Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
AKÉRDÜZ... Ünnepre küldött, gyors levélben Tegnap még hosszan elbeszéltem, Hogy élünk és jól megvagyunk, Örömünk, gondunk és bajunk Szokásos és mindennapi: Néha a nátha meglepi Sorjában az egész családot. Ilyenkor már mindenki hápog, Tucatnyi formán egyre tüsszent, S hogy van mért élnünk, már az is FARKAS ANDRÁS: VA(ÍY VISSZ Nekem kel] írnom, és ha én Vallók mások helyett szerény Sorokkal, ócska közhelyekkel Sok semmiséget fedezek fel, Az nem hazugság? Bizony az! szent! S ez az írásban megakaszt. Rakásra rak eszmét, veszélyt, Rikácsol, ilúdol. orgonái, Mert napra nap jön és homály, Magány és csendesség, n Mint még gyermek, csak bízva hittem. Jön a magány meghálni nálunk, S megkérdezi, hogy mit csinálunk, De mire tudnék válaszolni? Minden szavam mihaszna holmi. Eszi rozsdája az időnek. S a perc fogai egyre nőnek. Tovább írásra is van ok, Hisz a gyerekek „olyanok”, Mindig csinálnak valamit, Ami nevettet és tanít, S mire a gyors sorok gerezdjén Végigfutok és befejezném, Felbukkan bennem a gonosz Kis kérdés, mely feszeng, nyomoz: Minek Is írtam? A barát Olvassa majd a cimborát, Aki jelenti, hogy lehet Rájuk gondolni — más helyett Valóban, fontos-e neki Ez a levél? Hova veti, Mikor megtudja, hogyan állónk, Hogy él itt négy ember minálunk, S csak én írok négyünk helyett, Szokásos, félszeg híreket Miknél a dátum és a hely Betűim hátán sikkad eL Vagy négyen Is írjunk alá? A stílus úgyis vallaná, Hogy kínos könnyedségemet Kesernyés gondom lepte meg. Ne írjam alá a nevem? / No, most az ember mit tegyen? Élőiről kezdjem, úcy előírói, Ahogy a szándék bennem őröl? Megírjam azt hogy vénülünk, Hogy nagy-nagy emberi ügyünk, Amit csak életnek neveznek, Minden szándéknál újra kezdet Krízist hoz minden pillanat Mindig megadhatod magad. Mindig felküzdheted magad, S ehhez a sors mindent megad. Többet vedelsz a kelleténél? Máris jobb lenne, ha nem élnél! Egy félig mondott, meg nem értett Mondásoddal társad, ha sérted, Elég ahhoz, hogy emberül Elbukj s a mélyben elmerülj! Pedig már oly sűrűn vagyunk, Hogy egybeér talpunk, hajunk, Tekintetünk is úgy tapad Egymásra, mint a rabra rab Figyel a fogságos helyen. — Igen, ez már a félelem, S gyakorta arra ébredek föl, Félek az arctalan tömegtől. örülünk, persze hogy örülünk — Ez az erényünk és a bűnünk —, Mikor a gondtalan gyerek Mozgásában felismerek Valamit Évából s magamból, De már nem érzem ezt olyan jól, Mert félek, hogy egy szép napon A furcsaságot megkapom, És a saját gyermekemen Meglátom majd, hogy Idegen — Száguld a végtelen idő, S nem várja meg. hogy vele nő A lelkünk, csak fű, mint a szél, Ezt is lehetne egy levélben Elmondani, csakhogy beszéljen Az ember néha önmagáról, S arról, hogy a szokás lepárol Lelkűnkből sok őszinteséget, ‘ De méreg az és néha éget — És mégis-mégis újra zeng még Ez a tavasz, ez a növendék Csoda, amelyben hinni kell, Amelyből újra csak kikel Az élet a harmónia, Hogy meg ne szűnhessék soha. így Is lehetne egy levélben, Hogy rólunk pontosan ítéljen. Aki hiszi a vallomást, Vagy visszakérdez: Megbocsáss, Ki tudja, így van-e valóban. Hiszen a földön annyi jő van? — Halló, maga az, Ervin? Mit gondol, kivel beszél? Sejtem, hogy egy év után feledésbe megy a hangom. Utoljára a repülőtérről hívtam, álmából ébresztettem fel, maga makogott valamit, aztán bontott a vonal. Igen, persze hogy én vagyok. Ne tréfáljon, nincs idegen akcentusom! Hogyan is volna, hiszen Bélával mindig magyarul beszélgettem. <5 csak egy hónap múlva J5n utánam. Higgye el, magam is utálom azokat, akik úgy tesznek, mintha elfelejtkeztek volna az anyanyelvűkről. Utam? Semmi izgalom. Ezek a modern gépek kényelmesek, észre sem vettük, s máris hátunk mögött hagytuk az óceánt. Három napja vagyok itthon. Nem tudtam előbb hívni, nagyon sok dolgom volt. Esküszöm, hogy maga az első férfiismerősöm, akit feltárcsázok. Mondja csak, még mindig nem nősült meg? Igaza van. Olyan k^'n yelemszerető és önző férfi. mint maga, az ne tegyen boldogtalanná egyetlen nőt sem. Béla? Derék fiú. Hiszen írtam magának hogy mit csinál. Üzlettárs egy fotószaküzletben. Istenem, nem vet fel bennünket a pénz, de rendesen élünk; Nincs kedvem dicsekedni; Persze, hogy van kocsink. Elárulhatom, hogy még nincs teljesen kifizetve minden részlet. Én nem lettem procc amerikai, drága Ervinként! Igaza van. hagyjunk valamit a személyes találkozásra is. Csakhogy zavarban vaKATKÓ ISTVÁN: Minden beszélgetés gyök, nem tudok Időpontot mondani. Megrohantak Béla rokonai, elárasztanak meghívásokkal. Nagyon unom már őket. Szívesen elbújnék magával abban a kedves medvebarlangban. Majd jövő héten. Én hívom. Nem mondom meg a címet. Maga képes arra, hogy azonnal beállítson ide. Szó sincs róla, negyedóra múlva jön a sógornőm, Béla húga a gyerekekkel Képzelje, milyen felfordulás lesz Itt Nem tudnánk egyetlen szót sem váltani abban a lármában. Istenem, ha én ráérnék mindenhová elmenni. Mi ez a búgás? Azt hiszem a szállodai központ keres. Abba kell hagynunk a beszélgetést, drága medvém!;;. — Központ? Nem tettem mellé a kagylót! Beszéltem, a újra beszélni fogok. Csak nlnca korlátozva, hogy hányszor telefonálhatok? A számlával együtt kifizetem a beszélgetéseket la. Kérem hagyjanak békét ezzel a bugással! — Csókollak, Rózsi ka, drágám. Mit szóltak a gyerekek a csomaghoz? Józsika már el is rontotta azt az izét Ilyenek a gyerekek. Sándornak nincs oka, hogy megsértődjön. Mondtam, majd a jövő héten elmegyek hozzátok vacsorára. De Igazán, nem nézjek le benneteket Tegnap egész délutánom elment azzal a temetővel. Szegény anyám sírja teljesen el volt hanyagolva. Adtam egy csomó pénzt a kertésznek. A taxi is egész vagyonba került. Meg vagy őrülve! Te is azt hiszed, hogy milliomosok vagyunk? Vedd tudomásul, hogy az egy kis piti üzlet és Béla tele van adósságokkal És ez az utazás ide. Hogy miért jöttem? Ezt te úgysem érted meg AJci soha sem utazott Nagykanizsán túl, az nem tudhatja, mi az a honvágy. Béla megértette, hogy nekem nem volt már maradásom. Nehezen bírom az ottani klímát. Mit kellett volna meggondolni?! Te csak sértegetni tudsz. Hát ezért nincs