánlhatunk az olvasó figyelmébe, amelyekben az élő szovjet próza újra törő képviselőinek regényeit olvashatjuk. Az első több kisregényt tartalmaz, és

Alpesi ballada

rímmel adta ki az Európa Könyvkiadó. E kötet azért iS jelentős, mert az igényes válogatás felhívja figyelmünket nemcsak az orosz, de más szovjet népek irodalmának új jelenségeire is.

A címadó kisregény szerzője Vaszil Bikov, aki a nálunk kevésbé ismert belorusz irodalom képviselője. Az Alpesi ballada valóban a legrangosabb írása ennek a kötetnek. Történetében nemcsak az orosz fogoly és az ugyancsak fogoly olasz lány szökésének izgalma jelenti a vonzó olvasmányélményt, de a két emberben a halál közelében fellángoló szerelem érzésének mesteri írói ábrázolása is. Iván és Giulia menekülése, a fiú pusztulása és a lány életbenmaradása az embert megalázó erőszak elleni tiltakozást, az áldozatok^ nemességét és az élet győzelmet jelentik.

A háborúról szól Vlagyimir Amlinszkij kisregénye, a Felhők a város felett is. de evakuált moszkvai kisfiú, Szerjózsa esamélésében a világot felfedező ember pszichológiai rajzát is kapjuk. Tehetséges íróra vall a kisregény szerkesztése, mert a múlt, a jelen külső történéseinek és Szerjózsa belső telki fejlődésének egybe-kom- ponálása igen nehéz, de itt sikerrel megoldott írói vállalkozás. Ezért kell elsősorban felfigyelnünk a litván Icchokas Meras nevére is. kinek a Mi tartja a világot? című kisregénye amellett, hogy nemzedékek sorsában egy anya tragikus fájdalmát ábrázolja, szép írói bravúrral tudja egybefogni a tiszta emberi fájdalmat, az anyai sors legfontosabb mozzanatait a népballadák szaggatott kompozíciójára emlékeztető cselekményvezetésével.

A kötet másik két kisregénye nem a háborúhoz kapcsolódik. Általános erkölcsi kérdéseket, a karriert, a barátságot, elvszerűseget, közönyt, felelősséget ábrázolják. Az észt nemzetiségű Enn Vetemaa Az emlékmű című kisregényének fiatal szobrásza egy készülő szobor ürügyén kerül választás elé: megmaradhat a becsületes úton. de akkor mellékes szerepet játszik, vagy pedig törtető lesz és sikert ér el. Negatívumaival figyelmeztető regény ez, mert a fiatal művész nagyon is tudatosan használja fel a politikai elveket tehetséges művésztársának háttérbe szorítására. A társadalmi felelősség kérdését veti fel a nálunk már korábban ismert Grigorij Baklanov műve is. Karpuhin sofőr józanul, az ő hibáján kívül embert gázol, s bár fel kellene menteni, a bírósági tárgyaláson elítélik, mert a közöny, a hamis társadalmi konvenciók megakadályozzák igazának győzelmét.

Sok színű ennek az öt kisregénynek a világa. Tematikai őszinteségük és bátorságuk mellett méltón figyelünk fel Bikov és Meras balladás szépségű szerkesztésére, Amlinszkij pszichológizmusára, Enn Vetemaa és Baklanov erkölcsi felelősségére. A kötet fordítói és az utószót író Botka Ferenc figyelemre méltó írókkal ismertették meg a .magyar olvasókat.

