Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
Tendégünh rolts Búcsú az Iskolától CSALA ZSUZSA Vidám, tréfás parádé az egri útcán Háromszor hívta színpadra a közönség, amikor legutóbb &z Ez is fesztivál című műsorban fellépett az egri Gárdonyi Géza Színházban. A nagy taps a televízióból és a rádióból egyaránt jól ismert, népszerű művésznőnek szóit, [ de a közönség nem kis része t üdvözölte így az egri színtár- ; sálat, egykori kedves tagját: Csala Zsuzsát. Vaiamivel később érkezett, mint a műsor többi szereplője. Délelőtt rádiófelvétele délután még. fellépése volt Pesten. A szakadó esőben több régi ismerőse várta a színész. . bejárónál. Egy idősebb há- ' zaspár — a színésznő egri szállásadói — apró finomságokkal, egy üveg saját termésű borral fogadták. A folyosón, a színpadi bejárat- [ nál régi kollégák, a fővilágo- • siló. a kellékes üdvözölte ... [Mire fellépésre került sor, |.virágcsokrok, ajándékok sorakoztak az öltözője asztalán. — Kimondhatatlanul jól- teslk a figyelmesség, az a kellemes érzés, hogy nem felejtettek el... Elfogódottsága pillanatokig tart, és máris mosolyog, szto f rikat mesél, ameLyek ebben a városban történtek meg ve. [le, kollégáival, jó ismerőseivel. — Nagyon furcsa visszajönni ... a közönséghez, a színházhoz. Én még a régi színházat ismertem. öreg épület volt, de hangulatos és nekem nagyon kedves... A Faluszínháztól szerződtem Egerbe, és ez volt az első kőszínház, ahol játszottam. Itt kaptam először állandó öltözőt ... És természetesen itt kezdődtek nagyobb sikereim. A legk ülőn féle darabokban, operettekben kaptam szerepeket. Legtöbbször szobalány, gépírókisasszony voltam a színpadon. És ez a szerep kísértetiesen hozzám szegődött a Vidám Színpadon is. A Lovaglás ügyben gépírónőt. új darabomban ismét szobalányt alakítok.... Mindig vidám. Nevet, a színpadon pedig szeret nevettetni. Kabarészámában énekel es vidám történeteket ad elő. —■ Drámai színésznek készültem ... Most legtöbbet Alfonzéval játszom együtt, sok tv-kabáréban szerepelek, volt olyan év. hogy ötszáz- szőr léptem színpadra. Legjobban a rádiót szeretem, ahol a színészi külső nem befolyásolja a közönséget, csak a hang érvényesül... Ügy érzem, hogy ott maradandóbbat, többet adhatok a hallgatóknak. Nagy örömömre szerepet kaptam Molnár Ferenc Liliomában. Nagyon hasznos volt ez a műfajomtól való elkalandozás. Fellépése előtt együtt izgult a beat-zenészekkel, örült Aradszki sikerének. Nemvolt féltékeny rájuk, mégis bosszankodott, hogy az ő fellépését két beat-szám közé sorolták. — Nehogy félreértés legyen belőle, én nagyon szeretem a fiatalokat. Neményiéket, Aradszki Lacit... A műfajt féltem. Bár közel állunk egymáshoz. szét kell választani a kettőt, legyen idő a közönségnek az átállásihoz; érezze, „fogja” a poénokat, a humort ... — Hogy készül egy-egy kabarészám? — Általában megírják a számomra, de amit a közönség kap ebből, az már legtöbbször egészen más. Átformálom a nyers produkciót, addig csiszolom, amíg rám illik, az enyém lesz.., — Tervei? — Mindig más és más szerepet játszani... és ha időm engedi, néhány napot a nyáron Egerben tölteni. Ez lesz a pihenésem... (pilisy) Cédula a könyvtár ajtaján A cédula az egri járás egyik községi könyvtárának ajtaján fityegett, onnét tépte le a tiltakozó kéz, s a papírlap azóta sokaknak mutogatott „emlék?’