Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-21 / 117. szám
Még inasnak sem? nének szakmát" tanulni* mivel egyetemi, főiskolai felvételük nem sikerült? Vagy: szakközépiskolába, technikumba kérték a felvételüket, de a keret ott sem lazább, tehát utólag a szakmunkásképzés mellett döntenének. És.:. ez sem sikerülhet, itt is becsukják előttük a kaput. Lehet-e fenyegetni a gyerekeket ma azzal, hogy inasnak adják őket? Bocsánat! Szakmunkás-tanulónak. Rendben van: nem lehet mindenkiből elektroműszerész, kozmetikus, fodrász, autószerelő. De hogy még kőművesnek, vasbetonszerelőnek vagy parkettásnak, esetleg kályhásnak se kelljen, ezt már nehezen lehet megérteni. Mert — a keret!... Igen, tudjuk, a szakmunkásképzés jelentős mennyiségű forintot visz el az üzemektől, vállalatoktól. Ök tehát csak annyi fiatalt szerződtetnek, amennyit erejüktől függően képesek. Persze, azon is elmélkedhetünk, miért ne lehetne egyes szakmákat úgy is felszabadítani, hogy azokhoz vállalati, üzemi szerződést nem kellene előzetesen kötni. Ezekben a szakmákban a saját „kockázatukra” folytathatnák tanulmányaikat a fiatalok. A gykorlati munkára az intézet biztosíthatna lehetőséget Akár saját tanműhelyében is. A gazdasági reform elve itt is érvényesülhetne. Utó- végre a végzett szakmunkást sem köteles a vállalata alkalmazni. Az ifjú szakmunkás is változtathat az üzemén, ha akar. Minek hát a merev kötöitség a másik oldalon? Kinek használunk vele? Ha csak tandíjjal lehet megoldani, amit a szülőnek kell kifizetnie, még mindig jobb dolog, mint az utcára ■„kilökni” az általános iskolát elvégzett serdülő lányt vagy fiútí. Tessék csak elképzelni: mihez kezd az a tizennégy éves gyerek, aki még „inasnak” sem kell? Talán kapkodnak utánuk a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, hogy négy—hat órás munkára felvegyék őket? Ugyan! Mehet továbbképző osztályba. Hány van ilyen? Mit Az első húszszintes épület Gyöngyösön Veszélyben a hatvani park Mert valamikor azzal fenyegették a gyereket: Ha nem tanulsz, fiam, mehetsz inasnak! Ebből viszont az is kiderül, hogy a szakmának, az iparnak nem volt nagy becse nálunk. Ügy tartották, hogy az ember az érettséginél kezdődik. És ma? Talán tülekednek a fiatalok az iparba? Leghőbb vágyuk, hogy kőművesek vagy cipészek legyenek? Ügy kell fogni a vasbetonszerelőt, a vízvezetékeseket és van még néhány szakma, aminek a hírét is kevesen hallották. A divatos szakmákban viszont folyik a könyöklés. A lányoknál a kozmetika és a fodrászat, a fiúknál az autó- szerelés és az elektrotechnika. Ezekről álmodnak. Sokszor inkább a mesterség anyagi oldala a vonzó. Állítólag ezekben a szakmákban jól lehet keresni. Főként a borravaló csábít sokakat. Persze, csak általában. Gyöngyösön viszont nagyon furcsa helyzet alakult ki. Ahogy az Erkel Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Tolmayer Ferenc elmondja, kénytelenek lesznek tekintélyes számú jelentkezőt elutasítani. Nincs a számukra hely. A minisztérium megadta, mennyi ipari tanulót vehetnek fel, tehát kötve van a kezük. ök itt, helyben nem tehetnek semmit. így például a kétszáz jelentkező leány közül csak ötven lehet az intézet növendéke. Százötven mehet, ahová akar. A fiúk esetében sem jobb a helyzet Még a jelentkezéseket nem zárták le, de már túljutottak a szigorú kereten. Mi lesz azokkal, akik érettségi utón jönRozzant székek Annyit beszélünk a mátrai vendéglátás gondjairól, nehézségeiről, hogy szinte már soknak tűnik. Aztán kiderül, hogy mégsem eleget Itt vannak most a