Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

Ez már gyár, nem vágóhíd Csak az enyhe zsírszag árulja el, hogy a Gyöngyös ÉBélén levő épülettömb — vá­góhíd. Külsőre is olyan, mint egy ipari üzem, de mű­szaki szempontból és a tel­jesítménye alapján is nyugod­tan mondhatjuk: ez már gyár. Félezer sertés, ugyanannyi apró állat és nem sokkal ke­vesebb szarvasmarha a napi adagja. Ennyit fogad be, eny- nyit dolgoznak fel az ügyes gépeik, berendezések segítsé­gével. ValódB nagyüzemi terme­lés. Amelynek az alapanyaga az élő állat. Amelynek a ter­méke a hús. a legfontosabb élelmiszerünk. „Humánus” tag fémkarámnak. Megretten, ve ütközik a sarokkal, de a harapófogóra emlékeztető vil­lamos kábítószerkezet már odatapadt a füle tövére. A következő pillanatban meg­szédültén, ösztöneit vesztve kerül rá a magasban húzódó sínre. Hátsó lábát fogja át a lánc. a feje lefelé lóg. Néhány méterrel arrébb, részűk gépek segítségével végzi a munkáját. A forrá­záshoz az üstöt a párolgó vízzel együtt lehet le-fel moz­gatni. A szemlélődő tekintet meg­akad egy furcsa vágású ar­con. Fényképek után ismerő­sek ugyan a vonások, de mégis szokatlanok. Egy su­dár mongol munkásnő. Bal­dult elő, amióta működik vágóhíd. Mint egy hatalmas konyha, olyan a feldolgozóüzem. Csak a mennyiségek meghökken­tőék. Ótven-hatvan mázsa hentesárut készítenek. A ke­verőmester: Füleld Emil. A fűszereket norma szerint ada golják. Hat kiló bors, 15 ki ló paprika, 10 kiló fokhagy­ma, 3 kiló szerecsendió és 1 kiló szegfűbors fogy el. Só­ból is két kilót tesznek száz kiló húshoz. — Mit nem eszik meg ab­allatvágás A kifejezés pontatlan. Mi­ért lenne bármilyen dolog „humánusnak” mondható ajt állatokkal kapcsolatban? De valami hasonlóról van szó. Ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni, amikor életet pusz­títunk eL Emlékszem, Déry Tibornak volt egy riportja a nagyüzemi baromfi-feldolgo­zásról, amelyben megbor­zongva írt a mészárlás ilyen precíz, összehangolt részlet-ó. futószalag módszeréről. Saj­nálta az állatokat. Igen ám, de az állat teste a táplálékunk. Érdemes tehát fanyalogni. finnyáskod ni. amikor a kis karámban ösz- 6zeterelt sertések panaszos hangját halljuk? Ijedten áll­nak össze egy kupacba. — Félnék az állatok? — Ha nem is tudják, mi vár rájuk, de az itteni szag...! Persze hogy félnek! — Nem próbál kitömi egyi­kük sem? Mintha a választ a remegő sertések akarnák megadni, egyikük nekiiramodik a vas­Percek alatt egész sor túr Istaszalámi készfii. egyetlen döfés nyomán ki­buggyan a vére Mire a forrá- zóhoz jut, az életet adó vér utolsó cseppje is kicsurran belőle. Mongol tanulók A feldolgozás rendje a ha­gyományos. Éppen úgy törté­nik. mint a házi disznóölések idején. Csakhogy itt a kígyó- módra tekergő sínek mentén mindenütt emberek állnak, jó (Foto: Szendrőváry) Május (A sző eredetérő/ és nyelvi szerepéről) Az év ötödik hónapjának a neve. a május név ia latin eredetű. A név etimológiájá­ról nem egységes a filológu­sok véleményé Vannak, akik a latin maiiig (nagy, magasz­tos) szóval azonosítják, és eredetileg ebben a jelzős szer. keretben töltött be nyelvi szerepet: mensis Maius. azaz május hava. Mivel a termé­szet .magasztos szépséget ölt magára”, megérdemli a ma­gasztos jelzőt Vannak, akik a sarjadozó. a megújuló ter­mészet istenasszonyának, Maiadnak a nevével hozzák kapcsolatba a május elneve­zést Ovidius Naptárában azt is leírja, hogy a szerelem­nek. a szépségnek időszaka, a májusi hó Mais istennőnek szentéit hónap volt A régi magyar nyelvben ennek a névnek is alakvál­tozatai keletkeztek. A leg­gyakrabban találkozunk az sz-ejtésű változattal: „má­jus z 1-jén ..