Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-25 / 121. szám

Ma este a ív-bem Zsákbamacska... Hat estén át együtt játszik és álmodozik Abody Béla a \tv-nézőkkel és a műsor közreműködőivel, jókedvűen lesve el az élet vidám és fonák pillanatait. Abody ma esti vendé­gei: neves színészek. Képünkön; Abody Béla és Major Tamás. J' ___________________________ Jú liusban nyílnak a nyári egyetemek Nemcsak őstehetség van, de östehetséffte- ■nség is. Vannak, akik szinte porosz alapossággal olajozzák az agyukat, hogy a gondolat vízként •eregjen le róla. ★ A bu-ta embernek megbocsátok, ha sze- ény és a szerénynek megbocsátom, ha buta. ~>e nincs kiállhatatlanabb fickó a számomra tolakódóan harsogó — okosnál. ★ Mondd meg, hogy mit olvasol és én meg londom, hogy: mi szerettél volna lenni. ★ Sokat olvas?! A könyvatka is átrágja ma- át egy egész könyvtárnyi könyvön. Nincs kellemetlenebb a fogfájásnál, a ossz házasságnál és a mindenhez értő ember­nél. ★ Szeretnéd, ha szeretnének? Szereiének, ha szeretnél! (—ó) Hová mennek fiataljaink a nyáron TÁBOROZNI ? Rövidesen befejeződik az iskolai év, s jön a nyári szün­idő. Vakáció-hangulat azon­ban csak az általános- és kö­zépiskolákban van: a KISZ megyei bizottságán, s vala­mennyi KISZ-bizottságon egyaránt a szünidei progra­mok tervezése-szervezése je­lenti napjainkban az egyik legfontosabb feladatot. Minden évben sok izgalom és várakozás előzi meg az út­törők és a KlSZ-fiatalok kö­rében a nyári táborozást, de különösen így van ez most, amikor a programok, tervek a VIT jegyében készülnek — hallottuk a KISZ megyei bi­zottságán Nagy Katalintól és Cseh Istvántól, a megyei KISZ-bizottság munkatársai­tól. Hogyan kell egymilliót lopni ? Amerikai film Pénteken a budapesti Kos­suth Klubban ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári egyetemeinek országos intéző bizottsága. Dr. Vasváry Arthur, az egyetemek országos1 titkára elmondta, hogy a nyári egyetemekre — amelyeknek programját jú­lius elejétől augusztus végé­ig bonyolítják le — össze­sen körülbelül 1400 vendéget várnak, természetesen zöm­mel külföldieket. Kilenc városban lesz az idén nyári egyetem: Miskol­con kezdődik először az ese­ménysorozat — július 9-én, azután Sopron, Esztergom, Pécs. Veszprém. Debrecen, Szeged, Keszthely, és végül Szombathely nyári egyeteme nyit kaput. Akik még jelentkezni akar­nak a TIT különféle nyári egyetemeire, azoknak a ren­dező városok TIT-szervezeté- hez kell benyújtaniuk rész­vételi szándékukat. Elhangzott az intéző bizott­sági ülésen az a bejelentés is. hogy már összeállították a nyári egyetemek 1969. évi — ugyancsak az említett kilenc városra kiterjedő — program­ját is. (MTI) Ennek a filmnek csak a cí­me igazán amerikai. Színesen és szélesvásznúan. a vígjá­tékoknál csaknem kötelező naivitással és hiszékenység­gel elvegyített mese zajlik a celluloidszalagon az európai műkereskedelem hátsó lép­csőiről. Ez a játék nem is annyira víg. mint inkább bá­jos Audry Hepbum miatt — és tanulságos: A lány. Nicole ismeri ap­jának. a kép- é$ szobormá­solásból kitűnő üzleteket fabrikáló Bonnet-nak kép­es szoboreladási ügyeit. Bonnet egyre merészebb, s ezzel egyenes arányban fut­nak fel árai, míg jön egy ro­konszenves műtörténész és magándetektív. Innen már minden világos, csak az ötle­teket élvezzük. William Wyler rendezése az érdekes itt és az a világ, amit a film és a néző számá­ra elő akar teremteni. A műgyűjtő, a másolatokat fabrikáló Bonnet lakása és műhelye ugyancsak kitűnő ürügyet szolgáltat bútorok felvonultatására, gobelinek, festmények. műtárgyak szemrevételére. Mintha csak mondani, szuggerálni akarná a mai amerikaiaknak ez a kitűnő stílusérzékkel alkotó rendező, hogy a sznobság ke­serves átok és a pénzen meg- vásárolhatóság megett valami másnak is kell lennie a tár­gyakban és a környezetben, ami érték. S talán az az iga­zi. S ha már a sznobságnál tartunk, ennek a magatartás­nak egy nem jelentéktelen tartalmi jegyét hangsúlyoz­za a film. A múzeumigazga­tó éppúgy sznob, üres rajon­gó. mint a félig őrült dél- amerikai olajos, vagy az észak-amerikai milliomos, aki saját különrepülőgépén men­ti az utánzatot, mert a sznob élmények és érzelmek nélkül ,műért” és „műrajong” va­lamiért. amit a közhit és a köztudat magasra emel. Ez a film a szemek gyö­nyörködtetésén kívül és felül ezt a nem elhanyagolandó ta­nulságot is adja a nézőnek. S ezt olyan bájjal, amerikai harsogástól mentesen, hogy Audry Hepburn bájos, csak­nem fruskaszerű finomságát és a lovagias műtörténészt alakító Peter O’Toole talpx-a- esettségét mindvégig rokon­szenvesnek találjuk. A sze­relmespár mögött kitűnő szí­nészgárda. Hugh Griffith, az egykor amorózónak oly sike­res Charles Boyer, valamint Ferdinand Gravey. Marcel Dalio és Moustache jeleske­dik. Johanny Williams zenéje stílusban is alkalmazkodik ahhoz a múzeumi hangulat­hoz, amelyben Rembrand portréja fénylő szomorúság­gal ad ellenpontot a vígjáté­ki elemeknek. (.farkas) Tavaly is sok úttörő vett részt nyári táborozáson, hi­szen megyénkből több mint 3600 gyermek üdült. Az idén — a csapatonként szervezett, külön táborokban üdülőkkel együtt mintegy négy-ötezer úttörő tölt kellemes napokat a táborban. Ebből ezren a fei- sőtárkányi tíznapos' vezető­képző táborban tanulnak és üdülnek s közel másfél ezren Fonyódligeten. a többiek pe­dig a két megyei üdülőtábor­ban: Szilvásváradon és a Pá­rád melletti Sándor-réten. Az úttörőkhöz hasonlóan a közép- és felsőfokú iskolák­ból is készülnek a KISZ-fia- talok a nyári táborokba. A legtöbben — közel ezren — a í'elsőtárkányi megyei KISZ- vezető táborban tanulnak és üdülnek majd, június 17— augusztus 20. között, egyhe- I te? turnusokban. Mintegy kétszáz középiskolás nedig a balatonakali KISZ-üdülő vendége lesz egy hétig. A közép- és felsőfokú is­kolák diákjai, nagy többsé­gükben azonban az idén is a különböző építőtáborokban töltik a nyarat: 700 közép- iskolás lány például — négy turnusban — Balatonboglár- ra utazik, ahol gyümölcssze­dés. növényápolás lesz a min­dennapi munkájuk. A fiúk 230-an Nagymarosra a Du- na-kanyarba mennek ..fér­fias” munkára: vasút-rekonst- rukció, „rampácsolás” vár rájuk. ^ a gyöngyösi diákok közül hatvanan a most épülő Gyöngyösi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum épít­kezésén segítenek. Az egri főiskolás lányok, fiúk sem maradnak ki a nyári táborozásból: húszán Nógrádverőeén üdülnek tíz napig. 18 lány Balatonaligán, hatvan főiskolás pedig a He­vesi Állami Gazdaságban dol­gozik és nyaral építőtáborok­ban. A fiúk közül pedig több mint százan dolgoznak ihajd építőipari munkán. Jelentkező minden tábor­ba bőven van. s az úttörők­nél, $ a KISZ-fiataloknáJ egyaránt a csapat, illetve az alapszervezet dönti el, hogy kik érdemlik meg legjobban a sok kellemes élményt nyúj­tó táborozást. (faludi) e — Mondd, jó Clément-om, megteszed, ugye megte­szed? ... S most egy másik férfinak szól ez a bájos mozdulat, ez a tekintet, ez a hang! % Sauvresynak egy fához kellett támaszkodnia, hogy össze ne essen. Hector nyilván visszautasította a kérést. Berthe jobb keze mutatóujjával dacos, fenyegető mozdulatokat tesz, duzzogva csóválja fejét. Biztosan ezt mondja neki: ; — Nem teszed meg, látod, nem teszed meg.. < U 'De aztán ismét könyörgésre fogja a dolgot, j- „Ó! — gondolta Sauvresy. — Ellen tud állni az ő ké- : résének. Nekem sohasem volt hozzá bátorságom. Meg . tudja őrizni józan eszét, hidegvérét, önálló akaratát, mi- | kor ő ránéz. Én sohasem mondtam neki nemet, vagy in- i kább nem vártam be, hogy bármit kérnie kelljen tőlem, í Annak éltem, hogy legapróbb szeszélyeit is kilessem, sőt |előre teljesítettem őket. Talán ez lett a vesztem?” ! Hector makacskodott, Berthe lassankint tűzbe jött, i bizonyára haragra gyulladt. Hátralépett, karját kinyúj- í otta. hátrahajolt: fenyegetőzött. Hector végre megadta magát. Fejével igent intett. Erre Berthe odafutott hozzá, karját kitárta, nyakába t igrott, s a két árnyék hosszú ölelésben olvadt össze, í Sauvresy nem tudott visszafojtani egy szörnyű kiál- ! .ást, de ez beleveszett az üvöltő szélbe. Bizonyosságot : akart, most megkapta. Láthatta a vitathatatlan, kézzel- • fogható igazságot. Semmit sem kellett keresnie többé, ; semmit, csak a biztos, iszonyú büntetés útját. Azok ott bent barátságosan beszélgettek, Berthe Hector melléhez simult, s a férfi le-lehajolt, hogy meg­csókolja a nő gyönyörű haját. Sauvresy megértette, hogy Berthe mindjárt lejön: ' arra már nem is gondolhatott, hogy megkeresse a leve­let, lélekszakadva visszarohant hát, s elfelejtette berete- 1 szelni a kert ajtaját, annyira félt, hogy rajtakapják. Már szobában volt, amikor rádöbbent, hogy kint álldogált a hóban, és a hó rátapadt papucsára, sőt tel­jesen átáztatta. Gyorsan az ágy alá hajította, visszafe­küdt, és úgy tett, mintha aludna. Ideje volt: Berthe visszajött. Odalépett a férjéhez, úgy látta, nem ébredt fel, s ismét kézimunkázni kezdett a tűz mellett. Tíz szemet sem horgolt, mikor Trémorel újra meg­jelent Lent felejtette az újságját, s most visszajött érte. Nyugtalannak látszott. — Járt odakint ma este, asszonyom? — kérdezte, s hangját önkéntelenül suttogóra fogta, ahogy betegszobá­ban szokás. — Nem. — Biztos, hogy lefeküdt az egész személyzet? — Igen, legalább azt hiszem. De hát miért kérdezi? — Mert mióta fölmentem, s ennek még félórája sincs, valaki kiment a kertbe, és visszajött. Berthe rendkívül nyugtalan arccal nézett rá. — Biztos ön ebben? — Holtbiztos. Hó van odakint, rátapadt az illető ci­pőjére, majd lehullott róla, s elolvadt az előcsarnok kö­vén .; . Sauvresyné felkapta a lámpát, félbeszakította Hec­tort. — Jöjjön — mondta. Trémorel nem tévedett. Itt-ott apró víztócsák álltak, jól látszottak a fekete kockákon. — Talán régebben itt van ez a víz — tételezte fel Berthe. — Nem. Az előbb még nem volt itt semmi, tűzbe ten­ném érte a kezem, különben pedig nézze csak, ott van egy kis hó, ami még nem is olvadt el. — Biztos az egyik cseléd volt. Hector megvizsgálta az ajtót. — Nem hinném — felelte —, egy cseléd visszatolta volna a reteszt, és ez nyitva van. Pedig ma este én ma­gam csuktam be az ajtót, és arra is emlékszem, hogy be­reteszeltem. — Különös. — Sőt, nézze csak, a víznyomok a szalon ajtajáig vezetnek. Csöndben maradtak, remegtek, aggódó pillantásokat váltottak. Ugyanaz a gondolat rémítette mindkettőjüket. — És ha ő volt? De hát miért ment volna a kertbe? Az biztos, hogy nem utánunk akart leskelődni. Nem gondoltak az ab­lakra. — Clément nem lehetett — mondta végül Berthe. — Aludt, mikor kimentem, és még most is nyugodtan, mé­lyen alszik. Sauvresy kihajolt az ágyból, hallgatta ezt a két em­bert, akik leggyűlöltebb ellenségei lettek. Átkozta gon­datlanságát, belátta, hogy őt nem az ilyen álnok mester­kedésekre teremtették. „Csak eszükbe ne jusson megnézni a házikabátomat, csak ne kezdjék keresni a papucsomat!” — gondolta. Szerencsére ez az oly egyszerű megoldás nem jutott eszükbe: mindent megtettek, hogy megnyugtassák egy­mást, aztán elváltak. De lelkűk mélyén ott maradt a szo­rongató kétség. Akkor éjjel Sauvresy állapota válságosra fordult. A néhány világos pillanat után a delirium, ez az iszonyú vendég, ismét benépesítette agyát kísérteteivel. Másnap reggel R... doktor kijelentette, hogy a ve­szély nagyobb, mint valaha, olyannyira, hogy megtávira­tozta Párizsba: két—három napot Valfeuilluben fog töl­teni. A betegség egyre súlyosabb és feltartóztathatatlanabb lett A legellentmondásosabb tünetek jelentkeztek, min­dennap valami egészen új, s ez megzavarta az orvosok elgondolásait. Ugyanis amint egy óra hosszat könnyeb­ben érezte magát a beteg, felrémlett előtte az ablakban látott irtózatos jelenet, s vége szakadt az enyhülésnek. Egyébként nem tévedett. Aznap este Berthe nagy szí­vességre kérte Hectort. Harmadnap Orcival polgármesterének egész családjá­val együtt Fontainebleau-ba kellett mennie, s meghívta Trémorel grófot is, hogy tartson velük. Hector sietett el­fogadni az ajánlatot, négy lovat akartak befogni a brics- kába, s neki kellett volna hajtania nagy parádéval, ugyanis Courtois úr tökéletesen és joggal megbízott ügyességében. Berthe azonban nem tudta elviselni azt a gondola­tot, hogy Hector egy egész napot Laurence társaságában töltsön, s azért ment be hozzá, hogy könyörögjön: mentse ki magát. Bizonygatta, hogy épp elég kitűnő kifogást ta­lál. Illik-e kirándulni, mikor barátjának élete veszélyben forog? Hector először egyáltalán nem akart engedni. De a rimánkodások, s főként a fenyegetőzések jobb belátás­ra bírták, s Berthe csak akkor ment el, mikor Hector megesküdött, hogy még aznap este bocsánatkérő levelet r Courtois úrnak. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom