Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-14 / 138. szám
Jubileumi ünnepség Kompotten .Otven éve alapították az Északkelet-Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet Dr. Soós Gábor Gnnepl megnyitóját tartja. A képen balról: Tamás László, Szálát György, dr. Soós Gábor és Oláh György. (Foto: Kiss Béla) Időben, jól telepítették a szőlőt - büntetésük másfélmillió forint Ab andomaktálya! Bdzakalász Termelőszövetkezet vezetői nemrég feljegyzést küldtek az Eger—Gyöngyösvidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez, hogy panaszuk orvoslásában segítsenek, mivel szőlőtelepítésüknél 1 450 000 forintos veszteség érte őket. Ügy érvelnek ... jogtalanul. Megjelent ugyanis egy rendelet, amely szerint azok a termelőszövetkezetek, ahol 1967. november 1. előtt végezték el a szőlő- telepítést, csak mérsékelt ártámogatásban részesülnek. Ennek a rendeletnek értelmében az andornaktályal Búzakalász tagsága 58 holdas telepítésüknél 1 450 000 forintos kedvezménytől esett el. Mivel bizonyítják az andornaktályaiak az egri és gyöngyösi termelőszövetkezetek, — akik szintén több milliós kedvezménytől estek el ennek a rendeletnek az értelmében —, hogy jogtalanul sújtja őket a november 1-i határidő megállapítása? „Mi, nem tudtuk még az elmúlt év elején. sőt nyarán sem, hogy Ilyen rendelet lát majd napvilágot. Igyekeztünk időben, jó minőségben elvégezni a szőlőtelepítés élőmunkáit, hogy a talaj jól beérjen, ezért állandóan sürgettük az embereket, hogy mielőbb végezzenek. Mi, négy nappal előbb számoltunk el, mint a rendelet előírja, ez •kozta a vesztünket, — mondják az andornaktályaiak —. Ha négy nappal lustábbak vagyunk, miénk a másfélmillió forint. A gyors, időben végzett munka más szőlős termelőszövetkezeteknél is hasonló „büntetéssel” járt, mini az andornaktályaiaknáL Ezért fordultak a szövetséggel egyetértésben a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsához, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, az Országos Tervhivatalhoz, hogy módosüsák a november 1-i határidőt. Hiszen ez méltánytalanul sújtja azokat a közös gazdaságokat ahol időben végeztek a munkával. Kérésük; augusztus 15-ével legkésőbb szeptember 1-vel záruljon az az időszak, amikor elszámolható legyen a szőlőtclepítési munkák költsége. így azok is megkaphatják az állami kedvezményeket, ... akik gyorsan és jól dolgoztak. A panasztévő termelőszövetkezetek bíznak abban, hogy az illetékesek nem azzal a céllal hozták ezt a rendeletet, hogy azzal a munkákkal késlekedő szövetkezeteket segítsék, és az iparkodókat sújtják. Éppen ezért remélik, hogy a szövetség közbenjárásával módosítanak a határidőkön és a gyorsan, jól dolgozó termelőszövetkezetek tagjai is részesülhetnek a szőlőtelepítés után járó állami támogatásban. K. E. Mai fiatalok A kiváló ifjú mérnök Jubileumi ünnepségen emlékeztek meg csütörtökön Kompolton az Északkelet- magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet alapításának ötvenedik évfordulójáról. Az ünnepségen megjelent Oláh György, a megyei pártbizottság első titkáréi, dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Kéri István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, a párt-, állami, társadalmi szervek vezetői, valamint a tudományos élet képviselői. Elsőként dr. Soós Gábor mi*szterhelyettes üdvözölte és köszöntötte az intézet dolgozóit. Elmondotta, hogy az intézet, fennállásának ötven éve alatt sok eredménynyel, sok sikerrel gazdagította a mezőgazdaságot és a tudományt. Külön kiemelte Fleischmann Rudolf munAprőságok Olvastam, láttam olyan novellát. színpadi alkotást, ahol a szerepiák rovlciebb, vagy hosszabb ideig benn rekednek a liftben, s amíg kiszabadítják őket. sok minden történik velük. A minap ez jutott az eszembe, »mikor másodma- eammal léptem be a felvonóba, s onnan jutott eszembe, hogy a másodmagam kegyetlenül csinos volt ahhoz, hogy vele együtt töltsék egy kevéske időt egy elromlott