sás- lói kisvendéglő ülőalkalmatosságai, a székek. Ami dicséretes, a kisvendéglő annak rendje, módja szerint, a kirándulók legnagyobb elégedettségére május 1-re kinyitott. Nyu- godan mondhatjuk, bő választékot kínál, elfogadható áron és kifogástalan minőségben. Ezt a belkereskedelmi miniszter is megállapította nemrégen. Mátrai útja alkalmával itt Is megállt, a sóstói kisvendéglőnél. A nyitáskor már gond volt a vendégek leültetése. Se szék, se asztal. Kértek kölcsön tehát. Most aztán kaptak a vállalattól, de nem sok köszönet van ezekben a rozzant székekben és asztalokban. Olyan állapotban, amilyenben vannak, nem lehet használni azo- j kát, Nem is használják. Szépen felrakták máglyába valamennyit. L Nem tudjuk eldönteni. ! miért volt szükség ilyen i formális megoldásra. Mert í a rossz, agyonstrapált szé- j kék és asztalok nemcsak , egy városi kerthelyiségben, i hanem a Sástónál sem alI kaimasak semmire. ( Ha ott nem volak jók. itt sem jók. Ugyanig a Mátra ugyan ( erdővel borított hegység, ; de nem vadon, nincs a világ végén, nem is hajótö- ! röttek menedékhelye. Furcsálljuk az intézke- '• dóst, amely egyben azt is megmutatja, mire becsüli a ^ vállalat ügyintézője a sás- ■ tói kisvendéglőt, ennek [ vendégeit, a mátrai ellátás : kérdését. Nagyon leértékelheti. Más dolog: mennyiben jó ez a vállalatnak, milyen fölösleges többletköltségeket okoz az eevszer már kiszállított székek és asztalok visszv-ve-slkáztatása. Mert vsak ezt i*>he* tenni. Ki érti ezt? I—ári Még az idén hozzá fognak Gyöngyösön az első Üiuszszintes lakóépület elkészítéséhez. A tárgyalások pillanatnyi állása szerint ez a terv. A befejezés határideje pedig 1970-re esik. A tervezők az épület helyét a déli városrészben jelölték meg, az új 3-as számú út mellett, a Róbert Károly és a Vöröshadsereg útja találkozásánál. A toronyházban 140. a sáv-házban pedig 40 lakást alakítanak ki. Központi fűnyújtanak a továbbképző osztályok? Mi vonzza ide a fiatalokat? Majd kapálgat- nak, kézimunkázgatnak egy kicsikét? Lehet ezt komolyan venni? Valószínűleg elszámítottuk magunkat korábban. Nem gondoltunk arra, hogy egy olyan kis városban, mint akár Gyöngyös, „verekedni” kell a szakmunkásképzés lehetőségéért, azért, hogy valaki elmehessen inasnak. És ez nem csupán gazdasági kérdés, hanem politikai is. Akár a tehetetlen szülő, akár az elkeseredett ifjú oldaláról közelítünk hozzá. Ha ez, a most nagy vonalakban felvázolt gond csupán gyöngyösi jelenség, akkor nincs semmi baj. Nagyon könnyű rajta segíteni. Meg kell kérdezni az itteni intézet igazgatóját, milyen megoldást tud javasolni. Azt is mondhatnánk, rá kell bízni. Ha van elegendő tanterme, van elegendő tanára, mi értelme felülről megszabni az intézet tanulóinak létszámát? Ha viszont ez a gond nem csupán gyöngyösi jelenség — és attól tartunk: valóban nem —, akkor országos érvényű intézkedésre van szükség. I Mert nemhogy százakat, de még tíz fiatal lányt és fiút sem engedhetünk át a semmittevésnek, az utcának. Hiszen tizennégy éves korukig egészen más életszemléletre neveltük őket. A felelősség tehát a mi vállunkat nyomNeve: Palla István. Munkahelye: Visonta. Beosztása: „szaiagforraaztó’\.. — Sajnálja még a XII-es aknát? — Egy pillanatig sem. Jobb itt. A szabadban, a jó levegőn, segítőtársak, kollegák között. Örülök, hogy idejöttem. — A bányában segédvájár Voll* most «szalagtorrasz- tó”... tés. állandó hideg és meleg víz .valamint három lift szolgálja majd a lakók kényelmét A számítások szerint 22 millióba kerülne a torony ház megépítése, aminek munkálatait a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat végzi. méghozzá csúszó zsaluzásai technológiával. A Mátraalji Szénbányák gyöngyösi tervező irodája nevéhez fűződik a dokumentációs rajzok elkészítése. Igaz lenne? Hát mégis hagyják, nincs más megoldás? Kiváják a gesztenyefákat, veszélyben a hatvani park. ezt tette szóvá a cukorgyári munkás, a gyógyszerész, a tanár és a diák. A kérdést Hatvani Györgynek. a városi tanács vb-elnöké- nek továbbítottuk, az illetékesektől kértük a választ. A Budapest—Miskolc közötti 3-as számú főútvonalat korszerűsítik, szélesítik. Üj hidat építenek a Zagyván, a város másik végén, Hort felé a vasúti fölüljáró földmunkáit láthatjuk. De veszélyesen szűk Hatvan belvárosa, különösen a postától a templomig. Fokozza a veszélyt a kettős kanyar, a fásítás és az autóbuszállomás. A volt Búzavirág vendéglő helyén és a benzinkúttól innen is megkezdték az úttest szélesítését. A Vöröshadsereg úton ki kellett szedni a fákat, hogy helyet szorítsunk az egyre fejlődő forgalomnak. — A rendelőintézettől a templomig ki kell vágni a gesztenyefákat is? — Nincs más megoldás. Sóik milliós költséggel szélesítik a 3-as főútvonalat. Hatvan város közepe nem maradhat úgy, ahogyan száz évvel ezelőtt építették. Megrekedne a forgalom, különösen nyáron, amikor teherautókkal, vontatókkal szállítják a paradicsomot a zöldséget és ebben az időszakban tetőz az átmenő idegenforgalom is. — Az úttest mindkét oldalán kivágják a gesztenyefákat? — Nem. csak a városi tanács felőli oldalon. Pontosabban nemcsak az egyik oldal — Más szakmabeliek szokták csak így nevezni, mert mi nem forrasztjuk a szalagokat, hanem ragasztjuk, 100 méter hosszú gumiszaJago- kat ragasztunk össze. A nagy gépegységekhez készítjük a szalagrendszereket Előbb megtanultam, aztán megszerettem ezt a munkát. Nem tagadom, a bányában többet kerestem, de mégsem bánom, hogy idejöttem. Néma föld alatt kell dolgozni... — Ez év januárjában találkoztunk először, nem sokkal' azután, hogy Vi son tára került. Már akkor is dicsérték, példaként emlegették munkáját;. — Dolgozni jöttem ide... —■ Merre lakik? — Adócsőn. Mindennap hazajárok. — A kereset? —i 1900—2000 forint. Plusz a prémium. Eddig még minden hónapban kaptam. Csendes, szerény ember Palla István. Érti. szereti munkáját a szalagragasztást, vagy ahogyan a jókedvű él- celődők mondják: a ,-szalagforrasztást”. Nemrég került Visontára, s máris a legjobbak között emlegetik... esik áldozatul, a mozi felőli parkból is ki kell vágni legalább öt szép fát Ugyanis a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendkívül veszélyessé nyilvánította a buszállomást A Gyöngyös felől érkező járatok balra nagy ívben kanyarodnak be majd. a cipőboltnál kötelező ugyan a megállás, de csak pár méterre lehet látni a főútvonal forgalmát A. tervek szerint megszűnik a buszállomás jelenlegi körforgalma és a szovjet emlékmű mellett hajtanás nak a főútvonalra. Az új csatlakozó útszakasz építése további öt gesztenyefa és a park egy részének feláldozását követeli. — Elkerülhetetlen, nincs más megoldás? — Ezt vizsgálta és jobb megoldást keresett a városi tanács építési osztálya, a kérdéssel foglalkozott a végrehajtó bizottság. írtam és személyesen tárgyaltam a minisztériummal. A hatvani lakosok egyik AZ EL MÜLT hónapokban többen is panaszkodtak a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 10. számú egri gyáregységéből — a „la- katosárugyárból”: korántsem kerestek annyi pénzt, mint azelőtt Pedig a jóakarat ez