Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

Meséi <m Bé erdő Strauss-bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Komáromy £va és Tihanyi egyik jelenetében. Tóth László az operett Az idei évadot, a nyári hangulatokat idézgetve, har- gyományszerűen operettel, zenés bemutatóval kivánja .búcsúztatni az egri színház. Most Strauss zenéje kínálko­zik arra, hogy Kardos György szövegével és Zoltán Pál ver­seivel, Betlen B. László ze­nei összeállításában és rész­beni zeneszerzői kiegészítésé­vel adjon kellemes estét a szórakozni vágyó egri közön­ségnek. Ettől a szövegkönyvtől, et­től a sztoritól azonban a hal­hatatlan zenét költő ifjabb Johann Strauss nem lett hal­hatatlanabb. Sőt: nem túlzás azt állítani, hogy ez alkalom­mal a szövegkönyv kéitség- beejtően gyenge fordulatait, az elkoptatott színpadi szó­lamokat unos-úntalan ismé­telgető szerzői fogásokat, a közönség untatását még a valóban halhatatlan muzsi­ka sem tudja feledtetni. Szó­rakoztatás címén annyi min­dent el tudunk képzelni pó­diumon és színpadon a mai, folyton újat akaró színpad­technikai és színpadi elméle­ti világában^ hogy szinte nem is értjük, hogyan lehetett ma és itt ennyi elöregedett szá­zad végi szemléleti naívsá- got összeszedni ebben a lib­rettóban? Talán a millenniumi években, a monarchia verej­tékén felhizlalt és a közép­európai birodalom tenyerén hordozott, elhízott bécsi kis­polgárnak esetleg megtetsz­hetett volna ez a pék-sztori, meg az ifjabb Strauss karri­erje ilyen tálalásban. Ez a bemutató mindenkép­pen szerencsétlen vállalko­zás, elsősorban természetesen művészi szempontból. Strauss- nak éppen egy tucatnyi ope­rettjét mutatták már be ed­dig Magyarországon, miért kellett hát éppen ezt a róla szóló naív mesét előhozni? A rendező Jurka László nem sok lehetőséget kap e színpadra került lírai dolgo­zat életre keltéséhez. Min­den szerep, minden szituáció átlátszó, agyonbeszélt és fe­lesleges a zenén kívül. A Strohmayer-cég belső anya­gi válsága és művészi áhí­tata, az énekes-péklegény és Strauss szerelmi epekedése i Az özönvíz még életében bekövetkezett Egy áprilisi reggelen inasa, valami párizsi kapus gör- t vélyes fattya, akit ő neveit, idomított és tanított be. ki­lenc óra tájt a következő szavakkal ébresztette föl: — Uram, egy végrehajtó van odalent az előszobá­ban. azt állítja, hogy az úr bútorait jött lefoglalni. Hector a másik oldalára fordult, ásított, nyújtózott egyet, és így felelt: — Jó, mondd meg neki, hogy az istállókon meg a kocsiszíneken kezdje, aztán gyere vissza, és öltöztess fel. Nem látszott különösen izgatottnak, s a szolga ki­ment, meghökkent, bámulta gazdája hidegvérét. Azt az egyet ugyanis el kell ismerni, hogy a gróf tisz­tában volt anyagi helyzetével, és előre látta, mondhat­nám, már várta a végrehajtó betörését. Három évvel ezelőtt leesett a lóról, utána hat hétig nyomta az ágyat, s közben felmérte, micsoda mélységes szakadék felé rohan. Akkor még volt menekvés. Ugyan! Meg kellett vol­na változtatni életmódját, átalakítani házát, megtanulni, hogy húsz egyfrankos tesz ki egy Louis d’or-t. Pfúj, so­ha! , Ügy találta, ha egy lúszfrankos arannyal kevesebbet ad havonta címzetes szeretőjének, lefarag egy centit a piedesztálból, melyet kortársai emeltek neki. Inkább a halál! Hosszú fontolgatás után úgy határozott, hogy végig­csinálja. Az ősei talán aprózták a halált? Ha itt a ször­nyű pillanat, elmegy az ország másik végébe, kiszedi fe­hérneműjéből a monogramot, és valamilyen erdőszélen fob"* 'övi