(1741). A meg­rövidült máj is előfordul, leg­inkább a májfa összetétel­ben. A ml vidékünkön is ez az elnevezés a gyakoribb, de vannak tájak, amelyek nép­nyelvében a május elsején, a hajnali órákban, a kedves ablaka alá állított és feldí­szített fát május fának neve­zik. A régi magyar kalendáriu­mokban a május hónap elne­vezésére más neveket is ol­vashatunk. A leggyakoribb elnevezések: Pünkösd hava, Tavasz utó. Ötödhó, s mivel a nap az Ikrek jegyébe lép, nevezték havunkat Iker ha­vának. illetőleg az Ikrek ha­vának Is. A májusi születésű Radnó­ti Miklós tehát nem véletle­nül adta az Ikrek hava címet ónnak a prózai írásának, amelyben gyermekkori emlé­kekben terhes, lírai hangu­latú naplóját olvashatjuk. A május szó nyelvi szerepe a magyar nyelvben is sokré­tű. A kiterjedt szócsaládból Äk a legelterjedtebbeket emeljük most ki: májusi ün­nep, májusi fagyok, májusi cseresznye, május elseje, ma­jális stb., stb. Költőink szó­készletében is igen gyakran szerepet vállal ez a szó. s maga a május hónap is jel­képpé vált a költők lantján. Népünk szóláskincsében is találkozunk a május szóval. Eger és környékén legismer­tebb: A májusi eső. a májusi sár aranyat ér. Az egri kapá­sok ajkán gyakran felhang­zott ez a népi rigmus isi Ha földieper érik májban, pün­kösd körül — Egri borterme­lő bő szüretnek örül. Május elseje a munkásosz­tály nemzetközi összefogásá­nak harcos ünnepe, s a sze­gedi nép ajkán megszületett a májuselsőz (május elsejét ünnepel) összetétel is. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa ganszuren Zsargal kezeli a gépet. Nem ő az egyetlen mongol most itt. a vágóhídon. Nőtársai is vannak, majd­nem annyian, mint a férfiak. Mongóliában építünk fel egy ilyen vágóhidat, mint ez. Ök lesznek az irányítói. Itt ta­nulják a mesterségüket. Valamennyien komolyak, szorgalmasak és rendre azt mondják, nagyon figyelme­sek hozzájuk a magyar szak­munkások. Reszortok a sín meotén Amikor a hatalmas forrázó­kádból kibukik a megtisztí­tott sertés, négyen is várják. Következik a .kozmetiká­zás”. Körmét szedik le, fel­hasítják a bőrét, hogy a nyú­zó henger pillanatok alatt lé­hán tsa róla a bőrt. Aztán a belsőrészeit távoli tják el, majd fűrésszel kettéhasítják. És így tovább. A sín végéről a fél sertések kerülnek le, hogy a hűtőkamrába jussa­nak. Minden munkás csak egyet­len műveletet végez. Nincs is idő többre. A sínen percen­ként két métert haladnak az állati „tetemek”. Közben egészségügyi vizsgálaton is átesnek. Az állatorvos ott helyben ellenőrzi minden egye» állat húsát, máját, lé­pőt. A laboratórium munka­társa pedig a trichinella- vizsgálathoz szükséges met­szetet készíti el. — Statisztikailag egymillió sertés között 3—4 lehet tri- chinellával fertőzött — mond­ja Tóth Sándor igazgató. — De nálunk még egy sem fór­ból. amit készítenek? — A kérdés Béres Ferencnek, a feldolgozóüzem helyettes ve­zetőjének szól. — Én mindent. De a leg­jobban a sonkaszalámit és a sütni való kolbászt szeretem. A nyári turistaszalámit öt asszony tölti. Egyikük Vincze Istvánná, — A kislányom nagyon sze­rein. neki gyakran veszek tu- ristászalámit — mondja a kérdésünkre. — Vásárolt már olyan árut az üzletben, ami nem nagyon ízlett és amit itt ké­szítettek? — Olyan nincs — nevet fel. Itt is van „spájz”, ahogy szoktuk mondani. Csépány Miklósné öt éve méri ki a fű­szereket, Különösen a törött borsnak erős a szaga. — Olyan jó hurkaszagod van, szokták mondani, ha el­megyek valahová Akárhogy is megmosakszom, a fűszer illatát nem tudom kiszappa­nozná a bőrömből. De én in­nen akarok nyugdíjba men­ni. Nagyon megszoktam ezt a munkát. Jó étvágyat! Magas vérnyomás, érelme­szesedés. De sokszor halljuk, de sokan panaszkodnak miat­ta. Mégis, hetenként elfo­gyasztunk ezer mázsa tőke­húst. Töltelékárut három va­gonnal és ugyanannyi zsírt, Mert étvágyunk az van. Az adatok is azt bizonyítják, hogy