Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

Két falu — egy úton Hegyvidéken is lehet jól gazdálkodni Fél éve sánc®, hogy egye­sült a bodonyi és a parádí termelőszövetkezet. A két kis szövetkezetből nagy gazda­ság lett több szántóval, er­dővel. A közös gazdaság a hagyományos mezőgazdasági tevékenységien kívül fakiter­meléssel. fafeldolgozással, kőbányászattal is foglalko­zik. külön építőbrigádjuk is van. Az egyesülés — ahogy mondani szokás — „simán” ment mindkét szövetkezet tagsága úgy vélte, hogy az együttes gazdálkodásból csak előny származhat. Még­is a vezetőknek nem kis gondot okozott, hogy az új helyzetben miként lehetne még többet még jobban termelni. Önállóság* Az üzemszervezésnél egyik legfontosabb elvnek tartot­ták. hogy az önállóság, de a felelősség is fokozott mér­tékben érvényesüljön. Két üzemegységet hoztak létre a bodonyit és a parádit s ön­álló vezetői lettek a feldol­gozó. üzemnek, kőbányának, építőhrigádnak is. A szövet­kezet gazdálkodási terve alapján külön résztervek is készültek. « minden vezető felelős ezek megvalósításá­ért. Nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. Fizetése attól függ. hogy nfúlyen eredmé­nyesen dolgozik a gondjai­ra bízott üzemrész. Ennek hatása máris látszik, a veze­tők igyekszenek a legéssze­rűbben és a leghasznosab­ban gazdálkodni. a normafüzeteket, maguk is ki tudják számolni, hogy mennyi lesz a fizetésük. Min. den hónaphan megkapják bérük nyolcvan »százalékát, a fennmaradó húsz százalékot pedig egy összegben, év vé­gén. Ennek a kifizetése attól függ. hogy a közös gazdaság teljesíti-e a gazdálkodási, bevételi tervét Ha túltelje­sítik. akkor még a hús/ szá­zalékon felül is kapnak a gazdák részesedést Tavaly Bodonyban például 32 száza­lékot kaptak a szövetkezet tagjai. A teljesítménybér és a ha­vi fizetés — annak ellené­re. hogy néhány kisebb súr­lódás volt az év elején — nagy vonzóerővel bír. A bo­donyi fiatalok alig-alig men­nek más vidékre dolgozni, zömmel a szövetkezetei vá­lasztják. Érdemes azt is megemlí­teni hogy a gazdák havi jö­vedelmié 1500—2300 forint kö­zött van a szövetkezetben. nak tőlük, sőt legutóbb már olasz üzletemberek is jártak náluk. A kőbányában az idén kezdték meg a munkát de máris több százezer forintos jövedelmet várnak. Bíznak benne, hogy a kiváló minő­ségű kő könnyein gazdára talál. Az építőbrigád is egy­re több munkát vállal, a sa­ját építkezéseken kívül kis­lakásokat építenek, sőt. vál­lalták a bodonyi művelődési ház munkáinak befejezését is. Egyetértés Lehetőségek Készpénzfizetés A munka azonban csak akkor mehet igazán jót ha maguk a szövetkezeti gaz­dák. alkalmazottak is érde­keltté vannak téve. A kész­pénzfizetéses munkadíjazás ezt is lehetővé teszi. A szö­vetkezet vezetői normarend­szert dolgoztak ki. meghatá­rozták. hogy egy-egy mun­ka elvégzéséért mennyi bér jár. A szövetkezeti gazdák, alkalmazottak meg is kapták A hegyvidéki szövetkeze­teknél nagy gondot okoz, hogy mivel a legérdemesebb foglalkozni. A Mátxaalja szö­vetkezet a szarvasmarha-te­nyésztésben lát nagy fantá­ziát. Jelenleg 650 szarvas- marhájuk van — az 1800 holdas szántóhoz viszonyítva ez jó arány. Többet nem is akarnak tartani, de hozzá­láttak az állomány tbc-men- tesítéséhez. bevezették a gé­pi fejést. javultak a tárolá­si viszonyok, növelni akar­ják a tejtermelést. Megvaló­sították a szakaszos legelte­tést is. Mindez hozzájárul, hogy valóban nagyhozamú. minőségi állomány alakuljon ki. A fafeldolgozás egyre na­gyobb méreteket ölt, k ter­mészetesen a haszon is nö­vekszik. Az idén több mint hétmillió forintos bevételt várnak '’tőle. Nemcsak a mennyiség, a minőség is