alkalommal is megvolt mindannyiukban, nem voltak ügyetlenebbek vagy éppen lustábbak a korábbinál ... Ha így van — kérdeztük i a gyár irodáiban — vajon mi lehet a vékonyabb boríték oka? Sok minden öbszejött az év elején — mondta Németh Tibor igazgató és Veréb József, a munkaügyi osztály vezetője — s ezek alaposan kizökkentették a gyárat régi kerékvágásából. Á készletezők, a gyártó cégek minden eddiginél óvatosabbak voltak, az új árakat várták valamennyien. Ezért egyre késlekedtek az anyag- és alkatrész-szállításokkal. Harmadik, negyedik negyedéves visszaigazolásaikat fi* gyeimen kívül hagyva, többnyire csupán az idén, Inkább márciusban teljesítettéli: az egriek megrendeléseit. Mondani sem kell, hogy emiatt csupán „félgőzzel” haladhattak előre, csak részben foglalkoztathatták a dolgozókat. Gyakran pedig egyszerűen képtelenek voltak számukra feladatot adni. A munkaintenzitás szembetűnően romlott, a teljesítmények jóval „vonal alá süllyedtek”, az emberek a rendesnél, a megszokottnál sokkal kisebb fizetést vittek haza. A TÉNYEK beszélnek a KAEV 10. számú egri gyáregységében! s — s a szabályok irányadók: kevés munkáért nem lehet sokat fizetni. büszkesége: a város szive, az árnyat adó fák, a sok virág, a park. a padok. A közérdeket. a lakosság kérését a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettesének továbbította dr. Novák Pálné, országgyűlési képviselő, a városi tanács egészségügyi osztályvezetője. — Milyen eredménnyel 3c.1t a személyes tárgyalás? — Az úttest szélesítése, korszerűsítése halaszthatatlan, de ezt minél kevesebb fa kivágásával, a park lehető legkisebb veszélyeztetésével kell megoldani. A miniszterhelyettes megígérte, hogy a terveket a helyszínen felülvizsgáltatja. Vajon találnak-e jobb megoldást? A város orvosának és eevben lakójának az a véleménye, hogy a közlekedés illetve az egészség* s élet és a szépérzék igényeit jobban össze kell egyeztetni. Még nincs késő. jó ötletekkel, hasznos javaslatokkal a lakosság sokat segíthet. Igen ám, de az erősen lecsökkent teljesítményért lehet-e azokat büntetni, akik az elmúlt hónapokban is a tőlük elfogadott, a szokásosnál semmivel sem alávalóbb igyekezettel dolgoztak — vagy éppen dolgoztak volna, ha részükre módot adnak erre...? Semmi esetre sem! S ezt — úgy látszik —• szem előtt tartották a gyáregység vezetői is, mert később — mint előadták — orvosolni próbálták a jogos sérelmeket. Olyan ösztönző rendszert dolgoztak ki, amely részint kinek-kinek visszajuttatja korábban elvesztett bérét, másrészt pedig még meg is'’ toldja egy „kis” különjuta- lommal. Am erről — halljuk a munkaügyi osztály vezetőjét: — A vezérigazgatóságtól márciusban tudomásunkra hozott átlagbérszint ismeretében, az első negyedéves kisebb teljesítmények miatt képződött bérmegtakarítás túlnyomó hányadát „mozgósítottuk”. A II. negyedévre 151 ezer forintnál nagyobb összeget prémiumként tűrtük dolgozóink elé: egyén, brigád-, műhely- és osztályfeladatokra bontva. A többletteljesítmények elbírálását pedig az illetékes munkahelyi vezetőkre bíztuk: Az irodákban, a műhelyekben az ő dolguk, hogy eldöntsék: ki milyen arányban kért a közös feladatokból s ezért mennyi pénzt érdemel... Aki szorgalmas, aki iparkodik, azonban még többet is kaphat, mivel a tervezett részesedési alapunkból is nem kevesebb mint 350 ezer forintot szántunk évközi jutalmazásokra Ilyenféle a megoldás. Mint mondják, jelenleg mar nincs különösebb baj az . anyagellátással, Ismét régi medrében folytatódhat a mindennapi munka. Az első negyedéves, 