Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
„EmWvásár1 helyett pályázat Ex a leihegedé# nrinte példátlan* Befejeződött Egerben a nemzetközi zeneszerző-találkozó / Megszűnt az embervásár — így mondták még a „vásárlók;” is. akik az „embereket” tel vették minden évben, a tant árumyi osztályok személyzeti vezetői, akik a végzős fcánároknek kínálták állásaikat szinte „adok-veszek’’ alapon. Akkor a választási lehetőségek szűkek voltak, az igényeket elég szigorú és központilag előre meghatározott korlátok közé szorították. Ha például valaki az egri főiskoláról Baranyába szeretett volna menni, bizony kevés reménye lehetett erre, hiszen az a terület a pécsi főiskolának járt. És ha mondjuk a pécsiek nem töltötték be a helyet, akkor az altár továbbra is üresen maradhatott, mivel időben nem tudódott ki, hogy aki oda vágyakozna más „területről”, Éftnak éppen lenne is helye. Az „embervásár” megszűnt, »ért ez évben először új pályázati rendszer alapján töltik be a tanári állásokat. A Köznevelés április 12-i számában megjelent az a több mint 1500 tanári állás, amely betöltésre vár. ű — Beadtam a pályázatom, de tudom, hogy többen is áhítozzék ezt az állást, és mivel nekem nincs protekcióm... — és mosolyogva széttárja a karját a magas, jóképű fiatalember. — Nekem már megvan a helyem, hazamegyek... — és nagyon nyugodt a szőke fiú. — Nem pályázom, váróik, Egerben akarok maradni. — Szépen, rendben beírtam, mind a három helyet, ahova lehetőségem van, egyik csak befut — és ezt mondták a legtöbben. 0 Az új pályázati rendszer Jobb. Ez volt a véleménye a Művelődésügyi Minisztérium és az Egri Tanárképző Főiskola illetékeseinek egyaránt Jobb. mert szabadabb és demokratikusabb. több lehetőséget villant fel, tehát bővült a választási lehetősége a hallgatóknak. A pályázatoknak még csak az úgynevezett első fordulója zajlik, de hamarosan megkezdődik a második is, amikor megjelennek a Köznevelésben azok a helyek, amelyek az előzőből kimaradtak és azután következik a harmadik forduló. Itt már az is ismertté válik, hogy milyen állások szabadultak fel közben, honnan mentek el már működő pedagógusok, akiknek a helyére új álcát keresnek. A következő két forduló még 500—800 újabb betöltésre váró helyet hozhat. s — Mi lesz velünk, kevés a hely a biológia és földrajz szakosoknak... — ... a történelem—földrajzosoknak is. — Nem megyek isten háta mögötti faluba, inkább helyettesítést vállalok. — Csak a rossz állásokat hirdetik meg, biztosan vannak jobbak is. — ... azokat biztoséin a protekciósok kapják. — Azt nem tudom, hogy minek képeztek bennünket, hiszen pedagógusfelesleg van. És így tovább idézhetném a negatív véleményeket. A pozitív vélemények idézése helyett inkább a konkrét tényeknek adjunk teret. 0 Egyáltalán nincs pedagógusfelesleg. A tanárképző főiskolákon összesen 765-en végeznek az idén és már eddig kétszer ennyi állás várja őket. A statisztika szerint valóban sok sok biológia-, földrajz-, történelem.- és magyartanárunk van, ennek ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy például biológiából száz órát csupán 67,7 százalékban Iái el biológia szaktanár. Az viszont igaz, hogy állandóan „szűkül a kör”, vagyis az állások túlnyomó többsége kisebb falvakban, nem „első osztályú” helyen van. És nem titok, hogy új pályázati rendszer egyik fő célja az, hogy a pedagógushiány- nyal küszködő községekben javuljon a helyzet. Természetesen, hogy nem a főváros, ban. Egerben vagy más megyeszékhelyeken van a hiány. És a protekció? A főiskolák négy esztendő tapasztalatai alapján rangsorolják ag egy helyre pályázókat és jellemzést adnak, ki milyet megérdemel. Sajnos, a tapasztalat szerint a járási és városi tanácsok művelődésügyi osztályai nem veszik ezt eléggé figyelembe. Tehát megint a protekció. El kellene érni, hogy a főiskolának nagyobb beleszólásuk legyen az elhelyedcedé*e. Csak fgy fcSjetne gátat vetni a protekciónak. amely minduntalan felüti a fejét § Megyénkben eddig 63 általános iskolai felső tagozatos állást hirdettek