Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-11 / 85. szám
A KÖLTÉSZET NAPJÁN irta: Csőri Sándor József Attila-difas költő BENJAMIN LÁSZLÓ: HASONLATOK Csiszolt csavarfejek a csillagok. Leszorítva velük egy fekete doboz műanyag fedele. A dobozban — De nem is csavarok; Világító halak a csillagok. Az óceán mélyén... De nem halak: Tojások, fekete kotlós alatt. Mégsem tojások. Szétszórt ékszerek Zsákmányt leső tigris-szemek. Rajzó méhek. Gyermekláncfű-magok Kovácsműhely szikrái. Csillagok. Mit nem beszélsz? Hogy mind, külön-külön, — saját helyén — irdatlan plazma-gömb? No: ott! De itt: hunyorgó csillagok. Pásztortüzek, gyöngyök, — hasonlatok. f Borús előzetes — húsvéfra Néhány szót a fiatalkorúak alkoholizmusáról Ötödik esztendeje, hogy Sehany soros felhívás jelent meg: április tizenegyedikét, József Attila születésnapját, avassuk a költészet napjává, jegyen ez a nap országos «nkjkezés és egyúttal legyen az élő, kortársi mar gyár költészet ünnepe is. Pontosan emlékszem a felhívás mérsékelt fogadtatására. A kishitűség, meglepő módon, épp a legilletékeseb- baket: a költőket fertőzte meg. Az volt a véleményük — a véleményünk —, hogy reklámot lehet csinálni mosópornak, napszemüvegnek, a csápét födetlenül hagyó fürdőruháknak, de nem lehet a- költészetnek mint ahogy ■sem lehet a fájdalomnak, a ragyogásnak, vagy a tömegcikként előáll!thatatlan szerelemnek. öt év elmúltával meghök- ) kenve fordulunk hátra. A kishitűség összeomlott. Ami- ‘ ben nem akartak hinni a. költők. az olvasók egyszeriben i; Kanná kezdtek. Hinni kezdtek, mert úgy látszik, szükségük volt rá. I, Nem az ünnepre, hanem a I költészetre s mindarra, amit • a versek közvetítenek. Aki ösztönösen vall önma- ! gáról. jól tudjuk, megértésre vágyik. Ez nemcsak a költőre vonatkozik, aki verset ' ír, hanem az olvasóra is, aki ' tepkjzettenül bevallja, hogy ; verseket akar hallani, j Azt hiszem, erre a jelen- i| íégre érdemes leginkább föl— ! figyelni a költészet napján. ii Minél több olvasó figyel a 't versekre, annál több figyel i önmagára is. Semmi se kő- )j Vetkezik ebből természete- “St&bben, minthogy a költészet nem más. mint alapvető emberi kapcsolat. Örökös párbeszéd a világról, önmagunkról; örökös folytonosság, mert az ember önmagát folytatja benne, lerombolhatja, fölépítheti. Sokan, még komoly gondolkodók is szembeállítják napjainkban a tudományt és a költészetet. Szembeállítják ahelyett, hogy az összhangot keresnék köztük. Mire is tő-. rekszik a tudomány és mire a, költészet? Szerintem ugyanarra, csak más eszkö- aölckél, más rendeltetéssel. A költészet ugyanúgy újjászült,' szétszedi, elrendezi a természetet, akárcsak a tudomány. De még inkább ezt teszi magával az emberrel. Megszüli, elveszti, elindítja maga és mások felé. Fölismerni tehát nemcsak az atomok mozgását kell. hanem az érzelmekét is. Megismerni nemcsak a csillagokat kell, hanem a szenvedélyeket is. A társadalmiakat és az egyénieket egyaránt. A költészet a megismeréshez a megrendülést is hozzáadja, ráadásul. Érvet másfélét is említhetünk. A húszadik század tudománya ésszerűségével együtt Is látomásszerű. Ugyanúgy jelen van a költészetben is. összetartozásukra ez is figyelmeztet. Persze, eszközeik ereje és hatása miatt óriási köztük a különbség is. Versekkel nem lehet soha elpusztítani a világot. de az agresszor hidrogénbombáival igen. Ez — ahogy mondani szokták — tény, az emberiség egyik lehetősége. Ahol költészetről esik sző, ezek a gondolatok az első lélegzetvétel után előnyomulnak. S rögtön útat készítenek más gondolatoknak is. Ha a költők kiteljesedett élete a vers: akkor minden vers életigenlés. Még a leg- megrázóbbak és a legtragi- kusaibbak is. Fogadjuk el egyik jugoszláviai kortárs író, Ládán véleményét, aki azt vallja, hogy az a társadalom. amelyben az igaz költészet nem lehet hasznos, nem is társadalom. Ügy vélem, fölösleges részletezni, hogy ennek a gondolatnak nemcsak politikai kiterjedése van. Hisz a politika az emberi létnek csak egyik csillagképe, ha erősen sugárzó is, nem az egyedüli. Ott van még szomszédságában a szerelem, a halál, a test, a természet, a kisebb s nagyobb katasztrófákat sodró sors, és ezernyi más. Mikor József Attila ezt írja ars poeticájában: „a minden.-?éggel mérd magad” —. ehhez az egyetemesség-igényhez ad mércét. Életművében, ő maga, ezt valósította meg. Nincs a huszadik századnak olyan politikai, filozófiai, közérzeti, közösségi vagy személyes gondja, amelyre az ő szótárában ne találnánk szavakat. A forradalomtól az egzisztencializmusig, a szerelemtől a magányig, az elidegenedéstől az elidegenedés legyűréséig, a születéstől az elmúlásig, minden szólam megtalálható köl tészetóben. Nagy összefoglaló volt, tehát nagy kezdeményező. Lá- tomásos verseinknek ugyanis ő a serkentője, mint gondolati költészetünknek, mert világos szerkezetű versed mindenkor iskolapéldák maradnak. Jelenkori költészetünk az általa vágott csapásokon jutott negyedszázad után is mai magaslataira. Becsületszavamra nem akarok ünneprontó lenni, de vannak olyan ünnepek, amelyeknek az árnyoldalai is eléggé ismertek, s ezek az árnyoldalak időnként több hetes beszédtémát is eredményeznek, Talán emlékeznek még olvasóink a tavaly húsvétkor történt tragédiára: egy tizenkét esztendős gyerek Felnémeten alkoholmérgezés áldozata lett! Véletlen? Nem hiszem... Szesztest vérem — a család Hajdanában nagy divat volt a pálinkás kenyér, a reggeli forralt bor vagy a fél deci. Különösen télen. így indultak iskolába megyénk néhány településének gyermekei is. Elmúlt már ez? Nem! Még ma sem ismeretlen a reggeli forralt bor vagy a rumos tea. Ezek a gyerekek iskolába járnak. Értelmi képességeik csökkennek, lazul a figyelmük, nehéz fegyelmezni őket. Következik az iskolakerülés, s az alkoholizmus, amely a bűnesetek nagy részét eredményezi. A felnőtt alkoholisták jelentős hányada hivatkozik a szülői házra. Nem véletlen. Napjainknak is van jó egynéhány esete, amely példaként szolgálhat. Nemrégiben az egri Szépasz- szony-völgvben iddogált az apa és tizennégy esztendős fia. A hivatalos szervek képviselője figyelmeztette az apát. Kis vita után a család hazatért. Ez a gyerek a későbbiekben is felbukkant. Vendéglők, kocsmák előtt megszólította a lerészegedett embereket, hogy ő majd hoz nekik italt... és hozott. Természetesen mindegyik megkínálta... Kevés olyan házat lehetne megszámolni, ahol húsvétkor a locsolkodó gyerek nem kap egy pohárka bort, vagy likőrt. Pedagógusok az alkohol ellen tanterv szerint is tartanak órákat. Vajon ezek a tanárok egyike-másika nem kínálja meg