magát Eljött a végzetes nap. , Ugyanis a kötelezettségek vállalásával, a váltok alá­írásával. az adóslevelek megújításával, a kamatok es ka­matos kamutok fizetésével, a kiosztott megbízásokkal és borosüvegekkel, az örökös kölcsönkéréssel és az állandó Müller Terézia, Franciska és Sedelmayemé szívet repesz- tő romantikája együtt annyi időt és figyelmet őrölnek fel. hogy a közönség már fá­radtan kapja a zenei felüdü­lést. Somosa Zsuzsa koreográ­fiája, Kalmár Katalin jelme­zei a századforduló Becsét idézik, tarkán, tavaszi szí­neket lobogtatva a színpa­don. A díszlettervező Űtó Endre jó keretet épített a bécsi hangulathoz. Kalmár Péter igyekszik mindent kihozni az éneke­sekből, a kórusból és a ze­nekarból. Helyenkint siker kíséri próbálkozását. A színészek — a színpadi rutin és a bennük rejtőző művészi igényesség miatt — játszanak-játszogatnak, min­den lehetőséget megkeresnek a közönség szórakoztatására. Nem rajtuk múlik, hogy Fe­hér Tibor, Komáromy Éva, Kopetty Lia, Makay Sán­dor, Olgyai Magda, Kulcsár Imre, Tihanyi Tóth László, Bókái Mária, Máthé Éva. Ka­nalas László, Bánó Pál és a többiek csak pillanatokra tudják adni a színpadi va­rázsát és a játék olyannyi­ra áhított illúzióját. Farkas András Évente kétszázezred másodperccel lassul a Föld forgása 4(H) milliárd lóerő felszabadulása — A magyar geofizika új eredménye Azt a tényt, hogy a Föld tengely körüli forgása — ha minimális mértékben is — állandóan csökken, már több száz éve megállapította a tu­domány. De hogy ez milyen méretű energiafelszabadulás­sal jár, és főleg, hogy mi­lyen geofizikai következmé­nyeket von maga után, azt a közelmúltban egy magyar tudós, dr. Barta György c. egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora számí­totta ki elsőként. Barta professzor abból in­dult ki, hogy a nap 24 órás időtartama évenkint két­százezred másodperccel meg­nyúlik. Ezt bizonyítja többek között, hogy a mai 365 na­pos esztendő 600 millió év­vel ezelőtt — az akkor élt korallok évgyűrűinek tanú­sága szerint — még 420 nap­ból állt, — azaz a mostani egy év ideje alatt a Föld 420-szor fordult meg tenge­lye körül. A forgássebesség csökke­nése energiafelszabadulást hoz magával. Többek között ez a felszabadult energia te­szi képessé a Földet, hogy több energiát sugározzon ki az űrbe, mint amennyit a Napból és a kozmosz más részeiből kap. És itt szinte a fantázia határait is megha­ladó energiákról van szó. Megjelent májusi A Kritika májusi számá­ban Sőtér István tanulmá­nya idézi — a százéves év­forduló alkalmából — Gorkij művészetének fontos, idősze­rű tanulságait. Szakemberek és szélesebb olvasóközönség körében egyaránt érdeklő­désre tarthat számot Miklós Pál írása Az irodalmi mű­alkotás kutatásáról. A szer­ző a hagyományos módsze­rek mellett részletesen elem­zi azokat az eljárási lehető­ségeket, amelyek a kutatás korszerűsítésének eszközeivé válhatnak, s egyben széles körű képet rajzol az egyes módozatok egymással való kapcsolatáról. Mai irodal­munk eleven, vitás kérdései­hez nyúl Fekete Sándor könnyed formájú polémikus cikke, a Folyosói szümpozion, a Kritika száma többek között Gyurkó Lász­ló drámájának, a Szerelmem, Elektrának sajátos problema­tikáját is érintve. A lap fi­gyelme kiterjed szellemi életünket foglalkoztató egyéb, társadalmi kérdések­re is. Heller Ágnes egyén és közösség viszonyának kérdé­seiről, Varga László pedig Sartre-nak Vietnammal kap­csolatos időszerű állási Dgla- lásáról tájékoztat. Nemes- kürty István vitacikke, a „Horváth Markó