meg. Jól megmutatkozik — a Köznevelést böngészve —, hogy hol van a megyében pedagógushiány. Nem Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, vagy akár Füzesabnyban, Hevesen, Pétervásárán, vagy a három város közvetlen közelében fekvő községekben, hanem főleg a hevesi járásban. Ide 26 pedagógust keresnek, a legtöbbet Tamazsadányba, Átányba. Pélyre, Erdőtelekre, Kömlőre. A pályázatok alapján a legnagyobb hiány megyénkben az orosz szakos — 17 kellene. Magyar szakos állás 16, matematikus 15. fizikus 10, biológus (!), testnevelő é§ ének szakos hely 9—9 van. Földrajz szakos is kell öt, történelemtanár is négy. Tehát keresnék földrajzot is, biológust is, történelem-szaktanárt is. legfeljebb nem mindig a hagyományos biológia— földrajz, vagy magyar—történelem párosításban. De ha a pályázatban kiírt szakok közül az egyik megfelel, akkor az illető már pályázhat S Egérben a 174 végzős hallgató közül csaknem 90 százalék már pályázott Sokan, 44-en kérték magukat Budapestre, többen szeretnének Egerben, vagy a megyében maradni és szép számban igyekeznek Borsodba is. Amint kitűnik, nem szívesen választják Vas, Tolna, Zala és Szabolcs megyét. De majd a második-harmadik fordulóban derül ki tulajdonképpen, hogy végül is ki hová kerül. Az bizonyosnak látszik, hogy az új pályázati rendszer kötetlensége, szabadsága nagyobb kedvre serkenti a hallgatókat hogy kisebb, el- dugottabb falvakba is elmenjenek, ahol várják őket, mert szükség van rájuk. De a nagyobb választási lehetőség a községeket is arra ösztönözheti, hogy minél csábítóbb, vonzóbb lehetőségeket villantsanak fel a pályázók előtt — jobb lakás- és ellátási viszonyokat —. hogy kapjanak pedagógust Berbovits György A szocialista országok fiatal zeneszerzőinek és zenetudósainak Egerben rendezett 4. országos találkozója szombaton fejeződött be. Az egyhetes találkozón hét ország harminc küldötte vett részt) valamennyien 35 éven aluliak — ezzel a korhatárral is fémjelezték a találkozó „fiatalos” voltát. A programból a három hangversenyen Eger zeneszerető közönsége is ízelítőt kapott, a tanácskozások, viták eredménye pedig bizonyára hamarosan érzékelhető lesz a magyar és nemzetközi zenei életben egyaránt. Hogyan született ez a fórum?, és: megfelelt-e kitűzött céljainak az egri rendezvény? — Mintegy összefoglalóként erről érdeklődtünk Sárai Tibornál, a Magyar Zeneművészek Szövetsége főtitkáránál. — A szocialista országok zeneművész szövetségei között éveik óta szoros, alkotó kapcsolat alakult ki, s ennek következményeként született a szövetségek nemzetközi titkársága. Évenkint más-más országban tartja ülését, s célja, hogy a szocialista országokat közösen érdeklő zenei problémák megoldásán munkálkodjon. Ez a nemzetközi titkárság hozta létre a fiatal zeneszerzők és zenetudósok nemzetközi találkozóját, amely első ízben 1960-ban ült össze Prágában. A találkozókat kétévenként rendezik meg. Prága után Szófiában, majd Jugoszláviában, az idén pedig Magyarországon került sor összejövetelükre. A találkozókon részt vevők magukkal hozzák s bemutatják magnófelvételről országuk ifjú komponistáinak szerzeményeit, s ezek fölött folytatnak vitát fiatal kollegáikkal. és a fiatal zenetudósokkal. Jó ez a találkozó: kicserélik tapasztalataikat, véleményeket, hazai információikat, s az élő kapcsolat lehetőséget nyújt fejlődésük „szemmel tartásához”. — Milyen tapasztalat született az Egerben rendezeti találkozón? — A fiatal zeneszerzők nagy része az úgynevezett absztrakt irányzatokat követi, volt olyan ország, ahonnan csak ilyen alkotásokat hoztak magukkal Más országok azonban igyekeztek átfogóbb képet adni hazájukról; nekik volt a legnagyobb sikerük. A legfontosabb vitakérdés a nemzetek népzenéjének „átmentése” volt. Akadtak olyanok, akik referátumukban kifejtették; a népzene felhasználása már elavult. A délkelet-európai országokban azonban még igen sok a lehetőség erre, érezhető volt ez a bemutatott művekben. A viták során felvetődött ez a kérdés is: kinek ír a szerző? A közönségnek, vagy a szakmának? összetett kérdés ez. melyre csak közösen válaszolhat a szerző és a kulturpolitikus — elsősorban munkával. — Az egri találkozóval kapcsolatban más tapasztalat is született, amit okvetlenül el kell mondanom. A szervezésről van szó. Nem lehet elég dicsérő és köszönő szót találni, amit a megyei és a városi tanács, meg a művelődési ház megérdemelne. Ez a szeretet, ez a lelkesedés szinte példátlan. Sokfelé jártunk már. de ilyet még sehol sem tapasztaltunk. Ami a technikai előkészítést illeti, annak idején — bár mondták, hogy lesz tolmácsberendezés — a biztonság kedvéért tervet készítettünk, hogy hová ültessük a tolmácsokat. Erre nem lett szükség! Kifogástalanul működött a fiatalok ál« tál felszerelt berendezés, és hatalmas segítséget jelentett. Vidám példa a vendégekre gyakorolt „egri hatás”: Lubos Fischer, fiatal csehszlovák zeneszerző kijelentette: ő ide akar „disszidálni”, ennél jobb helyet el sem tud képzelni... — A következő találkozót hol rendezik meg? — Erről majd a nemzetközi titkárság dönt. ★ Szombaton este részt vettek a találkozó vendégei a fiatal magyar komponistákat bemutató kamarazenei hangversenyen, amely tulajdonképpen az egyhetes program végére pontot tett. Ma utaznak el a részvevők EgerbőíL (hátai) Christian Jacques világhírű filmrendező Budapesten forgatja a „Lady Hamilton” című filmet, amelynek szereplője Michele Merrier világhírű filmsztár. Képünkön; a filmsztár a rendező társaságában. (MTI fotó — Friedmann Endre felvétele.) A2 ORCIVALI BŰNTETT / 29. A gyep másik végénél — folytatta Éecoq úr — a gróf-ismét felemeli a holttestet. De ekkor nem gondol arra, ’ milyen nyomokat hagy a kifröccsenő víz, vagy ki tudja, talán fél, hogy bevizezi magát, s ahelyett, hogy nagy erővel a folyóba lökné a holttestet, lassan, igen óvatosan leteszi. De ez még nem minden: el akarja hitetni, hogy ’ rettenetes harc folyt a grófné és gyilkosa közt. Mit csi- „ nál? Lába fejével feltúrja a fasor homokját, s barázdákat •húzgál benne. És azt hiszi, becsapta a rendőrséget. — Igen — dünnyögte Plantat bácsi. — Igaz, láttam, „.„pontosan így van. — Mikor megszabadult a holttesttől, a gróf visszaél megy a házba. Az idő sürget, de még meg akarja keresni ház átkozott iratot. Hát siet, hogy végrehajtsa az utolsó in- 1 tézkedéseket, melyek szerinte biztosítják terve sikererét. Fogja a papucsát és egy sálat, és bemocskolja vérrel. A '"pázsitra dobja a sálat és az egyik papucsot, a másikat ’'■‘meg a Szajna közepébe hajítja. A sietség magyarázza a ; '-műveletek fogyatékosságait és sikertelenségét. Hajtja ma- ■”gát. baklövést baklövésre halmoz. Az üvegek, amiket az ' asztalra tesz üresek, s nem jut eszébe, hogy inasa él fognia árulni. Azt hiszi, bort önt az öt pohárba, pedig ecetet .ítölt, és ez bizonyítani fogja, hogy senki sem ivott. Fel- ímegy. előretolja az óra mutatóját, de jobban, mint kellene, és közben elfeleiti összeigazítani a harangszerkezetet . és’a mutatókat. Megbontia az ágyat, de rosszul, és még azt sem veszi észre, hogy teljesen lehetetlen összeegyez- tetni ezt a három dolgot, a bontott ágyat, a három óra húsz percet mutató órát és a grófné nappali öltözékét. .»Amennyire csak tudja, fokozza a rendetlenséget. Lesza- • kfHa az áev mennyezetét. Egv vászondarabot belemárt a T vérbe és bepe+tvegeti vele a függönyöket, meg a bútorokat. Végül a bejárati ajtóra szorítja véres kezét, amelynek nyoma túlságosan tiszta, világost határozott ahhoz, hogy véletlennek látsszék. Mondják meg uraim, van-e eddig a bűncselekménynek egytlen olyan körülménye, részlete, sajátos mozzanata, amely nem Trémorel úr bűnösségét bizonyítaná? — Még ott a fejsze — válaszolt Plantat bácsi, — a második emeleten talált fejsze, melynek helyzetét ön olyan furcsának találta. — Mindjárt odaérek, békebiró úr — felelte Lecoq. — Van ennek a homályos ügynek egy pontja, melyben, hála önnek, teljesen biztosak vagyunk. Tudjuk, hogy Trémorelnénál volt egy papír, egy irat, egy levél, melyet férje tudtával rejtegetett, a gróf