Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-11 / 109. szám
Folytatódott a tudományos ülésszak a főiskolái, Zene, tánc, irodalom a gálaesten Kiosztották a főiskolák matematikai-versenyének díjait A tudományos üléssorait másodig egyben befejező napján pénteken, két előadás és számtalan hozzászólás hangzott el Délelőtt dr. Seendrei János, a szegedi főiskola igazgatója elnökölt Az elmélet és gyakorlat aránya * tanárképzés folyamatában címen a szegedi Drien Károly tanszékvezető főiskolai docens tartotta meg előadását Hozzászólt dr. Szarka József, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója és dr. A. Hermann profeszor, az erfun- to pedagógiai főiskola igazgatóhelyettese. A szünet után folytatódott a hozzászólás-sorozat, Egymás után járultak a mikrofon élé, dr. Geréb György, a szegedi főiskola lélektani tanszékének vezetője, ir, Almást György nyíregyház főiskolai adjunktus, majd két szegedi főiskolai docens, dr. Zentai Károly és ár. Szörényi József. Nevelés a tanári hivatásra Dr. Pette Béla, az egri főiskolai matematika tanszék ve. aetője kihirdette a főiskolák országos matematikai versenyének eredményét, amelyet ft Bolyai János matematikai társulat írt ki. 47 induló közül ■ 800 forintos első díjat Papp Béla másodéves matematika-fizika szakos egri hallgató nyert»» Ezenkívül még öt egri főiskolást dicséretben részesítettek. Az ebédszünet után a tudományos ülésszak befejező előadásaira került sor. Dr. Szántó Károly pécsi tanszék- vezető főiskolai tanár a tanári hivatásra neveiés feladatairól én módszereiről tartott referátumot. Az előadáshoz öten szóltak hozzá, többek közt dr. Kálmán György, m Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője is. A kétnapos jubileumi ülésszak Szűcs László egri főiskolai igazgató zárszavaival ért véget. A tudományos tanácskozás hű képet adod főiskoláink nevelési elképzeléseiről, a pedagógia korszerűsítésének igényéről. A csütörtöki műsor A főiskola minden évben megrendezi a már hagyományossá vált gálaestjét, hogy megmutassa művészeti csoportjainak erejét, színvonalát, hogy beszámoljon a városnak — jelen esetben inkább vendégeinknek — öntevékeny kulturális életéről. A műsor szerkezete és szerkesztési módja az évek folyamán nem sokat változott, az idén is megmaradt a kórusok, zenekarok. énekes és hangszeres szólisták túlsúlya. Ez az énekzene tanszék áldozatkészségét dicséri. « Tar Lőrinc országos arany- koszorús és diplomás női kórusa ma már az ország legjobbjai közé tartozik, és most is magas színvonalon, élvezettel énekelt. Rezessy László vonószenekara finoman szólaltatta meg Mozartot. Fejes Vera zongorista közreműködésével. Cseh Béla művésztanár sikert aratott énekével A közönség lelkes tapssal jutalmazta Vajner Katalin és Főnyi Terézia ének-duettjét is. A hangszerszólisták — zongorán Fantó Lilla és Székely Ágnes odaadóan játszottak. A főiskola ének- és zenekarát és a gyakorló iskola énekkarát méltóan fogta össze Rezessy László. Szép sikert arattak a jól felkészült gyakorló iskolai kórusok Olasz Istvánná, Szepesi Györgyné és Pogány Ferencné vezényletével Most is hatásosan adta elő a főiskola zenekara, Rezessy László zenéjével, és tánckara Kovács Béla koreográfiájával a Görög Ilona című népballadát Tetszett a közönségnek a tánccsoport két száma is. különösen a Kállai kettős — Kovács Béla színpadra állításában. Érdeklődéssel figyelte a hallgatóság a színjátszó csoport előadását, a Fejes End- re-novellából Szívós József rendezte Hazudóst és a címszereplő Jónás Zoltánt. Egy- egy szavalattal hívta fél magára a figyelmet Virágh Tibor, Juhász Csaba és Hagy Béla. A program ma én vasárnap spartakiáddal