egy­re fontosabbá válik, hiszen a hazai partnereken kívül belga, holland, svéd. nyu­gatnémet cégek is vásárol­A távolabbi cél az tehát, hogy a közös gazdaságban valóban korszerű, nagyüze­mi állattenyésztés valósul­jon meg s a melléküzem­ágak is minél több hasznot hozzanak. Az egyelüés óta eltelt néhány hónap tapasz­talata azt mutatja. hogy hegyvidéken is lehet jól gazdálkodni, ha minden le­hetőséget kihasználnak, jól szervezik meg a munkát, ha a bérezés ösztönzően hat a tagságra. A legfontosabb azonban talán az egyetértés. Nem könnyű dolog megta­lálni az összhangot, ha két faluból adódik egyetlen szö­vetkezet tagsága A Mátra- aljábon úgy látszik, sikerült. S remélhetőleg így is marad. Kapóst Levente. Megkezdüdütt ai * Országos MUszaki Filmszemle Szerdán délelőtt Budapes­ten, a Technika Házában megkezdődött az V. Orszá­gos Műszaki Filmszemle, amelyen jövő péntekig ösz- szesen 107 magyar műszaki filmet vetítenék le az érdek­lődő szakmai közönség előtt, s ezek közül választja ki a legjobbakat Kolos Szilárd Kossuth-díjas professzor el­nökletével a műszaki és filmszakemberekből össze­állított 13 tagú zsűri. A filmek — kivétel nélkül az elmúlt év alkotásai. A legtöbb filmet, 15-öt a gép­ipar nevezte. A vegyipart 13. a bányászatot és ener­giaipart 12. a könnyűipari, valamint a közlekedést és szállítást H—11 film kép­viseli. Nem éri el a tízet a mezőgazdasági és élelmiszer- ipar, valamint a kohászat ál­tal nevezett filmek száma. A tervek szerint a zsün döntése alapján a jövő pén­teken tizenkét díjat adnak ki: négy kategóriában a há­rom legjobb filmet díjaz­zák Tisztít az ultrahang Az ultrahangos eljárá­sokat egyre szélesebb te­rületen alkalmazzák a különböző iparágakban. Képünkön: kristály üveget tisztítanak az ultrahangos fürdőben. (MTI foto — Vényét Tamás felvétele) A Gazdasági Bizottság határozatot Mezőgépesítési egyesülés alakul A Gazdasági Bizottság határozatban hozzájárult a me­zőgépesítési egyesülés létrehozásához. Az önkéntesen létre­jött egyesülésben hét kutató intézet, ipari üzem és keres­kedelmi vállalat vesz részt, azzal a céllal, hogy minél job­ban összehangolják a mezőgazdasági gépek kísérleteivel, gyártásával és értékesítésével kapcsolatos teendőket Az egyesülés létrehozásával lehetőség nyílott arra, hogy a mezőgazdasági gépesítés feladatait összehangolják. Az egyesülés feladata lesz többek között hogy a szellemi ka­pacitást a legfontosabb feladatok megoldására összpontosít­sa. Az egyesülés hatáskörébe tartozik a piaci igények felmérése, s igyekszik összehangolni a nézeteket a nem­zetközi kooperáció kérdéseiben is. A tagok közé bármi­lyen, megfelelő profilú vállalat, intézmény beléphet A BRIŰADÉRO A véletlen ültette őket egymás mellé a gőzfürdőben. Mind a ketten a köszvényüket cipelték ide. A kopa­szodó, hatvan felé haj­ló Csorba Elek tüstént felismerte szomszédsá­gában a tanács elnö­két, Mádai Bélát. Má­dat törte a fejét, hon- nét ismeri az öreget. — Nem az „Újvi­lág”-ban találkoztunk? — kérdezte az elnök. — De ott — hagyta rá Csorba. — Tavaly ősszel. — Már emlékszem — élénkült fel az elnök —, amikor annak a há­rom ifjú párnak közös esküvőt rendeztek. — Ügy van, akkor. Hm ... Nem gondoltam volna, hogy elnök elő­tár s, ilyen fiatalon ... Mádai só'/ajtott: — Bizony, hasogat. Főképp ilyenkor, ami­kor tavaszra vált az idő. De ez a gőz jót tesz, és a meleg v'z is. Hát mi újság a szövet­kezetben? — Folydogál az élet — vont vállat Csorba Elek. — Szükséget nem szenvedünk, egymást, rossz szóval nem illet­jük, és hogy ez?n fe­lül egyik-másik em­bernek megvan a ma­ga baja, már ez az élet­tel jár. Mádai szerette a megfogható