Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-31 / 126. szám
Emlékmű, a tömegszimbolika nyelvén Beszélgetés az egri Felszabadulási Emlékmű tervezőjével Az alapkőletétel 1967. no- ; vember 7-én volt. Ekkor he- .! lyezték el az egri Felszabadj dulás téren — a régi emlékmű helyén — az új Felszabadulási Emlékmű alapzatának I piros és nemzetiszínű szalaggal átkötött első építőkövét. Az emlékmű tervezője, Gu- ■I lyás Zoltán, azelőtt és azóta j is sokszor járt Egerben, hogy ! tanulmányozza, szemrevéte- :j lezze: Milyen környezetbe is |j tervezi alkotását? Felkerestük budapesti lakásán és a tervek felől érdeklődtünk. !| — Ezen a héten leadom a í végső formába öntött teljesen kész terveket. Részterveket már adtam, ennek alap- j ján már el is kezdődött a munka. Valóban, az egriek, akik az j új autóbuszállomás környéki kén megfordulnak, láthat- p ják, hogy a közelmúltban megindultak a földmunkák a ki pályaudvar, a főszékesegyház és a Beloiannisz utca kö- ;j zötti park területén. — Hogyan sikerült végső ;i formába önteni elképzeléseit, íj gondolatait, miután elhatá: rozta, hogy egyik részvevője lesz az emlékmű pályázatá- ) nak? — A pályázat meghívásos volt, engem is felkért rá az Építőművész Szövetség Rendkívül örültem a feladatnak, különösen annak, hogy van nálunk olyan város, amelynek vezetői a városren- dezés korszerű elveit figyelembe véve, meg merték kockáztatni egy nem figurális emlékmű tervezését. Nálunk ennek nincs hagyománya, mi eddig csak szoboremlékművet tudtunk elkép- aelni. Szerintem a régi barokk Egerbe és a jelen vagy a jövő modern városába is mindenképpen jobban illik és kedvezőbben idomul egy olyan emlékmű, amely nem figurális és csupán az építészet eszközeivel és forma- nyelvén szinte stílusoktól független „időtlen” jelkép. Különböző plasztikus térformákkal, tömegekkel ugyanúgy lehet szombolizálni valamit, mint figurákkal Elképzelésem az építészeti tömegszimbolika hatásán alapult. Ilyen tervvel nyertem meg a pályázatot Gulyás Zoltán az IPARTERV építészmérnöke. Tervezett már hasonló emlékművet, de tervei sehol sem valósultak még meg. — Milyen lesz az emlékmű? — Az alaprajza trapéz. Teljes átmérője 27 méter. Magának az emlékműnek az átmérője 12 méter. Az emlékmű egy hatalmas gránit- tömb, amelyet körös-körül szintén gránittömbök vesznek körül, „védőbástyaként”. Természetesen ezek nem egy tömbben helyezkednek el. hanem különböző térformákat alkotva. Az emlékmű magasított csonka kúp alakú gyeprészleten áll majd. Lépcsőn lehet ide feljutni. A gránittömbök mentén köröskörül kővel burkolt körüljáró „járdarész” lesz, amelynek vonala követni fogja a 17 gránitkockából spirális térhatást nyújtó kőelemeket. Hatalmas papíron, óriási asztalon fekszik a terv. Olyan pontos számítások kellettek itt is, mint egy épület tervezésénél. Lázár Antal és Pálya Antal voltak gépészeti és statikus munkatársai. — Az emlékmű környékének rendezése is feladatai közé tartozott? — Nagyon jó, hogy igen. Teljes értékű munkái csak úgy lehet végezni, ha a környezetet is figyelembe vesz- szük. A hepe-hupás terepet megfelelően elrendezik és gyepesítik. Közvetlen gyalogossétány vezet majd az autóbuszállomáshoz és ugyancsak út köti össze a székes- egyház felőli részt a Beloiannisz utcával. Három kör alaprajzú, úgynevezett „leülő” parkrészletet