folytatódik. —berkovits— El Greco, családi nevén Domenico Theotokopoulosz, a „Görög”, korszakot teremtett festészetével. Sorsával okot adott egy kései művésznek Mel Ferrernek és a rendező Luciano Salcénak arra, hogy művészetével együtt példázata legyen a lelkiismeret szabadságának és az emberi méltóságnak. Sorsa Krétától indul, Velencén, Rómán át Toledóig. Paloták és reneszánsz fényűzés, márványkatedrálisok, misztériumjátékok, aranynyal vert ruhában járó nemesek között feszeng-szo- rong ez a miszticizmusra hajló, a lélek nagy jelenéseit és a földi életet egybelátő művész. A XVI, századi Spanyolországban, a leghatalmasabb uralkodó körül keresik a sikert, ami nem lehet sohasem maradéktalan. Valamit mindig fel kell áldozni ebben az életben. S ha meg kell alkudni, akkor egy valóban művész és ember számára a külső veszteség a lényegtelenebb: önmagát, emberi szabadságát és méltóságát meg kell őriznie. Még akkor is, ha a főinkví- zitor csűri-csavarj a a szavakat, a biblia kifejezéseit, s a kánonjogi formulákat tétovázó kegyetlenséggel kívánja El Greco ellen fordítani. Ebben a mérhetetlen gazdagságú és hatalmú Spanyolországban mindenki érzi, hogy rab, rendek, osztályok előítéletek láthatatlan bilincseit cipeli, A levegőben a gyanakvás szennyez és a művész teljes meggyőződéssel mondhatja: ártatlansága az egyetlen bűne. A gyanakvás logikája és ítélete ellen ugyanis nincs védekezés. Ez a halálra ítélt zsarnokság legkegyetlenebb korszaka, az, amelyben az emberi aljasság és a látszat előteremtése életeket olthat ki. S Félix atya, akit El Greco mellé rendelnek, hogy ..felvigváz- za” a művész ecsetének minden vonását” maga is rájön, megismerve a művészt és egész belsejét, hogy amit a világ félreérthet egy emberben és művészben, az lehet a jövő előszele, egy-egy eddig ismeretlen életérzés kifejezése, egy-egy új gondolat, amely újféleképpen ad formát az emberi léleknek. Ez a film ezt a nagy embeGREC Olasz—francia film ri vitát, válságot és drámát fogalmazza meg megrendi- tően és nemes egyszerűséggel. A főinkvizítor, Félix atya, Luis, az udvar intriku- sai együtt és külön ellenfelei egy embernek, aki csak önmaga akart lenni. Luciano Salce rendezőt még nemigen A cigányok a Vajdaságban is, a falvak, városok peremén élnek. Szertelenek, zabolátlanok s csak azt tudja meg, aki közelebb férkőzik hozzájuk, Bora, ez a jóképű fiatal cigány abból él, hogy tollat vásárol a gazdáktól. De ha a szükség úgy kívánja, túlmegy az üzletben minden becsületbeli határon, nemcsak a gazdákkal szemben, hanem saját cigányaival szemben is. Sárba tapossa feleségét a gyerekei előtt, mert már megunta és inkább a szeretői után jár, iszik, kártyázik, verekszik. Mint a zabolátlan emberek általában. De szereti Tissát, ezt a bővérű, fiatal cigánylányt, akit az apja egy csaknem gyerekcigányhoz erőltetne, Meg is keresi, meg is szerzi, és amikor a lány apja cselhez folyamodik, megöli az apát. Aztán leül a tévé elé, családjához, látni-hallgatni, mi újság a városban, Belg- rádban, ahol minden szép és ahol a nagyvilág van — a sár, az utak, és a tollkupec- kodás helyett. Aleksandar Petrovic írta és rendezte ezt az utánozha- tatlanul egyszeri témát és filmet. Nem dokumentum ez, Ä vértesszőlősi helyszíni múzeumot, amelyet most az idegenforgalmi idény megindulásával mind több látogató keres feL újabban érdekes lelettel gazdagították régészeink, A napokban visszaállították és eredeti állapotába helyezték el a félmillió évvel ezelőtti emberi településnek azt a körülbelül egy négyzetméternyi darabolvastuk filmek főcímén, de e gazdag és színes filmdráma után meg kell jegyeznünk ezt a nevet. Mel Ferret mellett Rosanna Schiaffine