beszédet, mindjárt megkérdezte: — Magának, Elek bátyám, szorít-e vala­hol? — Nem volna nékem panaszom, elnök elv­társ, ha csak egy vala­mi nem... — Ki vele, bátran! — biztatta az elnök az öreget, aki ravaszká­san pislantott rá, aztán mint akinek a fejébe tolul a vakmerőség, így szólt: — Csupán annyi, hogy nem jövök ki a brigádvezetőmme l. — Aha — bólintott az elnök. — És miért nem? — Tudja, már magá­ban véve az is, hogy a brigadérosom asszony. — Nem olyan nagy baj az, Elek bátyám. Olyan világot élünk, amikor az asszonyok is szóhoz jutnak. — Az helyes, de az én esetemben épp az a baj, hogy a brigád ve­zetőm mellett én nem jutok szóhoz. Csorba mélázó te­kintettel meredt maga elé, a szeme sem reb­bent. Az elnök tovább faggatta: — Eszerint a maga brigadérosa nem jól végzi a dolgát. — Még azt sem mondhatnám — ingat­ta a fejét Csorba —, jó dolgos asszony. — Tulajdonképpen mi a baja vele? — Mondhatni, visz- szaél a hatalmával. — Ez már baj — csó­válta a fejét Mádai. — Uralkodik maga fe­lett. — Ez a helyes kife­jezés — buzdult fel Csorba. — Nem szól­nék én semmit, ha csak a közös munkában szí­vóskodna. Mit tehet az ember? Ezt kívánja a rend, a szervezettség. Ügy forgolódom hát, ahogyan a brigadéros kívánja. Csak azt nem viselem, hogy ez az asszony mindenbe be­leavatkozik. — Furcsa. — Velem még a sza­vával is kivételt tesz. sem hagy nékem pihe­nést! Mindig talál ne­kem valami dolgot. Szaladj Elek, lódulj Elek, ez az én nevem. Néha azt sem tudom, mihez kapjak. — De hát nem pró­bál ellenszegülni? — meredt az öregre Má­dai. — Még csak az hiányzik! Próbáltam én, még a vad is vé­dekezik, ha szorongat­ják. De inkább két­Másokhoz? Sima a nyelve. De ha velem szól, hát csak úgy mennydörög. A töb­bieknek könnyű, mert ha letelik a nap, haza­térnek, de az én bri­gadérosom még akkor annyi kötelességet ve­szek a vállamra, mint hogy ennek az asszony­nak a kárálását vé­gighallgassam! — Nyugalom, Elek bátyám, majd én... Tudja mit? Jövő hét­főn kimegyek maguk­hoz, majd a dolgok tö­vére nézünk. Csorba felkapta a fejét: — Annak már na­gyon itt az ideje. Mert az mégsem járja, hogy az embert minden jo­gától elüssék. Miért nincs nekem jogom ah­hoz, hogy vasárnap délután megigyak egy nagyfröccsöt? Miért vágna az a brigád be­csületébe, ahogyan az én brigadérosom állít­ja? — Ez több a soknál *— bólogatott megér­tőén Mádat. — Hogyan is vágna ez a brigád becsületébe? Emberek vagyunk, nem? — Én pont ezt hajto­gatom a brigádveze­tőmnek, de mihaszna. Még csak győzködni sem próbál, hanem rámförmed. A múlt va­sárnap is ezt mondta: ha beteszem a lábam az italboltba, eltöri a derekamat. — Hallatlan! Na, majd véget vetünk en­nek. — Nem hiszem — je­gyezte meg kétkedőén Csorba Elek — bor­zasztó természete van a brigadérosomnak. — Bízza csak rám! —' mondta harciasán Mádai. — Hogy hívják ezt a heves vérű bri- gadérost? — Csorba Elekné, született Simon Mar­git — felelte készsége­sen, természetes hang­hordozással az öreg, és felkászálódván, így szólt: — Jöjjön, elnök elvtárs, megárt ez a hosszadalmas üldögélés a nagy melegben. Horváth József Nem kell megvárni a tragédiát! Nem egyszer, s nem egy helyen tettük már szóvá a visontai kazánszerelők lé­legzetelállító produkcióit. A nyolcvan méter magas ka­zánház tetején falrahányt borsóként peregnek le a szavak, az akrobatikus, cir­kuszba ülő mutatványok nap mint nap megismétlőd­nek a kazánház teraszain, vasoszlopain. Mosolyogva, szinte már cinikusan csi­nálják. Pedig a halállal játszanak. A biztos halál­lal... Még elmondani is hátbor­zongató, nemhogy szemta­núként végignézni. Sajnos, már két ilyen „előadást” is láttunk. Az elsőnek egy