csinálunk. Fenyőket és egy vöröses szín- árnyalatú tölgyfajtát telepítünk. A meglevő értékes fákat is meghagyjuk. Az egyik „leülő” részt, már készítik is. A kőfaragó vállalat pedig gyártja a szükséges gránitlapokat. — Milyen lesz este az emlékmű? — A fűbe — süllyesztve — megfelelő helyekre reflektorokat helyezünk, amelyeknek a fénye az oszlopokra vetődik majd. Az oszlopok közötti hézagokban fénypászma „kerül”. Más reflektorok az emlékmű feliratát fogják megvilágítani. Gulyás Zoltán terve kész, a munkálatok is megkezdődtek, hogy november 7-ére átadhassák a város új, most már méltó Felszabadulási Emlékművét. —berkovits— „Megkóstoltuk Magyarországot’* 5 Érdekes, eredeti ötlete támadt Pablo 'Neruda chilei költőnek és Miquel Angel Asturias guatemalai Nobel- díjas költőnek magyarországi látogatásuk alkalmával. Miközben ismerkedtek a tájakkal, emberekkel, irodalmi megörökítésre ihlették őket a magyar szakácsművészet elragadtatva ízlelt remekei. „Megkóstoltuk Magyarországot” címmel a könyvhéten látott napvilágot a Corvina kiadásában magyar és idegen nyelven, a prózában, versben papírra vetett, színesen illusztrált élmények gyűjteménye. Pihenni jöttek a tengereken át magyar barátaikhoz és már az első napon a Várban, az Alabárdos Étteremben megszületett az elgondolás. Szórakoztató, játékos könnyedségű stílusban közzétenni a magyar gasztronómia nyújtotta élvezeteket, hangulatokat. Pablo Neruda korunk egyik kiemelkedő poétája, Miquel Asturias a modern spanyol próiza mestere, az ősi évezredes tradíciókon alapuló pásztorételek, fűszerek, a tüzes magyar borok ízét. zamatét eredetük történetével együtt kóstolgatták. Heteken keresztül utaztak az országban, hogy megismerjék a termővé tett futóhomokon termett szőlők borát, a lankás hegyoldalakat, a búzatermő síkságokat, a híres paprikaföldeket, a gyümölcsösöket, kiskocsmákat ... „Magyarország jóízűnek látszott és mi megízleltük, mert nagybandőjűek vagyunk, messziről jöttünk, Wyelvi verseny Egerben Govont poruszki ? Szovjetunióba utazik a három nyertes Ezúttal felesleges volt a kérdés, mert akik az egri TIT-klubban csütörtökön megrendezett orosz nyelvi vejhsenyen részt vettek, ha nem is hibátlanul, de beszélik ezt a nyelvet. A pályázó és a vizsgáztató között ugyanis a köszönéstől kezdve orosz nyelven folyt a társalgás... A Magyar—Szovjet Baráti Társaság első alkalommal rendezte meg Egerben és kihelyezett tagozatain az orosz nyelviskoláját, s az oktatás befejezése után a legjobbak megyei versenyét. Huszonnégy csoportban 360 hallgató sajátította el az orosz nyelv alapjait és sok diáknak és felnőttnek sikerült a napi elfoglaltság után társalgási fokon továbbfejlesztenie nyelvismeretét. A központi nyelviskola tagozataiban házi versenyekre került sor az elmúlt napokban, ahol azokat választották ki, akik Egerben már a megyei elsőségért versenyezhettek. Nagy volt a tét, mert a három „kategória” győztesei ingyenes utazási jegyet és útlevelet kaptak a Szovjetunióba. És az iskola arról is gondoskodott, hogy az egy hétig tartó utazás és táborozás keretében alkalom legyen a nyelv- ismeret további csiszolására is. A három győztes az idei nyáron orosz nyelvi .táborozáson vesz részt. A megyei verseny minden részvevője könyvet kapott jutalmul, a kezdő tanfolyamos hallgatók közül Krecz Éva, a középfokban