Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-12 / 86. szám
EGRI NYÁR 1968 Orgonahangversenyek — Balett e Földbástyán Program áprilistól októberig Az űrhajózás napján C rha jós-emlékmű, Már nyomdában késeik azokat a műsorfüzeteket, szí. nes lapokat, amelyek az idei Egri nyár gazdag rendezvény- sorozatára invitálják a város. ; a megye és ezúttal az ország más vidékeiről is a különböző művészetek kedvelőit. Danes Lajost, az Egri Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét kértük, tájékoztassa olvasóinkat a város nyári kulturális rendezvényeiről. — Néhány éve vetődött fel ,i egy színes, gazdag kulturális rendezvénysorozat gondo!, lata — mondotta Danes Lali jög —. amely művészi él- ‘! monyt, szórakozást nyújthat ; a város lakóinak, s az ide lá- toga tó turistáknak egyaránt. : Nem akartuk követni sem 1 Szombathely, sem Nagyvá- j: ssony példáját, hanem az egész nyarat átfogó programot j! alakítottunk ki. Szerény kelj retek között indult a kezde- i ményezés, de sikerült felkel- ! teni a nagyközönség érdéklő- ji dését A kamarajellegű elő- j adások mellett országos rendezvényeiknek is helyet ad- i tu-ik. Az idén tovább kívánunk lépni, s nem szűkítjük le a rendezvényeinket a szo- jj rosan vett nyári idényre, mert áprilistól októberig szinte egymásba kapcsolódnak az események. Követve az eddigi hagyományokat, színes. változatos, színvonal tekintetében a korábbi évek rendezvényeit felülmúló programot állítottunk össze, amelyben megfelelő helyet kapnak a műkedvelő és hivatásos művészek, csoportok, tudományos tanácskozások, kiállítások. — Mit Ufér az idei program? — Nehéz lenne minden jelentősebb rendezvényt felsorolni. A felsőfokú intézmények XI. országos néptáncfesztiválja volt a nyitány. Ezt követi az európai szocialista országok fiatal zeneszerzőinek és zenetudósainak találkozója, majd a X. egri dalosünnep. amelyre az ország legjobb énekkarait hívtuk meg. A programban szerepel az egri szimfonikus zenekar önálló estje. Banda Ede világhírű gordonkaművész közreműködésével. Bemutatkozik városunkban a békéscsabai „Napsugár” bábegyüttes, amelynek tagjai Bartók Cantata profana című művét tolmácsolják. a bábművészet eszközeivel. Kiemelkedő eseménynek számít a nemzetközi iskolafilm- és televízió-konferencia. amelynek során a legjobb filmek és tv-adások bemutatóját is megtartják. Júliusban a magyar műkedvelő színjátszó mozgalom leg. jobbjainak részvételével szakmai tanácskozás és fesztivál színhelye lesz városunk. Sor kerül a Magyar Állami Operaház világhírű szólistáinak és modem tánckarának vendégjátékára. Találkozunk a népszerű Komlós-színház- zal. hallhatjuk majd kedvenceinket: Lehoczky Évát, Ilos- falvi Róbertét, Antal Imrét, Szakács Miklóst, Zsolnai Hédit, Pécsi Ildikót, Túrán Lászlót. Megrendezzük a szövetkezeti tánckarok országos fesztiválját. majd augusztus 20- án a gyöngyösi Vidróczky népi együttes és a lengyel koszai iná művészegyüttes vendégszerepei Egerben. Azután a magyar néphadsereg fúvószenekarainak III. orszá; gos fesztiváljára kerül sor. Júniustól augusztusig a színház előcsarnokában kiállításokat rendezünk. Többek között az egri származású Munkácsy-díjas ifi. Szabó Istvánt szobrászművész alkotásaiból és az I. országos akvarell-kiállítás anyagából. A programban szerepelnek orgxMiahangversenyek, országos jellegű tudományos konferenciák, országos gyógyszerész vándorgyűlés^ agrártudományi napok, csillagászok találkozója, orvosnapok, országos gázkonferencia stb. A