. A cédulán álcombákomos betűk, elriasztó helyesírási hibák: „A március 20 helyet 21-én lesz köl- csözés”. A cédulát a könyvtáros (21) írta és tűzte az ajtóra. Soltéig értelmetlenül álltaim a dolog előtt. Tele megválaszolatlan kérdésekkel. A könyvtár a művelődésnek, a szellemi életnek sugárzó forrása. De mit sugározhatnak a kötetekkel tele polcok, szekrények ott, ahol olyan valaki a könyvtáros. akit legelőször is meg kellene tanítani írni? Helyesen írni! A kirívó példa nem általánosítható. Am akadnak bőven példák, amelyek sajnos általánosak. A járás könyvtárosainak több mint 31 százaléka rendelkezik általános iskolai végzettséggel, a többiek érettségizeitek, vagy egyetemet, főiskolát végzettek. Az arányt tekintve, nincs is különösebb probléma az iskolai végzettséggel. Elvileg. Mert gyakorlatilag, persze, találkozhat az ember különféle „cédulákkal". Annál nagyobb a probléma a szakmai végzettség körül. A járás 48 könyvtárosa közül ketten ‘végeztek középfokú könyvtárosi tanfolyamat, hatnak van meg az alapfokú tanfolyami végzettsége. Negyven „könyvtáros" nem rendelkezik semmilyen könyvtárosi képesítéssel. Az egri járás könyvtárélete gondokkal terhes. Valamennyi községben van ugyan könyvtár, ezek közül azonban csak 24 felel meg az alkalmassági követelményeknek. Hét könyvtár (Bodony, Istenmezeje, Szent- domonkos, Szarvaskő, Tamaszentmárla, Szajla, Mikófalva) a művelődési otthon nagytermében, általános iskolai osztálytermekben, orvosi rendelő várószobájában, tanácsi hivatali helyiségekben vegetál. Tizenhét községben azért szükséges sürgetően a könyvtár fejlesztése, mert az álapterület kicsi, szűkös, az épület ósdi, rozzant, s a bútorok, a belső berendezés is inkább elriasztó, nem vonzza az embereket. A községi tanácsok legtöbb helyen tudatformáló szerepének és értékének megfelelően foglalkoznak a könyvtárak ügyeivel, s készek arra, hogy anyagilag is segítsék a könyvtári munka fejlesztését, a kielégítő feltételek megteremtését, törődnek azzal, hogy rátermett és hozzáértő embereket bízzanak meg a könyvtárosi teendőkkel. Am így is előfordult a járás területén olyan negatív példa. mint az andornaki és az ostorosi könyvtárak esetében. Andomak- tályán, minden különösebb indok nélkül mozdították el helyéről a régi könyvtárost, aki 15 éven át példamutatóan végezte munkáját. Ostoroson a nem megfelelő és nem meggondolt személycserék vezettek oda, hogy tízezer forintnyi értékű könyvnek „nyoma veszett’. Ügy hisszük, az elmondottak is magyarázzák — gondolom a könyvtár ajtajára szegezett „cédulával” az élen —, miért alacsonyabb az egri járás olvasóinak lélekszá- ma, mint a megyei átlag. (pataky) Sötét frakkba öltözött, keménykalapos fiatalember adott tüzet egy rongyos, félelmetes külsejű fiúnak, majd mindketten jót nevettek az egri utcán- Kedden, az utolsó tanítási napon vidám, tréfás parádéval búcsúztak az iskolától a város végzős diákjai. Reggel hét és nyolc óra között a város több utcájában rövidebb- hosszabb ideig szünetelt a forgalom. Ahol az éneklő, tarka csoportok elvonultak, nem türelmetlenkedtek a gépkocsivezetők, elnéző mosollyal posztolt a rend őre és a felnőttek arcáról is mintha elröppent volna a mindennapos gondok nyoma. ' Teljes osztály szorongott egy kölcsönvett lovas kocsin, egy másik csoport szamárfogattal vonult végig az utcán. Az idén első ízben csatlakoztak a fiúk tréfás búcsúzkodásához a lányok. A szilágyis IV- B és E osztályok az előző napon összedugták a fejüket, este előkerültek a családok legfeltűnőbb ruhadarabjai, s kedden reggel alig hét óra után gyülekeztek az iskolában. Már az öltözködés óriási vidámsággal