Ármos Erzsébet és a haladók közül Novak Irén győzött és jutalmul a Szovjetunióba utazhat. A második és harmadik helyezettek pénzjutalomban részesültek. p. még ma is lobogva égő. forró földekről, meg hóval élő hideg tájakról” — írták közös művük prológusában. A különös „könyvcsemegéhez” Boldizsár Iván írt apé- ritifként előszót. S hogy folytatják az étlapot a szerzők? A levesek rehabilitálásával! „Nekem Magyarország a levesek országa. Reszkessetek porcogok!” — mondja Asturias. Mennybéli hierarchiába, az arkangyalok szférájába utalják a gulyást. Szellemes poémákat zengenek a főzelékek, halak, vadak. sültek, borok megdicsőüléséről. Az „Aranyszarvas” étte- remfoer elköltött ebéd után mondották: „ ... ezeket a Cumberland mártásban tálalt őzgida-hengerkéket az űrhajós Valentyína elvihet- né a Marsra. Hengerkék és Valentyínák együtt elszédí- tenék a tejút-Iakókat, hogy hirtelen egy vasárnap azt látnánk; bolygómtól! ínyencek rohamozzák meg az „Aranyszarvast”. A vidám, gasztronómiai játéknak is beillő alkotásukat ekképpen kínálják: „Ha létezik boldog könyv, ez azok közül való. Nem csupán azért, mert evés közben írtuk, azért is, mert szavakkal akartuk megadni a kellő tiszteletet a bőkezű és ízletes barátságnak ... Azt mondjuk el a világnak, amivel boldogan belaktunk. Víg és szeretetteljes kötelesség ez. És a jó ízeket megosztjuk. Üljünk hát mind, a világ népe az asztal köré. üljünk le a boldogasztalhoz, Magyarország asztalához”. Erdősi Mária Filharmóniai évadzárás Egerben Az Országos Filharmónia idei évadját Egerben szerdán este zárta a Magyar Állami Hangversenyzenekar felléptetésével. A hatodik bérleti hangverseny műsorát Mozart műveiből állították össze. Két nagy emberi vallomással — a Don Juan-nyitánnyal és a g-moll számfóndával — szembesítette az egri közönséget az ország első szdmfónikus zenekara. Fejér György karmesteri közreműködése mellett. A gordonkaművésznek is kitűnő Fejér György nagy lelkiismeretességgel és a mozarti harmóniákra gondosan ügyelve szólaltatta meg a zeneóriás tragikus színeket, érzéseket is tartalmazó, bölcselkedésre is késztető műveit. Az élet kínzó sodrását élve és átélve az emberi srors megany- nyl megpróbáltatását. Mozart hirdeti, hogy a szenvedélyeken és a szenvedéseken úrrá lehet lenni, hiszén az emberi méltóság éppen abban rejlik. hogy az élet, az egyéni sors minden csapását, válto- zandóságát megnyugvással lehet és kell eltűrni, mert a belső világ, a lélek harmóniája a fontos. Ezzel a harmóniával tud erős lenni a test és lélek ahhoz, hogy a tragikus elmúlást győztesen, vívódásaink. elbukásaink minden szenvedésének vállalásával és felmagasztosításóval elviseljük. Az időért és az életért folytatott harcból megmarad — ha megszületik a harmónia Ennek a kél mének ezt a fényesen sugárzó bölcsességét, drámaiságát köszönte meg vastapssal az egri közönség a vendég-együttesnek. Mozart Fuvola- és hárfaversenyét Szebenyi János és Devescovi Erzsébet adták elő. Szebenyi János, az Állami Hangversenyzenekar első fuvolása és a hárfát biztos könnyedséggel megszólaltató fiatal művésznő értékes perceket szerzett az egri közönségnek. A műsor hangulatos bevezetőjét. lélektani előkészítésképpen Rácz György mondotta el. A szerda esti hangverseny igényes előkészítés után — itt-ott igénytelen kivitelezéssel — tarkított műsorsoroza- tot zár le. Az Országos Filharmónia Egerben is évek óta hézagpótló munkát teljesít. olyan kötelességet, amely a Filharmónia és a közönség oldaláról is fejlődése, továbblépést kíván. Ezt a fejlődést mintha igémé az előkészület, amely az ősszel nyíló évadban beteljesülni látszik. (fa- kas) — Nincs semmi veszély. És ha lenne is...! — Kutathatnak, Berthe! Erre még nem gondolt? A legaprólékosabb nyomozásnak lehetünk kitéve. A nő határtalan magabiztossággal mosolygott. — Kereshetnek, kutathatnak, kísérletezhetnek, nem találnak semmit. Vagy azt hiszi, olyan ostoba vagyok, hogy arzént használok? — Könyörgök, hallgason!... — Ma még ismeretlen a méreg, amit szereztem, kifog minden vizsgálaton. Sok orvos, és jó orvosokról, tudósokról beszélek, még a mérgezés tüneteit sem tudná megmondani. — De honnan vette... Trémorel megtorpant a „méreg” szó előtt, nem merte kimondani. — Ki adta önnek ezt? — folytatta. — Mi köze hozzá? Olyan óvintézkedéseket tettem, hogy az, akitől kaptam, éppen úgy veszélyben forog, mint én, s ezt tudja is. Innen tehát nincs mitől tartanom. És sokat fizettem neki, sose lesz oka megbánni. Undorító megjegyzés tódult Hector ajkára. Azt akarta mondani: „Igen lassú!” Nem volt hozzá bátorsága, de 1 Berthe kiolvasta szeméből ezt a gondolatot. — Igen lassú, mert nekem így felel meg — mondta. — Mindenekelőtt tudnom kell. mihez tartsam magam . a végrendelet dolgában, s most ezen munkálkodom. Ugyanis csak ez foglalkoztatta, és a hosszú órák alatt, melyeket Sauvresv ágyánál töltött, lassankant megfog- . hatatlanul finom fokozatokon keresztül, végtelen elővigyázatossággal a végrendeletre terelte a beteg gyanakvó gondo’atait. Űgyannyira, hogy Sauvresy maga vetette fel a létfontosságú témát. : Azt mondta, nem érti, miért ne lennének mindig rendben az ügyei, s baj esetére miért ne lenne írásba fog- * lalva végakarata. Mit számít, egészséges, vagy beteg-e az ember? , Berthe már első szavai hallatára el akarta hallgattatni. Nyöszörgött, hogy túlságosan fájnak neki az ilyen gondolatok. Sőt, igazi könnyeket sírt. ragyogtak, akár a gyémánt, végiggurultaik arcán, még szebb, még ellenállhatatlanabb lett tőlük, valódi könnyeket sírt, melyektől nedves lett finom batiszt zsebkendője. — Bolond — mondta Sauvresy —. drága kis bolondom, hát azt hiszed, meghalok ettől? — Ne, de nem akarom. — Engedd meg. Talán elvett valamit boldogságunkból, hogy esküvőnk másnapján írtam egy végrendeletet, melyben egész vagyonomat rád hagytam? Ejnye, van is erről egy másolatod. Ha kedves akarsz lenni hozzám, idehozod. Berthe tiszta vörös lett. aztán elsápadt. Miért kéri a másolatot? El akarja tépni1? Pillanatnyi gondolkodás után megnyugodott. Nem szoktak eltépni egy iratot, ha egy másik papírlapon egyetlen szóval megsemmisíthetik. Mégis ellenkezett egy kicsit. — Nem tudom, hol a másolat. — De én tudom. A tükrös szekrény bal oldali fiókjában van. Menj. igazán örömet szereznél nekem. S míg Berthe nem volt ott, Hectorhoz fordult: — Szegény asszony, szegény, imádott Berthe-em, nem élné túl a halálomat. Trémorel nem tudott mit felelni, kimondhatatlamil, szemmel láthatóan szorongott. „És még ez az ember sejtene valamit! — gondolta. — Nem, ez lehetetlen!” Berthe visszajött. — Megtaláltam — mondta. — Add ide. Elvette a végrendelete másolatát, érezhető