húsvétkor a gyereket egy pohárkával? „Most már elég nagy vágyj fiam, hogy igyál..." S vajon az „nagy”, aki annyira megnőtt, hogy elérje a söntéspul- tot? Egy furcsa eset: az egri idegosztályon kezelnek egy 19 esztendős fiatalembert. Idült alkoholista. Márpedig ahhoz, hogy valaki ezt a „megtisztelő” címet elérje, több esztendei „gyakorlás” szükséges. Kezelnek olyan 22 esztendős fiatalembert is, aki már többszörösen visszaeső, az elvonókúrák ellenére is. E^y kis statisztika A felmérés arról számol be, hogy az általános iskolák felső osztályaiba járó fiúk 35 százaléka bort, 37 százaléka likőrt, 15 százaléka pedig pálinkát fogyaszt a locsolkodáskor... A fiatalkorúak bűnözésénél a fiúknál 61 százalékba, a lányoknál 86 százalékban szerepel az alkohol befolyása! Az egyik iskolában két diák — akikre ezt bízták — kezelte a becsületboltot. Először csak a csokit emelték el. Később a pénzhez is hozzányúltak. S mi lett a pénzzel? Elsöröz-. ték ... A menza mellett még vacsoráztak is a vendéglőkben. A sört tömény ital követte. És kiszolgálták őket.!!! Egyre nagyobb tét került elő a becsületkasszából, amikor leleplezték őket. A társasa« Arról is beszél a statisztika, hogy az ipari tanulók eléggé veszélyben vannak. A kőművesek 70—80 százaléka alkoholista. A szokás eléggé rossz hatalma eredményezte ezt... A mesterek nemhogy szemet hunynának, hanem „segítik” is e fura hagyomány ápolását. Más szakmában sem ismeretlen az alkoholizmus! Az egyik vidéki ipari tanuló nem kapott kollégiumi elhelyezést. Albérletbe költözött. Szülei — nem valami jómódúak — fedezték a szállás és az étkezés költségeit, sőt heti 40—50 forint zsebpénzt is kapott. „Jó társaságba” keveredett. Itt az volt a szokás, hogy minden este más és más fedezi a cehhet. Végül erre a 15 éves gyerekre került sor. Nem volt visszaút, de pénz sem... Lopott. Kisebb ruhanem űt, táskarádiót, aprópénzt. De már nem tudták elmulatni az összeget, lelepleződött az eset, éppen az apa közbelépése miatt... Az egyik egri csemegeboltban figyeltek fel egy 10—11 éves gyerekre, aki rendszeresen váltotta be az üres üvegeket. A pénzből részint cukorkát, részint sört vásárolt barátaival... Házi buli... A szülőmentes házi bulik még mindig nem ismeretlenek. Akad sok olyan jó szülő, akik szívesen elmennek moziba, színházba vágj' a „Stan- ci nénihez”, ha a gyereKek így kívánják... Sőt: még szállodába is!... A húsvéti időszakban szin tén sole helyen rendeznek hasonló házi bulikat. Jó a kikapcsolódás, jó az engedélyezett „kiruccanás”, de a következmények végtelenül rosszak, s rendszerint senki sem vállalja érte a felelősséget. Többször említettem, hogy itt-ott iszogattak, vendéglőben, kocsmákban ezek a szerencsétlen fiatalok. Ittak és isznak is, mindaddig, amíg valami határozottabb (örvényt, rendeletet ki nem találnak. Hiába szerepel az a tábla a vendéglátó egységek helyiségeiben, hogy ennyi és ennyi korú fiatalt szeszes itallal kiszolgálni tilos, úgysem tartják be. A íorg-.- lom, a bevétel nagyon fontos dolog, mindennél fontosabb. Még akkor is, ha a statisztika azt mutatja: a vendéglátóipar összbevétele is sokkal kevesebb a szeszes >tal okozta kár értékénél: bűnözés, munkakiesés, SZTK stb Erről mi is annyiszor irtunk már, hogy külön cikk- gyűjteményt lehetne összeállítani. Nem is kell hozzá borúlátás, hogy az ember ugyanezt várja egyelőre a továbbiakban is. De a szülők, az idősebbek, a felelősségtudattal megáldottak jó szándékaira apellálhatunk: ne legyen több olyan eset. mint a tavaly húsvéti, ne legyenek részegen imbolygó gyerekek az utcákon — elég csúnya látvány egy részeg felnőtt is! —, ne nyíljon ki hamar a borvirág, amelynek egyik évszakra sincs szüksége, ne mérgezzük a fiatalokat, akikre — amikor szép szavakat használunk, ezt mondjuk — a jövőt bízzuk. Kátai Gábor A vizsgálóbíró, Plantat bácsi és az orvos aggodalmas lantást váltott. Mi baj érhette Courtois urat, ezt a végtelenül tiszte- ,etre méltó, hibái ellenére is oly kiváló férfiút? Hát tényleg átkozott lenne a mai nap? o — Ha a Korhely bácsi csak célzásokat tett — mond- tta Lecoq úr — én, aki csupán néhány órája vagyok itt, -kél igen részletes történetet is hallottam. ” Plantat bácsi durván a detektív szavába vágott — Ha megrágalmazták is Laurence kisasszonyt ~ mondta mosolyogva Gendron doktor —, legalább jó védőügyvédre talált. A vita talán elhúzódik, ha a vizsgálóbíró, aki közben elővette óráját, haragos mozdulatot nem tesz. — Csak fecsegünk — mondta —, beszélünk, s az idő múlik. Sietni kell. Osszuk meg legalább a hátralevő munkát. , ■ Domini űr parancsoló hangja Lecoq ur ajkara fagyasztott néhány közbeszúrásra váró megjegyzést. ' Abban állapodtak meg, hogy míg Gendron doktor elvégzi a boncolást, a vizsgálóbíró megszerkeszti jelentésíc L*V6ZCtét. Plantat bácsi azt a megbízást kapta, hogy a nyomozó további kutatásait kísérje figyelemmel. _Na végre! — mondta a detektív, mihelyt egyedül •m aradt az öreg békebíróval, és nagyot lélegzett, mint aki súlyos tehertől szabadult meg. — Most már nekiláthatunk^ S mivel Plantat bácsi halványan elmosolyodott, bekapott eev cukorkát és hozzátette: — Siralmas dolog megkezdett vizsgálathoz érkezni, ’békebíró úr. egyszerűen siralmas. Akik előttünk jártak, már kialakítottak valamilyen elképzelést magukban, volt rá idejük, s ha nem fogadjuk el egy csapásra, elvitte az ard°Domini úr hangját hallották a lépcsőházból, az írnokát hívta, aki valamivé! később érkezett, mint Ő, s a földszinten maradt. — Látja, uram — tette hozzá a nyomozó —, itt van a vizsgálóbíró úr, aki art hiszi, ho«y egészen egyszerű üggyel áll szemben, míg én. én, Lecoq, én, Tabaret papa — és itt tisztelettel megemelte kalapját — kedvenc tanítványa. aki legalábbis egyenrangú vagyok azzal a furcsa Gévrollal, én még nem látok benne tisztán. Megállt, valószínűleg az eddigi nyomozás eredményeit foglalta össze, s így folytatta: — Nem, valóban nem tudok tájékozódni, mondhatni sötétben tapogatózom, érzem, hogy lappang valami az egész ügy mögött, de mi az? Mi az? Plantat bácsi arca nyugodt maradt, de szeme csillogott. — Lehet, hogy igaza van — mondta hidegen — lehet, hogy csakugyan lappang itt valami. — Egy keletre néző, második emeleti szobában egy fejszét találtunk a földön, egy bútor előtt, melyet már megrongáltak kissé, de még nem nyitottak ki. Nem engedtem, hogy hozzányúljanak. — Azt jól tette, uram. Nehéz az a fejsze? — Lehet vagy egy kiló. — Nagyszerű, menjünk, nézzük meg. Fölmentek. Lecoq úr azonnal megfeledkezett a ruhájára ügyelő rőfös szerepéről, lehasalt, s hol a fejszét, ezt a szörnyű, súlyos, kőrisfa