65 százalékos tervteljesítést, azokat a sokat emlegetett vékonyabb borítékokat el lehet feledni, ki-ki képessége, iparkodása szerint bizonyíthat újra a gyári műszakban es — odahaza, ha a keresetét az asztalra teszi. ÍGY VALÓSZÍNŰ tehát, hogy egyhamar lecsillapodnak a felzaklatott kedélyek, a „lakatosárugyárban” is valamennyien ismét megtalálják a számításukat. (Gjr. Gy.) 1968. május 3L, kedd Hal a salátán A KÖZÉRT egyik pultján fehér porcelántál állott tele francia- salátával. A kör alakú tál átmérője lehetett negyven centiméter. A franciasaláta domború tetején egy darabka hering hevert. dekorációképpen. Ä hering tehát a tál szélének mindegyik pontjától húsz centiméternyire volt. Egy asszony a pulthoz lépett, s o túlra mutatva így szólt: „Kérek tiz dekát”. A kiszolgáló fogta fehér fakanalát, s merített a salátából. Papírra, majd mérlegre tette. Éppen tíz deka volt. Az asszony ekkor azt követelte, hogy a kiszolgáló a keringet is .mérje bele. Az kijelentette, hogy nem teheti, a hering azé lesz. akire jut. Arra hivatkozott, hogy ha az első tíz dekával odaadná a keringet, megfosztaná az árut a díszétől. Az asszony ezt az álláspontot elutasította, s utalt arra, hogy a keringet csak egy vevő kaphatja, méltányos tehát, hogy ez az egy az első legyen. Most már beleszólt a vitába egy másik asz- szony is. Ezt az fejtegette: ha a keringet az első vevő kapná meg, az ugyanannyi volna, mintha a békekölcsönhúzáson. legelőször a százezer forintot sorsolnák ki. Az előbbi asszonyt a hasonlat nem győzte meg. Azzal gyanúsította meg az elárusítót, hogy saját maga akarja megenni a keringet. s azért nem adja oda az első vevőnek, mert ha az már elment, a hering megehető. tekintve, hogy a második vevő (ha egyáltalán tud arról, hogy hering is volt a salátán) joggal hiheti, azt az elárusítónö már az elsőnek odaadta.. Az elárusítónö erre felháborodottan utasította vissza a hivatali „sikkasztás” kísérletének vádját, de hozzátette: amennyiben a heringdarobkát el akarná „sikkasztani”, egyszerűen vásárolna önmagának tíz deka salátát abban a pillanatban, amikor abba a tíz dekába a hering már automatikusan beleesik. A vita olyan étes lett, hogy a fűszerosztályról is átjött néhány vevő és elárusító. Amikor elterjedt a híre, miről van szó, úiabb nézetek merültek fel. Egyesek azt hangoztatták, a keringet valójában talált tárgynak kellene minősíteni. amely azé, aki először igényt tart rá. Mások azon a véleményen voltak, hogy a hering csak dekoráció, mely a salátába a bele se mérhető. Egy opportunista azt javasolta, a keringet utalják át a szomszédos halsalátába, miáltal a visszás helyzet egyszeriben megszűnik. Ekkor egy magas, ősz férfi lépett a pulthoz, s fél kiló franciasalátát kért. Feszült csendben csapkodta a fakanálával a mérlegre az árusító a salátát. Az izgalom a tetőfokra hágott, amikor az utolsó lapátkával a hering is bekerült a fél kilóba. Minthogy a további vita már csupán elméleti értékű lett volna, a vitatkozók szétoszlottak. Magam is távoztam, jót mosolyogva egyrészt a vevők határtalan kicsinyességén, másrészt azon, hogy az elárusító jogtalan adta oda a keringet a magas férfinak. mert ha nem a tál közepe felé tör, hanem egyenes vonalban halad, a hering nem kerülhetett volna bele a fél kilóba, ellenben belekerült volna abba a tízdekába, amit én akartam venni, s amelyről ilyen előzmények után természetesen lemondtam. Tahi László ja — értük is. G. Molnár Ferenc Egy arc közelről A „szalagforrasztó” F. L Nem lesz elveszett pénz Anyagi ösztönzés a