kedvem elmenni hozzátok. Hallgassam a megjegyzéseteket. Azt hiszed* Béla nem mondta el, miket fecsegtetek rólam az esküvő előtt? Rosszindulatúak vagytok hozzám. Ezért küldtem el a csomagot. Ti egyébként sem rám vagytok kiváncsiak, hanem arra, hogy mit küldött Béla. Ne gorombás- kodj! Hagyjuk ezt! Nem alkarom telefonon kiteregetni a család ügyeit Különben is találkozóm van hivatalos ügyben. Béla ügyében kell eljárnom egy minisztériumi pacáknál. Ide kérettem a szállodába, Itt fogunk együtt megebédelni Pá, Rózsi kám, össze magát a családfő. Minden igyekezetét összeszedte. Pillanatok alatt hat gól s valamennyit a családfő szedte be. Csüggedten lógatta karját, derekát meg tapogatta. Elnehezedtem — mondta magában. — Nem vagyok már a régi. A hetedik gól a tenyere alatt zúgott el I' — Főnök! Hát mi van!? — i cukkolták a lányok, A főnök í rájuk emelte pillantását. Sza. i kadt róla a. víz, szíve nya- I kában ugrált. — öreg varek és tapintatos. A családig iá úgy gondolta, hogy nincs formában, de nem nagyon örült neki — Valamikor tikból egyet se kaptam be — mondta. — Többször i* elmondta, mert úgy tűnt neki, nem hallották meg. miközben a labdák után kapdosott. De meghallották, mert a lányok egy táncdallal feleltek. — Nyári mese — cácsog- ták. jai fájdalmasan hátranyaklottak. térdét egy kőbe verte, • a labda mégis bement Nem adta fel. De ez már nem volt Játék. Düh volt és fej vesztettség. A tárgyak elvesztették helyüket g ő elvesztette érzékeny kapcsolatát velük. A földbe fejelt a laposan közelítő labda helyett. Pillanatra meg is szédült Hátul az agyában érezte a tompa ütést. Orra, homloka csúnyán lehorzsolódott, B nyelvébe harapott ' gyök — mondta vigyorogva. Úgy gondolta, ha kimondja, a dolog már nem is igaz. Lopva figyelte az arcokat, vajon elhiszik-e. Az arcokon semmi se látszott, csak az előbbi nevetés és ez kétségeket támasz, tott a családfőben. A keresztfiú megkönyörült rajta, s maga szaladgált a labdák után, amelyek rendre a családfő mögé hulltak. — Van úgy, hogy az ember nincs formában — mondta a fjeresztfiú. Kedve» volt a gyeNa, most összeszedem magam —- határozta el. Ügy érezte, elég akarnia, s össze tudja fogni minden izmát. Az első labda visszapattant az előrelökött homlokáról A keresztfiú fel úszott a levegőbe érte. — Nagyon jó — örvendezett a keresztfiú. — Csukafejes. — Már vágta is vissza. A családfő a sarokba tartó labda után vetette magát, a szenvedély önfeledtségével. Ujja hegye el ia érte. De ujHallotta, hogy nevetnék. Lüktetett, táncolt e nevetés a dobhártyáján. S mind e keserv tetejébe beleállt fogéba az ismert sajgás. Nyögött és érzéketlenül nézte, mint gurul a fáradt labda a kapuvonal mögé. Aztán legyintett. Szívét figyelte. ijesztő összevisszasággal Ugrált. — Hiába, meg kell csináltatni a fogaimat — szólott kedvetlenül — Ezért van minden. csókolom a gyerekeket. Hogy mit főzzetek majd vacsorára? Mindegy, csak magyar étel legyein. Tudom, hogy te remekül főzöl. Szervusz, s kérlek, Sándornak egy szót sem a mi kis vitánkhassa, itt jártam a vén Európában, és oda se csengettem