programot az októberi „Korszerű hazafiság” címmel rendezendő országos konferenciával zárjuk. Áz idén is a színháziban, a Megyei Művelődési Házban, a, vár Földbástyáján és a gótikus palota előtt tervezzük a bemutatókat, a későbbiekben pedig a tanárképző főiskola udvarát szeretnénk igénybe vermi. A programban szerep! ő rendezvényeket elsősorban a város lakóinak szánjuk, de nagyobb eseményekre megyei és országos propagandát is indítunk. Lehetőségeinket növeli az a tény. hogy a korábbiaknál több az anyagi támogatás: a városi tanács háromszázezer forintot ütemezett erre a célra, de az Egri nyár kiadásaira fedezetet biztosítottak a megyei KlSZ-bizott- ság. a TIT és a Megyei Művelődési Ház költségvetésében is. Reméljük, hogy az Egri nyár rendezvényei sok érdeklődőt vonzanak majd városunkba — mondotta befejezésül Danes Lajos, a város: tanács osztályvezetője. Ha a naptárban nem Is« az emberi haladás történetében piros betűs ünnep április tizenkettedike: az első űrrepülés évfordulója, amelyet esztendőről esztendőre sok országban az űrhajózás és az űrhajósok napjaként ünnepelnek. Az ünnep mindig alkalom az emlékezésre, az idén azonban kétszeresen az, hiszen még csak alig néhány napja, hogy a halál elragadta azt a férfit, ki 1961. április 12-én, immár legendás hírű Vosztok űrhajójával, az emberi nem úttörője volt a kozmosz végtelenjében. Jurij Gagarin nyomán a Szovjetunióban is, az Egyesült Államokban is többen szálltak már űrhajóba: az ő hőstettében épp az a nagyszerű, hogy — bár a maga nemében páratlan volt — nem azért vitte véghez, hogy páratlan és egyszeri legyen, hanem azért, hogy megnyissa vele az ismétlés, sőt túlszárnyalás egész korszakát. Azt az űrkorszakot, amely — lám — még évtizedes múltra sem tekinthet vissza, s máris napjaink szerves és természetes részeként tartunk számon. Gagarin űrhajója hét esztendeje a technika csodája volt — ma a külföldi szovjet kiállítások látogatói olyan magától értetődően fényképeztetik magukat előtte, mint — mondjuk — Oslóban Nansen északisarki hajója, a Fram előtt a turisták. A kutatás ma is rengeteg önfeláldozást követel, s bizony — bármilyen tökéletes a technika — komoly kockázattal jár, de az emberiség évezredes álma megvalósulóban van: legyőzi a Föld bűvkörét, s kilép az űrbe. Az Orion űrhajó csodálatos kalandjait lepergető televízió-filmsorozat erényein és fogyatékosságain sokat vitatkoztak nálunk,, de ugyan kinek jutott volna eszébe, hogy magát az ötletet — az űrhajót — képtelenségnek nevezze? Ma, az űrséták, a páros űrrepülések, önműködően összekapcsolódó és újra szétváló űrautomaták, Hold-szondák, Mars- és Ve- nus-rakéták korában... Az űrhajózás nania a Szovjetunióban társadalmi esemény.. Figyelem és szeretet veszi körül a világhíres űrpilótákat és a kutatás egyelőre névtelen hőseit — a jövendő űrhajósokat, a kitűnő tudós- és műszaki gárdát. Az ünnepeltek ilyenkor — hagyomány ez már — viszont- ünneplik a társadalmat. A Szovjetunióban büszkék az emberek arra az úttörő szerepre, amelyet a világ első szocialista állama az űrkutatásban betölt. S büszkeMoszkva (APN foto) ségük annál jogosabb, mert a Szovjetunió korántsem csupán „odafönt”, egy sok tekintetben látványos kutatási ágra összpontosítja erőfeszítéseit, hanem ezzel párhuzamosan és mindenekelőtt azon van, hogy „idelent”, a hétköznapok kevésbé látványos, de nem kevésbé fáradságos munkájával szebbé és jobbá tegye a szovjet emberek életkörülményeit. Látványos? Ha már leírtuk a szót, hadd