dicsérete, avagy az illúziók nélküli ha. zafiságról” új szempontokkal egészíti ki ezt a közvélemé­nyünket aktívan foglalkoz­tató kérdést. A kritikai ro­vatból kiemelkedik Csanádi Imre Ahmatova költészeté­ről szóló írása. tartozással Hector felemésztette az egész fejedelmi örök­séget, a földbirtokba fektetett négymilliót, melyet apja halálakor vett fel. Az elmúlt tél ötvenezer tallérjába került. Egy héttel ezelőtt, mikor százezer frank kölcsönt akart szerezni, kí­sérlete meghiúsult. Visszautasították, bár birtokaiból több is kitelt vol­na, mint az adóssága, de a hitelezők óvatosak, és tudják, milyen hihetetlenül esik az árverésre került vagyon ér­téke. így aztán, mikor Trémorel gróf inasa belépett, és azt mondta: „Uram, itt a végrehajtó”, mintha a kormányzó szelleme jelent volna meg így kiáltva: „Pisztolyt elő!” Hetykén fogadta a hírt, felkelt, és ezt dünnyögte: — Jó, hát vége. Igen nyugodt volt, csupa előkelő hidegvér, bár kis­sé meggondolatlan. De megbocsátható a kábulat, mikor minden átmenet nélkül a mindenből a semmibe pottyan valaki. Meg volt győződve arról, hogy utolsó öltözékét veszi magára, nem akarta, hogy ez egyszerűbb legyen, mint mindennapi öltözéke. — Hát hogyne! A francia nemesség udvari díszben ment a csatába. Egy óra sem telt bele. és elkészült. Briliáns függőjű óraláncát mellénye gomblyukába fűzte, mint rendesen, aztán könnyű felöltője zsebébe egy pár apró. kétlövetű elefántcsont agyú pisztolyt csúsztatott. Bright, az angol fegyverkovács remekelte őket. Ekkor elküldte az inast, kinyitotta íróasztalát, és öszs- szeszámolta maradék pénzét. Tízezer és néhány száz frankja volt még. Ebből az összegből utazni mehetne, két-három hó­nappal meghosszabbíthatná életét, de elborzadva utasí­totta vissza ezt a nemes jelleméhez méltatlan gondolatot, a nyomorúságos kibúvó, az álcázott haladék, a kegyelem- kérés lehetőségét. Viszont eszébe ötlött, hogy ebből a tíz darab ezer­frankosból megengedhet magának egy királyian bőkezű gesztust, melyet emlegethetnek majd az emberek. Azt gondolta, igen lovagias tett lenne, ha szeretőjé­nél ebédelne, s a csemegénél nekiajándékozná a pénzt. Ebéd közben elkápráztatná vidámságával, tüzességével, csipkelődő szkepticizmusával, s a végén bejelentené, hogy öngyilkos lesz. A lány persze mindenütt mesélné a jelenetet, elismé­telné utolsó beszélgetésüket — politikai végrendeletét —, és este minden kávéházban erről folyna a szó. minden újság evvel foglalkozna. Ez az ötlet, a tündöklés lehetősége rendkívül megör­vendeztette. és tökéletesen megvigasztalta. Már éppen indult volna, mikor pillantása az íróasztalban levő papír­A Föld forgássebessége ugyanis az egyenlítőnél má­sodpercenként 465 méter. A sebesség csökkenése azt je­lenti, hogy az egyenlítőnek egy meghatározott pontja 24 óra alatt nem csinál teljes negyvenezer kilométeres körutat, hanem 8,4 millimé­terrel adós marad. Egy év alatt ez az elmaradás a 365­ször 40 000, vagyis 14,6 millió kilométerhez képest 3,1 mé­terre nő. Ez az elmélet egyébként a földmágnesesség évszázados változásaiból kiindulva új magyarázatot ad a hegység- képződésre, a Föld alakjának torzulására és a vulkanikus övezetek kifejlődésére is (MTD A hipoehondert onnan lehet megismerni, hogyha megkérded, hogy wn, megdicsőült arc­cal válaszolja: „Hála isten, nagyon rosszul...” És letört arccal: „Valami komoly bajom lehet, lói vagyok.,.” ★ Pompás menü gyógyszermániásoknak: De- malgon a la SZTK, utána Antineuralgika a la Kunyerálva és desszertnek Trioxazin a la