magához. A régi dolgoknak örökre vége, Géza. Hűséges felesége lettem egy hűséges amerikai magyarnak. Azért jólesett volna, ha ír. Vártam sokáig, hogy válaszol. Legalább egy üdvözlő kártyát Odaát jólesik minden magyar szó. Angolul? Persze, hogy értek. Sokat nézem a televíziót is. Az a legjobb nyelv<0 ról. Én igazán nem narag- szom és szeretlek benneteket — Perjés! Gézával szeretnék beszélni. Egy régi ismerőse keresi. Hogy honnan? CsikégóbóL Géza? Igen, én. Kitűnő a hangmemóriája, drága főmuftikám. Köny- nyebb a dalai lámát feltárcsázni, mint magát. Árulja el nekem, milyen beosztásban van most? Azt nem hiszem. Minél jobban védenek valakit a telefonálóktól annál fontosabb helyen van* Ez régi magyar igazság. Megkapta a levelemet? Miért nem válaszolt? Már elmúlt az az idő, amikor valakit leváltottak volna mert Nyugatra levelezett. Ejnye de kényelmetlenül nyögdécsel Biztosan fél, hogy a titkárnője belehallgat a beszélgetésbe. Ja úgy, megbeszélés van magánál. Akkor majd máskor beszélünk. Hogy kiküldi őket? Küldje. Várok. Igen, én kopogtattam. A gyűrűmmel. Már nem emlékezik rá, hogy igy szoktam jelentkezni? Semmi harag, csaik három kopogás. És maga is visszakopogott, tiszteit Perjési úr. Azért hármat, mert szótagolva annyit jelentett: sze-ret-lek! Ezt is elfelejtette, maga hűtlen alak! Ml az, hogy neheztelt rém? Vártam volna meg, míg elválik a feleségétől? Nem igaz! Bélában nem az tetszett, hogy amerikai üzletember. Ha Dunabogdány- ban lakik, oda is követtem volna. Köszönöm a gratulációját. Igen, azért jött haza tavaly, hogy magyar feleséget keressen. Nem szereti az amerikai nőket. Neki pesti levegő kell a lakásában. Mindene megvolt, csak én hiá- . nyoztam neki. Kedve volna leülni velem egy kávéra? Igazán megtisztel Csakhogy én nem érek rá. Csupán azért Jelentkeztem, hogy ne mondgyakorlás. Hogyan tanul a kislánya? Nem, ez lehetetlen. Béla rokonai vigyáznak rám. Mit szólna, ha megtudná, hogy a régi férfi ismerőseimmel randevú zga torm Nem értem félre. Csak egy kis csevegésről volna szó; Rendben van. Majd jelentkezem a jövő héten és összeegyeztetjük a szabad időnket. Puszi, Gézuska .,, — Halló, porta? Nem érkezett távira/t a részemre? Ha jön, felküldik? Köszönöm, — Bársony ruhaszalon? Irén asszonyt kérem. Itt a neandervölgyi asszonytárs beszél. Egyenesen Csihágóból. Hát csak átrerepüllcm- Nem olyan nagy ügy ez odaát. Drágám, az amerikaiaknak az Atlanti-óceán egy kis tócsa Dollárban nem olyan sok. A modelljeid? Egyszerűen nem volt hová felöltöznöm. Bélának rendeztem időnként divatbemutatót odahaza. Az utcán egy lyukas bilit is felvehetsz a fejedre, akkor sem veszik észre, s közönyösen elhaladnak melletted. Egyszer egy pasas rámvigyorgott. Azt hittem, tetszem neki. Aztán öt dollárt kért tőlem. Igen, csak úgy. Adtam neki. Már esteledett, s közelünkben nem járt senki. Hát mertem volna nem adni. A közbiztonság, azt lehet irigyelni tőletek. Ez van, Irénkém. Mulatságos, hogy így beszélek? Csak át kell menni Amerikába, hogy az ember egy kicsit másképpen nézze a dolgokat. Pup a hátukon a