szépsége, Renzo Giovampiet- ro és Mario Feliciani játéka ad élményt a nézőnek. hanem dráma a szó legtisztább értelmében. Egy veszendő életforma, egy önmagá vesztő és újrateremtő népség tragédiája fut a szemünk előtt. S ebben a véresen iga2 játékban az a megrendítő, hogy eredetiben kapjuk a faluvégi sárkunyhókat, a rongyokat és a tévét a szenvedélyekkel, a dalokkal és az öldöklő erkölcsi szorításokkal. Bekim Fehmlu, Olivers Vuco, Gardám Jowanovic Beta Zivojivonic és Mijs Aleksic játéka beolvad a rendezői munka nyomán abba az életformába, amit s Vajdaság cigányai személyesen „játszanak el’*. S ha az El Greco-ban a: írásos törvények formák szorítását tartjuk kíméletlennek, itt ezeket az íratlan törvényeket tartjuk kegyetleneknek, mert nincs önálló cselekvés, nincs egy vétek és annak büntetése: valahol el- kezdődik a háborúság a családok között és csak alkalom kell, hogy a kés megtegye a magáét. Ez a film megrázó élmény megérdemelte a Cannes- fesztivál két díját lát amelyen eey&orl elfi dünk Sámuel „dolgozta fei’1 vadászzsákmánvát A vértes- szól ősi ember ugyanis az eleitett vadat nem hurcolt« telies egészében lakóhelyére hanem attól 20—50 méternyire darabolta fel. és csal az ehető részeket s a tüzelésre használható esc® tokai vitte haza. Találkoztam boldog cigányokkal is Jugoszláv film Farkas András Samu „háztáji mészárszéke93 Vértesszőlősön —< Nagy gyerek — mondta —őrült, elmebeteg, de mi majd ápoljuk, mi majd meggyógyítjuk. Berthe még sosem hallgatta férjét ekkora figyelemmel; Ügy tett mintha egyetértene vele. de valójában Tró- marelt csodálta. Igen, akárcsak mis» Francyt, őt is szíven ütötte ez a hősiesség: eltékozolja vagyonát a aztán megöli magát Ö! — sóhajtott. Sauvresy bezzeg nem lenne képes erre! Nemi Sauvresy nem viselkedett volna úgy. mint Tré- morel gróf. Alig egy napja volt Hector Valfeuilluben, mikor Sauvresy bejelentette, haladéktalanul kézbe veszi barátja ügyeit Az ebéd végén közölte azt. a szalonnal! berendezett szép télikertben, mely a biliárdteremből nyílik. Hector jól és sokáig aludt kitűnő ágyában, kipihente magát pillanatnyilag semmiféle gond nem szorongatta, rendbe hozta zilált öltözékét és már csöppet sem hasonlított az előző esti hajótöröttre. Olyan természetű ember volt. akin nem hagynak nyomot az események, áld huszonnégy óra alatt a legnagyobb katasztrófák után is megvfgasztalódik. aki az élet legkeservesebb leckéit is elfelejti. Ha Sauvresy kitette volna, nincs hova mennie, s ennek ellenére már ismét a fölényesen hanyag, élvhaj- hász milliomos volt, aki megszokta, hogy kedve szerint alakítsa körülményeit, s az embereket. Ismét szenvtelen lett, hidegen gúnyolódott, mintha évek múltak volna el a szállodában töltött éjszaka óta, mintha megrendült anyagi helyzete már rendbe is jött volna. És Berthe csodálta, hogy milyen nyugodt a váratlan csapások után, lelkierőnek hitte Trémorel gyermeteg felelőtlenségét. — Igv tehát, mivel én intézem anyagi ügyeidet — mondta Sauvresy —, utasításokat kérek és néhány nélkülözhetetlen felvilágosítást Mekkora a vagyon.», vagy mekkora volt? Fogalmam sincs. A ceruzával, s hatalmas fáiét1 papírlappal felfegyverkezett Sauvresy már készen állt hogy csatarendbe állítsa a számokat s most kissé meglepettnek látszott — Jó, akkor nevezzük X-nek a vagyont s térjünk át a teherre — folytatta. — Mennyivel tartozol? Hector végtelen nagy megvetéssel legyintett, — Nem tudom, szavamra, sejtelmem sincs róla — felelte. — Hogyhogy? Hozzávetőleg sem? —- De igen. Például öt-hatszázezer frankkal tartozom a Clair-cégnek. Dervoy-nak ötszázezerrel, körülbelül ennyivel Dubois d’Grléans-éknak, •— És még? — A többire nem emlékszem pontosam — Csak van valahol egy füzeted, melyben vezetted az egymás után felvett kölcsönöket?