Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

'j*tOt»

m

***%. . .

1

. y.ú*..v^*

' ~ 1 V V- ! •

FEKETE ÉS FEftlÉB

(Amerikai néger protest song, névtelen szerző) Állj közénk.

Fekete testvéri Állj közénk.

Megkínzott testvért \

Állj közénk.

Üldözött testvér!

»Black and white” — teremtsünk új világáét

Testvér, ne sírj, ne imádkozz,

Nem jutsz úgy szabaduláshoz!

Tépjük Inkább együtt a láncot...

„Black and white” — teremtsünk új világot!

Állj közénk.

Légy szál-egyenes most Állj közénk.

Nem jön hajnal most.

Állj közénk.

Nem várhatunk most:

Black and white — teremtsünk új világot! Testvér, ne sírj, ne Imádkozz,

Nem jutsz úgy szabaduláshoz!

Tépjük Inkább együtt a láncot...

Black and white — teremtsünk új világot!

(Bán Ervin (ordítása)

ÁGOSTON IMRE:

Már fönn a nap

reggel }

most kél a nap a kék hegyek mögött a levegő metszőn-hideg s as Eger-patak mély

ölén

mind földre hullott felhőrongy-darab pihen a köd '

ha a ködök fölszáüanak

ezüst ködök

fehér ködök

már fönn a nap

már fönn a nap

s a sugarakkal ködök Játszanak

már fönn a nap

ködös völgy és erdők mögötte ha ablakomon balra itt kinézek a messzeségben ú jra erdő s lent alattam csicsergő kert a madarak reggelt köszöntve Isszák be szívükbe az első sugarat

már fönn a nap

és bennem

ezer éjszaka kábult köde után hajnalt köszöntőn bóklász föl fele egy-egy eltévedt tavasz-reszketés onnan a mélyről ahol vad viharok dúltak Ö!M*st szülő rocriretések kelnek és kúsznak fölfelé tatán kihalt még a tavasz fölújjonganak még a sugarak

ha kél a nap ha kél a nap

KÖLTÉSZET NAPJA»—

1968

ágy

FORGÁCS KÁROLT:

FOGJATOK, BOKROK

Fogjatok, bokrok! Elesem

E veszélyes meredeken.

Ha eleresztitek kezem.

Tüskével vert ágaitok Szorításában nem inog A lomha test: megindulok Fenyőfatörzs-egyenesen — Még a csapást sem keresem —• Toronyiránt jó sebesen.

A rét füvén, a hegy alatt Már várnak hírre szomjasak. Várják, hogy szórjam a szavak Magvát szántott földjeiken.

A hegyre küldött nem pihen,

— Nem verhetsz tempósan, szivem! Míg fényt gyűjt fent a magason A szétszórt tűz-láng a haszon.

RIMONYI IMRE:

HÉ S VÉT

feltámadunk barátaim

bizony mondom néktek feltámadunk:

harmadnapon

vagy húszezer év múlva:

megkorbácsoltak akik voltunk

s megköpdösöttek

s mind a keresztre akik feszültünk: küzdelmes feleim:

a piramisok tövén akik megszakadtunk

— az önkény lármában akik megszakadtunk ■ gázkamrák füstjén akik fuldokoltunk

— »ránkaszúit ordas eszmék” karmán kik

fuldokoltunk valamint:

gályán karóban máglyán társunk közönyén asszonyunk árulásán akik végeztük bemocskoltan árván — magunkban is hordott másoknak hibáján — bőrünk színéért kiket meghajszoltak elvünk színéért kiket meghajszoltak szerelmetes feleim bizony mondom néktek feltámadunk:

mint elhatni* homálybői a megokosult fény didergő kételyből a melengető remény botló rögeszmékből az épjárású elvek

ahogy hazátlan népből a honjára lelt nemzet:

ekként

ahogy mondom: balottainkból s ennen vétkeinkből:

(mert mig az Igaz — bár egy Is — nem szabad addig bőrtön a földkerekség * mig az ártatlan — bár egy is — ott függ a

kereszten

addig mindenki hóhér)

“ ezt

kiáltom torkomszakadtálg kiáltom reményem sohase fogytáig * meg azt:

hogy

még nem tudom

harmadnapon

vagy hány esztendők múlva — balottainkból bűneinkből ennen magunkból —

(6 élet

gyötrelme«

és gyönyörűséges)

a meghasadt anyag rettenetéből kiáltom hogy nem tudom harmadnapon vagy mennyi idő műlv* de bizonnyal:

hazugságaink múltán múlva gyávaságaink múltán múlva árulásaink múltán múlva barátaim feltámadunk

egymás vállára borainak a fák

karcsú háromszögek beroskadt szárnyszegett barátság lábuk közt hó világit

fekhetetlen

letört ág csonkja kilátszik leballagó NAP vet reá fényt

sajgó sebek a havon nyúlt arcú ráne az árnyék s úgy öt óra tájt

a fák összebútt vállaira borul az est felbomlanak az előbbi háromszögek és

Izgulnak már az égen távoli gyöngyszemek BECSEI TÓTH GYÖRGY:

Piros ruhás asszonyok köszöntése

piros ruhában asszonyok mennek hajnalt ültetni a kertekbe némán hajnalt — didergő csöppnyi palántát mellük közt meleg zúg fáradt férfi-fejekre váró szemükben gyújt a csönd csuda-lámpát

asszonyok mennek piros ruhában tenyerükről indul a szél simogatni a szó Is szájukon szelídül meg átlépik a folyót hajukban fűszál meg virágok ölelésükben esteli ünnep

pirosruhás asszonyra vár a világ békességet és ha inait ültetőre mert a tavasz a földeken áthajt s jönnek az asszonyok piros ruhában — énekelve

aztán két kezük és a csönd ölel át majd.

POLNFR ZOLTÁN: ,

Eirypllen fel ölet

Tiborcok ünneplő nnokál,

hajnal-vértú ezredek: soha el nem fáradok, soha meg nem alkuvók, hittel sereglő sereg, tűzből támadt förgeteg elvtársaim,

az öklök komor erdejében piros zászló a fény s ti minden kiáltásra egyetlen felelet vagytok. Meesimogatjátok

a gyerekek haját és elmondjátok a rettegés iszonyú kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot, amit a gyárak hűsége kovácsolt.

tV.WVAWVkVMI

A főkertész már kora reggel ott volt az üvegtiáznál, amikor a salátákat Tádázták. Morvái kockás térdnadrágot hordott és palackzóld viharkabátot. Vadászcipője barnán fénylett, különös aggállyal tudott ügyelni erre, pedig sár is por is volt errefelé. Nyírott, ősz szemöldöke, élénk tekintete, húsos redőzött arca, amelyet gondosan kiborotvált, az első látásra felkeltett« mások figyelmét. Csak az volt a furcsa, bogy tintaceruzáját a fülére dugta, mint valami kereskedősegéd. Nem lehetett tudni, miért ragaszkodik ehhez, holott a faluban már mindenki golyóstollat irt.

—- Óvatosan, lányok, óvatosan! — mondta a főkertész • lányoknak, akik a ládákba rakták a salátafejeket. — Nem gyömöszöljük az árut!

A lányok vihogtak, mintha valami vicceset mondott volna. Morvái pedig megigazított egy-egy levelet, utánozhatatlan gyengédséggel nyúlt a salátákhoz, holott ő is tudta, hogy a teherautón megtörik az áru, mire a városba ér.

Az üvegház bejáratánál most egy árnyék bukkant dió. ßzodolai érkezett, s a lányok kórusban köszöntötték:

— Jó reggelt, elnök elvtárs.

Szodolai szemhéja gyulladtnak látszott, mintha nem aludt volna az éjszaka. Mogorván biccentett, a főkertésszel pedig kezet fogott.

— Hatkor indulhatunk! — mondta Morvái,

— Katonás — felelte az elnök, mert ez volt a szava járása.

Nézték együtt a rakodást.

— Beszélni akarok veled — mondta azután a «kdrtész.

Kimentek az üvegház elé. Morvái rágyújtott és megkipálta az elnököt is cigarettával.

Az első füstöt mintha csak a gyomra mélyéből fújta volna ki. Szeme sarkából az elnököt figyelte, s mielőtt újra szippantott'volna a cigarettából, nagyon lassan azt mondta:

— Megérkezett.

Szodolai észrevett a földön egy vascsavart. Lehajolt érte. forgatta a kezében, s késlekedve szólt:

— Tegnap?

— Igen.

— Itt van nálad?

Morvái a kabátia zsebéből egy cédulát vett ki. s átnyújtotta Szodolai elolvasta a szöveget, majd eldobta a félig szívott cigarettát, s belenyomta a földbe csizmája sarkával.

— Tehát nyolc nanunk van?

Morvái most megfordult, mert az útról" motorzúgás hallatszott. A teherautó jött az országúton. Karjával jelzett * sofőrnek, merre hajtson be.

Csak most válaszolta az elnöknek:

__ AnnH oe több. se kevesebb.

Sz

odolai ‘behajtotta a cédulát, arca egyszeriben to»- IP^Koair és mogorvábbnak tetszett.

KATKÓ ISTVÁN:

Kincset érő ember

— Hagyd itt nálam. Még ma bemegyek a járáshoz;

A teherautó az üvegház elé kanyarodott. A főkertész üdvözölte a sofőrt:

— Jó reggelt. Kérem, vigyázzanak a rakodásnál. Tudja, hogy a primőr áru kényesebb, mint a szűzlány...