Chinoin.., ★ Neki sohasem hittek, még a felesége sem. Ezért ült fel a ravatalon siránkozva: „Lujzám, hidd el, nagyon alacsony o vérnyomásom.. „Jenó, te mindig túlzol” — válaszolta Lujza, -s zokogni kezdett, hogy egy ilyen ember özve­gyének kell lennie. Légy jó — beteg! — mindhalálig. (—ó> Három arany, hat ezüst, három bronz Egri főiskolások sikere a keszthelyi Helikon - ünnepségen Huszonhat egyetem és fő­iskola több mint ezer hallgat tója vett részt az április 28- tól május 1-ig megrendezett keszthelyi Helikon ünnepsé­geken. közöttük az Egri Ta­nárképző Főiskola 70 tagú együttese is. Az egriek méltán lehetnek büszkék a fesztivá­lon élért eredményeikre: három arany, hat ezüst és há­rom bronz fokozattal tértek haza. A női kórus Tar Lőrinc vezetésével az aranykoszorú mellett a fesztivállal egy idő­ben megtartott Hl. országos minősítésen aranykoszorú fo­kozat diplomával címet is el­nyerte. (A benevezett 17 kór rus közül az egrieken kívül csak az ELTE vegyes karé büszkélkedhet hasonló ered­ménnyel). Az egriek összteljesítmé­nyéért. és a keszthelyiek és az egriek között kialakult ba­rátság szimbóluma jeléül át­nyújtották a fesztivál külön- díját is. T. L. csomóra esett. Hátha van közte valami elfeledett irat, mely még elhomályosíthatná aranytiszta emlékét. Átnézetlenül, válogatás nélkül gyorsan a kandallóba zúdította a fiókok tartalmát, s meggyújtotta a papírhal­mazt A jogos büszkeség érzetével nézte, ahogy lángra kap az összes papírdarab, kötelezvény, szerelmes levél, üzle­ti levél, nemesi levél, birtoklevél. Hiszen szikrázó múlt­ja lángolt ott, hogy majd kigyúlladt tőle a kandalló! Mikor az utolsó papírdarabot is elemésztette a tűz, eszébe jutott a végrehajtó, és lement. Ez a hivatalát gyakorló minisztériumi tisztviselő Z ... úr volt, törvényszéki végrehajtó, jó ízlésű, szellemes em­ber, művészek barátja, aki szabad idejében maga is ver­seket írt. Az istállóban már lefoglalt nyolc lovat szerszámos- túl, nyereggel, kantárral, zablával, takaróval, a kocsiszín­ben pedig öt fogatot felszereléssel, kettős párnákkal, fel­hajtható ernyővel, tartalék kocsirúddal, mikor meglátta az udvaron Hector grófot. — Nagyon lassan dolgoztam, gróf úr — mondta, miután köszönt —, talán le akarja állítani az eljárást. Csakugyan komoly összegről van szó, de az ön helyzeté­ben .:. — Vegye tudomásul, uram — felelte fölényesen Tré­morel úr —, épp kedvemre van, hogy itt találom. Már nem szeretem a házamat, a Iában se teszem be többé, úgyhogy ön itt az úr. lásson hozzá. Sarkon fordult, és eltávozott. Z... úr pedig csalódottan ismét munkához látott. Eközben Trémorel gróf. készebben az öngyilkosságra, mint valaha, végigment a körúton, hogy szeretőjéhez jusson, aki egy hatezer frankos kis lakásban élt Made­leine mellett. Hector nyolc-kiíenc hónappal ezelőtt vezette be a félvilágba ezt a nőt miss Jenny Fancy néven. Valójában Pélagie Taponnet-nak hívták, s bár a gróf nem is seitette. inasának törvénytelen húga volt. A gróf délelőtt tizenegy óra tájt jelent meg szeretője lakásán. Jenny nemigen számított rá ilyen korán, és nagyon meglepődött, mikor a gróf közölte, hogy nála akar ebé­delni. s kérte, sürgesse a szakácsnőjét, mert igen siet. Miss Fancy sohasem látta ilyen kedvesnek, s főként ilyen vidámnak a szeretőjét A gróf. ahogy megfogadta magának, egész ebéd alatt csak úgy sziporkázott a szelle- m ességtől. Mikor felszolgálták a kávét, úgy érezte, itt az alkal­mas pillanat, hogy beszéljen. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom