Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Ot szupernóva a Mátrában Hátam mögött a talon há­rom fénykép: a Fiastyúk por. köde. az Androméda-köd, az Orion-köd. Erről jut eszem­be: —- Mi a véleménye az Orion űrhajó fantasztikus ka­landjairól? — Hogy fantasztikus. Gala­xisok közötti utazás soha sem lesz. Különösen így. ahogy ezt a tv-ben láttuk. Jókat mo­solyogtam rajta. — (Galaxis =tejútrendszer.) Pedig Lovas Miklós csilla­gász távoli galaxisokban bo­lyong, nemrég fedezett fel egy újabb szupernóvát A piszkéstetői csillagvizsgálóban eddig öt szupernóvát fedeztek tel, és mindegyiket Lovas Miklós. — A szupernóvákban any- nyi energia halmozódik féU mint több millió csillagban együttvéve. Egy galaxison be­lül átlag 400 évenként buk­kan fél egy szupernóva, amely egy nap alatt annyi energiát bocsát ki magából, mint a Nap 40 ezer éo alatt A mi tejútrendszerünkben eddig összesen négyszer észleltek azupemova-fel villanást, leg­utoljára Kepler 1604-ben. A* összes felfedezett szupernó­vák. vagyis változó csillagok száma 190. A leggyakrabban olyan tejútrendszerekben ész­lelhetők, amelyek a szokásos­tól eltérően viselkednek. Csu­pán 100 napig láthatók. Q Ebbe a mátrai csiHagvizsgá- íóba csak előzetes engedéllyel lehet belépni. Néhányszor kerestem Detre László csilla­gászprofesszort telefonon Pis^kóstetőn ist Budapesten ja. és mindannyiszor figyel­meztettek, hogy délután 3 óra után jelentkezzem . mert a „professzor úr addig alszik”. — Nappal alszunk, éjjel dolgozunk — mondja Lovas Miklós. Elvisz a 3.5 milliós Schmidt-távcsőihöz. Megyünk felfelé egy csigalépcsős ösvé­nyen egy kupolás építmény­hez. Furcsa síremlékhez ha­sonlít Bemegyünk, ott is csi­galépcsőn haladunk egy ha­talmas, ágyúszerű ezüstszürke szerkezethez. — Ha Kairóban meggyújta­nának egy gyertyát, ez a táv­cső észlelné — mutat a csil­lagász az .Agyúra”. Ezután a vezérlőasztalon megnyom egy gombot, a kupola teteje szétnyílik, egy másik gomb­nyomásra a távcső elfordul, majd felemelkedik és kidugja „fejét” a kinyíló tetőn. Itt minden gombnyomásra mű­ködik. A távcső fotókat készít a csillagokról — Olyan hőmérsékleten dolgozunk, mint amilyen ép­pen kint van. Távcsöveztem már mínusz 20 fokban is- Az észlelőruha fűthető. Ez egy kezeslábashoz hasonló, egyszerre búvár- és űrruhára emlékeztető öltözék. 12 voltos hálózati áram fűti. Az itt dolgozó csillagászok *— Balázs Béla. Balázs Icájáé, Jankovits István és Lovas Miklós — hetenként váltják egymást. A személyzethez tar­tozik egy műszerésztech nikus. egy gépkocsivezető és három munkás a környező falvak­ból. — Mikor határozta el. hogy csillagász lesz? — Érettségiig eszembe sem jutott. Akkor elolvastam az Ember és a Föld című köte­tet. Nagyon élveztem, bár így utólag visszagondolva nagyon rossz könyv volt. Annyira megtetszett az egész, hogy alig tanultam az érettségire. Az­tán elvégeztem az egyetemet, fizikus lettem. Nálunk nincs külön csillagászképzés. Kü­lönben is a csillagászat fizika és matematika. — Mi a véleménye a csillag­képeikről? — A modern csillagászatot nem érdeklik a csillagképek. — Nem túlságosan elvont és -haszontalan” tudomány a csillagászat? — A csillagászat kezd prakti­kussá válni. Például a Föl­dön egyes fizikai folyamatok nem játszódhatnak le. de véa- bemennek egyes csillagokban, így a csillagászat révén ezeket is tanulmányozhatjuk. A Napiban végbemenő nagy energiájú folyamatok ismere­tét felhasználhatjuk az atom­energia felszabadításánál Viszont fűtés nincs. s A várfok sem kárognak erőkké•• • arcAt kicserepezték a könnyek. Szeme beesett, hangja megtompult. erős. büszke tartása megrogy- *yant. Sápadt, teste elfáradt, elfásult, egyszerre éveket öregedett. Két hét alatt tíz kilót fogyott. A könnyek na­ponta százszor is végigáztat­ták arcát. Huszonkét éves... — A mostohaanyám meg­átkozott. azt mondta apám­nak. hogy vagy én, vagy ö megy el a háztól. Apám vá­lasztott. Az egyik este bele­dobálta ruháimat egy bő­röndbe. aztán kinyitotta az ajtót. Kizavart. Az udvaron pofon ütött. Háromszor. Azt kiáltotta utánam, hogy nem akar többé látni Meg ha most ő lenne úgy, ahogy én vagyok, felakasztaná magát. Ha édesanyám élne... ha él­ne... Ö szeretett engem... ő segített volna... ő nem ha­gyott volna elzavarni . s, Két hét óta egyébről sem esik szó a faluban, minit róla A varjak sem kárognak utá­latosabban. kárörvendőbben, mint a falu szája. Két héttel ezelőtt még 5 volt a falu leg­szebb, legjobb lánya. Az ara­nyoskám. a kedveském. a ió- ravalósáe mindig odakerült neve mellé. Sokan irigyelték, . ügyességét, okosságát, ren­dességét. hogy a munkája mellett gimnáziumot végez, hogy szép cipőben jár, hogy komoly, jóravaló udvar ló ja van. De két hét óta károg­nak a varjak, méregként ke­verednek a szavak körülötte. A faluban nem tudott kinek kiáltani. Apja is varjú, feke­te var jú lett... — Ez fái a legjobban. Azt hittem, apám szeret, megért engem. De az is lehet, hogy nem ő a hibás. A mostoha­anyám mindig megvetett, útált engem. Pedig én soha­sem voltam terhűkre. Édes­anyám halála után kimarad­tam a gimnáziumból is, mert nem akartam, hogy apám piszkos ingben járjon, hogy ne várja meleg étel. amikor hazaiön. Aztán eliöttem ide. a gyárba. Gondoltam, közel van. mindössze négy kilomé­terre a falutól. A pénzre is szükség van. Égy fillérig apámnak adtam a keresete­met. Sokáig szépen, jól él­6 MmUsäMi ÜC8. március 3- vasára» tünk. De amikor apa újra megnősült, minden elromlott. A mostohaanyám többször is megvert. Hiába próbáltam, ő sohasem beszélt meg velem semmit. Sohasem szeretett Panaszkodtam apának. 6 mindig a mostohaanyám pártjára állt. Nem kértem én tőlük semmit Vettem ma­gamnak ruhát, cipőt stafirun- got is. Szépen jártam, min­denem megvolt, még az ott honi kosztat is kifizettem; Munka után mindig haza­mentem. rendbe hoztam a szobákat és tanultam. Én még hármasnál rosszabbra sohasem feleltem a gimnár ziumban. De a gyárban sem volt még énvelem semmi baj..ä SŐT: TAVALY KÉTSZER emelték fizetését Kitünte­tést, jutalmat kapott A kö­vetkező történetet az üzem egyik vezető beosztású férfi- dolgozója mesélte el róla... — Az elmúlt nyáron egy kölcsönösen titkos szavazást csináltunk itt, az üzemben; Játékosan indult az egész, de végül is nagyon komolyan vettük. A nőktől arra kértünk választ, hogy ki a legcsino- sabb, legrendesebb férfi itt az üzemben, mi férfiak pe­dig a legcsinosabb, legrende­sebb nőre adtuk szavazatun­kat. A nők versenyét ellen­szavazat nélkül nyerte. Pe­dig száznyolcvan nő dolgozik üzemünkben. Páratlan rendes lány. Ma is ezt tartjuk, füg­getlenül attól, ami vele tör­tént. Mindig az egészet kell vizsgálni, figyelembe venni, s nemcsak a részleteken csámcsogni. Ez az élet rend­je, s egyik igazsága... A fiú? Nincs véleményünk róla; Nekünk is hányingerünk van az ilyen embertől... — Az ősszel múlt két éve, hogy megismerkedtem vele. Ha­sonló természete van, mint nekem. Technikumot végzett, itt dolgozik ő is a városban. Szereti a munkáját, a gépe­ket, nem issák, nem dohány­zik. szép, modem ruhában jár. Ahogy szokás, később el­jött hozzánk, s én is elmen­tem hozzájuk, nagyon jól megértettük egymást. A két év alatt egyetlenegy nézet- eltérés sem volt közöttünk. Most, Szilveszterkor elje­gyeztük egymást. Titokban egy héttel előtte megvette a gyűrűt, s az egyik este meg­lepett vele. Kitűztük az es­küvő napját is, tervezgettünk a családról, hogy veszünk majd szövetkezeti lakást, részletre bútort, rádiót, te­levíziót. Annyira boldog vol­tam, hogy egyszer, pedig higgye ed, hogy nagyon erős természetem, felfogásom van, de nem tudtam ellenállni. Nagyon szerettem. Hittem ne­ki. Most már tudom, nem kellett volna. De rajta kívül senkire se támaszkodhattam. Meg ilyen dologban kitől kér­jen tanácsot az ember. Te­herbe estem. Elmentem az orvoshoz, s amikor ő is aizt mondta, hogy állapotos va­gyok, boldog voltam, s alig vártam, hogy megmondjam neki. Életem legszomorúbb estéje következett. Megmond­tam, ő zavarba jött, közöm­bösen azt válaszolta: menjek el abortuszra, mert ő _még nem akar megnősülni. Elővett ötszáz forintot és az asztalra tette. Nagyon furcsán visel­kedett. Olyanokat mondott: lehet, hogy elmegy a város­ból, jelentkezik az egyetemre, meg hogy ne essek kétségbe, másokkal is megtörtént ez már. Fájt, ahogyan viselke­dett, amiket mondott, segít­séget, szeretetet, megértést vártam tőle. összevesztünk. Először akkor hallottam ká­romkodni. Azzal fenyegetett, hogyha nem vetetem el a gyereket, visszaadja a gyű­rűt, és inkább fizeti a gye­rektartást, de akkor se vesz el feleségül. Nem akartam hinni a szememnek, a fülem­nek. Nem a?, fájt, amit mondott — Hogyan telik el egy naj»— ja a csillagvizsgálóban? — Éjjel a távcső mellett vagyok. Időnként lemegyek a pihenőszobába felmeleged­ni. vagy lepihenni, különösen olyankor, ha felhős az ég. Amikor világosodik, lefek­szem aludni, pélután meg­vizsgálom és kiértékelem azo­kat a felvételeket, amelyeket a távcsővel készítettem az éj­jel. Azután tanulok, szakiro­dalmat olvasok. — A feleségem is fizikus, a Központi Fizikai Kutató Inté­zetben dolgozik. Tízéves lá­nyom az úgynevezett ..mate­matikai tehetségek” osztályá­ba jár. Aztán Lovas MiMóe mente­getőzve hozzáteszi, hogy úgy látszik, ez már ..családi be­tegség”. B A piszkéstetői csillagvizs­gálót a Mátrában úgy látszik érdemes volt felépíteni: eddig minden évben produkált egy szupernóvát. A „csillagda” belsőépítószetileg egy modern, kényelmes szálló és egy kor­szerű. tetszetős kutatóintézet keveréke. Az országiban összesem há­rom csillagvizsgáló intézet van, a szabadság-hegyi, a ba­jai és ez. És 15 magyar csil­lagász van. A rendkívül bonyolult mű­szerek leírása helyett, inkább kérdezzük meg Lovas Mik­lóstól: — Vannak-e a világegye­temnek határai? — Ha igazak az észlelési eredmények és ezek elméleti megalapozottságai, akkor vé­ges• Tízmilliárd fényévia lá­tunk el”, azután nem észlel­hetünk semmit. És mivel kö­rülbelül ennyi idős az álta­lunk ismert világegyetem, ezért visszalátunk keletkezé­si idejéig. — Tízmilliárd év előtt mi volt? — Azt nem tudjuk ponto­san. Ősköd ... Berkovits György hanem ahogyan mondta Gú­nyosan, cinikusan, közöm­bösen. Végül azt vágta a fe­jemhez, lehet, hogy nem is ő a gyérek apja. Amikor ezt ki­mondta, Szédülni kezdtem, hányingerem lett, s azt hit­tem, belém csapott a villám. Elrohantam. Kimentem az állomásra, öngyilkos akartam lenni. Mégis öltem volna ma­gam, de találkoztam az egyik munkatársammal. Azóta nem láttam őt. Nem is akarom többé látni. Örökre megvetet­tem. A gyereket megszülöm, felnevelem, bármi történik is, felnevelem. Nem kell ne­kem a tartásdíja, amíg a két kezemet bírom, nem kérek én kenyeret senkitől. A falu­ban most mindenki rólam be­szél, mindennek elpocskon­diáznak. A mostohaanyám kitagadott, apám elzavart, a vőlegényem eliiagyott, álla­potos vagyok. Nem is tudom, hogy bírtam ki. Most már mindegy, átestem rajta* A ne­gyedik hónapban vagyok. Én tudom, hogy még hányán és hányszor szólnak majd meg, pedig nem vagyok az, akire gondolnak, nem, nem és nem is leszek soha. Dolgozni aka­rok, elvégzem a gimnáziu­mot is felnevelem a gyereke­met... EZÉRT KÁROGNÁK HAT a faluban a varjak. Ahányan, annyiképpen, annyifélén. Az üzemben viszont a gerlék, a galambok vannak többen. S mennyivel más a szívük, az eszük, mint a varjaknak... — Nem titkoltam el. Be­mentem az üzemvezetőhöz s mindent elmondtam neki. Azóta egészen könnyű mun­kát végzek. A többiek? Nem is hittem, hogy ennyire sze­retnek. Beírták a brigád­könyvbe, hogy sohasem hagynak magamra. Eljönnek velem az orvoshoz, vásárolni, kitakarítják a szobámat a munkásszállón. Pedig ezt én is meg bírnám csinálni. És képzelje el: megvették a ba­bakelengyét A férfiak meg egy kis réz kazettát csináltak és mindegyik br'gádtag tíz forintot tesz bele fizetéskor. Azt mondják, jó lesz az, ha kórházba kerülök, meg ha majd cipő, vagy ruha kell a gyereknek. Olyan érzés ez, mintha édesanyám lenne itt mellettem... Koós József A ponyvára vont Rejtő és Rerkesi Nekem is van két gyermekem. Éppen abban a kor­ban járnák, amikor már mindenre fogékonyak. Szeretnek olvasni és én, mint szülő is szorgalmazom, hogy megsze­ressék —t lehetőleg észrevétlenül és buktatók nélkül — az irodalmat, amely esztétikai, erkölcsi tartalmával egyé­niségükre, jellemükre, ízlésükre, gondolataikra terméke­nyen hat. Már most megnézem, mit olvasnak, és meg is kérdezem, mit jegyeztek meg egy-egy kötetből, képes­lapból, újságból. Azért, mert szülő vagyok. Válaszaikkal nem mindig vagyok elégedett, de látom, hogy körülbelül milyen hatások érik vagy érhetik gyermekeimet. Úgy gondolom, nem nagyon kell nyugtalankodnom még olvas- rnánvi botorkálásaik-tévelygéseik miatt. Látszatra egy­szerű ez a kérdés. így van valóban? A Népújság február 18-i számában e rovatban Ab- karovits Endre főiskolai adjunktus tollából cikk jelent meg Rombol-e mais a ponyva? címmel. Fővárosi adatok­ra hivatkozik, amikor a ponyva általános hódítását álla­pítja meg. Azt írja: „Amíg például klasszikus értékű íróink könyveit a négyforintos Olcsó Könyvtár kiadásá­ban is csak 50—60 ezres példányszámban tudtuk rentábi­lisan megielentetni. a ponvvának minősíthető Reitő-sore- zat egyik legutóbbi kiadványa (A megkerült cirkáló) 17 forintos ár mellett is 210 ezer példányban jelent meg. A tv kedvelt krimisorozatai és a Berkesi-könyvek országos sikere mind arra mutatnak, hogy nálunk is éledőben van egyféle ponyvairodalom.” E bevezetés után a ponyva fo­galmi meghatározását adja a cikk szerzője és azt a hatást elemzi, ami a ponyva következménye lehet az ifjúságban. A bevezetésre a cikk elolvasása után vissza kellett térnem. Két kifejezés miatt. Az egyik: a Rejtő-sorozat ponyvának minősíthető, a másik: a Berkesi-könyvek or­szágos sikere egyféle ponyvairodalom éledéséről ta­núskodik. Magyarul és egészen röviden: Rejtő Jenő is, Berkesi András is ponyvát írt, és ennek romboló hatása ma már kétségtelen a pedagógusi okfejtés szerint Mint olvasó és mint gyakorló szülő, meghökkentem a két megállapításon, amely egy pedagógiai okfejtés élé­re állításával elítéli mindkét magyar írót népszerű és ke­resett alkotásai miatt Rejtővel, azaz írásaival még a háború előtti időszak­ban ismerkedtem meg, Berkesi kötetei pedig az ötvenes évek végén kezdték meg karrierjüket — nálam is. Emlé­kezőtehetségem és ízlésem megbízhatatlansága a cikk el­olvasása után igazoltnak látszott, bár Rejtő-olvasmá­nyaimra nemcsak a kalandok miatt gondoltam és gon­dolok vissza részletekbe menően és szívesen, hanem azért is, mert Rejtő mondatai, stílusa, a kiszólásokban robbanó híres ötletei, sziporkázó szellemessége egy okulásul szol­gáló világszemléletet és láttatást jelentett és jelent szá­momra; kalandregényei egyszersmind a műfaj paródiájá­nak is minősíthetők, mert Rejtő képzelete és humora olykor messzire repítette hőseit. Mi, annak idején a fel­sorolt tulajdonságok miatt a P. Howard-köteteket — ezen az álnéven írt a szerző — rongyosra olvastuk. Berkesi András sorsa és egyénisége egészen más, mint Rejtő Jenőé. Novellái után az Októberi vihar (orosz, cseh és bolgár nyelven is megjelent), Vihar után, Vallo­más, Kopjások, FB—86, Bunker, Magány című regényei valóban egy sikersorozat első fejezetei. Mindig az égető mát írja. Mindezt amit itt most távirati stílusban leírtam, a cikk hatására ellenőriztem a Magyar Irodalmi Lexikon­ban is. A háromkötetes művet életre hívó tudós társaság megállapításai nem szólnak arról, hogy akár Rejtő, akár Berkesi ponyvát írtak volna, olyan műveket, amelyeknek romboló hatásától tartani kellene. Függetlenül egy-egy író, egy-egy mű hatásától, sike­rétől, a ponyva, ponyvairodalom meghatározása a foga­lom a Magyar Irodalmi Lexikon szerint: olcsó, kezdetle­ges művészi színvonalú irodalom. Az Üj Magyar Lexi­kon a régi, ponyván árult irodalom mellett második he­lyen közli a ponyva, ponyvairodalom mai fogalmi tartal­mát, amely szerint a kapitalista társadalomban a ponyva a legalacsonyabb műveltségű rétegeknek szánt, művészi érték nélküli, selejtes írói mű. Ha ezt a fogalmi megha­tározást elfogadjuk és szembesítjük mai viszonyaink kö­zött Rejtő Jenő életművével — Rejtő műfordítóit is, ope­rettlibrettót is írt — vagy Berkesi András eddigi írásai­val, a romboló ponyvával kapcsolatban e két író terhére tett cikkbeli megállapítás elhamarkodott és igaztalan. Tévedés ne essék: ez az eszmefuttatás nem azért keletke­zett, hogy a lexikális adatok alátámasztásával Rejtő vagy Berkesi irodalmi értéke szülői oldalról megvédessék, vagy egy szülő irodalmi ismereteinek helyességét igazolja a nyilvánosság előtt. A ponyvától valóban óvni kell gyer­mekeinket! Még emlékszünk és ma is ismerünk zugfor- gaimi adatokat arról, hogy a régi Pesti Hírlap-sorozatok­nak ma is olvasótábora és komoly árfolyama van. De ne Rejtőtől és Berkesitől védjük fiataljainkat! A cikkben felsorolt és okosan megindokolt idegi és érzelmi folya­matok a ponyva hatására valóban bekövetkeznek. Berkesi és Rejtő írásainál ilyen veszélytől nem kell tartanunk. Csak az időpontot kell megválasztanunk jól: kinek és mi­kor adjuk, ajánljuk ezeket a szerzőket, illetve műveiket Azt meg ne feledjük: a leírt szó, a regény, novella, kroki, vers, újságban is, kötetben is — sok más mellett — szó­rakoztatni is akar. A magas példányszámot Rejtőnél ez is, a felnőttek érdeklődése is indokolja. Pénzt vagy életet! — kiáltja Rejtő egyik „hőse”. A vá'asz: Életet! — S ha most így fordítom a kérdést: Rejtőt vagy Berkesit! — Mindkettőt, igen. mindkettőt, de a megfelelő időben. Az érzelmi és idegi életre a fiataloknál — ha már fertőzések­nél tartunk — sokkal nagyobb hatást gyakorol manap­ság az eleépiesedett tánczene iránti ra ion eás italán őrü­let). ami ellen nem sok sikerrel Igyekszünk fellépni, néha- néha és naivon bátortalanul. Addig is: az ifuiság féltése címén ne bántsuk a ponyva helvett a szórakoztató, ka­landos, de egészségesen moralizáló irodalmat. Még akkor sem. ha az nem illik bele minden «■mmnnnttvM Pgv-egy elképzelt nevelési programba. Dr. Farkas András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom