Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

RÉGI IRODALOM - ÜJ OLVASÖ

zedékek láncában. Sok Ilyen

ember él Magyarországon, és számuk egyre nő. Rájuk gondolunk, amikor Irodalmunk klasszikus értékeinek nagyobb megbecsülését és céltudatosabb propagálását említjük. Nem élettől elrugaszkodó értéktisztelet emelt szót ebben az ügyben. A cél éppen az volna, hogy az iskolában szinte elkerülhetetlenül tananyaggá lett szerzők és művek aktuális érdekű, a mai ember kíváncsiságát, fantáziáját, érzelmi-gondolatai követelményeit kielégítő szellemi tápanyaggá váljanak. Történelmi szemléletre, lelki nemességre, emelkedett ízlésre, a műformák és a nyel» szépségére tanítanak. Nem a kötelező olvasmányok kényszerűségével. nem fe a társalgási Ismeretanyag megszerzésének felszínes buzgalmával. hanem belső igényből. a szellemi világhódítás szenvedélyével.

Ma az a helyzet, hogy az ilyen szintű és érdeklődésű olvasók zöme sem merít a XX. század előtti magyar irodalom klncseskútjáböl. A hasonlatot folytatva, túlzás nélkül írhatjuk: alig történik mostanában erőfeszítés, hogy ez a kút és környéke vonzóvá váljék. Pedig arra nem számíthatunk, hogy a kultúra zsúfolódó választási lehetőséged közepette, a kínálat nem is mindig szerény változatai mellett, a sokféle hatást befogadó közönség spontán fordulattal, önmagától keresni kezdi ezt a kutat. Ehhez okos szóra, jó tanácsokra. átgondolt és tárgyához méltó színvonalú propagandára volna szükség. A tv, a rádió, a képes regényeikkel operáló újságok és magazinok. a film és a lektűr vonzásában éló olvasónak szüksége van útbaigazításra, tájékozódását könnyítő, irodalmi-szellemi térképlapok felrajzolására.

Szerencsére nem kell elődök nélküli úttörésre vállalkozni, aminthogy a probléma: régi irodalom és új olvasó között eleven kapcsolatot teremteni ugyancsak ismert a korábbi évtizedekből.

Az irodalmi hagyomány feltárásának és széles körű népszerűsítésének Igénye a két világháború közötti időben írói program Is volt. Móricz Zsigmond például antológiát állított össze. Gyűjteményét a fiataloknak és a kevés pénzű érdeklődőknek szánta. így lett a 320 oldalas. 1 pengőért kapható Magvető című válogatás tízezrek nevelője, gyö- nyörködtetője. Móricz példája és módszere ma is követhető. Antológia összeállítása olyan írásokkal, versekkel, amelyek alkalmasak a figyelemébresztésre. Móricz úgy vett át részleteket például Anonymus Gestájából, ..mintha az ember felolvas egy munkát a közönségnek, s kihagyja, ami fölöslegesnek tűnik fel előtte”. Móricznak é« írótársainak egy megköve- sedetten konzervatív irodalomszemlélet béklyóit kellett annak idején tördelnie. A mai szerkesztőnek sóikkal könnyebb a dolga. Soha még annyi erőfeszítés nem történt a régi századok költészetének és drámairodalmának feltárására, kiadására, mint az elmúlt két évtizedben. Nagyszerű tudományos szöveggyűjtemények, monográfiák. kritikai kiadások sorakoznak a szakemberek polcain. Méltatlanul elfeledett, vagy mellőzött szerzők és irányzatok foglalták el méltó helyüket az irodalomtörténetben.

KEBESZTCRT DEZSŐ:

EMBERISÉG

i

éhány évvel ezelőtt az új magyar irodalom népszerűségének kivívására fogtak össze az érdekeltek. A vállalkozás sikere nem maradt ed. ami elsősorban persze a jó műveknek. és csak másodsorban a jó propagandának köszönhető. Mégis igaz: a TIT, a rádió, a televízió, a sajtó, a könyvtárosok fáradozása nélkül nemigen lehetett volna elérni az új magvar regény 20 ezres átlagpéldányszámát. Van tehát lehetőség az érdeklődét, irányítására, a vásárló és olvasó közvélemény befolyásolására. Helyes volta 60-as évek elején az élő próza és líra bemutatására összpontosítani az erőt. Nem volna helyes azonban a változott körülmények, az elért eredmények fölött szemet hunyni, s változatlanul hagyni az irodalmi Ismeretterjesztés programját. A tervekben és a kivitelben Is nagyobb súlyt és helyet kíván a XIX. század és a korábbi századok magyar költészete, prózája, emlékirat-irodalma. Ennek az irodalomnak a népszerűsítése megköveteli a módszerek finomítását, az anyag megfelelő válogatását és csoportosítását. Nem köny- nyű hidat építeni egy táskarádióval. gyorsvonaton utazó fiatalember és Balassi Bálint, vagy Berzsenyi Dániel költészete között.

indez nemcsak megkönnyíti. hanem meg is követeli most már a klasszikus irodalom népszerű bemutatását, helyének és hatásának biztosítását a nemzeti műveltségben és az irodalmi közgondolkodásban.

Jó lenne kiadni új. mai Magvetőt. Ez a könyv eljuthatna azokhoz, akik még nem rendszeres olvasók, de akiket elsősorban éppen a nemzeti klasszikusok nyerhetnének meg a betűnek.

Der fi Tanul»

A foglalkozás formálja a jellemet, s vele a testi megjelenést,

vagy a testbe öltözött jellem választ magának illő tevékenységet?: —•

régóta vitáznak ezen a lélekbúvárok és társadalomtudósok.

Szörnyű leckék tanították meg rá a világot, hogy az emberiség fajtákra oszlik,

s hogy az effajta megkülönböztetés népirtás érve lehet.

Szentigaz, hogy más az alakja, színe, szaga, fejformája a mediterránoknak, mongoloknak, kelet-baltiaknak, germánoknak, nem is szólva a négerekről, az indiánokról és a kínaiakról; — de végül is egyazon törzs ágai mind, testük azonos szerkezetű, életfunkcióik egyformák; —

ha összevegyülnek, gyermekeik nem öszvérek: termékenyek, mint szülőik;

méneseiket egyformán terelik, s egyformán hajszolják az autók karavánjait:

Janis Portikos éppúgy fogja a pányvát, mint Buga Péter

vagy Eino Bah ti; egyformán veri őket az eső. süti a nap, borzolja a szél;

egyformák érzéseik, az éhség, öröm, szerelem, harag, megbocsátás,

egyetlen mara kodó-összetartó rokonság tagjai tehát e nehéz,

tüskésdróttal és telefonvezetékekkel,

eszmékkel és szövetségekkel

összetartott emberi szolidaritásban.

CSERES TIBOR:

Túl a Ferdinánd-kapun

A SZARVAS TÉRRE NYlLÖ kapucskát II. József törette a könnyebb közlekedés végett. Nevezték Palota-kapunak, Üj-, meg Tabáni-kapunak, a hivatalos neve azonban Ferdinánd-kapu volt. Bizonyára a felirat miatt, amelyet ott viselt a homlokán.

Ezen a kapun járt le a

vároldalból Schwartner Alajos főkertész mindennap, csaknem fél évszázadon át. Bevásárolni és sört Inni s néha spriccert hörplnteni a Fehér Sasba, fel a Fehér sas térre — később, már a vége felé, a Szarvas vendéglőbe.

És ezen a kapun vitte Schwartner sétálni Bellát a háború alatt. Nem sokkal a háború kezdete után, de jóval a bombázások előtt szerezte az asszony, megbetegedvén, ezt a rövid szőrű tacskót. Alajos nehezen egyezett bele a kutyába, s végül csakis azért, hogy megkönnyítse feküvö magányát, mikor már végleg beTörténelmi groteszk

bizonyosodott, hogy nem lehet gyermekük, az asszony hibájából. Hát legyen Bella — legyintett az ember — társnak, gyereknek, szórakozásnak.

A főkertészné számított Bella hűségére. Úgy tudta, a kanyik mindjárt serdülés után elcsatangolók, de a szukákat jobban megőrizheti.

Schwartner elébb bosszankodott, de végezte dolgát, a háború a palotában nem csökkentette a virág-szükségletet — s végül a maga módján meg is kedvelte Bellát, talán éppen tapogatni való, feszes sima szőre miatt. Utóbb szakértővel is megvizsgáltatta: „Nyúlt testű, feszes állású, kemény izomzatú, hetyke fejtartású intelligens állat” — jegyezte meg a szakértő.

A főkertészék nagyon elégedettek voltak a szakértői véleménnyel. Az asszony is szerette, hogy fajkutya őrzi betegségét.

Schwartner kellemes kocsmai társalgó és jó megfigyelő volt, későig megőrizte buja gondolkodását és ebből származó -alamuszi humorát. Kedves árulkodással szokta volt mesélni, hogy az öreg király, hetvenen jóval felül, szívesen lesegette meg a bokrok közül a gyomláló és fűnyíró perbáli lányok lábikráját s rengő szoknyájuk alól hajoltukban előfehérlő horgasinukat. Mert füvet nyírni Perbálról szegődtették mindig a lányokat.

A kormányzó, Horthy, szigorúbban viselkedett erkölcsileg: nem lehetett rajtakapni leselkedésén. Talán a felesége miatt, Purgly Magda nagy fegyelmet tartott a házban. Attól még a fűnyíró lányok is féltek. Bújtak is előle, ha meglátták délelőt- tönkint, mert délután kettőkor mentek haza Perbálra a lányok. Hanem a fiúk, a fenti fiúk, fették a csínyeket az üvegházban. Nem egyszer fordult elő: — Lajzi bácsi, azt a piros szalagos barnát

küldje be gereblyéért a pálmák közé!

KÜLÖNÖSEN A KISEBBIK, a Miklóska volt nagy kujon. A nagyobbik, a Pisti az hamar abbahagyta, az előkelőbben csinálta, nem az üvegházban. De a Miki, az nem bírt leszokni róla.

Kiderült közben, hogy Schwartner sem volt kisebb kujon a Mikinél, feledni nem tudta mindezt vénségére sem, amikor a parkot—kertet régen nem gyomlálta— nyírta már senki, a bombatölcsérek szélét laboda verte fel s a pálmaház törmelékeit hó lepte, és eső sújtotta, és nap égette. S a szegény beteg asszonynak kellett megsínylenie, hogy nincsenek gyomlálok. De az még az ostrom alatt volt, s a fő- méltóságáék utolsó hónapjaiban.

A palota és a kert pusztulása láttán csaknem megháborodott Schwartner. Azért is nem menekült: nem hagyhatta negyvenévi fáradozását. És minden elpusztult!

Nem akarta elhinni a pusztulást, a semmit, a ker- tetlenséget.

Hetekig bénán bámult le a Szarvas térre. Bella meg az asszony betegágyát őrizte. Nagy nehezen kapott HÍ

~~ el zések érkeznek: iroJ dalműnk klasszikusai kiszorulnak az olvasók érdeklődéséből, Ahelyett, hogy a könyv hódításával egy ütemben új rétegek és nemzedékek szívét-értelmét gazdagítanák, korábban kiküzdött hatásukban Is gyengülni látszanak. Benjámin László Petőfi. Komlós Aladár Ady költészetének háttérbe szorulásáról közöl figyelemre méltó tapasztalatokat Nem volna nehéz további példákat említeni, hogy a múlt értékel felé manapság nem fordul a közönség azzal a figyelemmel, ami pedig indokolt és méltó Is volna. Rendelkezésre állnak számszerű adatok. Az ismeretterjesztő társulat jelentéséből statisztikai pontossággal derül ki, mennyire megcsappant az érdeklődés a századunk előtt járó Idő magyar lírája és prózairodalma iránt.

Vajon nem természetes-e a közönség választása, a kortárs művészet és a közvetlen előzmények előtérbe állítása? Jogos-e az aggodalom. amit ez a jelenség kivált? De további kérdések Is adódnak: valóban csak az olvasói ízlés alakulása figyelhető meg a klasszikusok •térvesztésében? Játszanak-e 'szerepet más tényezők? S főleg: mit tehetne a könyvkiadás. az ismeretterjesztés, a tömegszórakoztató és -nevelő apparátus azért, hogy a közönség elé állítsa a magyar irodalmi múlt kallódé, vagy félreszorult értékelt Elvileg aligha vitathatja valaki. hogy a szocialista kultúra magába fogadja és gazdagsága egyik fontos tényezőjeként tiszteli, fejlődésében hasznosítani kívánja ezeket az értékeket

őrzi a folyamatosságot, amiben a kritikának és az elfogadásnak, a különbözésnek és az azonosságnak időben változó arányait igyekszik kialakítani. Nem árt azonban újra elmondani, a közgondolkodás alakulása szorosan összefügg azzal, milyen helyet kapnak klasszikusaink a nemzeti kultúra

emelkedő-formálódó épületében. Az önismeret és a rá épülő öntudat a félrevetni- valót megtagadó, de a tiszteletre méltó példát emelő és ápoló nemzeti büszkeség aligha mondhat le a művészet az irodalom forrásairól. Ha például valaki Ismerkedni akar a régi magyarság életével. a nemzeti emlékezet költői rangú alkotásait hívhatja segítségül. Nagy versek és korfestő regények közelebb viszik céljához: a mai nemzedékek életévéi, terveivel, gondjaival elszakíthatatlan szálakon összefüggő régebbi korok felméréséhez. Illúziók és torzítások nélküli kép kialakításához.

Q

lyen igénye, persze, csak annak van. aki maga és családja, szűkebb környezete és az országos közösség mindennapjait a történelem összefüggéseiben látja. Aki tud és akar népben, nemzetben gondolkodni, aki keresi és megtalálja tennivalóit a iövő felelős alapozásában. az egymást válté nem-