huszonöt—harminc év kö­rüli férfi volt a főszerep­lője. A 70—80 méter ma­gas pillér tetejéről kötélre erősitett vizeskannát eresz­tett lefelé. Leguggolt, elő­rehajolt, majd figyelte a földön „cidriző” idegeneket, s hogyan csúszik a pillér mellé lefelé a kanna. Bizto­sító övnek, kötélnek nyoma sem volt. Megdermedve fi­gyelmeztettük a mellettünk álló kollégáit, akik legyint- ve nyugtattak bennünket: — Fölösleges idegesked­ni, nem lesz semmi baj. Nem először csinálja már. Megszoktuk mi ezeket. Hozzátartozik a melóhoz ... — És ha megcsúszik? Ha egyensúlyát veszti, ha meg­szédül? — Most miért akarják „leszuggerálni”. Az ideges­ség árt az egészségnek... A másik bemutatót né­hány nappal ezelőtt láttuk« A pilléreket összekötő vas­gerendán két félmeztelenre vetkőzött férfi egyensúlyo­zott, majd elindultak egy- * más Irányába. A gerenda közepén kezet fogtak, meg­veregették egymás vállát, s egy gyors, ugrásszerű mozdulattal elmellőzték egymást. Karjukat ismét középtartásba emelték s egyre gyorsuló léptekkel „húztak” el a pillérekig. Aztán mégegyszer megis­mételték. Mindezt nyolc­vanméteres magasságban, biztosító öv, kötél nélkül! Vajon miért csinálják? Vajon miért csinálhatják? Vajon miért nem szól va­laki, hogy ne, hogy biztos halál. Nincs válasz, csak kö­zömbösség, mosoly, dacos­ság. Pedig „a némák kö­zött” csoportvezetők, mű­vezetők, barátok, kollégák, cimborák dolgoznak. Az ember legszívesebben kiáltana, leállítaná a mun­kát, s vele a produkciókat és külön-külön mindenki­nek elmondaná: Elég! Élet- veszélyes! Család... fele­ség... gyerekek, szülők... Előbb, vagy utóbb nagy árat követel a felelőtlenség. Tragédiát. Miért kell meg­várni?! Miért lehet meg­várni!? —koós— Megszüntettek minden korlátozást a tüzelovásárlásnál Samodai Árpád, a TÜZÉP Egyesülés igazgatója szerdán sajtótájékoztatót tartott. Be­jelentette, hogy jelentősen ja­vult a tüzelő ellátás. Koráb­ban — mint ismeretes — a tűzifa vásárlás korlátozott volt, a jobb minőségű szén­hez kénytelen volt a vevő gyengébbet is venni, csak meghatározott mennyiségű kokszot szerezhetett be a koksz kályha tulajdonos stb. Ezek a kényszerű intézkedé­sek akkor a szűkös tüzelő mennyiség igazságos elosztá­sát szolgálták. Az utóbbi egy­két évben azonban lényege­sen változott hazánkban az energia helyzet, több föld­gázt és olajat használnak a háztar iások és az ipar is, s énnek eredményeként a szi­lárd tüzelőanyag elosztása már lényegesen könnyebb. Április 1-től a TÜZÉP megszüntetett mindennemű korlátozást a tüzelő ellátás­ban és nagyon rossz hatásfo­kú szeneket már nem árusit. Természetesen szorgalmazza, hogy a lakosság lehetőleg a nyáron szerezze be a tüzelő egy részét, mert a tél beáll­takor a szénbányák nehezen tudnának, a hirtelen jelent­kező igények kielégítésére elegendő szenet adni. Vi­szont, hogy kora tavasztól őszig a TÜZÉP-telepeken ne kelljen nagy mennyiségű sze­net tárolni a TÜZÉP kérte, hogy például a brikett gyá­rak nagyjavítását tavasszal végezzék el és kora ősztől adjanak nagyobb mennyiség­ben brikettet. Az idén a SZOT hitelakció keretében 850 millió forint értékű szén és fa utalványt adtak ki, 1400 000—1450 000 igénylőnek. Jövőre tovább akarják szélesíteni a SZOT hitelakciót. A ' szénimportról elmondotta: körülbelül 50 000 vagon NDK-brikett kerül forgalomba. Ezt kizárólag Budapesten hozzák forgalom­ba, mert ez kevésbé rontja az amúgy is erősen szennye­zett fővárosi levegőt. Általá­ban is az a törekvés, hogy Budapesten lehetőleg olyan szenet ámsitsanak, amely ke­vésbé szennyezi a levegőt. Lengyel szenet az egész or« szág területén vásárolhatna^ a fogyasztók«

Next

/
Oldalképek
Tartalom