A vezető vigyorgott.

’ — Bízza csak rám. Maga ért a salátáihoz, én Pedig az ilyen szüzek szállításához...

Szodolai újból elolvasta a cédulát: „A járásbíróság múlt év áprilisában Morvái Sándor sikkasztása ügyében hozott ítélete jogerőre lépett. Felszólítjuk, hogy az idézés kézbevételétől számított nyolc napon belül kezdje meg tlzhó- napi büntetését... A jelentkezés elmulasztása esetén ..

Szerencséje volt. A tanácsháza előtt találkozott a mezőgazdasági osztály vezetőjével, éppen indulni készült.

— Hozzád jöttem — mondta az elnök és kezet fogott Székellyel.

— Telefonálhattál volna. Engem várnak;

— Tíz perc alatt elintézzük.

— Hát jó. Gyere, igyunk meg egy kávét.

A presszó üres volt, itt nyugodtan lehetett tárgyalni. Szodolai megvárta, amíg a felszolgálónő felveszi a rendelést.

— Te Ismered Morváit, a főkertészemet?

— Hallottam róla.

— Bajban vagyunk. Nyolc napon belül el kell kezdenie a büntetését... a nétertelki üev miatt.

Székely az aszalterítőt babrálta. Széles arccsontú, magas férfi volt lassú, kényszeredett nil’antást vetett látogatójára, válla szinte szétfeszítette a kabátját mintha kinőtt ruhát vett volna fel.

— jó firma a te Morváid. Még olcsón megúszta. Ne sajnáld tőle azt a tíz hónapot.

Szodolai akaratlanul is felemelte a hangját.

__ Dp én megígértem hogy kihúzom a sárból..;

Sz

ékely megvárta amíg a kiszolgáló leteszi a > kávét maid cukrot tett bele. kavargatta. s közben homlokát rán- eolta.

— & a te ügyed, Szodolai. Húzd ki. ha akarod. i.uí

Az elnök elvörösödött, keze megremegett, a kávé M- löttyent a térítőre.

— Halasztást kell kapnunk. Itt vannak a primőrök. Ha most bemegy Morvái, ráfizetünk néhány százezer forintot; Te is tudod, hogy milyen ügyes ember, ismer minden gyümölcskereskedőt a városban. Ezért nem engedhetjük él most.

Székely átfutotta a sorokat, majd szeme sarkában fény villant.

— Az 6 ötlete volt, hogy bódét nyissatok a csarnokban?

Hidd el, aranyat ér, az 6 leleményessége — mondta

Szodo’ai,

A másik az arcát simította végig tenyerével, mintha azt vizsgálta volna, hosy reggel óta kinőtt-e a szakálla.

— Puhára főzött téged ez a Morvái.

Szodolai sértődötten húzta ki magát, s hátradőlt a Szék támlájához.

— Miért volna rossz nekünk az az ember? Javasolta a mákot és beütött Javasolta a fö’diepret. az is beütött. Amihez csak nyúl. pénzzé válik a kezében. A tagságunk is mondja, hoev 16 vásárt csináltunk vele.

Székely kényszeredetten mosolygott.

— MH csináljak? Menjek be helyette én?

•— Telefonálj az ügyben.

— Azt nem.

— Miért?

A mezőgazdasági osztá’v vezetője várt a felelettel, majd arcán megkeménypdtek az izmok.

— Az ember kétszer nem járatja le magát.

— Nem értelek.

Székely rágyújtott egy cigarettára, s bámult a szálló füst után.

— Ismered Borbély Árpádot? Tőle „vetted” meg a f®* kertészedet. Nos. barátom, a pétertelki elnök annak idején; amikor az eljárás megindult, felkeresett engem. Ugyanazt mondta, mint most te. Szó szerint. Akkor vettem a kagylót és széltam a iárási ü®vésznek. Aztán csak röstellkedhtttem, amikor ők fehéren—fekptén bebizonyították, hogy Morva! minden háttal megkent fickó Miközheti a tsz-nek hasznot haitott. a saját zsebére is „dolgozott”. A vételárból lecsí- pet.... Há* ee£r+ eefe telefonálok én sehová!

Csönd támadt Szodolai idegesen babrálta a térítőt, aztán mee«zőif>it. s hangjában már kevesebb volt az indulat.

— Csakhát belemásztunk nébánv dologba Adjanak néhány hónán halasztást, csunán ezt kérném.

Székely felállt, az órájára pillantott.

— Húzd ki, ha akarod, de én nem teszek egyetlen lépé*

sem.

Szodolai eteápadt