liftben, hátha velünk is sok minden történik. Első: a lift megy. Második: » lift megy. Negyedik: a Uft megy. Óvatlan pillanatban elkezdek nyomni egyezetve hat gombot is: » lift megy. — Ne fárassza magát... Különben is van vészcsengő — biggyesztett rám gúnyosan a szemtelen nerszóna és kilibbent a hetedik emeleten, miközben méltóságteljesen vágta be maga mögött az ajtót. A lift azonnal megindult, és azonnal megállt. Három órát volt szerencsém önmagam társaságában eltölteni. Sok minden történt velem: megutáltam magam. mert rájöttem, hogy voltaképpen egy csalárd, önző fickó vagyok, aki képes lett volna múló szeszélyért elvenni a dolgozók elől a liftet. * Úszni nem tudó bálát, fújni nem tudó szelet, égetni nem tudó tüzet és sokat beszélni nem tudó asszonyt én még nem találtam. * — Most lesz a huszonötödik házassági évfordulónk — möndia az asszony a férjének. — Remélem, elmegyünk az anyakönyvezetőhöz. úgy ülik és szép dolog Is ... — Már megint? — nyög fel a férj és búsan baktatva elindul az ezüst járom felé. • — Az én férjem nem Iszik, nem dohányzik, nem nőzik — mondja az asszony egy másiknak hencegve. — Es mióta beteg szegény? se kérdi a másik aggódva. . - * — Hű. de jó nő megy ott! — Bolond vagy te? Hiszen az a volt feleséged! — Érdekes. Fel sem tűnt nekem. * Nincs nagyszerűbb annál, mint mikor egy nö szeretni kezd téged. De rettenetesebb sincs! (—ó) kásságát, amely nemzetközi hírnevet szerzett az intézetnek. Elmondotta, hogy ma az állam nagy segítséget nyújt az intézet kutatóinak, hogy munkájuk még eredményesebbé válhassék. Ezután dr. Szalag György, az intézet igazgatója emelkedett szólásra. Megemlékezett a kezdeti időkről, elemezte a mai munkát s vázolta a jövő feladatait is. Kifejtette, hogy a felszabadulás után különösen az utóbbi tíz év munkája az, amire mindenki büszke lehet. Az Intézet által előállított több növényfajta határainkon kívül is elterjedt s megbecsülésnek örvend. Ezután dr. Tóth Mihály, a MÉM főosztályvezetője az intézet kutatómunkájáról, majd Tamás László az intézet szerepéről és eredményeiről számolt be a jelenlevőknek. Az ünnepség megható epizódja volt, amikor dr. Já- nossy Andor, az Országos Agrobotanikai Intézet igazgatója, Fleischmann Rudolf egykori munkatársa, a nagy magyar növénynemesítő emberi portréját rajzolta meg a jelenlevőknek. Elmondotta, hogy Fleischmannt a tudomány iránti szeretet, a humánum és az optimizmus jellemezte egészen élete végéig. Ezután dr. Tóth Mihály, minisztériumi főosztályvezető ismertette, hogy a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Fleischmann- emlékérmet alapít, amelyet a legjobb hazai növényneme- sítők nyerhetnek eL Az emlékérem kiadására a közeljövőben sor kerüL Az ünnepség befejező részében kitüntetéseket adtak át az intézet dolgozóinak. Mórász Sándor, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Fleischmann Mária (a híres növénynemesítő leánya) és dr. Böcsa Ivánné Kiváló dolgozó kitüntetést kapott, míg Sarkadi Zsigmondnak, a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést adták át Az ünnepség Fleischmann Rudolf emlékszobrának meg-, koszorúzásával ért véget. Ma pedig országos növényneme- sítői vándorgyűlésre kerül sor. Sokfajta módja van ez érvényesülésnek. Lehet így.- lehet úgy... lehet emel... lehet azzal Oplaznyik Gusztáv, az Ózd vidéki Szénbányák egercsehi bányaüzemének 28 éves mérnöke nem éppen a legkönnyebb útját választotta. „Receptjén” egyetlen szó, egyetlen hétköznapi szó áll: munka„ Friss bányamérnök! diplomájával, egy bőröndnyire való könyvvel, szaklapokkal, folyóiratokkal 1964. júniusában költözött Csehibe. Négy esztendő telt el azóta, munkában sikerekben, örömökben gazdag négy esztendő. Hosszú lenne valamennyit felsorolni, ezért csak a nagyokat, a nemesebbeket emeljük ki a gazdag, s vaskos „Oplaz- nyik-példatárból”. Tesszük ezt szerényen, ahogyan illik, ahogyan kérte, s ahogyan természetes is... Nem tudjuk, hány fiatal mérnök dolgozik az Ózd vidéki Szénbányáknál. A cég nevéből, a hozzátartozó bányák számából következtetve nem egy... nem kettő... nem tíz- nem tizenöt Az viszont egészen biztos, hogy Oplaznyik Gusztáv az egyetlen háromszoros kiváló ifjú mérnök a vállalatnál... — A kiváló ifjú mérnök mozgalom versenyébe a szabályok értelmében olyan téma feldolgozásával lehet bekapcsolódni. a melynek a megvalósítása reális, ésszerű, gazdaságos és természetesen a bányászkodás egy-egy szakterülete. 