a húst nagyon szeret­jük. Csakhogy a nyereg alól most már a frizsiderbe tesz- szük. így kényelmesebb. Meg — hol van már annyi ló? G. Molnár Ferenc M« ...nogy az igazán okos ember azért igazán okos ember, mert szereti, ha körülötte igazán okos emberek dolgoznak, » mert tudja, hogy ha ő nem is igazán okos ember, de a körü­lötte levő sok igazán okos ember miatt ő is az okos ember hírébe kerül. És ezért igazán okos ember. Egyébként az is a véleményem, hogy az igazán buta ember azért igazán bu­ta, mert bár lehet, hogy okos ember, de csak buta emberek­kel véteti körül magát, gondolván, hogy így aztán igazán meglátszik, hogy ő mennyire okos ember, pedig a sok butá­tól és amiatt, ő is buta embernek látszik. Igazán buta em­bernek. A világért sem akarok én személyeskedni, ráismernek ott, ahol ilyen van, de ismerek én egy vezetőt, aki nem kü­lönösebben okos ember. Átlagokos. Amitől még, mint veze­tő, lehetne nagyon buta is, meg nagyon okos is. Ez a vezető nagyon okos vezető hírében áll. pedig becsületemre mon­dom, hogy a köznapi életben egyáltalában nem ejti ájulatba eszével az embert. De ennek az átlagokos embernek hosszú évek óta volt és van egy nagyon okos trükkje és egy nagyon bölcs önismerete. A trükk az önismeretből fakad. Azt mond­ta magában, hogy én olyan nagyon okos nem vagyok, hogy egyedül elvezessek egy vállalatot, ami még akkor is véhez dió lenne, ha én olyan nagyon okos zmber lennék. S most jött a trükk: körülvette magát a vállalat egy-egy szakterüle­téhez nagyon értő, a maguk területén nagyon okos emberek­kel. Ezt az embert is megpróbálták kifúrni, mert nálunk az bizony haladó és még nem halódó hagyomány, hogy minden­kit megpróbálunk megfúrni... De őt nem lehetett. A vállalat jól működik, az emberek bíznak a vezetésben, mert ott sok jó fej van, egymást se fúrják, mert minek, hisz az okos em­berek okosságuknak megfelelő területen fejhetik ki okossá­gukat. Amiből is kiviláglik, hogy az okosság relatív fogalom, az életben, a munkában, a vezetésben méretik meg és hite­lesíttetik. Ismerek én egy másik vezetőt is, ráismernek minden bi­zonnyal ott is, ahol dolgozik, tehát minek személyeskedjem. Ez a vezető nem butább ember az átlagembernél, ami azt jelenti, hogy ettől még csinálhatna nagyon okos és nagyon ostoba dolgokat. Ez az ember nagyon ostoba dolgokat csinált Megmérve önmagát és úgy Ítélvén a mérés után, hogy ké­pességei nem ostromolják az eget, a következő sakkhúzást tartotta a legszerencsésebbnek: körülötte csak olyan embe­rek dolgozhatnak, akik kifejezetten butábbak nála. Akik kö­zött az ő átlagértelme zseniálisnak, vezetői egyénisége ko­losszálisnak, döntései megfellebbezhetetlennek tűnhetnek. És ez a vállalat bizony nem dolgozik valami jól. Ez a vállalat éppen a vezetői miatt, pontosabban vezetőjének os­tobasága miatt most, az új mechanizmusban nagyon rosszul fog dolgozni. Amíg fentről szépen rendre megmondták, hogy mit kell és hogyan kell csinálni, addig az okos emberek az okos vállalatnál nem tudták kifejteni teljes képességüket, s most nagy örömmel és nagy kedvvel látnak az ötletek meg­teremtéséhez, s a megteremtett ötletek gyakorlatba való át­ültetéséhez. Voltaképpen csak most derül majd ki teljesen és igazán, hogy a középszerű képességű, de bölcs veze­tő vállalatánál mennyi okos ember dolgozik. És most derül majd ki igazán, amikor nem fentről mondják meg, hogy mit és mennyit kell tenni, hogy ama másik üzemben, vagy vál­lalatnál mennyi buta ember dolgozik. Most bizony: amikor nem szabad, de kell gondolkodni. Most bizony: amikor nem lehet, de kötelező nagyvona­lúan, ám tudományos megalapozottsággal tervezni. Most bizony: amikor az áruk áruk lettek és áraik van­nak, amikor a piac már nemcsak standot és petrezselymet