Már mostani megjelenése előtt sokat olvashattunk a fiatal Anatolij Kuznyecov

70 esztendeje született

H

emmgway

Babij Jár

című regényéről. A mű első része 1966-ban jelent meg a moszkvai Junoszty című folyóirat hasábjain. Több külföldi kiadó érdeklődön a regény után, igazi szenzációt jelentett világszerte. A Magvető Könyvkiadó Baranyi Gyula fordításában és előszavával tette közzé magyarul. A Kijev melletti szakadék, a Babij Jár neve nem volt ismeretlen előttünk, hiszen a második világháború egyik itt lezajlott tragikus eseményéről már Jevtusenko is írt nagyhatású verset. A Babij Jarban lezajlott eseményekről azonban csak Kuznyecov dokumentum-regényének elolvasása után van fogalmunk igazán. Az író nem „kitalált'’ történetet ír: dokumentumok — újságcikkek, hadijelentések — és hiteles önéletrajzi elemek adják hitelét. Val’.o- mása során feltárul a történelem: Kijev megszállása, az evakuáció zűrzavara, majd a megszállók berendezkedése, a partizánakciók, és legfőképpen a kisemberek nehéz és zavaros élete a megszállt városban. Az író saját tapasztalatai, emlékei és hiteles tanúvallomások nyomán

Hetvenéves lenne, ha súlyos betegsége elől nem menekül öngyilkosságba Ernest Hemingway. Egyéniségére és életművére emlékezve mondhatjuk: neve és néhány legjobb regénye, talán mint egy történelmi korszak jelképe is, fennmarad az időben. Egy vagy talán két nemzedék olvasóinak emlékezetében Magyarországon is a világirodalom legnagyobbjai között áll a box- mérkőzések és bikaviadalok kedvelője, a méltó harcban való helytállás és a szerelemben való felemelkedés egyik leghatásosabb szavú ábrázolója.

olyan helyzetet választ, amelyben semleges maradhat.

A harmincas években afrikai vadászélményei és spanyol bikaviadalok ihletik a novellaírót. Az évtized vége felé azonban Hemingway figyelme ismét a társadalmi kérdések felé fordul. Ez időben rokonszenvezett leginkább a szoelviszi olvasóit Babij Jar-ba, a félelmetes lágerbe, ahol emberek tömegei pusztultak el reménytelenül. Kuznyecov bevallott célja, hogy regényével figyelmeztetni akar. Figyelmeztetni akarja az emberiséget, hogy kerülje el az újabb népirtást, a pusztítást, mert az atomháború árnyékában a „civilizáció veszélyben van”. A Babij Jár sikerét talán éppen ez az írói j szenvedély adja, bár bizonyé-1 ra hozzájárul ehhez doku-1 mentum-jellege is, hiszen az író ezzel a művészien megía- ' Iáit formával a szovjet irodalomban egyszer már virágzó faktográfia modern felújítójaként és korszerű folytatójaként jelentkezik. Ez nemcsak pusztán háborús regény, de korúnk tragikus emberi sorsának jegyzőkönyve is. Memento és jövőbe mutató írói figyelmeztetés egyszerre. Érdemes megismerni és tanúl- ságait megszívlelni.

E. Nagy Sándor

Hemingway az első világháború utáni években, az úgynevezett „elveszett nemzedék” szószólójaként tűnt fel. Párizsból amerikai lapokat tudósító újságíróként éli át a huszas évek intellektuális válságát, a polgári világ eszményeinek értékvesztését, a legjobbak kiútkereső nyugtalanságát. 1929-ben jelent meg első nagy sikerű regénye, a Búcsú a fegyverektől. Tárgya az első világháború, célja a háború gonoszságának hű bemutatása. Hemingway az olasz fronton harcoló amerikai expedíciós hadsereg katonáiról írt, akikben a háború erőszakos befejezésének gondolata is érlelődött. Egy tragikus végű szerelem születését és beteljesedését elbeszélő fejezeteken kívül a regény, egyetlen hatalmas vita békéről és háborúról. Katonák és tisztek, nép és imperialista hatalom szembenállását, élesedő ellentétét is igyekszik feltárni. Hőse azonban végül is megkerüli a döntés kényszerét,

cialista eszmékkel. öntudatos antifasiszta. A spanyol polgárháborúban önkéntesként harcol a köztársaságiak oldalán. Élményeinek foglalata az 1940-ben megjelent Akiért a harang szól című regénye, a nemzetközi antifasiszta irodalom egyik legszebb alkotása. Az író demokratikus humanizmusa ebben a művében jut fel először a csúcspontra. Meggyőződését követi a háború éveiben is. Haditudósítóként vesz részt a fasiszta koalíció elleni háborúban. Párizs felszabadulásakor az elsők között vonul kedves városába.

Amíg a huszas évek párizsi élményeiből születő, Különös társaság című regénye a veszendő lelkek haláltánca, a gondolkodás kemény próbája elől alkoholmámorba menekülő, kiégett emberek súlyos elmarasztalása, a második világháború utáni regénye mintha igazolni látszana a tehetetlenséget, a célok és vágyak feladását. Ez a könyv, A folyón át a fák közé, talán a legkevésbé sikerült Hemingway- mű. Annál nagyobb élményt szerzett híveinek Az öreg halász és a tenger című, 1953- ban megjelent kisregény, amelyért 1954-ben Hemingway Nobel-díjat is kapott. Mélységesen humanista pátoszú mű: az író * meg- megbomló harmóniában kizengő életművének tiszta szólama, az ember nagyságába és legyőzhetet- enségébe vetett hit művészi dokumentuma. Hemingway, akit méltán sorolunk korunk legjelentősebb írói közé, az öreg halász történetében szembefordul a modern irodalom 5gy részét jellemző kiábrándult pesszimizmussal.

Haláláig a küzdelmes élet realizmusának kemény Írója maradt, s erre az öreg halász hősies kudarca a legjobb példa. Santiagót a kegyetlen természet megfosztja zsákmányától. Mégsem hiábavaló a testét-lelkét próbára tevő erőfeszítés. Az óriási kardhal puszta csontvázával tér vissza a kikötőbe, ám helytállása hűtlenné vált tanítványát visszatéríti San- tiagóhoz, a természettel vívott küzdelem erőpróbájához. Ilyen küzdő életet vállalt Hemingway is. A kitartást és bátorságot becsülte a legtöbbre. Művészként ezeket az erényeket emelte a legmagasabbra. Hű maradt irodalmi programjához. d.

OSVÄTH GÁBOR versei:

DAL

Piros hajnal elején,

Tüzes kancát láttam én.

Tüzes kancát befogom,

Párját mellé ellopom.

Ügy megyek én elébed,

Magam mellé megkérlek,

Felültetlek a bakra,

S megyünk a csillagokra!

SZERELEM

Ahogy a tőkén lelóg a fürt,

Csüng le rólam a bánat.

ITehéz fürtöket terem az idén,

Hát szüretnek lát a sajnálat:

Csatakos kádba veti a kedves,

Ott csupasz lába megtapossa,

Amíg a tálba lecsurran a lé: Aranyló lelkem szőke mustja.

KÉT MOZZANAT

í.

Citera-húron pattog a fagy,

A bőgő: szúrágta horizont.

Szikrázó kés alatt tyúk

csipog,

Taraja rebben: kialszik a fény.

(A Nap: tálkába csorgó

remény.)

2.

Az égi szilvát szimatolja, Megemészti Casanova, a fagy;

Vörös ringlóba szerelmes,

Harsanó húsába, amibe

beleharap,

A szíve: tra-ta-ta-ta!

Kivégzés: hull a vére,

1968. lehull a Nap.

SZEGEDIGllLAi

FELEM

Péter és István már évek óta nem szívlelték egymást. Sok miden történt közöttük, ami elrontotta gyermeíkkoruk legendás barátságát.

A legfőbb ok azonban Kati volt. A fekete hajú. égő. fekete szemű kis fruska, aki a nagyanyjánál lakott egy magányos családi házban, a fiúk szamszédságában. Kati nyolcadikos korában költözött a nagymamához, hogy az utolsó évét városi iskolában végezze. Péter és István még csak a hatodik osztály padjait koptatta. Jól fejlett, erős mamlaszok hamar a bűvkörébe kerültek a folytan csevegő, csinosan öltöző kislánynak, s a tanítás után alighogy végeztek a másnapi leckével, máris ott ácsorogtak Katiék kapuja előtt.

Kati értett a fiúk nyelvén és tele volt ötlettel. Játékokat. kirándulásokat eszelt ki. de arra is gondolt, hogy a napi bevásárlásokba is bevonja a két gavallért. Péter és István mindent megtett a kedvéért és eleinte zavartalan volt hármójuk V>arátsága.