1965-ben Stahl Ferenc kollégámmal a KW B— 2. maróhengeres fejtőgép és dopson keretbiztosítás üzemünknél történő bevezetésének lehetőségeit dolgoztuk feL „Magyarra” fordítva: egy lengyel gyártmányú fejtőrakodógép gazdaságos alkalmazásáról van szó. 1966-ban került sor a kísérletekre, amelyek sikeresen igazolták elképzeléseinket. Erre kaptam az első kiváló ifjú mémök- kitüntetést, amely egy oklevélből. kétezer forint jutalomból és száz forint fizetésemelésből állt. — Mi volt az új, az érdekes, az ésszerű a pályamunkában? — A gép kétszer-háromszor nagyobb termelésre képes, mint a hagyományos művelés. és lényegesen csökkenti a bányászok munkáját... Az első oklevelet nemsokára követte a második. Ezúttal az alkotótárs Székely Ottó technikus volt A szakdolgozat címe: A hidropneumati- kus bányaiam kifejlesztése az egercsehi bányaüzemnél, s bevezetésének lehetősége a tröszt üzemeinél... — Ez a tárna egy tatabányai találmány. Mivel a magyar bányászatban import Iámmal biztosítanak, azt vizsgáltuk a szakdolgozatunkban. hogyan lehetne a drága import tám helyett hazait alkalmazni. A kísérletet, amely tulajdonképpen még ma is tart. a pályamunkánk alapján fejlesztették ld üzemünkben. A harmadik kitüntetést ismét egy szakdolgozatra kaptam, egy újfajta munkaidő-csökkentést próbáltam „kitalálni”. Ezt a pályamunkát egyedül készítettem, elfogadták. s be is vezettek. Lényege: úgy csökkenteni a munkaidőt, hogy folyamatos legyen a termelés és a bérek is emelkedjenek... Lapozzunk néhányát a példatárban, keressünk új fejezetet: újítások. Az 1966— 67-es újítási évben első helyen végzett a tröszt újítói között... — A kilenc újításomból ötöt fogadtak el és hasznosítanak a termelésben. Több mint kétszázezer forintos megtakarítást jelentettek. Két dolog miatt érdekel az újítás: szakmailag tanul az ember és természetesen az anyagiak sem közömbösek... KW B—2 fejtőgép. keretbiztosítás. hidropneumaitikus bányatám... Azt gondolná az embac. hogy a fiatal bányamérnök máris a „szakbarbárok” közé tartozik. Pedig mennyire nem így van... — Nagyon szeretem s tisztelem a könyvet, mindenekelőtt a szépirodalmat. Alig van olj’an este. hogy ne olvasnék* A zene is érdekel, évekig játszottam pisztonon. Sajnos ma már nagyon kevés idő jut rá. Szeretek utazgatni. Jártam Csehszlovákiában, Lengyelországban, s legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságban. Ha minden jól megy, a nyáron Jugoszlávia és Bulgária következik. Tevékenykedem a KISZ-ben, tagja vagyok a megyei KISZ- bizottságnak és van egy mellékállásom Is. Kézilabdázóm, edzésekre járok, naponta korrepetálok négy-öt egercsehi középiskolás tanulót, és mindennap szakítok időt az orosz nyelvtudásom csiszolására, gyarapítására is. Elég gyakran szoktam oroszul írt szakirodalmat magyarra fordítani is. Soroljam még? Nős vagyok, feleségem vegyész- gépészmérnök. s van egy kétéves kisfiúnk. A napokban küldtem el a felvételi kérelmemet a miskolci egyetem mérnök-közgazdász szakára. Sokszor bizony elég rövidek a napok... Nem is tagadja: megtalálta számítását Csehiben. Megszerette s megszerették. Tisztelik, becsülik, az irodában, a vágatokban. Pedig nem is olyan könnyű természete van. Nehezen mond igent, s nemet is. Sohasem hagyta, s hagyja a rosszat, az ésszerűtlent magára beszélni... — Nem panaszkodhatom, lehet s hagynak dolgozni. Eddig a megbecsülés sem maradt el. Jelenleg is fizetés- emelés előtt állok. Legalábbis ezt Ígérték a „főnökök”. Én azt tartom: egy mérnöknek sohasem