elégedettséggel olvasta, bizonyos részeknél, melyek felesége iránti szerelmét idézték, bólogatott. Mikor befejezte az olvasást, így szólt: — Most pedig adjatok tollat és tintát. Hector és Berthe megjegyezte, hogy az írás bizonyára ki fogja fárasztani, de eleget kellett tenni kérésének. A két bűnös az ágy lábánál állt, Sauvresy nem láthatott oda s ők aggodalmas pillantásokat váltottak. Vajon mit ír? De már be is fejezte. — Fogd — mondta Trémorelnak —, olvasd fel, amit hozzáírtam. Hector érezte, hogy hangja remegni fog az izgalomtól, de teljesítette barátja kívánságát, és ezt olvasta: — „Ma (pontos keltezés és nap) betegen bár, de lélekben egészségesen, kijelentem, hogy egyetlen sort sem akarok változtatni ezen a végrendeleten. Soha nem szerettem jobban feleségemet, soha nem óhajtottam eny- nyire. hogy ő legyen egész vagyonom örököse, ha én előbb halok meg nála. Clément Sauvresy”. Berthe oly erős volt, mindig oly tökéletesen uralkodott érzésein, hogy vissza tudta fojtani az óriási örömöt, mely most elárasztotta. Minden óhaja teljesüt, s mégis sikerült úgy tennie, mintha bánat fátyolozná szép szeme ragyogását — Mire jó ez? — sóhajtott. Ezt mondta, de egy fél órával később, mikor egyedül maradt Trémorellel, mindenféle gyerekséget művelt eszeveszett örömében. — Most már semmitől sem kell félnünk — mondta — semmitől! Miénk a szabadság, a vagyon, szerelem, mámor, öröm, az élet, miénk az egész élet. Hárommillió. Hector! Legalább hárommilliónk van! Megvan hát ez a végrendelet! Egy üzletember sem lépi át többé ezt a küszöböt. Most már sietni fogok. A gróf tagadhatatlanul örült, hogy Berthe szabad, mert sokkal könyebb elhagyni egy milliomos özvegyet, mint egy koldússzegény asszonyt. Sauvresy cselekedete sok kínzó aggodalmat oszlatott el. De ez a túláradó jókedv, mely mint a kacagás, robbant ki Berthe-ből, ez a megingathatatlan magabiztosság elborzasztotta Hectort. Azt várta. Berthe több ünnepélyességet mutat a bűnben, komoly lesz és áhítatos. Ügy gondolta, legalábbis le kell hűtenie lelkesedését. — Eszébe jut még Sauvresy — mondta komoran. Berthe megrezegtette ajkát: prrr, úgy felelte indulatosan: — ő? Ugyan mikor és miért? Ö, nem fog nyomasztaná az emléke. Remélem, továbbra is Valfeuilluben fogunk lakni, tetszik nekem ez a hely. de Párizsban is lesz egy palotánk, majd visszavásároljuk az önét. Micsoda öröm. Hector, micsoda boldogság! A kilátásba helyezett boldogság puszta lehetősége is annyira elrémítette Trémorelt, hogy nemes gondolata támadt. Meg akarta indítani Berhe-et. — Utoljára kérem, könyörgök. mondjon le erről a veszedelmes, szörnyű tervről. Láthatja, hogy tévedett, Sauvresy nem sejt semmit, még mindig szereti önt. A fiatalasszony arca hirtelen megváltozott. Elgondolkodott. — Hagyjuk ezt — mondta végül. — Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy csak gyanúi vannak, az is lehet, hogy felfedezett valamit, de azt reméli meghat a jósága, és visszatérek hozzá. Csakhogy tudja ... Elhallgatott. Talán nem akarta megijeszteni Hectort. De az már nagyon is félt. Nem bírta nézni ezt a haláltusát, állandóan attól tartott, hogv elárulja magát, hát másnap egy árva szó nélkül elment Melunbe. De meghagyta a címet, s Berthe néhány sorára gyáván visszajött. Sauvresy parancsolóan követelte jelenlétét. (Folytatjuk)