áhítozott rá, de ő könyörgései ellenére sem volt hajlandó odaadni neki. ön szerint a vágy, talán a kényszerűség, hogy megkaparintsa ezt a papírt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gróf fegyvert ragadott. Tehát nem vakmerőség részünkről, ha feltételezzük, hogy ez az irat nem csupán óriási, hanem kivételes fontosságú volt. Alapos okunk van azt hinni, hogy ez a papír rendkívül veszélyes természetű. De kire nézve veszélyes? A grófra és a grófnéia együtt, vagy csak a grófra? Itt csak feltevésekre támasz- kodhatom. Annyi biztos, hogy ez az irat — egy bármikor beváltható — fenyegetés, amely az illetékes, vagy az illetékesek feje fölött lebeg. Annyi kétségtelen, hogy Tré- morelné ezt az iratot biztosítéknak vagy iszonyú fegyvernek tekintette, mely kényre-kegyre kiszolgáltatja neki férjét. Annyi tény, hogy mivel meg akart szabadulni ettől az állandó fenyegetéstől, mely megzavarta életét, Trémorel úr megölte feleségét... A levezetés oly logikus volt, az utolsó szavak oly nyilvánvalóvá tették helyességét, hogy az orvos és Plantat bácsi nem tudott visszatartani egy helyeslő felkiáltást. Egyszerre szólaltak meg: — Nagyon helyes! , — Most pedig — folytatta Lecoq űr — a meggyőződésünket kialakító különböző elemekből megállapítható, hogy ha megtaláljuk ezt a levelet, tartalma maradék bizonytalanságunkat is megszünteti, magyarázatot ad a bűntettre, és hatálytalanítja a gyilkos évintézkedéseit. A grófnak tehát a világon mindent meg kellett tennie, a lehetetlent is meg kellett kísérelnie, hogy ne hagyja maga mögött ezt az esetleges veszélyt. Ezért mikor megtette az előkészületeket, melyeknek szerinte félre kell vezetnie a bíróságot, a fenyegető veszély, a múló idő, a közeledő nappal ellenére de Trémorel úr ahelyett, hogy menekülne, megint nekilát a hasztalan kutatásnak, elkeseredettebben, mint valaha. Megint átnézi felesége bútorait, a fiókokat, könyveket, papírokat. Hiába. Erre elhatározza, hogy átvizsgálja a második emeletet, fölmegy, kezében még mindig ott a fejsze. Már nekirontott egy bútornak, mikor kiáltás hallatszik a kertből. Az ablakhoz rohan: mit lát? Philippe és az öreg Korhely áll a víz partján, a park fűzfái alatt, a holttest mellett. Értik-e a gyilkos szörnyű ijedelmét? Most már egyetlen vesztenivaló perce sincs, túlságosan sokáig várt. Szorongató a veszély, szörnyű. Világos van, a bűntényt fölfedezték, jönnek, elveszett, nincs menekvés. Menekülni kell, azonnal, még akkor is, ha meglátják, ha találkoznak vele, ha megállítják. Dühösen ellöki a fejszét, az belevágódik a parkettbe. Lemegy, zsebre vágja a bankjegykötegeket, fogja Gues- pin szakadt, véres kabátját, amit majd a hídról bedob a folyóba, és a kerten keresztül elszökik. Minden óvatosságról megfeledkezve, eszeveszetten, magánkívül, vértől borítva rohan, átugrik az árkon, s őt látja az öreg Korhely amint a mauprévoiri erdőbe veti magát, mert ott akarja rendbe hozni öltözékét. Pillanatnyilag megmenekült. De maga mögött hagyta azt a bizonyos levelet, amely higgyék él, félelmetes vád lesz ellene, felvilágosítja majd a bíróságot és fennen fogja hirdetni a gróf gazságát és cselekedeteinek álnokságát. Mert ő nem találü: I meg azt a levelet, de mi megtaláljuk. 11. A detektív nyilatkozatát elég hosszú csönd követte. Hallgatói talán ellenvetéseket kerestek. Végül Gendron doktor szólalt meg — Nem értem — mondta —. milyen szerepe volt Guespinnek mindebben. — Én sem értem, uraim — válaszolt Lecoq úr. __ És it t el kell árulnom önöknek nyomozási módszerem erősségét és gyengéjét. A módszer lényege az, hogy mielőtt a bűnössel foglalkozna, a bűncselekményt eleveníti fel, s itt sem tévedésnek, sem féligazságnak nincs helye. Vagy minden következtetésem igaz, vagy egyik sem. Mindent vagy semmit. Ha jó úton járok, Guespinnek nem volt része a bűnben, legalábbis közvetlenül, mert egyetlen körülmény nincs, mély külső segítségre mutatna. Ha viszont tévedek ... Lecoq úr elhallgatott, mintha fülelne, mert valami szokatlan zajt hall a kertből. (Folytatjuk)