tegyük hozzá, hogy bármennyire látványos is — a legnemesebb értelemben — egy-egy űrsiker, a Szovjetunió számára az űrkutatás sem öncél, nem holmi bravúros mutatvány. Mert bár szentigaz, hogy örömmel és büszkeséggel nyugtáz minden rekordot — vagyis minden nagyszerű emberi csúcsteljesítményt, — ez számára nem végső értelme, hanem csak kísérője a tudományos kutatásnak. Az ösztönző: az emberiség örök tudásvágya, többre törése. A motor tehát ugyanaz, amely a legendák Ikaroszát az ég felé. a tengerek Kolumbuszát új főrészek felé hattotta. Piros betűs ünnep az emberi haladás történetében ánrilis tizenkettedike, az első — szovjet — űrhajó felszállásának és visszatérésének napja. Serény Péter MA ESTE A TV-BEN: Paradicsomi A péntek esti tv-szinház ma este 20.20 órai kezdettel a Paradicsomi játékok című tv-filmet mutatja be. A film írója és rendezője: Esztergályos Károly. Képünkön Júlia, az egyik főszereplő, akit Pálos Zsuzsa főiskolai hallgató alakít. * A2 ORCIVALI BŰNTETT / 16. ‘ — Bocsánatot kérek, uram — mondta. — Megfeledkeztem magamról. Szerencsétlen szokás, hogy így, hangosan töprengek, gondolkodom. Az öreg békebíró elnézően mosolygott. — Azt hittem, átláttam a gyilkosokon, úgy ismerem őket, mint a tenyerem, ami az elején a legfontosabb, most pedig nem ismerek rá képzelt ellenfeleimre. Ostobák, vagy végtelenül furfangosak? Ezen töröm a fejem. Azt hittem, az a ravaszkodás az ággyal meg az órával, pontosan megadja okosságuk és leleményességük mérté' két és határait. Az ismerttől az ismeretlen felé haladva, igen egyszerű következtetéseken keresztül elértem, hogy előre lássak mindent, amit csak kitalálhattak, hogy ha- , mis irányba tereljék figyelmünket, és megtévesszenek bennünket. Elfogadtam egy kiindulópontot, s ettől kezd- V ve csak ellenkezőjére kellett fordítanom a látszatot, hogy ■ az igazságra bukkanhassak. Így gondolkodtam: Találtam egy fejszét a második emeleten, tehát * j. gyilkosok szándékosan vitték föl. és hagyták ott. öt poharat hagytak az ebédlőasztalon, tehát ötnél többen vagy kevesebben voltak, de semmiképpen nem 5 öten. Az asz+alon mintha egy vacsora maradványai lettek volna, tehát se nem ettek, se nem ittak. A grófné holtteste a vízparton volt. tehát előre meg- fontoltan oda. és nem máshová fektették. r Az áldozat kezében egy szövetdarabot találtam, te- , hát maguk a gyilkosok tették bele. Trémorelné teste csupa tőrdöfés, szörnyen összekasza- bolták. tehát egyetlen csanással végeztek vele... — Bravó! Ez az. Bravó! — kiáltott Plantat bácsi, szemmel láthatóan elragadtatva. — Nahát nem semmi bravó — mondta Lecoq úr —> •* mert itt megszakad a szál. valami hézagot találok. Ha kö- ' vet keltetéseim helvesek. ezt a fejszét szép nyugodtan kellett volna letenni a parkettre. — De igen! Még egyszer bravó! — ismételte Plantat bácsi. — Mert az a körülmény csak egy sajátos részletmozzanat. ami semmiben sem cáfolja az ügy egészére vonatkozó elképzelésünket. Világos, biztos, hogy a gyilkosok úgy akartak cselekedni, ahogy ön mondja, de valami váratlan esemény megzavarta őket. — Lehet — helyeselt halkan a detektív — Lehet, hogy igaz a megállapítás. Csakhogy valami mást is látok ... — Mit?... — Semmit... legalábbis egyelőre. Mindenekelőtt meg kell néznem az ebédlőt és a kertet. Lecoq úr és a békebíró gyorsan lement a lépcsőn, s Plantat bácsi megmutatta a detektívnek a poharakat és a palackokat, melyeket félretétetett. A nyomozó egymás után minden poharat kezébe vett, szeméhez emqjte, a fénybe tartotta őket, s az üveget elhomályosító nedves foltokat tanulmányozta. — Egyik pohárból sem ittak — jelentette ki határozottan, mikor befejezte a vizsgálatot. — Micsoda? Egyből sem? A detektív a békebíróra nézett, olyan tekintettel, melytől a lélek legmélyén rejtőző gondolat is megremeg, s szavai között hatásos szünetet tartva így felelt: — Egyetlenegyből sem. Plantat bácsi nem válaszolt, csak ajka rándult egyet, s ez világosan ennyit jelentett: „Talán nagyon messzire ment” Lecoq úr elmosolyodott, kinyitotta az ebédlő ajtaját, és kiszólt: — Francois. Néhai Trémorel gróf inasa berohant. A derék fiú arca d*''lt volt. szokatlan, hallatlan dolog: ez a szolga sajnálta. siratta gazdáiét. — Ide figyelj, fiam — mondta a detektív, a Jérusalem utca alkalmazottaira oly jellemző bizalmassággal, tegezve, — jól fizveli rám, és igyekezz pontos, világos és rövid válaszokat adni. — Figyelek uram. — A kastélyban előre fel szokták hozni a bort? — Nem, uram. minden étkezés előtt én 'magam megyek ér+“ a pincébe. — T"t>át sohasem voltak teli üvegek az ebédlőben? — Soha. uram. — Da néha maradt valami az üvee alján. — Nem. uram. A néhai gróf úr felhatalmazott, hogy a mare,4,H!’ hon-t kivi"vem a tálalóba. — F- Imvá tettók az (ires üvegeket? — Ennek a sarokszekrónvnek az aliába szoktam tenni, uram s ha mór örsregvőH «omár, levittem a pincébe. — Mikor voltál lent utoljára? — Ó— Francios elgondolkozott. — Már »van- vagy öt-hat napja. — Jó. Na most, milyen likőrt szeretett a gazdád? — A néhai gróf úr — és a derék fiú egy könnyet ejtett, — szinte soha nem ivott likőrt. Ha néha kedve támadt egy pohárka pálinkára, innen, a kályháról, a likőr- szekrénvből vette. — Tehát nem volt a szekrényekben megkezdett üveg rum vaev konyak? — Nem. uram. — Köszönöm, fiam, elmehetsz. Francois már ki akart menni. Lecoq úr visszahívta. — Te! — mondta könnyed hangon —, ha már itt tartunk, nézz be a iszekrény aljára, megtalálod-e az összes üres üvegeket? A szolga engedelmeskedett, kinyitotta a szekrényt, és felkiáltott: — Ejha! Egy sincs! — Nagyszerű! — folytatta Lecoq úr, — Most aztán kifelé, édes fiam. de gyorsan! — Na? — kérdezte a detektív, mikor az inas becsukta az ajtót. — Mi a véleménye, békebíró úr? — Igaza van, Lecoq úr. Ezután a detektív minden poharat és minden üveget megszagolt egymás után. — Na, szép! — kiáltott, s vállat vont, — Egy újabb bizonyíték feltételezéseim mellett. — Micsoda? — kérdezte az öreg békebíró. — Még csak nem is bor van a poharak alján, uram. Az üres üvegek közt, melyek a szekrényben álltak, van egy, ez az, amiben ecet volt, s a gyilkosok ebből töltöttek ki néhány csöppet. Megragadott egy poharat, Plantat bácsi orra alá tolta és hozzátette: Nem vitás, az ecet ió volt, szaga a lehető legerősebb, a gyilkosok sietségükben kétségbevonhatatlan bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy félre akarták vezetni a nyomozást. De minden hibájukat valami kényszerű vagy váratlan, zavaró jelenség számlájára lehetett felróni. Abban a házban, ahol elkövették a bűnt, a padló ég a bűnösök talpa alatt — mondta egyszer egy híres nyomozó. Lecoq úr bosszúsnak, dühösnek látszott, mint az igazi művész egy nagyképű iskolásgyerek otromba, pöf- fészked* és munkáia előtt. — Na tessék! — dohogott — Ez már mégiscsak sok! Gazember! Nem leb°t akárki gazember! Főként nem ügyes gazember! A kivitelezéshez is tehetség kell. ezer ördög és pokol! De az már nincs mindenkinek, Istennek hála! (Folytatjuk)