járt. A felvonulás és az alsóbb tagozatosak fogadtatása pedig sokáig emlékezetes marad. Studt Erzsi például a siker kedvéért rövid szoknyácskát, matrózblúzt vett magára, masnit kötött a hajába, kisiskolás táskája mellett tökéletesen maszkírozta magát csokoládéval. Ónodi Éva ötletéhez feltétlenül szükség volt egy nagy kutyára és édesapja 42-es ingére, a legsikerültebb jelmez Kiss Máriáé volt. •. A Dobó téren a locsolóautó vetett véget vidám játékuknak, de állítólag a jókedv azután sem csppant, volt, aki még ezen a napon is jól felelt.;. (P-) Könyvkapcsolat 60 országgal Űgyszólván az egész világot átfogja cserekapcsolataival az Országos Széchenyi Könyvtár: 60 országnak mintegy 400 intézményével áll rendszeres összeköttetésben- A legfontosabb partner a moszkvai Lenin-Könyvtár. Termékeny együttműködésben van az NDK könyvtáraival, csehszlovák részről pedig a legnagyobb forgalmú partner a Pozsonyi Nemzeti és az Akadémiai Könyvtár, valamint a Kassai Állami Könyvtár. Üres fejjel, céltalanul hagyta el ezt a szállodát, any- nyi szenvedés színhelyét, öngyilkossági szándéka erősebb volt, mint valaha, csak néhány nap haladékra vágyott, egy hétre, hogy erőt gyűjtsön összeszedje magát. De miből él egy hétig? Egy vasa sem volt. Hiretelen mentőötlete támadt: a zálogház. A Condé utcában, egy nagy sötét házon meglátta a táblát: Zálogház. Belépett. A terem kicsi volt, nedves, piszkos és zsúfolt. Bar a hely komor volt. a kölcsönzők mintha vidáman viselték volna nyomorukat. Diákok voltak és környékbeli asszonyok, fecsegtek, nevetgéltek sorsukra várva. Trémorel gróf beljebb ment. kezében az órája, ora- lánca, s egy gyönyörű brilliáns. melyet ujjúról húzott le. Elfogta a szegények félénksége, nem tudta, kihez forduljon- Egy fiatalasszony megszánta a zavartan álldogáló embert. * _ Ide figyeljen — mondta, rakja oda a holmiját, ar ra a deszkára, a zöld függönyös rács elé. Egy perc múlva kiáltás hallatszott, a szomszéd szobából jöhetett.: _ _ ... — Ezerkétszáz frank az óráért és a gyűrűért. Az óriási összeg akkora feltűnést keltett hogy abbamaradt, a beszélgetés. Minden szem a milliomost kereste, aki ennyi aranyat fog bezsebelni. A milliomos nem válaszolt. Szerencsére az asszony, aki már egyszer eligazította Hectort. meglökte a karját. — A maaáé az ezerkétszáz frank — mondta —, feleljen. elfogadia-e vagv nem. — Elfogadom! — kiáltott Hector. Hatalmas, mélységes öröm töltötte el, még az éjszakai szenvedéseket is elfelejtette. Ezerkétszáz frank! Mennyi szép napot jelent ez a pénz! Hiszen hallotta, hogy vannak tisztviselők, akik évente alig keresnek eny- nyit. A többi kölcsönző csúfolódott vele. Otthonosan mozogtak itt. Furcsán tudták mondani, hogy „igen”, ezen sokat nevettek. Néhányan meghitten beszélgettek az alkalmazottakkal, vagy megjegyzéseket tettek. Hector nagyon sokáig várt míg egy hivatalnok, aki a másik rács mögött írt, felkiáltott: — Kié az ezerkétszáz frank? Hector előrelépett, már kiismerte a szokásokat. — Az enyém — felelte. Hector tétovázott. Hangosan kiejteni a nevét egy ilyen helyen — soha! Találomra mondott egy nevet: — Durand. — Hol vannak a papírjai? — Miféle papírjaim? — Útlevél, lakbémyugta, vadászati engedély... — Nincs semmi ilyesmim. — Menjen, keresse meg, vagy hozzon két elfogadható tanút — De uram..; — Semmi uram! Engem ugyan nem csap be.,. Hector annyira megdöbbent a váratlan kellemetlenségtől, hogy most felingerelte az alkalmazott modora. — Akkor adja vissza az ékszereimet — mondta; Az alkalmazott csúfondáros pillantást vetett rá. — Nem lehet. A bejegyzett zálogtárgyak csak okmá- nyilag igazolt jogos tulajdonosuknak adhatók vissza. Többet hallani sem akart, folytatta munkáját. — Egy francia sál, 35 frank, kié? Hector gúnyos megjegyzések tüzében távozott a zálogházból. Trémorel gróf még soha nem szenvedett ennyit, sőt nem is sejtette, hogy létezik ekkora gyötrelem. Mikor hirtelen kialakult ez a reménysugár, még sűrűbb, még kérlelhetetlenebb lett a sötétség. Meztelenebb, kifosztot- tabb volt, mint a hajótörött akitől vagyona roncsait is elragadta a tenger: utolsó pénzforrását vette el a zálogház. Sötét gondolatokkal, céltalanul rótta az utcákat még eszébe jutott egy szép hely a viroflay-i erdőben, ahol egyszer párbajozott. Azt gondolta, ott öli meg magát, s elindult a gyönyörű Point-du Jour-i úton. Szép idő volt, s minduntalan nők meg fiatalemberek csoportjai siettek el mellette. Kirándulók volak, ki a zöldbe mentek valahova s egy-kettőre messze jártak, még mindig hallatszott kacagásuk. A vízparti kocsmákban, rügyező lomblugasok alatt munkások ittak, koccintgattak. Boldogoknak, elégedetteknek látszottak ezek az emberek, s nagy szerencsétlenségében Hector sértésnek érezte vidámságukat. Hát egyedül ő boldogtalan az egész világon! Szomjas volt, hevesen, kibírhatatlanul szomjas. így hát mikor a sévres-i hídhoz ért, letért az útról, lement a parton, mely elég meredek itt, s ott állt a Szajnánál. Lehajolt, vizet merített tenyerében, és ivott. Ellenállhatatlan fáradság ömlött el rajta. Fű nőtte be a partot Leült inkább leroskadt Lázas kétségbeesés fogta el, a halál már menedéknek látszott. Szinte boldogan gondolta el, hogy lelke megsemmisül, s nem szenved többé. Néhány méterrel fölötte nyitva álltak az egyik sévres-i vendéglő ablakai. Onnan is meg a hídról is jól láthatták, de nem törődött véle, már semmivel sem törődött. „Itt is lehet, akárcsak másutt!” — gondolta. Már épp felhúzta a pisztoly kakasát, mikor valaki nevén szólította. — Hector! Hector!:.. Felpattant, eldugta a fegyvert, és körülnézett, ki kiáltott A parton öt lépésre tőle egy férfit látott meg, aki kitárt karokkal szaladt félé. Vele egykorú, talán kissé kövér, de arányos termetű férfi volt, örömtől sugárzó arcában két nagy fekete szem világított, őszinteség és jóság ragyogott bennük. Első látásra is rokonszenves ember volt, akit egyheti ismeretség után már szeretni szoktak. Hector is ráismert. Iskola társa, legrégibb barátja volt, hajdan a lehető legközelebb állottak egymáshoz, de a gróf nem találta magához méltónak, lassankint megszakította vele a kapcsolatot, s két éve színét sem látta. — Sauvresy! — mondta elképedten. — Én vagyok — válaszolt a fiatalember, aki vörösen, kifulladva érkezett. — Már vagy két perce figyelem a mozdulataidat, mondd, mit csinálsz te itt? — De hát;., semmit — felelte Hector zavartan. — Örült! — folytatta Sauvresy. — Hát igaz volna, amit a lakásodon mondtak nekem ma reggel, ugyanis elmentem hozzád... — És mit mondtak? — Hogy nem tudják, mi történt veled, tegnap azzal hagytad ott a szeretődet, hogy főbe lövöd magad. Egy újság már nagy részletességgel be is számolt halálodról. Ügy látszik, ez a hír szörnyű hatást gyakorolt Trémorel grófra. — Hát látod — mondta tragikus hangon —, meg kell halnom! — Miért? Hogy megkíméld az újságot a helyesbítés kellemetlenségétől ? — Azt fogják mondani, meghátráltam ... (Folytatjuk) ........................ .............. —.—,,