nyelű fegyvert, hol a fényesre kefélt parkettát tanulmányozta. — Én úgy gondolom — jegyezte meg a békebíró, — hogy a gonosztevők csak azért mutatták meg nekünk ezt a fejszét, s csak azért mentek neki ennek a bútornak, hoev összekuszáliák a nyomozók feltételezéseit, s bonyolítsák a problémákat. Nem kell fejsze ehhez a szekrényhez, vékonyka az, az öklömmel betöröm. Egyszer ráütöttek. egyetlenegyszer, aztán szép nyugodtaa idetették a fejszét. A detektív fölállt, és leporolta magát. — Azt hiszem, téved uram, — mondta. — Ezt a fejszét nem szép nyugodtan tették a földre, hanem akkora erővel vágták oda, hogy ez már komoly ijedelemre, vagy hirtelen haragra mutat. Nézze csak. itt, a parketten, ezt a három nyomot egymás után. Mikor a gonosztevő eldobta a fejszét, először az élére esett, és itt bevágódott, aztán az oldalára, s a hátsó része, mely egyben kalapács is, hagyta ezt a nyomot látja. itt. ahol az ujjam van- Végül pedig, mivel akkora lendülettel hajították el, hogy megfordult maga körül, még egyszer belevágódott a parkettbe. ott ahol most is van. — Igaza van — morogta Plantat bácsi —, teljesen !ga*a van..t De a detektív megfigyelése! megzavarták gondolatmenetét, s bosszús arccal tette hozzá: — Nem értem, egyáltalán nem értem. Lecoq úr folytatta megfigyeléseit. — Az ablakok reggel, az első vizsgálat idején is nyitva voltak? — kérdezte. — Igen. — Nahát akkor erről van szó. A gyilkosok valami zajt hallottak a kertben, és kinéztek. Hogy mit láttak? nem tudom. Csak art tudom, hogy megrettentek attól, amit láttak, hirtelen eldobták a fejszét, és menekültek. Vizsgálja meg a nyomok helyzetét, és meglátja, hogy aki a fejszét elhajította, nem a bútor, hanem a nyitott ablak mellett állt. Most Plantat bácsi térdelt le. és nagy figyelemmel nézelődött. A nyomozónak igaza van. Felállt, kissé tanácstalanul. majd egy pillanatnyi töprengés után megszólalt: — Ez a körülmény kissé megzavart. Mégis, lehetséges... Megállt, nem mozdult, elgondolkozott, egyik kezét homlokára tette. — Még mindenre fény derülhet — dünnyögte, elképzelésének alkatrészeit rakosgatta fejében —, s ebben az esetben a falióra szeonti idő a helves. Lecoq úr nem akarta faggatni az öreg békebírót. Először is tudta, hogy nem felel, másodszor pedig a hiúságáról volt szó. Hogy lehet, hogy ő nem jön rá egy rejtély nyitjára, amit valaki más már megfejtett? — Engem is — mondta (magában beszélt, de hangosan és érthetően) —. engem is bosszant ez a fejszeügy. Azt hittem, a rablók kedvükre dolgozhattak és látom, hogy egyáltalán nem, meglepték, megzavarták őket, megijedtek. Plantat bácsi csupa fül volt. — Tulajdonképpen — folytatta Lecoq úr — két csoportra kellene osztanunk a nyomokat. Egv részüket szándékosan hagyták, hogv félrevezessenek bennünket, például a megbontott áevat. Más részük akaratlanul, például ezek a fejszenyomok. De itt megakadok. Igaz, vagy hamis. jó. vagy rossz utat mutat a fejsze? Azt hittem, tisztában vagyok a gyilkosok jellemével, s ebben az esetben ment is volna a nyomozás, mint a karikacsapás, de így ■.. Megállt, összeráncolt, homloka, összeszorított szája mutatta miiven erősen gondolkodik. — De így?... — kérdezte Plantat bácsi. Lecoq úr csodálkozva nézett fel erre a kérdésre, mint aki most ébred álmából. (Folytatjuk)