Kati azonban egy idő után már nem mérte egyenlően pajkos szemvillanásait, s az apróbb szolgálatokra való meghívást. Hol az egyiket, hol

a másikat részesítette előnyben. s ezzel alaposan megzavarta a két fiú lelki nyugalmát. A jó barátok — talán maguk sem vették észre — néhány hét elteltével, mint versenytársak, sőt. mint ellenfelek álltak szemben egymással. S bizonyára Kati sem tudta, mit művel, napról napra szította féltékenységük tüzét. A fiúk versengtek barátságáért. Mindennap kieszeltek valami meglepetést és napról napra átszenvedték a gondolatot vaion melyikük kedveskedését fogia Kati jobban métányolni. Egyszer Péter könyvet vitt neki. István cukrot. Kati eleven tekintete végigfutott a felkínált ajándékokon és megakadt a könyvön: .Pompás. Olyan régen szerettem volna olvasni/’ Majd a cukorra vetve pillantását. nyanyalogva mondta: „Kösz. Ezt a fajtát nem szeretem” Péter ragyogott a boldogságtól. István viszont legszívesebben világá bujdosott volna.

Ha Péter már-már biztonságban érezte volna magát, másnap meglátta Istvánt, amint Kati oldalán diadalmasan cipelj a teieskannát. S neki még azt sem vetették oda az árulók, hogy szia, te boldogtalan. Kati másnap már Péterrel pusmogott a kerítésnél. levegőnek nézve a kétségbeesett Istvánt.

Végül — legalábbis a látszat szerint — eldőlt a harc a két fiú között. Kati nagymamája valami építkezésbe kezdett. A ház udvarán téglarakások. deszkahalmok sorakoztak. s egy gödör is tátongott. amibe a mész került. Kati elekor már ismerte a két. fiú fölötti hatalmát, mindkettőjüket meginvitálta egy kis „játék”-ra. Téglát hordtak cementeszsákokat cipeltek. de a két fiú szinte földöntúli boldogsággal iparkodott, hogy egymáson túltegyen. Kati a világért sem tett kivételt egyikük rovására sem. Talán ez volt az ok. hogy a munka végén, miközben a nagymama és Kati uzsonnát készítettek Péter és István törésre vitte a dolgot.

— Mérkőzzünk meg — javasolta Péter.

— Ba.ivívás9 — kérdezte a romantikusabb hajlamú ellenfél.

— Nem bánom! De az is jó. ha versenyezni fogunk. Ki tudja többször átugrani hosz- szában a meszesgödröt.

— S aki veszít? — kérdezte István.

— Az nem jöhet többet ide mondta Péter elszántan.

Nem is sejtette, hogy önmaga fölött mondott ítéletet. István ugpyanis kétszer egymás után átrepült az akadály fölött. Péter viszont másodszorra megcsúszott és be- lehuppant a derékig erő mészbe.

István diadalmasan nevetett. A kifutó Kati is majd megpukkadt a kacagástól. Péter pedig a gyors mosakodás után sebesült térddel és megsebzett szívvel hagyta el veresége színhelyét...

Négy év telt el azóta. Kati a nyolcadik után a szomszédos város kollégimáha kerüit. A két fiú is gimnázumba iratkozott, az idén ősszel már harmadikosok lesznek. Kati csupán csak emlék volt már számukra, de a feszült viszony azóta sem szűnt meg közöttük. A régi jó barátság nem állott egészen helyre. Beszéltek, jártak is együtt, de ha lehetett, sok borsot is törtek egymás orra alá. Péter például tétlenül nézte, amikor a szomszéd utcai srácok István megkergették. De volt jó néhány hasonló eset mindkettőjük rovására.

Katiról egyébként egy szót sem ejtettek azóta. Egészen mostanáig. Néhánv nappal ezelőtt azonban megtudták, hogy a kislány látogatóbajön nagymamához és két hetet tölt nála A hír hallatára mindketten készülődni kezdtek. Várták Katit és figyeltem