szabad elfelejtenie, hogy mérnök, hogy szakember. Nem szabad, hogy hozzánőjön az íróasztalhoz. Én hetente háramszor-négysze» mindig lemegyek a bányába, ötletekkel csak a vágatokban, a munkahelyeken, a gépek mellett „találkozhat” az ember. S nem is beszélve: a kétkezi munkásokkal is csak így lehet élő, kölcsönösen jó kapcsolatot teremteni és fenntartani. Ennek köszönhető az is, hogy több mint ötszáz dolgozónak a nevét is ismerem. Dolgozni, próbálkozni, tenni kell. A munkában, a társadalmi életben egyaránt... Nem mondunk vele újat, ha elismételjük: a legszebb, a legnemesebb tett, cselekedet s érdem, ha siker a megbecsülés, az előrehaladás mögött a munka áll. Jólesik ezt ismételgetni... Koós József 1968. június 1L, péntek Pemetét a pénz nem boldogítja Mint gazella a hegyek ormain, úgy szökdécselt lefelé a lépcsőn Pemete. Arcán boldog mosoly, ajkán rigófüttyös trilla csattogott, az egész ember valósággal sugározta a megelégedett derűt, a bizakodó optimizmust, úgy, hogy igen megirigyeltem érte. — Mi van, talán állandóan csiklandoznak? Mitói van ilyen fene jó kedved? — kérdeztem tőle abszolút tapintatosan. — Mitől barátom? Megmondom. Nem a pénztől. Attól is. Mert prémiumot, jutalmat kaptam... — Gratulálok — mormogtam a fogam ilatt úgy, hogy fél néterről már úgy látszott, most sértettem meg a szép magyar beszédet. — Köszönöm, iga- ián kedves vagy. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem a pénz tett boldoggá ... Ne, ne szakíts félbe és ne érts félre ... Nagyon jól jött ez a 700 forint, hiszen üdülni megyünk, s ilyenkor, tudod, egy feleségnek semmi holmija nem jó, vagy kihízta, vagy összement a ruhája... De mégsem erről van szó. A megbecsülés kérlek. Az, hogy gondolnak az emberre, hogy számítanak rá, hogy figyelik és értékelik a munkáját. Az a lényeg. Megmondom őszintén neked, eszem ágában sem volt, hogy talán én is benne lehetek a kalapban. Ültem, csak ültem a teremben, hallgattam az igazgató szavait, aztán a neveket, oda se figyelve, ezt is megmondom őszintén, mígnem egyszer csak valaki megbök ... Pemete ... Hallod? Menj már... Így volt öregem ... Mentem, cézfogás, kezemben a boríték, benne a pénz... És mégsem a pénz boldogít... — lelkendezett Pemete és kezét úgy helyezte a váltamra, mint misszionárius egy naiv pigmeuséra, akinek fogalma sincs arról, hogy az églek prémiummal jutalmazhatják azért, mert szorgalmasan gyűjtögetett. — Értem. Téged a pénz nem boldogít, de most öntudatból örülsz, mi? — fanyalogtam vissza, mert nem szeretem, ha valaki hasas borítékkal a zsebében beszél a pénzről, mint felesleges holmiról. — Ugyan már, nem akarsz megérteni... örülök a pénznek, kell a pénz, de legalább annyira örülök annak, amit ez a pénz kifejez... Figyelnek, számontar- tanak, elismernek. Erről van szó — kacsintott rám és futott le a bérelszámolóba, hogy aláírja az átvételi elismervény listáját. öt perc sem telt el, én dolgom végeztén e hivatalban, s őrülve a gyors ügyintézésnek, ttUufíi kedvvel cikáztam le a lépcsőn, amikor egy fáradt, roskadt roncsnak ütköztem. Pemete volt. Ott állt összetörtén, szája szögletében undort utálva a körülötte zajló csalfa világra, ott állt a lépcső alján és szemmel láthatólag erőt gyűjtött, hogy hatalmas terhét felcipelje a lépcsőn. — Hát veled meg mi történt ennyi idő alatt? — torpantam meg ámulva egy emberi lény ilyentén gyors megváltozásán. — Mi történt? — Ne is kérdezd ... Csalódtam az emberiségben ... Csalódtam az emberiség értékítéletében ... Itt öregem hajthatja magát az ember, gürizhet, megszakadhat ... De igazi megbecsülés, azt nem... Pénz! Mi az? Az igazi megbecsülés kellene, amit a pénz csak kifejez ... Képzeld el... képzeld, ez a nyomorult, ez a soha semmit nem tevő Csemcsegi 800 forintot kapott. O kérlek nyolcat, én kérlek hetet... Hát érdemes ezeknek dolgozni? — törült le egy könnycseppet szeme bal sarkából és mint halálra vált aggastyán sírja, úgy vonszolta magát fel ő, a szobája felé.