- Nincs, —i De legalább megőrizted az Iratokat, a tartozáslistákat, kötelezvényeid másolatát? — Egy szálat sem. Tegnap reggel elégettem az egész irk-íifi át; Valfeűillu ura felugrott a székről Hajmeresztőnek találta ezt az eljárást, nem gondolhatta, hogy Hector nagylsépűsködik. Pedig azt csinálta, megjátszottá n tudatlant. ez volt a jó modorú életművész önhittségének legfelső foka. Tönkremegy, és még csak nem is tudja, hogyan — milyen előkelő, milyen finom, milyen régi vágású! — Te szerencsétlen! kiáltott Sauvresy. —- Hogy szedjem most rendbe a dolgaidat? —- Ugyan! Hát ne szedd rendbe! Tégy úgy, mint én, hagyd dolgozni a hitelezőimet, ők majd segítenek magukon, légy nyugodt. Csak bocsássák áruba az értékeimet ... Sauvresy elgondolkozott, — Igazad van — mondta Hectomak —. a hitelezőid bizonyára tisztában vannak helyzeteddel, ki tudja, hátha meg is egyeztek egymással. Ezt kell feltételeznem, hisz olyan megindító egyetértésben tagadták meg tőled a százezer frankot. Felkeresem őket.., A Clair-eég, ahol első kölcsöneimet vettem fel, bizonyára pontosabban ismeri ügyeimet. — Jő, maid elmegyek Clair-ékhez. Id® figyelj, ha lenne eszed, tudod mit csinálnál? — Mit? — Velem jönnél Párizsba, és mi ketten.,. Hector holt sápadtan szikrázó szemmel emelkedett fel erre az ajánlatra. — Soha! — vágott közbe dühösen. —- Soha!..; Még mindig rettegett „drága” klubtársaitól. Micsoda! Megbukott, lesüllyed, elmaradt öngyilkossága nevetségessé tette, és még visszamerészkedjen dicsősége színhelyére! Sauvresy kitárta karját, ő jószívű ember volt. a szerette annyira, hogy ne akadjon fenn fonák helyzetén, hogy ne gyávaságnak tartsa meghátrálását de a többiek! . 5 . — Többet ne beszélj nekem Párizsról — tette he®- zá nyugodtabban —. esküszöm, a lábain se teszem be oda, soha többé! —■ Jó, annál jobb, maradj csak velünk, én nem fogom megbánni, a feleségem sem, és egy szép nap majd találunk neked a környéken valami gazdag örökösnőt Berthe helyeslőén bólintott, nem nézett fel. — Hát rajta — mondta Sauvresy —. indulnom kell, ha nem akarok lekésni a vonatról. — Elkísérlek az állomásra — mondta gyorsan Tremor el. Nem pusztán baráti előzékenység hajtotta. Meg akarta kérdezni Sauvresyt mi történt a Condé utcai zálogházban maradt tárgyakkal, és azt Is szerette volna, ha benéz miss Fancyhoz. Berthe szobája ablakából nézte a két barátot, amin! kart karba öltve végigmennek az orcivali úton. „Micsoda különbség van a két férfi között! — gondolta. —1 A férjem azt mondta az imént, hogy barátjának az intézője akar'lenni. Hát valóban, pontosan úgy is néz ki, mintha az intézője volna, , Trémorel úr egyedül jött vissza a vasútól, vidáman, mint a lábadozó beteg, mikor először hagyhatja él a házat. Berthe amint meglátta, gyorsan elhúzódott az ablaktól. Egyedül akart maradni, gondolkodni ezen az eseményen, mely hirtelen betört életébe, elemezni akarta élményeit, meghallgatni ösztöneinek szavát; tanulmányozni érzelmeit .hogy uralkodhasson fölöttük, vagyis — amennyiben ez lehetséges — el akarta határozni, hogy viselkedjen. Csak a vacsoránál jelent meg ismét, mikor férje, akit már vártak, este tizenegy óra tájban hazaérkezett. Sauvresy halálosan éhes és szomjas volt egészein ősz- szetört a fáradtságtól, de jóságos arca csak úgy sugárzott — Győzelem! — mondta, s egyre nyelte a forró levest. — Na, Hector barátom, kiszabadítunk a fíl-szteu- sok kezéből. No, hát nem hullanak ki szárnyad legékesebb tollai de még pelyhed is marad annyi hogy puha fészket rakhass magadnak. Berthe elismerő pillantást vetett férjére; (Folytatjuk!)