négerkérdés. Jó, rendben van, minden gépesítve van, nem kell sokat vacakolnod ha ebédet akarsz készíteni. Csakhogy Béla gyomra már kikészült azolctól az egyhangú amerikai ételektől. Szakácsnő kellett a drágának. Hát ez az én amerikai karrierrem. Irén asszony. Megbántam? Q, dehogy is. nagyon jószívű, derék ember és szeret. Naponta többször is felhív az üzletből, nehogy unatkozzam odahaza egyedül. Soha sem érkezik ajándék nélkül. Hol egy doboz bonbon, hol egy csokor virág. Gyereket szeretnénk, csakhát... Most elmegyek egy pesti specialistához. Igen, többek között azért is jöttem; Különben is tele akarom szívni magam pesti levegővel, hogy maradjon valami ebből, ha visszatérünk. Igen* ő is jön, csak az üzleti dolgai most nem engedték. Rendesen megy a bolt. Most kapott néhány új képviseletet. Teljesen automatikus géppel ami pillanatok alaitt előhívja is a képet. Igen, hoztam egy csomó felvételt. Mikor? Hát tudod, milyen ez a Pest. Pillanatokon belül elterjedt, hogy hazaérkeztem. Emlékszel Ervinre meg Gézára? Mindenhová vinni akarnak, mintha nem ismerném olyan jól a várost. Miklós is érdeklődött irántam? Én is csókolom. Kijár még az ügetőre? Csak egyszer-kétszer mentem oda amikor Miklós meghívott. Te ezt nem tudtad? — Várok, kedves központi Csdkágó keres? Jaj. ez a Béla megőrült! Halló, igen! Hogy jutott eszedbe hívni? Elég lett volna egy távirat is. A beszélgetés egy vagyonba kerül. Ne légy izgatott; Igazán nem komoly az egész; A kiima miatt van, azt mondta az orvos. Már jól is vagyok. Ne gyere hamarabb; Énmiattam ne mondd le az üzleti tárgyalásaid. Igen, vigyázni fogok. Mindenki nar gyón aranyos... Búcsú járás van a szobámban. Bánt, hogy egyedül engedtél el? Ugyan. Csak nem vagy féltékeny? Majd megírok mindent részletesen. Drágám, a három perc már letelt, ne szórjuk a pénzt feleslegesen. Mit nézzek meg? Látam, hogy süt a nap. Ott esik? Drágám ne költsük a pénzt az időjárás- jelentésre. Halló, halló, ott vagy még? Igen, köszönöm... Cslkágó bontott... Vége a beszélgetésnek... Egy pillanat, kedves kisasszony, kicsit aludni szeretnék, senkit ne kapcsoljon hozzám, csak ha a doktor Gárdos keres... — Halló, maga az doktor úr? Nem, nem érzem rosszul magam, csak éppen lehajtottam a fejem. Igen. Minden gyógyszert beszedtem. Igen, lenn voltam. Kinn az utcán rögtön szédülök. Ne haragudjon, hogy nem fogadtam szót. Nem azért utaztam ilyen rengeteget, hogy minden Időmet a szállodában töltsem. legfeljebb megint felszednek a mentők. Majd azt is fizetem. Csodálja, hogy el vagyok keseredve? Milyen szerencsétlen vagyok, doktor úr. Végre elszöktem abból az utálatos kőrengetegből, hazajöttem, s most ez... Nem, nincs türelmem olvasni. Köszönöm, a portás felküldött egy csomó képeslapot. Hozzá sem nyúltam, Hogy mit csinálok? Telefonálgatok, kedves doktor úr... Szerencsére annyi Ismerősöm van, hogy minden napra megvan a programom. Ha meggondolom, hogy Csikágóban csupán három magyart hívhatnék fel, Béla barátait Itt Pesten még haragosaimmal is elszóraikoz- hatom... Hát nem mulatóé» gos ez, drága doktor úr?
