Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

1

(Szabó Pál:

Hófúvás a nyárban

Részlet a szerző „Szfl- f lőfoldera, Biharország” című most megjelent kő- tétéből, amelyet abból

az alkalomból közlünk, hogy Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjaa író, számos regény (Lakodalom, keresztelő, bölcső; Isten malmai; Tiszán innen, Danán túl; Szereposztás) és film (Talpalatnyi föld; Fdszaba- dult föld) alkotója hetvenöt éves.

Miért hívják ezt a meg!e- hetősen magas, a síkságból kiemelkedő dombot Haláldombnak? Valaha, a század- forduló előtt, negyvenötig a Káptalan birtoka volt ez a hely, valami nyolcszáz vagy ezer holddal, úgy hívták, hogy Begécs. Itt volt a tanya, a gulyás lakása. Egy szalon- tai nagyvásáron eladott a gulyás pár darab marhát, utána hazajött a családjához, este lefeküdtek. Reggelre őt is, családját is agyonverték a pénzéért. Nyilvánvalóan egy pásztor vagy környékbeli paraszt, a másik pásztort^ a másik parasztot így lett a domb dalban, emlékezetben Halál-domb.

Kőműves koromban itt dolgoztunk egyszer Komics- csal, Dékánnyal. két jó barátommal egy nyáron. Makai Antal bátyám volt a gazda, intéző, meg minden, hiszen a papok nagyon megbíztak azon időben az ugrai magyarban. Szép, derült este, az újhold csorgóra áll az esthajnalon, szalannasütés. majd izzó zsarát rágyújtása és Antal bátyám felesége egy csupor aludttejet ád, hogy együk meg. S Komics Jóska megfogja két marékkai a csupor derekát, mintha csak a gazdáné szép lányának a dereka volna, és táncol, hop- szol a fazékkal a gyepen.

De ez is már régmúlt. Itt olyan nagyon sok a múlt. Ellenben ez az épület merőben új. a bevégzés előtt áll, és olyan jó innen széjjel nézni, a kis emelet ablakából!

SIMONYI IMRE; i

ITTHON

Néző, ma a hold, a narancs telihold l

a Körös tükrén lebegő. |

Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi <

itthoni jó levegő I

volt-é a hiány, ott, az idegenben: í

ok jajra, panaszra — szegény? >

Kéznél az a gally, kéznél az az emlék, s megkapaszkodni remény |

kínálja magát. — Nézd, Itt ha botolnál, |

kar nyúlna feléd, ölelő: |

felfogni esésed. — Míg élsz, amíg élhetsz, csak itt lehet kedv meg erő >

viselni a jót: az Itthoni jót >

meg az itthoni fájást. <

Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, >

s elföd a vihartól az Itthoni nyárfa1 <

Nem járatták még eleget <

véled a bolondját >

távoli földek s messzi egek? <

Ha kérdenéd, mi a dolgod |

— s hogy van-e még? — £

csak itt jöhet rá felelet. i

%

_______________ }

Az új rendezésű gazdaságban hatvan kilométer hosszú úthálózat készül a tavak között. Persze, nem makadám, nem kövezett, erre nincsen is szükség. A szintnél jóval magasabb út. ha földút is, jól gondozva tökéletesen megteszi a szolgálatot. Hiszen könnyebb és gyorsabb utazás esik motoros csónakkal, de inkább bárka járattak Ez a Halál-dombi egység nemcsak halászati, gondozási, ivadékápolási üzem, hanem fontos és jól kiépített állomása, központja, őrhelye a kacsatenyésztésnek is. Ami súlyban, és jövedelemben ugyanannyit jelent, mint maga a haltenyésztés. Tehát ez a 3363 holdas terület holdanként 16—18 mázsa húst ad! S dolgozik vele 32 műszaki, 12 irodai, 8 kisegítő, 130 évi alkalmazott, meg 111 hónapos, 6—7 hónapra szerződött időszaki munkás. Évi munkabér 5 410 000 forint.

Olyan a viszony az emberek között ebben a gazdaságban, mintha az egész egyetlen nagy család volna. Ha van is néha egy kis egymás közötti zökkenő — mintha csak úgy, a családban történt volna. Nincsen kanál csörrenés nélkül.

Fiatal, 19 éves halászlegény, most végzi a harmadik gimnáziumot, és a havi fizetése 1450 forint Felnőtt, de még fiatal halászi brigádvezető, fizetése 1600 forint havonta. Idősebb, régebbi halász, aki mint napszámos kezdte, de most üzemegységvezető, fizetése 2300 forint

Meg aztán persze, a prémium, a tenyésztési évad végén.

Az üzemi lakótelep teljesen modern; új lakások, kul- túrház, fürdő, fürdőszobák, vízvezeték, villamyvilágítáia, üzemi konyha

Ott. ahol a századforduló tájékán még csak egy kondásház volt, és disznókutri- cák! Ott, ahol gyermekkoromban libát őriztünk a Kó- rózugnál, — most 17 lakásos lakótelep, klub, üzemi konyha és törpe vízmű...

S csak úgy „mellékesen” 130 000 kéve nádat és gyékényt vágnak le, az egyikből nádpalló lesz, exportra is kitűnő, a gyékényből meg a háziipari szövetkezetek készítenek értékes árukat Azonkívül megkezdték a csipkebogyó termesztését. Eddig 300 000 tövet ültettek el, s minden tő egyre-másra két kilót terem évenként. A citromnál is dúsabb C-vitaminforrós.

Maga a halgazdaság teljesen gépesítve, még a halászat is elektromos eljárással folyik.

De ami nagyon érdekes,

megnyugtató: minél modernebb, korszerűbb ez a gazdálkodás, annál inkább szükség van ae ember értelmére, szorgalmára, és két kezére.

Itt állok most fenn, a Halál-domb új épületének emeletén, s a végtelenbe ívelő égtájak szinte benyúlnak ide, hozzám az ablakon át Csodálatos égtájak ezek, mintha ennek a pompás, szakaszokra osztott tengernek, sehol nem lenne határa, partja s vége. A szigetekkel tarkított, tengernek tűnő vizekben millió és mülió húron zenél a végtelen ég hulló, egyre hulló kékjei Odább betonlábakon álló sziget, rajta alakzatok tetők, s körülötte, rajta fehér tollú kacsák temérdekei Mintha a forró nyárban hófúvás kavarogna. Mindenfelé nádasok, gyékényesek. A madarak országa ez, annyi itten közel, távol, s még távolabb a madár! Gólyák ezrei sütkéreznek, lábolnak

csapatban a nádas melletti

tocsogókban, aztán gémek, bakcsók, kócsagok, libák, vadkacsák, mintha csak eljöttek volna ide, megszelídült rokonaik rengetegébe, látogatásra. Búvárok, szarkák, bíbicek, sirályok, vöcskök és a nádas ezer más lakója. Nádiverebek, veresbegy, és fent, a magasban pacsirták.

A madarak országa ez. Meg a vizeké, meg a fűzeké, halaké. És az embereké, akik éppen most is motorosbárkán jönnek erre. Igen, emberek okos országa ez, ahol igen nagy a haszon, és ésszel élik ezt a hasznot. Itt se bú, se kár. Az is jó, ha rekkenő a nyári forróság, de az is, ha záporozva szakad az eső. És az se rossz, ha télidőn csákányozni kell a jégen a lékeket,

S télben, nyárban, bármikor, ha puska dörren, a madarak el se akarják hinni, hogy jó lesz vigyázni, hé! Persze, nem minden fajtának, csak annak, amelyiket ennyi vagy annyi ideig szabad prédára ítélt a kalendárium,

A falukép teljes megváltoztatásával eleinte féltettem a gólyákat, hogy a kényelmes, és biztonságos szabad kéményre épített fészkek helyett ezután majd hová rakják fészküket? És ime, én ennyi gólyát egy csapatban soha nem láttam. Pedig nem elmenőre gyülekeznek. Hol fészkelnek ezek? Hol költöttek? Ki tudja? Annyi biztos, hogy itt aztán van élelem a számukra. Bókák, csi- borok milliói, ázalagok, mo- szatok,

„Ég a napmelegtől, a kopár szik sarja” — kedves jó bátyánk, Arany János így írt valaha e tájról. De ki írja meg ezt, ami van? Hol a költő, aki ír, hol a szem, aki lát? S a szervező, aki országosan bevégezheti ezt a nagy munkát, ami itt kezdődött? És aminek az elvégzése, szinte a tenyerén kínálja önmagát? Meglesz, megvan nyilván, csak a kellő alkalomra vári

FARKAS ANDRÁS;

EGYRE SZÉLESEBB FOLYAMBA

Az évek egyre szélesebb folyamban Sodornak engem céljaim felé.

Hullámok hátán sokszor elzuhantam,

S féltem, hogy örvény tép majd semmivé,

Most már tudom, hogy nem véletleneknél Rabsága csak esendő életem,

S ha idegeim néha megremegnek,

Tudom, hogy nem a testem félthetem

A lélek az, ami sokkal veszendőbb!

Nem is ismerjük tág határait,

Nem látni rajta zászlót, cifra kendőt.

Amely meghódításra bátorít.

Nincs trónja, mégis korlátlan hatalma Fordulhat néha, mint az elemek Ezer felé, rosszat vagy jót javallva,

Bölcs tettet alkot, célt és jellemet.

S van a léleknek termékeny magánya,

És ez még nem egészen fájdalom.

Mikor a test a hallgatást kívánja S szemlélődést parányi iim-lomon.

Ez még nem az a megdöbbent sivárság, Mikor már zúgnak testünk kínjai,

Csak elhagyottság, mely keresi társát.

Hogy a sorsot meg tndja vallani.

És Ismétlődik többször és ezerszer,

A lélek szokja, egyre szokja még,

És aztán harcol, épít, bírja tnersszeL,

Míg végre tágas, biztos tájra lép.

Ott nap ragyog, a pásztát jól belátni,

Az út iránya hívó, otthonos.

Az arcokon a mosoly is baráti,

Mit a sugárzás hús tisztára mos.

És itt vágyunk derék harmóniára,

Itt várjuk be a hegyi levegőt,

Itt óhajtjuk a békét csendre várva,

Belül, a lélek ajtal mögött,

Akarjuk tudni, hogy az emberekben Minden határon, akadályon át Egy lélek biztat, bízón, s meglepetten,

Egyéni életen is túl, tovább!

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAy-^AAAAA*ÄAAA *^^0^

PÜSPÖKI MIHÁLY:

A formális hit

Moharem aga, mivelhogy jómaga Is a köcsögárusok bazárjában töltötte inaséveit, magától értetődő gondoskodással viselte szivén a szandzsák székhelyén zajló hetivásárok üzleti rendjét. Minden áldott péntek hajnalán, amikor már igazhitű szatidsik és hitetlen kalmárok zörgették el áruval megrakott kordélyaikat az ablaka alatt, akkor már a hivatásának élő bégünk is javában perelt a főfeleségével.

— Hé, Zulejkám — ébresztette ilyenkor a nyakára öregedett rangidős feleségét —, kelj szaporán! Ugraszd ki ágyából mind a tizennégy dajnámat, készíttesd elő velük a gúnyámat, mert Allahra mondom: ha elkésem az első üzletkötést, akkor azok az égetnivaló alkuszok a mináxé toronygombjáig emelik az árakat.

Ezzel lekászálódott az ágyról. A sebtiben felvert asz- szonyhad segítségével magára öltötte salavári gúnyáját, fejére illesztette tollforgóval ékített hófehér turbánját, majd amikor a derekára is felkötötte a pozíciót jelképező görbe kardot, még a következő intelmek közepette bújtatta papucsba a pocakcipelésben elcsámpásodott lábait:

— Míg odavagyok, addig Pebucs Alj a gazda a portán, ö vigyáz az erkölcseitekre, s ezért, ha valamelyikőtök, asz- szonyi szemérmetlenségtől indíttatva, kikukucskálna az utcára, annak megfenyítését őrá, a hűséges háremcsőszömre bízom.

Itt fölfújta tokával keretezett malacképét, még egyszer megigazította töksi fején a parádés tökfedőt, majd két fegyveres kavasz kíséretében kilódult a csársinra.

+■

Minden egyes ellenőrzés alkalmával a szigorú igazságosság vezérelte tetteit. Mindig azt vizslatta, melyik sátorban, gyékényen akad szabálytalankodásra, túlkapásra. S ahol rendellenességet tapasztalt, ott nyomban elöntötte a szent hevület.

— Zsiványok — tőrt ki belőle ilyenkor a pogányhang. — Űgv loptok, csaltok, hogy Allah pirul miattatok a Paradicsomban.

És csattant a korbács, üvöltött a rajtakapott kalmár, de aztán, amikor elvonult a vihar, maradt minden a régiben. A bég távoztával ismét első osztályú ürühússá avanzsérozott a huszadrangú mócsing, finom ecsédi rizlinggé a zsombék melléki vizekkel gyarapított lőre. és a rőfök, kilák, itcék Is megkisebbedtek rendre, tekintettel arra, hogy amaz időkben már tartózkodott a vásárosnép a panaszkönyv

igénybevételétől.

Évek teltek el így, míg végül Moharem aga is rájött a ha- bókos eszével: az alkalmi hajcihők. a kora hajnali veszkődé- sek ellenére, a helyzet semmit sem javult. Sőt, ha alaposan felgondolja a dolgokat, azt kell tapasztalnia, hogy a Piaci

hörcsögszemlélet az egyéb foglalkozást űző polgárok életszemleletében is vészesen terjed. Ez pedig azt hozza maga- val, hogy a pénz imádása Allah imádása fölé emelkedik, ami az igazhitűek romlását hozza maga után.

Valamit tenni kellett tehát, cselekedni, hogy a romlás, amely végzetesen haladt a maga útján, megálljon, illetve visszaforduljon. Hogy a szandzsák lakói és a hetivásárok látogatói szemükkel lássák és erszényükön keresztül tapasztalják: Moharem aga kemény kezű, igazságos.

Jó néhány éjszakájába került, mire kifundálta: a csársin felügyeletét intézményesíteni kell. Az intézmény élére olyan embert kell állítani, aki a szakmai képessége mellett megbízható, vagyis: az igaz hitért még becsületesen élni is képes.

Hosszú és alapos megfontolás után egyik beosztottját, a szerénvségéről ismert Bundás Juszufot szemelte ki felügyelőnek. Ezt a portyázásokban kitűnt igazhitű janicsárt vélte az általa kigondolt tisztségre legalkalmasabbnak, mivel a mesterségbeli tudása mellett, már a piaci árus mozdulatából, arca színének változásából meg tudta előre mondani, mikor csal, lop és hazudik. S mindezeken felül tisztelettudó a feletteseivel szemben, a parancsot maradéktalanul végrehajtja, és ami a legfőbb: igaz prófétakövetőnek bizonyult eddigi élete folyamán. Ez pedig már akkor is lényeges momentumként számított a kinevezéseknél.

A kinevezés után úgy látszott, a piaci csokadárrá. felügyelővé előlépett Bundás Juszuf beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az első időkben oly hivatali ügybuzgalommal nyaggatta a piac kereskedőit, árusait, hogy még az időnként ki-kilátogató szandzsákbég is megnyalogatta szája szélét az örömtől.

— Kitűnően forgatod a fütyköst. Bundás fiam! — kiáltotta el magát vásári szemlélődései alkalmával. — Csak aprítsd a széltolókat, úgyis zsúfolt a kereskedelmi pálya!

És a tanítvány aprította. Oly istenesen elagyabugyálta az üzleti tisztességtől elrugaszkodott árusokat, példát nyújtva a melegében hozott döntésekre, hogy ítélete nyomán jelentősen mwh«u a- emberfoldozással foglalkozó gyógyászok kereseti lehetősége. (Egyik-másik gyógyász, az üzleti elvből kiindulva, a csársin szomszédságában igyekezett rendelőt nyitni, hogy a fütykössel elbírált pacientúra minél előbb a lehető leghatha- tósabb elsősegélyben részesülhessen.)

Aztán, ahogy koptak az évek. úgy kopott Bundás Juszuf- ból is az egykori hivatali hév, a szolgálati ügybuzgalom. A fiatalkori hevületet felváltotta az elfásulás közönye és az a bölcselkedére hajló felismerés, hogy jobb ma egy kerek, egészséges pocak, mint bizonytalan értékű heje-huja a túlvilági ígéretmezőkön. S ezért csak addig kell taposni lefele, míg meg nem szilárdul a pozíció felfele.

És ez a megjuhodzott szemlélet anyagilag is fiadzani kezdett. A régebben megsanyargatott szatidsik, tudsárik, kereskedők, feledve a rossz napokat, minden egyes ellenőrzés alkalmával vidám kuríantá sokka! fogadták a baksisimádatban igen fejlődőképes csokadárjukat. Szinte egymással versengve etették, itatták, s boldog volt az. aki a lekvárrá puhult felügyeld zsebeit megt^mhette ajándékaival.

Utolsó ellenőrzése során Is hasonlóképpen történt az esel