jelent, amikor a közgazdaságtudomány a mindennapok gya­korlatának a tudománya lett, ahol a szajkózás semmi, a tu­dás minden. Nos, természetesen kissé szélsőséges példák ezek, de példák. Mert van, és nem is kevés bölcs és okos vezetőnk, aki bölcs és okos vezetőgárdát tart maga mellett, s van, de mind kevesebb van ostobácska igazgató, osztályvezető, akik mellett és sokszor, akik ellenére okos és lelkiismeretes tár­sak végzik a tevékeny alkotó munkát. A példák inkább csak arra szolgáltak alkuimul, hogy el­tűnődjünk: valóban mennyire relatív dolog, hogy ki az okos és ki az ostoba. Illetőleg: mikor ostoba, vagy mikor okos valaki. És ez nemcsak a vezetőkre érvényes, még a beosz­tottakra it. Bizony! Szakmunkát tanulnak A bányászat átszervezésé­vel nagyon sok gyöngyösi, petőfibányai, rózsaszentmár- toni, ecsédi bányásznak kel­Nevct a neved a kedves fele­— És séged? — Nekem már nincs feleségem. Elváltunk — mondta rezignáltan, —« Elváltatok. Ti? Tizenöt évi házasság után... De hát mi történt? — Nevetni fogsz, öregem, nevetni, ka­cagni, röhögni, ha el­mondom, miért. A nevem miatt, kérlek. A nevem miatt. Azt mondja nekem a Ma- tild, hogy Leó, én el- válok tóled ... Mon­dom neki, hogy mi­ért akarsz te elválni tőlem, de nem is ko­molyan mondtam én ezt neki, ismerem a nőket, mindig kitalál­nak valami szamársá­a got. És ekkor eure azt válaszolja nekem, hogy a nevem miatt. Mert ide figyelj, Leó, mondta Matild, már nem bírom tovább, hogyha bárhol bemu­tatkozom, kiröhögje­nek az emberek... Amikor kimondom nevem, hogy Böhöm Leóné, hát nagyobb si­kerem van. mint a kis Habosnak. — Igen — válaszol­tam én erre Matildnak —, ez csak most jut eszedbe? Amikor hoz­zám jöttél, akkor is pont úgy Böhöm Leó­nak hívtak, mint mosc Az akkor volt mond­ta erre Matild. Akkor én még egy naiv és ártatlan kislány voL hogy Böhöm Leóné.. 1 Nem bírom tovább. Nem. veled nem bírom tovább, hanem a ne­tam. aki mit sem tu­dott az életről, de azt legkevésbé, hogy az emberek vitustáncot kapnak a röhögéstől, amikor azt hallják, tudok megválni veddel nem bírom tovább, mondta Ma­tild és újból nyoma­tékosan kijelentette, hogy miután én nem a ne­vemtől, kénytelen 6 meg- és elválni tőlem. Érted most már? — Értem — próbál­tam egy kis részvétet csinálni magamban, de sehogyan sem sike­rült, — És a volt fele­séged, most bal van, mit csinál — firtattam tovább a dolgot. Bö­höm Leó nagyot sóhaj­tott. — Matild, kérlek, újra férjhez ment. Egy héttel a válás után már ismét asszony lett. — És ki az új férj? — Személyesen nem ismerem, csak névről, valami ... valami. Csemcsegi... Igen, Csemcsegi Leopold, így hívják... De Matild csak Leónak becézi — intett búcsút Böhöm Leó. aki a neve miatt szenved magáraha- gyatottságban. (egri) lett más munka után nézni. A Mátraalji Szénbányák ve­zetői maximális segítséget adtak elhelyezkedésükhöz, s hogy mennyire nem hűtlen még ma sem a vállalat a volt dolgozóihoz azt az is bizo­nyítja, hogy ez évben külön­böző szakmai tanfolyamokat szervezett, amelyeken az át­szervezések után felszaba­dult bányászok most szakmát tanulhatnak. A dolgozók örömmel vették a lehetőséget, s a vártnál is többen jelentkeztek a vas- szerkezeti lakatos, az ív- és lánghegesztő, a 400 órás ne­hézgépkezelő, a villamos te­lepkezelő szakmákra. A tanfolyamon több mint négyszázhúsz „hallgató” ta­nul. Nagy lelkesedéssel, szor­galommal látogatják az el­méleti foglalkozásokat, s vesznek részt a vállalat ki­tűnő szakemberei által ve­zetett gyakorlati foglalkozá­sokon. Egy év múlva, ha majd ki­osztják a „mesterleveleket”, nagyon sokan kerülnek majd vissza a most szakmát tanu­lók közül a Mátraalji Szén­bányákhoz. Nem bányász­nak, hanem hegesztőnek, gépkezelőnek.. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom